Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 2. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1986. január 10. Szahßd röMmúves feepíilkasgtsiD Hagyománnyá vált, hogy az új esztendő kezdetén visszapillantunk • múltba. Ekkor mérlegeljük az elért eredményeket, feltárjuk az előző időszak sikereinek és kudarcainak okát. Nem öncélú tevékenység ez. A leszűrt tanulságok ugyanis szinte nélkülözhetetlen támpontként szolgálnak az előttünk álló új feladatok valóra váltásában. Abban, hogy okuljunk a múlt hibáin, kiküszöböljük az észlelt hiányosságokat, tanuljunk a bevált tapasztalatokból és elsajátítsuk a progresszív termelési módszereket. A jelen időszakban annál is fontosabb a tárgyilagos mérlegelés, mivel a 7. ötéves tervidőszakot zártuk, s ennek eredményeit értékelhetjük. Az elmúlt öt év tanulságai útmutatóként szolgálhatnak a 8. ötéves tervidőszak az eddiginél sokkal igényesebb céljainak megvalósításában, amelynek keretében a fő hangsúly a termelés hatékonyságának és gazdaságosságának növelésére összpontosul. Különösen fontos szempontok ezek a gabonatermelés színvonalának további emelésében. A gabonaprogram ugyanis ebben az ötéves tervidőszakban is a párt- és az állami szervek figyelmének középpontjában áll, tekintettel felbecsülhetetlen népgazdasági jelentőségére. Hiszen az alapvető élelmiszerekből való önellátottságnak legfontosabb láncszemét, az állati eredetű termékek előállítása további növelésének forrását képezi. Ahhoz, hogy ezen össztársadalmi igényeknek eleget tegyünk, az eddiginél még nagyobb mértékben kell növelni gabonatermelésünket. Igaz, már a 7. ötéves tervidőszakban is jelentős előrehaladást tettünk a gabonatermelésben, habár az elvárásoknak nem tudtunk teljes mértékben eleget tenni. A CSKP XVI. kongresszusa által kitűzött célt nem sikerült maradéktalanul valóra váltani, mivel Szlovákia viszonylatában a gabonatermelés ötéves tervfeladatát 97,7 százalékra teljesítettük, ami annyit jelent, hogy szemesekből 540 ezer tonnával kevesebbet termeltünk. Meg kell e mlíteni azonban, hogy ez a lemaradás az ötéves tervidőszak első két évének a gabonatermesztés szempontjából igen kedvezőtlen időjárási viszonyaira vezethető vissza. Ekkor összesen 900 ezer tonna terméskiesést könyveltünk el. Az utóbbi három év már a fellendülés időszaka volt a gabonatermelésben — több sikerrel. Az elmúlt öt év gobonatermelési eredményeivel kapcsolatban több kérdés merül fel: egyebek között az, hogy mi eredményezte a gabonatermelés pozitív irányú változását, melyek voltak azok a tényezők, amelyek negatívan befolyásolták a fejlődést, s mire kell törekednünk a jövőben ennek a fontos ágazatnak további belterjesítése érdekében. Ezekre és több más kérdésre próbáltunk választ adni a kerekasztal-beszélgetés keretében, amelyen részt vett: Balia László, ez SZLKP Központi Bizottságának osztályvezetője, dr. Bartalos Menyhért, a Sósszigeti (Solary) Fajtanemesítő Állomás vezetője, Albin Hlavička mérnök, a Központi Vizsgáló és Terményminősítő Intézet fajtanemesítő szakosztályának vezetője, Tarr Gyula vegyészmérnök, a Bratislava! Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet munkatársa, Baráth Imre, a csicsói (Čičov) Wilhelm Pieck Efsz elnöke, Kovács Ferenc agrármérnök, a szőgyéni (Svodín) Csehszlovák-Szír Barátság Efsz elnöke, Morvái János agrármérnök, a Nagymegyeri (Calovo) Efsz növénytermesztési ágazatvezetője, Varga István agrármérnök, a vásárúti (Trhové Mýto) Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz növénytermesztési ágazatvezetője és Tóth Imre agrármérnök, a Csicsói Efsz növénytermesztési ágazatvezetője. Szerkesztőségünket Csiba László helyettes főszerkesztő és Klamarcsik Mária agrármérnök képviselte. A Sz. F.: — Bár á bevezetőben már utaltunk a gabonafélék fontosságára, elöljáróban mégsem ártana kiemelni a gabonatermelés politikai és népgazdasági jelentőségét. BÁLLÁ LÁSZLÓ: — Napjainkig érvényesek Lenin szavat a gabonával kapcsolatban: „Akinél a gabona, annál van a politikai hatalom is." A gabona tehát, úgy mint a múltban, napjainkban is á világpiac egyik legfontosabb árucikke. Nagyságrendben az előnyösen értékesíthető világpiaci árucikkek közül a kőolaj és a szén után a harmadik helyet a gabona foglalja el. Nem véletlen, hogy világszerte a gabona Iránt nem csupán a népgazdasági szakemberek, hanem a politikusok Is fokozott érdeklődést tanúsítanak. Ez érthető, hiszen a gabona nemcsak az emberek közvetlen táplálkozásában tölt be fontos szerepet, de termelésének nagyobb hányada, hozzávetőlegesen 70—75 százaléka, az állatok takarmányozását szolgálja hús, tej, tojás és egyéb állati eredetű termékek előállítására. Az emberi táplálkozásban a gabona az energiaszükségletnek mintegy 40 százalékát fedezi, az állatok takarmányozásában az energiaszükségletnek pedig a 35 százalékát biztosítja. Ennélfogva érthető, hogy a szántónak több mint a felét a gabona termőterülete foglalja el. Az elmondottakból egyértelműen kitűnik, hogy a gabona a növénytermesztés szakaszán, sőt az egész mezőgazdasági termelésen belül kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ezért igyekszünk mi Is — hasonlóképpen mint a többi állam — önellátóak lenni a gabonafélékből. Az önellátás stratégiáját először 1974-ben a CSKP Központi Bizottságának novemberi plénuma tűzte ki, majd a CSKP XV. kongresszusa határozatában megerősítette. Erre a komoly Intézkedésre azért volt szükség, mert az 5. és a 6, ötéves tervidőszakban — 1970-től 1980-ig — évente 1 millió 500 ezer tonna gabonát importáltunk — főleg a tőkés piacról. Ez nagymértékben megnehezítette devizagazdálkodásunkat. A tőkés gabona, olajpogácsa és állati eredetű takarmányfehérjék behozatala évente több milliárd koronát követelt a népgazdaságtól. Az utóbbi két-három évben nagy előrelépést tettünk a gabonatermelésben. Tulajdonképpen megszüntettük a gabona behozatalát. Azt a 200—250 ezer tonna kukoricát, amelyet Importáltunk, ennek megfelelő mennyiségű sörárpa-exporttal fedeztük. Mindez világosan utal a gabonaprogram népgazdasági jelentőségére. A gabonatermesztéssel kapcsolatos szakmai kérdéseket nem kívánom fejtegetni, hiszen erre itt vannak a hivatott szakemberek. tenzifikálódtak á termelési viszonyok, s ennek következtében a termőhelyi adottságok felülmúlták az akkori fajták genetikai termőképességét. A kedvezőbb feltételek hatására vegetatív irányú fejlődés indult meg, nagyobb lett a szalma mennyisége, a megdőlés veszélye stb. Tehát vákuum keletkezett. Készen kaptuk a sokkal modernebb, nagyobb hozamú szovjet fajtákat — a Bezosztája 1, a Mironovszkaja 808 —, amelyek a jobb agrotechnikával párosulva ugrásszerű fejlődést hoztak. Elértük gyakorlatilag az addig hihetetlennek tűnő 3—3,5 tonnás hektárhozamokat. Ezután további új szovjet fajták következtek, a Mlronovszkaja, a Jubilejná, az Auróra, a Kaukaz. Ezekhez csatlakozott még a jugoszláv Száva, amely szintén jól kitöltötte az űrt a hetvenes évek derekán. A szovjet fajták 4.5—5 tonnára vitték fel az átlaghozamokat. Hazai nemesítésü fajták abban az időben nem voltak. Ügyszólván 20 éves szünet után az első hazai fajtát, a Sósszigeten nemesített Solarist 1976-ban ismerték el. Szovjet fajták keresztezéséből származott, de termőképességben felülmúlta azokat. Ezt követte az Istra, majd a bučanyi nemesítésü Amika búzafajta. Tehát a hetvenes évektől kezdve fokozatosan a hazai nemesítésű búzafajták foglalták el a búza vetésterületének túlnyomó hányadát. A nyolcvanas évek elején kiváló szolgálatot tett a Košútka és a Vala. Egyes szakemberek véleménye szerint 1974-ben volt az a csúcs a hozamokban, amelyet már nem lehet túlszárnyalni. Erre a felvetésre rácáfolnak az elemzések, amelyekből kitűnik, hogy a fejlődés tovább halad, bár valamivel lassúbb ütemben. Míg 1975— 1980 között 2,5 százalékos, addig 1980—1985-ben mindössze 1,6 százalékos volt a hozamnövekedés üteme. Azt lehet mondani, hogy a további termelés szempontjából Is a legfontosabb tényezők között a fajta szerepel. Az a többlettermés például, amelyet a Nyugat-szlovákiai kerületben értek el az átlaghoz viszonyítva, a legújabb négy fajtának köszönhető, hiszen a Danúbia 1, az Ágra 0,7, a Viginta 0,5, az Iris pedig 0,3 százalékkal haladta meg az országos átlagot. Ezeknek a fajtáknak köszönhetően a Nyugat-szlovákiai kerületben elérték a 6,5, a Dunaszerdahelyi járásban pedig a 7,8 tonnás átlaghozamot. Ebben a járásban a Danúbiát két éve termesztik, és 1984-ben 4 ezer hektáron 8,13 tonnás, tavaly pedig 7,85 tonnás átlaghozamot adott. Meg kell azonban említeni, hogy a nemesítésnek ilyen magas fokán álló fajták mindössze 4—5 évig tartják meg a csúcshozamokat, ezután hanyatlás, Illetve stagnálás következik be. Ügy néz ki, hogy Szlovákiában évente legalább egy fajtát kellene elismertetni. így biztosítani lehetne a további fejlődést. Sz. F.: — Ha a gabonatermelésben előbbre akarunk lépni, teljes mértékben ki kell aknázni a. belterjesítű tényezőket. E kérdéscsoporttal kapcsolatban milyenek a tapasztalataik, észrevételeik, kísérleti eredményeik? Sz. F.: — Ha szemügyre vesszük a gabonafélék hozamainak alakulását, láthatjuk, hogy az elmúlt húsz év folyamán messzemenő fejlődés ment végbe. Az utóbbi években azonban még ennél is gyorsabb ütemű fejlődést tapasztalhatunk, főleg a búzatermelésben. Mi idézte elő ezt a gyökeres változást? BARTALOS MENYHERÍí — Ha visszapillantunk a búzatermesztés fejlődésére, akkor az ötvenes évek végéről kell kiindulnunk. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése után á rendszeres műtrágyázás, tápanyagpótlás, a jobb agrotechnika és gépesítés révén in-ALBIN HLAVIČKA: — Valamennyi, fellett mezőgazdasággal rendelkező országban az egyes növénykultúrák termesztésének belterjesítését a termelési rendszerek alkalmazása révén valósítják meg. Különbségek osupán a termelési rendszerek szervezésében tapasztalhatók. Franciaországban például a Gabona és Takarmánytermelési Kutatóintézet koordinálja a gabona termelési rendszereit, melyeket különböző termelési és gazdasági adottságokhoz mérten dolgoztak ki. Külön-külön termelési gabonaprogram rendszert alkalmaznak intenzív ésextenzív termelési feltételek között. Az utóbbi időben azonban egy harmadik, racionális változat kerül előtérbe. A termelési rendszereket a gyakorlati tapasztalatok alapján évente pontosítják. Hazánkban is ki van dolgozva a gabonatermelési rendszernek módszertana. Am ahhoz, hogy meghozza a várt eredményt, több figyelmet kell fordítani a termelési rendszer szakirányításának, valamint a szerzett gyakorlati tapasztalatok nyomán további tökéletesítésének. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy ugyanazon szakembergárdával — amely a hagyományos termelési módszerek szervezésére alkalmas — teljes terjedelmében irányítani lehessen a termelési rendszereket. Magyarországon például külön szakemberek irányítják a tápanyagpótlást, a növényvédelmet, az agrotechnikát stb. — Ha a belterjesítő tényezőket említjük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az öntözést. Szlovákia déli részein aránylag jól ki van építve az öntözőberendezések hálózata. Az öntözési lehetőségeket a gabonafélék termesztésében is teljes mértékben ki kell használni, megelőzve így az aszályos időszakok káros hatását. Fontos az őszi öntözés, a jó áttelelés érdekében, a tenyészidő folyamán pedig a kalászolás előtt. Öntözéssel szélsőségesen aszályos évjáratokban is — amilyen az 1981—1982-es év volt — jó hozamok érhetők el. TARR GYULA: — A Dunaszerdahelyi járásban immár több éve — a búzafajta-kísérletek mellett — öntözési kísérleteket is folytatunk Nyárasdon (Topolníky), Légen (Lehnice) és Ulésházán (Nový Život), vagyis különböző termőhelyi adottságok között. Az eddigi eredmények statisztikai kiértékeléséből kiderült, hogy amíg Nyárasdon Igen erős jellege van az évjáratnak, s ezért nagyon meg kell választani az öntözéses termesztésnek legjobban megfelelő búzafajtákat, addig Légen és Ulésházán a hozamok alakulása szempontjából nem annyira fontos a fajták megválasztása, mint a rendszeres öntözés. Légen például az öntözés hatására 0,85 tonnával nőttek a hozamok. Az öntözéses kísérletekben a tápanyagfölvételt is figyelemmel kísértük. Megállapítottuk, hogy ahol a hozamok nagyban függnek az öntözéstől, ott fokozott szerepe van a kálium-műtrágyázásnak is. Tavaly az öntözéses fajtakísérleteket az árpára is kiterjesztettük. A kísérleteket Nyárasdon és Nagymagyaron (Zlaté Klasy) állítottuk be. A két termőhely között ugyancsak eltéréseket tapasztaltunk. A gabonatermelés hatékonyságának növelése szempontjából nem kevésbé fontos tényező a búza nitratációjának helyes irányítása. A gazdaságok többségében a nitrogénműtrágya kétharmadát a tavaszi időszakban alkalmazzák, ami nem tekinthető éppen a legszakszerfibb és a leggazdaságosabb eljárásnak. Ajánlatos a nitrogénes feltrágyázást a talal ásványi nitrogéntartalma alapján elvégezni. Az első nitratáció esetében a nitrogéntartalmat a talaj felső, 60 cm-es rétegében mérjük és úgy irányítjuk a nitratációt, hogy ebben a talajrétegben lehetőleg 110—120 kiló ásványi nitrogén álljon a növények rendelkezésére. A második nitratációhoz a nitrogénszükségletet a talaj 60—90 centiméteres rétegében mért ásványi nitrogéntartalom alapján határozzuk meg. Fontos, hogy ebben az időszakban 70—80 kiló ásványi nitr.ogén legyen a falaiban. A hiányzó mennyiséget levéltrágyázással kell pótolni, és kiadós öntözéssel ezt a hatékony nltrpgént a talajrétegben lejjebb szállítani. Kísérleteinkben vizsgáltuk az elővetemény hatását is a nitrogénellátottságra. Megállapítottuk, hogy a nitrogéntartalom szempontjából a búza legjobb előveteménye a borsó, a szója, a dinnye, valamint a termelési rendszerben termesztett kukorica, amely jelentős mennyiségű tápanyagot hagy maga után a talajban. BARÄTH IMRE: — Én úgy gondolom, hogy az utóbbi évek folyamán messzemenő előrehaladást tettünk a gabonafélék hektárhozamainak növelésében a „többet adni a társadalomnak“ címen. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy a felvásárló vállalat nem haladt velünk arányosan a fejlődésben. Tárolókapacitásuk nem nagyobb ma sem, mint 15 évvel ezelőtt, s ennek következtében a gabona tárolása sem megfelelő. Éppen csak nem a szabad ég alatt van. Ezen a téren nem mi vagyunk a hibásak, hiszen a gabonaprogram megvalósítása érdekében minden tőlünk telhetőt elkövettünk. Csak kár, hogy a megtermett gabonát nem tudjuk úgy tárolni, ahogy szeretnénk A felvásárlóvállalatnak sokkal komolyabban kellene foglalkozni a megfelelő tárolókapacitások biztosításával, hogy a megtermett gabona mielőbb födél alá kerüljön. Sz. F.: — Miképpen vélekednek á gabonatermeléssel kapcsolatban a gyakorlati szakemberek, elsősorban ami az eddigi tapasztalataikat és észrevételeiket illeti? MORVÁI JANOS: — Szövetkezetünkben radikális változások a hozamok alakulásában az 1982—1983-as években álltak be, amikor felfedeztük a nagyhozamú hazai búzafajtákat. Nevezetesen a Da*1 nubiát, az Agrát, az Irist és a Viglntát. Ezek a fajták valóban sokat „tudnak“. Nagyüzemi körülmények között is tíz tonnán felüli átlaghozamokat nyújthatnak, s genetikai termőképességük ennél is nagyobb. Szövetkezetünkben az elsők között kezdtünk foglalkozni ezekkel a fajtákkal. Az eredmény nem váratott magára, s már 1983-ban kerületi szinten az elsők voltunk a gabonatermelésben. 1984-ben 9 tonnás hektárhozamot értünk el, tavaly pedig 8,7 tonnás átlagot. Meg kell mondani azonban, hogy ezek a fajták különös bánásmő-
