Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-18 / 3. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES Í988. Január 1& Prágáról és újságírásról beszélni Kischt mellőzve — nem lehet.. »» Neves közéleti személyiségünk, Marcel Nőié, a Csehszlovák Újságírók Szövetsége főtitkára említette egyik beszédében ezt a gondolatot, amelyet fenntartás nélkül az tud Igazán elfogadni, aki behatóbban tanulmányozta Egon Erwin Kisch életét, és némileg ismeri a Vltava-parti világváros közéletét. Bárkivel beszéltem Prágában, Kisch heve valamilyen formában mindig szóba került. Amikor például Éva Stejkosová és Alena Petríčková festőművészek verniszázsán meghívott vendégként vettem részt, Stejkosová — csak úgy ajándékképpen — egy szitanyomatot dugott a hónom alá. A kép, lobban mondva a kolázs témája Egon ЕпИп Kisch volt. Prágai könyvesboltban például bármikor találkozni nagy újságíró személyiségünk sokszor kiadott és mindig aktuális 1928-ban, amikor Amerikába látogatott. De kutatómunkánkban segít az is, hogy még élnek olyan emberek, akik annak idején Kisch-sel valamilyen formában kapcsolatban álltak. Ezek között vannak főiskolai tanárok, tudományos dolgozók, újságírók, akik közvetlen segítséget tudnak nyújtani kutatómunkánkban. A strahovi múzeumban tavaly megrendezett Kisch-klállítás nem éppen azoknak szól, akik esetleg a szóban forgó rendezvényen szerették volna megismerni az újságíró, író életpályáját. A rendezők átgondolt munkáját dicséri, hogy főleg azok az események kaptak teret, melyek meghatározó jellegűek voltak, melyek csak a közeljövőben kerültek napvilágra. A kiállítás anyaga felhívta a figyelmet arra az időszakra, amikor Kisch 19 évesen — félbeszakítva tanulmányait az építészmérnöki karon műveivel. A német turistáknak sem kell megmutatni, hogy az Orloj közelébep hol található a neves újságíró, 1г6"п0га, hiszen életrajzi leírásaiból merítve szinte bekötött szemmel Is odatalálnak. Tehát Kisch Prágában — „ott van a levegőben“. így aztán érthető, hogy régi ismerősöm, Nina Dlouhá, a Prágai Rádió szerkesztője figyelmeztetett: „Ne felejtsd el megnézni az Egon Erwin Kisch életét feldolgozó kiállítást. Sok újat tudsz majd meg róla, hiszen a rendezés — csodálatos...“ Vladimír Závodský, a strahovi múzeumkönyvtár igazgatóhelyettese így kezdte mondókáját: — A mi intézményünk azt kapta feladatául, hogy az Igazi nagyságokat — gondolok itt a humán gondolkodás minden szintjére — úgymond szerepeltessük, kiállításokon emlékezzünk meg róluk, gyűjtőmunkát végezzünk velük kapcsolatban. S ha már csehszlovákiai magyar laptól érkezett, akkor elmondom azt is, hogy az érdeklődők például Arany és Petőfi életművéből is láthattak Itt kiállítást. Ha hiszi, ha nem, a cseh közönség Jól Ismeri a világirodalom e két nagy alakját. De visszatérve Kischre: ezek a kiállítások, amelyek elsősorban a cseh irodalmi élet legkiemelkedőbb képviselőit hivatottak bemutatni, tudományos gyűjtőmunka eredményei. Az anyagot feldolgozzuk, s az Irodalomtörténészek rendelkezésére bocsátjuk, esetleg publikáljuk, kiállítjuk. Tehát ez a jelenlegi Egon Erwin Kisch-klállítás sem idényjellegű mtnálunk, nem egy centenáriumi „kötelező akció“, hanem alapos gyűjtőmunka eredménye. # Amint arról értesültem, a Kisch-gyűjtemény újabb és újabb értékes anyagokkal bővül... — így van. Mind belföldről, mind külföldről — vele kapcsolatban — számos Információt kapunk. Vannak persze köztük olyanok is, melyek ismétlődnek. vagy csak részben használhatók, de minket mindennemű hír, tény. apró mozzanat, esetleg tárgyi emlék érdekel. Például igen megörültünk a múltkor annak a New Yorkból küldött régi hajójegynek, amelyhez hasonlót Klsch használt — önkéntesként belépett a hadseregbe. Anyjához írt levelei, papírra rótt gondolatai, későbbi nyilatkozatai — életének ezzel a szakaszával kapcsolatban — arra utalnak, hogy ez a döntés alapvető hatással volt az életére. Az éles ésszel, nagyszerű logikával megáldott kiskatona felfigyelt mindenre, ami korát jellemezte, ekkor formálódott egésszé antimilítarista gondolkodásmódja. Az Irodalomtörténészek, a kiállítás rendezői nagyszerűen látták meg: az újságíró pályájának erről az időszakáról bővebb információt kell nyújtani, hiszen Kisch tulajdonképpen ekkor törte át kispolgári környezetének Jelképes korlátalt. Lukács György, a nagy gondolkodó így nyilatkozott egy értekezésében Kischről: „A Prager Tagblatt' ban és a Bohemia szerkesztőségében szerzett tapasztalatai önmagukban nem lettek volna elegendők ahhoz, hogy 1918 végére marxistává érlelődjön ...“ Amint ezt Irodalomtörténeti olvasmányainkból is megtudhattuk, Kisch 1918—1919-ben a Bécsi Vörös Gárda parancsnokaként tevékenykedett. Ekkor 6 szerkeszti a Der Freie Arbeitert, mely mellékletének a címe Vörös Gárda (Die Rote Garde). Az írót és újságírót rendszerellenes nézeteiért börtönbüntetéssel sújtják majd szabadulása után Berlinben tu dományos munkát végez. A kiállítá son kéziratok sokasága tanúsítja ered ményes gyűjtőmunkáját. Az egyik vit rin üveglapjai alatt felismertem ol vasmányaim egyikének első kiadását, a „Klasszikus újságírását (Klassischer Journalismus). Ez a könyv a világ különböző tájain élő 76 újságíró, politikus újságcikkeinek gyűjteménye. A különböző újságkivágások, füljegyzetek olvasgatása után értem meg igazán: a legújabb kutatások — erről Dr. Závodský is említést tett — miért is tulajdonítanak ekkora jelentőséget Kisch Berlinben eltöltött éveinek. Tulajdonképpen Itt jut hozzá a világ majdnem minden sajtótermékéhez, itt találkozik a világ nagy gondolkodóival, egyszóval Berlin számára — ablak volt a nagyvilág felé. Prága szellemi élete ugyanis abban az időben pangásra volt kárhoztatva. Klsch tárgyi hagyatékainak vitriné előtt szinte minden látogató percekig álldogált. Az újságíró sarokpántokkal, fapálcákkal megerősített téglaszínű koffere bennem is új gondolatokat szült. Mekkora kinccsel — jegyzetblokkokkal, fényképekkel — is tért vissza egy-egy külföldi útjáról az író, az újságíró. A kincset — melyet az említett kofferben hozott — riportok, glosszák, könyvek formájában osztotta szét közöttünk ... Kisch külföldi útjait érdekes írásos emlékek, fényképek segítségével mutatták be a kiállítás szervezői. Olyan mozzanatokat, életszituációkat emeltek itt ki tematikailag, melyek közül sokat nem, vagy csak részben ismerünk. 1925-ben például, amikor a Szovjetunióban járt, meglátogatta Maxim Gorkijt, s.más neves személyiségeket. A fotók azt igazolják, hogy Kischt nagy-nagy szeretettel fogadták az akkor éppen a nagy iparosítás, a szocializálódás folyamatát élő testvérországunkban. 1926 és 1928 között Amerikában tartózkodik, és Hollywoodban meglátogatja a Chapin Stúdiót. 1930-ban részt vesz Harkovban az írók kongresszusán. 1932-ben Kínában jár. Spandaui börtönbüntetése után Párizsba megy, majd 1934-ben meghívják őt Melbournebe, az Auszt-, ráliai Fasltaellenes Harcosok kongresszusára. A kiállításon számos nemrég felfedezett fotón láthattam azokat a kellemetlen eseményeket, melyek itt történtek. Kischt az ausztráliai hatóságok nem engedték partraszállní, mire ő leugrott a hajó tatjáról, és — lábát törte. A világlapok, melyekből eredetiben többet is láthattunk a kiállításon, másnap Ilyen és hasonló — plakátbetűkkel szedett — címekkel Jelentek meg: „Egon Erwin Kisch teljesítette békevédő küldetését...“ • 1937 és 1938 között Spanyolországban harcol, ahol egyben tudósítóként is működött. Számos olyan Irat, okmány került elő ezzel az időszakkal kapcsolatosan, melyet eddig még nem láthattunk, olvashattunk. Sok okmány, írásos emlék tanúskodik arról, hogy később a hitlerizmus elől menekülő Kisch Angliába szeretett volna utazni, de erre nem kap engedélyt, így Mexikóba utazott. Két könyvet is ír itt, az egyik közülük a Mexikói felfedezések cím alatt jelent meg. 1946- ban visszautazik szeretett Prágájába. Ekkor írja a következőket: „Azt hiszem, életem legnagyobb felfedezéseit Prágában tettem ...“ Dr. Závodský külön felhívta a figyelmemet egy névre: J. Haasová-Neüasová. Ö fordította le cseh nyelvre a — Klsch által németül írt — kötetek, riportok java részét. A mesteri fordításnak is köszönhető az, hogy az említett regények, cikkek olyan sikert arattak a cseh olvasók körében. A látogató előtt szinte peregtek az események ezen a jól megrendezett kiállításon. Csodálkozva vettem például tudomásul azt, hogy Kisch mennyire jártas volt a grafikában is. Rajzlapokra, jegyzetblokkba skicceit eredeti portréi árulkodnak erről. Az alaposabban nézelődő látogató bizonyára beleolvasott egy-egy újságcikkbe is. A Journal des Débats 1910-ban például ezt írta róla: „Kisdi az egyetlen ember, aki fel merte fedezni Prága nemzetközi disznőságait...“ A kiállítás képanyagának 1948-ból származó része szomorú eseményről tanúskodott: Prága lakossága, a világ nagy gondolkodói, közéleti személyiségei utolsó útjára kísérték el Egon Erwin Kischt, a nagy kommunista újságírót. Antonín Zápotocký búcsúbeszédében — többek között — ezt említette: „Egon Erwin Kisch nem távozott körünkből, továbbra is itt él majd közöttünk...“ Harminchét év múltán Prágában én is ezt tapasztaltam. KALITA GABOR Szórakozás, művelődés„házon belül“ A Safáriknvól Mezőgazdasági Műszaki Középiskoláról már több ízben is Jelentettünk meg írást, riportot, amelyekben bemutattuk a szakkörök sokrétű munkáját, szóltunk az eredményes honvédelmi és sporttevékenységről, elemeztük az Ifjúsági szervezetnek a fiatalok szabadidő-szervezésében betöltött szerepét. Ez alkalommal egy újabb nézőpontból Irányítjuk rá az érdeklődés reflektorfényét. Arra voltunk kíváncsiak, hogy diákjai mit tesznek önmegvalósításuk érdekében, és milyen művelődési lehetőségeket biztosít számukra az iskola. Riportalanyaim: Kovács Izabella tanárnő (osztályfőnök), Kacsik Erika harmadikos tanuló, az Iskola Ifjúsági szervezetének elnöke, valamint a gimnáziumot végzett, itt szakosítóra járó Andrik Gábor. * Kezdjük a beszélgetést egy kulturális hiányleltár közreadásával: ötödik esztendeje nem szerepeltek h Jókai-napokon, az iskolai könyvtár nincsen kihasználva — kevés az aktív olvasó, az iskolai lap egy szűk körű olvasórétegnek készül, az énekkar iránt gyérül az érdeklődés, táncház még nincs, hullámvölgyben a színjátszás... Kovács Izabella: — Évente átlagosan mintegy 30-35-en jelentkeznek az iskolát szavalóversenyre, de mivel az utóbbi esztendőkben — véleményem szerint — nem akadt közöttük tgazt versmondó tehetség, megszakadt .Jeomáromt folytonosságunk“. Kacsik Erika: — A könyvtárunk nem eléggé gazdag. Hiányoljuk a legújabb történelmi-ismeretterjesztő irodalmat. Valamikor rendszeres könyvviták voltak, most nincsenek. Az igazán szenvedélyes könyvbarátok inkább a jól felszerelt várost könyvtárba mennek kárpótlásért, ahol ráadásul gyakran szerveznek író—olvasó találkozókat is. Andrik Gábor: <-* Tucatnyi sajtóterméket járatunk az osztályokba; a hazai lapok mellett Magyarországról is. Talán ennek fisf köszönhető, no meg iskolánk oktatást színvonalát is minősíti, hogy a diákság nyelvi és beszédkultúrája elfogadható. Ezt úgy értem, hogy nálunk alig tapasztalható a fiatalság beszédében sajnos egyre gyakoribb durvaság, trágárság. K. E.: — Lapunk, az Ifjú Üzemgazdász, kéthavonként jelenik meg Bőd tanár elvtárs szerkesztésében. Sajnos, kevesen éreznek igényt sorainkból a publikálásra, pedig bátorításban igazán nincs hiány. К. I.: — Tavaly alakítottunk egy harminctagú énekkart. Felléptünk néhány versenyen, de ez minden. A fiatalok nem éreznek kellő vonzódást a kóruséneklés iránt. A magyarázat talán az, hogy a zene afféle kisegítő tantárggyá zsugorodott már az alapiskolában is, a szakközépiskolákból pedig teljesen „száműzetett“. K. E.: — A kívülállók azt gondolfhat fják, hogy zenei ízlésünk csupán a diszkózenére korlátozódik. Ez nem így igaz, hiszen a magyarországi táncházmozgalom hatására itt is egyre több fiatal vonzódik, érdeklődik a népzene iránt. Táncházat akarunk alakítani a suliban. Már beszéltünk is a kassal (KoSice) Űj Nemzedék néptánccsoport Csámborgó táncházzenekarának tagjaival, akik megígér* ték, hogy örömmel eljönnek, hogy reklámot csináljanak a táncházi muzsikának. A. G.: — Két éve volt utoljára szín* előadás az iskolában. Reméljük, hogy az idén újíra sikerül megkedveltetnünk tanulóinkkal a színjátszást. A' városban évente körülbelül négyszer; vendégszereplő Thália Színpad elő* adásaira ml „szolgáltattuk“ a nézőközönséget, ugyanis a lakosság ré* széről meglehetősen csekély az érdeklődés. Ezután a divatra, a viselkedéskulttí« rára, a szabadidő hasznos kihasznál lására terelődött a szó. Halljuk az ezzel kapcsolatos véleményeket: К. I.: — A hajviselet alapján sok* szór nehéz eldönteni: kolléganő, vagy diáklány. A lányok arcán aránylag kevés a festék. Gondosan ügyelnek a tisztaságra, a higiéniára. Az öltöz* ködösben a „farmerkultusz“ felől a „bársony“ irányába érezhető eltolódás. Ruhatárunkban egyre több a kötött holmi. Szabadidejük nagy részét — csoportosan — kötéssel töltik kit ízléses, olcsó cuccokat állítanak elő. Közben zenét hallgatnak, vagy hangos regényfelolvasással teszik még hasznosabbá szabadidejüket. A diákok illemtudásból is , jelesre vizsgáznak, Az iskolán uralkodó közerkölccsel la meg vagyunk elégedve. — önértékelésetek szerint modernek vagytok, tehát az újnak tudatos felismerői? — fordulok a diákság két képviselője felé. A. G.: — Hogy modernek vagyunk-e? Nem tudom... Nem biztos, de lagalábbis azok szeretnénk lennt. Hogyan? Most csak egy olcsó példa jut az eszembe. A fiatalok többsége számára nem az a lényeges, hogy értsék a zenét, hanem az idegek bor-s zongjanak tőle, egyedül ez a lényeg, K. E.: — A felnőttek gyakran azzal vádolnak bennünket, hogy teljesen elvetjük a hagyományokat. Pedig ez csak a felületes szemlélő számára tűnhet így. Egy példa: a táncházban farmerban és divatos frizurával is szüléink, nagyszületnk hagyományvilágát ápoljuk, illetve elevenítjük fel, és így tovább. — Keveset vitázunk és beszélgetünk egymással. Inkább szemlélőt és hallgatói vagyunk (televízió! a világnak, környezetünknek. Meguntuk, hogy épülni és okulni csak a legközelebbi múzeumokba stb. járhatunk. Sejtjük, néha tudatosítjuk is, hogy önmagunkat értjük a legkevésbé... * Ml sem természetesebb, mint ai embernek önmaga, saját énje Iránti érdeklődése. Olyannyira természetes ez, hogy önmaguk számára az első és legfontosabb kérdés: Ki vagyok én? Ha ez a kérdés valaha' is kulcsfontosságú szerepet kapott, úgy az mindenképpen a szocialista társadalmi rendszer kialakulásának időszakáról mondható el. A szocialista, társadalom minőségileg új emberi viszonyok kialakulását feltételezi. Éppen ezek az új viszonyok (kulturálódási lehetőségek stb.) csillantják fel az egyén számára önmegvalósításának lehetőségeit. A társadalmi valóság talaja ugyanakkor nem mindig kedvez a lehetőségek megvalósításának. Korcsmáról László Nyolc év után újra önálló kiállításon mutatkozott be a Csallóközi Múzeum kiállítási termeiben Skriba Pál Somorján (Samorín) élő és alkotó festő-pedagógus. Az ünnepélyes tárlatnyltón megjelentek Járásunk tisztségviselői Is, Dudás Kálmánnal, a járási nemzeti bizottság elnökével az élén. A kiállító művész munkásságát méltató tárlatnyltó beszédet Horváth Ferenc, a jnb alelnöke tartotta. Skriba Pál művészi munkássága múzeumunk tárlatlátogatói számára már nem ismeretlen, hiszen 1978 januárjában — első önálló tárlatán — már nagyon sokan megcsodálhatták felemelően szép, szülőföldszeretet ihlette alkotásait. A jelenlegi — február közepéig megtekinthető — tárlatán az utóbbi 7—8 évben készült alkotásaival ismerkedhetnek meg a látogatók. A kiállított hatvan alkotás — 26 olajfestmény. 8 akvareli és 26 pasztell— a maradandó művészi élmény mellett hű betekintést nyújt a művész alkotóműhelyébe. A nyolc évvel ezelőtti bemutatkozás és a Jelen-Csallóközi tájak ■ Az ünnepélyes tárlatnyitó résztvevői (balról jobbra): dr. Mag Gyula, Skriba Pál, Dudás Kálmán, Horváth Ferenc, Mácsai Gyula. (Krascsenits Géza felvétele) légi kiállítás kapcsán is örömmel állapíthatjuk meg, hogy Skriba Pál alkotásaiból a hazai táj, a végtelen csallóközi róna és a csallóközi ember iránti ragaszkodó szeretet érzése árad felénk. Nagyon jól tükröződik ez az érzés az Aratás, a Dunai táj, Duna, a Vízparton, a Kis-Dunánál, a Gabonatábla, valamint a Somorját ábrázoló olaj-, akvareli- és pasztellképein. A nyolc évvel ezelőtt csak olajfestményekkel bemutatkozó Skriba Pál munkásságában újdonságokat és komoly előrelépésként könyvelhetjük el az 1985-ben készült akvarel leket és pasztelleket. Mindkét eljárással igazán szép, magas színvonalú alkotások születtek, melyekre a színek harmóniája, az ábrázolt motívum lényegének kihangsúlyozása, a kiegyensúlyozottság és a táj iránt érzett szeretet jellemző. Skriba Pál művészi munkásságát méltatva okvetlenül külön is szólnunk kell alkotásainak két legfontosabb ihletőjéről. Az egyik: Somorja. E hangulatos felső-csallóközi kisváros régi és mai arculatát egyaránt meggyőző erővel és hitelesen ábrázolja,, Somorjai témájú képein érződik, hogy az alkotó együtt él, együtt lélegzik a várossal, s igyekszik megörökíteni mind a régi város jellegzetességeit, mind az ember építő keze ‘nyomán születő új és modern városrészeket. A másik a csallóközi ember életét mindig döntő mértékben meghatározó nagy folyamra Duna. Ennek bizonyítéka, hogy a kiállított tájképei között csak elvétve találhatunk „víz nélküli“ alkotásokat. Duna-témájú .festményeiből — akár a hatalmas erejű nagy folyót, akár a bokrokkal és cserjékkel övezett romantikus holtágakat ábrázolják — egyértelműen érződik a folyó, a táj és az Itt élő ember összetartozó harmóniája. Reméljük, hogy Skriba Pál tárlatát sok képzőművészetet kedvelő megtekinti. Valamennyiüknek kellemes időtöltésben és gazdag művészi élményben lesz része. Dr. MAG GYULA) a Csallóközi Múzeum igazgatója
