Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-06 / 27. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. július 1 Van hazánknak egy városa, ahol a tavasz nemcsak a langyos szellőtől és a melengető napsugártól válik tavasszá. A- hol öt napon keresztül az ország minden zugából összesereglett gyerekek tarka koszo* rója, felszabadult zsivaja, önfeledt játéka varázsolja elő, essen bár az eső, borzongasson hűvös szél. Ilyen — most már csupa nagybetűvel — a Duna Menti Tavasz, legjobb gyermekszínjátszóink, bábcsoportjaink, vers- és prózamondóink országos találkozója Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda), amely az idén jubileumot ünnepelt: tizedszer került megrendezésre. A „Dana Mentiről“ jelentjük Találkozót írtunk verseny helyett, s ezt szándékosan tettük. Hogy valójában verseny a Duna Menti Tavasz, azt úgyis mindenki tudja, akinek csak egy pici köze is van hozzá. Azt Is tudjuk, hogy kemény munka eredménye méretik meg a művelődési ház színpadán, hogy a szakmai értékelések során rendezői megoldások, dramaturgiai kivitelezések, színpadképek kerülnek bonckés alá, s ezek alapján annak rendje és módja szerint összeáll a rangsor, a hivatalos szakmai minősítés. Viszont emlékeztessünk rá újfent, hogy akik megmérettetnek, rangsoroltatnak, minősíttetnek: gyerekek. Akik számára az a tény, hogy öt felejthetetlen napon keresztül együtt lehettek, új barátságokat köthettek, s a félórányi színpadi „drukk“ után máris az esti tábori játékokra gondolhattak, legalább annyit jelentett, mint a bárhányadik helyezésért járó elismerő oklevél. Ezért érezzük találóbbnak a „találkozó“ kifejezést a felnőttesen szigorú „versennyel“ szemben; a tavasz hangulatához is ez illik jobban. Mindez természetesen nem mentesít bennünket az alól a kötelesség alól. hogy tárgyilagosan Is beszámoljunk róla: milyen volt az idei, jubileumi Duna Menti Tavasz? Konkrétabban: hol tart ma — a tizedik országos seregszemlén látottak alapján — gvermekszínjátszásunk? Ezzel most már valóban felnőttesen komolyra fordítottuk a szót, de a tét Is komoly: nemzetiségi kultúránk Jövője. Mint szinte mindent, úgy az anyanyelvi kultúrát Is a legfogékonyabb gyermekkorban kell megszerettetni, ezért akik bekapcsolódtak a mozgalomba — még ha történetesen nem Is jutottak el a Dunasezrdahelyi Várost Művelődési Ház színpadára —, már tettek valamit az ügyért. A továbbiakban viszont szóljunk bővebben azokról, akik eljutottak odáig. AZ EtSÖ NAPON a hősök emlékművének megkoszorúzása és Patrik Józsefnek, a CSEMADOK KB titkárának megnyitó szavai után a bábosok vették birtokukba a színpadot. Az első fellépő kissé hálátlan szerepe ezúttal a Stúrovói alap iskola Nevenincs bábcsoportjának jutott, akik Mánya Anna: Tündöklő tarisznya című roesejátékát mutatták be, Bernáth Ilona és Gora Margit rendezésében. A zsibongó nézőtér egy pillanat alatt elcsendesedett, s csillogó gyermekszemek tucatjai szegeződtek a színpadra, ahol a paraván fölött ötletes bábuk szőtiék a mese fonalát: olykor a kritikus szemű felnőtt néző is azon kapta magát, hogy élőnek tartja a figurákat... A paraván mögött lapulő apró bábmozgatók láthatatlanul ts „éltek", s a beiktatott gyermekdalokat a közönség az első sorok után velük együtt énekelte. így aztán minden hagyományt megcáfolva ezúttal az elején csattant az a bizonyos ostor: az elsőként fellépő Nevenincsétől jobb produkciót később sem láthattunk a bábcsoportok I. kategóriájában. Viszont, hogy a többiekhez se legyünk méltánytalanok, idézzük a zsűri véleményét az első nap többi feliépéjécöl, éspedig a nagyszarvai (Rohtivce) Csibészek, a nyárasdi (Topol niky) Szivecske és a komáromi (Komárno) Béke utcai alapiskola Napsugár bábcsoportjáról: „Mindegyik bemutatón elfogadható esztétikai szinten valósult meg a forgatókönyv. Szimpatikus bábfigurák, helyzetképek és szimbólumok elevenedtek meg a színpadon, s a hálás kis közönség hangos tetszésnyilvánítással honorálta a látványt“. Tegyük még hozzá, hogy a nagyszarvaiak Gárdonyi Géza Buksi című meséjének színre viteléért — amelyet Csépi Zsuzsa rendezett — elnyerték a Tábortűz című gyernieklap, valamint a legjobb díszlet különdíját az I. kategóriában. Ami pedig a Szívecskét és a Napsugárt illeti, ők már a II. kategóriát képviselték; az előbbiek A három kismalac című népmesét vitték színre Kondé Mónika rendezésében, s bár az előadás olykor kissé vontatottra sikerült, az ízes magyar népmese eredetisége mindvégig „lesugárzott“ a színpadról. Elsősorban ennek volt köszönhető, hogy a kategóriában ők nyerték a legjobb darabválasztásért járó különdíjas S ha már az időrendiséget a rangsorolás elé helyeztük, azzal kell folytatnunk, hugy még egy lődíj gazdára talált már az első napon: boldog birtokosa a Szép Erzsébet vezette Napsugár bábcsoport lelt. Az aranytojás című szovjet népmesét nyerték a legjobb darabválasztásért járó különdíját. „Idősebbek“ következtek ezután, éspedig a zselizi (Želiezovce) alapiskola Hóvirág bábcsoportja. Előadásukban Maetterlinck A kék madár című meséjét láthattuk, Belák Klára rendezésében. Az átdolgozás általában véve jól sikerült, bár némely színpadi szituáció érezhetően kissé elvont volt a gyerekek számára. Dramaturgiai szempontból viszont szinte hibátlan volt a darab, s ez egyben a zsűri különdíját is jelentette. Külön örömmel üdvözöltük a Duna Menti Tavaszon a tiszacsernyői (Čierna nad Tisou) Csernyő bábcsoportot. Útjuk az országos döntőbe ugyanis nemcsak földrajzilag volt a leghoszszabb: olyan jelentős lépéshátrányt is le kellett küzdeniük, amit az a tény jelent, hogy a városban nincs magyar tanítási nyelvű alapiskola. Igv a versenysorozat egyetlen „nem iskolás“ csoportja a Tiszacsernyői Vasutas Szakszervezett Klub égisze alatt jutott el a legmagasabb fórumig. S hogy megérdemelten, azt ml sem bizonyítja jobban, mint hogy a Horváth Erzsébet vezette gárda vehette át a legjobb színpadi játékért járó különdíját a bábosok 11. kategóriájában. A Reszkessetek egerek című darab néhány pillanatában végre felfedezhettük a gyermekhumor olyan megnyilvánulásait, amelyre a bábuk is lehetőséget nyújtanak, sőt ez a humor olykor megközelítette a íeinőttes iróniát. Otletgazdag, lendü-Tőzike mulatták be, rendezőjük kísérletező leies előadás volt, amit legjobban kedvének köszönhetően sok új, kor- a gyermekközönség reakcióján mérszerű elemmel frissítve. hettünk le. A MÁSODIK NAP első fele még mindig a bábcsoportok versenyének jegyében zajlott. „Neves“ együttes fellépésével kezdődött az előadássorozat, hiszen a marcelházj (Marcelova) Prücsök legismertebb csoportjaink közé tartozik. Viszont a gyermekszínjátszásban az ismert név távolról sem jelent mindig rutinos szereplőgárdát: erre a legjobb példát éppen a Prücsök szolgáltatta, hiszen a másodikos-harmadikos csöppségek először léphettek fel ilyen jelentős rendezvényen. Benedek Elek A farkas mulatni megy, aztán szállni tanul című meséjét mulatták be, Soóky László átiratában és Gál Lívia rendezésében. Nem elmarasztalásként mondjuk, de tény, hogy a rutinos rendező sem tudta áthidalni a szereplői tapasztalatlanságával és életkorával járó hátrányokat: a mese néhány kitűnő típusteremtő lehetősége kiaknázatlan maradt, elsősorban az egyes állatfigurákkal összeforrott tulajdonságok halványabb érzékelfetése miatt. A szép magyar beszéd viszont évek óta a csoport nagy érdeme, s ezt különdíj formájában az idén ts kellőképpen értékelte a bírálóbizottság. Szintén az I. kategóriában lépett fel a Kocsisáé Zahari Éva vezette vajáni (Vojany) Szivárvány bábcsoport, amely viszont valóban kezdőnek számít a Duna Menti Tavaszon. Móra Ferenc Az aranyszőrű bárány című meséjét mutatták be, amellyel el-SZlNRE LÉPNEK A SZÍNJÁTSZÓK, ami egyben azt is jelenti, hogy megbontjuk beszámolónk eddigi szigorú időrendjét. Elsősorban ez áttekinthetőség miatt tesszük ezt, hiszen a színjátszók mezőnye népesebb volt, mint a bábosoké. Népszerűbb a műfaj a gyerekek körében, s ez érthető is: „élőben“ lehetnek a színpadon, játékuk közvetlenül jön le a színpadról, s a közönség visszajelzése is közvetlenül nekik szól. Mindebből az is következik, hogy elsősorban az idősebb gyerekek világa ez, akik ura г bizonyos fokig tudnak elvonatkoztatni, és képesek megérteni a színpadi játék alapvető törvényeit; ezzel magyarázható, hogy a színjátszó csoportok első kategóriájában mindössze három együttest láthattunk. A zonci (Túrén) Játszani jó elnevezésű csoport rendezőjük, Csuka Mária Egy mese meg egy mese című darabját vitte színre. Az apróságok igyekeztek követni tapasztalt rendezőjük utasításait, egy-két alakítás mégis _ gyengécskébbre sikerült. A rendező céltudatosságát viszont kellően méltányolta a zsűri, mivel a zonciak vihették haza a legjobb dramaturgiáért járó különdíját. A király helmeci (Krár. Chlmec) Tőzike Fésűs Éva A kíváncsi király kisasszony című meséjét mutatta be, Nádasdy Jánosné rendezésében. A darab jő ötlete volt az „élő meserádifi“: a kellő pillanatokban segített a mese cselekményének követésében, bár szövege Kisfókusr néha kissé tudálékos volt. Ugyancsak ötletesnek találtuk az egyszerűen variálható díszletei, amely egyetlen „átfordítással“ pékmühelyt varázsolt a palotából. A csoportot a zsűri egyébként a legjobb darabválasztás küiündíjával jutalmazta. Amikor a itúrovói Csángáló kísszínpad előadása kezdetén felgördült a függöny, az első benyomásunk ez volt: micsoda rendetlen színpad! Szanaszét heverő kisebb-nagyobb papírdobozok, mindenféle kacat, limlom. Aztán néhány percen belül kiderült: ötletesebb díszletet ki se találhattak volna a rendezők. A minden egér szereti a sajtot című mese ugyanis — egy padláson játszódik, és vajon látott-e már valaki tisztaságtól ragyogó, rendezett padlást? És micsoda sziporkázó ötletparádéi, önfeledt játékot láthattunk ezen a rendetlen, poros padláson! Minden másodpercben történt valami, kellően felcsigázott várakozás után kitűnően időzített csattanók követték egymást, teli torokból énekelt az egérkai. igaz, rettentő hamisan, de hát hogyan énekeljen egy egérkar? A kis szereplők nem reprodukálták: újraalkották a mesét, szinte felnőttesen találó jellemeket formálva hanggal, gesztusokkal, mimikával. Az eredmény ezek után aligha lephet meg bárkit is: Batta Attila és Batta Jolán rendezők az Г. kategória fődíját vehették át. A színjátszó csoportok második kategóriájában néni kevesebb mint nyolc együttest láthattunk. Terjedelmi okok miatt néhánvukról csak távlati stílusban szólhatunk: a részvételért járó elismerő oklevelet kaptak a snninrjai (Samorín) Napsugár (rendező: Pokstaller l.ászlóné és Kotiers Románná), a szépei (Moldava nad Bodvou) Bódvánska (rendező: Tóth Sándor) és az érsekújvári (Nővé Zámky) FülBinüle (rendező: Forró Éva) tagjai. Nagy várakozás előzte meg a tavalyi gvőztes itúrovói Hahota szereplését. Úgy látszik, ezt a gyerekek és a rendezők — Fésűs Éva és Keszegh Pál — is érezték, mert a Csaló az üveghegyen című mese bizony kissé felemásra sikerült. A gyerekek túlságos igyekezete jellemformálási torzulásokat, a rendezőké pedig tipikus „tűlrendezettséget“ eredményezett. Paródiát láttunk anélkül, hogy tudtuk volna: önmaguk vagy a felnőttek világát parodizálják-e a gyerekek? Persze, erényei is voltak az előadásnak, például a következetes eszközhasználat, a figurák szellemes nevei, vagy a szép színpadkép, amit a zsűri különdíjjal honorált. A darabválasztásért kapott díjat a fiileki (Fiľakovo) Pipitér, akik a Pinokkiö kalandja című ismert mesét vitték színre. Kerekes Éva rendezésésében, A lRgjobb dramaturgiai munkáért járó díjat megosztva ítélte oda a zsűri a diinaszerdahelyi Csallóközi Gyermekszínpad (rendező: Molnár Éva), illetve a marcelházi Prücsök (Gál László] színjátszóinak. Ebben a kategóriában a Tábortűz különdíját a szép magyar beszédért osztották ki, s a Marcel Kornélia vezette vágsetlyei (Sala) Csiribiri kisszínpad tagja vehették át. S most érkeztünk el odáig, hogy kimondjuk: csodálatos darabbal, igazi színházi élménnyel zárult az Idei Duna Menti Tavasz színjátszóinak versenye. A Jarábik Gabriella vezette dunaszerdahelyi Kisfókusz produkciójáról van szó. Címe csupán ennyi volt: A levél, de mondandója sokkal több ennél: íme, ilyenek vagyunk mi, gyerekek. Olyankor, amikor egymás között vagyunk, amikor nem játszunk szerepeket a felnőttek előtt, amikor a magunk világát éljük, amely sok mindenben hasonlít a felnőttekéhez, mégis egészen más ... Hogy nekünk is vannak „generációs problémáink“, bár nem tudjuk, hogy ezt ilyen okosan is lehet mondani, hogy keressük a helyünket az életben, tanuljuk, olykor félszegen, olykor nyeglén a másik nemhez való viszonyulást, magyarán a szerelmet... Mindez mesv térién sűrítve, kitűnő arányérzékkel megszerkesztve volt benne Jarábik Gabriella darabjában, amelyben végre mai gyerekeket láthattunk, mai problémáikkal, gondjaikkal, örömeik' kel. Sok volt már a mesevilágból, a király kisasszonyokból, csodafurulyás juhászokból, aranyszőrű bárányokból — ez az igazság. A levél volt az egyetlen olyan dárab, amelyben a gyermekszereplők önmagukat játszották, s ez áttételek nélkül, közvetlenül sugárzott le a nézőtérre. Egy szó mint száz: a Kisfókusz teljesen megérdemelten nyerte a színjátszók II. kategóriájának fődíját, s vele együtt a gyermekzsűri díját is. A VERS- ÉS PRÓZAMONDÓKRÓL terjedelmi korlátok miatt valóban csak a leglényegesebbet mondhatjuk el. A versmondók I. kategóriájában a marcelházi Gerencsér! Csilla, а II. kategóriában a komáromi Stefko Eleonóra, а III. kategóriában pedig az érsekújvári Nátek Katalin bizonyult a legjobbnak; a prózamondók versenyében ugyanilyen sorrendben a kassai (Koäice) Adamko Anna, a komáromi Stubendek Katalin, Illetve a bratlslavaf Földes Zsuzsa vehette át az első helyezettnek járó oklevelet és tárgyi jutalmat. Ä BflCSÜ itt is olyan volt, mint bárhol a világon a gyerekek búcsúja, közösen eltöltött, felejthetetlen napok után. Szomorú, mert el kellett válniuk, de egyben vidám és örömteli is, mert tudták, érezték: a város és a tábor visszavárja őket. Az egymás után kikanyarodó autóbuszok ablakából gyermekkéz-erdő intett búcsút a szép élményeknek, s a csillogó szemek utolsó pillantásából ezt olvashattuk ki: a viszontlátásra jövőre — ugyanitt! VASS GYULACsiribiri Csángáló (A szerző felvételei)
