Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-22 / 12. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES' 1986. március 22. A CSKP XVII, KONGRESSZUSÁNAK küldöttet Folytatni az eszmei örökséget 1973-ban végeztem el. Ezt követben felgyorsultak körülöttem az esemé­nyek: megválasztottak az SZFSZ jd­­rásl bizottsága elnökévé, amely fink­­clót a mai napig betöltőm, s bevá­lasztottak az Ekonomika poľnohospo­dárstva című mezőgazdasági folyó­irat szerkesztőbizottságába. A szövet­kezetben főközgazdász lettem, majd néhány év múlva az újonnan egyesült gazdaság elnöke. 1978-ban beválasz­tottak a járást pártbizottságba, majd megválasztottak az 1. járási kooperá­ciós körzet elnökévé. Közben termé­szetesen a magánéletemben is történt velem egy s más: megnősültem, szü­letett két fiunk, az egyik ma gimna­zista, a másik harmadikos alapisko­lás. — Immár egy évtizede vezetem ezt a szövetkezetét, így elmondhatom, hogy nagyjából megismertem már az itt dolgozó embereket. Bátran ki me­rem jelenteni: nagyon jók, elvtár­siak, sőt barátiak a kapcsolatok kö­zöttük. Ez annál nagyobb szó, mert Csúz lakossága túlnyomórészt ma­gyar, Jászfalué pedig szinte kizárólag szlovák nemzetiségű. Ha voltak ts va­lamikor ellenérzések, sőt nyílt kon­fliktusok ebből eredően, ma már ilye­nekről szó sincs. Mindig nyíltan, őszintén vitattuk meg az ilyen prob­lémákat, rávezettük a tagságot arra, hogy jó közösségi munkát csak jó embert kapcsolatok mellett lehet vé­gezni, hogy egymásra vagyunk utal­va, egymásért dolgozunk. Éppen en­nek következtében alakult ki bennem a meggyőződés, hogy a megfelelt hozzáállásai mindenfajta előítélet le­küzdhető, hogy az emberekkel lehet bánni, s ezt tartom egy vezető leg­fontosabb tulajdonságának. — A másik, amit itt, tízéves csúz, működésem során tudatosítottam iga zán: a pártmunka ereje. Az ebben rej­lő erőt és lehetőségeket a régi csúz kommunisták — mint például Trnov sktj Sándor, Halódik József, Mltali Béla — példáján keresztül tanultán meg. V a s s Gyűl) Tudomásom szerint a Rima­szombati fRimavská Sobotaf Járás mezőgazdasági üzemet közül csak a Rlmajánosl (Rimavské Janovcef Efsz-ben tölti be a pártel­nöki funkciót nő. PriSka Punková elvtársnő nyolc esztendeje dolgozik a gazdaságban , mint a személyzetl­és káderosztály vezetője. Öt évvel ez­előtt bízták meg az üzemi pártszer­vezet irányításával. A járást pártbi­zottság elnökségének a tagja. Másfél évtizede a Jesenskét Helyi Nemzeti Bizottság képviselője és a polgári ügyek testületének az elnöke. Csalá­di szerepkörben: feleség és egy gyer­mek anyja. — Tisztelem a becsületesen helyt­álló embereket, s mindig melléjük állok, ha igazuk bizonyításában, vagy Jogaik megvédésében gyengének bi­zonyulnak. Elveimet az igazmondásra és az őszinteségre alapoztam. A bü­rokráciának nem dolgozom. Annál nagyobb lelkesedéssel törekszem a párt irányelveinek az érvényesítésére — a munkahelyemen és a lakókörze­temben. Szavaiból kicseng a meggyőződés, a kommunista elvhűség. Gondolatait a sok-sok tapasztalás csiszolta kris­önelszámolásra. A termelési terület 73 százalékán 1984—85-ben bevezet­tük a brigádszerű munkaszervezést és jutalmazást rendszert. Az új elképzelések megvalósításá­hoz az embereket ts meg kellett nyerniük. A tervszerű,' következetes munka meghozta a várt eredményt. Amikor megkérdeztem PriSka Fun­­kovát — akt a Rimaszombati járás küldöttsége tagjaként vesz részt CSKP XVII. kongresszusán —, hogy mi a véleménye eddigi önmagáról Illetve miben kíván hozzájárulni szövetkezet 8. ötéves tervfeladatai nak a teljesítéséhez, ezt válaszolta: — Munkámmal, tudásommal szem ben állandó hiányérzetem van. De azt hiszem, ez így is van rendjén, mert az önteltség mindenkor a segí­tő- és az alkalmazkodókészség elsor­vasztja ... Az előttünk álló fél évtizednyi fel­adat megvalósításához az emberi kapcsolatok javításán, a dolgozók szociális és kulturális Igényelnek a kielégítésén, valamint az erkölcsl­­-anyagt érdekeltségrendszer kldolgo­­záösán át vezet az út. Hát ezen a te­rületen kívánok javulást. (korcsmáros) Juhász bajos ofsz-olnök zárszámadási beszámolóját tartja . Fotó: Bogoly J. Tanulságok hosszú távra Tudás és tisztesség S treba József a Szelőcet (SeliceJ Efsz üzemi pártszervezetének elnöke a Galántal járás képviseletében vesz részt a CSKP XVII. kongresszusán. Ahhoz a nemzedékhez tartozik, a­­mely úttörő szerepet vállalt a mező­­gazdaság szocialista átépítésében. A februári győzelmet követően lépett a párttagok sorába, s fiatalon 1951-ben pedig alapító tagként jegyezte el ma­gát a nagyüzemi mezőgazdasággal.. A CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának, valamint a járási párt bizottság elnökségének a tagja. — Ha valaki elfelejti, hogy honnan Jött és hova megy, ha elveszíti a kapcsolatot az emberekkel, nem lehet igazán boldog — mondotta beszélge­tésünk alkalmából. A szavak és a tettek egységét tel­jes mértékben igazolják a Szelőcel Efsz eredményei, melyekkel évek óta a járás élenjáró gazdaságainak a so­rába tartozik. Ebben nagy szerepe van a 101 tagot számláló üzemi párt­­szervezetnek. A Streba elvtárs által irányított üzemi pártszervezet tevé­kenységéből ezúttal két tényezőt ra­gadnánk ki. Az egyik bevált gyakor­lat, hogy a taggyűlések előtt a párt­­csoportok megbeszélik a napirendre kerülő témát. Ezek a kisebb kommu­nista közösségek már csak létszá­muknál fogva ts alkalmas keretei an­nak, hogy kötetlen formában előze­tesen végiggondolják a taggyűlésen megtárgyalandó kérdést, és addigra minden párttag megérleli magában véleményét, mondanivalóját. A másik tényező a taggyűlések de­mokratikus centralizmus elvei és gyakorlati szabályát szerinti leveze­tése. Az üzemi pártszervezet vezető­­sége minden taggyűlésen beszámol a legutóbbi taggyűlés óta történtekről, munka javítására, a szállítási, táro­lási veszteségek csökkentésére, az élelmiszer-feldolgozás, valamint a mezőgazdasági termelés összehango­lására is. Mindebben azonban a termelésben részt vevő, a termelést irányító em­bernek, a párttagok példamutatásá­nak van meghatározó szerepe. Az anyagi feltételek fontosak. De az em­beri tényező, a vállalkozókedv, ambí­ció — a tudás és tisztesség — a leg­fontosabb — hangoztatta az üzemi pártszervezet elnöke, majd hozzáfűzi. —• Ott álltam már a szövetkezett mozgalom bölcsőjének ringatásánál, s szerencsésnek érzem magam azért, mert részese voltam az előrevivő lé­pések megtervezésének. Nos, amikor az üzemi pártszervezet elnöke let­tem? Egyszerű a válasz. Magam és a párttagok előtt így fogalmaztam: meg kell tartanunk a töretlen fejlő­dést, ez a legfontosabb. Személyisége, egyénisége ezért úgy fejlődött, formálódott, ahogyan az élet vele és a közös gazdasággal ha­ladt. Ezért nem érezte magát soha sem egyedül — emberi dolgaival, ér­zéseivel — magára hagyotton az el­nöki székben. Felkészültségünk, akaratunk, ta isztalatunk továbbra is nagymérték ben hozzá fog tárulni ahhoz, hogy a magunk elé tűzött célokat elérjük s a XVII. pártkongresszus határoza tai szellemében hazánk mezőgazdasá­gi termelése a terveknek megfelelően alakuljon — mondja hangsúllyal bú csúzáskor az üzemi pártszervezet el nöke,a tudás és a tisztesség követője. Az utóbbi öt évben 20,8 szá­zalékkal növelte bruttó mező­­gazdasági termelését a belesz! (beles) Május 1. Efsz tagsága. A növénytermesztés 15,2, az ál­lattenyésztés 25 százalékkal növekedett a 8. ötéves tervidő­szakhoz vizsonyítva. S még egy felvillanyozó, örvendetes té­nyező: ez a közös gazdaság tíz év után, tavaly 2,2 millió koro­na nyereségre tett szert. Hadd tegyük hozzá mindjárt: Kelet- Szlovákia egy eléggé sok prob­lémát kiállt szövetkezetéről van szó, ahol végre a sok gond leküzdése, a problémák megoldása után a fejlődés út­jára léptek. Juhász bajos, a szövetkezet elnöke ismertette az eredmé­nyeket, a gondokat és a prob­lémákat, melyekből a műit év­ben akadt bőven. — Elégedetlenek vagyunk az agrokémiai vállalat szolgálta­tásaival — hangzanak az elnök bíráló szavai. — Elkésve végez­ték a növényvédelmi munkát a napraforgó és más növények esetében, ezért azután komoly károk keletkeztek. A naprafor­gót 280 hektáron termesztet­tük, s 4,8 millió korona bevé­telt értünk el. A dinnye hektáronként 44 ezer korona tiszta jövedelmet hozott, ugyanakkor a dohány­ból származó bevétel hektáron­kénti 22 ezer 500 korona volt. Paprikából a tervezett hektá­ronkénti 48 ezer korona bevé­tel helyett csak 25 ezer 600 ko­ronát könyveltek el. Az étke­zési bab bevételi tervét csupán 18 százalékra teljesítették. Az évek óta tartó sikertelenségek okát a vetőmag rossz minősé­gével, a vetés és a betakarítás szakszerűtlenségével magyaráz­zák. — Egyszerűen nem tudunk babot termeszteni — hangsú­lyozta az elnök. — Az idén már csak 50 hektárnyit vetünk. Sajnos, a szemes kukorica át­lagos hozamával sem lehetünk elégedettek: a tervezett 4,5 tonna helyett csupán 3,3 ton­nát takarítottunk be hektáron­ként. Ily módon a járásban az utolsó helyre kerültünk. Rá­adásul a kukorica száz kilóját 300 korona költséggel termesz­tettük. Ami említésre méltó: gabonából 180 tonnával túltel­jesítettük a termelési tervün­ket, s ezzel az eredménnyel já­rási méretben az elsők közé kerültünk. Étkezési borsóból 120 tonnával sikerült túlteljesí­tenünk a tervet. Ugyancsak teljesítettük a takarmányter­mesztési tervünket, különösen takarmányrépából és szénából. Az elnök blrálóan említette az emberi mulasztásokat: a munkaidő nem kellő kihaszná­lását, a munka- és technológiai fegyelem be nem tartását, a tartalékok feltárása terén mu­tatkozó mulasztásokat, főleg a növénytermesztésre vonatkoz­tatva. Ez a termelési főágazat tavaly csak 73,7 százalékra tel­jesítette a bruttó mezőgazda­­sági termelés tervét, viszont 2,7 millió korona értékű anyag­­költséget megtakarítottak, ösz­­*-csiba— szegezve: ez a termelési főága­zat — az állami biztosító által megtérített károk összegét is beleszámítva — több mint 6,5 millió korona nyereséggel zár­ta a múlt évet. Lényegesen rosszabbul gaz­dálkodtak az állattenyésztési főágazat dolgozói, akik a múlt évet 5 millió 728 ezer korona mérleghiánnyal zárták. Ez a veszteség túlnyomórészt a ter­melési költségek túllépéséből származik. A múlt évi fejőst átlaguk te­henenként 3 ezer 179 literes volt. Semmiképpen sem meg­nyugtató azonban az, hogy a tej literjét 5,74 korona önkölt­séggel termelték, ami literen­ként egy korona ráfizetést Je­lent. A tej minősége terén is sok a Javítani valójuk, mivel a tavaly értékesített tejüknek csak a 61,7 százaléka volt eiső osztályú. A sertéstenyésztésben is va­lamennyi mutatóban túllépték a termelési költségeket. A ba­romfitenyésztésben 1 millió 268 ezer korona volt a mérleg­hiány. Ez szintén abból ered, hogy a baromfihús kilóját 17,28 korona költséggel termelték ki, s csupán 15,90 koronáért érté­kesítették. A melléküzemági termelés 108 százalékra teljesítette ter­melési tervét. A vitafelszólalók közűi egy sem akadt, aki objektív ténye­zőkre hivatkozott volna, az eredménytelenséget illetően. Koleszár Gábor gépesítő azt nehezményezte, hogy a szövet­kezet gépparkja elavult. A gép­javító műhely és garázsok épí­tését szorgalmazta. Kocsmáros György főállattenyésztő legfon­tosabb tennivalóként a terme­lési költségek csökkentését je­lölte meg, s a fegyelmezettebb munka, a vezetés színvonalá­nak emelését hangsúlyozta, bátrán László növénytermesz­tési főágazatvezető a növény­­termesztés gyenge pontjaiként a dohány, a zöldség, a bab, a napraforgó és a szőlő termesz­tését említette, amelyen min­denképpen Javítani kell. Még­pedig a szakszerűbb munka­végzéssel, a jobb hozzáállással és a problémák rugalmasabb megoldásával. Mindezekre nagy szükség van az idei igényesebb tervfel­adatok teljesítése érdekében, hiszen a leleszi szövetkezetnek 53,2 millió korona értékű brut­­tó üzemgazdasági termelést kell elérnie. ILLÉS BERTALAN HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 10. számának 4. oldatán as „Eredmények, Jövőképek“ című cikk első bekezdésébe értelemzavaró hiba csúszott, melyért a szerző, a szóban levő efsz-einök és az olvasók szives elnézését kérjük. A szöveg helyesen így hangzik: ....... Juhász István ag­rármérnök, a Munka Érdemrenddel kitüntetett Rimaszécsi (Rimavská SeC) Egységes Földműves-szövetkezet el­nöke..." A szerkesztőség arról, hogy milyen kérdésekben, mt­ért és hogyan intézkedett. A pártdemokrácia tükrében Streba elvtárs így nyilatkozott: — A fajták genetikai képességei­nek kibontakoztatásában mind a nö­vénytermesztésben, mind az állatte­nyésztésben nagyok a lehetőségeink. Ugyanez elmondható a talajerő-, a termőföld, az alkalmazott falta és technológia összehangolásával kap­csolatban is. De vonatkoztatható a növényvédelmi és állat-egészségügyi tálytlsztává. Hétköznapi asszony, mégis szuggeszlív Jellem. Kellemes modorával bizalmat keltő. Jó vezető. Itt felvetődik a kérdés, amely már a rimajánosi szövetkezet gazdálkodá­sának sűrűjébe vezet: — Minek köszönhető, hogy az efsz amely az évtized elején, s ezt Emberséggel, ügyszeretettel megelőzően ts, még a lemaradozó kö­zös gazdaságok közé tartozott — szinte minden mutatóban teljesítette, sőt túlteljesítette a 7. ötéves tervfel­adatait? — Onnan kezdeném, hogy Ľubomír Slocík mérnök személyében új elnök került g szövetkezet élére. Minden évre kidolgoztunk egy kiegészítő ter­vet, amely az akut problémák céltu­datos megoldására Irányult. Nagy fi­gyelmet szenteltünk a mezőgazdaság tökéletesített irányítást rendszere al­kalmazásának. Áttértünk a belüzeml születtem, 1976-tól, tehát az egyesü­léstől vagyok a csúzt (Dubník) szék­helyű Vörös Zászló Egységes Föld­műves-szövetkezet elnöke. Az 5 ezer 150 hektáros gazdaság másik részle­ge az egykori jászfalusi JJasová) szövetkezet, ahol annak idején ma­gam is dolgozni kezdtem. De erről talán egy kicsit később: előtte fel­tétlenül szeretnék néhány szót szólni gadóci (Hadovce) diákéveimről. Hogy csak jó és szép emlékeim vannak er­ről az Iskoláról, azt főleg az olyan pedagógusoknak köszönhetem, mint Ondrejka Alfonz, Ferencz Géza, Blab la Károly igazgat óhely etes, de min­denekelőtt Tuba Márta osztályfőnö­köm volt, akt, hogy úgy mondjam, „betört", lehigg ászt ott. Szükség is volt erre, mert eléggé konok gyerek voltam, az az igazság. A középiskola befejezése után, mint már említet­tem, Jászjalura kerültem, de ennek a története is megérdemel egy mon­datnyi kitérőt. Mert igaz ugyan, hogy ajánlólevélként egy kitűnő érettségi bizonyítvány volt a birtokomban, de az elhelyezkedés gondjain döntő mér­tékben mégis Stefan Vajda, az Érsek­­újvári (Nové ZámkyJ Járást Mező­­gazdasági Igazgatóság akkori igazga­tója segített át. Több mint egy órát beszélgetett velem, a tizennyolc éves zöldfülűvel, az elképzeléseimről, a terveimről; ez olyan mély nyomot hagyat bennem, hogy vezetőként az­óta ts mindig meghallgatom a fiata­lokat, és ha csak módomban áll, igyekszem segíteni a problémáikon. ’A legfontosabb szempont, amit miatt Jászfalut választottam, különben az volt, hogy mindenképpen szlovák, vagy legalábbis túlnyomórészt szlo­vák környezetbe szerettem volna ke­játítsam a nyelvet. — Az első jászfalusí évek kemé­nyek voltak: éppen új vezetőség vet­te át az irányítást, pontosabban egy meglehetősen gyönge lábon álló szö­vetkezetei. En könyvelőként kezdtem dolgozat, majd bevonultam, leszere­lésem után ugyanide tértem vissza, ugyanolyan — eléggé spártai — élet­­körülmények közé: egy kollégámmal laktam egy szobában, évekig. Hadd mondjak róla is néhány szót: Ferjan­­cstk Kálmánnak hívták, a szövetkezet állattenyésztője volt, akkor ötvenöt éves, és sok mindent tanultam tőle. Nem is annyira szakmai dolgokra gondolok, hanem a következetesség­re, a rendszerességre, a pontosságra, az akaraterőre, a szavatartásra. Ezek a tulajdonságok, úgy érzem, akkor alakultak ki bennem, s ezt nagyrészt éppen neki köszönhetem.. — Időközben beiratkoztam a Nylt­­rat (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola Közgazdasági Karára, amelyet — a levelező tagozaton természetesen —

Next

/
Oldalképek
Tartalom