Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-03 / 31. szám

12 .SZABAD FÖLDMŰVES 1985. augusztus 3, И Óvjuk legértékesebb kincsünket Amíg azt hittük, hogy bőven van belőle, pazaroltuk. Most, amikor ke­vésnek bizonyul, jobban védjük, de még nem eléggé komolyan és körül­tekintően. Hirtelen szakadt ránk a sok-sok irányelv, szabály és paragra­fus. így nehéz mindent pontról pont­ra betartani. A Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás 102 ezer hektárnyi mezőgazda­sági földterületét a szélsőségekig változatos talajtípusok, földrajzi és éghajlati viszonyok jellemzik. A Sajó völgyének — a járás legtermékenyebb vidékének — kétszáz méteres tenger­szint feletti magasságától északi irányba a hatszáz, sőt ezer méter magasba nyúló hegyvonulatokig va lamennyi termelő körzet megtalál ható. Az 53 ezer 600 hektár szántóterüle ten húsz szövetkezet és három álla mi gazdaság osztozik. Jelentős terű letet szőlők és gyümölcsösök foglal nak el. A kertek 2375 hektárt vesz nek igénybe. Több mint 35 ezer hek tárt tesznek ki a legelők. Nyolc és fél ezer hektáron a szálas takarmányt termő kaszálók terítik be a dombol­dalakat. Az utóbbi negyedszázad alatt, azaz 1960-tól a szántó 7600, a rétek területe pedig 11 ezer hektár­ral csökkent. Ugyanakkor 500 hek­tárral nőtt a szőlőültetvények és nyolcezerrel a legelők kiterjedése. A négy kooperációs körzetre osz­tott járásban a termőföld védelmét és kihasználását a különféle intéz­mények és szervezetek képviselőiből kialakított szakbizottságok rendsze­resen ellenőrzik, értékelik. Érdemes megjegyezni, hogy a ki­használatlan területek sorsáról azon­nal intézkednek az illetékes bizottsá­gok: gazdát keresnek és találnak ezek megművelésére, meghatározzák a parlagon heverő földek termővé tételének, illetve kihasználásának formáját, kijelölik a felelősöket és rövid távú határidők meghatározásá­val meggyorsítják a határozatok vég­rehajtását. A talaj termőképességének növelé­sére jelentős anyagi és pénzeszközö­ket fordítanak a Rimaszombati járás­ban. A hasznavehetetlen lejtős terü­leteket teraszolással teszik a szőlő- és gyümölcstermesztésre alkalmassá. A 6. ötéves tervidőszakban Gömör­­almágyon (Gemerský Jablonec), Gesz­­tetén (Hostice), Bátkán, Nugybalogon (Veľký Blh) és Sajőgöinörön (Gemer) megkezdett és több száz hektáron végrehajtott nagyszabású vállalko­zást ebben az ötéves tervidőszakban tovább folytatják. Hagyományos talajjavítással évente több ezer hektáron növelik a rétek és a legelők terméshozamát. A fák­kal, bokrokkal benőtt területek visz­­szahöditására KABAR típusú speciá­lis gépet használnak — ezzel meg­oldották a legelők tisztításának égető gondját. Az altalajlazftásnak megkülönböz­tetett figyelmet szentelnek, ugyanis a termőföld 50 százaléka középkötött, 30 százaléka pedig kötött talajból áll. A művelés során nagymértékben ta­posott, tömörített, nehéz szerkezetű talajokat őszi mélyszántással csak kis mértékben lehet fellazftant, ezért égetően szükséges a 60—70 centimé­teres mélységű altalajlazftás. Tavaly több mint ezer hektáron végezték el ezt a műveletet. Főleg a cukorrépa termesztésére alkalmas területeken értek el ezzel a módszerrel kiváló eredményeket — a talaj vízháztartá­sának és szerkezetének javítása ked­vezően befolyásolta a hozamokat. Az Idén folytatják a talajerő fokozására szolgáló hatásos beavatkozást. Folyamatban van a savanyú tala­jok kémhatásának javítása — az el­múlt négy esztendőben mintegy 35 ezer hektáron meszezték a földeket. Jelentős figyelmet fordítottak az ön­tözési lehetőségek kibővítésére, ez ideig mintegy négyezer hektárra ki­terjedő öntözőhálózattal rendelkez­nek. A mocsaras területek lecsapolá­­sával több ezer hektárral növelik az értékes szántóterületet. Az előző öt­éves tervidőszakban hatezer hektár vizenyős talajt tettek termővé. Az alagcsövezett terület kiterjedése meg­haladja a 18 ezer hektárt. A csapa­dékmennyiség szempontjából a Rima­­szombati járás kedvezőtlen éghajlati övezetben terül el. A vegetációs idő­szakban kevés eső hull, s még az el­oszlása is egyenlőtlen. Ezért a ki­egyensúlyozott termésnövelés egyik legfontosabb feltétele az öntözőbe­rendezések kiépítése. A járás területén nincsenek magas hegyek, de az alacsony — 30—50 mé­»BULIM tér magasságba emelkedő — dombok jellegzetessége, hogy nagyon mere­dekek. A mezőgazdasági területnek mindössze harminchét százaléka sík­ság. Húsz százaléka 7—12 fokos lej­tőn terül el, s mintegy 26 ezer hek­tár termőföld található 12—15 fokos meredélyeken. Már ez a néhány adat is indokolttá teszi, hogy mezőgazda­ságunk gépiparának szakemberei ko­molyan foglalkozzanak a lejtős terü­leteken is biztonsággal dolgozó talaj­művelő és betakarító gépek fejlesz­tésén. A hagyományos gépekkel ilyen terepen életveszélyes a munkavégzés. Ebben a járásban a talajerózió el­len is fokozott védelmet kell biztosí­tani, amit a legtöbb mezőgazdasági üzemben a szakszerűen összeállított vetésforgók alkalmazásával meg is tesznek, vagyis a jő talajkötő növény­kultúrák termesztésével. A termés gyors betakarításával és a másodnö­vények termesztésével is a talajvé­delmet szolgálják. Ahol pedig egyik változat эет hoz számottevő ered­ményt, ott a lejtős területek gyepesí­tésével óvják az évszázadok során kialakult értékes termőréteget. A talaj termőképességének fokozá­sában nagy szerepe van a szerves trágyák alkalmazásának, amiből az utóbbi években a modern, rostos te­hénfarmok építésével egyre kevesebb áll a gazdaságok rendelkezésére, fe-' lenleg a szántóterületnek csupán egynegyedén tudnak gondoskodni a szerves trágyázásról. Ugyanakkor a trágyalé és a hígtrágya — szakszerű ismeretek és tapasztalatok híján — alkalmazásával több kárt, mint hasz­not okoznak a termőföld élővilágá­ban. Ebben az ötéves tervidőszak­ban a járás területén a mezei utak és a nagyobb parcellák mentén negy­ven új, panelből épített mezei trá­gyatelep készült el. Évente 25 ezer köbméter komposztot dolgoznak be a talajba. A szakemberek és a mezőgazdá­szok a lakosság széles rétegének be­vonásával, tudományos módszerek alkalmazásával védik a termőréteget, mindennapi kenyerünk magágyát. Évente jelentős összeget emészt fel a talaj védelméért folytatott minden­napi harc. Az elmúlt négy esztendő­ben például közel 150 millió koronát fordítottak erre a célra. Különböző talajjavító munkákat több mint tíz­ezer hektáron végeztek el, s a szán­tóföld területe csaknem egy száza­lékkal növekedtet. A jövőben sok függ majd attól, hogyan fogják betartani a termőföld védelmére hozott intézkedéseket és határozatokat, amelyek arra kénysze­rítik a földigénylőket, hogy az elvont szántók helyett egy nem termőterü­let rekultiválásával — háromszoros ráadással — fizessenek. Szóval csín­ján kell bánni a „kivételek“ alkal­mazásával, 1 a paragrafusok „kiskapui­nak a nyitogatásával. A kiváltságok osztogatásával ugyanis csak hatály­talaníthatjuk a szigorú rendeleteket. A törvény azért és azáltal törvény, hogy mindenkire érvényes. Annak végrehajtói pedig azért végrehajtók, hogy azt tiszteletben tartva, kivétel nélkül érvényesítsék. Ha ezt az elvet nem tartjuk be, akkor az intézkedé­sek hatás nélkül maradnak, frázissá zsugorodnak. Szerencsére a Rimaszombati járás Illetékes vezetői az új földtörvény beiktatása óta nagyító alá vesznek és megvizsgálnak minden olyan ké­relmet, amely a szántóterület csök­kenését idézné elő. Korcsmáros László Technológiaváltás Megfontolt, távlati jellegű beruházások nélkül korszerű mezőgazdasá­got fejleszteni nem lehet. A Csicsói (Ciéov) Efsz vezetősége is ennek tu. datában cselekszik, s igyekszik gazdaságát úgy fejleszteni, hogy az nem. csak a jelent, hanem a jövőt is szolgálja. A szóban forgó gazdaság jelen­legi „gondja“ az a 600 férőhelyes tehénistálló, amelynek felépítése után javulás várható a szarvasmarha-tenyésztésben. Az építkezés menetéről Nagy Eszter mérnökkel, a szövetkezet beruházási részlegének munkatársával beszélgettem. — Ezt, a ml erőviszonyainkhoz képest nagyszabású építkezést 1982-ben kezdtük el, 16 millió 500 ezer korona értékű beruházással. Az épület szerkezetének a felépítése után 1983-ban komoly változtatásokra került sor. Az Istállót ugyanis kötetlen tartástechnológiára tervezték, ám a szer­zett tapasztalatok arra késztettek bennünket, hogy köjtött tartásmódra térjünk át. ■ Ez a változás nem tűnt kockázatos lépésnek? — Kissé mi is megijedtünk ettől, ám az ésszerű termelés szempontjait figyelembe véve rákényszerültünk erre a módosításra. Azt hiszem, még Időben ébredtünk ... ■ Akik az istállót tervezték, a terveket elfogadták, nem voltak tisztá. ban a jövő követelményeivel? — Erre nehéz felelni, nem is vagyok erre hivatott. Am véleményem szerint a mezőgazdasági tervező vállalatok munkatársainak néha jobban körül kellene nézniük a nagyvilágban. Itt nem a „kopírozásra“ gondolok, hanem mindenekelőtt tapasztalatszerzésre. Miért nem győződhetnénk meg például arról, hogy Európa valamelyik országában milyen termelési kö. riilmények, Illetve technológia mellett képesek figyelemre méltó eredmé­nyeket elérni. A korszerűtlen istállók és technológiák jóval többe kerül­nek, mint a tanulmányi útra kiküldött szakemberek tepülőjegyei. ■ A technológiai módosítást követően hogyan haladt az építkezés? — Kiss Ferdinánd, a szövetkezet alelnöke, a beruházási részleg veze­tője nagy figyelmet fordított és fordít az építkezés folyamatos előrehala­dására. örvendetes tényként említhető meg, hogy az építkezési munkákat Bödők János Irányításával a szövetkezet építészeti csoportja végzi. Ezek a szakemberek tudásuk javát nyújtva, sokszor szabadidejüket feláldozva azon iparkodnak, hogy fennakadás ne legyen az építkezésen. Ezen épít­kezésen kívül a munkacsoport tagjai végzik a lakások, valamint a 4 millió 800 ezer koronás költségű gabonaszárítö építését is. ■ technológiai berendezéseket melyik vállalat szállítja és szereli be? — A víz és a villany bevezetését az Agrostav komáromi (Komárno) üzemegysége végzi, a technológiai berendezéseket a Pfelouči, valamint a Nitraí Gép- és Traktorállomás szolgáltatja. ■ Mit jelent majd a gazdaság számára az új tehénistállő átadása? — Lesz két 200 férőhelyes tehénistállónk, 180 férőhelyes ellető és 60 férőhelyes profilaktórtum. A tartástechnológia teljesen gépesített lesz. ■ Értesüléseim szerint ilyen típusú — 20 millió korona értéket kép­viselő — tehénistálló a kerületben még nem épült fel. Ez bizonyos koc­kázattal jár... — Igen, mindenesetre egyszerűbb egy típusistállót felépíteni, mint egy teljesen újba kezdeni. Ám véleményem szerint a lehetőségeinkhez mérten a legmegfelelőbb és a legkorszerűbb technológiával felszerelt istállók építését kell szorgalmazni. A csicsóiak véleménye szerint ősszel kezdődik el az új Istállók üzemel­tetése. Bízunk abban, hogy a kijelölt határidő „nem csúszik majd“ odébb. mm KALfTA GABOR j Az épülő tehénfarmon már a befejezési munkálatokat végzik A szerző felvétele Használjuk ki a kukorica termőképességét Hazánk növénytermesztésére az in­tenzív fejlesztés időszaka jellemző, amelynek keretében a legkorszerűbb tudományos, kutatási és műszaki is­meretek alkalmazása került előtérbe. Éppen ezért eredményei egyre na­gyobb mértékben az időjárás alaku­lásától függnek. Az utóbbi évek so­rán tanúi lehettünk az egyes kultúr­növények jelentős hozamingadozásai­nak az egyes évjáratoktól függően. Jelenlegi mezőgazdaságunk fontos követelménye a termelésre ráfordí­tott anyagi eszközök gyors és lehető leghatékonyabb kihasználása az agro­­öknlógiai adottságok figyelembevéte­lével, valamint ezek előnyeinek maxi­mális kihasználásával. Ezen alapel­vek érvényesítése érdekében azonban a mezőgazdasági gyakorlatnak ismer­nie kell nemcsak az egyes növény­­kultúrák, hanem az egyes fajták öko­lógiai igényeit is. Különösen érvényes ez az időjárási viszonyokkal szemben támasztott igényeikre. Ma, amikor a gyakorlatban egyre nagyabb mérték­ben terjednek a termelési rendsze­rek, ezek eredményes alkalmazása érdekében pontosan ismernünk kell az időjárás egyes tényezőinek a ho­zamokra gyakorolt hatását. Az elmúlt néhány esztendőben mó­dunkban állt meggyőződni a fent em­lített állítás igazáról, főleg a szemes kukorica termesztésének példáján. Közismert tény, hogy a kukorica a legnagyobb termőképességű szemes terményünk közé tartozik, s a gene­tikailag adott termőképessége évrél évre fokozódik. A jelenlegi hazai és külföldi kukoricahibridek tíz tonnán felüli hektárhozamot nyújtanak. Az ilyen kimagasló termést ma már nem­csak a kisparcellás kísérletekben érik el, hanem a nagyüzemi termelés több száz hektáros tábláin sem mennek ritkaságszámba. Tavaly például a Nádszegi (Trstice) Efsz-ben száz hek­tárnyi tábláról tíz tonnás hektárho­zamot könyveltek el. Hasonló kima­gasló eredménnyel az Ostrovi, a Légi (Lehnice) és több más Efsz-ben is dicsekedhettek. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a talaj- és éghajlati adottságaink között az ilyen kima­gasló hektározamok elérése a kuko­ricatermesztés korszerű agrotechni­kájának alkalmazása mellett megkö­veteli a növényzet öntözését is. Az új, nagy hozamú kuknricahibrideknek ugyanis az egyik jellegzetes tulaj­donsága az, hogy különösképpen ér­zékenyek az időjárási viszonyok ala­kulásával szemben. Ökológiai szem­pontból kevésbé stabilak és ennek következtében az évjárattól függő abszolút számokban kifejezett ho­zamingadozásuk nagyobb, mint a ha­gyományos extenzív hibridek eseté­ben. A kukorica hozamainak ingadozása adottságaink között a legnagyobb mértékben a csapadék mennyiségétől és megoszlásától függ. Ebben az év­ben ez ideig az időjárás alakulása főleg a csapadék mennyisége és el­oszlása tekintetében kedvezett a ku­korica fejlődésének. Kevésbé volt kedvező a hőmérséklet alakulása. En­nek ellenére a kukorica növényzete arra utal, hogy az időjárás az esetek többségében hatványozta a mezőgaz­dasági dolgozók nagy gonddal vég­zett, szakszerű munkáját. A tudományos ismeretek és gya­korlati tapasztalatok egyaránt igazol­ják, hogy a kukoricatermesztésbe be­fektetett jelentős anyagi költségek és erőfeszítő munka végeredménye a jelenlegi időszak időjárási viszonyai­nak alakulásán múlik majd. A kuko­rica jelenlegi fejlődési szakasza ugyanis az egyik legkritikusabb idő­szak, főleg a talaj nedvességtartalma tekintetében. A kukorica ugyanis a címerhányás kezdetétől a virágzáson át, egészen a tejesérésig az egész évi vízszükségletének mintegy 40 száza­lékát veszi fel. Ebben a kritikus idő­szakban a rövid ideig tartó vízhiány is csökkenti a hozamokat. Ezzel szem­ben a vízhiány megelőzése az inten­zív öntözés segítségével igen kedve­zően befolyásolja valamennyi hozam­­képző tényező alakulását, többek kö­zött a csövenként! szemek számát, az ezermagsúlyt és az össztermést. Bár a tenyészidő kezdetétől csapa­dékban nem volt hiány, az utóbbi he­tekben főleg a Nyugat-szlovákiai ke­rületben, valamint a Közép-szlovákiai kerület déli járásaiban mindössze tfz milliméternyi csapadék hullott. Ennek következtében a kukorica gyökérré­tegében jelentősen csökkent a talaj­­nedvesség. A könnyű, homokos talajo­kon a talajnedvesség a kihasználható vízkapacitás 50 százaléka alá sflly­­lyedt, a többi talajtípuson is ehhez a határhoz közeledik. Ez a helyzet világosan jelzi a szemes és a siló­kukorica öntözésének szükségszerű-! ségét. Szlovákiai viszonylatban 20 ezer hektárnyi területen igen hatékonyan ki lehet használni ezt a döntő jelen­tőségű belterjesítő tényezőt — az ön­tözést. A hagyományos sávos öntöző­berendezések mellett több mezőgaz­dasági üzemben rendelkezésre állnak a kukorica öntözésére igen alkalmas szovjet gyártmányú Fregat típusú ön­tözőberendezések . Tudatosítani kell, hogy az öntöző­­berendezések építése és üzemeltetése költséges, s ezeket a tetemes ráfor­dításokat össztársadalmi alapokból fedezzük, azzal a céllal, hogy alkal­mazásukkal hozzájáruljunk a népgaz­dasági tervek teljesítéséhez és a me­zőgazdasági üzemek gazdasági hely­zetének javításához. E tekintetben kiváló lehetőségek kínálkoznak a ku­korica öntözése révén. Ezeket a té­nyeket minden öntözőgazdálkodási mezőgazdasági üzemben szent előtt kell tartani, fokozott figyelmet szen­telve az öntözőberendezések maximá­lis kihasználásának, a megfelelő szer­vezés és zavarmentes üzemeltetés biztosítása révén. Ez ugyanis a kima­gasló kukoricahozamok legfőbb biz­tosítéka. Michal Šanta agrármérnök, a bratislavai Öntözőgazdálkodási Kutatúintézet munkatársa A

Next

/
Oldalképek
Tartalom