Szabad Földműves, 1986. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-01 / 9. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 198S. március 1. Elérkezett a zárszámndé közgyűlések Időszaka. Az egységes földműves-szövetkezetekben ezúttal napirendre kerül nemcsak az elmúlt gazdasági év termelési és gazdaságfejlesztési eredményeinek értékelése, az idei tervfeladalok körvonalazása, hanem jelzik azt is, hogyan sikerült teljesíteni * a 7. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatokat, s hogy a 8. ötéves tervidőszakban milyen feladatokkal számolnak. Látogatásom idején a libádi (Ľubá) Egyetértés Efszbsn is a zárszámadó közgyűlésre készültek. Vajon mit mutat a mérleg? Hogyan jellemezhető a 2 ezer 700 hektáros gazdaság a múlt évi eredmények tükrében? — tettem fel a kérdést Sipos Lajosnak, a szövetkezet elnökének. — Dicsekvésre nincs okunk, mert bizony a természeti tényezők károkozása miatt jóval kevesebb értéket termeltünk a tervezettnél. A bruttó mezőgazdasági termelés értéke ugyan meghaladta a 43 millió koronát, ez azonban több mint hárommillióval kevesebb a tervezettnél, s így a tervet csupán 93,5 százalékra teljesítettük. Az árutermelési és forgalmazási terv teljesítése valamivel jobban sikerült. Azt 99,2 százalékra teljesítettük, és csupán 31Í ezer korona értékű áru forgalmazásával maradtunk el a tervezettől Az eredményeink kedvezőtlen alakulását a téli és a kora tavaszi fagyok idézték elő, amelyek minimálisra zsugorították szőlészetünk Mit mutat a mérleg? termelési eredményeit és több mint 3 millió korona termelési érték kieséséhez „vezettek“. Ha ennek a kedvezőtlen jelenségnek a figyelembevételével értékelem szövetkezetünk múlt évi eredményeit, akkor arra a következtetésre |utok, hogy dolgozóink jó munkája az elmúlt évben is gyümölcsöző volt. Gazdaságunk tellesítménytervének 98,66 százalékos teljesítése — az 52 millió 806 ezer korona összteljesítmény — arra utal, hogy semmi okunk nincs a borúlátásra. Erre még az sem ad okot, hogy a 7 millió koronára tervezett tiszta jövedelmet nem sikerült elérnünk, mivel ez csupán 5 millió 515 ezer koronát tett ki — mondta a szövetkezet elnöke. A levont következtetést magam is reálisnak tartom. Ennek ellenére nem tudok szemet húnyni a tervezett termelési költségek 1,6 százalékos — 773 ezer korona — túllépése felett. Ugyanis az ideális az lett volna, ha az említett terméskiesés, amely a betakarítási munkák mennyiségének lényeges csökkenéséhez vezetett, a termelési költségeknél némi megtakarítást eredményezett volna. Az ilyen megtakarítás kedvezően hatott volna a nyereség alakulására is. Lehet, hogy a sajátos, helyi jellegű természeti adottságok — kötött talaj, dombos terület s a hosszan tartó szárazság miatt rendkívül nehézzé vált talajművelésl munkák — nem indokolják a megtakarítási lehetőség feltételezését. Nem feltételezem, hogy a gazdasági mérleg kedvezőtlen irányú billenőséhez a termelési költségek Indokolatlan növelése vezetett. Szerintem inkább az idézte elő a vitatott helyzetet, hogy a termelési költségek tervezésekor nem vették eléggé figyelembe a természeti adottságokat, a több évtizedes tapasztalatokat. Az ember végül is arra a következtetésre lut, hogy a szövetkezet négy községének — Béla (Bélái, Gyiva (Divál, Libád és Sárkány (Šarkany! — határát birtokló tagságának valóban nincs borúlátásra, szégyenkezésre oka. Jó munkára, becsületes helytállásra utal, hogy a szemesek termelés! tervét 8 százalékkal túlteljesítették. Jeleskedtek az étkezési bab termesztésében, az 1,76 tonnás hektárhozamukkal Szlovákia legjobb babtermesztőinek bizonyultak. Döntő jelentőségű fordulatot értek el a dohánytermelésben is. Míg sok éven keresztül csupán 12—1,4 tonnás hektárhozamot és eléggé gyenge minőségű termést takarítottak be, hddig tavaly negyven hektárról 178 tonnás hektárhozamot értek el. A dohányt 36 korona 45 filléres kilónkénti átlagáron értékesítették. Ezáltal az Érsekújvár! (Nové Zámky) járásban a legjobb minőségű dohány termelőinek bizonyultak, s a tervezett bevételt 600 ezer koronával növelték. A növénytermesztés gyenge láncszemének a cukorrépa termesztése bizonyult. Ez meglepő márcsak azért is, mert néhány évvel ezelőtt ez a szövetkezet — a B0 tonnát meghaladó hektárhozamával - hazánk ló hírnevű cukorrépa-termelő gazdaságai közé tartozott. Az utóbbi évek gyengébb termelési eredményei miatt a múlt évben 36 tonnás hektárhozam elérését irányozták elő, s csupán 24 6 tonna termést takarítottak be hektáronként. Sainos, úev néz ki hogy a cukorrépa-termesztés, hovatovább /szövetkezét növénytermesztésének szégyenfdltjává válik Már felvetődött az a gondolat is, hogy a .c“ko5r?!!á,f száműzni“ kellene és helyette jövedelmezőbb növényt lenne szükségszerű meghonosítani. Alapos megfontolás nyomán azonban arra a következtetésre jutottak ho^ a cukorrépa termesztése - 40 tonnás hektárhozam esetén — nagyon jövedelmezőnek bizonyul, s ilyen hozam eléréséhez8 a feltételek adottak, persze, ha radikálisan felszámolják a termelést eredményeket csökkentő ényezőket. Elhatározták, hogy a répa növényzetének egyenletes kelése és fejlődése céljából — céltudatos műszaki beavatkozásokkal — egyenletes és porhanyós magágyat készítenek és gondoskodnak a talajnedvesség megvédéséről: hogy a cukorrépa termesztését — az egyelés kiíratását lehetővé tevő — egycsírás vetőmagra építik; s hogy gondoskodnak a betakarítógépeket kezelő személvzet szakmai felkészültségének fokozásáról. Véleményem szerint arra is feltétlenül szükség van, hogy a szövetkezet tagságának lényegesen javuljon a cukorrépa termesztéséhez való hozzáállása. A helyzetelemzések arra utalnak, hogy a szövetkezet fermelésének eléggé gyenge láncszeme a takarmánytermesztés. Szerkezete — melynek keretében rangos helvet tölt be a lucerna, a lóbab, az őszi és a tavaszi takarmánykeverékek, valamint a silókukorica — arra utal, hogy a szövetkezetben a kellő mennyiségű és jó minőségű tömegtakarmány-alap létrehozására törekednek. Ezt igazolták az eléggé jó termelési eredmények is, amelyek kedvező évjáratokban születtek. A gazdaságban, ahol egyetlen árnyl öntözhető terület sincs, a takarmánynövények hozamainak alakulása az időjárástól függ. A múlt esztendő Időjárása nem kedvezett a takarmánynövényeknek. S ennek folytán a szarvasmarhaállomány minőségi takarmányokkal való ellátását alig 65 százalékra tudták biztosítani. A takarmányellátásban tapasztalható fogyatékosságok nem kívánatos következményei a tejtermelésben és a szarvasmarha-hizlalásban mutatkoznak meg. Bár igaz és egyben dicséretes, hogy a tehenenként! évi átlagos tejhozamot a múlt évben 175 literrel növelték, ugyanakkor az Is igaz, hogy a 3175 literes fejési átlag kevésnek minősíthető. Erre figyelmezteti a szövetkezet vezetőségét és tagságát az a körülmény, hogy a minőségi követelmények betartása ellenére — az értékesített tej 91 százaléka első osztályú volt — a tejtermelés tetemes ráfizetéssel jár. Persze ráfizetéses a szarvasmarha-hizlalás is a 628 grammos napi átlagos súlygyarapodás mellett. A tej- és a marhahústermelés intenzitásának olyan méretű fokozása, hogy jövedelmezővé váljanak, a takarmányellátás jelenlegi színvonalán szinte lehetetlennek minősíthető. S ezt a nem kívánatos helyzetet az Idézte elő, hogy a szarvasmarha-állomány növelésének üteme kényszerítő körülmények hatására Irreális célokat követett — száz hektár mezőgazdasági területre 80 darab szarvasmarhát, abból 30 darab tehenet tartanak. Ez jóval felette van a járási átlagnak. Egy olyan gazdaságban, ahol az öntözés, az intenzív fűtermelés és a legeltetés lehetőségének hiányában, valamint a takarmánynövények hektárhozamának növelését szolgáló intézkedések gyakori kudarca miatt szinte képtelenség hosszú távon összhangot teremteni a szarvasmarha-tenyésztés és a takarmánytermelés között. Véleményéin szerint nem teljesen fedi a valóságot a fenti megállapítás. Ha a több év tapasztalata arra utal, hogy a nagyméretű állományhoz, illetve annak szükségleteihez képtelen a takarmánytermelés igazodni, akkor illő és hasznos lesz minél előbb a szarvasmarha-állomány méreteit a sajátos viszonyokhoz Igazítani. Az állattenyésztésnek a legjobb eredményeket elérő és legjövedelmezőbb termelési ágazata a sertéshizlalda, s általában a sertéstenyésztés. A múlt év folyamán elért egyedenkénti és napi 558 grammos súlygyarapodási átlaggal felzárkóztak a Járás legjobb sertéstenyésztő gazdaságai közé. S bár sok szó esett az állattenyésztés feilődését fékező fogyatékosságokról, ennek ellenére egyértelműen kijelenthető az Is, hogy a gazdaság teljesítette és némileg túl is teljesítette az állati termékekből a múlt évre tervezett áruforgalmazási feladatait. Például a tejeladási tervét 5,2, a húsnladásét pedig 0,4 százalékkal túlteljesítette, s így az 1984. évihez viszonyítva az állattenyésztés árutermelését 8,8 százalékkal növelte. A szövetkezet elnöke és mások, köztük Szigeti Béla mérnök Is úgy vélekedik, hogy az egyes termelési részlegeken elért jó eredmények stabilizálódását a belüzeml önelszámolási rendszer sikeres meghonosítása segítette elő. Állítólag már határozottan érzékelhető, hogy elmélyült az ágazat-, a részleg- és a csoportvezetők felelősségtudata, s a termelő csoportok „sorkatonái“ Is mindjobban Igazodnak termelő munkájukhoz az önelszámolási rendszer alapelveíhez. A Libádi Efsz annak ellenére, hogy viszonylag eredményesen gazdálkodik és a minisztériumi értékelés szerint a járás legstabilabb szövetkezetei közé tartozik, azon mezőgazdasági üzemek közé sorolható, amelyek nem teljesítették a 7. ötéves tervidőszakra előirányzott termelési és áruforgalmazási feladataikat. Csupán 95,5 százalékra teljesítette a bruttó mezőgazdasági termelés tervét. Ugyanakkor azonban jelentősen növekedett a munkatermelékenység, amit az Is bizonyít, hogy egy állandó dolgozó évi összteljesítménye 1980-ban csupán 113 ezer, 1985-ben pedig már 142 ezer 334 korona volt. Pozitívan értékelhetők az eltelt öt esztendő alatt kifejtett gazdaságfejlesztési törekvések Is, amelyek a gépesítés színvonalának tervszerű emelésével a termelési folyamatok korszerűsítésére, a szállítóeszközök számának lényeges növelésével pedig az áruszállítás zavartalanná tételére irányultak. Lényegében az öt esztendő alatt nem történtek csodálatra méltó változások. Az azonban állítható, hogy az elmúlt tervidőszakban létrehozták minden tekintetben a 8. ötéves tervidőszakra előirányzott nagyobb termelési feladatok teljesítésének feltételeit. A 8. ötéves tervidőszak első évének termelés! és pénzügyi terve már kialakult. S a tervmutatók valóban arra utalnak, hogy a szövetkezet nem Idegenkedik a nagyobb feladatok vállalásától. Például azt a célt tűzték maguk elé, hogy a múlt évi termelési eredményekhez viszonyítva a növénytermelést 14, az állattenyésztés! termelést pedig 5 százalékkal növelik, vagyis a bruttó mezőgazdasági termelés 10 százalékos növelésével számolnak. Akt nem ismeri e szövetkezet eddig kihasználatlan, de már feltárt termelésfejlesztési lehetőségeit, annak bizony ezek a tervmutatők eléggé „túlfeszítettnek“ tűnnek. S bizony én is úgy érzem, hogy ebben a szövetkezetben egy év alatt egy kissé sokat akarnak „markolni“. Igaz ugyan, hogy a szőlő, amely a múlt évben nem jeleskedett, jó, de még közepes termés esetén is sokat „behozhat“. Nyilván ezzel számoltak — esetleg más lehetőségekkel is — a tervkészítők. A teljesítmények tervezett 2,2 százalékos növekedése azonban valóban elérhető és kedvező időjárás, valamint a feltételezettnél jobb áruforgalmazási lehetőségek következtében túl is teljesíthető. A tervezett nyereség, amely a múlt évi jövedelemnek csak 85 százalékát feltételezi elérni, arra utal, hogy az idén sem tudják a közismert intézkedések hatását kivédeni. Én persze azt kívánom, hogy olyan gazdasági évet zárjanak, amely nem a jövedelem feltételezett csökkenését, hanem további növekedését eredményezi. Pathó Károly „Hz ígéret szip sző..." ... ha megtartják úgy jő“, tartja a közmondás, E bölcs szólás jelentősége csak fokozódik, ha olyan élenjáró mezőgazdasági üzemekről van szó, melyek az egész ország nyilvánossága előtt ígéretüket adták a 7. ötéves tervidőszak feladatainak egyetemes és maradéktalan teljesítésére. Ráadásul felhívással fordultak a többi mezőgazdasági üzem felé nemes példájuk követése végett. Ebben az esetben az ígéret megtartása nemcsak becsületkérdés, hanem erkölcsi kötelesség is. Ilyen erkölcs! elkötelezettséget vállaltak magukra a Nitra-Ivánkai Virágzás Efsz dolgozói, akik szintén a két évvel ezelőtti fe’hívás elindítói között sorakoztak. Most pedig elérkezett a számadás pillanata, amikor végül kiderül, vajon vállalásuknak miképpen tettek eleget. E kérdésre a válaf't Jozef Lukág agrármérnök, az efsz üzemgazdásza adta meg. Azonnal a lényegre /térve, az elmondottakból egyértelműen kiderült, hogy a gazdaság dolgozót ígéretüket teljes felelősséggel betartották és a 7. ötéves tervidőszak főbb termelési és gazdasági feladatait maradéktalanul teljesítették, sőt az esetek többségében túlteljesítették. S nehogy csupán a puszta szavaknál maradjunk, a terjedelmes elemzések adathalmazából legalább néhány fontosabb adatot hadd soroljunk fel. A bruttó mezőgazdasági termelés ötéves tervét 5 százalékkal túlteljesítették, s ez pénzben kifejezve 12 millió 935 ezer koronát Jelentett. Ebből a növénytermesztésben 8 millióval, az állattenyésztésben pedig 4 mtlllő 872 ezer koronával többet termeltek a tervezettnél. Hasonlóan kedvezően alakult az áruértékesítés, amelyet 3,3 százalékkal teljesítettek túl, s ezáltal 7 mHHó 680 ezer koronával nagyobb bevételre tettek szert Mindkét mutató ágazatonkénti megoszlása világosan Jelzi, hogy a központi irányelveknek eleget téve a szövetkezetben elsődlegesen és gyorsabb ütemben fejlesztették a növénytermesztést. A növénytermesztés szakaszán figyelmüket elsősorban a gabonaprogram megvalósítására fordították. Ennek köszönhetően a szemesek ötéves termelési tervét 1,1 százalékkal túlteljesítették. összesen 40 ezer 761 tonna szemest termeltek, azaz 761 tonnával többet az előirányzottnál, s ami ugyancsak lényeges, ezt a termést a tervezettnél 250 hektárral kisebb területről érték el. A nagyobb hozamok jóvoltából megtakarított szántóterületen takarmánynövényeket termesztettek. így öt év alatt tömegtakarmánybél 5 ezer 200 tonnával többet termeltek. Ezáltal nemcsak hogy fedezték az állattenyésztés szükségletét, hanem bizonyos tartalék készletet Is teremtettek. A cukorrépa-termesztésben az első négy év folyamán elért eredmények bizonyos kétségeket ébresztettek a vállalásuk megvalósíthatóságát Illetően. Nem is indokolatlanul, hiszen a tervvel szemben 799 tonnás terméskiesést könyveltek el. Tavaly a cukorrépa-termesztésnek kedvezett az időjárás, de az efsz dolgozói is elkövettek mindent a hozamok növeléséért. A szakértelemmel, becsülettel végzett munka busásan megtérült a 40 tonnát meghaladó hektárhozamokban és a 16 százalékos cukortartalom elérésében. A múlt évi rekordtermésnek köszönhetően behozták az előző évek kiesését, mt több, 900 tonnával túlteljesítették a cukorrépa-termelés ötéves tervét. Hagyományos tartástechnológia, de az egyedenkénti év! fejési átlag megközelíti a 4 ezer 300 litert Fotó: —kmm— Az öt éltre előirányzott feladatokat a többi növénykultúránál, így a dohánynál, a zöldség- és gyümölcsféléknél, de még a szőlőnél Is teljesítették. Még akkor Is, ha az utóbbinál tavaly a megszokott 10,7 tonnás ltoktárhozam helyett mindössze 1,8 tonnát szüreteltek hektáronként. A bőséges mennyiségű takarmányalap megteremtése nem maradt hatás nélkül az állattenyésztésben. Az állati eredetű termékek öt évre előirányzott értékesítési tervét már a múlt év szeptember derekán teljesítették. Az év végéig a tervvel szemben húsból 240 tonnával, tejből pedig 800 ezer literrel többet értékesítettek. A gazdasági állatok termelékenysége Is kedvezően alakult. A tejtermelésben az egyedenkénti évi íe- Jési átlag elérte a 4286 litert, a hízóállatok napi súlygyarapodása pedig a marhahizlalásbän a 0,88, a sertések hizlalásában pedig a 0,817 kilót. Az Is dicséretre méltó, hogy nem lépték túl az egységnyi termék előállítására előirányzott erőtakarmány-fo* gyasztást, továbbá, hogy az állatok elhullása Is az engedélyezett keretek között mozgott. A felsorolt eredmények Is sejtetik, hogy a gazdaságban Igyekeztek maximállsan kihasználni az adott lehetőségeket. Alátámasztja ezt az a tény Is, hogy a régi, hasznavehetetlen gazdasági létesítményekben tavasztól őszig — vagyis amikor nem kell mái fűteni — csirkehizlalásra rendezkedtek be. így évente három váltásban hozzávetőlegesen 60 ezer brojler csirkét nevelnek fel. Ez Is hoz valamit a konyhára. A szövetkezet gazdasági mérlegét a melléküzemági termelés, a fűrésztelep jól egyensúlyozza. A helyi adottságokhoz jól lgazodő termelési szerkezet, valamint a termelési feladatok egyre Intenzívebb módszerekkel való teljesítése a gazdasági mutatókban Is Jól visszatükröződtek. így például öt év folyamán a teljesítmények 22 millió 200 ezer koronával haladták meg a tervezett szintet, miközben a költségeket csupán 13 millió koronával lépték túl. A szövetkezet tiszta Jövedelme öt év alatt 9 millióval múlta felül a tervet Az egy dolgozóra számított munkatermelékenység pedig 25,5 százalékkal nőtt. A szövetkezet gazdasági stabilizálódását Jől példázza a jövedelmezőség alakulása Is. Míg az öt éves tervidőszak első éveiben a Jövedelmezőség mindössze 8—9 százalék körüli volt, addig az utóbbi két év átlagában 15,5 százalékra emelkedett. Miben rejlik a szövetkezet sikere? — vetődik fel önkéntelenül a kérdés. Tömören fogalmazva elsősorban al> ban, hogy az adott lehetőségek kihasználására, az anyagi eszközök ésszerű felhasználására, de főleg, hogy a minőségre helyezték a fő hangsúlyt. Csak néhány példa az elmúlt év eredményeiből: amikor a búzának 90 százalékát kenyérgabonaként, az árpának 80 százalékát első osztályú sörárpaként, a tejnek pedig 91 százalékát felső osztályúként értékesítették. Ehhez persze még hozzájárult a célszerű fejlesztés é3 a jől Irányított anyagi ösztönzés Is. Mindez kedvező alapot teremtett a 8. ötéves tervidőszak sikeres megkezdéséhez. Meggyőződésünk, hogy a jől menő gazdaságok Jövedelmét megnyirbáló gazdasági szabályozók hatását Is képesek lesznek mérsékelni, s a termelésben az előző évekhez hasonló helytállást tanúsítanak.
