Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-18 / 42. szám
1986. október 18. SZABAD FÖLDMŰVES' II Amit ma megehetsz GONDOLATOK AZ ÉLELMEZÉSI VILÁGNAP KAPCSÁN ■ ■■ О éretünk sokat és jöt enni. Ä bőséges táplálék azonban sok szempontból ártalmas az egészségünkre. Hogyan értékelhetjük az élelmiszer-fogyasztást, s mit kell tennünk, illetve mit tehetünk az észszerűbb táplálkozás elterjedése érdekében? Ezeknek, a mindannyiunkat közvetlenül érintő, alapvetően egészségügyi, de nem utolsósorban fontos társadalmi, gazdasági kérdéseknek a részletes megtárgyalását a CSKP XVII. kongresszusa is napirendre tűzte azzal a céllal, hogy a helyzet reális feltárásán túl rámutasson a táplálkozás javítása terén az időszerű feladatokra. A párthatározatok teljesítésének sikeréhez nagymértékben hozzájárulhat az olyan (országos, kerületi vagy akár járási) tudományos konferenciák rendszeres megszervezése, amelyeken orvosok, az élelmiszeripar, a vendéglátóipar és a kereskedelem képviselőivel a lakosság táplálkozási szokásairól tanácskoznának. A szakorvosok ismertetnék a táplálkozási szokások és a lakosság egészségügyi állapotának összefüggéseit, az ésszerűbb táplálkozási tormák kialakításának lehetőségeit. rAz ételek elkészítésében ugyan álljuk a versenyt a nemzetközi mezőnyben, ám az étkezési kultúránk sok kívánnivalót hagy maga után. Pedig az étkezés, s annak formái a kultúra egészének a részét képezik. Ónként adódik tehát a kérdés: vajon az egészségesebb, az ésszerűbb táplálkozás megvalósítása szemléleti vagy anyagi jellegű nehézségekbe ütközik? Hajlamosak vagyunk arra, hogy az ésszerűbb, az egészségesebb táplálkozás és a drágább élelmezés közé egyenlőség] jelet tegyünk. A kérdés talán nem is az, hogy lehet-e olcsón egészségesen táplálkozni — bár sokak véleménye szerint az N Az észerű táplálkozáshoz nélkülözhetetlen tejipari termékek (Kalita Gábor felvétele) VÍZGAZDÁLKODÁSI tennivalók (A kelleténél Jóval több zsírt és húskészítményt fogyasztunk ——m— 1 »>■■■■■■■ ■■■ ■ il korszerű étkezés sokba kerül (főleg a városokban) —, hanem az, vajon jelenleg élelmiszerekre és élvezeti cikkekre fordított kiadásainkat miként tudjuk az ésszerűbb, a természetes étkezés céljaira felhasználni. Természetesen először tisztáznunk kell, hogy mit értünk egészséges táplálkozáson és hol kellene mielőbb javulást elérni. A hiányos táplálkozás ugyanúgy, mint a túltápláltság sok betegség előidézője lehet. Évszázadunkban mindkét forma előfordult hazánkban. A felszabadulás előtt a hiányos étkezés okozott súlyos gondokat, jelenlegi táplálkozásunk pedig az iparilag fejlett országokéra jellemző, s nem kis nehézségeket okoz. Az észlelt hriányosságok is arra utalnak: sok húst, zsírt, cukrot, nátriumot. alkoholt, s kevés növényi rostot és káliumot fogyasztunk. Az utóbbi időben bővül az élelmiszer-ipari termékek kínálata, a választék; egyenletesebbé válik a vitamin- és gyümölcsfélék fogyasztása. Mezőgazdasági termelésünk színvonala — a hiányosságok ellenére — lehetővé teszi, a lakosság jövedelme pedig mind kevésbé korlátozza a megfelelő táplálkozási formák elterjedését. A számottevő fejlődés azonban nem fedheti el élelmiszer-fogyasztásunk fogyatékosságait sem. Táplálkozásunk ugyanis nem alkalmazkodott életmódunk, életformánk jelentős átalakulásához. Kevesebb fizikai munkát végzünk mind a munkahelyen, mind pedig a szabadidőben, sok időt töltünk otthon a tévé előtt, keveset mozgunk, sportolunk, nem szeretünk gyalogolni, sétálni, s rövid távolságra is járművön közlekedünk. Kevesebbet kellene tehát ennünk, de nem szívesen takarékoskodunk gyomrunkon, s tgy a bőséges étkezés következtében súlyos egészségügyi ártalmak lépnek fel. Fenyegető jelzések utalnak arra, hogy egyes korosztályok növekvő halálozási arányában és egy sor terjedőfélben lévő betegségben, így a cukorbetegségben, egyes gyomor-, szív-, és vérkeringési megbetegedésekben nagy szerepet játszik a helytelen táplálkozás. És ez annál is inkább figyelmet érdemel, mert lakosságunk mintegy 7—9 százaléka cukorbetegségben, 25 százaléka magas vérnyomástól szenved; s egyes becslések szerint a jövőben ezek az arányok még növekedni fognak. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a túlzott élelmiszer-fogyasztás következtében a lakosság 23—30 százaléka túltáplált, elhízott, a helyzet közel sem nevezhető megnyugtatónak. Nem vitás tehát, hogy a fizikai munka intenzitásának csökkenése és a túltápláltság nemkívánatos elhízáshoz vezet. Miben rejlik tehát az egészséges táplálkozás lényege? Hol van a hiba? Miből eszünk sokat, és miből nem elegendőt? Mindenekelőtt zsírból fogyasztunk sokat, s nagyon szeretjük a húskészítményeket. Szénhidrátfogyasztásunk is túlzottan bőséges. Arról talán már fölösleges is szólnunk, hogy a mértéktelen alkoholfogyasztással is sok fölösleges kalória kerül a szervezetbe. Megszívlelendő adat: 23 ország napi húsfogyasztásának elemzésekor kapcsolat volt kimutatható a hús- és az állatzsiradék-fogvasztás, valamint a vastagbélrák gyakorisága között. Milyen változásokat vezethetnénk be, vagyis mi a teendő? Egyrészt a már említett, zsírban gazdagabb sertéshúst felváltani az olcsóbb, energiaszegényebb baromfihússal, másrészt a korszerű konyhatechnikai eljárást alkalmazni: az alufóliában, a teflonedényekben való sütést, amely kevesebb zsírt Igényel az elkészítés során. A sertészsír- és az olajfogyasztás megfelelő arányának a betartásával, így a zsír fogyasztásunk módosításával is egészségesebbé és olcsóbbá válhatna táplálkozásunk. Táplálkozásunkat ésszerűsítené, ha a cukorfogyasztást napi 30 grammal csökkentenénk, és ugyanennyivel növelnénk rostfogyasztásunkat. Cukorfogyasztásunk csökkentését azonban nehezíti, hogy viszonylag kevés az energiaszegény gyümölcslé. Hogyan tudjuk (tudnánk) megváltoztatni táplákozási formáinkat? Az nem segít, ha a táplálkozástudomány szakemberei szakadatlanul hirdetik: együnk kevesebb zsírt és cukrot, több zöldséget és gyümölcsöt, éljünk és táplálkozzunk egészségesebben, sportoljnnk és mozogjunk többetl A hiba leginkább a generációkon át öröklődő, helytelen táplálkozási, életviteli szokásokban van, amelyek csak lassan és nehezen alkalmazkodnak az új körülményekhez. A helytelen szokások pedig rendkívül sokrétűek: például élelmiszer-fogyasztásunk említett negatívumai közé tartozik, hogy nagyrészt naponta csak" kétszer étkezünk: délben, de leginkább este, s időhiány miatt sokszor „megspóroljuk“ a reggelit. Pedig mai tudásunk szerint a felnőttek számára a napi négyszeri étkezés lenne a legkedvezőbb. A civilizációs betegségek kialakulásában veszélyeztető tényezőként szerepel jelenlegi táplálkozásunk. Ha a zsír és a cukor, valamint az egészségre különösen ártalmas alkohol fogyasztását csökkentjük, és a sovány húsokat részesítjük előnyben, valamint növeljük a növényirost-tartalmó élelmiszerek fogyasztását, egészségesebbé tehetjük táplálkozásunkat A tudomány már eddig is sokat tett, és reméljük tesz majd a jövőben is azért, hogy táplálkozásunk egészségünk, munkaképességünk megőrzés sét és gyógyítását szolgálja. Ez azonban önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy a helytelen táplálkozás egészségkárosító hatásait fel tudjuk számolni. Ehhez át kell alakítani táplálkozási szokásainkat is. A megrögzött, káros szokások átalakításának fő színhelye a család, mivel ott alakul ki a kedvelt Izeknek, ételeknek, étkezési ritmusoknak az az együttese, amely a gyermeket élete végéig elkíséri. A jelenlegi életformánknak megfelelően egyre növekszik az óvodai, iskolai, munkahelyi étkezés táplálkozási szokásainkat kialakító szerepe is. Ezért javítanunk kell ez egészségügyi felvilágosítást, amiben sokat segíthetnek a tömegtájékoztató eszközök. Eredményt csakis akkor várhatunk, ha magunk is belátjuk: at egészséges, mértékletes táplálkozással segíthetjük szervezetünk zavartalan működését, megőrizhetjük mozgékonyságunkat és közvetve életünket is meghosszabbíthatjuk. KORCSMAROS LÁSZLÓ Az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának tagjai a kerületi és járási nemzeti bizottságok képviselőivel, valamint az SZSZK Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztériumának szakembereivel a közelmúltban ellenőrizték a lakossági ivóvízellátással, illetve az ésszerű vízgazdálkodással kapcsolatos feladatok teljesítését. A szlovákiai felmérés elsődleges célja az- volt. hogy valós képet adjon a vízgazdálkodás jelenlegi helyzetéről. Nem szükséges külön magyarázat ahhoz, hogy megértsük és tudatosítsuk: a vízgazdálkodás a népgazdaság azon fontos ágazata, amely egyre nagyobb jelentőséggel bír, s alapvetően befolyásolja a meghatározóan fontos tennivalók időbeni elvégzését. Az ivóvízellátásban, a szennyvíz levezetésében és az ezt követő tisztításban, az árvízvédelemben, valamint a vizek tisztaságának védelmében felmerülő nehézségek közvetlenül rányomják bélyegüket, s befolyásolják az életszínvonal alakulását. Ezenkívül kihatással vannak környezetünk tisztaságára vagy éppen szennyezettségére. ■ Az Iparban és a mezőgazdaságban egyaránt jelentős szerep hárul a vízgazdálkodási szakemberekre, akiknek legfontosabb feladatuk, hogy biztosítsák az előirányzott tervek szerinti tennivalók elvégzéséhez nélkülözhetetlenül szükséges vízmennyiséget. A mezőgazdasági termelés belterjesftési folyamata során nem véletlenül helyeznek az eddiginél nagyobb súlyt az őntözőgazdálkodás fejlesztésére, a talaj vízháztartásának megfelelő szinten tartására. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a vízgazdálkodás egyik fontos feladata, hogy megteremtse a feltételeket, s biztosítsa a körülményeket az öntőzőgazdálkodás fejlesztéséhez, az öntözhető területek további bővítéséhez, ez árvízvédelem javításához, valamint a vízi energia nagyobb fokú hasznosításához. Emellett jelentős mértékben növelni kell a csatornahálózatra kapcsolt lakások számát. Elsődleges feladat marad továbbra is a lakosság megfelelő mennyiségű és minőségű Ivóvízzel való folyamatos ellátása, a népgazdasági ágazatok fejlesztéséhez nélkülözhetetlen vízmennyiség állandó biztosítása. Nem kisebb jelentőségű a meglevő vízforrások szakszerű védelme. A további szennyeződések megakadályozása érdekében újabb szennyvíztisztítókat szükséges építeni, illetve üzembe helyezni, s mihamarabb növelni kell a gazdasági szabályozók hatékpnyságát. További intézkedéseket kell foganatosítani a fegyelem megszilárdítása, s az esetleges üzemzavarok megakadályozására. Az említett területen csakis az állóeszközök nagyobb íokú hasznosításával, a berendezések szakszerűbb és rendszeresebb karbantartásával, s nem utolsósorban a vízvezeték-hálózatban a veszteségek csökkentésével lehet számottevő eredményeket elérni. Az észerű vízgazdálkodás fontos tényezője, hogy milyen mértékben sikerül a víz ismételt felhasználását biztosítani, s miként alakul az Ipari vízfogyasztás. Á mögöttünk levő ötéves tervidőszak során szerzett tapasztaltok azt mutatják, hogy ezen a téren még korántsem éltünk a rendelkezésre álló valamennyi lehetőséggel. Mindenekelőtt jobban szem előtt kellene tartani a fehasználásra kerülő . vízmennyiség optimalizálásának lényeges kérdéseit, mert ez az egyedüli megbízható módszer a termékszerkezet-váltással járó technológiai rendszerek vízfelhasználásának az ellenőrzésére. Főleg azért hangsúlyozzuk az ipari felhasználás ezen területére való figyelemösszpontosítás fontosságát, mivel az innovációs folyamatok, a hűtőberendezések és -rendszerek jelentős mértékben hozzájárulnak a kelleténél nagyobb vízfogyasztáshoz. Sajnos, még számos területen, illetve népgazdasági ágazatban előfordul, hogy olyan esetekben is ivóvizet használnak, amikor ez ipari víz is megfelelne. Éppen ezért ügyein! kell arra is, hogy csak kivételes esetekben kerüljön sor az lvővlz ipari célokra történő félhasználására. A CSKP XVII. kongresszusán nem véletlenül hangsúlyozták a vízgazdálkodás időszerű tennivalóinak fontosságát. Az ésszerű vízgazdálkodás követelményei azonban nemcsak a szakma illetékeseire, hanem a népgazdaság valamennyi ágazatában dolgozókra és a lakosságra is egyaránt vonatkoznak. A vtzforrások, valamint a vízszükséglet közötti aránytalanságok arra kell, hogy ösztönözzenek mindannyiunkat: valóban gazdaságosan hasznosítsuk a vizet, s védjük vízforrásainkat az újabb szennyeződésektől. Ez a követelmény nem új keletű, hiszen már a korábbi tervidőszak folyamán is kiemelt fontosságú feladatot Jelentett a vízforrások rendszeres védelme. Nem ártana azonban, ha az egyes ágazatok képviselői nemcsak úgymond lebontanák a reájuk háruló ezzel kapcsolatos feladatokat, hanem azokat a gyakorlatban meg ts valósítanák. Az elmúlt tervidőszakot értékelvén megállapíthatjuk, hogy bizonyos részeredményeket már sikerült elérnünk. Az ipar egyes ágazataiban a korábbi évekhez viszonyítva kevesebb vízre volt szükség. A vízszennyeződéseket okozó üzemzavarok megelőzése terén Is több ágazatban figyelemreméltó kezdeményezéseket, s eredményeket könyvelhettünk el. Mindezek ellenére nem lehetünk elégedettek az elértekkel, mert még mindig sok a fogyatékosság, a technológiai fegyelmetlenség. Az újonnan létesített lakótelepeken több évet késnek a víztisztító állomások és ( opuoöövci. ль ipari иге* тек képviselői még számos esetben inkább megfizetik a jelentős összegű bírságokat, ahelyett, hogy korszerűsítenék a technológiai eljárásokat, s így csökkentenék a káros anyagok vízbejutását A lakosság folyamatos Ivóvízellátásának biztosítása során nem kis szerepet játszik a vízvezeték-hálózat rendszeres karbantartása, az észlelt műszaki hiányosságok mielőbbi eltávolítása. Az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának képviselői és a vízgazdálkodási szakemberek által végzett felmérés tapasztalatai azt mutatják, hogy a hálózat műszaki állapota sok helyütt nem kielégítő. Az 1983-as év adataihoz viszonyítva tavaly a Nyugat-szlovákiai kerületben 13, a Közép-szlovákiaiban 6, a Kelet-szlovákiaiban pedig 4 százalékkal kisebb területen végezték el a vízvezeték-hálózat műszaki ellenőrzését. Főleg a nemzeti bizottságok képviselőire hárulnak e téren fgényes feladatok, akiknek meg kell követelniük a lakásgazdálkodást irányító szervektől, hogy biztosítsák a hálózat rendszeres ellenőrzését. A hiányosságok mielőbbi felszámolásával megelőzhetők a nagyobb üzemzavarok, amelyek több órás, esetleg napos vízellátási zavarokat idézhetnek elő. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy az ivóvíz gazdaságosabb hasznosítását gátolja a felszerelésre váró vízmérők hiánya; s a karbantartást, illetve a javítást a kapacitásgondok, valamint a nehezen beszerezhető pótalkatrészek is akadályozzák. Senki számára sem lehet közömbös, hogy a vízvezeték-hálózatban a víznek több mint a huszonegy százaléka vész el. Ennek elsődleges oka a hálózat műszaki elavultsága, s a korábban már említett karbantartás rendszertelensége, a hibák elhárításának vontatottsága. Szinte valamennyi szlovákiai vízellátási és csatornázási vállalat vezetői kapacitásgondokkal küszködnek, ám ennek élném Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), Banská Byatrlcdban és Prievidzában minden évben megszervezik a hálózat ellenőrzését, míg például több helyen elhanyagolják az ilyen jellegű ellenőrzéseket, s az ezzel kapcsolatos tennivalók végzésót. A lakásgazdálkodásban elkönyvelt több mint harminc százalékos vízveszteségek felszámolása érdekében az SZSZK kormánya négy évvel ezelőtt olyan törvényrendeletet léptetett életbe, amely feladatul adja a' lakásgazdálkodást Irányító szervezeteknek, hogy évente két alkalommal biztosítsák a lakások vízvezeték-háló“ zatának ellenőrzését. Ennek a követelménynek egyik kerületben sem tudnak eleget tenni. Az ellenőrzések rendszertelenek, felüjetesek, vagy pedig csak „papíron“ végzik el az ezzel kapcsolatos javításokat. Az észlelt ‘hiányosságok felszámolásának, a hibák kijavításának módszere, illetve időpontja sok bonyodalmat okoz. A javításokat általában csak 15—30 nap alatt tudják' elvégezni a szerelők. Ezen a téren a legkedvezőtlenebb a helyzet a Stará ľnboviia-i járásban, ahol a víznek a több mint hetven (!) százaléka kárba vész. A jelenlegi helyzet szerint otthonainkban nem nagyon számíthatunk a vlzgazdaságl szakemberek segítségére, ezért saját érdekünkben kell intézkednünk, ha például csöpög ä csap. Magunk is sokat tehetünk annak érdekében, hogy ne folyjon feleslegesen a víz a rosszul szigetelt csapokból. Az ilyen jellegű meghibásodások következtében évente a lakásokban használatos vízmennyiségnek hozzávetőlegesen harminc százaléka vész kárba. Az ivóvíz előállításának költségei pedig egyre nagyobbak, s a beruházásokat nem számítva egy köbméter víz előállítására, illetve elvezetésére 2—4 koronát fordít társadalmunk. És akkor még nem' számítottuk a jelentős anyagi ráfordításokat igénylő létesítmények költségeit. A vízgazdálkodással kapcsolatos feladatok teljesítéséből gyakorlatilag mindannyian kivehetjük a részünket i BARDOS GYULá
