Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-03 / 31. szám
1985. augusztus 3. .SZABAD FÖLDMŰVES. 13 Húsz év, húsz lépés előre Nyár van, Ismét nyár. Gyönyörködöm a gépkocsi ablaka előtt tovasuhanő tájban, elnézem a cudar tél, a megkésett tavasz és a számunkra szokatlanul hűvös nyárelő után Is reménytkeltően súlyos kalászokat ringató gabonatáblákat, s miközben nagyokat szippantok a frissen kaszál tcsépelt búzaszalma jellegzetes illatából, arra az iszonyatos, húsz évvel ezelőtti nyárra gondolok. Arra az ifjabb nemzedék által szerencsére egyetlenként tsmert hazai természeti csapásra, amely az ország éléskamrájaként emlegetett Csallóközben hatvanöt nyarán ezreket fosztott meg az év talán egyik legnehezebb, de bizton legszebb munkájának, az aratásnak az örömeitől. Pedig, akárcsak most, a föld népe akkor is szívesebben bajlódott volna a kenyérnekvalóval, mint a homokzsákokkal, az eláraszott területek lecsapolásával és természetesen az árvíz okozta károk felszámolásával. Ä FŐPRÓBA ELMARADT Dhrin Pál, az izsai (Iüa) Béke Efsz pártalapszervezetónek elnöke a homlokát ráncolja: — Valóban húsz éve történt? Hogy rohan az idő. Ha nem szólnak, ta"lán meg is feledkezünk az évfordulóról. Pedig emlékezhetnénk, hiszen akkoriban is aratáshoz készülődtünk, csak éppen elmaradt a főpróba. Igaz, volt helyette más, lényegesen komolyabb próbatétel. A szó szoros értelmében a gátra kellett kiállni, hogy felvegyük a harcot az elemekkel. Sajnos, az ár bizonyult erősebbnek, így azon a nyáron nem volt hol és nem volt mit aratni ezen a vidéken. Minden víz alatt állt, még az állatállományt Is ki kellett „költöztetni“, őszintén szólva nem szívesen emlékszünk ezekre a napokra és eseményekre. ÉLMEZŐNYBEN, TÖREKVŐÉN — Jő, ne erőltessük a dolgot. Beszéljünk inkább arról, mennyit fejlődött, hová jutott el két évtized alatt a szövetkezet? Vendéglátóm bólint, láthatóan hálás a témaváltásért. Fogja a telefont, átszól a tervezőnek, s mire Balogh Vince megérkezik, ő már mesél. — Sokat és keményen dolgoztunk, de előbbre is jutottunk a fejlődésben. Meg persze a ranglistán is, hiszen ma a járási élmezőnyhöz tartozunk. Ennek bizonyítására csupán annyit, hogy az ötéves tervidőszak feladatainak példás teljesítésével 1983-ban elnyertük és egy évig mi „őriztük“ a járási mezőgazdasági igazgatóság és a Szlovákiai Földművesek Szövetsége járási bizottságának vörös vándorzászlaját. A tervező egy pillanatra sem hazudtolja meg foglalkozását. Könyörtelenül elhalmoz tényekkel és számadatokkal, rám bízva a legfontosabbak kiválasztását. — Az árvíz Idején a szövetkezet még önállóan gazdálkodott, s a természeti csapást megelőző évben ezernyolcszáz hektáron mintegy 43 millió korona teljesítményt tudott felmutatni. A következő évekre a kapaszkodás volt jellemző. Aztán 1972-ben a páti (Patince), 1975-ben pedig a volt komáromi (Komárno) szövetkezettel egyesült a gazdaság. Így alakult ki a ma 2730 hektáros mezőgazdasági földterületen gazdálkodó és Béke néven ismert, izsai székhelyű földműves-szövetkezet. Hogy milyen szintről indultunk, azt már érzékeltettük, most talán nézzük meg, hol tartunk ma. A közös gazdálkodás múlt évi eredménymutatóit alapul véve elmondhatjuk, hogy hektáronkénti átlagban 380 kilogramm hússal és 794 liter tejjel járultunk hozzá az ételmiszer-öneHátottság megteremtéséhez. Az állóeszközök értéke megközelíti a 90 millió koronát. Ebből következik, hogy hozzáve'őlegesen 33 ezer korona értékű állóeszközzel hektáronkénti átlagban 20 ezer korona bruttó mezőgazdasági, illetve több mint 18 ezer korona árutermelési értéket tudunk produkálni, a teljesítmények hektáronkénti értéke pedig megközelíti a 26 ezer koronát. Az egy dolgozóra számított munkatermelékenység értéke 160 ezer korona. S ami nem csupán a tervteljesítés és az egyéni jóméd szempontjából, de a jövő megalapozása, a bővíteti újratermelés biztosítása szempontjából is nagyon fontos — múlt évi szorgoskodásunk 6,7 millió korona felosztható tiszta jövedelmet eredményezett, ami a tervezettnél jobb eredmény volt. AZ ELVÁRÁSOKHOZ igazodva Vendéglátóim nem fogynak ki a szóból; a tervező után ismét a pártelnök mesél, aki egyúttal a közös alelnöke is. Reménykedem, de ami a számadatokat illeti, ezúttal már 6 sem kegyes hozzám. — Az utóbbi évtizedekben is azon munkálkodtunk, hogy továbbfejleszszük, hatékonyabbá és sikeresebbé tegyük szövetkezetünk gazdálkodását. Oj gazdasági létesítményeket építettünk, korszerűsítettük a gépparkot, vannak szociális létesítményeink, új irodaházat és üzemi konyhát avattunk, és természetesen egyre többet fordítunk a nagy család tagjai jogos szociális igényeinek kielégítésére. A- mi a termelés szerkezetét illett, igyekszünk rugalmasan alkalmazkodni a társada'mi elvárásokhoz. Az ötéves tervfeladatokat zömmel maradéktalanul teljesítjük, kivételt csak a szemesek képeznek. Nem rajtunk múlik, mi ezen a területen is megtettünk mindent n sikerért. Sajnos, a tervidőszak első két éve annyira szegény volt, hogy a tartozás törlesztését már a tavalyi 6 tonnás gabonahozam és a kukoricánál elért 5,8 tonnás átlaghozam sem segítette elő Az igazat megvallva, most is bizakodva szemléljük a határt, az aratók talán minden eddiginél elővigyázato sabb szorgoskodását, mert titokban ismét terven felüli össztermésben reménykedünk. Egyelőre úgy tűnik, nem alaptalanul, de erről talán majd később. Megtudom még, hogy az izsai szövetkezeteseknek az állattenyésztésben elért eredményekért sem kell szégyenkezniük. Tavaly újabb százhatvan literrel növelték a fejési átlagot, így az évzárón már négyezer literes tehenenként évi tejtermelésről beszélhettek. Igaz, a minőséggel még akadt egy kis gondjuk, de — elsősorban korszerű hűtőgépek üzemeltetésével és az egyéni hozzáállás javításával —az idén már ezt is letudták, s újabban kizárólag első minőségi osztályban értékesítik a tejet. A hústermelésben már korábban végrehajtották e társadalmi igényeket nyomon követő szerkezeti módosíiást. A korábbi 900 tonnáról évi 420 tonnára csökkentették a sertéshús mennyiségét s az egykori, többszintes nagyhizlaldában újabban évente 328 tonna baromfihúst termelnek. Ami ezeken kívül még hiányzik az évente piacra kerülő 1035 tonnához, az a szarvasNem repesett a boldogságtól D ő r у Dénes, a Nagyráskai (Veiké Ráškovce) Helyi Nemzeti Bizottság elnöke, amikor két évvel ezelőtt a járási párt- és állami szervek vezetői megkérték, vállalja el a Vajáni (Vojany) Efsz elnöki tisztségét. Egy bizalmában megtépázott, kiutat kereső közös gazdaság tagságával kellett szembenéznie. Kiépítenie az emberi kapcsolatokat, tiszte lapot nyitni, s napról napra megküzdeni minden jóindulatért. Kemény próbatételnek fogta fel a megbízatást. Hajnalok hajnalán kelt, késő éjszaka került ágyba. De állta a próbát. — Amtkop a vajáni szövetkezet tagsága megválasztott elnöknek, tudtam, hogy kemény fába vágtam a fejszét, de Ismertem a vajáni, a bési (Besa), az iskei (Iškovce) és a deregnyői (Drahűov) embereket, tudtam, hogy ha szépen beszélnek velük, hegyeket képesek elhordani a hátukon — vallja Dőry Dénes. Ф Alig két éve elnök; mit tart e rövid időszak legnagyobb sikerének? — Talán azt, hogy az emberek befogadtak. S ezt a munka, az ígéretes terméssel kecsegtető határ fémjelzi. Reménykedik a vajáni szövetkezet elnöke, öt azért választották meg elnöknek, mert bíztak abban, hogy rendet teremt. Ügy tűnik, sikerült. Hogy miért? — Napi munkaprogramot dolgoztunk ki amelyben előtérbe került a minőségi munka és minden dolgozótól megköveteltük a munkafegyelem szigorú betartását. Minden munkaszakaszon bevezettük a teljesítmény szerinti javadalmazást. A szorgalmasak hálálkodtak a lazsálők később zúgolódtak Megvallom: ez volt életem leenebezehb Időszaka. A valáni szövetkezet üzemközpontjára bőségesen jut a júliusi verőfényből. A teherautósok, traktorosok, fogatos járművek kl-be közlekednek a szélesre tárt kapun. A szé natárolők mellett négy szénahordó kocsi vesztegel, ürítésre várva Titka Alfréd traktoros örömmel mondja, hogy a takarmányfelszedő kocsijával ötször fordult Vargovcsik János, Bőd. nár Mihály traktorosok Csergő Bér Biztos léptekkel a fejlődés útján tálán takarmányfelelőssel beszélgetnek. — Idejében és alaposan felkészültünk a szénabegyűjtésre — mondja Csergő Bertalan —, de az esős időjárás hátráltatott bennünket a munkánkban. Igaz, 850 tonna szénát sikerült begyűjtenünk, de az első kaszálásból még legalább hétszáz tonnányi vár behordásra. Két Heston típusú hengeres bálázónk van. Az egyikkel Csengeri Gyula, a másikkal pedig Erdélyi Aladár dolgozik. Ügy határoztunk, hogy ha az időjárás engedi, akkor a lucerna és lóhere második kaszálatának egy részéből Is szénát készítünk. Az első kaszálás terméséből 820 tonnát szenázsoltunk. — Az idén a Latorca ötször árasztotta el határunkat — szólal meg Varga János traktoros. Az árterületen lévő 350 hektárnyi rétről lekaszált termést egy szálig elvitte a víz. Szénából nem lesz hiányunk, mert a legelők egy részét is kaszáltuk. Csak az időjárás tartana ki. hogy sikerülne jő Időben a szénát begyüjtenünk. Kecskés Ferenc agrármérnök, növénytermesztési főágazatvezetö óképpen jellemzi a szövetkezet határát: — A kötött, nedves talajok késleltették a vetést. Az itteni földek nem veszítik egykönnyen a víztartalékot. Amint kiderül a további eszmecsere során, 170 hektár szántóföld parlagon maradt, még Július 12-én sem lehetett gépekkel megközelíteni a nedves talajt. — Elfogultság nélkül állíthatjuk — mondja Kecskés Ferenc —, hogy Ungvidékén az egyik legjobb gépesítési részleg a miénk. Jól el vagyunk látva gépekkel és gépi eszkzökkel. Megbízható, sokoldalúan felkészült szakembereink vannak, akik tisztában vannak mesterségük titkaival. A burgonyaföldek utolsó hektárain folyik a betakarítás. Naponta 200— 220 idénymunkás segítkezik a korai burgonya betakarításában, az osztályozásban és a szállításban. Érdekes, hegy az elmúlt években a vajáni szövetkezetben a burgonyatermesztés ráfizetéses volt. Most pedig nyereséges. Hogy hogyan? Erről tájékoztat a szövetkezet elnöke: — Szerintem mindent a munkaszervezésnek köszönhetünk. Szigorúan betartottuk az agrotechnikai fegyelmet és odafigyeltünk a munka minőségére Is. Korai burgonyát az idén 60 hektáron termesztettünk. A pénzügyi tervünk 1 millió 300 ezer korona bevételt irányzott elő, ez ideig 2 millió 200 ezer koronás bevételt értünk el. Előreláthatólag egymillió korona tiszta nyereséggel számolunk. Ebben nincs benne az a tétel, hogy az átlagon aluli burgonyát a tehenekkel feletetjük, ami jó kiegészítő takarmánynak bizonyul. ф Milyen áron értékesítették a burgonyát? — Kezdetben száz kilé burgonyáért 720 koronát kaptunk a felvásárlóüzemtől. Naponta 60—70 tonnát szállítottunk. A betakarításban a villanytelep dolgozói, továbbá a naeykaposi Mezőgazdasági Műszak! Középiskola, valamint a villanvtelep szaktanintézetének diákjai segítettek, jó és példás munkájukért csakis dicsérni tudom őket. ф Milyen burgonyafajtát termesztettek? — A ml vidékünkön legjobban bevált a korai Rest fajta. Noha az esős Időjárás károsította a termést, így is kezdetben hektáronkénti átlagban 8 tonnát értékesítettünk. Később viszont már 18 tonnát fizetett, az utolsó hektárokról pedig húsz tonnán felüli termést gyűjtünk be. A betakarítással kapcsolatban feltétlenül meg kell dicsérnem a dereenyői asszonyokat, akik kora reggeltől késő estig dolgoztak a burgonvaFöldeken. # Közismert, hogy Vaján ipari település. hiszen itt van a villanytelep, •’aŽŽ&iŽIť a Slovnaft n. v. leányiizeme, továbbá marha-tenyésztésből származik. — Az elkövetkezendő években folytatni szeretnénk az építkezést és a korszerűsítést, hogy még eredményesebbé és hatékonyabbá tehessük a termelést — mondja még kézfogás közben Uhrin elvtárs. — Szőlőt és őszibarackot telepítünk, hogy javítsuk a jövedelmezőségi szintet, szilárdított szántóföldi trágyatelepeket létesítünk, hogy több hasznunk legyen az istállőtrágyábél és „megfoghass sunk“ néhány koronát a drága műtrágyákon, portalanított utakat építünk a gazdasági udvarokban, hogy kíméljük a gépeket és egyúttal szebbé varázsoljuk a munkakörnyezetünket stb. Eddig egy szé sem esett felőle, pedig tagadhatatlan: komoly figyelmet szentelünk annak, hogy a szellemi fejlődés lépést tartson az anyagi fejlődéssel. Úgy tűnik, e tekintetben is vannak eredményeink, hiszen egyre kevesebb gép törikszakad emberi felelőtlenség miatt, jnbban vigyázunk a közös munkával előteremtett javakra és a közös tulajdonra. S valamennyiünk nevében ígérhetem, továbbra is ezen az úton, a felfelé ívelőn, az egyén és a közösség boldogulását biztosító ösvényen kívánunk haladni. Kádek Gábor eey cipőgyár és egy szövőgyár. Nagy az ipar elvonó hatása járásszerte. Nincsenek munkaerőgondjaik? — Nincs munkaerőgondunk. Sőt, ma már ott tartunk, hogy a vezetőségi gyű’éseken megvitatjuk, hogy kiket veszünk fel tagjaink soraiba. Havonta tíz-tizenöt jelentkezőnk van. örvendetes, hogy sok fiatal Is érdeklődik a mezőeazdaságt munka iránt. A szövetkezet elnökével terepszemlére Indulunk. Megtekintjük a szép dinnyeültetvényt és a sárguló búzatáblákat. A gazdasági udvarokban mindenütt tisztasággal és példás renddel találkozunk. — Az állattenyésztésünk azért áll magasan a járási átlag felett, mert hatékonyan, anyagilag ösztönözzük a dolgozókat -- elemzi a módszerüket az elnök — Így nincs hézag sehol a termelési folyamatban, jó- a takarmányok hasznosulása, nagy a hozam, s alacsony az elhullás. Ha egy láncszemre nem figyelünk oda, akkor hiábavaló a többi igyekezet. # A prémiumrendszer hogyan mutatkozik meg a gazdasági eredményekben? — érdeklődöm a szövetkezet elnökétől. — Az első félévben minden előirányzatunkat teljesítettük. Ez Idő szerint például a tejeladási tervünket 72 ezer literrel túlteljesítettük. A nap! fejési átlagunk 11.3 liter tehenenként. A sertéshizlaldában a napi súlygyarapodás 0,723 kiló, ez, gondolom, országos méretben is kiváló eredménynek számít. Itt okvetlen meg kell dicsérnem Talpas Erzsébet és Kovács Katalin ál’atgondozók szorgalmas és odaadó munkáját De elégedettek vagyunk a marhah’z'aldában is az elért napi súlygyarapodással, akárcsak a jubászattal és a baromfitenyésztéssel. Késő estére jár az idő, amikor búcsúzom a vajáni szövetkezet elnökétől. A vezető dolgozók megbeszélést tartanak. Az elnök a legközvetlenebb munkatársaival beszél! meg a legsürgőseb idénymunkálatokból a következő napi teendőket. Nem is tartom fenn sokáig a gazdaság irányítóit, hiszen másnap reggel ismét indulnak a határ minden szegletébe. Illés Bertalan Í Ismét zfignak a gépek... Fotó: -bor
