Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-22 / 12. szám

1986. március 22,

.SZABAD FÖLDMŰVES,

3

Dzsambin Batmönh érdemei

Két évvel ezelőtt, amikor a Mongol Népi forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárrá választotta, az addig miniszterelnökként tevékenykedő politikus így összegezte az ország előtt álló legégetőbb feladatot: „mindenekelőtt a párt gazdaságpolitikáját kell sikerre vinni, mert végső soron ettől függ az életszínvonal emelkedése“. Felelős gondolkodású politikus és sokoldalúan képzett szakember szavai ezek, fedezetüket az a sokéves munkásság adja, amelyet Batmönh a mongol párt és állam különböző posztjain fejtett ki évtizedeken keresztül.

Március 10-én volt hatvanéves. Parasztcsalád gyermekeként született. Huszonkét éves volt, amikor tagja lett a Mongol Népi Forradalmi Pártnak. Iskoláit az ország forradalmi átalakításának harcos évtizedeiben végezte. Előbb a mongol állami egyetemen és a pedagógiai főiskolán tanított, majd

á pártfőiskola rektorhelyettesek később az állami egyetem rektora lett. 1974-től a minisztertanács elnöke, 1971-ben a központi bizottság póttagja, 1974-ben pedig a KB és a politikai bizottság tagja. Illetve a Nagy Népi Hurál képvi-’ selője lett.

Nemzetközi tevékenysége jelentős. Párt- és állami küldöttségek élén részt vett a KGST számtalan ülésén, ellátogatott több szocialista országba. Tevékenyen hozzájárult a szocialista országok együttműködésének elmélyítéséhez. Az ázsiai béke és biztonság megszilárdításáért tett erőfeszítései révén ismertté vált a nemzetközi politikában is.

Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnökünk táviratban köszöntötte Dzsambin Batmönh-t 60. születésnapja alkalmából.

Méltatta kimagasló érdemeit e szocialista országok közösségének erősítésében, a világbéke és biztonság megszilárdításában, valamint hozzájárulását a CSKP és a Mongol Népi Forradalmi Párt; népeink barátságának és együttműködésének fejlesztésében. Egyúttal gratulált a jubilánsnak a Klement Gottwald Érdemrenddel történt kitüntetéséhez és erőt, sok sikert kívánt további munkájához.

Afganisztán új évbe lépett

ígéretek spanyol módra avagy fából vaskarika

Spanyolország igennel szavazott a NATO-tagságra. Ez senkit sem lepett meg, hiszen március 12-ét megelőzően heteken keresztül óriást kampány folyt, hogy meggyőzzék a lakosságot, milyen előnyöket jelent az ország számára, ha tagja maradhat az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetének. j

Persze, ez nem azt jelenti, hógy á l'JATO-ellenes mozgalom nem tett meg mindent érvel felsorakoztatásáért. Ugyanezekben a hetekben Madrid városközpontjában százezres tömeg tüntetett Spanyolország NATO-tagságának megszűntetését és az amerikai támaszpontok felszámolását követelve. A megmozdulást a békebizottságok központja és a Spanyol Kommunista Párt által is támogatott NATO-elIenes mozgalom kezdeményezte. Ha nem sikerült is a szavazáson döntő többségbe kerülniük, sikerült egységfrnnba tömöríteniük a baloldali, NATO-ellenes erőket, akiknek célta a független Spanyolország, az a Köztársaság, amelynek szabadságeszményére az 50. évfordulón nemrég emlékeztek.

Valamit a „háttérről“, Spanyolország történelmének legutóbbi fejezeteiből:

Az USA még Franco idejében, 1953 szeptemberében szerződést kötött, hogy Spanyolországban felállítja tengerészeti és légi katonai támaszpontjait. Ogy is tett. A diktátor halála után az új monarchikus kormányzattal 1976 januárjában újonnan fogalmazott „barátsági és együttműködési szerződést“ kötött. Ez továbbra is megadta a jogot a négy spanyolországi USA-támaszpont fenntartásához, amiért cserébe az USA kormánya nagy összegű 'katonai és gazdasági segélyt nyújtott.

A NATO. vezető szervei már ekkor foglalkoztak — a spanyolországi amerikai Jelenlétet is felhasználva — Spanyolország bevonásával a NATO- ba, tekintettel az ország földközi-tengeri stratégiai helyzetére és a NATO déli szárnyán keletkezett „gyönge pontokra“.

A NATO tanácsa 1966 végén elhatározta, hogy Spanyolország képviselője megfigyelőként részt vehet a tanácskozásokon. Spanyolország viszont területi igényt támasztott Nagy-Británniával szemben. Amíg ekörül folyt a viszály, „elaludt“ a tagság ügye.

Spanyolországnak a Közös Piacba való belépéséről 1973 óta szintén folytak a tárgyalások, számottevő haladás azonban csak a francoizmus bukása után, a spanyol polgári parlamenti uralmi rendszer fejlődésével következett be, és Spanyolország 1977 nyarán hivatalosan is felvételi kérelmet nyújtott be a Közös Piac elnökének. Ez a törekvés külpolitikájának egyik fontos irányzatává vált. Valamit valamiért. Miután három évvel ezelőtt elkötelezte magát a NATO-nak, tavaly végre bevonulhatott — tagként — a Közös Piac üléstermébe.

Közben nem kis tiltakozással, tüntetésekkel kellett szembenéznie. De már tavaly nyilvánvaló volt, hogy a gazdasági fellendülés, a munkanélküliség megszüntetésének ígéretével sikerül tábort toboroznia a Közös Piac(és a NATO-) tagságot választók, helyeslők köré. ~Ä kecsegtető távlatok ígéretében á tömegek hajlottak a szóra. Persze, azért nem annyira egyszerűen és könnyen. Tulajdonképpen két kérdésről vitatkoztak sajtóban, rádióban, tévében és parlamentben: szükség van-e egyáltalán az országos szavazásra, és szüksége van-e az országnak a NATO-tagságra?

Nos, ami a Spanyol Szocialista Munkáspárt — és Felipe González miniszterelnök — véleményét illeti, bizony az gyökeresen megváltozott, mióta az övé a hatalom. A hatalom megszerzésére törekedve ugyanis még a legkategorikusabban ellene volt a NATO-tagságnak. Akkor tette — legfőbb ígéretként — azt a kijelentést, hogy a NATO-tagságot a népszavazás eredményétől teszi majd függővé.

Miután három éve elkötelezte magát és országát a NATO-nak, pártja és 6 is személyesen meggyőződött róla, hogy milyen előnyökkel jár ez a tagság. Hiszen nem kis támogatást kapott, hogy pozícióját megerősítse.

Nem kevesen voltak, akik a parlamenti vitában szemére vetették pálfordulását, egykori beszédeinek részleteit Idézték, köpönyegforgatónak nevezték- és kijelentették, hogy álláspontja zavaros, megtévesztő, magatartása pedig kétszínű.

Bizony, ml sem mondhatunk mást. Éppen ezért csak mosolyogni tudunk azon az ígérgetésen, azokon a szólamokon, amelyek nem hiányoztak beszédéből a népszavazás eredményét bejelentve sem . Vagyis, hogy Spanyolország továbbra is szilárd háborúellenes politikát folytat majd, támogatni fogja a leszerelést javaslatokat és minden békekezdeményezést ... Fából vaskarika, mondhatjuk ml, a NATO-jellegét, törekvéseit ismerve. És Felipe González eddigi pálfordulásalt ismerve ...

Mi Jöhet ezután? Töprenghet a Spanyolország viharait, ellentéteit, a bal- és a Jobboldal követeléseit és a szélsőséges erők akcióit felidézve az ember. /

Csupán egyet hadd említsünk: alig egy nappal a parlamenti vita, majd a népszavazásról szóló kormányjavaslat elfogadása után Madrid városközpontjának közelébenl -fegyveres terrortámadásban halt meg Cristobal Colon de Carvajal altengernagy, Kolumbusz Kristóf közvetlen leszármazottja. Az ETA szeparatista mozgalom katonai csoportja közölte, emberei végezték ki az altengernagyot. Közleményük nőm hagyott kétséget afelől, hogy az ilyen akciókat tovább folytatják. Céljuk a spanyol fegyveres erők „szívének és agyának megsebzése“. Magas rangú katonatisztek ellen 1973 óta 53 súlyos merényletet követtek el Spanyolországban.

Hogy az erős szövetségesek segítségével mennyire biztos és szilárd politikai tőkét sikerül most Felipe Gonzáleznek kovácsolnia, az dönti el, mit vált be Ígéreteiből. A szavazatok száma szerint vannak még illúziók. Azonban nem kevés azoknak a száma sem, akik más módszerekben, más társadalmi körülményekben látják az ország boldogulásának útját. Támaszpontok nélkül, nem agresszív tömb-érdekeket szolgálva, hanem a független, demokratikus fejlődés útját járva. «-hme-rf

A' most, márciusban befejeződő afgán év nyarán került sor az agán nép történelmi Jelentőségű nagy dzsirgá- Jára. .,Ez valamennyi nemzetiség és törzs, minden társadalmi osztály éi réteg képviselőinek hagyományos *a lálkozófa. A nép képviselői támogatták a párt és a kormány programját, amely в forradalom társadalmi alapjának megszüárdftására és bővítésére irányul, vagyis az ország társadalmi élete minden területén a demokratizálás elmélyítését, társadalmunk minden tagjának mind szélesebb körű részvételét jelenti a közügyek irányításában, minden nemzetiség és törzs nem deklarált, de garantált egyenjogúságát.“ Így nyilatkozott a dzsirgáről Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, az Afgán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke Januárban, a Csehszlovák Sajtóirodának adott interjújában. Hangsúlyozta

továbbá, hogy ........ ez volt a pastu

törzsek történelmének első ilyen gyűlése, amelynek célja az afgán nép és a szabad törzsek közti egység megszilárdítása a törzsek hagyományai alapján. Döntés született arról, hogy a szabad pastu törzsek sosem engedik meg a banditáknak, akiket Pakisztánban fegyvereznek tel és onnan küldenek Afganisztánba, hogy területükön behatoljanak az országba“.

Rövid történelmi visszapillantás: ’Afganisztánban az államot a pastu törzsek egyik nemzetsége, a duranl alapította és szilárdította meg a 18. század folyamán. Ma is pastu nemzetiséghez tartozóak alkotják az összlakosság felét. A többiek — a tadzsikok, üzbégek, türkmének, hazárok,, beludzsok — politikai és földrajzi kategóriák szerint afgánok, de nem pastuk. Az évszázadok folyamán kialakult szokások legtöbbje ma is meghatározó több millió afgán életében. Mindenekelőt a 3 milliónyi vándorló nomád, de a letelepedett földművelők életében is alapvető jelentőségű a törzsi szokásjog, a törzsfőnökök iránti feltétlen hűség. Elő-Azsiának ebben az északkeleti országában mái; a 19. században erőteljes függetlenségi harcok lángoltak fel a brit gyarmatosító törekvésekkel szemben. A nagy októberi szocialista forradalom, valamint az Indiai, az iráni és a török felszabadító mozgalmak hatására 1919-ben szuverén állammá nyilvánították a néptömegek akaratának megfelelően. Az önállóság védelmében, az ország külpolitikai helyzetének megszilárdítása érdekében Aman Úllah államfő baráti kapcsolatot alakított ki Szovjet-Oroszországgal, amely éppen 65 évvel ezelőtt, 1921-ben kötött barátsági szerződést Afganisztánnal. E szerződés gazdasági és műszaki eegftségnyújtást Jelentett, amelyre az elmaradott agrárországnak, Afganisztánhosszabbították a szovjet—afgán semlegesség! és megnemtámadási szerződést, majd gazdasági együttműködési szerződést írtak alá.

A beígért reformok azonban elmaradtak, a földet továbbra Is. a nagybirtokosok kezében hagyták; ez és a baloldal vezérének, Abbar Kabírnak a meggyilkolása általános felháborodást váltott ki. 1978 áprilisában kikiáltották a demokatikus köztársaságot. A következő esztendőben lemondásra kényszerltették a kormányfőt, míg végül 1979 decemberében Babrak Karmai hajtott végre fordulatot. A barátsági és együttműködési szerződés értelmében gazdasági és katonai segítséget kért a Szovjetuniótól, emelynek a szovjet kormány eleget tett. E segítségnyújtás nyomán az USA és szövetségesei szovjetellenea kampányt indítottak.

A kibontakozás szocialista országok által támogatott megoldására Afganisztán kormánya már 1980-ban javaslatot tett, miszerint Pakisztán éš Irán kétoldalú szerződésekben vállaljon kötelezettséget arra, hogy nem ad teret Afganisztán ellen felforgató tevékenységnek, s hogy a megállapodásokat a Szovjetunió és az Egyesüli Államok garantálja.

A helyzetet azóta sem sikerüli rendezni. Pakisztán ugyanis komoly amerikai anyagi támogatást kap ahhoz, hogy a kabuli rendszer megszilárdítását akadályozza, s hogy errd a célra felhasználja a tizenkét határ menti törzset. A dzsírga összehívásával azonban Babrak Karmai kormánya sikeresen járult hozzá az argán nép egységének megszilárdításához.

Afganisztán valamennyi nemzetisége — az üzbégek, kazárok, tadzsikok. patuk, nurisztániak, beludzsiaiak —* kifejezte tiltakozását Pakisztán agressziója ellen. Erről szólva, említeti interjújában Babrak Karmai kijelentette: „Az országunk elleni hadüzenet nélküli háborá a terrorizmus éa a bandftizmus formája. Az imperializmus és a reakció fegyveres ellenforradalmat exportál hozzánk. Hangsúlyozni szeretném, hogy a demokratikus Afganisztán és az ANDP a legmélyebb háláját fejezi ki a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak — beleértve a testvéri Csehszlovák Szocialista Köztársaságot — as államunk fejlesztéséhez nyújtott segítségért.

Ami a rendezést Illeti, az úgynevezett afgán kérdés tárgyalások útján való békés rendezése mellett szállunk síkra. Ellenezzük a katonai megoldást, mivel külpolitikánk alapját a békés egymás mellett élés elvei alkotják. Abból indulunk ki, hogy álláspontunk igazságos és Jogos.“

A tárgyalások alapján történő békés rendezésrtf törekedve, a bonyolult belső viszonyok, ez évszázados hagyományokat és szokásokat tisztelő törzsek, nemzetiségek népi egységét megszilárdítva az ország gazdaságának fejlesztésén munkálkodik Afganisztán népe. Az új esztendő remélhetőleg e célhoz viszi közelebb őket. —m—i

nak nagy szüksége volt 'Aman Ullah belpolitikája a középkori elmaradottság leküzdését és az ország modernizálását tűzte kt célul. Ezeket azonban a brit támogatást élvező törzsi arisztokrácia és papság heves ellenállása következtében nem valóslttatta meg, lemondásra kényszerült.

Ezt követően diktátorok és uralkodók követték egymást az ország élén, amely továbbra is ellentmondásos, sajátos körülmények között fejlődött. Kapltallzálódás, az afgán nemzeti’ piac létrehozása, megnemtámadási szerződés Iránnal, Irakkal és Törökországgal, szoros kapcsolat a fasiszta Németországgal, azonban a második világháborúban semlegesség, majd 1941-ben a németek és olaszok kiutasítása Afganisztánból.

A háború után külpolitikájának antlimperlalista hagyományait folytatva Afganisztán a békés egymás mellett élés elve alapján alakította külkapcsolatait, 1946-ban lett az ENSZ tagja. Barátsági szerződéseket kötött Indiával, Libanonnal, Jugoszláviával, Indonéziával és Kínával, szolidaritást vállalt a gyarmati és függő országok felszabadító harcával. Az ötvenes évektől bővült gazdasági együttműködése a Szovjetunióval.

Ezzel szemben az indiai szubkontinens megoldatlan problémája, a pastu kérdés külpolitikái viszályokat robbantott ki Pakisztánnal. Afganisztán támogatta a pakisztáni állam te rületén élő pastu törzsek autonómia -törekvéseit. Válaszul Pakisztán meg akadályozta az afgán tranzttforgal mat. 1961-ben Afganisztán megszakí tóttá a diplomáciai kapcsolatot, Pa kisztán pedig lezárta az afgán—pa klsztánl határt, s ezzel megbénította az afgán külkereskedelem Jelentős részét. Közben az alkotmányos monarchia nem tudta valóra váltani a társadalmi élet demokratizálását. A többszöri kormányátalakítások sem segítettek, az 1970—72-es aszály következtében pusztító éhínség változást sürgetett. A baloldal forradalmi követelései ellen az iszlám papság támogatta Jobboldal tiltakozott. Az el nem hanyagolható szovjet segítséggel elért eredmények ellenére. Afganisztán ekkor a világ legelmaradottabb országai közé tartozott. A nagyobrészt analfabéta lakosság négyötöde a mezőgazdaságból élt, a kis- és kézműiparban foglalkoztatták a lakosság tíz százalékát, az ipari munkásság mindössze a lakosság két százalékát alkotta. Az egy fűre Jutó nemzeti fövedelem nem érte el az évi száz dollárt.

1973 júliusában megdöntötték a monarchiát, kikiáltották a köztársaságot. Földreformot, emberhez méltóbb életkörülmények megteremtését helyezték kilátásba. Elsőként a Szovjetunió és India ismerte el a fiatal köztársaságot. Két év múlva meg-Pedig mindenki szereltei“ így kiáltott fel őszinte megdöbbenéssel az egyik riporter, Olof Palme meggyilkolását hírül adva. Paradox állítás, hiszen a „mindenki' általánosító jóhiszeműségének leple alatt megbújhatott a gyilkos, ha gyűlöletből, ha pánzért; kioltotta egy nemes személyiség életét. Gyanútlansdgunk — az emberi gyanútlanság — drága leckét kapott. A fegyverekkel teli világ erőszakának megfékezésére kevés a főság, a nemes bizalom. S nemhogy kevés: a fenyegető sötét erők célpontjává válhat, ha erejét nem éreztetve, csupán a példa erejével reméli átformálni a világot.

Nem tudhatjuk, ezt a tanulságot vonfa-e le mindenki e gyilkos merényletből, amely megrázta az egész világot. Olof Palme mind hazájában, mind a nemzetközt életben nagy tekintélyű és rendkívül népszerű politikus volt. Nem élt vezetői kiváltságaival, úgy járt üzletbe, a piacra, mint más ember. Azon a végzetes napon is — kíséret nélkül — metrón utazott feleségével. Beállt a mozi pénztáránál sorakozők közé, végignézték a filmet, majd fiuktól búcsút véve hazatndultak. Ekkor érték a gyilkos golyók.

Vezető testületek, államférfiak, közéleti személyiségek méltatták a szociáldemokrata politikusnak a leszerelés, az enyhülés, a demokrácia és az emberi jogok melletti elkötelezettségét. A fejlődő országokban külön emlékeztettek rá, hogy Palme az úgynevezett Észak—Dél tárgyalásokon szilárdan kiállt a „harmadik világ' mellett,, felhívta a figyelmet a fejlett ipari és a szegény országok között tátongó szakadék veszélyeire. Polttikusl és emberi nagyságát újólag érzékeltette utolsó sajtónyilatkozata, amelyet az egyik svéd. laß két

politikát Indítékai. 7Г rendőrfőnök sajtóértekezletén elmondottakból bérgyilkos közreműködésére lehet következtetni. Az utóbbi véleryény felé hajlók szerint erre utal a gyilkos fegyver és a lőszer típusa — a svéd elemzések szerint egy amerikai Smith and Wesson 357-es Magnurn revolverből lőtték kl a két lövedéket a hátulról történt támadás, az azonnali halált okozó lövés, továbbá a gyilkos menekülésének útja és módja is.

A hatóságok nagy jutalmat tűztek ki a nyomravezetőknek, s kapcsolatba léptek Nyugat-Európa több más rendőrségével is.

A kegyelet és a gyász virágait a temetés napjáig arra helyre hordták a svéd emberek ezrei, ahol a merénylet történt. Hétfőn, március 10-én a svéd parlament képviselőt egy perces csenddel adóztak a kormányfő emlékének. Ugyanekkor Svédország egész területén egy perere megállt az élet: a vonatok, a villamosok, az autóbuszok, a gépek, az utcán, és tereken a járókelők.

A március 15-én, a svéd Szociáldemokrata Párt által rendezett temetésen mintegy hatvan külföldi állam- és kormányfő és más neves személyiség vett részt. E részvétel nemcsak kegyelet volt, hanem annak a kinyilvánítása ts, hogy amíg sötét és gyilkos erők leselkednek az emberiség sorsáért felelősséget érző és vállaló személyiségek életére, addig éberségre és a békét védők ereiének felmutatására éppúgy szükség van, mint arra a reményre, ami ma még olyan törékeny: hogy egyszer majd nappal és éjszaka biztonságban élhet, sétálhat, örülhet az erriber. \ddig azonban még sok a tennivaló, hiszen annyi még a gyilkos erőszak a világon* H. Mészáros Erzsébet

ippal a merénylet után tett közzé, bben Olof Palme egyebek között •ömmel nyugtázta, hogy megkezdőéit a párbeszéd a két nagyhatalom ézött, üdvözölte azt a tényt, hogy a zovjetuniő meghosszabbította a nukáris kísérletekre vonatkoző moratöurnát, s reményét fejezte kt, hogy robbantásokat a másik fél is szüeteltetni fogfa.

Svédország — meggyilkolt mtnisz<relnöke emléke előtt tisztelegve —In memoriam Olof Palme

та szólította fel az ato.mhatalmaat, hogy kezdjenek tárgyalásokat a ukleáris kísérletek teljes betiltásáéi. — A legjobban úgy ápolhatjuk alme emlékét, ha az atomhatalmak ípést tesznek a kísérletek tényleges, ifogő tilalmát kimondó megállapoás elérésére — mondta a genfi leterelést tárgyalásokon részt vevő >éd nagykövet, a javaslat beterjesz- 5 jé-Ingvar Carlsson — akit Palme haíla után neveztek ki Svédország gyvezetö miniszterelnökének, majd eiktatták tisztségébe —úgy foglalt llást, hogy „Palme távozása nagy űrt agyott maga után az ország politlat életében, mindazonáltal kormáya a Palme által kijelöl bel- és külolitikat irányvonalat kívánja követ-A merénylet hátterének felderítése T.ég nem fárt eredménnyel, s az edigi felek szerint komoly erőpróbát 4lent a bűnüldöző hatóságoknak, gyesek terrorista merényletre gyaakszamík, de olyan vélekedés Is an, hogy a gyilkosságnak nincsenek