Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-05 / 27. szám

1986. július 5 SZARAI) FÖLDMŰVES 5 í Legyen valamennyiünk ügye Az aratás ma már nem csupán me­zőgazdasági ügy. Hiszen egész sor ipari üzem, szervezet, intézmény helytállásán is múlik a megtermett gabona betakarítása. T.áncolata van egy ilyen nagy munkának, amelyhen minden egyes láncszemnek fontos •szerepe van. A gépekhez iizemanvag kell, az üzemzavarok elhárításához elegendő alkatrész szükséges, a szál­lítóeszközök. a raktárak, a szárítóbe­rendezések és egvéb fontos ténvezők mind m!nd a sikeres aratás egy-egy fontos feltételét jelentik. Ahopv a minap megtudtam, ezek a feltételek a Tőketerobesi fľrebišovl járásban általában biztosítva vannak. Azért mondom, mert a részleteket il­letően bizony van még tennivalft an­nak érdekében, hogy simán, zavar­mentesen menfen végbe a nyári be­takarítás. Elemezzük például részle­tesebben a sikeres aratás egyik alap­­feltételét ,a gépellátást. lelenleg 237 saját knmbá|n és 101 a kooperációs partnergazdasáeokból áll rendelke­zésre ahhoz, hogy a 25 ezer hektár gabonát, 2 ezer Я0В hektár őszi rep­cét és a 3 ezer 370 hektár hüvelyest betakarítsák. Arra a kérdésre, hogy a betakarí­­trtcének száma sok-e vagy kevés, nem lehet egyértelmű igennel vagy nem­mel válaszolni. Kedvező időjárás ese­tén ez a gépállomány már megköze­lítően hlztosíthatla az optimális, te­hát a legkedvezőbb időszakban tör­ténő aratást, amit 20—25 mnnkanap alatt el lehet vége~ni. Csakhogy könnyen előfordulhatnak nehezítő körülmények. Az esőzésektől és a vl­­haznktő! a gabonafélék megdőlhet­nek. Л nedves talaj is nehezítő kö­­riilménvnek számít. Énpen ezért 16 lenne növelni a hofakaríirteénnk szá­mát. Noszen nemcsak jé teieimnn.ká­val. jő minőségű yetőmagfaitával, kellő mennyiséért műtrágyával lehet növelni a hozamokat, hanem a gyors betakarítással is Am'kor a eahonaféléV tálhnled'ák a telies érés fokozatát, a sok évi ta­pasztalat szerint a túlzott heszáradás fnlvfán naponta egy százalékot ve­szítenek a sálvnkháf, s napról nap­ra növeVsz'k a pergésl veszteség le. Már maga ez a mennyiség Is jelen­tékennyé válhat, de sokkal teteme­sebb lehet ennél Is a minőségi vesz­teség. Egyetlen gazdaságnak sem mind­egy. miiven knnvérgahonát szállít a felvásárláiízgmnok A sörárpa betaka­rítására és tárolására is jobban oda keil figyelni, hiszen az is fontos, hogy a gazdaságok minél nagyobb mennyi­sége első nsztályfl alapanyagot szál­lítsanak a sörgyáraknak. A betakarításban már részt vevő pénpk teileslfménvét elsősorban azzal növelhetjük hogy minél kisebbre „szoríthik la“ az üzemzavarok Ide!ét. Aki génét üzemeltet, annak az üzem­zavarokkal számolnia kell. Nem mind­egy azonban, hogy egy gép végleg kiesik-e az aratásból, vagy gyorsan ki lehet javítani — és néhány óra múlva újra üzemképes. £s itt újra szólni kell a már unalomig emlegetett alkatrészhiányról. Am ez sovány vi­gasz annak a gazdaságnak, amely éppen a hiányzó alkatrészt keresi. A Tőketerebesi járásban ottjártnnkkor még 21 gabonakombájn várt javítás­ra. Az már biztos, bogv a 448 teher­kocsi elő van készítve a termény szállítására, sőt a 83 magas nyomá­sú bálázó is. A szalma gyors betakarí­tását segíteni fogja a 257 önfelszedő gép is. Különben a szalma betakarí­tását valamennyi gazdaságban meg­szervezték, márcsak azért is, mert 5 ezer 4П0 hektár tarlókoveréket szándékoznak a gazdaságok vetni, továbbá folyékony műtrágyából 3 ezer tonnát szándékoznak a tarlóra kiper­metezni. A járási mezőgazdasági igazgatósá­gon azonban nemcsak rossz példákat hallottam, hanem sok jó kezdemé­nyezést is. Ki kell emelni, hogy va­lamennyi mezőgazdasági üzemben csoportosan fogják bevetni az aratás­ba a kombájnokat, és minden egyes csoportnál megszervezik az ideigle­nes pártcsoportot, amelynek többek között az lesz a feladata, hogy az előfordnló szervezési problémákat helvben megoldja. A pártesnnort ve zetője részt vesz a napi értékelésen, a napi munkabeosztáson és a verseny értékelésén. Az aratás nemcsak mezőgazdaság' ügy. Éppen pzért a Nemzeti Fron* tnmegszervezetei is bekapcsolódnak az aratási munkálatokba. A SZt'"’ és a sportszervezetek tagjai példán! a szalmaszállltásnái fognak segédkezni, a Vöröskereszt és a Nősznvetsúg e termény tisztításánál és szárításánál. A kertbarátok és az állattartók ogy­­egv napot szándékoznak az aratásnál ledolgozni. De az ipari üzemek és intézmények dolgozói is igyekeznek segítséget nyújtani a betakarításnál. Az SZFSZ járási hizttságe az idén is meghirdette az aratási versenyt, úgy a kombáinosok. mint a traktoro­sok részére. A versenvgvöztesek tárgy­­jntalmon kívül pénzjutalomban is részesülnek. A technika fejlődésének mai állá­sa lehetővé teszi azt is. hogy a me­zőn dolgozó emberek napi szükségle­teit kulturált módon elégítsük ki. Az étellel, itallal valló ellátás, a tisztál­kodási lehetőségek biztosítása ma már szinte városi szinten nyújtható a szántóföldek dolgozói számára is. Az ember és a technika llv módon létrejövő szövetsége megnöveli a munka lendületét, az ember és a gép teliesítőkénességét, lehetővé teszi a gvors és sikeres aratást. Szép termést ígér a búza. Nagyon figyeljünk oda a betakarításra! ILLÉS BERTALAN Serényen hajlongó, munkálkodó asszonyok csoportja Gelánta (Galanta) ős Kajal határában. Fullasztó a hőség. Néha letörlik hom­lokukról a verítéket, és dolgoznak tovább. A korai burgonyát szedik a gaiántai Május 9. Efsz zöldségkerté­szetének dolgozói. Csillag István nö­vénytermesztési részlegvezető agro­­nómust tartottuk fel néhány kérdés erejéig: # Ki se látszanak a munkából. De azért árulja el, milyen a termés? Meg vannak elégedve? — Huszonhét tagú a csoport, mun­káját én irányítom. Huszonegy hektá­ron Eta, három hektáron pedig Otava korai burgonyát termesztünk. Az Idén a burgonyaszedést a szokottnál egy héttel korábban kezdtük meg. Ezt el­sősorban az előcsíráztatott gumóknak köszönhetjük, másodsorban pedig az öntözésnek a bimbózás és a virágzás idején. BURGONYASZÜRET Ugyanis főleg ebben az időszakban van szüksége a burgonyának elegen­dő csapadékra, ellenkező esetben je­lentős hozamcsökkenéssel kellene számolnunk. A május végén és június elején beállt nyári meleg nagyon jó hatással volt a gumók fejlődésére.. A mai napig kilenc hektárról taka­rítottuk be a burgonyát. Ezidálg hat és fél tonnás a hektárhozam, s ha a meleg tovább folytatódik, akkor el­képzelhető, hogy ennél is jóval több lesz. # Mi a legfontosabb feltétele még a jó termésnek? — Talán azzal kezdeném, hogy ta­valy ősszel gazdagon megtrágyáztuk a termőföldet. Egy hektárra mintegy "sákba kerül a termés... (Kalita Gábor felvétele) 40 tonna szerves trágyát és 70 kilo­gramm NPK—2 kombinált műtrágyát szórtunk szét. Az előcsíráztatott gu­mókat április elején ültettük ki. Ezt követően leslmitottuk a földet, hogy jobban megőrizze nedvességtartalmát. A vegetációs időszak alatt három­szor saraboltuk a talajt, amelynek során egyben feltöltöttük a bokrokat. A termés klszántását már akkor megkezdtük, amikor a gumók még csak dlónagyságúak voltak! Ezekben a napokban a burgonya aműgyis ro­hamosan nő, így aztán addigra szép nagyra megnő mindenütt. Ha a mun­ka továbbra ts Ilyen ütemben halad, akkor június végére végzünk a beta­karítással. • Miután végeznek a burgonya­szedéssel, mi kerül a földbe? — Igyekszünk minél jobban ki­használni az év hátralévő idejét. Az egész 24 hektáros területet bevétjük kölessel. Ennek a növénynek a vege­tációs Ideje Is rövid, és számunkra azért is kifizetődő, mert kilójáért öt koronát kapunk a bratislaval Chov­­produktól, amely egyik fő felvásár­lónk. Köles után pedig őszi búzát ve­tünk a földbe. • Nem ..leáfiyálom“ Ilyen bágyasz­­tó hőségben állandóan hallongani. Miként könnyítik az Itt dolgozók munkáját, s mi alapján vannak fizet­ve? — Üdítőt és ebédet kap mindenki a helyszínen. Az asszonyok munka­kedvével sincs baj. Egyébként a hek­tárhozam határozza meg, hogy 100 kilogramm burgonya összeszedéséért hány koronát kapnak. Ahogy növeke­dik a hektárhozam, vele arányosan csökken a szedésért járó pénz össze­ge. Másképpen mondva, most fizettük a dolgozókat a legjobban, mivel most a legkisebb a hektárhoznm Beszélgetésünk végére befejezték az aznapi munkát. A megmerevedett derekak és elfáradt karok megpihen­hettek, hogy holnap elölről kezdőd­hessen minden. Macsicza Sándor Búzafü Már sárgul a vadbúza szöszbs kalásza, rág elhullatta virágporát. Nagy darabon kaszálatlan a kassat fKoSícel út árka, töltése. Végre feltűnik egy ember. Tömött ren­deket forgat, s ahogy megállunk, villája nyelére támasz­kodva vár, mit akarunk. Sercen a gyufa, és az első szippantás füstjével együtt érkezik a válasz. — Nem tudom, miért nem használják. Perzsel a nap. Árnyékba húzódunk, onnan nézzük a sárguló levelű búzát. — Ha így tart tovább, néhány nap múlva aratunk — mondom. Rámnéz,, kettőt ts szippant, aztán mégis ki­mondja. — A kombájn. Az ám. Hát persze. Sem én, sem 6 nem aratunk. Elmúlt már az a világ. Régen élt az a bodrogközi szokás, hogy az aratás előtti vasárnapon a falusi legények meghányták­­-vetették, kinek melyik lány lesz a marokszedője Ss vajon hol az a zene, amelyet a kaszakalapálók vertek a falu alkonyati csendjében? De hadd ne sorolja tovább az ember. Mert rákérdez a fiatalság — ha egyáltalán érdekli Őt —, mi az a ke­reszt, a kaparékhurka, a búzafü. Arról nem ts szólva, hogy az a gyerek, amelyik búzafüvet szedett, az „újsá­got“ evett. Lám, hogy belejön az ember. Ezt az „újságot* mégis­csak meg kell magyarázni. A gyerekek aratáskor — hogy nekik is legyen dolguk — a qereblyéző nagyobb fiúk után az elhullott kalászokat szedték össze. Ez a felszedett kaldszcsokor volt a búzafü. Hazavitték, kicsé­pelték, megdarálták — és a búzadarából készült az új­ság, azaz: újdonság. Gyermekkoromban sokat arattam. Bodrogközben tizen­nyolc kéve tett ki egy keresztet. Alulra tettük a vissza­­hajtott bújtatást, aztán négy ágba négy-négy kévét — és felülre a „papot". A „pap" mindig nehéz, kövér kéve volt, lenyomta a többit, és védte a beázástól. Tehát rövidesen aratunk. Ismét. Hiába a megszokás mondatja. Valamikor a falu apraja nagyja aratott. Arat­tunk. £s most? Kimegy a kombájn a határba, és úgy vág le ezer hektár termést, hogy szinte észre sem vesszük. Hát így élünk mi. (—tb—) Üzemi munkás - faluról Egv óra múlt néhány perccel Életének negyvenedik eszten­deiét taposó fiatalasszony szé­les mosollyal lép el a portásfülke előtt. —faj, Valika — jegyzi meg a ter­metes tizemőr —, mások általában késnek néhány percet, maga meg többnyire már fél órával a műszak­kezdés előtt megérkezik. — Mit tegyek — tárja szét a kar­ját nevetve Balláné Kissimnn Valéria —, ma megint előbh futott be az autóbuszom. A városban nincs ked­vem kószálni, az üzemben pedig akad mindig tennivaló, ha nem futamodik meg a dolog elől az ember ... Elköszön, az öltözők felé siet Va­csorára szánt, gondosan csomagolt elemózsiáját öltözőszekrénye aljára süllyeszti. — Nahát, ez az anyu már megint rengeteg ennivalót készített — mor­fondíroz magában —, mintha egy tel­jes hétre hagytam volna ott a zsélyl (Zelovce) portát Jóságos asszony na­gyon — szökik könnv a szemébe —, hetvenéves múlt, és még most Is mennyire törődik velem. Délig a konvhakertet gyomláltam, megnőtt a gaz nagyon, rengeteg a ház körült tennivaló mostanság. Fekete, ujjatlan köntöst gombol magára, hőna alá kapja műbőr kézi­táskáját és kilép a helyiségből. A tá­gas neonfényes csarnok ajtajában megáll egy pillanatra. — Ojabb munkanap kezdődik hát — nyugtázza, miközben átvág a jó­kora helyiségen. Csak néhány kötő­gép zakatol a teremben. Csitri lánvok meg idősebb asszo­nyok szedegetik össze holmijaikat: (EGY ASSZONY hazafelé készülődik mindenki. Ilyen­kor, műszakváltás után szusszanhat­nak pár percet a masinák is. — Hej — jut eszébe hirtelen —, húsz évvel ezelőtt, amikor először léptem át a Pieta nagykürtöst (Veľký Krtfš) 04 számú üzemének a kapuját, kezdetleges körülmények között folyt a termelés. S ha jól emlékszem, öt­­venen dolgoztunk mindössze. Most ötszázhatvanan vagyunk. Kedves a­­nvámtól már leánykoromban megta­nultam kötni, horgolni. Egy alkalom­mal este a barátnőm, Klskovács Már­ta kopogtatott be hozzánk, „Valesz — mondta —, ügyesen bánsz a tűvel, cérnával, gyere a kürtösi varrodába dolgozni. Hidd el, közöttünk a he­lyed. Meglátod, megtalálod a számí­tásaidat.“ Igaz, ami Igaz, varrni is szerettem, környékszerte elismert mestervarrőnőmtöl, Nyéki Gizikétől tanultam a szakma fortélyait. Édes­anyámra néztem, 6 azonnal biztatott. „Menj csak, láttam minden eddigi munkádat, nyugodtan elengedhetlek, tudom, nem hozol szégyent a fejem­re.“ Hallgattam a barátnőm szavára. Elhatározásomat azőta sem bántam meg. A tanulóidő gyorsan telt. Kezdet­ben mintás kötényeket meg kórházi, fehér köpenyeket varrtak a lányok, asszonyok. Később Igényesebb mun­kákat kaptak. Most mintegy 3 millió darab kötöttáru kerül ki e kezek alól évente. Termékeik zöme külföl-ÉLETÉBÖL) dl, elsősorban szovjet piacra kerül, ám eljutnak portékáik szinte a világ minden tájára, még a tengeren túlra Is. — Valéria asszony varrónőként kez­dett dolgozni, jelenleg viszont — ötödik esztendeje immáron — műve­zető: 40 ember munkáját Igazgatja, ellenőrzi. Munkaasztalához megy. Felméri a sürgős teendőket. — Két műszakban termelünk — sorolja. — Fárasztó az utazás, igaz, hogy naponta Ingázom, és így délig — esetleg délutánonként — jut időm a kerti munkára is. No meg tele a baromfiudvar aprójószággal: a sok csirke, kacsa, liba szintén nagy törő­dést igényel. De nem panaszkodom én, szeretem az állatokat, szívesen veszek kapát, vagy ha szükséges, még kaszát Is a kezembe... A férjem a nagykürtösi Dolina Bányában dolgo­zik. A családi portához a közelmúlt­ban építettünk hozzá egy öj lakrészt, hát azzal ugyancsak volt tennivaló, elhiheti. — Most éppen — néz bele Kissi­­mon Valéria a kimutatásokba — szov­jet megrendelésre dolgozunk: férfi és bakflskardtgánokat készítünk. A mölt évi termelési tervünket, amely 118 millió korona értékű áru gyártását irányozta elő, sikeresen teljesítettük. Nos, az elvárások az idén is igénye­sek. Mi pedig igyekszünk maradékta­lanul eleget tenni a kívánalmaknak. Húszéves varrodai szolgálat alatt mintegy 110 ezer darab portékát varrtam, kötöttem. Balláné Kissimon Valéria szorgal­mát, Igyekezetét számos elismerő ok­levél, magas állami kitüntetés fém­jelzi. Az üzem legjobb dolgozója büsz­ke cím tulajdonosa, a vállalat, a ve­zérigazgatóság többszörösen kitünte­tett, megbecsült dolgozója, miniszteri elismeréssel Is büszkélkedhet. A mi­nap beírták nevét a Közép-szlovákiai kerület legjobb dolgozóinak becsü­letkönyvébe. Az előző elismerést még varrónőként kapta ... — Nekem — állítja — a szakmám a hobbim is egyúttal. A család minden tagjának én varrom szükséges ruha­darabjait. Valéria asszony több tömegszerve­­zet megbecsült tagja. Bírósági népi ülnök. A zakatoló gépek közé siet. Taná­csokat ad a lányoknak, mindenkihez van néhány közvetlen, keresetlen szava. — Szeretik ts a munkatársai na­gyon — magyarázza Anna Lauková, a készruhakészítő részleg vezetője —, lelkes dolgozó, készséges kolléganő, a fiatalok meg egyenesen rajonganak érte. Tizenvalahány éves fiú köszön rá illemtudóan. — Jaroslav, egyetlen gyermekem •— mutatja be büszkén a nyurga le­génykét —, gépkarbantartó, 18 esz­tendős. Nyaranta, a szünidő alatt, el­járt velem az üzembe. Nézte a mun­kámat, aztán egyszer kijelentette: .Anyu, én ts hozzátok jövök dolgoz­ni.“ Nos, állta a szavát. Szakmunkás­­bizonyítványt szerzett, úgy nézem, érti a dolgát... — Valika — lép hozzá egy kisma­ma —, leállt a gépem, mit tegyek? —Mindjárt segítünk a bajon — si­mítja meg a fiatalasszony karját —, előkerítem a főgépészünket, azonnal a munkapadnál leszünk. És elsiet... ZOLCZER LASZLÖ — Első a minőség! — mondja Balláné Kissimon Valéria (A szerző felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom