Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-28 / 52. szám
Sok könyvet Írtak már a delfinekről. Formájának tökéletességéről, bőrének arról a csodálatos képességéről, hogy megszünteti az örvényt és ugyanakkor csökkenti a víz ellenállását, uszonyainak váltakozó rugalmasságáról. Egyszóval arról, mi teszi lehetővé, hogy a delfinek óránként ötven kilométeres sebességgel ússzanak. Köteteket szenteltek a delfin „beszédének“, Mi most ugyancsak ezeknek az összefüggéseknek a rendszerét vizsgáljuk, de nem biológiai vagy lingvisztikái szempontból, hanem a magunk műszaki fizikusi nézőpontjából. A delfin hangkibocsátó, illetve echolokációs — az echolokáció annyit jelent, mint a Visszavert hang segítségével tájékozódni — a szerk. megjegyzése — szerve a légcsövében található. Három pár izomszerkezettel ellátott légzsákkal van összekötve. A delfinek légcső-adóállomásuk segítségével nemcsak vadásznak, hanem iérintkeznek is egymással. Ä delfin, mint egy lokátor, rövid {magas rezgésszámú, mintegy 200 kHz) hullámokat bocsát' ki, és azok visszaverődése alapján tájékozódik a víz alatt, illetve keresi a halat. Ezek az impulzusok azonos rezgésszámon követik egymást. rA némaság világában, ahogyan olykor a víz alatti birodalmat nevezik, koránt sincs olyan csend. Alacsony frekvencián zúg a közeledő vihar, hanghullámok vagy ultrahanghullámok segítségével beszélgetnek a halak... Szűk frekvenciasávon adják-veszik a Jeleket. A delfin mint valami rádiókészülék, megrostál, eltávolít minden olyan Jelet, amely zavarhatná a környező térség „letapogatásában“. De csak lokáció esetén Jár el így. Az egymással való kapcsolat céljára a delfinek hosszú, füttyszerö Jeleket adnak egyszerre minden irányban. Érthető, hogy ezeknek a jeleknek miért nincs irányultságuk: például ha a delfin veszélyt érez, közli valamennyi társával, bárhol is tartózkodjon az. Ilyenkor nincs helye késlekedésnek. Az azonban furcsa, hogy a delfin eközben mintegy fütyülő hangot ad, vagyis minden jel rezgésszáma folyamatosan, de gyorsan, rendkívül széles hullámsávban váltakozik: néhány tized kiloherztől 18 ezer kiloherzig. Következésképpen a többi delfin Is ilyen széles hangspektrumot alkalmaz. Ugyanakkor minél szélesebb ez a spektrum, annál több a lehetőség arra, hogy „becsússzanak“ különböző hangzavarok. Mire kell ez a tékozlóan széles sáv a delfinek „adó-vevő“ készülékének? Lehetséges, hogy a természet, miközben csodálatos „hidrodinamikát“ adott a delfinnek, a jelrendszert illetően bakot lőtt? A hangösszeköttetés emberek által elfogadott kánonja szerint a legmegbízhatóbb víz alatti kapcsolat a delfinek számára is az lenne, ha füttyjeleiket majdnem azonos hangon bocsátanák ki, s az információt mondjuk valamilyen delfin-ábécével, illetve Morse-jel segítségével továbbítanák — rövid és hosszú jelek váltakoztatásával. Gyakorlatilag az Ilyen összeköttetésnek nem túl nagy a megbízhatósága a víz alatt. Képzeljünk el két delfint, amelyek közül az egyik egy sajátos delfin-ábécével, illetve Morse jellel azonos rezgésszámon megkísérli közölni a máa delfinek? síkkal, hogy a nap irányában hatalmas halraj úszik. Tudjuk, hogy az akusztikai jelek minden irányban terjednek, egyik féltől a másikig nem egyenesen, hanem nagyon is bonyolult úton jutnak el: előbb viszszaverődnek a tengerfenékről, a vízfelszínről, a különböző akadályokról, s csak így jutnak célba. A vétel helyén egyik jel a másikat éri, s így létrejön egymásra rakódásuk — az interferencia, a vételi zavar. A számtanban két pozitív szám végösszege mindig több, mint az összetevők egyike. A fizikában ha két jelet egy rezgésszámra teszünk, az összegezett erősség lehet nagyobb bármelyik összetevőnél, de lehet kisebb is. Amennyiben a jelek ellenfázisban érkeznek — ahogy ezt a fizikusok nevezik kölcsönösen megsemmisíthetik egymást. Ilyen esetben a delfin, amelyhez a jelek ellenfázisban érkeznek, természetesen nem hall semmit. Tehát „azonos hangzóval“ beszélni a víz alatt nem lehet: az interferencia erősebbb „légköri zavar“, mint a halak „beszéde“ vagy a közeledő vihar zaja. Ezért a delfinek füttyjeleinek rezgésszáma folyamatosan változik. Mire szolgál ez? A kutatók Ismételten mágnesszalagra vették ezeket a különböző hangokat. Egyes tudósok addig a következtetésig is elmentek, hogy a delfineknek saját szótáruk van. Kétségtelen, hogy az emberi beszéd egyes hangzói — a fonémák — rezgésszámukat tekintve ugyancsak különböznek egymástól. Emiatt a delfinek jelzéseit teljes mértékben úgy lehet felfogni, mint értelmes beszédet. A delfinek beszédének sajátosságára műszaki magyarázatot is lehet találni. Bármilyenek is legyenek a' víz alatti visszaverődések, az interferencia nem tudja megsemmisíteni a jelzést, ha annak rezgésszáma váltakozó. A’ váltakozó rezgésszámű Jel kitűnően hallható kicsiny erősség mellett Is. Műszaki szempontból tehát nem lehet a természet szemére hányni, hogy félmunkát végzett — a delfinek kapcsolatrendszere nagyon hatékony és megbízható. A delfinek távbeszélő rendszerének az elvét már alkalmazták lokációs- és távközlési műszerek eszközeinél. Ennek során vészjelző berendezést dolgoztak ki a hajók számára, melynek hangját bármilyen légköri zavar esetén is könynyen meg lehet különböztetni. (Szputnyik)'’ Miért fütyülnek JUBILEUM Garamkálnán (Kálna nad Hronom) gazdag múltja van a szervezett háztáji állattartásnak. A faluban ugyanis még 1960- ban megalakult a Szlovákiai Állattenyésztők — akkor még Kisállattenyésztők — Szövetségének alapszervezete. Az új utat választók húszán voltak, ma pedig negyvennyolc töt számlál a Gálfi Miroslav elnök irányításával tevékenykedő közösség. Lacko Emil titkár újságolta a minap, hogy a község állattartói főleg nyulakkal foglalkoznak, de szép számban tartanak a háztájiban tyúkot, libát meg kacsát is. A Lévai (Levice) Vízgazdálkodási Felügyelősséggel kötött ötéves megállapodás alapján a szervezet tagjai gondozzák a gépek számára hozzáférhetetlen területeket, így a téli hónapokra szükséges széna előteremtése általában nem gond. A nyúlfelvásárlást Antal Ernő szervezi. Tőle tudom, hogy a helybeli tenyésztők a múlt évben 2562 vágóérett nyulat adtak át a nyitrai (Nitra) Branko vállalatnak. Idén legalább ilyen eredményre számítanak. Legeredményesebb nyáltenyésztőik Kovács Sándor, Nagy János, Tóth György, Petrík Sándor, Enyi Béla és Gróf Sándor. Császár Ernő A Szlovákiai Kertészkedök Szövetségének Központi Bizottsága mellett működő Kertészeti Szolgáltató Vállalat a Komáromi (Komárno) járásban kerek tfz évvel ezelőtt nyitotta meg körzeti kirendeltségét. Ennek székhelyéül a járás egyik olyan községét jelölték ki, melyben régóta élt a kertészkedök mozgalma, s amely mindig a legtöbb zöldséget kínálta a felvásárlással megbízott szervezeteknek. Talán mondanom sem kellene, sokan bizonyára amúgy is ki-A köz javát szolgálják találták már, hogy Marcelházáról (Marceluvá) volt és van szó. Mi tagadás, itt is akadtak kezdeti nehézségek, és a legelején talán senki sem merte volna gondolni, hogy a nehezen induló részleg egykor tekintélyes évi forgalmat lebonyolító szolgáltató központtá léphet elő. Pedig így van, amit az idén ezer vagon, vagyis tízezer tonna zöldség értékesítésére kötött szerződés is hűen érzékeltet. Paulisz Tibortól, a szolgáltató központ helyettes vezetőjétől nemrég arról értesültem, hogy máris több mint hetven dolgozót foglalkoztatnak, és a járás keleti részében összesen 14 központban vásárolják fel a kertészkedök tói q házikertben meg a kerttelepi kiskertekben megtermelt zöldséget és gyümölcsöt. Az idén kilenc hónap alatt 7 ezer 416 tonna zöldséget közvetítettek a fogyasztókhoz. Partnereik a választékra is ügyelnek. Ezúttal huszonegy féle zöldséget kínáltak megvételre. Ez annyit jelent, hogy a salátától a majoránnáig és a bimbós kelig csaknem mindenféle zöldséggel foglalkoznak ebben a körzetben. Persze, az évi áruforgalom nagyobb hányadát a paradicsom, a paprika, a karalábé meg a karfiol adta. Ezen túlmenően, nyolcféle gyümölcsből 16S tonnát értékesítettek ebben az évben az itteni kertészkedök. A szolgáltató központ dolgozói azon munkálkodnak, hogy az átvett áru mindig a lehető leggyorsabban jusson el a fogyasztóhoz. A szolgáltató központnak persze nem csupán az a feladata, hogy közvetítse a felvásárolt termékeket. Aránylag jól ellátott szakboltokat is üzemeltet — egyet helyben, egyet pedig a járási székhelyen —, melyekben a kertészkedök és általában a kistermelők beszerezhetik a munkájukhoz szükséges kellékeket, beleértve a vetőmagot, a vegyszereket, a műtrágyát és a facsemetéket is. Ojabban a kerti traktorok iránti érdeklődést is igyekeznek elfogadhatóan kielégíteni. Igen fontosnak minősíthető a központ tanácsadói tevékenysége, valamint a társadalmi elvárások közvetítését és a kistermelők érdeklődésének helyes Irányba terelését szolgáló, sokrétű népszerűsítő és megnyerő tevékenység. Jó részt ennek köszönhető, hogy a járás újabban komoly szerepet játszik a korai hajtatott paradicsom termesztésében s egyre inkább szorgalmazza a kevésbé ismert zöldségfélék meghonosítását is. Sőt. Sok-sok évi kudarc után ezen a vidéken ismét meghonosodik a kertekben a majoránna. Ezt a fűszernövényt itt mindig előszeretettel és nagy sikerrel termesztették, de az átmeneti értékesítési nehézségek miatt egy időben sokan hátat fordítottak a majoránnának. Tavaly már sikerült teljesíteni a felvásárlási tervet, s idén a komoly beruházással létrehozott tisztító is megkezdhette üzemelését. Ez komoly biztosíték arra nézve, hogy az itt termelt majoránna valóban kiváló — és a külföldi piacokon is versenyképes — minőségben kerülhet forgalomba, hirdetve és öregbítve az itteni kertészkedök jó hírnevét. Mivel az utóbbi időben a hazai piac is igényli a biinbós meg a fodros kelt, a marcelházi körzet kertészkedői már az idén húsz tonna különleges zöldségféle megtermelésére tettek ígéretet, s meg is tartották a szavukat. Reméljük, a kezdeményezéssel a jövőben sem hagynak fel, s továhb gazdagítják főleg a téli és a kora tavaszi zöldségválasztékot. \ ;7Í Boldog új évet bort, búzát, békességet kívánunk külső munkatársainknak, szaktanácsadóinknak, állandó és alkalmi tudósítóinknak, és természetesen a szakrovat valamennyi kedves olvasójának! Dr. Kolozsi Ernő
