Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-10 / 32. szám
1985. augusztus 10. .SZABAD FÖLDMŰVES, A guiimsicsösök öntözésének tapasztalatai A szovjet, bolgár és magyar élenjáró gyümölcstermelő gazdaságok tapasztalatai egyértelműen igazolják, hogy a jól jövedelmező gyümö’cstermesztés csakis intenzív feltételek mellett biztosítható. Azon gyümölcs, ültetvényekben, ahol a legkorszerűbb tudományos-műszaki ismereteket alkalmazzák. rendszerint kimagasló és stabil termést érnek el. A Magyar Népköztársaságban a belterjes gyümölcstermesztés tekintetében — amelyre e korszerű öntözés, a szakszerű vegyszeres növényvédelem, a megfelelő tárolás és a rugalmas értékesítés a jellemző — figyelemre méltó eredményeket értek el. Az eddigi tapasztalataik teljes mértékben igazolták a gyümölcsösök öntözésének létjogosultságát. Öntözött feltételek mellett ugyanis a hozamok áUegban 23—3(1 százalékkal növekedtek. Magyarországon a különböző öntözési módszerek közül a csepegtető öntözési mód terjedt el a legnagyobb mértékben, mivel a leggazdaságosabb öntözési megoldásnak bizonyult. A tapasztalatok szerint bevált a kis átmérőjű csöveken áthaladó és a csepegtető testen át a talajba — a növény gyökérrzónájához — szivárgó víz kijuttatásán alapuló öntözési rendszer. A csepegtető öntözőberendezések óránkénti teljesítménye 1,5—4,0 liter. Az öntözővíz áramlása 0.00—0,25 MPa nyomás mellett történik. A csepegtető öntözőberendezés szerkezete a csepegtetőtest csavarjai számának segítségével lehetővé teszi a teljesítmény igen egyszerű szabályozását. A kifolyó vízmennyiség ingadozásai 10 százalék körüliek ami a elfogadhatóság határain belül van. A tapasztalatok szerint a csepegtető öntözőberendezés szennyeződés esetén könnyen tisztítható, valamint egyes elemei nagyon egyszerű módon kicserélhetek. Kedvezőtlen körülmények között is — mint amilyenek például a talajművelés és a szüret során keletkezett mechanikai hatások következtében előfordulnak — a csepegtető öntözőberendezések biztonságosan és zavarmentesen üzemeltethetők. Feltétlenül szükséges azonban az öntözővíz kezelésével, főleg szűrésével kapcsolatos alapelvek szigorú betartása. Magyarországon ezt a problémát leegyszerűsítették azáltal, hogy vízforrásként a kutakból nyert altalajvizet használják fel. Közismert ugyanis, hogy az altalajvfz kevésbé szennyezett mint a belvizek. A gyümölcsültetvények többnyire sík területeken helyezkednek el, s így a terepviszonyok Is kedvezőek a csepegtető öntözés alkalmazásához. A magyar gyümölcstermesztők új ismeretekkel gyarapították a csepegtető öntözési rendszert. Előnyben részesítették a gyakori öntözést nagyobb vízadagok alkalmazásával azzal a céllal, hogy a növényzet, illetve az ültetvény kritikus fejlődési szakaszaiban megakadályozzák a vízhiány kialakulását. A tenyészidő folyamán az öntözőberendezés napi üzemeltetése mellett átlagban 300— 500 milliméternyi öntözővizet juttatnak a talajba. Szükséges meeemlfteni azonban, hogy a nagynbb öntözővíz mennyiségének az alkalmazását a laza, homokos talajok, valamint a tenyészidő folyamán a nagyabb átlaros hőmérséklet teszi lehetővé. Igen kedvező eredményeket értek el akkor, amikor a vízszállítóöntöző hálózatot még az öl tét vény létesítése előtt fektették a ta'ajba Ez lehetővé tette a facsemeték kiül tetését követően a? öntözés alkalmazó sát, ami jelentős mértékhen elősegítette a növények begrnkereződését és meafngamzását. Ezáltal előbhre tolódott a gyümölí á\jm ■VEDELEM A GabČíkovól Állami Gazdaság gyümölcsösében is eredményesen alkalmazzák a csepegtető öntözést. A berendezés működését Bodó Pál ellenőrzi Fotó: — ita — esős termőre fordulása is. A Trikolon típusú öntözőberendezés mellett az enternomatic rendszert is alkamazzák. Az utóbbinak teljesítménye 2,25 liter óránként az átlagos 0,07 MPa nyomás mellett. A részbeni önszabályozó képességére való tekintettel az öntözési víznyomós aránylag széles határok között mozog, s elérheti a 0,5 MPa-t, sőt 0,7—О,В MPara is növelhető. Ebben az esetben a víz kifolyási sebessége eléri az óránkénti 3,5—3,8 litert. Ez az előny elsősorban lejtős terepeken érvényesül, ahol a nyomásviszonyok gyakran változnak. Az enternomatic rendsze' hátránya, hogy egyes elemei nagynn nehezen cserélhetők és az öntözőtest tisztítása is körülményes. Mindkét öntözőberendezés az üzemeltetés megbízhatósága, valamint a víz kifolyási mennyiségének egyenletessége tekintetében egyforma szinten van. A növénykultúrát, a vízminőséget és az agroökolégiai feltételeket illetően mindkét rendszer alkalmazhatósága egyenértékű. Alapvető különbség csupán az eltérő terepviszonyok — sík, illetve lejtős terület — esetében tapasztalható. Az enternomatic rendszer a lejtős területekre alkalmasabbnak bizonyult. Mindkét rendszer nem igénye] különösebb kezelést. Egy Trikolon típusú automatizált csepegtető öntözőberendezés üzemeltetéséhez száz hektárnyi területen mindössze egy munkaerő szükséges. Hazánkban kedvező terepviszonyok esetében — sík területeken, illetve mérsékelten lejtő terepeken — a gyümölcsösökben a pontos öntözési módszert is alkalmazzuk. Ezen öntözési módszernél a vízvezető csőhálózat az öntözőnyílós felett halad. A vízválasztó-öntözőhálózat a talaj felszínén vagy a terepszint alatt 0,3—0,4 méteres mélységben helyezkedhet el. Szlovákiában jelenleg a Trikolon tiposá csepegtető öntözőberendezések összesen 813 hektárnyi területen üzemelnek- Ebből a vásárúti (Trhové Mýto) szövetkezetben 213, a Zlaté Klasy-i Efsz-ben 84, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Duklában ВО. a Hrnboííevói-iban 40. a gelleiben (Hnlíce na Ostrove) 75, a gáláiban (Kolárovo) 38. a légiben (Leb nice I 70, Naszvadon (Nesvady) pedig 80 hektáron. Az idei év végéig további 218 hektárnyi területen csepegtető öntözőberendezéseket helyeznek üzembe. Így az öntözési lehetőségek a Sady pri KoSice-i szövetkezetben 63 hektárral, a Gombai (Hubica) Állami Gazdaságban 53, a Dunatőkési (Dunajský Klátov) Állami Gazdaságban 35, a Karvai (Kravany) Állami Gazdaságban pedig 87 hektárral bővülnek. Az eddig kiépített csepegtető öntözőberendezések zavarmentesen üzemelnek s igazol iák szélesebb körű bevezetésük indokoltságát. Hazánkban a csepegtető öntözés nagyobb arányú elterjedését jelentős költségessége hátráltatja. Egy-egy öntüzőherendezás ára hektáronkénti átlagban 60—70 ezer korona körül mozog. Ebbe már bele van számítva a szivattyúállomások építési költsége is. Az öntözőberendezés aránytalanul magas költségessége a csepegtetőtestek igen magas árának a következménye. Tavaly еяу csepegtetőtest 7,70 koronába, az idén pedig 4,90 koronába kerül. Az utóbbi is egyelőre magas árnak bizonyul. Ha figyelembe vesszük egy csepegtetőtest 7,70 koronás árát, akkor egy hektárnyi terület átlagában a csepegtető öntözőberendezés építési költsége kiteszi a 41 ezer koronát. Ebbe nincs beleszámítva a szivattyúállomás értéke. A csepegtetőtest jelenlegi 4,90 koronás ára ma'lett az egy hektárra jutó költségek 33 ezer korona körüliek. Ahhoz, hogy a csepegtető öntözés hazánkban szélesebb körben elterjedjen, be kell szüntetni e csepegtető testek behozatalát, s helyébe át kell térni a hazai gyártásra. A 8. ötéves tervidőszakban Szlová kiában valamivel több mint kétezer hektárnyi területen új gyümölcsösök létesítésével számolunk. A gyümölcstermelés hatékonyabbá és jövedelmezővé tétele érdekében az új gyümölcsösökben csepegtető vagy pontos öntözőberendezéseket kell építeni. Előnyös lenne az öntözőberendezéseket még a gyümölcsösök létesítése előtt kiépíteni. A tudományos-műszaki ismeretek következetes alkalmazása révén a gyümölcstermesztés Is jövedelmező ágazattá válhat, s ami a legfontosabb: lehetővé teszi a lakosság jő minőségű gyümölccsel való zavarmentes ellátását. STEFAN DIKAN agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának munkatársa Hatékony intézkedések A Rozsnyói (Rožňava) járás mezőgazdasági területének mindössze harminchárom százaléka szántó, a legelők közel húszezer, a rétek pedig 7 ezer 400 hektárt tesznek ki. Ebben a járásban az előző évtized alatt közel négyezer hektárral csökkent a mezőgazdasági terület — ebből 1500-al a szántó. Am ami a legutóbbi négy esztendő ide vonatkozó tényeit Illett: négyszáz hektárral növekedett a termőföidalap. Ez az adat azért rendkívüli, mert a gyarapodás nagyobb a tervezettnél. A mezőgazdaság érdekeit sértő problémák tekintetében végre érdemleges eredményt hoztak a jog szabályok, a hatósági rendelkezések nyomán született Intézkedések. Kétségtelen tény, hogy a ’akóházak, az utak, a gyártelepek építéséhez kell a terület. Két dnlog azonban egyáltalán nem közömbös, hogv mekkora s mi'yen minőségű, termőkénességű fö’dterületet vesznek igénybe. Mindenesetre a takarékos terü’e*feIhasznSlás szemléidét erőteHesen ösztönözte az az intézkedés, miszerint a beruházó köteles nem mezőgazdasági jellegű terület talajjavításával a kiesést pótolni. De nemcsak a szigorítás elemei érvényesültek fokozottan. Nőtt az a segítség is, amelyet a földhasználók kapnak akkor, ha elfekvő területeket tesznek művelhptővé. A járás mezőgazdasági üzemeiben 1981-ben még ezer hektár mezőgazdasági terület — ebből 210 hektár szántő — volt kihasználatlan. Az idén ennek már csak a1 töredéke „veszett el“, de a megművelhető termőföld kihasználásával még mindig nem lehetünk teljesen elégedettek. A parlagföldek gyommagvakkal árasztják el a széles környéket, s jelentősen növelik a növényvédelemre fordított költségeket. Még mindig fölöslegesen nagy területeket foglalnak el a kazlak, trágyadombok, silógödrök, útmentt árkok, amelyek sok helyen a nagyüzemi táblákba való beékelődésükkel a gépi művelést is akadályozzák. A mézőgazdaság létalapja a termőföld. Ha ezzel ésszerűen és jól gazdálkodunk, az már fél siker. Ami pedig ennek érdekében a legutóbbi években történt az örvendetes, mert hosszú távon is reményt kelt a változásra, a javulásra Az idei terv is számol ezzel, vagvls a korábbiakhoz képest a mezőgazdasági terület mérsékelt csökkenésével, Illetve a szántóterület növekedésével. E cél megvalósítása nem könnyű feladat. Az elmúlt esztendők tapasztalatai azonban jelzik, hogy lehetséges. S ezt a lehetőséget sem a ma, sem a jövő érdekében nem szalaszthatjuk el. De mielőtt az erre vonatkozó konkrét Intézkedésekről és reális tervekről szólnánk, Ismerkedjünk meg a 44 ezer 100 hektáros mezőgazdasági terület — ebből 17 ezer hektár szántó — minősegével, termőereiével. A termőföld 52 százaléka a hegyvidék), Illetve a heevaljai, 35 százaléka a burgonyafprmesztő 13 száza'éka ped'g a répatermelő körzetbe tartozik. A ta'emlemzé' legújabb kimutatása szerint a mezőgazdasági terület huszonkét száza'éka — azaz 4 ezer 755 hektár szántóföld — a járás területén lévő ipart üzemek á1 tál előidézett levegő és folyóvíz szennyeződése miatt — csökkent termőképességű! A termőföld védelme és területi növelése mellett fontos teendő termőképességének szüntelen fokozása. A hetvenes években különböző talajjavító munkákkal összesen 15 ezer 500 hektár mezőgazdasági- és szántóterületen sikerült növelni a termőképességet. A hetedik ötéves tervidőszak négy esztendeje során további ezerhétszáz hektár vizenyős területet alagcsöveztek és 5 ezer 300 hektárt rekultiváltak 841 millió korona ráfordítással. Az idén úgyszólván tízmillió koronát fordítanak lecsapolásra. Az évtized második felében — a sz.5badmedrű patakok szabályozása folyamán — 1800 hektár lános területet tesznek majd művelhetővé. A brafislavei Talajtani és Növénvtáplálást Kutatóintézet szakemberei távlati tervet dolgoztak ki a termőföld visszahódftésára. Szerintük többszáz hektár eddig kihaszná'atlan területet lehet termővé tenni, ha sikerül megváltoztatni a talaiok fizikai és vegyi tulajdonságait. A 8. ötéves tervidőszakban a meglévő 197 hektár öntözhető területet további kílencszáz hektárral bővítik és két víztárolót építenek. Am nemcsak a mezőgazdasági területek kihasználásáról van szó. A falvak bel- és külterületein, az ipari és mezőgazdasági üzemek telepein lévő szabad területeket, a szemétlerakatokat, az elhanyagolt parkokat és zöidterü’eteket Is be kell vonni a művelésbe. Snk még tehát a teonlva'ő a talaivédelem terén De ha továbbra is betartják a kormány 187-es határozatát, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, illetve az SZSZK Bclügyminisz'p.rüimSnak közös felhívását, s rendeletéit, akkor ezek után nem csökken a termőföld, sőt az újabb talajiavítási munkák révén tovább gyarapodhat. A mezőgazdasági termelés' továbbfejlesztése tehát nemcsak a hozamok növelésével, lianem a termőföld bővítésével, jobb kihasználásával is lehetséges. Korcsmáros László A Bratislava-Vajnory-i Efsz gyümölcsösében, ahol főleg őszibarackot termesztenek, figyelemre méltó hozamokat érnek el az öntözésnek köszönhetően Fotó: Vass Irányított szaporodasliiolögfa A közelmúltban a Prahai Állami Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat gondozásában új szakirodalommal gazdagodott a könyvpiac. „A nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés szaporodásbiológiáiénak irányítása és ellenőrzése“ címen megteient szakkönyv szerzői E. Kudláöek professzor és L. Holú docens állatorvosok. A csaknem 350 oldalas és 95 fényképpel tarkított könyv összegezi az edd’gi kísérleti és gyakorlat! körülmények között végzett próbakísérletek alapján szerzett legújabb ismereteket a szarvasmarhák szaporodásbiológiai folyamatairól. valamint ezek irányításának és stabilizálásának lehetőségeiről nagyüzemi feltételek között. A szakkönyv kiadásának időszerűségét az a tény is alátá( masztja, hogy a jelenlegi nagy termelőképességé szarvasmarha-típusok elterjedése, valamint a korszerűsített fajtanemesítési és h'bridizációs programok alkalmazása tekintetében a tej- és a hústermelés hatékonyságának alapvető tényezőjévé vált a szaporodásbiológia. A szerzők élettani és patológiai szempontból elemzik a reprodukciós folyamatok irányításának fe’tételeit. Konfrontálják az irányított szaporodásbinlng’a területén elért legújabb hazai eredményeket a világviszonylatban szerzett ismeretekkel, s ezek nyomán hasznos következtetéseket vonnak le. A szakkönyv hét fejezetben tárgyalja az irányított ivarzás funkciójának, a külső és belső környezeti tényezők befolyásoló hatásának kérdését, a nemi szervek fiziológiai állapotának dlagnosztikálási módszereit, a szaporodást folyamatok Irányításának és ellenőrzésének elveit, valamint a biotechnológia! módszerek komplex rendszereit. A szerzők a szakkönyvet a továbbképzés szempontjából fontos tananyagként szánták mindazon állattenyésztési dolgozók, állatorvosok és állatnemesítők számára, akik a szarvasmarhák szaporodásbiológiájának irányításával és szervezésével foglalkoznak. A könyv hasznos tansegédeszköz lehet a főiskolai hallgatók számára is. A szaporodásbiológia felsorolt elvei más gazdasági állatok esetében is alkalmazhatók. A könyv tartalmát érdekes dokumentációs anyag gazdagítja. Pavel Majerčiak professzor
