Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-22 / 12. szám

írta: Andrássy Sándor agrármérnök, a Légi (Lehnice) Efsz elnöke, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság elnökségének tagja Ä politika — tanítja Lenin — e gazdaság koncentrált kifejezése s a gazdaságfejlesztési terv a párt máso­dik programja. A CSKP a lenini gon­dolatok szellemében különleges fi­gyelmet fordít a gazdasági építésre, alapul véve a marxizmus—leninizmus tanításait, a szocialista építés nem­zetközi tapasztalatait, valamint ha­zánk adottságait, mezőgazdasági ter­melésünk külső és belső körülmé­nyeit. Pártunk agrárpolitikájában szervesen össze­kapcsolja a stabi­litás, az állandó­ság és a körülmé­nyekhez történő rugalmas alkal­mazkodás elemeit. E politikának t az erre épülő gazdaságpolitiká­nak köszönhetjük a szocialista épí­tés sikereit, politikánk megbecsülését itthon és külföldön. A felsorakozta­tott tényekből kiindulva a felelelős­­ségteljes munka, az őszinteség és a nyíltság jellemezte az agrárágazatok párt- és gazdasági szervezeteinek fel­készülését a CSKP XVII. kongresszu­sára. Az üzemi pártszervezetek év eleji értékelő taggyűlésein, a járási és a kerületi pártknnferenciákon, va­lamint a zárszámadó közgyűléseken viszont a valós helyzetből fakadó, az elismerést kiváltó eredmények szám­bavétele mellett a jogos aggodalom, a kritika és az önkritika is hangot kapott. Az agrárágazatokban elért eredményeink féltésének, a továbblé­pés szükségességének hangsúlyozása csendült ki ezekből az észrevételek­ből. Az előző pártkongresszus őta el­telt időszak embert próbáló, nehéz évek sora volt. Közismertek azok a külső, világgazdasági hatások, ame­lyek következtében napról napra többet és jobban kellett dolgoznunk, hogy legfontosabb gazdasági céljain­kat elérjük. A külső gazdasági nyomás ágaza­tunkra is nehezedik. A kedvezőtlen időjárásó évek pedig csak tetézték gondjainkat. Mégis arról adhatnak számot mezőgazdasági nagyüzemeink, hogy összességében teljesítették fel­adataikat. Benne van ebben az ered­ményben a gazdasági egységek alkal­mazkodó képessége, benne van a dolgozók mindennapi szorgalmas munkája, helytállása. hozzáértése. Az egész kedvező folyamat, ered­mény alapja pártunk bevált agrárpo­litikája. amely lehetővé teszi, sőt megköveteli az ágazat fejlesztését, állandó megújulását. Mezőgazdasági nagyüzemi termelé­sünk gyakorlatában jól felismerhető a lenini szövetkezetesítési eszme és a CSKP IX. kongresszusának határo­zata. Az. hogy az állandóság masá­ban hordja a megújulás elemeit, hangsúlyozva в kettőség fontosságát és összetartozását. Az állandóságot az jelenti, hogy a szövetkezeti föld­művesek a munkásság szövetségesei, tehát a hatalom részeseiként vesznek részt a fejlett szocialista társadalom építésében, felhasználva a szocialista nagyüzemi keretekből, az üzemi ön­állóságból. a szövetkezeti demokrá­ciából és az anyagi érdekeltségből fakadó előnyöket. Az utóbbi években az állandó elemek érvényesülése mel­lett az emberi erővel, eszközökkel, anyagokkal, energiával való haté-' ,kony gazdálkodás, a vállalkozási készség növelése, a fölerősödő üze­mi önállóság, a nagyobb kollektív és egyéni érdekeltség, továbbá a piac­hoz való fokozottabb alkalmazkodás került előtérbe. Életszínvonalunk megszilárdítását, s ezzel összefüggésben a jó társadal­mi közérzet kialakulását segítette, hogy az agrárágazatok zavartalan élelmiszerellátást biztosítottak. A CSKP XVt. kongresszusa óta elért eredmények önmaguk helyett beszél­nek. Am hiba lenne, ha egyoldalúan, csakis a számszerű közelítés alapján készítenénk el munkánk mérlegét. A realitásokhoz tartozik, hogy mező­­gazdasági nagyüzemeink megterhelé­se növekedett. Az új közgazdasági szabályozórendszer kemény követel­ményeket támasztva az agrárágazat­ba is közvetíti a világ gazdasági befo­lyását. Most. amikor a szabályozók szigoráról beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk arról sem. hogy nö­vekvő felelősségünkre csakis a haté­konyság növelésével válaszolhatunk. A szabályozás elvonó jellege nem akadályozhatja meg a jól irányított, szilárd gazdaság] alapokra helyezett mezőgazdasági nagyüzemeket abban, hogy belső átcsoportosításokkal, az anyaguk, az energiahordozók ésszerű felhasználásával, korszerűsített anya­gi ösztönzéssel, sőt, újabban a veze­tés és a jövedelemszabályozás új rendjével élve megtegyük az előre vivő, okos intézkedéseket. Manapság gyakran felmerül a kér­dés, hogy vannak-e még tartalé­kaink? A Munka Érdemrenddel ki­tüntetett földműves-szövetkezetünk több száz dolgozója nevében meggyő­ződéssel állíthatom, hogy vannak. Sok a tennivaló például a felhasznált energiaforrások — célszerűbb és jó értelemben vett — takarékosabb hasznosításában. A talafmíívelési, a betakarítási, az állattenyésztési és takarmányozási technológiákban is ilyen tartalmú, célratörőbb progra­mokat kell beépítenünk. A sokat emlegetett minőség kap­csán el kell érni. hogy a „mindent felvásárolni“ eddigi gyakorlatát в piaci kereslethez igazodó termelés váltsa fel. Olyen adásvételi kapcsola­tokra van tehát szükség, amelyek egymás érdekeltségének kölcsönös figyelembevételére ösztönöznek, ame­lyek a végtermék előállításában és minőségében teszik a lehető legjob­ban érdekeltté a mezőgazdasági ter­melést. Ha ugyanis eltérő az érde­keltség, akkor csak továbbra is óhaj marad a minőség. A múltban például a minőségi követelményekhez csak akkor ragaszkodott az élelmiszer­­ipar, ha valamelyik nyersanyagból sok termett. Természetesen az élel­miszerek minőségének alakulását ax is befolyásolja, hogy milyen a ter­mék útja a termelőtől a feldolgozó­­üzemig. hogyan szállítják, tárolják a nyersanyagot, a követelményekhez igazodik e a feldolgozás. Véleményem szerint a gazdasági építőmunka jelenlegi feltételei egye­nesen sürgetik a lemaradozó és a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek fe’zárkózását. Az eddigi intézkedéseknek köszönhetően „talp­­raállításnkért“ pártunk sokat tett. A vállalkozókészség, a kockázatvállaló vezetői és dolgozói magatartás páro­sításával e körben Is érvényt kell szerezni a gazdasági követelmények kielégítő teljesítésének. Ugyancsak jelentős tartalékokat lá­tok a talajok termőképességének fo­kozásában. A vízrendezésre, talajja­vításra. talajvédelemre fordított mii­­liárdnk országos viszonylatban aktí­van járulnak hozzá a termésátlagok növeléséhez. Még mindig vannak a­­zonban olyan területek, ahol éveken keresztül végzik a meliorációt, szá­mos esetben viszont elmaradnak a további folyamatos beavatkozások. Az elmondottakat azért hanzsú- Ivoztam. mert veszélyforrássá válhat az a tény, ha nem jut elég erő és fi-; gvetem mindenhová a gazdasági fej­lődés olvan szakaszában, amelyben rajtunk kívül állá tényezők a koráb­binál gyakrabban teremthetnek vá­ratlan helyzeteket. Pártunk XVII. kongresszusa az elmúlt évek értéke­lése mellett minden bizonnyal olyan programot hagy jóvá, amely a gaz­dasági élet minden területén, tgy az agrárágazatokban is segíti majd dol­gaink rendezését, cselekvő előrelépé­sünket a 8. ötéves tervidőszakban. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJÁNAK KUNUKfcoo&UbAKUL A népgazdaság intenzifiküsával Bratislavában, a Szakszervezetek Házában március 13—15-én ülésezett Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa. Munkáját a CSKP XVII. kongresszusa elő­készületeinek alkotó légköre jellemezte, amelyet az SZKP XXVII. kongresszusának eredményei és pártunk megalapításának közelgő 65. évfordulója ösztönöztek. A tanácskozáson jelen volt a CSKP Központi Bizottsá­gának küldöttsége, amelyet Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök vezetett. A kongresszusi tanácskozást Jozef Lenárt. a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára nyitotta meg. Bevezetőben a jelenlevők egyperces csend­del adóztak az SZLKP KB és az SZLKP KERB tagjai, va­lamint azon érdemes párttagok emlékének, akik az elő­ző kongresszus éta hunytak el. A kongresszus első napján az SZLKP Központi Bizott­ságának beszámolóját a CSKP XVI. éc az SZLKP előző kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtásáról és a párt további feladatairól Jozef Lenárt elvtárs. az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának jelentését pedig Eugen Turzo, a bizottság elnöke terjesztette elő. A kongresszus első napján szólalt fel Gustáv Husák elvtára, a CSKP KB küldöttségének veze­tője is. AZ EGYSÉGES CSEHSZLOVÁK GAZDASÁGÉRT Lenárt elvtárs előadói beszédének bevezető részében többek kö?ött hangsúlyozta: teljes mértékben tuda tosítjuk, hogy a párttői függ Szlová­kia további felvirágoztatása a szocia­lista Csehszlovákiában. Az SZLKP Köz­ponti Bizottsága és szervei — a társadalmi élet va­lamennyi területén — a CŠKP XVI. és az SZLKP kong­resszusa határoza­tainak megvalósí­tására mozgósítot­ta a dolgozókat. A pártmunka fi­gyelmének közép­pontjában azok a feladatok álltak, amelyek össze­függtek a népgaz­daság és az egész társadalom Inten­zív fejlesztésével, a tudományos-mű­szaki haladás gya­korlati alkalmazá­sának meggyorsí­tásával. Önbiza­zalnmra jogosíta­nak azok az ered­mények, amelyeket országunk az el­múlt időszakban ért el. Gazdasági erejének az utóbbi 15 év alatt elért növekedését bizonyítja a bruttó nem­zeti jövedelem 80, az ipari termelés­nek 95, a mezőgazdasági termelésnek pedig 34 százalékkal való növekedé­se. Ebben az időszakban Szlovákia nemzeti jövedelme több mint a két­szeresére, ipari termelése két és fél­szeresére, mezőgazdasági termelése pedig egyharmadával növekedett. Az elért eredmények ismét megerő­sítik azt a meggyőződésünket, hogy az egységes csehszlovák gazdaság di­namikus növekedése az alapja a szlo­vákiai gazdaság gyors fejlődésének. Az Ipar ,a mezőgazdaság és a többi ágazat egyre nagyobb mértékben já­rul hozzá a források növekedéséhez. Mezőgazdasági dolgozóink sokat tet­tek az élelmiszer-önellátás fokozása, a hazai piac stabilitása és a lakosság folyamatos ellátása érdekében. A gazdasági fellendülés lehetővé tette a nép életszínvonalának további eme­lését és javítását. Jozef Lenárt élvtárs a 7. Ötéves tervidőszak feladatainak teljesítésé­vel kapcsolatban többek között ki­emelte, hogy a bruttó nemzeti jöve­delem 14 százalékkal nőtt és aránya az országos nemzeti jövedelemben az 1980 évi 29 százalékról 1985 ben 30,3 százalékra növekedett. A 7. öt­éves tervidőszakban az ipar és a me­zőgazdaság jelentősen hozzájárult аж országos termelés növekedéséhez. Ä mezőgazdaságban dolgozók a 7. öt­éves tervidőszakban a növényter­mesztést 12,9, az állattenyésztést pe­dig 7,8 százalékkal növelték, a a gabo­nafélékből az eddigi legnagyobb hek­tárhozamokat érték el. Tovább nőtt az önellátás ez élelmiszer-termelés­ben, és arányossá vált ennek az ága-’ satnak a fejlesztése. A 7. ötéves tervidőszakban a meny­­nyiségi mutatókat teljesítettük, és az egyes minőségi mutatókat Illetően javulást értünk el, de ennek ellenére lemaradtunk az olyan alapvető fel­adatok teljesítésében, mint a minőség javítása, a termelékenység növelése, a nemzetközi árucsere hatékonysága. Központilag és az önálló elsz,ánio]ás szintjén sem vált még az irányítás tengelyévé a tudpmányos-ijiflszaki ha­ladás. A stratégiai irányvonalat — a termelés hatékonyságának növelését — az egyes időszakokban és a gaz: daság egyes területein csak önkénye­sen és eltérő eredményekkel valósít­juk meg. Nem hűnyhafurik szemet afölött, hogy a hatékonyság növelé­sére kifejtett törekvések ellenére a termelők többsége megelégszik a* átlagossággal, s vannak olyan üze­mek és vállatok is, amelyek vesztesé1 gesek. AZ INTENZfFIKÄLÄS MEGGYORSÍTÄSA Az SZLKP Központi Bizottsága és az SZSZK kormánya aktívan részt vett a gazdasági és társadalmi fej­lesztés stratégiájának kidolgozásában, amelynek fő célja a nép életszínvo­nalának állandó emelése, a. lakosság anyagi és szellemi szükségleteinek minőségileg magasabb szinti! kielégí­tésébe lét- és szociális biztonság megszilárdítása az egyre kedvezőbb feltételek megteremtése az ember harmonikus fejlődéséhez, szákmai és szellemi gyarapodásához. Ennek ér­dekében meg' kell gyorsítanunk a- , . : i. . i . : i [Folytatás a 2$ oldalon! Agrárpolitikánk erejével

Next

/
Oldalképek
Tartalom