Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-24 / 21. szám

1986. május 23 SZABAD FÖLDMŰVES Д napokban került könyvüzleteink n polcaira lan Galandauer műve, amelv Bohumír Smeral életét mutat- 1a be. forradalmi munkásságát mél­­tatfa. Címe: A marxista baloldal élén — Bohumír Smeral életrajza. A könvv a bratislavai Pravda Könyvkiadó ma- Rvar szerkesztőséRe Rondozésában lelent meg; Dósa László fordította maRvar nyelvre. Szurdi Zsuzsa szer­kesztette. Galandauer könyve nemcsak a „po litlkával foglalkozók", hanem a társa­dalmi fejlődés, az osztálvharc. sőt a történelem Iránt fogékony olvasók érdeklődésére is számot tarthat. A politikai, a szociális Intézmények, a termelőüzemek könyvtárait is gazda­gíthatja. de a magánkönyvtárak gyűj­teményét is színezheti. A szerző, a fordító., a szerkesztő, de maga a kiadó is jó munkát vég­zett, régi adósságot törlesztett a cseh nép e kimagasló fiának bemutatásá­val. A könyv olvasmányos, amellett tárgyszerű, a stílusa is könnyed. Ol­vasása közben tanúi lehetünk a szá­zadelő munkásmozgalmának, s bepil­lanthatunk a (monarchia „fénykorá­nak“ kulisszatitkaiba. A könvv to­vábbá végigvezet bennünket az úgy­nevezett I. köztársaság életén, vala­mint Szoviet-Oroszország építésén. Smeral. mint egyetemista, a szociál­demokrata párt napilapjának, a Prá­vo lidu-nak volt tehetséges zsurnalisz­tája. Már akkor rá-rátapintott a bur­zsoázia disznóságaira, az egyház kor­rupcióját is kipellengérezte, amivel rendőrségi zaklatásnak tette ki magát. Az 1900-as évek eleién tanulmány­utat tesz Nyugat-Európában. Német­országban a szocializmus jelenét szem­léli. Londonban pedig a tudományos szpcializmus bölcsőjével ismerkedik, amelv Marx Károly tevékenységével forrt össze. Az 1905-ös oroszországi események nagy hatással voltak rá. aminek tanútelét adja egv írásában: „A Patynmkin kapitányát félreállítot­ták, a parancsnoki hídra helyette egy f Fotó: -vass-1 nagvszakállú. hosszú hajú férfi, a for­radalmi bizottság tagja lépett. A ka­pitány volt a cár. a nagvszakállú pe­dig az orosz nép. Ahogy a Patvomkin szabadon és Büszkén úszott a tenge­ren. úgy halad az orosz nép elszán­tan a forradalmon át a szabadság felé E nép szüntelen, erőteljes for­radalma megrendítő benyomással hat ránk...“ Bohumír Smeral. я Nagy Október győzelme után jutott el a forradalmi kommunizmus gondolatához. Lenin­nel való személyes találkozásai szin­tén nagy hatással voltak rá. A marxista baloldal kongresszusán — 1921. május 14. és 16. között — ő tartotta a fő kongresszusi beszá­molót. amelv egyúttal a CSKP alapító kongresszusának egyik fő dokumen­tuma lett. Az úgynevezett polgári köz­társaság által felkínált miniszteri tár­cát többször visszautasította, mivel a munkások érdekeit helyezte előtér­be a saját érdekeivel szemben. A csehszlovák-szovjet barátsági szerződés megkötésének egyik leg­­'smertebb szorgalmazója volt. Már a harmincas évek elején fölismerte a fasiszta veszélyt. A müncheni árulás után távozott el hazáiéból. Moszkvá­ban telepedett le. Nem volt más vá­lasztása. emigrálnia kellett. Moszk­vában halt meg 1941. május 8-án. Nekrológját többek között Klement Gottwald, Georgij Dimitrov, Jan Šver­­ma, Wilhelm Pieck és sokan mások is aláírták. Bohumír Smeral munkás­sága a mai népig nem veszített érté­kéből és időszerűségéből.,. U’ |gvancsak a fenti kiadó jóvoltá­ból a közelmúltban jelent meg egy tanulmány Karol Smidkeről »Min­dig az élvonalban« címmel. Terézia KováCiková tollából Smid­­ke kemény életútja tárul elénk. Meg­tudjuk hogyan kísérte figyelemmel a munkásosztály logos követelésekért vívott harcát, a szlovák nemzet anti­fasiszta mozgalmát, az SZLKP Illegá­lis tevékenységét, a fegyveres szlo­vák nemzeti felkelést, valamint az ország újjáépítését, ö maga egyszerű munkásból, iparosból nőtt országos jelentőségű politikussá. A legavatot­­tabban talán Gustáv Husák. a harcos­társ lellemzi öt: .. elválaszthatat­lan a szlovák nép nemzeti felszaba­dító küzdelmétől, a kommunista párt munkájától és sikerétől. Megérdemli a mai és az ellövendő nemzedékek tiszteletét." (G. Husák: Tanúságtétel a szlovák nemzeti felkelésről. 1 A mű hű korrajzot fest. Varga Erzsébet fordítása alapos, szép nyelvezetű. Olvasmányossá teszi a könyvet, amelyet Melaj Erzsébet szerkesztett. A borító- és a kötésterv Gerstner István munkája, összhang­ban van a mű tartalmával. A 21 fe­jezetből álló írás a századfordulótól egészen az ötvenes évekig kíséri fi­gyelemmel. tárja fel a hazai — főleg szlovákiai — kommunista és munkás­­mozgalmat. egyúttal pontos korképet ad a korabeli szociális valóságról. A könyvet korabeli fényképfelvételek teszik szemléltetőbbé. Csiba Géza Ápoljuk és őrizzük! Amikor a XVII. Kazinczy Nyelvművelő Napok műsorfüzete a kezembe került — mintegy két héttel a nagyszabású rendezvénysorozat előtt a valóban tartalmas programjavaslat azon pont­ján állapodott meg főképpen a tekintetem, mely­ben ez állt: „A helyesírási változások tükröződése a csehszlovákiai magyar sajtóban.“ Az előadás címe mellett azonnal olvashattam az előadó nevét is: Deme László. Rohamosan fejlődő világunk változásairól, áju­lásáról nap mint nap értesülünk. E változásokkal szinte párhuzamosan változik nyelvünk is. A gyors ütemű tudományos-műszaki fejlődés állandóan új szavakkal gyarapítja nyelvünk szókincstárát, s bizony a helyesírási változások is nem egy eset­ben „Ingerük“ a diákokat. S itt felmerül a kérdés: vajon mennyire tudjuk követni a helyesírási módosításokat a hazai ma­gyar sajtó hasábjain? Verne László előadásából kicsengett, hogy „jó a kapcsolat a helyesírás ma­gyarországi fejlődésével“. Az előadó hangsúlyoz­ta, hogy az 1984-es akadémiai módosítások után ismételten le kell szögeznünk: módosított magyar nyelv nincs, csak módosított magyar helyesírás. Természetesen mindannyian tudatosítjuk, hogy mindennapi kötelességünk sajtónk nyelvezetének állandó csiszolása, tökéletesítése. Elemezzük egy kissé részletesebben, miben is közeledünk a helyeshez, a jóhoz, s vajon mely területeken vannak még fogyatékosságok. A cseh­szlovákiai magyar sajtóban viszonylag rövid Idő alatt meghonosodott a járások és kerületek nagy bpzdőbetűs frásmódfa Rendszerint helyesen alkal­mazzuk a különböző intézmények neveinek írás­módját is. bár ez az állítás már végképp nem veheti fel a versenyt az előző megállapítás egy­értelműségével. Deme professzor a csehszlovákiai magyar sajtó átböngészése után többek között figyelmeztetett arra. hogy sok esetben értelem­­zavaró kontextusba „csöppenünk“, ha bizonyos szavakat helytelenül használunk vagy írunk. Az egybeírás és a különírás például a magyar helyes­írás talán legérzékenyebb pontja. A résztvevő ter-Rácsok (Vass Gyula felvétele) FÜZESI MAGDA:* Példamondatok Homlokán fénnyel Homlokán hideg ékes hó ragyog. messzeség ragyog. Idegeivel Útjain önzés lámpája felhőkig világít. világít. Tenyerén ülnek Tenyerén pénzzé pelyhes holnapok. halnak a napok, és szél rongyolja el eső mosdatja az éjszakáit. perzselt szempilláit. A gyalogútra A mezők zöldjét mindig félve lép, nem látja soha. s vigyáz: a mezők A gyalogutat testét ne tiporja. elkerüli félve. Meghallja a fű, Bilincset rak rá a nád énekét, kincse, birtoka, szívét teríti és holdakat tűz a megdermedt holdra. megdermedt szívére. 'Kárpát-ukrajnai magyar költő Nem élhetek muzsikaszó nélkül mészetesen nem azonos a részt vevő-vei '(pl.: rÁ résztvevők egyértelműen elfogadták..., A tanács­kozáson részt vevő küldöttek...). És az sem mind. egy, hogyan írjuk pl. a jóravalót (jóra valót). Ezt is szemléltessük példákkal: A szomszédom egy jóravaló ember. A legnemesebb tulajdonsága a jóra való szándék. A további jóindulatú figyelmeztetések közül a 'jegyzetfüzetembe került, hogy a győztesek nem tárgyi jutalomban, hanem tárgyjutalomban része­sülnek, míg a lakosság igényelt nem a szolgáltai tási házakban, hanem a szolgáltatóházakban elé­gítik kt. Deme professzor szerint a felsorolt hiányossá­gok mértéke minimális. Az előadó sokkal nyoma­tékosabb hangsúllyal beszélt az interpunkcióval kapcsolatos problémákról. Mint mondotta: „... ez nem szlovákiai magyar specialitás...". A szóban forgó témakör ugyanis Magyarországon sem okoz kevesebb fejtörést, mint hazai tájakon. Deme László szerint a vesszőn kívül más írásjelet nem ismerünk. Ezzel határoljuk el egymástól mind az egyszerű összetett mondatokat, mind pedig a több tömbből álló összetett mondatokat. Számtalan­szor hangsúlyozta, hogy a többszörösen összetett mondatok egyes részeit (mondattömbök) bátrab­ban határoljuk el egymástól pontosvesszővel. A közbevetéseknél gyakrabban alkalmazzuk a vész­­sző-, a gondolatjel-, illetve a zárójelpárt. A kiváló magyarországi nyelvész közel kétórás előadása jelentős mértékben hozzájárult az idei Kazinczy Nyelvművelő Napok színvonalának eme­léséhez. Természetesen a problémák csak egy tö­redéknyi részéről tudott szólni, éppúgy, mint ez a rövid jegyzet. írásommal voltaképpen nem az volt a célom, hogy nyelvtanra, illetve helyesírásra okítsak. Az még kevésbé, hogy Deme László sze­mélyét magasztaljam. A huszadik század rohanó emberének a hétköznapok forgatagában azonban, azt hiszem, nem felesleges felidézni, mily „erős várunk a nyelv“. És akkor a legerősebb, ha állan­dóan csiszoljuk. Ha tisztaságát ápoljuk és őrizzük. (susla) Móricz Zsigmond... A századelő legnagyobb magyar költője. Ady Endre azt írta róla: ......egyedül felér egv forradalmi szabadcsapattal." Nem véletlenül: Móricz századunk első fe­lének legjelentősebb prózaírója. 0i területeket tárt fel az irodalom szá­mára. De hogyan! Utazott és jegyze­telt. utazott és jegyzetelt — aztán megírta mindazt, amit saját szemével­­fülével. saját leikével tapasztalt... Vannak, akik ma Móriczot bőbeszé­dűnek. mi több: szentimentálisnak tartják, előszeretettel hivatkozva a Légy jó mindhalálig vagy az Árvács­ka című műveire. Pedig Mórlczból a jövő század számára is az lesz a leg­lényegesebb. hogy realista, hogy „élet­­szagú“. Azon ritka írók közé tartozik, akiknek a műveiben szinte lenyűgö­ző erejű az életszerűség —■ a megélt tapasztalatok valósága-valóssága. Ahogy annak ideién Petőfi gyalog járta be az Alföldet; Móricz sem tette különben — bár ő szinte az egész országot beutazta. S akik azt hiszik, mindezt vonaton tette, azoknak ö ma­ga üzeni riportkötete címében: Gya­logolni jó! Ez a gyalogló-utazó, köpcös, ala­csony ember nem tudott úgy elmenni senki emberfia mellett, hogy ne szólt volna hozzá, vagy éppen ki ne kér­dezte volna töviről hegyire. Ismerői, íróbarátai jegyezték fel róla. hogy ha külföldre utazott, akkor is minden állomáson leszállt a vonatról, háttal meg-megállt egv-egy embercsoport mellett és buzgó jegyzeteléshez fo­gott. Mindent le akart jegyezni, min­dent meg akart írni. S mindent úgy akart megírni, hogy annak ..életsza­ga“ legyen. Még akkor is. ha a téma éppenséggel maga a halál volt. mint első felesége esetén ... 1913 eleién Kós Károly — a hír­neves építész és nem kevésbé neves író — meghívta az észak-erdélyi Sztánára: ismerkedjen meg a híres­neves Kalotaszeggel s a vidék népé­­vel-embereivel. Móricz a meghívást elfogadta és nvolc napot töltött Kós Károly vendégként a vidéken. Mind­járt első este egy batyusbál részese lehetett. Egyszer csak éjféltájt kicsa­pódott az ajtó. s a cigányzenekar Móricz által addig soha sem hallott furcsa-kedves zenét kezdett el játsza­ni. S még abban a minutumban be­táncolt a terem közepére tizenkét, díszes népviseletbe öltözött nyalka legény, s ropni kezdte a kalotaszegi „legénvest“. vagy ahogy Erdélyben nevezik: a „csürdöngölőt". A szem­tanúk szerint Móricz először belesá­padt a látványba, aztán kipirosodott, maid felállt, s „szinte lélegzetvissza­fojtva“ nézte végig a számára rende­zett „meglepetést“, ami kb. félóráig tartott. A tánc végeztével maga köré ültette a legényeket és bőségesen akart kérdeznivalóia mindegyiküktől. Közben jegyzetelt és jegyzetelt — a bál kellős közepén ... Másnap este csengős- fogatos szán repítette őket „Balázs-napolni“. Ott volt tanúja a Kós Károly és felesége közti kedves­kedvetlen. egész éjszakán át tartó civakodásnak. aminek is az lett a vége. hogv másnap délelőtt — egv percnyi alvás nélkül — Kós Károly fogadásból prédikált a református pap helyett a templomban — a hall­gatóság nagv megelégedésére, ami­nek az lett a vége. hogy Kós felesége is csak megengesztelődött férjeura iránt... Ezeknek az élményeknek — és jegy­zeteknek — alapján írta meg Móricz még abban az évben a »Nem élhetek muzsikaszó nélkül« című regényét, amelyet később a színpad is feldol­gozott. Egyik legnagyobb színpadi si­kerét érte el Móricz ezzel a művel. Most a Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) társulata mu­tatja be ezt az alkotást, május 30-án. A zenés vígjátékokat általában szí­vesen fogadja a színház közönsége. Az előadásban szerepel a MATESZ komáromi társulatának csaknem va­lamennyi színésze. Konrád József ér­demes művész rendező irányítása mel­lett. S hogy mi az előadás tanulsága? Az már hadd derüljön ki a színpa­don.!, Kmeczkó Mihály dramaturg

Next

/
Oldalképek
Tartalom