Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-12 / 15. szám

1986. április 12. SZABAD FÖLDMŰVES Két b/irűM í ünnepről A húsvét utáni első jelentősebb tavaszi ünnep Szent György napja volt. Az ókeresztény eredetű szent legen* k^ja valamennyi európai nép folklórjában ismeretes. Az ikonográfia és más képzőművészeti alkotások álta­lában úgy ábrázolják a nagy erejű hőst. amint az a sárkánnyal viaskodik; legyőzi azt, s kiszabadítja fogsá­gából a királylányt. Elődeink a Középső-Ipoly mentén is legendás hősként emlegették Györgyöt aki „vitézségirő vót nevezetes, csálóval és dárdával járt, legyőzte a hétfelfl sárkányt“. Európa nagy részén György napiát a tavasz kezdete­ként tartották számon. S bár az egyház a sárkányölő Szent György névünnepét tette erre a napra, a hiedel­mek és szokások mégis egy ősibb pásztorünnep rítusaira emlékeztetnek. Ilyenkor került sor például az állatok első kíhaitására. Az Ipoly menti községekben régebben a karácsonyi aprószentek vesszővel hajtották ki a 16- szágot Gyakran az istállót Is. körülfüstölték ilyenkor; az ajtóra zöld ágat tettek, a teheneket pedig a kapuba fektetett láncon hajtották át. A babonás cselekedetek­nek mindenekelőtt rontéselhárító célzatuk volt; általuk a gyaropodást vélték biztosítani. A tehenek első kihajtásával kapcsolatban mondta Bodzsár Sándorné ipolykeszi (Kosihy nad Ipfom) adat­közlőnk az alábbiakat: „Mikor a marhák az első legelőre mennek, a láncot az altóra kötik, hogy a marha összetartsa magát. Az istálló elé botval háromszor egy vonást húznak, hogy így maradjon egybe az állat, ne menjenek szét. Közben azt mondták: Innen mentetek ki, ide gvüjlön még több belel" Barna Gábor néprajzkutató gyűjtéséből tudjuk, hogy az ottani palócok, akik többek közt Hontból kerültek az Alföldre, szintén György napján hajtották ki először a gulyát és a csordát. Ez a nap nálunk a gulyások munkaviszonyának kezdete és a cselédszegődés ideje is. Nagycsalomiján (Vefká Öalomija) a Középső-Ipoly mentén Szent Györgyöt a ..pásztorbeállítás“ napjaként emlegették. Pereszlényben (Preseľany nad Ipfom) szin­tén ez volt a pásztorok és a cselédek „fogadónapja“. A disznópásztor itt ilyenkor „nyakába vette a tarisz­nyáját meg a nagy tülköt“, úgy járta végig a falut. Végigment a községen a tehénpásztor, a kanász és a luhász is Szép nótákat fújtak hangszerükön, a falu népétől pedig egv kis „alamizsnát“: bort. szalonnát, pénzt kaptak. Ezután szokták az állatokat csordába terelni s a legelőre hajtani. György napiához azonban nemcsak az állattartással kapcsolatos szokások és teendők kötődtek. Április 24-én kezdték például a búza. az árpa. a mák és a kukorica vetését Is. Ipolynyéken f Vinica) György a kenderültetés napfa volt. Szent Györgykor a gazdák több helyen is határiárásra Indultak, hogv szemügvre vegyék a zöldellő rozstáblá­kat. Ha á „varnyú mán elbukott a vetésbe“, lő termésre számítottak. Vidékünkön György napiához több időjárással kapcso­latos jóslás is kötődött. A hiedelem azt tartotta, hogy ahány nappal György előtt megszólaltak a békák, utána még annyi napig hideg volt. A Gvörgv-napt esőt a kelenyeiek (Kleűany) „aranv­­essőnek" tartották, mert az a bő termés előjele volt. Jő esztendőre számítottak akkor is, ha György előtt „zörgött“. A palástiak (Pláátövce) jóslása szerint ha György előtt megszólalt a kakukk, akkor szintén jő termés lett az évben. Kelenyén meg azt mondogatták, hogy ha ilyenkor még „kínt vöt a víz“, akkor lefagytak a sző­lők. Ha viszont" a szőlőtőkék Ilyenkorra kihatottak, a palástiak lőslása szerint sok bor lett az évben. Több hiedelem fűződött vidékünkön az llyentájban előbújt kígyókhoz, gyíkokhoz is. Ha valaki Szent György­­nap^ előtt kígyót látott, az — a lőslás szerint — „friss lett“. A döglött kígyóval való találkozás ugyanakkor „betegsíget" ielentett. Ipolybalogon (Balog nad Ipfom) az a lány, aki György napja előtt el tudta „csípnyi“ a gyík farkát, az „16 tu­dott varrni“. A gyíkkal kapcsolatban említi Palócföld c. könyvében a pereszlényi születésű Manga János, hogy a György napja előtt fogott gvík farkát annak, aki szép sárga vajat akart köpülni, a markában kellett szétdör­zsölnie. Ugyancsak tőle tudjuk, hogy a gyíkkal meg­dörzsölt kéz a néphit szerint a torokfájást is megszün­tette. Kelenyén a Szent György napja előtt látott hangya­­bolyhoz is mágikus cselekedet kapcsolódott. Ugyanis ha abban a gazdasszony „jó megmosta a kézit, akkor jő elnyűtt neki a tészta, szép magos kenyereket tudott sütnyi“. A boszorkányoknak tartott asszonyok György napja előtt harmatot szedtek. Erre vonatkozólag a Középső- Ipoly mentéről csak szőrvánvadatalnk vannak. Egyik Födémesen (Ipefské ОГапу) gyűjtött boszorkánytörténet­­böl tudjuk, hogy a harmatszedők fehér lepedőt tettek magukra, úgy mentek hajnalban a közeit rétre. Hogy a harmatot milyen célból szedték, arra gyűjtésünkből nem derült fény. Manga János említi, hogy a Palócföld boszorkányai a vetéseken Összeszedett harmatot otthon a lepedőből belefacsarták a korpába, melvet aztán meg­etettek a tehenekkel, hogy azok több tetet adjanak. Ugyancsak Manga legyezte le. hogy annak, aki szeplős volt, szintén Szent György éjszakáján kellett kimennie a határba, s ott az árpa harmatjában Jól meg kellett mosakodnia. A Szent György utáni Márk napján az egyház litur­giájának megfelelően valamennyi Ipoly menti faluban a búzát szentelték. „Bűzaszenteléskor processziő ment a határba“ — emlékezett vissza a kistúri (Túrovee) Gyebnár Jánosné. A pap kezében lévő feszületet a lá­nyok itt búzával díszítették fel; búzaszálakből koszorút „csináltak“, erre „aranyfüstöt“ tettek. A Magyar Nép­rajzi Lexikonban olvashatjuk, hogv Győr megyében azt a beteget, akinek tagjai összezsugorodtak, a templomból szerzett Márk-napi koszorúval füstölték. Az említett lexikon szócikkében írja Manga János, hogv a Hont megvet Pereszlényben a Márk-napi kör­menetkor a pap a határban megfordult, s a négv égtáj felé hintette a szenteltvizet. A hívek arról a helyről, ahol a lelkipásztoruk állt. egv maroknyi földet vittek haza, és elhintették azt a méhes előtt, hogv a rai ne menjen el. A csépai palócok a második világháborúig lártak búzaszentelőkör a határba. A gazdák kérték a papot, hogy az ő földjüket áldja meg. azért minden évben más-más helvre mentek. A néphit a megszentelt búzaszálaknak különös erőt tulaldonttott. Palócföldön a szentelt búzát gyakran be­tegségek gyógyítására használták, de alkalmazták azt egvéb mágikus cselekedeteknél is. Kelenyén a búza szélalt a szembetegségek gyógyítá­sánál vették elő. Kistúron Is vittek haza a Márk-napi szertartásról néhány búzaszálat. Ezt az imakönyvbe tet­ték, de „vót ollvan Is, aki a klslibéknak adott belőle“. Adatközlőnktől tudjuk, hogv a szentelt búza babonás célokra való felhasználását a pap tiltotta. A „plébános kijelentette, hogy aztat semmiféle babonaságra nem szabad fölhasznánvl“ — mondta Gyebnár Mária. A búzát több célra felhasználták az Alföldre került palócok Is. Csépán .legtöbben a iószág. a marha és a 16. valamint a baromfi eledelébe tették“ — említi Barna Gábor, az ottani szokások kutatója. A szentelt növény babonás célra való felhasználását azonban az ottani pacok Is tiltották. Nógrádban és Hevesben a férfiak a kalapink melle tették a búzaszálakat. A Hont megyei Kelenyén viszont egv zsebkendőbe kötötték azokat, я vásárra menet ezzel „kenegették az állatokat, hogy könnyen elkeljenek“. Az Ipoly mente több községében Márk-nap volt a zöld­ségfélék veteményezésének is az időpontja. Csalomlján például akkor kellett az uborkát ültetni, máshol meg mákot vetették ilyenkor. Manga János Írja. hogy néhai szokás volt búzaszentelésre a zöldségmagvakat is el­vinni. hogv azok „megszentelődjenek“. Kistúron a termésre is lósoltak ezen a napon. Ha Márk-kor a búzában elbukott a varjú, akkor jő termés­re számítottak az itteniek. Dr. Csáky Károly Alekszej Szuvorov: Juri] Alekszejevics Gagarin (tus) (Fotó: Vass) IMMÄR HUSZONÖT ÉVE ANNAK, HOGY AZ EMBER ELŐSZŰR ELJUTOTT A VILÁGŰRBE. ÁPRILIS TIZENKETTEDIKÉT AZÚTA AZ ŰRHAJÓZÁS NAPJAKÉNT TARTJUK SZÁMON. TÓTH ÁRPÁD centenáriumára G. szalmaszőke hajú, mosolygós szemű embermorzsa. Maholnap négy­­esztendős lesz már. fa), óvodába szeret ám Idrnt na­gyonI Reggelente öt után kel, még­sem nyűgös soha, az első ébresztő szóra kiugrik az ágyból. — Szia, anyai — kulcsolja át Ilyenkor gyöngéden csöpp kezével édesanyja nyakát. — fái buviztál? Es, ugye — csicsergi tovább —, meg­éheztél te Is az éjszaka? ... S az utolsó morzsáig bekebe­lezi az eléje tett vajas, mézes, lekvá­ros, vagy éppen pástétomos kenye­ret, és az utolsó cseppig kikortyolja bögréjéből a kakaót, gőzölgő tejes­­kávét, az illatos teát. ELSŐ TÖRTÉNET: G. a múlt szer­dán nehezen ébredt. Előző este szí­nes építőkockákat kapott ajándékba, hát kívánhatott neki a TV-maci jő éjszakát, csaknem éjfélig fij kincseit rakosgatta. Tornácos paloták, tarka várkasté­lyok kerültek kt a keze alól, ame­lyek azonban — érdekes módon <— pgytöl egylq a „mamtkáék" lakására emlékeztettek. G. szerethet a nagy­szüleihez menniI Máskor csacsogásától hangos az autóbusz. Beszél, kérdez, énekel, be nem áll a szóia egy pillanatra sem. A nagy teherkocsikat különösen ked­veli. — Jul, kamion — rikkantja el ma­gát, ha az ablakon kitekintve meg­pillant egy-egy robusztus qépórldst, mire a közelében bóbiskolók riadtan kapják fel a fejüket: „Mi történt, ki­gyulladt a kocsi talán?" Most csendes volt G. nagyon, sza­vát sem lehetett hallani, a szeme pe­dig minduntalan lecsukódott. Fárad­tan ébredt, látni lehetett rajta na­gyon. Édesapjával indult oviba. TÁ fiúcska alig vonszolta magát. — Nem értem, nem értem — tor­pant meg hirtelen, s nézegetni kezd­te tamáskodva előbb a bal, aztán Történetek G.-ről meg a jobb cipőjét. — Nem akarnak sietni a csikók. Apuka, menjünk a rendőrségre, valaki az éjjel kicserél­te mind a két lábamat. Az enyémek sokkal gyorsabbak voltak! MÁSODIK TÖRTÉNET. G. egy reg­gel, Óvodába menet megállt a látás­ból már jól ismert, zöldre mázolt ke­rítés előtt. A fémpdlctkák között az udvarra lesett. A bejárati ajtó előtti gyékényből font lábtörlőn Jókora kandúr szunyókált. Tőle nem mész­­szire hosszú szőrű, fekete kutya pi­hent. — Anyuka — kezdte G. az okosko­dást —, a ctcus azért alszik nappal, hogy éjszaka ne legyen fáradt és fürgén ugorhasson az egér után? Édesanyja sietett a munkába, hát nem magyarázkodott, jóváhagyta cse­metéje okfejtését. Ám az apróság még mindig nem akart tovább indul­ni. • — Igen ám — emelte fel a gyer­kőc parányi ufjacskáját —, de akkor miért fekszik mellette a kutya is? Ezen eltöprengett pár pillanatig. — A, ráföttem — bökött a homlo­kára hirtelen —, a kutyus a cirmost őrzi, hogy alaposan kipihenje magát. Mert tudod, én azt hiszem, figyel­meztette a gazdája: „Ügyelj a macs­kára, mert ha nem végzi jól a dolgát és egeret találok a portán, neked porolom ki a bundádat. Vagy téged jogiak a kis rágcsálók vadászatára!" Megoldódott ezzel a rejtély, G. nagy léptekkel megiramodott. HARMADIK TÖRTÉNET. Hazafelé tartott G. az oviból. Az autóbuszon vele szemben az ülésen rezes orrú, borostás képű férfi terpeszkedett. Egy közismert nótát dúdolt, kapatos volt. Egyszer aztán ásított egy hatalma­sat. G. akkorára tátott szájat még életében nem látott! Félénken súgta oda édesanyjának: — Anya, nézd mtlyen nagy gödör nőtt a bácsi szája helyén! — faj, kicsi csacska fiam — moso­­lyintotta el magát az anyuka —, a bácsi „csak ' ásított. Nem sokkal ezután leszálltak a járműről. Az úton munkások dolgoz­lak: a kisebb-nagyobb gödröket javít­gatták, egyengették. G. elnézte őket, aztán így szólt: — Anyud — clbálta édesanyja ka­­bátujját —, nézz csak odat Gödröket ásítanak a bácsik! Zolczer László Tóth Árpád 1886. április 14-én szü­letett Aradon. 1907-ben jelennek meg első költeményei a Hétben és a Deb­recen című napilapban. 1908-tól a Nyugat ts közölni kezdi verseit. 1913-ban jelenik meg első verses­kötete a Hajnali szerenád. A kötet­ben található versekben még Inkább a szavak hangulata és a szőképek gazdagsága van túlsúlyban a fogal­­misággnl szemben. Az Ady Endrének című a költő Ady iránt érzett hódo­latát fejezi ki, amit a vers zeneisége szinte az áhítat szintjére emel. Az Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz című versben a közösségi érzés válik uralkodóvá, amit a nemzet újjáéledé­sének reménye vált ki belőle. „...S felszegte fejét szívemben a bánat,/ S látott eget s új földet a messze/ jövőben látta dús, boldog hazámat i Es szóltam: Néki zengem énekem!./ Néki áldozom koldus kincsem, hí­ven, / E gyűszű könnyet: ifjú éle­tem, / Es e marék vért: eldobogó szí­vem!" A Szeptember c. költemény­ben a költő az elmúlás gondolatával játszik: „Szúró zaj sír a légben, az utakon, a szél / Arcomba mintha fájó cserepeket söpörne,/ Az ég kék fe­delét egy zord ütés betörte, / Oly vak­­fényű az utca, oly baljóslatú mély." 1918-tól Hatvány Lajos Esztendő című revülapjának segédszerkesztője. Megalakul a Vörösmarty Akadémia, melynek ő lesz a titkára. Ekkor for­dítja le Oscar Wilde Readingi fegy­­ház című balladáját, amiért a sajtó is támadja. 1921-ben munkatársa lesz az Estnek, anyagi helyzete Javul. Ez év decemberében jelenik meg harma­dik verseskötete: Az öröm illan. Már­cius című versében a természet újjá­születését a társadalom újjáéledésé­vel társítja. Az Üj Isten című versé­ben hitet tesz a fTanácsköztársaság mellett .amiért a forradalom bukása után menesztik állásából. „A véres földnek vére szülte Öt,/ A sok kiom­lott, sűrű, keserű / Vér összeállt a fájó földeken,/ Testté tapadt, alakká tornyosult,/ Vérszlnű, nagy, mezíte­len alakká,/ Ki országtépő tágra tár­ja lábát,/ S Földet rengésre tépő hangja zeng / Piros Keletről a sápadt Nyugatnak: „lm eljöttem! I Eljött a Vörös Isten." 1923-ban megjelenik műfordításai­nak gyűjteménye az Örök virágok. Közben egészségi állapota egyre romlik. 1928-ban a mártonhegyi sza­natóriumban ápolják, s megjelenik negyedik verseskötete, a Lélektől lélekig. A kötet legszebb versei: Kör­úti hajnal, Esti sugárkoszorú, Hegyi beszédek felé, Az ősök ritmusa, Ápri­lisi capriccio. A kötet cSmadó versé­ben a magány érzetét tágítja ki koz­mikus méretekben: „... Ö, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, I Mint egymAstől itt a földi szivek! I A Szí­­riusz van tőlem távolabb/ Vagy egy­­-egy társam, jaj, ki mondja meg?" Az Üj tavaszig vagy a haláligi c. költe­ményben a költő eltűnődik saját éle­tének értelmén, a bizonytalan jövőn: „Fekszem megadva, békén, resten,/ S néz rám, át a végtelen esten,/ Tű­nődve sorsom, az Isten." A súlyos betegség teljesen felőrli a költő erejét. 1928. november 7-én hunyt el. Sírjánál Babits mondott bú­csúztatót, aki Berzsenyi és Kölcsey nagyságához hasonlította költésze­tét. Költól humanizmusa minden kor emberének tanítója kell hogy legyen! (M. S.J’ Néma kacsa Azt mondja az ember: a néma ka­csa tulajdonsága az. hogy néma. Nem fecseg. A fehér kacsa az mindig le­fetyel. Hápogásával tele van az ud­var. Piszkos egv jószág. Fehér kacsát én már évek óta nem tartok. A néma kacsa húsa jó. A tojó kis testű, de sok tojást tojik, a gácsér nagy és harcos. — A gácsér egyet sem szólt — mondja az ember — csak nekem­­szaladt. Éles körmével hátulról szét­tépte a nadrágom. Mérgemben majd­nem agyoncsaptam. Bár megtettem volna. Mert ha megteszem, hát leg­alább meg fs eszem. A néma kacsát elvitte a szomszéd kutyája. De nem ezért, a harag miatt került szóba. — Nemigen van már miért pörölni faluhelyen — legyezte meg a városi ember. — Nincs föld magánkézen, nincs mezsgyevita. az örökösök nem kannak hajba, hogy kinek-kinek sző­lőből. rétből, földből hány ár jusson. — Nem a .., — szőlt közbe az, aki a néma kacsát Igen szerette —. ha­rag volt is. lesz Is. Habár én soha nem voltam haragtartő. A gazdáiéra nem. én csak a kutyájára haragudtam. Felvettem a kerítés mellől egy vas­csövet. átmentem és agyancsaptam a kutyát. Egyből néma lett, mint a ka­csa. — És a szomszéd? — Azt nem bántottam. Mert hogy később jött haza. — A szomszéd mit szőlt az agyon­csapott kutyához, azt akartam kér­dezni — mondta a városi ember. — Azt már nemigen tudom. Mert amikor a karóval leverte a lábáról a három legszebb tolómat, én már az ő tyúkjait abriktoltam. — És? — Nincs és. Azőta nem beszélünk. — Hát nem lett volna jobb mind­­lárt az elején a helyi nemzeti bizott­ságra elmenni, a hatóságtól Igazságot kérni? A kacsaszerető nézte a tudatlan városit. Csóválta a fejét, majd kije­lentette: — Egy vacak kacsáért én bizony fel nem jelenteném a testvéröcsém...! Illés Bertalan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom