Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-11 / 2. szám
1986. Január 1Д. ,SZABAD FÖLDMŰVES, 13 megvalósítása stratégiai feladat dot Igényelnek. Termesztésükhöz nem elegendőek az általános Ismeretek. Alkalmazkodó képességük kisebb, így nehezebben kompenzálják az agrotechnikát. Minden egyes mozzanat döntő lehet a hozamok alakulásában. Ezek a fajták sokkal érzékenyebbek a betegségekkel szemben is, és csak akkor tudjuk ezeket biztonsággal termeszteni, ha elegendő mennyiségű hatékony növényvédő szer áll rendelkezésünkre. Tapasztalatunk alapján a gombabetegségek elleni védelemre kétszeri fungicides beavatkozás elegendő. Az első permetezést a szárbalndulás előtt, a másodikat pedig a virágzás előtt végezzük. Gazdaságunkban a gabonatermelésben előirányzott feladatainkat konkrét elképzelések alapján valósítjuk meg. A középtávú és az ével tervek mellett fajta- és parcellaspecifikus programot, illetve agrotechnikát dolgoztunk ki. A tápanyagpótlást teljes egészében számítógép segítségével Irányítjuk. Elmondhatom, hogy szövetkezetünkben a gabonaprogram céljait valóra váltottuk. A 7. ötéves tervidőszak átlagában szemesekből 7,2 tonnát, gabonafélékből pedig 7,14 tonnát takarítottunk be hektáronként. Minden feltétel adott ahhoz, hogy az általunk indítványozott felhívást — a 7 tonnás átlaghozam elérését gabonából — teljesítsük. Persze, ehhez mint termelőknek, vannak elvárásaink. Itt említeném elsősorban a növényvédő szerekkel való zavarmentes ellátást, a minőségi vetőgépek biztosítását, valamint a jelenlegi betakarítógépek korszerűsítését, főleg a biztonságosabb üzemelésre és a betakarítási veszteségek csökkentésére való tekintettel. TÓTH IMRE: — A gabonatermesztés fordulőpont- Jal véleményem szerint szorosan öszszefüggnek a genetikailag nagy termőképességű fajták megjelenésével. A hektárhozamok ugrásszerű növelését a kitűnő szovjet fajták eredményezték. Termesztésük a hetvenes évek derekáig lényegesen hozzájárul a hozamok növeléséhez. Később nagy előbbrelépést jelentettek a jugoszláv búzafajták. A nyolcvanas évek kezdetétől napjainkig fokozatosan előtérbe kerültek a kiváló hazai nemesítésű fajták. Ezekkel a fajtákkal 1984-ben értük el szövetkezetünk történetében a legnagyobb — 8,1 tonnás — hektárhozamot. A nagy hektárhozamok stabilizálása elképzelhetetlen megfelelő szakirányítás nélkül. Ezért szoros kapcsolatot tartunk fenn a kutató- és a tudományos Intézetekkel, melyeknek eredményeit igyekszünk a legnagyobb mértékben hasznosítani. Véleményem szerint a nagy hektárhozamok eléréséhez az összes termésmeghatározó tényező összhangja szükséges. jelentős tényező a megfelelő parcellák kiválasztása. Nagyon fontos a fajták helyének megválasztása. Véleményem szerint ugyanis a fajta a legerősebb belterjesítő tényező. Elengedhetetlen követelmény az agrotechnikai fegyelem szigorú betartása. Minden egyes hiba megbosszulhatja magát. A betakarítás megfelelő szervezése és elvégzése szintén kihat a termés eredményeire. Hiszen a 7—8 tonnás hozamoknál a helytelenül végzett munka komoly veszteségeket eredményezhet. A gabonatermelésben elért eredményeink a tagság becsülettel végzett munkájáról tanúskodnak. A gabonatermelés ötéves tervét 8 százalékkal túlteljesítettük, ami annyit jelent, hogy 3500 tonnával több gabonát termeltünk. A 8. ötéves tervidőszakban 7 tonnán szeretnénk stabilizálni a hektárhozamokat. Ehhez azonban szükséges, hogy az irányító szervek figyelembe vegyék igényeinket. Gondolok itt a jobb vegyszerellátásra, a műszaki felszerelés korszerűsítésére, például jobb vetőgépek biztosítására, — hogy csak a legfpntosabbakat említsem. VARGA ISTVÁN: — Gazdaságunkban búzát 1200 hektáron, árpát pedig 400 hektáron termesztünk. A gabonatermelés ötéves tervét az első két év lemaradása ellenére három százalékkal túlteljesítettük, főleg az utóbbi két esztendő sikereinek lóvoltából, amikor 7 tonnán felüli hektárhozamot értünk el. A gabonatermesztés továbbfejlesztése érdekében szüntelenül keressük az új lehetőségeket. Hat évvel ezelőtt a búzánál kisparcellás fajtakísérleteket állítottunk be, ezeket később öntözési kísérletekkel egészítettük ki azzal a céllal, hogy olyan nagyhozamú fajtákat válasszunk ki, amelyek jól reá-, gálnak az öntöeésre. Adottságaink között legjobban bevált a Danubia, az Ágra és a Viginta. A búza termőterületének 30 százalékán őszi, idény előtti öntözést végzünk. Az öntözött területekről átlagban 7,8 tonnát takarítottunk be, ami az öntözetlen területekhez viszonyítva 0.6—0.8 tonnás hozamnövelést jelent. Két éve az árpatermesztésbe is bevezettük az öntözéses fajtakísérleteket. Ezeket az idén trágyázási kísérletekkel egészítettük ki, melyek keretében vizsgáljuk a nitrogén- és a káliumtrágyázás hatását a sörárpa minőségére. Sz. F.: — Az elhangzottakból nyilvánvaló, hogy az öntözés igen fontos tényező a hozamok alakulásában. De vajon hogyan védhetik ki az aszály kedvezőtlen hatását ott, ahol nincs öntözési lehetőség? KOVÁCS FERENC: — Szövetkezetünkben a 7. ötéves tervidőszak folyamán a gabonafélék termesztésébe* több alkalommal sikerült meghaladni a 6 tonnás hektárhozamot és a szemes kukoricából ife elértük már a 7,17 tonnás átlagot. Pedig gazdaságunk határa jelentősen tagolt, öntözési lehetőségek nélkül. Ezért termőhelyi adottságaink között a hozamok növelésére olyan módszereket és technológiákat alkalmazunk, amelyek segítségével a lehető legnagyobb mértékben megóvhatjuk az atmoszférikus csapadékok maximális mennyiségét. Egyebek között 1984 őszén háromféle vetőgéppel végeztünk kísérleteket: mégpedig a hazai gyártmányú 40-SEX DJ-150, a 48-SEX J-125, valamint egy külföldi, IH-10- 6200 típusú vetőgéppel. A három vetőgép közötti különbség igen jelentős. Míg a hazai gyártmányú vetőgépek esetében 6,2, illetve 6,3 tonnás, addig a külföldi vetőgép alkalmazásánál 7,3 tonnás hektárhozamot értünk el kísérleti parcellákon, háromszori ismétlésben. Az eredményeket összehasonlítva a külföldi vetőgép alkalmazásánál 16—18 százalékkal nagyobb hozamot mutattunk ki. A Jobb termést az eredményezte, hogy a vetőgép egy sajátos műszaki megoldás következtében abszolút pontossággal betartja az egyenletes vetésmélységet, másodsorban pedig minden egyes sor a vetést követően külön-külön le van hengerelve. Ezzel a vetőgéppel az idén 600 hektáron vetettünk búzát. Azért hoztam fel ezt a példát, mert az ilyen korszerű eszközöket, vagyis a tudományos-műszaki haladás rendelkezésünkre álló vívmányait ki kell használni a 8. ötéves tervidőszakban, ha legalább 7 tonnás átlaghozamot akarunk elérni. Szövetkezetünk is vállalta a 7 tonnás hektárhozamok elérését öntözetlen körülmények között. A fő hangsúlyt a megfelelő vetőgépek alkalmazására helyezzük. Ha a kísérletünk eredménye a továbbiakban is beigazolódik, akkor sokkal jobb eredményeket érhetnénk el. Gépiparunknak, amely jelenleg is a 20— 25 évvel ezelőtti vetőgéptípusokat szállítja, át kellene állni az említett korszerű vetőgépek gyártására. Nagy területen alkalmazva óriási előnyt, többlettermést jelentenének. Sz. F.: — A gabonafélék minőségével kapcsolatban gyakran hangzanak el bírálatok részben a pékipar, részben pedig a takarmányipar részéről? BARTALOS MENYHÉRT: — A búza minőségének kérdésével az utóbbi évek során nagyon sokat foglalkozunk. Mivel a búzának 60 százaléka takarmányozásra és 40 százaléka közvetlen emberi táplálkozásra kerül, ma háromféle minőségről beszélhetünk. Első a sütőipari minőség. Véleményem szerint a Jelenlegi búzák sütőipari minősége általában nem rosszabb, mint a korábbi fajtáké. A kis pékségekben azonban, ahol hagyományos módszerrel sütötték a kenyeret, a technológiát a liszt tulajdonságaihoz alkalmazták. A korszerű üzemekben ez viszont nagyon nehéz. Itt nagy tételekben, kiegyenlített minőségű búzára van szükség, ehhez ki kell próbálni a legmegfelelőbb technológiát, s ezt pontosan betartani. A második a takarmányminőség. A Nyitral Állattenyésztési Kutatóintézet jelezte, hogy az állattenyésztés szempontjából takarmánybúzáink nem megfelelőek. Hazánkban ugyanis az a helyzet állt elő, hogy a búza nagy termőképességénél fogva kiszorította a termőterületről a rozsot, a zabot, s részben az árpát, de a keveréktakarmányok gyártásához kukoricából is kevés van. Pillanatnyilag a takarmánykeverékekben a búza részaránya meghaladja a 20 százalékot. A búza Jó sikérminősége viszont rontja a takarmány hasznosítását, mert ráragad az állatok gyomorfalára, hátráltatja a gyomornedvek képződését, s ennélfogva rontja az állatok étvágyát. Takarmányozási célokra olyan búzafajták szükségesek, amelyeknek alacsony a sikértartalma; a sikér hamar lebomlik, nagyobb a vízben oldódó fehérjék, az albumínok tartalma és kevés a prolamín. Jól haladunk a takarmánybúzák nemesítésében. Jelenleg két búzafajtát — az egyik a Stupicei, a másik a Sósszigeti — jelentettünk be az állami fajtakísérletekbe. — Minőség szempontjából a harmadik csoportot a tésztaipari búzák képezik, amelyek a keményszemű durum búzákhoz tartoznak. Ezeknek a búzáknak a nemesítése régóta folyik állomásunkon, jelenleg a felszaporftást végezzük. A durum búzáknak a termesztése a jövőben azért lesz fontos, mivel az önellátásra való orientálódás következtében megszűnik a keményszemű búzafajták behozatala is, így a szükségletet saját termelésből kell fedezni. Különben a durum búza világpiaci éra háromszorosan nagyobb, mint a közönséges búzáé. ALBIN HLAVIČKA: — Az új nemesítésű fajták termőképességével és minőségével kapcsolatban volna néhány észrevételem. A hazai fajtanemesitésünk kétségtelenül jelentős sikereket ért el. A szovjet búzafajtákat — amelyek a múltban a termőterület 90 százalékát foglalták el — ma nagyhozamú hazai búzafajták váltották fel. Fajtáink külföldön is sikert arattak. A Vigintát például Magyarországon, a Reginát pedig az NDK-ban körzetesítették. Több nyugati országban bevonták a fajtakísérletekbe a Regina és a Zdar búzafajtát. A távlati, 1990-ig szóló elképzeléseink szerint olyan termőképességfi fajták nemesítése volt a cél, amelyek évente legalább egy fajtanemesítő állomáson elérik a 10 tonna átlaghozamot. Ma úgyszólván az összes új fajta rendszeresen eléri ezt az átlagot, az Iris és a Viginta pedig eléri a 12 tonnát hektáronként. Szükséges azonban megjegyezni, hogy nem elegendő csupán a nagyhozamú fajtákat beszerezni, hanem a fajták körzesítésénél, a fajtaválaszték meghatározásánál szem előtt kell tartani az adott lehetőségeket, tehát az üzem ökológiai és termelői-gazdasági feltételeit. Az olyan nagyhozamú fajták, mint például a Danubia és az Iris, fokozott termőképességű környezetet igényelnek. Csak azon gazdaságokban termeszthetik ezeket sikerrel, ahol megteremtették a feltételeket legalább a hat tonnán felüli hektárhozamok elérésére. Ellenkező esetben gyengébb termést adnak, mint a régebbi extenzív fajták. — Ami a minőséget illeti: nem lehetünk teljes mértékben elégedettek az új fajták betegségekkel szembeni ellenálló képességével. A nagy termőképességgel egyidejűleg növekedett a fogékonyságuk a lisztharmatra. Erre különösen érzékeny a Danubia és az Iris búzafajta. Növekedett a búza levélrozsda előfordulásának gyakorisága is. Az utóbbi években pedig a fuzáriumos betegségek terjednek, amelyek a kukoricát is fertőzhetik. Egyre gyakoribb a búza szeptóriás levélfoltossága. A lisztharmattal szemben rezlstens Koral, Krištál és Karat árpafajtáknál is egyre gyakrabban lép fel ez a betegség. Mindebből nyilvánvalóvá válik, hogy ha a 8. ötéves tervidőszakban gabonából önellátóak akarunk lenni, vagyis ha el akarjuk érni évi átlagban az előirányzott 11,5 millió tonna gabonatermést, akkor gondoskodnunk kell a rendszeres növényvédelemről is, tehát a megkövetelt mennyiségű és hatékonyságú növényvédő szerek biztosításáról. Az új fajtákkal kapcsolatos további probléma az aránylag alacsony sütőipari minőség. A fajtaválaszték javítása szempontjából jelentős előrehaladást jelent a kiváló sütőipari minőségű Hana és az ugyancsak jó minőségű Viginta fajta, az utóbbit aránylag nagy területen termesztjük. A további nemesítő munkában azonban nagyobb figyelmet kell majd szentelni egyrészt a ló sütőipari minőségű — az Ai vagy az A3 — falták, másrészt pedig — amint ezt Bartalos elvtárs említette — a takarmányozási céloknak megfelelő fajták nemesítésének; Persze, ez nemcsak a nemesitőkön múlik. A gabonatermelésben is a mennyiségre orientált nézőpontról a minőségi szempontokra kell összpontosítani a figyelmet, elsősorban következetesen be kell tartani az egyes fajtákra vonatkozó körzetesítést. Másrészt a gazdasági szabályzókkal szorgalmazni kell a gabonafélék faj- és fajtaösszetételének javítását. Egyebek között azt, hogy a mezőgazdasági üzemek számára gazdasági szempontból vonzó legyen a takarmányozás szempontjából kedvező tulajdonságú gabonafélék termesztése, mint például a zab, a rozs, a triticálé. Módosítani kellene az értékesítési rendszerünket is. Mércéül nem is annyira a megtermelt mennyiséget kellene figyelembe venni, hanem inkább azt, hogy egységnyi területről az állattenyésztés, illetve a közvetlen fogyasztás számára mennyi tápanyagot képesek az egyes gabonafélék termelni. Külön problémát jelent a durum búza termesztése, amely nélkülözhetetlen nyersanyaga a tésztaiparnak. Termesztése, de főleg vetőmagtermelése csakis egyöntetű, zárt körzetek keretében valósítható meg. Termesztése jelenleg a gazdaságok számára nem gazdaságos, mivel a szokványos búzafajták hozamainak mindössze 60 százalékát adják. Ezért a durum búza termesztése csakis megfelelő érszabályozással és szervezési intézkedésekkel — például az ipari növények közé való besorolással — oldható meg. Sz. F.: — Mindent összevetve, milyen feladatok várnak ránk a 8. ötéves tervidőszakban a gabonatermelés tekintetében? BÁLLÁ LÁSZLÓ: — A gabonatermelésben ránk háruló feladatok mérlegelésekor az állattenyésztés céljaiból kell kiindulnunk. Elképzeléseink szerint a 8. ötéves tervidőszak végéig, azaz 1990-ig, az egy főre jutó tejfogyasztást a múlt évi 245 literről 255 literre szeretnénk növelni. Az egy személyre jutó húsfogyasztást pedig 87,60 kilóra. Ez annyit jelent, hogy egy személyre számítva a húsfogyasztást lényegében 2,6 kilóval növeljük. Ha figyelembe vesszük, hogy a szükséges hústöbblet előállításához 120—150 ezer tonna erőtakarmányra van szükség, akkor nyilvánvalóvá válik az is, hogy feltétlenül növelni kell a gabonatermelést. A CSKP Központi Bizottságának 11. plénumán jóváhagyott távlati terv irányelvei értelmében Csehszlovákia viszonylatában 55,5 millió tonna gabona termeléséről van szó. Viszont, ha ebben az ötéves tervidőszakban az egy személyre jutó hús- és tejfogyasztást a tervezettnek megfelelően akarjuk növelni, akkor az említett gabonatermelési szint nem felel meg a követelményeknek. Tehát a 8. ötéves tervidőszakban az eredetileg tervezett 55.5 millió tonnával szemben 56,7—57,3 millió tonna gabonát kell termelnünk. Ez azt lelenti, hogy évi átlagban el kell érni legalább 11,4 millió tonna össztermést. Szlovákia viszonylatában ez 3,94 millió tonnának felel meg évente, s hozzávetőlegesen 6,5" százalékos növekedést jelent. Mi lesz ennek a termelésnövekedésnek az alapvető feltétele? Az itt elhangzott vitából is kiderült, hogy lelenleg a gabonatermelés egyik meghatározó tényezője az elegendő mennyiségű növényvédő szer biztosítása. Szeretném elmondani: számolunk azzal, hogy a növényvédő szerek beszerzésére 120—150 millió franko koronával több pénzösszeget fordítunk. Tehát a vegyszerellátásnak Javulnia kell. Meg kell említeni azonban azt is, hogy a gabonatermelésben kitűzött céljainkat csupán a hektárhozamok növelésével nem tudnánk elérni, ezért bővíteni kell majd a gabona termőterületét Is. Elképzeléseink szerint Szlovákia viszonylatában elsősorban a szemes kukorica termőterü-I letét növelnénk mintegy 16 százalékkal — a tavaszi árpa rovására. Véleményem szerint a kukorica tekintetében nincsenek kihasználva a lehetőségeink. (Vass Gyula felvételei)'
