Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-05 / 27. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES. 1900. július 5. Szórakoztunk, művelődtünk.., Iá V Ä szlovákiai magyar énekkari mozgalomban ismét' elérkezett a gyermek- és ifjúsági énekkarok konfrontációjának ideje. A VI. Csengő Énekszó alkalmából 1986. június 14—-15-én a vendégszerető Érsekújvár (Nové Zámky) feldíszített utcákkal, ünneplőbe öltözve üdvözölte szívesen fogadott vendégeit, a sokfelől idesereglett daloló gyerekeket. E háromévenként megrendezett seregszemlének otthont adó város és járás szereti, magáénak vallja lassan felcsepereriő gyermekét, s már a zenekedvelő közönség tudatában ts egybekapcsolódott a Csengő Énekszó Érsekújvár fogalmával. A Szakszervezetek Művelődési Házában szombaton már kora reggeltől nagy volt a forgalom. Fegyelmezetten sietség nélkül, de tudatosan, pontosan váltakoztak az énekkarok a színpadon, hogy az akusztikai próbák után magabiztosan mutathassák be veresrtyműsorukat. Minden . idegesség, fennakadás nélkül, szinte a hivatásosok biztonságával folytak a próbák — itt mutatkozott meg a hatodik alkalommal megrendezett fesztivál jó értelemben vett rutinmunkája. Az egész fesztivál legje. lentősebb szakmai eseménye az. énekkarok versenye. Itt kell bebizonyítania a kórusnak és vezetőjének, hogy fáradságos munkájuk, sokasok órája nein volt hiábavaló. Az is igaz, hogy ‘aki e rendezvényre eljut, már jelent valamit, a szakmában, mert csak.előzetes válogatás, szűrés eredményeként léphet dobogóra minden egyes énekkar. Az énekkarok versenyműsorát öttagú bírálóbizottság, értékelte, melynek elnöke Vass bajos, magyarországi Erkel-díjas zeneszerző volt, tagjai pedig PhDr. Igor Berger zenetudós, PhDr. Duka-Zólyomi Emese zenetudós, PhDr. Marcela Mészárosová, a Bratislava! Nép művelési Intézet zenei osztályának vezetője és Szijjártó Jenő zeneszerző voltak. Az idei versenyen szereplő gyermekkaroknak Kodály Zoltán: Egyedem, bögyedem című háromszólamú művét kellett kötelező darabként előadniuk. Ezen kívül olyan versenyműsorral kellett bemutatkozniuk. amely az előírt feltételeknek eleget tett: pionír tematikájú kőírusmő, szlovák vagy cseh nyelvű szerzemény, klasszikus vagy preklasszikus szerző miivé, kortárs szerző műve. Ennek megfelelően az egész verseny dramaturgiai felépítése változatos és igényes volt. Néhány mondatban kitérnék az énekkarok fellépésének értékelésére. Két „alsó tagozatos“ kórus nyitotta meg a versenyt. Nagyon jő volt hallgatni a kisiskolások tiszta intonációját. Ebben a korban ez még a természetes muzikalitás eredménye, amellyel az énekkarok vezetői nagyón jól gazdálkodnak, és repertoárjuk összeállításán alapul vettek. A nagymegyeri (Calovo) Igricek — karnagy Ág Erzsébet — és a komáromi Béke utcai Alapiskola Kicsinyek Kórusa — karnagy Kaszás Margit — versenyműsorukat tudatos zenepedagógia i törekvések szellemében állították össze. Az egyszólamú gyermekdalok és népdalok csodálatos világából szinte észrevétlenül surrantak át minden nehészség nélkül a többszólamúságba; amelyben a gyerekek éppúgy otthon érezték magukat, s a legnagyobb természetességgel oldották meg itt is az intonációs problémákat. A két iskola felső tagozatos kórusa közvetlenül a kicsik fellépése után lépett a pódiumra, érzékeltetve a kontinuitást a két- korosztály között, s még valamit: azt a pedagógiai összmunkát, amelyet az egyik pedagógus elkezd, a másik pedig folytat, s amelynek hátterében látni az iskola vezetőségének komplex nevelési programját, az esztétikai tantárgyakra való odafigyelést. Stirber bajos, a komáromi gyermekkar vezetője kórusával betanította a szlovákiai magyar zenepedagógus zeneszerző. Zsákovics bászló: Csacsacsa című. Tóth Elemér versére komponált művét, amelyet a gyerekek Karai József Ugrótáncával együt talán a legmeggyőzőbben énekeltek. A nagymegyeri kórusra a lágy. finom, tiszta éneklési mód volt jellemző. Minden egyes' művön látni lehetett Szeder Irma gondos kezének a nyomát, sokéves munkájának eredményét. A tesedíkovói Pitypang kórus most talán egy kicsit halványabb volt. mint ahogy megszoktuk. Nagyon nagy erényük minden alkalommal versenyműsoruk.dramaturgiája, Jónás Katalin igazi szakértelemmel, pedagógiai ráérzessél nyúl az egyes művekhez. Most talán a gyermekek hanganyaga volt az, ami miatt az alapos munka nem hozta meg a kellő eredményt. A kürti (Strekov) gyermekkart Kovács János irányítja. A kórus ismét jó formában van szép. kiegyensúlyozott teljesítményt főleg A. Banchierí. A három tükör, A. Zemanovský Svadba, és M. Górecki- Szárnyas pletyka c. művével nyújtott. A gyermekkarok közül a legkiegyensúlyozottabb produkciót a kassai (Košice) Csengettyű énekkar nyújtotta. Változatos, Igényes versenyműsoruk meghallgatása való-A seregszemle egyik sikeres kórusa a kassai Csengettyű gyermekkar. A felvétel az idei Kazinczy-napokori készült (Fotó: Vass] ban művészi élményt jelentett. Homolya Éva karnagy nemcsak az énekkarvezetés minden csínját-binját ismeri, hanem annak titkát is, hogyan lehet a kis dalosokból kiaknázni mindazt, ami bennük van, sőt még egy kicsivel többet is. Az ifjúsági kórusok kategóriájában szí. vesen fogadtuk az első ízben versenyző ifjúsági vegyeskart, amely a kassai -Schönherz Zoltán Magyar Tannyelvű Gimnázium mellett működik. Most mkább'azt a tényt kell pozitívan értékelni, hogy egyáltalában vannak, és működnek. Viszont az értékelésben többet is érdemelnek e tény megállapításánál. A kórus Havasi József karnagy vezényletével több szépen kidolgozott művet énekelt, mint amilyen például M. Schneider-Trnavsky: Hoj, vlasť moja, vagy Kodály Zoltán: Cohors generosa című alkotása volt. A Galántai (Galanta) Magyar Tannyelvű Gimnázium leánykává másodízben szerepelt a Csengő Énekszón. Most ugyan kamarakórusként (mindössze 15 leány énekel Józsa Mónika vezényletével), de amit nyújtottak, az már művészet Volt, igazi, boldog, tiszta hangú együttéheklés. Nagy örömöt szerzett mindnyájunknak. S talán a kötelező mű igényességét, nehézségét is bizonyítja, hogy ez a kórus énekelte a legjobban, kiforrott leányliangokkal. Folytatva a .Csengő Énekszó eseménysorozatát, az erőpróbát jelentő- verseny után az énekkarok tagjai -egy kicsit megpihentek. Vendégénekkarok számukra, rendezett hangversenyét hallgathatták meg. Ezt táncház követte, s mialatt a gyerekek önfeledten szórakoztak, a versenyen részt vevő énekkarok karmesterei a bírálóbizottság tagjaival közös, szakmai megbeszélést tartottak. Az esti hangversenyeket idén a nemzetközi békeév jegyében és a CSKP megalapításának 65. évfordulója tiszteletére rendezték meg Érsekújvárott, Kürtön (Strekov) és Nagykéren (Milanovec). A vasárnap délutáni gálahangversenyre az ünnepélyes koszorúzást követően került sor. Itt minden versenyző és vendégénekkar fellépett. Az eredményhirdetés volt a gálahangversenynek az a pontja, amelyre minden kis énekes szívdobogva várt. íme a legjobbak listája: Ezüstkoszorús minősítés: A Kürti AI gyermekkara, valamint a kassai Collegium Canticum ifjúsági vegyeskar. Aranykoszorús minősítés: A nagymegyeri Igricek, a Nagymegyeri AI gyermekkara, valamint a tešedíkovói Pitypang gyermekkara. Aranykoszorú a zsűri dicséretével: A komáromi Kicsinyek kórusa ,a kassai Csengettyű gyermekkar és a galántai leánykar. A VI. Csengő- Éneksző is — mint minden országos énekkari szemle — határkövet jelentett a szlovákiai magyar énekkari mozgalomban. Ismét fel lehetett mérni iskolai énekkaraink helyzetét szlovákiai méretben. Az elért eredmények derűlátó összegezésre adhatnak okot.. Énekkaraink művészi színvonala emelkedett, versenyműsoruk az országos versenyeken is megállná a helyét. Tulajdonképpen elégedettek lehetünk, hiszen ezen. a versenyen a legkisebbektől a legnagyobbakig minden korosztály képviselve volt, sőt különlegességként (sajnos!) még ifjúsági vegyeskar Is szerepelt. Azért sajnos, mert a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban nagyon kis,,, számban működnek kórusok, s már egy fecskét is örömmel üdvözölhetünk. Viszont, ha az alapiskolák felső tagozatán működő énekkarok számát vesszük alapul (45—50). akkor kevésnek tűnik a bejelentkezett énekkarok száma, amelyekből erre a versenyre ebből a korosztályból összesen csak 13 kórust kellett meghallnia a válogatóbizottságnak, s csak 4 énekkar versenyzett a központi seregszemlém. Minőségi mutatóként ez a szám talán éppen elég volna, viszont ha a derékhadból, a középmezőnybő! több ilyen jő énekkart nem lehetett kiválasztani, az elgondolkodtató. Énekkari mozgalmunk fejlődését figyelemmel kísérve, eddig elért eredményeit ismerve talán mégsem az volna a legjobb, ha most átesnénk a ló másik oldalára, és csak a minőségre volnánk tekintettel. A mennyiség sok esetben a minőség rovására megy, de mi van akkor, ha ez a mennyiség csökken? (Ezt most csakis á bejelentkezett énekkarok számára értem). Talán a szervezőknek jobban aktivizálniuk kellene azokat az iskolákat, ahol énekkarok működnek, hiszen ha a gyermekek csak egyszer is részt vesznek ilyen fesztiválon, ez életreJ szóló élményt, olyan motivációt jelent számukra, hogy a karénekiést valamilyen formában folytatni fogják. Érdekes, hogy ezeket a gondolatokat pontosan ez a sikeres rendezvény ébresztette bennem, s csak azért adtam nekik hangot, mert az 1989-es VII. Csengő Énekszóra már most meg kell kezdeni az előkészületeket. Hritz Júlia A hagyományokhoz híven a nitrai Juhász Gyula Ifjúsági Klub ebben az évben hetedszer újra megrendezte Gímesen (Jelenne) a fiatalok művelődési táborát. Néhány évvel ezelőtt csupán tizenöt-húsz közép-, illetve főiskolás diák jött össze, hogy mégismerkedjen a környék történetével, múltjával. Az idén a háromnapos rendezvényen már mintegy 170 fiatal vett részt, s csodálkozva vettem tudomásul, hogy az idősebbek, jobban mondva a középkorúak is képviseltették magukat. A két kempingtábor közti] sajnos, a kisebb területét béreitek ki a szervezők. Tekintettel a résztvevők létszámára, jövőre jobb lenne a tágasabbat lefogiaitatni. Érsekújvártól (Nové Zámky) kb. másfél óráig tart az út személyvonattal Gfmesre. Az állomástól persze még gyalogolhattunk egy. órát, míg -a tábor színhelyére érkeztünk, aki viszont szereti a természetet, utólag nem panaszkodhat, hiszen gyönyörű látványban lehetett része. Elég sokan igyekeztünk aznap pénteken, hogy délre, a kezdés időpontjára már a helyszínen lehessünk. Hátizsákkal. fényképezőgéppel, táskákkal, gumimatracokkal, pokrócokkal cipekedtünk, így a környezet szépségét nemigen tudtuk élvezni, csak gyalogoltunk, gyalogoltunk ... HA MÁR EGYSZER PIHENÜNK ... ... akkor a pihenésünk legyen aktív — gondoltuk magunkban, ezért — miután áttanulmányoztuk, a három nap programajánlatát — megfogadtuk, ha törik, ha szakad, mi bizony egy műsorszárnot sem hagyunk ki. Kora délután tanulmányi kirándulásra indultunk Lehel Zsolt vezetésével. Programunk a gímési vár megtekintése volt, de mielőtt átléptük volna a várkaput, egy régi szokásnak voltunk kénytelenek alávetni magunkat: Lapáttal jót kaptunk hátsó „testfelületünkre“. Miután Zsolt megismertetett bennünket a vár múltjával, . azokkal a történelmi eseményekkel, amelyek itt lezajlottak, kedvünkre barangolhattunk a vár romjai közt, sőt várfalat is mászhattunk — ki-ki saját felelősségére. *• Hazaérve fáradtan rogytunk a friss fűbe, s el is aludlúnlf.volttá ípiMriátokon belül, de amit megfogadtunk, be is kellett tartanunk. Ha máj’ egyszer pihenünk, tanuljunk is valamit! * iii t. A kedvünk három napon keresztül fantasztikusan jó volt — mondta Svec Adri, az egyik résztvevő (Puss Péter felvételei) SZEXUOLÖGIA ÉS BOROSTYÁN Késő délután szexuológiai előadásra voltunk hivatalosak. Érdeklődve figyeltük az előadó tanácsait, aki elsősorban a fiatalok szexuológiai kérdéseire adott kimerítő válaszokat. Fél kilenctől a komáromi (Komárno) Borostyán együttes aratott nagy sikert megzenésített verseivel. „Csak ' kélszer tapsoltuk vissza őket. Csak kétszer!!! Az est hátralévő' óráiban népi táncmotívumokkal gazdagíthattuk táncludásúnkat (már akinek volt mit), hiszen a táncház ajtaja mindenki előtt nytva állt. Utólag kérek bocsánatot azoktól, akiknek aznap éjjel sikerült a lábukra taposnom ... Szombat reggel fél kilenckor a közös ébresztőre mi is felkeltünk, de a reggeli tornához nem volt sem kedvünk. sem erőnk. Meg egyébként is, ki bírja majd így ki holnap hajnalig? PROGRAMOK FUTÓSZALAGON Csak gyerekeknek adott meseműsort a falu ' kastélyának udvarán a bábcsoport. Sok gyerek jött el még a környező falukból is. hogy a három bábelőadást megtekintsék. A bábszínházát koncertműsor követte, a Borostyán együttes ezúttal elsősorban megzenésített gyermekverseket adott elő. Időközben megtekinthettük Jókai Mária zoboraljaí népművészeti tárgyait,’ főleg a népviselettel ismerkedtünk ’még. Aztán' történelmi témájú előadást hallgattunk végig Piispüki Nagy Pétertől, aki a Wesselényi-féle összeesküvés okait, lefolyását és következményeit boncólgatfa részletesen. Könnyen kialakulhatott a nyílt vitafórum. ez pedig magának az előadónak köszönhető, közvetlen és természetes stílusáért, tartalmas előadásáért. Megvásárolhattuk' Grendel Lajos legutóbb- megjelent kötetét, s meghallgattuk a -könyv szerzőjének előadását a mai magyart prózáról. A köp ja fa rágás, fafaragás igencsak érdekes mesterség lehetett néhány évtizeddel ezelőtt, erről akár személyesen is megbizonyosodhattunk, ha odafigyeltünk a; mesterség még ma is’élŐ művelőjSílek 'kézimunkájára. KÖZBEN.'ELBESZÉLGETTEM ... !r • ... Kostyál Annával, a tábor egyik fiatal; résztvevő-jével. Elmondta, hogy elsősorban azért jött ide, mert íermészetimádó,, másrészt meg azért, mert a történelmet és az irodalmat is kedveli.. Barátnőivel és barátaival tehát útnak indult,, s mint elmondta, elhatározásukat nem bánták meg, sőt! Üjabb kedvet, inspirációt kaptak ahhoz, hogy legközelebb ismét hasonló jellegű táborokban töltsenek el néhány napot. Beszélgetésünket nem folytathattam, mert Anni elnézést kérve csatlakozott ismerőseihez, hogy az est hátralevő óráiban a tábortűz mellett dalolgasson. „NEHÉZ A BOLOOGSÄGTÚL BÜCSÜT VENNI“ A gímesi művelődési tábor nyitotta meg a szezont az ilyen és hasonló , jellegű táborok, kirándulások, túrák előtt. Az előadók jől felkészülten vártak bennünket, a szervezők szintén. Ezért rengeteg élmény, vidám esemény és a három napig folytonosan tartó i hangulat maradt meg emlékezetünkbe’n. Hazafelé menet eszembe jutott egy régi dalrészlet: „Nehéz a boldogságtól búcsút venni“. Azt hiszem nem vagyok egyedül, háj azt, mondom:'Gímestői még nehezebb volt... Koller Sándor TermeszeHveiő fiatalok ’A közelmúltban az Ipolysági (Šahy) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet Pölhös Imre igazgatóhelyettes elnökletével nemzetközi turisztikai' találkozót szervezett a hagyományteremtés szellemében, melyen a Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szakközépiskola, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Váci Gyakorlóiskolája és a' helyi iskola tanulói vettek részt. A találkozó szervezési feladatait Bodzsár Béla es Csala Zoltán nevelők, az iskola turisztikai és természetvédelmi szakkörének vezetői látták el a SZISZ-alapszervezet védnök-' sége alatt. A háromnapos találkozó első napján a résztvevők Ipolysággal és környékével ismerkedtek. A . második nap a tanulók lesátoroztak az iskola által létrehozott „Ozőnia“ nevet viselő természetvédelmi' területen, amely a hátralévő 'időben otthonuk' ként szolgált. Ezek után hosszabb turisztikai út következett, majd megismerkedték' á környező erdőkben létrehozott „Oxigén“ edzőpályával is. Este fürdés, tábortűz, zene' és különböző versenyek várták a szórakozni, sportolni' vágyó fiatalokat. A harmadik nap már kissé a búcsú jegyében, ennélfogva lírai hangulatban telt el. Tervben szerepel hasonló találkozók1 rendezése a többi testvériskolával is. Céljuk egyrészt a természet megszerettetése és védőimé, másrészt pedig a baráti kapcsolatok megstflárdításá. Turczi Arpád Csengő 'Énekszó - hatodszor
