Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-06 / 27. szám

1985. Július S. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Harmincöt év Thália szolgálatában Az ünnepi délutánra meg­hitt légkört árasztó teremmé varázsolták az öreg. nyirkos falú, „zenélő“ padlózattá zsitva­­besenyői (Beáeiíov) művelődé­st házat. A'kél sorban felállí­tott asztalokon frissítők, házi pogácsa, a falakról régi és ú­­jabb sikereket idézó oklevelek sokasága kacsingat ránk, ame­lyek sorát egy-egy tabló sza­kítja meg. — Pár éve vetődött fel a gondolat: az előadott színmű­vekről készült felvételeket ke­retbe foglaljuk, emlékidézőül — lép mellém Mrúz János, a Csemadok helyi szervezetének elnöke. Olvasgatom a tablók címét: Zsákbamacska, Nem élhetek muzsikaszó nélkül. Imádok férjhez menni, Szeretve mind a vérpadig, Bújócska, Dalol a nyár... Közben megérkeznek az Érsekújvári (Nővé Zámkyl Járási Népművelési Központ képviselőt, a Jnb kulturális osz­tályának vezetője, a hnb kép­viselői, Sidó Zoltán, a Csema­dok KB elnöke, s a terem is szépen telik — egykori s mai színjátszók foglalnak helyet az asztaloknál. Mrúz János lép az emelvény­hez, üdvözli a megjelenteket, s röviden vázolja a kétezer la­kosú község 240 tagot szám­láló kultúrszervezetének tevé­kenységét. Egyebek között eze­ket mondotta: — Községünk­ben nincsen olyan rendezvény, amelyhez szervezetünk ne tá­rolna hozzá, amelyet kulturá­lis téren* ne gazdagítanánk. Eredményesen tevékenykedik énekkarunk, citerazenekarunk — s nem utolsósorban színját­szó csoportifnk, amelynek tag­jai az eltelt három és lél év­tizeden át nagyban hozzájárul­tak nemzetiségi kultúránk fej­lesztéséhez, a haladó hagyo­mányok ápolásához, kulturális értékeink gyarapításához. An­nak idején — 1949-ben, szer­vezetünk megalakulásának évé­ben — petróleumlámpa fényé­nél. fűtatlen teremben kezdték az első darabok tanulását. Az első rendezőkről szólva Mrúz János Kanozsai Margit és Éliás Ottilia nevét említete meg. A Bor, a Piros bugyellá­­ris, a Sárga csikó, a Szabin nők elrablása. Csalódások.. színre vitele Jelzi az ötvenes évek időszakát. Esztrádmfiso­­rokkai, táncos-zenés színmű­vekkel Is próbálkoznak — Molnár József veszt át a ren­dezőt pálcát. Különböző verse­nyek résztvevői, számos siker fémjelzi ezeket az éveket — ismerem meg a múltat Grosch Istvántól, a szervezel titkárá­tól, akt 1970-ben vette át a rendezői szerepkört. Ekkor kezdett kialakulni az a mag, amely még ma is a társulat gerincét alkoja. Ma már a vál­lalt feladathoz felnőtt, szívvel­­lélekkel dolgozó szereplőgárda és serény besegftők lelkes csoportja veszi őt körül, s tá­mogatják kultúraápoló, anya­­nvelvszeretetre nevelő tevé­kenységében. Ma már több Já­rás községeiben hiányt Jelen­tene, ha a tél vagy a kora ta­vasz folyamán a besenyőiek fellépése elmaradna. Saját fel­tételeik s adottságaik között készülnek, s a legtökéleteseb­bet igvekeznek nyújtani. — Még mindig mostoha kö­rülmények között dolgozunk — mondja e szervezet titkára a műkedvelő színjátszók rende zőja. — A falak nyirkosak, ned­ves az egész épület. Az ilyen körülmények között dolgoző csoportnak nehéz felvenni a versenyt az ideális feltételek mellett készülő csoportok kai... Mégis számos sikerrel dicsekedhetünk, nemegyszer vol­tunk már a kerületi versenyek résztvevői. — Mi ad önnek erőt egy­­egy évad előtt, vállalva az éj­szakába nyúló próbákat, a lak­helye, Érsekújvár és Besenyő közti ingadozást? — A szereplők, s maga a szervezet elnöke, Mrúz János, aki szintén régi műkedvelő; Jönnek, hívnak, s én nem tu­dok nemet mondani, összefor­rott társaság, igénylik a sze­replést, kevesebb szereplőt Igénylő színmű esetén esztrád­­müsort is tanulunk, nehogy valaki mellőzve érezze ma­gát... A tagok lelkesedése ma­gával ragadó, lehetetlen eluta­sítani kérésüket. Meg aztán a munkahelyem Is ideköt: a he­lyi magyar tanítási nyelvű alapiskola pedagógusa vagyok. Az utánpótlás pedig már ott Jelentkezik: a Pöttöm Színpad tagjaival a napokhan elevenít­jük meg a Fajankó című mese­játékot. Közben a népművelési intézet képviselője ünnepélyes keretek között elismerő okle­velet adott át Tanka Lajosnak, Kanozsai Margitnak, Éliás Ot­­tíliának, Grosch Istvánnak, Recska Tibornak. Mrúz János­nak, Deszat Ilonának, Balogh Józsefnek, Pintes Margitnak, Tanka Józsefnek. Deszat Lajos­nak és Pintes Istvánnak. A he­lyt szervezet vezetősége továb­bi 14 személyt ajándékozott meg, a Csemadok jb képviselő­je ugyancsak okleveleket nyúj­­rott át. octalista kultúránk szer­ves részét alkotja a sok­oldalú népművészeti te­vékenység. Ebből adott gazdag ízelítőt a Közép-szlnvákiai ke­rület magyar nemzetiségű dol­gozóinak Kerületi Népművé­szeti Fesztiválja, amelynek har­madik évfolyamát ezúttal a Nagvkürtösi (Veľký Krtiíl Já­rásban rendezték meg- A ren­dezvény első napján telt ház fogadta a a rossz Idő miatt a nagykürtös! szabadtéri színpad helyett a Járási székhely mű­velődési házának színháztermé­ben fellépő vendégcsoportokat. Szép összeállítással szerepelt a Közép-szlováklat kerület tálal­nak hagyományait őrző és ter­jesztő Urpfn folklőrcsoport Banská Bystrlcáből. Jubiláló csoportnak tapsolhatott a kö­zönség ezután, éspedig a meg­alakulásának 15. évfordulóiét ünneplő Szőttes dal- és tánc­­együttesnek. A baráti Plsekl Járásbői érkezett a Hrejkovicel Efsz fúvószenekara és a mllev­­skól társastánc-klub együttese. A Járásban már nem első al­kalommal fellépő salgótarjáni Front rockegyüttes koncertje most ts nagy sikert aratott. Műsorában közreműködött Ber­ki Tamás, aki nemzetközileg Is elismert dzsessz-zenész. A |árásl dal- és táncünne­pélyek színhelyéről Ismert nagycsalomijal (Vefká Calomi- Ja) Béke-park szabadtéri szín­pada fogadta a fesztivál más­napján a nagykürtöst, a lo­sonci (Lučenec) és rimaszom­bati (Rím. Sobota) Járásból fellépő csoportokat és együtte­seket. A több mint négy órás műsor első részében Süss fel nap címmel gyermekcsoportok mutatkoztak be, mégpedig az ipolybalogi (Balog n. Ipfom) alapiskola gyermekkórusa, a fülekpüspnki (Fii. Biskupice | Apró Palóc, a gortvai Barkóca, a Dol. Plachtince i Krôčik és a lukanényei (Nenince) Dél­­virág folklórcsoport. A műsor második részében Hálacsokor címmel felnőtt cso­portok és együttesek léptek színpadra. Megérdemelt tapsot kapott a rimaszombati Gömör népegyüttes, a Rimaszécsl (Rim. Kerületi nép­művészeti fesztivál Seč) Efsz népi zenekara és szólistái, a csákányházi fCaka­­novce) folklórcsoport, a füle­­ki (Fifakovo) Kovosmalt szak­­szervezeti üzemi klubjának női énekkara, a VeTký Lom-i női és a bussai (Buáince) vegyes éneklőcsoport; de a losonci Kelemen Gábor és a bátorfa­lusi (Bátorová) Hafnár Imre énekesek is rászolgáltak a tapsra. A fesztivál zárőrészében két magyarországi vendégegyüttes mutatkozott be a közönségnek. Elsőként a salgétar|ónl Nógrád Dal- és Táncegyüttes, majd utána a KISZ Kb mellett mű­ködő világhírű Rajkó zenekar, amely fellépésével fergeteges sikert aratott. Vastapssal Ju­talmazta a fiatal zenészek Játé­kát a szép számban összegyűlt közönség. Nemcsak kenyérrel él az em­ber... — így hát a Béke-park­ban a sült ételeket és frissítő­ket árusító bődék mellett Jo­gosan kapott helyet a könyv­­sátor Is. . Népművészeti fesztiválról lé­vén sző, érthető módon a nép­zene. a népdal, a népi tánc és a népszokások domináltak a műsorban. Viszont a szóban forgó fesztivál műsorbizottsága a modern táncoknak, sőt a rockzenének ts helyet adott a rendezvény műsorában, tehát tulajdonképpen nem beszélhe­tünk színtiszta népművészeti fesztiválról. Ezt nem negatí­vumként említem, sőt inkább ellenkezőleg: arra szeretnék rámutatni, hogy a Jövőben ez a szép és valóban tömegeket mozgató seregszemle mellőz­hetné a népművészeti jelzőt és viselhetné az illető kerület ma­gyar dolgozóinak béke- és ba­rátságfesztiválja, vagy csak egyszerűen a magyar nemzeti­ségű dolgozók fesztiválja ne­vet. Műsorában így már Jogo­san kaphatnának helyet a népi együttesek mellett a kerület legjobb könnyűzenei együtte­sei, énekesei, de éppenséggel felléphetnének amatőr humo­risták, parodtsták, bűvészek és zsonglőrök, és így tovább. Ogy vélem, ezáltal színesebb, sok­rétűbb és vonzóbb volna a ren­dezvény műsora. Jobban kife­jezné, hűségesebben tükrözné az azon a vidéken élő magyar dolgozók öntevékeny művészeti munkáját. Bodzsár Gyula — Rendhagyó Jubileum ez a mai — mondja Cerveny Stefan, a járási népművelési intézet osztályvezetője. — Járásunk területén nincs még egy olyan csoport, amely három és fél évtizeden át folyamatos tevé­kenységet fejtett volna ki. A sok-sok lemondással járó, fá­radságos munkához csak gra­tulálni lehet. — Nem mindig mérvadó a különböző seregszemléken el­ért helyezés — vallja Sidó Zol­tán —, a legnagyobb eredmény az, hogy a csoport működik, s biztosítva van a folytonosság, van kinek továbbadni a sző vegkönyvet, van kinek rendez ni, van kikkel rendezni, s van kinek játszani. Ez a tény a mozgalom legfőbb küldetése. A kitüntetettek közül Tanka Lajossal, huszonöt évad vala­mennyi színművének szereplő­jével váltottunk néhány szót. — Iskolás koromban kezd­tem szerepelni, a Csizmás kan­dúr veit az első darab, amely­ben felléptem — mondja sze­rényen. — Gyermekkoromban magam költötte szerepekkel szórakoztattam legeltető tár­saimat, ma meg a szereptanu­lás, a próbák s a fellépések töltik ki a téli-tavaszi Időszak­ban napjaimt. Hozzám nőtt a színjátszás, a szerepek alakítá­sa, mint emberhez a neve. A színpad átalakítását köve­tően az elmúlt évek legsikere­sebb előadásából elevenednek meg részletek: Charley nénje, Zsákbamacska, Nem élhetek muzsikaszó nélkül... s látom, valamennyien kiforrott, érett teljesítményt nyújtanak, a szín­padon s a kulisszák mögött is otthonosan mozognak, a kötet­lenség, a gátlástalan magatar­tás jellemzi alakításaikat. Va­lamennyiük mozdulatain érző­dik a rendszeres szereplés, a színpadhoz való kötődés. Amíg az újabb jelenethez ké­szülnek, Nagy János, a helyi alapiskola igazgatója súgja, hogy a napokban megszületett a döntés: Besenyő új kultürhá­­zat kap, a színjátszók néhány év múlva hatmillió korona ér­tékű kultúrpalotát vehetnek birtokukba. Megérdemlik. Pénzes István EGON ERWIN KISCH: Meddig nyomtok, Akt a Latin negyedben él, s így a nap legkülönbözőbb szakaiban fordul meg az utcán, a legkülönbözőbb foglalatossá­gok közepette láthatja a diáko­kat. Például: egy csaknem rabfri­­zurás diáklány reggelente a zöldséges kordéfánál egy kis karfiolt és burgonyát vesz min­den áldott nap, a halasnál né­mi kagylót, hogy ez lenne majd az ebédje; egy fiatalember minden délelőtt megjelenik a rue de ľ Ecole de Médecine egyik nagy könyvkereskedése előtt, kiemeltntl az odakint a járdán, a nyitott szekrényben kínált könyvek közül a Szülé­szet címűt, mintha vásárolni akarná, nézegeti — hosszasan, mert megannyiszor bebiflázza jó pár tucatnyi oldalát, látszik ez az ajka mozgásán; két if­jonc ott halad éj idején a boul’ Minchen, Spinoza politikai traktumdt vitatván, aztán a ká­­véházak előtt mindannyiszor félbehagyják az Izgalmas dis­putát, hogy a még izgalmasabb, félbe-negyedbe hagyott cigaret­tákat az asztalok alól teljesen elvtelenül összegyűjtsék. Es ha valahogy úgy tényleg nagyon ügyetlenül leszállt a boulevard Saint-Germaínen, a place Mau­­bert és a Clunny-palota között egy lány, hó vége felé, és arra kér, ,amehessen veled", s hogy tetszésedre bízza, mit fizetsz ,£rte", tudd: diáklány, aki más­képp nem tudja összekotorni a lakbért vagy a diákmenza-elő­­fizetést... Kétszáz japán állta, üli, vizslatja körül a biliárd­asztalokat, a rue de Monsieur le Prince kdvéházában, mind a tizennyolca, egész szünidejük­­tizennyolcat, egész szünidejük­ben — szorgosan, alaposan jegyzetelnek, ábrákon rögzítik a bonyolultabb lökéseket. Tapasztalható a diákszobák magánya, felen vagyunk, ahogy lakájuk kétségbeesetten térdre rogy, majd nemsokára örömtelt uffonadssal tárja kariüt ölelés­re. Sóhaj, fohász, sömör, fe­kély, öröm, csömör, aggály, remény, fogadalom, dínomdá-Fügedi Jenő: CSENDÉLET VIRÁGGAL (Fotó: —van) GUILLAUME APOLLINAIRE: Kikericsek Most mérget hay a rét s virágzik késő őszig Legelget a tehén • S lassan megmérgeződik Kikericsek virítnak kékek és lilák Almos szemed olyan mint itt ez a virág Mint szirmunk fodra kéklő s kék akár ez ősz itt S szemedtől életem lassan megmérgeződik Egy falka kisdiák a rétre fut s rivali Lebernyegük röpül és zeng a harmonikadal Letépik a virágot mely anya s leány is Es színe mint szemhéjadé s oly félve rebben már is A csordás csöndesen halk hangon énekel Mint rebben a virág ha szélben térdepel Míg bőg a sok tehén s elhagyja gőzölögve E halnikészülö nagy rétet mindörökre (Radnóti Miklós fordítása) vizsgagondok...? nőm: ezt mind halljuk, ezt mind látjuk, szinte szó szerint. Hit és babonaság vonul el előt­tünk. Kis fehér márványtáblák szólnak rólunk — s róluk ma­gukról alkalmasint nem szólott még párizsi krónikás; kis fehér táblák, ott láthatók egy eléggé elduaott templom bel séf ében. A Séverin-templom vénséges, szürke falain és gótikus oszlo­pain ékeskedik ez a márvdny- Japéta“. e hálapikkely. A fran­ciák körében bevett szokás, hogy nagyobb megpróbáltatások után a szerencsés túlélő efféle emléktáblácskát helyez el a templomban. Persze, a Szajna bal partjának kis templomocs­­káiban látható ily emlékjelek szövege a legbizarabb. amit csak e tárgyban képzelhetünk. Elsősorban a Saint-Séverin tű­nik ki e furcsaságokkal. Nem­csak a legkülönfélébb vizsga­­gondokról értesülünk így, de összességükben e táblák mint­egy a párizsi felsőoktatás tel­ies tantervét adják. Segítségért folyamodik itt a diákság min­den szenthez hadd állnának az egykoron súlyosan megpróbál­tak a most próbázók mellett védelmezőleg. Na pedig vala­melyik szent vagy apostol meg­tette a várt csodát, a hála sem késik: „Szent Antalnak, a mú­­szakirajzvizsaa-anyag „A" ér­demjegyéért'', olvassuk az e­­gytk táblácskán, aláírás- ,.H. N., az út- és hídépítő főiskola hallgatója'. A másik mérnök­jelölt e tábla mellett a fohá­szát örökítette a falra: „C est sous votre puissante prote-tion, о notre Dame de Saínte-Espé­­rance. que ie mets ma demtérp année. J. P.. candidat д Г Ecole Polytechnique." Egy orvostanhallgató itt adja carrarat névjeayét Szent Vero­nikának, „hálával a sikeres kórbonctani vizsgáért"; a jog­hallgatók látható előszeretettel fordulnak Szent Józsefhez véde­lemért: „Peconnalssanre ň Sf- Joseph pour топ examen du droit civil. Un normalfen". vagy „Saint-Joseph' Merd pour топ succés, faisant ľ examen du droit public! Un licencié en droit, S. S." A Sorbonne és a Col­légé de France filozófusai nem is szentekhez fordulnak, de köz­vetlenül az Üdvözítőhöz. S üd­vözítőén! Nekik ő, mint Őröm­mel olvashatjuk, elsősorban szerves kémia, integrálszámí­tás, egyiptológia és a forradal­mak története terén segített hatékonyan. A bányászott aka­démia hallgatói ásványtan és paleontológia leggonoszabb kérdéseire is helyes válasz adódjék, hogy a pogányul gyöt­rő rejtély keresztényi irgalom­mal megoldódhasson, csodás átváltozással akárha. Szent Dionüszloszhnz az Ecole Nor• male diákjai fordulnak nagy bizalommal segítségért s taná­csért, ha angolból, németből, spanyolból vagy oroszból kol­lokválnak. A Istenanyának pedig azo­kat kell védelmeznie, akik a hadt tudományokat választot­ták vtzsgagondanyagukul; azt a sok derék ifjút, aki a gyilkolás és az emberölés tudományából okul vagy nem okul. Ha ilyen táblácskát olvasunk: „Témoig­­nage de reconnaissance ä la Satnte-Vierge ď une mére pour trots fils Saint-Cyriens", akkor még csak értjük: a jámbor asszony azt szeretné, ha három fiáról már nem soká kellene gondoskodnia. De mit szóljunk azokhoz a hadiakadémisták­­hoz, akik márványba vésetik, hogy a Szent Szűz álljon mel­lettük, ahogy — egyelőre elmé­letben — a fegyverforqatdst és szervezését, a lövöldözés tudo­mányát, a ballisztikát, a harcá­szatot és a stratéaiát gyakorol­jákI A hit segít — a templomia­tok ilyes feldíszítéséhez. És ko­molyra fordítva a szót: bármily hökkentőnk is ily környezet­ben e modern tantárgyak ne­vet, bármennyire nevetségesen illékonyak is a középkori tsten­­hajlék boltívei alatt e legmu­­landőbb földi gondok, azért csak nem rebben mosolyra az arc itt. A kövek beszélnek, ide­gen megpróbáltatásokról szól­nak. s a magunkéira emlékez­tetnek, hasonló szenvedésekre, s egyáltalán és összességükben — egy bizonyos mártlromsdg­­történet emlékfelei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom