Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-10 / 32. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1985. augusztus 19. MEHESZK'l ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZET В MÉHÉSZET családok korai, februári-márciusi ser-Augusztus a méhesben A méhészkedéssel huzamosabb ideje tog'alkozó társak jól tudják, hogy augusztus elseje az ú; méhészeti év kezdetét jelenti. Elsősorban azért, mert most már halaszthatatlanul el kell kezdeni a méhállomány észre, illetve télre való (elkészítését: a fészek áta'akítását és elrendezését, a méhcsalád fiatalítását. 'Tudatosítani, szükséges, hogy tavaszig kizárólag azok a méhek maradnak életben, amelvek július végén, augusztus folyamán vagy pedig szeptember elején keltek, illetve kelnek^ki. Az eddigi tapasztalatok alapián tudjuk, hogy szeptemberben már csak kis számú Hasításra számíthatunk, mivel augusztus második felétől a méhanyák jelentős mértékben csökkentik a petézért, sőt óz egy évnél idősebbek gyakran be is fejezik ilyenkor a peték rakását. Ezért — amint már korábban említettük — mihelyt észleljük, hogy nincs hordás, (ha még nem tettük meg) azonnal lássunk hozzá az állomány fiatalításához. Mivel augusztusban már csak némely területen van hordási lebe* tőség, a serkentő etetésről se feledkeznünk meg. M.u’őti hozzálátnánk a hordást ..szinle’ö“ serkentő etetéshez, el kell végeznünk a fészek átalakítását is, hogy abban kizárólag Hasításra megfelelő lépek legyenek. Ezért a fészekből eltávolítjuk r. kiépítetlen lépeket és a szűziépeket, mert ebben az időszakban ezekbe már nem petézik a méhanya. Továbbá a sötét színű lépeket is szükséges eltávolítani, mivel ezek nem alkalmasait a telelésre. Főleg azért kel! a sötét színűeket időben eltávolítani, mert ezekben található a legtöbb betegséget, különösen noszémát okozó spóra. A sötét színű lépeket a mézkamrába akasszuk, hogy ott kikelhessenek a még bennük található peték, amelyeket a későbbiek ’ folyamán szintén ajánlatos eltávolítani. A fészekben csakis olyan lépeket hagyunk, amelvek még átlátszóak. s a következő idényben is új Hasításra alkalmasak. A serkentő etetés csakis a magasabbra helyezett mázkararáknál ajánlatos. nehogy az anyának a szükségesnél kisebb hely maradjon a tojásrakásra. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a méhcsalád a virágport a fészekbe helyezi, s ezzel lényegesen csökkenti a Hasításra megfelelő területet. Ezenkívül azt is tudatosítani kell, hogy a méhek ösztönösen érzik, mekkora hely szükséges a téli készlet számára. Bizonyított, hogy a méhanya a magasabbra helyezett, megemelt mézkamrás kaptárban jobban petézik, mint a mézkamra nélküliben. Ezért ajánlatos ezt megelőzően a maradék mézet kipörgetni, s így többek között Hasításra is lesz elegendő lépünk. Már több ízben említettük, hogy a serkentő etetésnek számos módszere van, s ezekből a helyi domborzati és éghajlati körülményeknek leginkább megfelelőt tanácsos választani. Az olyan méhészek, akiknek házuk kö zeléhen van a méhesük, többnyire vízzel hígított 2:1 vagy 1:1 arányú cukorszijrppel serkentenek, s ezáltal az állomány itatását is biztosítják. A méhcsaládoknak naponta legalább 0,5 liter szörpöt, vagy kétnaponként 1 liter szörpöt szükséges adni. Azok a méhészfársak, akiknek méhesük lakóhelyű’ ő! -agyobb Távolságban található, általában cukoriepénnyel vagy mézes vízzel kevert kristálycukorral etetnek. Ennél a módszernél jó tudni, hogy minél több mézet tartalmaz a serkentésre szánt keverék, annál gyorsabban fogyasztják ezt el a méhek. A termelő méhcsaládok hetente körülbelül 3 kilogramm cukorlepényt vagy ennek megfelelő 1:1 arányban hígított cukros oldatot fogyasztanak el. Ennek a mennyiségnek a felét a Hasítás táplálására használják a méhcsaládok, a többit pedig a mézktmrában helyezik el. A serkentés befejezését követően a mézkumra eltávolításával legalább egy hetet várunk, hogy az olt raktározott készletet a méhek a fészekbe hordhassák. Ha a mézkamra eltávolítása után a (épekben marad egy kis készlet, azt pörgessük ki, s újra ete tésre használjuk, mivel az ilyen nem felel meg az állami szabvány előírta minőségi követelményekneK, s piaci célokra egyáltalán nem alkalmas. Hozzávetőlegesen három hétig gondoskodunk a serkentő etetésről, utána pedig alaposan megvizsgáljuk az egész méhállományt. Mindenekelőtt az egy négyzetdeciméterre eső átlagos Hasítást, a méz- és a virágporkészlet nagyságát, valamint a méhanya teljesítőképességét ellenőrizzük. Ajánlatos az így'szerzett. ismereteket a Hasítás. Ha ennél nagyobb, ajánlatos a nyílt Hasítást elvenni, s méhek nélkül, más, kisebb fiasltású méhcsaládnak beadni. A túlságosan nagymértékű Hasításkor ugyanis fennáll az a veszély, hogy elégtelen a táplálék, s így csak gyengébb utódok kelnek ki. A Hasítás áthelvezése két célt szolgál: megerősíti a gyengébb méhcsaládot, s egyúttal jobb, erősebb, hosszabb éiotíi méheket biztosít az eredményei gazdálkodáshoz. Azt is figyelembe kell venni, hogy egy négyzetdeciméteres Hasításból hozzávetőlegesen 4011 méh kel ki, s átlagosan a július végén, augusztus folyamán és szeptember elején kikelt, illetve kikelő méhek 70 százaléka éri meg a tavaszt. Mindezt szem elolt tartva ajánlatos a termelő méhcsaládokat erősíteni, hogy két kilogrammnál nagyobb súlyúakat teleltethessünk. A méhcsaládokat fiasításos lé pekkel kizárólag augusztusban erősíthetjük, különben rablást idézhetünk elő. A méhállomány 20—30 százalékának megfelelő fartalékcsa'ádot ajánlatos nevelni, ezektől vehetjük el az erősítésre megfelelő fiasításos lépeket. A méhek vizsgálata során a Hasítás nagyságát ellenőrizve, egy négyzetdeciméter fedezett mézzel leli lápét körülbelül 0,25 kilogramm méznek számítunk. A fedezetlen mézzel teli lépeknél egy négvzetdeciméter. 0,15 kilogrammos készletnek felel meg., A hiányzó éielemmennylséget a meghagyott lépek számának megfelelően — az ismertetett területi kü-Páldi István a lépkerelel ellenőrzi (A szerző felvétele) „Kevés megértéssel találkozunk..." A méhészkedést, illetve a méztermékeket népszerűsítő kiállítás a méhészeti jegyzetfüzetbe írni, mert ezzel jelentősen megkönnyíthető a téli időszakban az egyes méhcsaládok közötti eligazodás. Tudatosítani szükséges ugyanis, hogy nem lehet minden családnak egyformán feltölteni az őszi, illetve téli élelemkészletét, mivel figyelembe kell venni a méhcsalád által elraktározott készlet nagyságát és a kaptárban található lépésszámát. Következetesen be kell tartani azt az elvet, hogy az élelemkiegészítés során minden lépre Szlovákia déli részein átlagosan 1,30, a hegyalji vidékeken 1.40, a magasabban fekvő területeken pedig 1,50 kilogrammos inézkészlet jusson. A méhész elsődleges érdeke, hogy megfelelő erőnlétű, két kilogrammnál nagyobb súlyú méhcsaládokat teleltethessen. Ez viszont csak akkor ér-hető el, ha — a fentebb részletesen elemzett vizsgálat során — augusztus második felében hozzávetőlegesen 60 négyzetdeciméteres nagyságú lönbségeket Is figyelembe véve — pótoljuk. Az eddigi tapasztalatok szerint abból kell kiindulni, hogy nem helyes, ba a méhcsaládnak a szükségesnél nagyobb az élelemkészlete, mert a Hasítás már januárban megkezdődik, s az ilyen méhek nem a legmegfelelőbbek. Az sem helyes, ha a családnak a szükségesnél kisebb készletet biztosítunk, mert így könynyen előfordulhat, hogy a méhállomány jelentős része éhen pusztul. Ha az ellenőrzés során megállapítjuk, hogy a méhanya teljesítménye nem megfelelő — ezt többek között a kisebb Hasítás és a nagyobb virágporkészlet alapján tudjuk meg —, feljegyezzük, ám az anya cseréjét csak szeptember folyamán valósítjuk meg. A tapasztalt méhészek jól tudják, hogy az augusztusban történő anyaváltás nem megfelelő, mivel ezzel a művelettel nagymértékben megzavarjuk a Hasítást. Ilyen esetekben ajánlatos a méhanya cseréjével inkább szeptemberig várni. Pavol Silný Hirdetés A csehországi Miroslav Neéek által készíteti, 24 méhcsalád vándoroltatására és kezelésére megfelelő utánfutó (Fotó: —blm—) Értesítjük a tisztelt méhész társakat, hogy a beküldött viaszból, megrendelésre 10,— koronáért — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért — jó minőségi, műlépet készítünk, s. azt kívánatra fertőtlenítjük. A műlépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink kívánják, foszforral feljavítjuk, hogy a méhek egészségesen szaporodjanak. A viaszt, a sonkolyt, s a megrendelést az alábbi címre küldjék: Vvrnhna medzistienok R91 08 Ž e 1 o v c e Telefon: 931-14 Iskolás koromban két oknál fogva vártam türelmetlenül a júniusi. Először is a tanévzárú, másodszor meg a mázpürgetés miatt. A közvetlen szomszédunkban lakó nagybátyáin ál falában Péíer és Pál előtti napokban szokott pörgetni, és én nem marad haltam ki az ezzel járó méznyalás örömeiből. Kamaszéveimbe jutván segítettem is neki. igaz, mindig akkor, amikor cigarettafüstöt kelleti a méhekkel tömött lépekre fújni. Mindezek az örömök azonban kevésnek bizonyultak érdeklődésem felkeltésé hez a méhészkedés iránt. A méhészkedés népgazdasági jelentőségéről, a méz és a más méhtermékek egészségre üdvös hálásairól sokat hallani napjainkban. Amikor egy június végi szombat délutánt az ipolykeszi (Kosihy nad Ipľom) Páldi István méhész portáján töltöttem, éppen a mázpürgetés kellős közepén, és minekután gyorsan átlapoztam a kezdő méhészeknek ajánlott szakkönyvet .tudtam, hogy mennyi közös munkájába kerül a méhésznek és az apró, szorgalmas rovaruknak, amíg a méz a fogyasztó asztalára jut. A szakkönyvből tudom, hogy a méz a növények édes anyagából készített, a mézelő méhek mirigyváladékával besűríteti és a lép sejtjeibe elraktározott termék. A való méz hozzávetőlegesen 75 százalék, túlnyomórészt gyümö'cs- és szőlőcukrot és mintegy 20 százalék vizet tartalmaz. Mint már fentebb említettem, egy egész délutánt töltöttem vendéglátóm, Páldi István méhesében. Az érdekes látnivalókon és a szerzett ismereteken kívül, bármennyire szakszerűen he vo'tam is öltözve, egy méhcsípésse! mégis ..gazdagabb“ lettem. A 64 éves tapasztalt méhész nynvdíjba vonulásáig a helyi egvsé ges földműves szövetkezetben dolgozott mint állatgondozó. Ahogy beszélgetésünk eleién Páldi Istvántól megtudtam, kamaszknra óla méhészkedik. — A második világháború idején apámat kivitték a frontra. Az ötven méhcsalád kezeléséi bizony nekem kellett átvennem. Édesapámtól már elölte, ám főleg később snk mindent megtanultam, de nemcsak méhészkedésből, hanem általában a paraszti gazdálkodásból. Gazdálkodó emberek voltunk, és egy naraszt ember úbv tudott boldogulni igazán, ha sok mindenhez értett a földművelésen kívül is — mondja Páldi István. A mezőgazdaság szocialista áténí tűsekor ő is tagja lett a közösnek. A méhészkedés és szőlőtermesztés azonhan továbbra is kedvenc időtöltése maradt. A kertben a szőlősorok végében áll a méhes, jelenleg negyvennégy méhcsaláddal gazdálkodik. — Most, hogy már évek óta nyugdíjas vagyok, elegendő időm jut a méhekre hár azelőtt sem hanyagoltam el őket, mert a legkisebb ..lazítás“ is ióvátehetetlen károkkal járhat. Évtizedek óta mébészkedeni, de mindez ideig méhcsaládjaimban nem ütötte fel fejét a betegség. Én azt tartom, hogy a betegségeket meg kell előzni. Ehhez pedig feltétlenül szükséges- a kaptárak tisztán tartása, gyakori ellenőrzése, mert csak így lehet elkerülni a gyakran emlegetett méhbetegséget, a Varroa atkakőrt is. Ez csak egyik módja a betegség megelőzésének. Továbbá fontos, hogy jó mézelőcsaládtól válasszunk anyát. Nem szabad megfeledkezni a ínéhkentésáről. Ezt mézoslepény (porcukor, méz. víz és fumagillin — mézelő méhek nnszéina kórjának specifikus gyógyszere) etetésével igyekszem elérni. Ugyanis a korai serkentés pelézésére kényszeríti az anyát és ezáltal ütőképes család fejlődik — magyarázza Páldi István. ■ Milyenek a méhészkedéshez я feltételek? — A mezőgazdasági nagyüzemi termelés több helyen hátrányosan hat a méhészkedésre. És ezáltal nemcsak a vegyszeres növényápolással járó veszélyeket értem. Mifelénk a tiiélilegelő is szegényes. Régebben a faluk határában volt vetve szüszös, takarmánybükköny, tavaszi (szeges) lentíek. sárkereptucerna, kaszanyübükköny, szarvaskerep, amelyek mint takarmányok is. magas fehérjetartalmuk miatt értékesek voltak. Nincsenek megfelelő rétek, a lóhere és a lucerna is olyan távolságra van, hogy meghaladja a méhek kiszállására ajánlatos 5—6 kilométeres távolságot. A méhészszervezet gyűlésein gyakran panaszoljuk, hogy az efsz-ek és állami gazdaságok részéről viszonylag kevés megértéssel találkozunk. Nemegyszer megtörtént, hogy éppen például akácvirágzás alatt végeztek a gazdaságok repülőgépes növényápolást. A hordás kellős közepén észrevehető hozamkieséssel jár akár egy napra is zárva tartani a méheket. Arról nem is beszélek. hogy a méhek bezárásának megvannak a maga veszélyei. Az volna jú, ha a gazdaságok vagy virághordás előtt, vagy utána permeteztetnének. ■ Ggy mondják, sok munkával járó, de hasznos foglalkozás a méhészkedés. így igaz ez? — Tény, hogy sok munkával jár a méhészkedés, bár az emberek lúlnyo mó része csak a mézértékesítésből származó bevételi látja a méhészkedésben. Mi a fiammal házilag készítjük a kaptárkereteket, a műlépet is itthon készítjük, mórt nem voltunk megelégedve a míílépkészítő üzemben gyártott műlépekkel. Mivel értünk az asztalosmunkához, a méhkaplárakat is magunk készítjük. Ojabban duplafalú, pnlisztirénnel bélelt kaptárakat helyezünk el a méhesbe, hagy télen jnbban megvéd jiik a méheket a hidegtől. Üjra csak azt tudom mondani, hogy sok a munka a méhekkel, de azok meg is hálálják a velük való törődést. Sokéves tapasztalattal a hálám mögött csak biztatni tudom a fiatalokat, hogy egyre többen legyenek a társaink. Fontos, hogy a kezdeti nehézségek ne szegjék senkinek a kedvét, mert állítom, hogy mind az anyagi, mind a fizikai befektetés megtérül. Persze, csak abban az esetben, ha a kezdő méhész szeme előtt nem elsősorban a busás haszon képe lebeg, hanem a méhek szeretete, a népgazdasági és egyéni érdekek öszszekapcsnlása a motiváló erő. ■ Milyennek mutatkozik az idei mézhozam? — Az előző napok pörgetése alapján úgy néz ki, hogy méhcsaládonként sikerül elérni a 15—20 kg mézet és ez már szép hozamnak mondható — mondja Páldi István, aki a szaklapokból és szakkönyvekből merített ismereteit jól hasznosítja a gyakorlatban, s ez főleg napjainkban feltétlenül szükséges az eredményes méhészkedéshez.
