Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-10 / 32. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES / 1985. augusztus 10. A tejminőség időszerű kérdései Szinte naponta vásároljuk a tejet, a tejtermékeket, miközben aligha tudatosítjuk, hogy az ésszerű táplálkozás szempontjából a legértékesebb, úgy is mondhatnánk nélkülözhetetlen élelmisze­rünk. Lényegbevágóan fontos ezért, hogy a mindennapi fogyasz­tásra minél több, minél jobb minőségű és minél többféle tej és tejtermék kerüljön. Az eddiginél lényegesen többet kell tenni a tejtermelés, feldolgozás és fogyasztás területén, hogy ne kelljen a statisztikai évkönyvekből olyan megdöbbentő adatokat kiolvasni, miszerint évente több sört, mint tejet iszunk, illetve kevesebb tej­terméket fogyasztunk a fejlett országokhoz viszonyítva. A párt agrárpolitikai céljainak fo­kozatos megvalósítása nyomán ha­zánkban az utóbbi évek folyamán jelentős javulás tapasztalható a tej­termelés és tejfogyasztás tekinteté­ben. A pozitív változást a szarvas­marha-tenyésztés elsődleges és bel­terjes fejlesztése eredményezte. A nagyobb tejhozamra irányuló nemesi­­tői és tenyésztői munka, valamint a kedvezőbb takarmányozás következ­tében fokozatosan növekedett a tehe­nek egyedenkénti évi tejtermelési át­laga. De legalább néhány adattal hadd támasszuk alá a tehenészetben be­állt pozitív változásokat: míg Szlová­kiában 1970-ben 895 millió liter tejet vásároltak fel a tejüzemek, addig 1980-ban 1 milliárd 404 millió, tavaly pedig 1 milliárd 621 millió litert. A gazdaságok számára a tejtermelés jövedelmezőbb ágazattá vált, hiszen amíg 1975-ben mindössze 28 százalé­kos arányban részesedett az állatte­nyésztési termékek értékesítésében, addig 1983-ban ez az arány elérte a 31 százalékot. A tej zsírtartalma 3,72 százalékra növekedett, az 1981-es év 3,68 százalékáról. Kétségtelenül po­zitív változások tapasztalhatók a tej minőségében Is, főleg az 1977-ben életbe lépett új minőségi szabvány, a hatékonyabb gazdasági szabályzók és anyagi érdekeltség következtében. Míg 1977-ben az értékesített tej össz­­mennyiségének mindössze 30,7 száza­léka volt első, 27,7 százaléka pedig harmadosztályú, addig tavaly ez az arányszám lényegesen az első osztá­lyú tej javára billent, amely Szlová­kia átlagában elérte a 82,7 százalé­kot, miközben harmadosztályú tejből csupán 2,1 százalék került a. tejüze­mekbe. Mindez kedvezően befolyá­solta a lakosság tej és tejtermékek iránti Igényelt. Az egy lakosra jutó tejfogyasztás 1983-ban 229,2 kilo­grammra nőtt az 1980-as év 211,3 ki­logrammos fogyasztásával szemben. A tárgyilagosság kedvéért azonban az érem másik oldalát sem hagyhat­juk figyelmen kívül. Bár a felsorolt adatok alapján látványos változásnak lehetünk tanúi, a helyzet korántsem olyan kedvező, mint ezt a számok tük­rözik. Ezt a kevésbé örvendetes tényt a fogyasztók is nap mint nap tapasz­talhatják. A pozitív változások elle­nére a tej és a tejtermékek fogyasz­tásában Szlovákia továbbra Is elma­rad a csehországi szinttől, nem is beszélve a fejlett tőkés országokétól. A más országokhoz viszonyított visszamaradás fő oka elsősorban ab­ban rejlik, hogy az 5. és a 8. ötéves tervidőszakban Szlovákia tejiparának kapacitását elsődlegesen az alapter­mékek és a szárított tej termelésére orientálták. Az okok között azonban kétségtelenül a tej gyengébb minő­sége is közrejátszik. A tehenek egészségügyi állapota, valamint a ta­karmányozásban és a higiéniai köve­telmények betartásában tapasztalt hiányosságok következtében a tej bel­­tartalmi értéke — főleg az idegen anyagokkal való szennyezettség te­kintetében — nem minden esetben minősíthető megfelelő nyersanyagnak kiváló minőségű tejtermékek gyártá­sára. Ez a kérdés napjainkban olyany­­nyira időszerűvé vált, hogy a tej­iparnak a 8. ötéves tervidőszakra ki­tűzött fejlesztési programjával a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazda­­sági és élelmezésügyi bizottsága, va­lamint a szlovák kormány is beha­tóan foglalkozott. Az eddigi tapasztalatok világosan jelzik, hogy a reszazurin teszt alap­ján végzett tejértékelés nem teljes mértékben felel meg a valóságnak. Ahhoz; hogy a tej első osztályba ke­rüljön, gyakran elegendő ennek gyors és hatékony lehűtése, miközben az ilyen tej — a magas csíraszám, illet­ve idegen anyagok jelenléte követ­keztében — nem feltétlenül alkalmas a technológiai feldolgozásra s így ne­gatívan hat a végtermék minőségére. Ezért volt szükség a tej minősítési szabványának a novélizálására. Az üj szabvány olyan hatékony, főleg mik­robiológiai jellegű minőségi mutató­kat tartalmaz, amelyek jelzik a tej technológiai alkhlmasságát a további feldolgozásra, figyelmeztetnek a ta­karmányozásban elkövetett hiányos­ságokra, utalnak a tőgy egészségügyi állapotára, felhívják a figyelmet az állat anyagcserezavaraira, s kimu­­tathatővá teszik az idegen anyagok jelenlétét. A tej minősítése figyelem­be veszi a tej zsírtartalmát, illetve a táplálkozás szempontjából fontos bel­­tartalmi értékét. Napjainkban a hatékonyság és a minőség kérdésével párhuzamosan — indokolt követelményként — a figye­lem homlokterébe került a tej minő­ségi szabványának szigorítása, a fel­dolgozó és a fogyasztó részéről egy­aránt. A mezőgazdasági üzemeknek erre jól fel kell majd készülniük, ha azt akarják, hogy a tejtermelés gaz­daságos legyen számukra. E tekin­tetben semmiképpen sem lebecsülen­dő, nehéz feladat előtt állnak az ál­lattenyésztést dolgozók. Jól tanflsít­­ják ezt a két értékelési módszer ösz­­szehasonlításának adatai. Szlovákia tíz kiválasztott tejüzemében a tej mi­nőségét a novelizált szabvány szerint értékelték, s ezt a hagyományos ér­tékelés eredményeivel hasonlították össze, öszesen 198 millió liter tejet értékeltek. Míg az eddig alkalmazott szabvány szerint az értékelt tej össz­­mennylségének 85,2 százaléka első, 12.8 százaléka másod-, s mindössze 1.8 százaléka volt harmadosztályú, addig a novelizált .szabvány értékei alapján — amelyek1 a mikrobiológiai1 mutatókat is figyelembe veszik — az első osztályba a tej mindössze 17,5 százaléka került, 31,8 százaléka má­sod, 42,9 százaléka harmadosztályú volt, 7,8 százaléka pedig nem felelt meg a minőségi követelményeknek. Gondolom, a felsorolt adatok önma­gukért beszélnek. Ahhoz, hogy a tej és a tejtermékek minősége, valamint az egész ágazat — az őstermeléstől a feldolgozáson át egészen a forgalmazásig — haté­konysága és gazdaságossága fokozód­jon, mindenütt meg kell teremteni a szükséges feltételeket, beleértve a tejtermelés és feldolgozás infrastruk­túrájának további tökéletesítését, il­letve átszervezését is. De nézzük meg közelebbről, hogy az újszerű, sokkal igényesebb feltételek megte­remtéséhez milyen alapokből kell ki­indulni a nyersanyag előállítása te­kintetében. A zavarmentes tejtermelés és fel­dolgozás szempontjából elsősorban meg kell szüntetni a tejtermelésben tapasztalt idényszerfiséget, amely fő­leg a Közép- és Kéjét-szlovákiai ke­rületben jelentős. Országos viszony­latban az utóbbi évek folyamán e te­kintetben valamit javult a helyzet. Tavaly például a téli Időszakban a tej 42,6 százalékát, a nyári hónapok­ban pedig 57,4 százalékát vásárol­ták fel. A Kelet-szlovákiai kerületijén viszont ennél jóval nagyobb Ingado­zások tapasztalhatók. Az első negyed­évben a tej összmennyiségének 19,1, a másodikban 30. a harmadikban 30,6, a negyedikben pedig 20,3 százalékát értékesítették. A tejtermelés idény­szerűségének megszüntetése mellett fokozott figyelmet kell szentelni a tej zsír- és fehérjetartalmának növe­lésére a megfelelő takarmányozás ré­vén. A tejtermelés mennyiségi és minő­ségi mutatóit a tehenészei műszaki felszerelése is jelentős mértékben be­folyásolja. Szlovákiában jelenice 8224 darab feiőberendezéssel rendelke­zünk, ebből 38R3 kannás, 2624 csőve­zetékes, a többi pedig a nagykapaci­tású tehenészeti telepeken ven he­építve. A meglévő feiőberendrszések­­böl azonban több mint háromszáz da­rab „holt típusú“, amelyhez pótalkat­részeket már nem gyártanak. Ezeket mielőbb korszerűsíteni kellene. Az utóbbi két év folyamán a fejő­berendezések javítására Szlovákia vi­szonylatában kilenc gép és traktor­állomás nagykapacitású javítóműhe­lyeket helyezett üzembe, amelyek technológiai felszereltségükkel és mé­rőberendezéseikkel lehetővé teszik a fejőberendezések műszaki állapotá­nak rendszeres ellenőrzését és meg­felelő színvonalú javítását. Lényegesen kedvezőtlenebb a hely­zet a hűtőberendezésekkel valő ellá­tásban. Tavaly 6818 darab állt a gaz-Fotó: Archív daságok rendelkezésére, viszont eb­ből 770 darab elavult. Továbbra is akadozik a korszerű Packo típusú hűtőberendezések megrendelt meny­­nyiségének a szállítása. A hűtő- és íejőberendezések ellenőrzésének és karbantartásának tekintetében jelen­tős előrehaladást jelentett a kellő­képpen felszerelt szerviszkocsik gyár­tása, amely tavaly beindult. Annak érdekében, hogy a tej mi­nősége megfeleljen a novelizált szab­ványnak, a minimumra kell csökken­teni a tehenek fertőző és nem fertő­ző tőgygyulladását, amelynek lépcső­zetes felszámolása folyamatban van. A tehenészettel kapcsolatban sokat beszélünk az emberi tényezőről — vagyis a technológiai fegyelem és a higiéniai követelmények betartásáról, — a dolgozók szakképzettségének nö­veléséről, s a róluk való gondosko­dásról, a gyakorlatban azonban egy­előre keveset teszünk annak érdeké­ben. Erről számtalan adat tanúsko­dik. A tejtermelésben alapvetően fon­tos a tisztaság és a fertőtlenítés. Egyes fertőtlenítő és tisztítószerek azonban tartós hiánycikkek. Bár az utóbbi években jelentősen nőtt a szakképzett mezőgazdasági dolgozók száma, az állattenyésztésben a helyzet szüntelenül kedvezőtlen. Az állattenyésztési dolgozók mintegy 58 százaléka nő, 73 százalékuknak nincs meg a kellő szakképesítése s mind­össze 17,8 százalékuk produktív élet­korú. Az állattenyésztés manuális fér­fidolgozóinak ugyancsak 70 százaléka képesítés nélküli, s mindössze 17,9 százalékuk produktív korú. A tehenészeti telepek szociális lé­tesítményekkel való ellátásában is jelentős hiányosságok tapasztalhatók. Tavaly például e tehenészeti telepek mindössze egyharmada rendelkezett megfelelő szociális létesítményekkel, viszont a telepek egynegyedrészében, a felszereltség nem volt megfelelő. A tehenészeti telepek 12 százalékában nem gondoskodtak a dolgozók védő­­öltözetéről és szemé’yl higiéniájáról, az esetek 19 százalékában az ivóvíz­­források sem feleltek meg a követel­ményeknek, s a telepek 4,6 százalé­kában nem biztosították a meleg vi­zet. I t A felsorolt adatok csupán néhány kiragadott példát képviselnek a sok közül. Az ilyen és hasonló hiányos­ságok felett azonban nem hunyha­tunk szemet, főleg akkor nem, ha a szigorú minőségi követelmények elő­térbe állításával jelentős minőségi változást várunk el. Ehhez minden érintett szervnek, szervezetnek, üzem­nek egyenlő mértékben hozzá kell já­rulnia, hiszen össztársadalmi kérdés­ről, mindannyiunk egészséges, éssze­rű és választékos táplálkozásáról van sző. KLAMARCSIK MARIA Sikeres gazdaságfejlesztés A Nyitra-Ivánka-t Egységes Földműves-szövetkezet dolgozói hozzáfogtak az öt hektáron termesztett étkezést tök betakarításához. A tervek szerint erről a területről legalább 200 tonna termést szeretnének elszállítani a Nitrát Konzervgyárnak és a Hűtőipari Vállalatnak. Persze, a termésnek egy része közellátásra Is kerül. Berec Mária és Borbély Lídia a mázsá­hoz viszik a nehéz ládákat Fotó: Pavel Matis Pontosan huszonöt évvel ezelőtt alakult meg a Kassai (Košice) Állami Gazdaság. Kezdetben mindössze 2952 hektár mezőgazdasági területen gaz­dálkodtak, ma viszont 7635 hektárnyi terü'eltel rendelkeznek, melyből 5958 hektár a szántó. A gazdaságnak ki­lenc hektár szőlőié, huszonhat hek­tár gyümölcsöse. 3ZB hektár réti ka­szálója és 1316 hektár legelőie van. A gazdaság területi' szétszórtsága, részlegeinek széttagoltsága miatt a hátrányos helyzetben levő mezőgaz­dasági üzemek közé tartozik. De nemcsak a területi szétszórtság jel­lemzi, hanem я nagyfokú szakosodás is. A Kassai Állami Gazdaság állat­­tenyésztő nagyüzem, de tevékenysé­géből nem hiányzik a nagyüzemi nö­vénytermesztés sem. A minap megtartott jubileum) ün­nepségen a gazdaság dolgozói vissza­emlékeztek a kezdeti nehézségekre, a megtett útra. amely eléggé döcögős volt, hiszen kezdetben eléggé gven­­ge hektárhozamokat értek el. Búzá­ból például mindössze 1,2 tonnát. De a többi növényfajtánál is a járási át­lagnál alacsonyabbak voltak a hoza­mok. Hasonlóképpen alakult az állat­­tenyésztés termelékenysége is. Am a tudományos-műszaki haladás folya­matosan behatolt a gazdaság életéhe. Korszerű gazdasági éuületeket építet­tek — modem berendezésekkel. Sike­rült a szétszórtságból fakadó nehéz­ségeket is leküzdeniük. Az csak természetes, hogy egy naeyvérosi övezetben gazdálkodó me­zőgazdasági üzem az állattenyésztés­re szakosodott, hisz a legolcsóbbnak tekinthető takarmányforrás, a nagy kiterjedésű legelők szomszédságában az ilyen elhatározás kézenfekvő. Ez idő szerint hatezer-ötszáz szarvas­­marhát tartanak, ebből ezerkilenc­­száz darab a tehén. Tavaly egyeden­kénti évi átlagban 35ПП literes teiter­­metést értek el. A gazdaságban hét­ezer sertést is tartanak, ebhői öt­száz kocát, de foglalkoznak baromfi­­tenyésztéssel ■ is. Százezer baromfit tartanak. Tavaly 630 ezer hízócsirkét értékesítettek. Tojótyúkonként évente 195 darab tojástermelést értek el. Mint ahogyan ez az ünnepi gyűlé­sen Is elhangzott, a takarmánygaz­dálkodás az alfája és az ómegája a nagyüzemi állattenyésztésnek. A gaz­daság gondjai és sikerei ebből fakad­nak. A szántófölden összesen ötszáz hektáron termelnek évelő takarmány­­növényeket. Az idei évben, akárcsak tavaly, kilencszáz hektáron termelnek silókukoricát, huszonöt hektáron ta­karmányrépát és tizenhat hektáron takarmánykeveréket. A jövőben bőví­tik a takarmányrépa termesztését, mert ezáltal kiegyensúlyozottabbá akarják tenni a takarmányösszetételt. Kihasználják az élelmiszer-ipari mel­léktermékeket is. Főként a tejipari savót, valamint a szesz- és sörgyári törkölyt. Szó esett arról is, hogy a továbbfejlesztés érdekében a takar­mánytermesztés belter jesítése az e­­gyetten járható út. Tehát: növelni kell a szántóföldi takarmánynövé­nyek, valamint a kaszálók hozamait. Különben az olcsóbb és ésszerűbb takarmányozás érdekében a jövőben még többet akarnak tenni. Egyik ilyen módszer a növendékmarha-hiz- Ialás a legelőn. A kísérlet bevált. A napi súlygyarapodásuk elérte a 0,71 kilogrammot, ugyanannyit, amennyit télen, az istállókban. Tehát olcsóbb és gazdaságosabb ez az eljárás. Nem véletlenül akarják a jövőben ezt a módszert kiterjeszteni. Szólni kell arról is, hogy tavaly például egy li­ter tej kitermelésére 0,23 kiló erőta­karmányt használnak fel, 11 dekával kevesebbet a tervezettnél. Egy kiló marhahús előállítására 1,93 deka­gramm abrakot használtak fel, 27 de­kával kevesebbet, mint amennyit a tervük előirányzott. Egy kiló sertés­hús kitermelését 3.91 kilé erőtakar­­mányból megoldották, ami 18 deká­val kevesebb a járási átlagnál, vi­szont 11 dekával többet használtak fel az előirányzott szabványnál. A to­jás darabját s a csirkehúsnak kilóját az előirányzott normán belül termel­ték ki. Tavaly összesen 1343 tonna húst és közel hatmillió liter tejet ad­tak közellátásra. A járás üssztejmeny­­nyiségének 10,5 százalékát az állami gazdaság tehenészetéből szállítják a feldolgozó üzemnek. A jövőben a négyezer literes tej­termelési átlag elérését irányozták elő. A jelenlegi eredmények igazol­ják, hogy céljuk elérhető. ' A Kassai Állami Gazdaság egyike a járás legnagyob marhahústermelői­nek. Az első félévben az előirányzott feladatát teljesítette a gazdaság, re­mény van rá, hogy az éves tervét határidő előtt teljesíti. Hasonlókép­pen a baromfitenyésztés szakaszán is teljesítette a féléves tervét. A növénytermesztésről is érdemes néhány adatot megemlíteni. Tavaly például a búza hektáronként 5,02 tonnát, az őszi árpa pedig 5,23 ton­nát fizetett. A sörárpából hektáron­ként 4,85 tonnát takarítottak be, ami az itteni feltétetek mellett jó ered­ménynek számít. A zab hektáronként 3,74, míg a kukorica 5,50 tonna szem­termést adott. A gazdaság foglalkozik még repce, valamint szója és egyéb hüvelyesek termesztésével Is, melyek szintén gazdag hozamot eredményez­tek. Tartalékok vannak a takarmány­répa és a silókukorica termesztésé­ben, ahol elég gyenge hozamokat ér­tek el. Viszont az évelő takarmány­­növények termesztésében — száraz­anyagban számftva — 12,31 tonnás hozamokat értek el. A cukorrépa termesztése terén óri­ási fejlődést értek el. Tavaly hektá­ronként 35,74 tonnás átlaghozammal már ötödikek voltak a járásban. Az idei kilátásaik is kecsegtetők. Tavaly a gazdaság 158 millió ko­rona össztermelést ért el, melyből 121 millió korona bevétel származott a mezőgazdasági termelésből. A tiszta nyereség elérte a 14 millió koronát. A gazdaság 9,70 százalékos jövedel­mezőséget ért el. Az év végéig minden bizonnyal to­vább javulnak a gazdaság eredmé­nyei, mint ahogy eddig is javultak az elmúlt év hasonló időszakához vi­szonyítva. Felkészült, fiatal, rugal­mas vezetőség, jól képzett szakem­bergárda áll a gazdaság élén, akik tisztán látják a lehetőségeket. A ter­melés műszaki színvonalával sincs baj. ezt bizonyítják a technikai mu­tatók is. Ebben a tekintetben tényleg van mit tanulni az állami gazdaság­tól. Am a gazdaságossággal, a haté­konysággal még nem tartanak ott, ahol lehetne. Folyamatban van a gaz­daság szervezési rendszerének kor­szerűsítése. A jubileumi ünnepség záró aktusa­ként a gazdaság példás dolgozóit a párt- és állami szervek képviselői anyagi elismerésben, reszort- és üze­mi kitüntetésben részesítették. Ezúton kívánunk mi is a gazdaság ezer dol­gozójának az elkövetkező években gazdag építőmunkát. Illés Bertalan

Next

/
Oldalképek
Tartalom