Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-18 / 42. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES 1988, október Ilii A példakép Szeptember ... Iskola ... Gyereknek a mindennapi valóság, felnőttnek az emlékezés. Ha van mire, kire. Ha a tanító nem adattápláló gép, hanem jellem, példakép, ember. Kamasz voltam, kilencedikes, s gondolatokba merülve az iskolaudvar kerítését támasztottam. Nagyszünetekben gyakran kijött az igazgató az iskola teraszára. Nézett bennünket. Akkor is így történt. Felfigyelt rám, odahívott magához. — Mái megint nem sikerült? — kérdezte, — De.'Sikerült. Felvettek..., — válaszoltam: — .Hát akkor? ... — Én oda nem akarok menni — böktem ki. — Ha nem, hát nem — vonta össze a szemöldökét — megpróbálod a harmadik helyen. Neked mindenképpen a középiskolában a helyed! Ott álltam vele szemhen, s hunyorogtam a napsütésben. + + Harmincas években épített, alig alakított takaros kis ház. Zöldre festett vaskapu. Az udvarban terebélyes diófa. Alatta a }6 öreg Octávia Combi. Mögötte garázs, hátul gyümölcsöskert. Dezső bácsi — egykori igazgatóm — éppen az autó irányjelzőjét javítja. Égőt cserélt. — Tudod, majdnem mindennap kijárok a méheimhez. Kell, hogy rendben legyen a kocsi. De ne az udvaron beszélgessünk — invitál a szobába. Most én kérdezek. Talán olyasmit is firtatok életéről, gyermekkoráról, amire egykor, tanítványaként voltam kíváncsi. És 6 szívesen nyitja fel előttem élete könyvéi. — Apám pályamunkás volt a vasútnál. Elesett az első világháborúban. Kétéves voltam csupán, öcsém öthónapos. Az apám után kapott csekély özvegyi járadékból nem tudtunk volna megélni. Anyai nagyapánkkal éltünk. Gyermekkoromban Nágymegyer (Calovo) központjában éltek a kereskedők és az iparosok. Apró üzleteik, műhelyeik körülvették a főteret. A faluban élt néhány módosabb gazda. A lakosság zöme klspáraszt volt, külön negyedben éltek a nincstelenek, a proletárok. Az értelmiséget az orvos, a patikus, a jegyző, az állomásfőnök és a tanító képviselte. A községnek három iskolája volt. Mind felekezeti. Én a református iskolába jártam. A hittanon volt a fő hangsúly, de jeles voltam a többi tantárgyból is. A továbbtanulást anyámnak mégsem említettem. Akkoriban ha minden évben egy két gyerek jutott tovább... Mégis a komáromi (Komárno) gimnáziumba kerültem. Tanítóm, Vízváry Dezső ajánlására: Emlékszem. nagydarab korosodó, bass? Varga Dezső nyugalmazott iskolaigazgató juszos ember volt. Magánórákat adtam, módosabb szülök gyerekeit tanítottam. Nyáron markot szedtem, később arattam. Érettségi után két lehetőség közül választhattunk. Papneveldébe vagy tanítóképzőbe menni. Az utóbbit választottam. Egy év alatt szereztem meg a képesítést. A kárpátaljai Nagygejőcre kaptam kinevezést. De rövidesen a tényleges katonai szolgálat következett. Utána itthon szerettem volna tanítani. De a pap eltanácsolt, mondván, „mosónő fia itt nem lesz tanító“. Pályázat útján Bežovcébe kerültem. Az Iskolában laktam. Jól éreztem magam, megbecsültek. • Közben kitört a háború. Egy kisebb alakulattal a vasút biztosításához vezényeltek ki. A partizánok ott robbantottak. Mi nem akadályoztuk őket ebben. A német őrség megneszelte. A tiszt nekem szegezte a géppisztolyt. „Hogyan lehetséges, hogy a szemetek láttára robbantanak?“ — ordította. Németországba vezényeltek. De »ikerült megszöknünk. Néhányan átjutottunk csehszlovák területre. A Vöröskereszt Igazolásával hazajutottam. 1945 után az állami gazdasághoz kerültem. Munkás lettem. Majd ésoportvezető, később az üzemi tanács titkára. Sokat gyűléseztünk, parázs vj^ táink voltak. Ellentmondásos időket éltünk. Akkor kerültem ismét a dobogóra, amikor újjászerveződtek a magyar tanítási nyelvű iskolák. Kecsegtető kilátásaim voltak az állami gazdaságban, de nem haboztam. Az ötödik osztályosokkal kezdtem. Tankönyveink nem voltak, mindent diktálni, írni kellett. A lelkesedés, a tenniakarás időszaka volt ez. Az ötvenes évek végén kineveztek iskolaigazgatónak. Emellett tanácstag, hosszú ideig a városi pártbizottság elnöke, voltam. A városka két alapiskoláját 1969- -ben összevonták, én lettem az igazgatója. 1977-ben, hatvanöt éves koromban nyugdíjaztak. — Mire büszke, Dezső bácsi? — Hogy szinte a semmiből létrehoztunk egy iskolát, amely az évek során erősödött, izmosodott. Hogy az egykori diákok bizalommal hozzák oda gyermekeiket. S hogy részem volt abban, hogy az iskola ezernél több tanulójával az ország gyik legnagyobb magyar tanítási nyelvű iskolája. — Mi az. ami bántja? — Öt épületben folyik a tanítás, kollégáim még az árvíz után épült barakkokban is tanítanak. Zsúfoltsággal, tanteremhiánnyal küszködnek. Bánt, hogy nem sikerült létrehoznunk egy új iskolát. Bízom benne, hogy az utódomnak sikerül. — Családja? — Fiam és lányom tanár. — Hogyan telnek a napjai? — Méhészkedem. Fegyelmezett, dolgos életet élnek a méhek. Szeretek köztük lenni. És a természetben csatangolni. Ha elfáradok, olvasok. Néha bekopog egy-egy kollégám, vagy tanítványom. Hogy tanítsak, arról még most, 74 éves koromban sem tudok lemondani. Magánórákat adok. Egy életút, egy pálya állomásai ... Több annál. A tanítvány járhatta végig egykori tanítójával a hivatásáért élő ember küzdelmekben és eredményekben gazdag életét. MARTON 1VÄN ALEKSZKJ TOLSZTOJ: A ré Az -apóka ültetett egy répát, és így biziatgatta: — Nőj, rtöi, répa, nővekedjél, gyökérke, jó édesre, szép kövérre, óri&si nagyra! Meg is nőtt a répa, jő édes lett, szép kövér lett, óriási nagy lelt. Ment az apóka, hogy kihúzza. Húzta-húzta, tépíe-cibálta, ráncigálta, de hiába — nem mozdult a répa. Hívta az apóka az anyókát. Anyóka húzta apókát. Apóka húzta a répát — húzták-húzták, ráneigátták, de hiába — nem mozdult a répa. Hívta az anyóka unokáját. Unoka húzta anyókát. Anyóka húzta apókát, Apóka húzta a répát — Lepke és autó Kislánynak, kisfiúnak praktikus és szép viselet a divatos, nagymintás, kétszínű, kötött mellény. A leszámolható mintát középen nyíllal megjelöltük. A modellen a lepke rózsaszínű, az autó világoskék. A fehér fonálból készített mellény (illetve ujjatlan pulóver) alját, karkivágását és nyakkivágását a minta színével azonos szegély díszíti. Készíthető sötétkék alapon bordó mintával is. Mit, hogyan? Ha divatjamúlt szvetterünket szétfejtjük, a fonalat ne gombolyítsuk, hanem tekerjük egy könyvre. Erről óvatosan levéve, két helyen fehér fonállal áthurkolva, langyos vízben, Azúrba ázfatva óvatosan mossuk ki. Ugyanolyan hőfokú vízben öblítsük, s így, motringban, akasztóra téve szárítsuk meg. Azután gombolyítsuk fel lazán. Ha így járunk el a használt fonállal, nem lesz hullámos, jobban „kiadja“ a mintát másodszori felhasználáskor is. • Ha nehezen jár a cipzár, viasszal vagy szappannal kenjük meg. Erőltetés nélkül működik majd, s nem nyúlik meg. • Cipőt ne reggel, hanem délután vásároljunk, mivel a láb napközben megduzzad. így nem fordulhat elő, hogy szűk, kényelmetlen lábbelit választunk. Átázott lábbelit soha ne szárítsunk a tűzhely, fűtőtest köhúzták-húzták, ráncigái iák, de hiába — nem mozdult a répa. Hívta az unoka a kút у át. Bogárkát. Bogárka húzta unokát, Unoka húzta anyókát, Anyóka húzta apókát, Apóka húzta a répát — húzták-húzták, ráncigálták, de hiába — nem mozdult a répa. Hívta Bogárka a tarka macskát. Macska húzta Bogárkát Bogárka húzta unokát, Unoka húzta anyókát. Anyóka húzta apókát, Apóka húzta a répát — húzták-húzták, ráncigálták, de hiába — nem mozdult a répa. Hívta a macska az egérkét. Egérke húzta a macskát, Macska húzta Bogárkát, Bogárka húzta unokát. Unoka húzta anyókát, Anyóka húzta apókát. Apóka húzta a répát— húzták-húzták, Jót rántottak rajta — erre aztán enaedett a répa, kifordult a földből. LÉVAY ANNA: Altató Vigyázz rá, esti csend! "' Ringasd el, mint ahogy az esti lombokat alomba ringatod. Halkan szólj, kismadár! Lopva szállj, kandi szel. Békén ülj, éjszaka, kis ágya szélinél! Mély békesség pihen ez alvó lombokon. Aludjál, kékszemű virágom, csillagom! TAMKÖ SIRATÓ KAROLY: Merek, liej, emberek.. Emberek, hej, emberek.., ErdóSzéli emberek! Virít-e a kertetek? Almát, körtét szedtetek? Én is hozzátok megyek, felvidulok közietek, madarakra csergetek, viharfelhőt kergetek, s ha elmúlt a fergeteg, akácmézet pergetek! * zelében. Tömjük ki újságpapírral, ami felszívja a nedvességet és formáját megőrizni is segít, majd cipőkrémmel kenjük be. Vízzel csak a gumi lábbelit mossuk, a bőrnek az csak árt, fiatalok körében bármenynyire elterjedt szokás Is. Harisnyából, zokniból egyszerre mindig két egyforma párat vegyünk. Ha fél pár tönkre fs megy, a „maradékból“ még összeállíthatunk egy jó párat. / MEGFEJTÉSNYERTESEK Lapunk 40. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A b»< e»ül.t meg a szorgalom olyan, m\nt • jé szél. elörehajtja az embert." Nyertesek: Pelle Czaba. Péterfalva (Petrovce), Kollár Gyula, Szlmí (Zemná), Táncéi Lajos, Ipolybél (Bielovcej.
