Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-17 / 33. szám

1985. augusztus 17. .szabad földműves 3 Meg kell akadályozni a világűr militarizálását Irta: PINTÉR ISTVÄN MÉRNÖK, A TUDOMÁNYOK KANDIDATUSA Кг űrkutatás ösztönzőleg hat az új ismeretek szerzésére a tudomány különböző területein. Az űrrepülések meggyorsítják az olyan tudományos ágazatok fejlődését, mint a csillagászat, geofizika, meteorológia, távköz­lés, műholdas navigáció és geodézia, a kozmikus orvostudomány és bio­lógia. Meggyorsult az automatikus irányítás, a rádióösszeköttetés és az önműködő számítógépek tökéletesítésének üteme is. Az űrrepülések új anyagok kifejlesztését tették szükségessé és a tervezők a műszerek minia­türizálásának lehetőségeit keresik. Ä világűr békés célú felhasználása rövid idő alatt a tudományos-műszaki haladás egyik fő mozgatórugójává vált. Az elmúlt harminc évben az űr­technológia hatalmas fejlődésének lehettünk tanúi. Az ember járt a Hol­don és automata eszközei fényképe­ket és egyéb adatokat küldtek a Földre innen és a Naprendszer más bolygóiról is. Annak ellenére, hogy az űrhajósok sikerei már csaknem természetessé válnak, az embernek ez a „kalandja“ és tevékenysége a világűrben nagy és rendkívüli hoz­zájárulás is annak tudományos meg­ismeréséhez. Ugyanolyan vagy még nagyobb je­lentőségű azonban az óriási fejlődés az űrtechnika felhasználásában. A nemzetközi távközlés és a televíziós műsorok óceánok feletti közvetítése ma nagymértékben a mesterséges holdaktól függ. A meteorológiai mes­terséges holdak felbecsülhetetlen ér­tékű adatokat szolgáltatnak az idő­járás-előrejelzéshez. A navigációs mű­holdak segítenek a hajók irányításá­ban a tengereken és óceánokon, és szükség szerint lehetőséget nyújtanak a pontos helymeghatározáshoz is. Ä Földet a magasból átvizsgáló, kutató műholdak egyre nagyobb szerepet játszanak a természetes nyersanyag­­forrásokkal folyó gazdálkodásban. Nyilvánvaló, hogy az ember még to­vább fejlesztheti az űrtechnológia sokféle felhasználásának széles ská­láját, amely gyakran a nemzetközi együttműködéstől függ. Az együttműködésre kitűnő példa a távközlés területe. Az INTELSAT és INTERSPUTNIK nevű nemzetközi rendszerek a világ sok országát szol­gálják. Nemrég hozták létre az IN­MARSAT rendszert, amely a világűrt a tengeri távközlés céljaira használ­ja fel, de felfogja és továbbítja a ha­jók, vagy repülőgépek vészjelzéseit is. Az e^dig leírtak alapján túl rózsa­színű kép alakulhat ki bennünk az űrkutatásról, az űrtechnológiáról és a nemzetközi együttműködésről. Saj­nos, a világűr felhasználására és bir­tokbavételére irányuló széles körű és minden résztvevő ország számára kölcsönösen előnyös együttműködés csaknem harmincéves útján nem ke­vés akadály állt és áll még ma is. Némelyeket közülük a különböző gazdasági és tudományos lehetősé­gekkel rendelkező állatnék közös kozmikus terveinek és kísérleteinek szervezésekor fölmerülő objektív ne­hézségek okozzák. Az űrtechnológia hatása és felhasz­nálási lehetőségei sokkal nagyobbak mint az, ami ma hozzáférhető, külö­nösen a fejlődő országok számára. Igaz. abban az igyekezetben, hogy az firtechnológiát a fejlődésükhöz fel­használhassák, egyáltalán nem szük­séges és nem is kívánatos, hogy min­den ország ugyanazon a jól kitapo-” sott úton járjon. Különbözőek az egyes országok lehetőségei, forrásai és szükségletei, ezért az új űrtech­nológia felhasználását úgy kell irá­nyítani, hogy megfeleljen az egyes államok, népek társadalmi, gazdasági és kulturális céljainak. Ha nem így történik, fennáll a veszély-, hogy az űrtechnológia bomlasztó erőként fog hatni, mint az országok és nemzetek közti. egyenlőtlenséget hangsúlyozó eszköz. Ezért a nemzetközi íírrend­­szerek tervezésekor fontos, hogy az egyes államok teljes mértékben fi­gyelembe vegyék a különböző vá­lasztható rendszerek gazdasági, szo­ciális és kulturális hatásait. Eddig csak egy, nem is túlságosan lényeges tényezőt említettem meg, amely ronthatja a világűr kutatásá­ban és felhasználásában kialakítható együttműködést. A továbbiakban — és ez ennek a cikksorozatnak a célja, — más veszélyről lesz szó, amely bennünket fenyeget, és ez a világűr egyre gyorsabban fokozódó militari­­zációja. Olyan irányzat ez, amely szemben áll az ENSZ alapelveivel a nemzetközi együttműködés területén, a világűr békés célú felhasználásának elvével minden állam javára. A fegy­verkezési verseny kiterjesztése a vi­lágűrre növeli a konfrontáció terüle­tét, és annak lehetőségeit, ebből kö­vetkezően pedig az ember -pusztulá­sának új dimenzióját hozza létre. A világűrkutatásban lehetséges bé-' kés célú együttműködés feltételeit és esélyeit az Egyesült Államok azon törekvései rontják, hogy a világűrt is be akarják vonni katonai terveikbe és a világűr felfegyverzésének prog­ramját készítik elő. Meg akarják fo­galmazni a katonai műveletek alap­elveit a világűrben és meg akarják határozni a jövendő műholdas rend­szereik stratégiai feladatait. Az Egye­sült Államokban hirdetett elmélet szerint a világűrbeli fölénynek bizto­sítania kell a fölényt a Földön is. Reagan elnök 1983. március 23-án elmondott beszéde után, de különö­sen idén, az ENSZ megalakulásának 40., a helsinki záróokmány aláírásá­nak 10. és a Hirosima ellen intézett atomtámadás 40. évfordulója idősza­kában az USA-ban rendkívül az elő­térbe került az ún. csillagháborús kérdés, az ezzel összefüggő kísérle­tek és az ehhez szükséges beruházá­sok jóváhagyása. Azaz olyan új fegy­vereknek az előállítása, amelyek a célpontokat nemcsak a Földön talál­nák el (a levegőt is beleértve), ha­nem a világűrben is (100 km-nél magasabban), s amelyek nemcsak a földről (tengerről, • levegőből) lenné­nek Indíthatók, hanem a világűrből Is. Ez Ideig az ellenséges mestersé­ges holdak, valamint interkontinen­­tólts ballasztikus rakéták megsemmi­sítését helyezték előtérbe, de feltétem lezik olyan fegyverek előállítását is, amelyek további célpontokat semmisí­tenek meg mind a világűrben, (űrha­jó, űrrepülőgépek), mind a földön (tengeren és levegőben), pl. bombázó repülőgépek, cirkáló rakéták stb. (Folytatjuk)' címmel közölt szerkesztőségi cik­ket a moszkvai Pravda abból az al­kalomból, hogy augusztus 0-án, a hirosimai atomtámadás 40. évforduló­ján hatályba lépett a szovjet atom­­klsérlet moratóriuma. ’Amint Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára bejelentette, a Szovjet­unió egyoldalú moratóriumot lépte­tett életbe minden nukleáris robban­tásra. A moratóriumot 1988. január 1-jéig hirdették meg, de továbbra is érvényben marad, ha az Egyesült Ál­lamok sem hajt végre nukleáris kí­sérleteket. Más szóval, még megvan a reális lehetőség arra, hogy a mo­ratórium kétoldalúvá váljon és mind­két nagyhatalom beszüntesse az atom­kísérleteket. A Szovjetunió már régóta síkra­­száll az atomfegyver-kísérletek tel­jes és általános betiltásáért, és nem­egyszer javasolta az atomhatalmak­nak, hogy ezt a feladatot közös erő­feszítésekkel oldják meg. Emlékezte­tett arra, hogy az USA és Nagy-Bri­­tannta megszakította az erről folyta­tott tárgyalásokat. A Szovjetunió kész ezek azonnali felújítására, s ugyan­akkor most bátor döntést hozott, is­mét átvette a kezdeményezést. A Szovjetunióban nem hajtanak végre és nem fognak végrehajtani atomrob­bantást, ha elcsendesednek a nukleá­ris kísérleti állomások az Egyesült Államokban is. Ez a felhívás a Fehér Házban za­vart keltett. Lázasan valamiféle In­dokok, kibeszélések keresésébe kezd­tek. hogy ne kelljen elfogadniuk a szovjet indítványt. Jól Ismert propa­gandafogással a szokásos érvvel áll­tak elő, hogy valódi céljukat és ál­­lásponjukat leplezzék. A Szovjetunió gyakorlati Intézkedését projaganda­­húzásnak minősítették. Abszurd mó­don azt állítják, hogy a Szovjetunió azért állította le kísérleteit, hogy előnyre tegyen szert az atomfegyve­rek terén. Közben persze állhatato­san hallgatnak arról, hogy az USA legkevesebb egyharmaddal több a­­tomfegyver-kísérletet hajtott végre; mint a Szovjetunió. Szokásos módján Washington Ismét arra hivatkozik, hogy az atomrobbantások moratóriu­mát állítólag nem lehet ellenőrizni. Viszont vezető amerikai tüdősök is megerősítették, hogy a fegyverzetkor­látozást Intézkedések közül épp az atomrobbantésokat lehet a Jegköny­­nyebben és legmegblzhatóbban ellen­őrizni. ’Az USA’ részéről egyáltalán nem az ellenőrzésről, hanem a lázas fegyver­kezési politikájának a folytatásáról, atomfegyvereinek tökéletesítéséről van szó, amint azt Reagan elnök ■augusztus 5-1 sajtókonferenciáján is megerősítette. Az Egyesült Államok Ismét azt bizonyítja, hogy nem akar tárgyszerűen és konkrétan tárgyalni az atomfegyverek korlátozásával ösz­­szefüggő kérdésekről. A Fehér Ház­ban Is tudatosítani kellene azt a ve­szélyt, amelyet az Egyesült Államok militarista politikája rejt magában és ki kellene használniuk azt a lehető­séget, amelyet sz atomrobbantások leállítására vonatkozó szovjet javas­lat kínál. Felelős hozzáállásra van szükség Ez a véleményük azoknak Is, akik világszerte megemlékeztek a hirosi­mai évfordulóról. A hirosimai Béke­parkban több mint 50 ezer ember gyűlt össze augusztus 6-án, hogy em­lékeztessen és figyelmeztessen. Pon­tosan akkor, emikor 40 évvel ezelőtt az atomrobbanás egy pillanat alatt romhalmazzá változtatta a várost, percnyi csenddel tisztelegtek a tragé­dia áldozatainak emléke előtt. Meg­szólaltak a szirénák és a harangok, s a békevágyat jelképező 1500 galamb szállt fel az égre. A tragédia évfordulóján háborúéi-* lenes tüntetések voltak Washington­ban, New Yorkban, Philadelphiában, Chicagóban és más amerikai városok­ban. Maryland államban ezrek sza­kították meg munkájukat és egyper­ces csenddel adóztak az áldozatok emlékének. A krefeldl felhívás nevű jelentős nyugatnémet háborúellenes szervezet a hirosimai és nagaszaki tragédia 40. évfordulója alkalmából a lázas fegy­verkezés beszüntetésére, a világűr militarizálásának megakadályozására és arra szólított fel, hogy az NSZK területéről távolítsák el az elsőcsa­­pásmérő nukleáris fegyvereket. Athénban a nukleáris fegyverkezés elleni tiltakozásuk jeléül görögök ez­rei alkottak emberláncot az Akropo­­lfsz körül. A hirosimai Békeparkban, nem egé­szen 1 kilométerre attól a helytől, ahová 40 évvel ezelőtt ledobták az amerikai atombombát, megtartották a polgármesterek első világkonferen­ciáját a békéért. 23 ország több mint 100 városának polgármesterei vettek rajta részt, többek között Drezdából, Berlinből, Verdunból, Coventryből. Az ötnapos konferencia a nemzetközi közvélemény feladataival foglalkozott az atomfegyverek betiltásáért és fel­számolásáért vívott harcban. Ezen a konferencián Jan Marten­­son, az ENSZ főtitkárának helyettese Nincs bocsánat! „Parancsra tettem“ — érveltek a nád tömeggyilkosok, amikor az em­beriség ítélöszéke elé kényszerültek. Hányszor föltettük a kérdést, a pa­rancsokat gondolkodás nélkül végre­hajtóknak egyáltalán nincs lelkitsme­­retük, a felelősséget mindig másokra háritóknak nincs lelkiismeretjurdalá­­suk? Shakespeare megírta a bűntu­datra ébredt gyilkos pusztulásba me­nekülését. Számtalan író ábrázolta a fasiszta tömeggyilkos feliemének ösz­­szelevőit, a fasizmus ,/matámiáfát". Rövidke hír a napi saflában: ön­­gyilkosságot követett el — néhány nappal a hirosimai és a nagaszaki atomtámadás 40. évfordulófa előtt — annak a B-29-es amerikai repülőgép­nek a navigátora, amely 40 évvel ez­előtt részt vett a Nagaszaki elleni atomtámadásban. A 63 esztendős Paul Bregman felakasztotta magát Holly­közölte, hogy a jelenlegi atomfegy­verkészlet robbanó ereje kb, egy­millió olyan bomba hatóerejével ел gyenlő, amilyen Hirosimában 130, Na­­ga szaki ban 70 ezer ember életéit ki­oltotta. A világ évente 800 milliárd dollárt költ fegyverkezésre, vagyis minden percben kb. 2 millió dollárt, míg naponta a világon 40 ezer gyer­mek hal meg éhség és betegségek következtében. E tények Ismeretében teljesen ter­mészetes, hogy a szovjet moratórium mit jelent — és mit jelenthet — az egész emberiség számára. „Ä Szovjetunió új kezdeményezése, miszerint augusztus 6-tól egyoldalúan felfüggeszti az összes atomfegyver, kísérletet, a legnagyobb figyelmet érdemli és minden téren üdvözölni kpll azt.“ így nyilatkozott Walter Hacker, a Szocialista Internacionáló leszerelési tanácsadó bizottságának titkára is. „Olyan konstruktív lépés ez — mondotta —, amely nagy Jelen­­tőségü az atomfegyverek elterjedésé, nek megakadályozására irányuló erő­feszítések sikere szempontjából.“ öva Intett attól, hogy az új kezde­ményezést elutasítsák, éppoly meg­­fontlatlanul és könnyelműen, mint ahogy néhány hónappal ezelőtt eluta­sították a Szovjetuniónak a közepes hatótávolságú rakétafegyverek elhe­­lyezésének moratóriumára tett Javae­­latát“. Michel Sibeauz, a Hirosima—Naga­­szaki francia bizottság elnöke kije­lentette: Az- összes atomfegyver-kísér­let beszüntetéséről szóló döntés, a­­melyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára jelentett be, felhívja a fi­gyelmet az atomfegyver-kísérletek problémájára. E kísérletek beszünte­tése az első lépés az etomkatasztréfa veszélyének megszüntetése felé. Jelképes jelentőségű az, hogy Я szovjet moratórium Hirosimái, atom­­bombázása 40. évfordulójának napján lépett életbe. wood északi külvárosában lévő laká­­sában. Nyilván vannak a B-29-esek sze­­mélyzetének olyan tagjai ts, akik ma is lelkiismeretfurdalás nélkül élnek, hiszen hivatalos igazolást, hogy tét­­tükre szükség volt, ma is kapnak, Reagan elnök éppen Hirosima évfor­­dulófának kapcsán Jelentette kt, hogy az atomtámadás szükségszerű volt. Ha 6 lett volna Paul Bregman helyé­­ben, nem lettek volna nyugtalan ál­mát. De hát úgy látszik, az embert lelkiismeret olyan titokzatos és meg­­foghatatatlan, különös belső mérce, amiből egyik embernek több, a má­siknak kevesebb, a harmadiknak se­mennyi sem futott. Csakhogy az em­beriség önmaga védelmére és épülé­­sére régen meghatározta már a hu­­manizmus mindenkire egyaránt érvé­nyes normáit, és ezek szerint az éle­tet pusztítóknak, a tömeggyilkosok­nak nincs sem felmentés, sem bocsá­nat. AI EMBERISIG BflCCT UÍU Kukrinyikszt rajza Augusztus ötödikétől Ismét mű­ködik a kampalai nemzetközi repülőtér, jelentette az Ugan­dái rádió. Július 27-én ugyanis kato­nai puccsal megdöntötték Milton Obote elnök hatalmát, kijárási tilal­mat rendeltek el, lezárták a nemzet­közi repülőteret és az ország hatá­rait. Az ngandal vértelen hatalomátvé­tel után fokozatosan helyreáll a nyu­galom az országban és normalizáló­dik az élet. Mik voltak a hatalomátvétel előz­ményei ebben az afrikai országban? Uganda államformája köztársaság, korábban brit gyarmat volt, 1962 óta független, de tagja a Nemzetközös­­ságnek. Területe 236 négyzetkilomé­ter, lakossága egyes források szerint 10, mások szerint 14 millió. Hivata­los nyelve az angol és a szuahéli. Monokultúrás fejlődő agrárország, fő termékei a kávé és a gyapot, jelen­tős a rézbányászata is. Vízi, illetve villamos energiában gazdag, feldol­gozóipara fejlett. A most megbuktatott államfő, Mil­ton Obote a függetlenség elnyerése ntán, 1962-ben került először a tör­­zsileg rendkívül megosztott ország élére. 1971-ben a hadsereg akkori főnöke, Idi Amin Dada fosztotta meg hatalmától. Amin uralmának nyolc évét a szélsőséges erőszak, a déli és észak-keleti törzsek elleni brutális megtorló akciók jellemezték, ame­lyeknek tízezrek estek áldozatul. A' diktátort 1979-ben Tanzánia katonai támogatásával távolították el, s rövid átmeneti időszak után 1980-ban is­mét Obote került az ország éléve. Elnökként csupán az értelmiség egy részének, valamint saját törzsének, a langiknak támogatását élvezte. Ha­talmát kezdettől fogva veszélyeztet-Fordulat Ugandában te a déli baniankole törzs lázadása, amelyet Amin volt hadügyminisztere, Museveni vezetett. Obote még koráb­bi kormányzása miatt — amikor brit támogatással felszámolta a törzsi ki­rályságokat — népszerűtlen volt az ország lakosságának többségét kite­vő bagandák között is. Az Uganda csaknem egész területére kiterjedő lázadásokat a kormánycsapatok véres megtorlásokkal próbálták megfékez­ni, de sikertelenül. Az egyre tehetet­lenebbé váló Obote-vezctés képtelen volt kezében tartani a hadsereget, amelynek alakulatai — bár akkor még nem fordultak szembe a kor­mánnyal — mind jobban önállósítot­ták magukat. A növekvő anarchia nyomán az elmúlt hónapokban a köz­ponti hatelnm gyakorlatilag a fővá­rosra és közvetlen környékére korlá­tozódott. 1980-ban Milton Obote és pártja, az Ugandái Népi Kongresszus meg­hirdette az úgynevezett újjászületést programot és a mezőgazdaság re­formját. Az országban azonban foly­tatódtak a terrorakciók, a fosztoga­tások és a gyilkosságok. A gazdasági problémákat sem sikerült megoldani és súlyos megélhetési gondok fokoz­ták a törzsi alapokból eredő ellenté­tek által is szított zűrzavart. Egyre szembetűnőbbé vált, hogy a valósá­gos hatalom a biztonsági erők, illeti ve a katonaság kezében van. Olara Okello dandárparancsnok Irányításával július 27-én államcsínyt hajtottak végre és az akoli törzshöz tartozó Tito Okello hadsereg-főpa­rancsnok lett az ország új államfője. A kampalai rádióban közzétett ed­digi nyilatkozatok szerint az Obote kormányát megdöntő katonák célja a nemzeti egység, a törzsi ellentéte­ken felülemelkedő Uganda megterem­tése. Egyelőre arról nincs hír, hogy a törzsi indítékok mellett a hatalom­­átvételnek milyen politikai vonatko­zásai vannak, arról is hallgatnak a hírügynökségek, hogy az Obote-rezsl­­met az utóbbi időben egyre Jobban bíráló nyugati hatalmakban milyen visszhangot keltettek az ugandai ese­mények, nyilván várakozó álláspont­ra helyezkedtek. Kipuhatolják, dol­lárjaik számára hasznos befektetések lehelőségét kínálja-e majd az új ugandai vezetés és ettől teszik füg­gővé véleményüket. —h-* t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom