Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-30 / 48. szám
1981 november 30. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Valamikor régen a szegénység és a szomorúság uralta a tájat. Az élet csak az út mellé, a pislogó petróleumainak megvilágította nádfedeles házakba szorult. Félelemmel és gürcöléssel teli vcrit az élet, mivel az öröm messze szállt innen, míg mindennapos vendég volt a nyomor. Bízni csak azok tudtak, akik ismerték ezeket a végeket, s e íöld szorgalmas népét. Csak ilyen emberek hittek azoknak az újkori Jósoknak, akik meggyőződéssel hirdették, hogy Zlaté Klasy és környéke egyszer majd virágzó „kert“ lesz. A nyomor, a sötétség évei, évtizedei az ldó szárnyán messze szálltak. A felszabadulást követő években hatalmas változások történtek, az átépítés során Zlaté Klasy Csallóköz egyik legszebb nagyközsége lett. GYÜMÖLCSÖZD EGYÜTTMŰKÖDÉS Már Jóideje Járom a falut. Egy gondolat nem hagy nyugton, mégpedig az, hogy miért egy falu ez, ha öt... ? Később megtudtam, hogy Nagymagyar (Rastlce), Csenke (Cenkovce), Vajasvata (Maslovce),Csergepuszta (Cergov), Üjvásár (Nový Trh) társközségek. A társult szövetkezet a BÉKE nevet viseli, csenkei székhelylyel. A község egységes, új neve Zlaté Klasy, nagymagyari székhelylyel. A háromezer-hétszáz lakos többnyire mezőgazdasági dolgozó, de szép számmal akad iparos és értelmiségi is. A nemzeti bizottság égisze alatt 37 képviselő és 3 polgári bizottság tevékenykedik. Gyümölcsöző az együttműködés a hnb és az efsz között. A szövetkezet vezetőségéből 11-en tanácstagok: köztük Tóth Gyula mérnök, efsz-elnök, Gönci Győző mérnök, tanácstag és még sorolhatnánk tovább, ök azok,, akik minden gyűlésen részt vesznek, képviselik a DOLGOS HÉTKÖZNAPOK szövetkezet tagságát. Ä testület részletesen kidolgozott terv szerint dolgozik. A felmerülő problémákat közösen vitatják és oldják meg. Miben mutatkozik meg az együttműködés? Idézek a választási program teljesített tervéből: „A Béke Efsz vezetősége és tagsága nagymértékben hozzájárult a község fejlődéséhez, gazdagodásához, csinosításához. Kezdettől kereste és kiaknázta azokat a lehetőségeket, melyek révén újabb munkahelyek teremtődtek a lakosság részére, ami a munkaerők állandósításához is hozzájárult. Ezt a célt szolgálta és szolgálja az a nagyarányú építkezés is, melyet különféle formában valósit meg. A legnagyobb támogatást a 60 férőhelyes óvoda építésénél nyújtotta. A szövetkezeti tagság társadalmi munkával Járult hozzá az óvoda mielőbbi felépítéséhez és átadásához, mellyel nagyban elősegítette a választási program sikeres teljesítését.“ Ehhez különösebb magyarázat nem szükséges. AZ ELISMERÉS HANGJÄN- Ä polgári bizottságok tevékenysége sem lebecsülendő — jegyzi meg Horváth László, a hnb titkára. — Különösen a vajasvatai polgári bizottság munkája dicséretre méltó. Nemcsak különböző akciókat, társadalmi munkákat szerveznek, az előforduló hibákat is igyekeznek orvosolni, ami a közügyek intézésének eredményességéhez járul hozzá. A legjobban tevékenykedő szakbizottságok: az oktatási és művelődési, a helyi gazdálkodási, valamint a szociális és egészségügyi, sorrendben Dudás Mária pedagógussal, Pellérdi István üzletA fiatalok társadalmi aktivitása vezetővel és Szabados Ilona munkásnővel az élen. A hnb-titkár tudtomra adja, hogy Jól működik az ifjúsági szervezet is — Dudás Zsolt elnökkel az élen. — Bármilyen rendezvényen való részvételre vagy munkára szólítjuk őket, szívesen Jönnek és ott segítenek, ahol éppen szükséges. Például: különböző közhasznú létesítmények, intézmények építésénél, rendbetételénél számtalan társadalmi munkaórát dolgoztak le. Nekik is köszönhető, hogy határidőn belül elkészült a kultűrház, az Ifjúsági klub, az iskola, az óvoda, a napközi otthon stb. Rajtuk kívül a ' Nőszövetség, a Vöröskereszt és a Tűzoltószövetség helyi szervezete tagjainak a munkája is dicsérendő. A kertbarátok, állatbarátok szervezetének vezetősége az edddlg hasznavehetetlen földterületek termékennyé tételét szorgalmazza. A fentiekből kiderül, hogy a nagyközségben a társadalmi aktivitás és elkötelezettség a legkülönbözőbben nyilvánul meg, ami kifejezi az embereknek a szocialista társadalomhoz való helyes viszonyát. Csupán egyet hadd említsünk: az idén a lakosság hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulója tiszteletére 148 ezer társadalmi munkaóra ledolgozását vállalta, kétmillió koronát meghaladó értékben. A vállalást maradéktalanul teljesítették. TELEPÜLÉSSZEMLÉN Mivel dr. Kvarga József, a hnb elnöke éppen házon kívül tartózkodik, településszemlére Horváth elvtárssal Indulok. Amerre Járunk, mindenütt széles aszfaltozott utak, virágokkal ékesített parkok. A szebbnél szebb családi házakat, szövetkezeti lakásegységeket kertek övezik. Háttérben a szolgáltatóház. Hatalmas tábla hirdeti, hogy a lakosok milyen szolgáltatásokat igényelhetnek: pontosan 24 félét. Kicsit odább, a bevásárlóközpontban a csinos, kedves elárusítónők bő áruválasztékkal fogadnak. A hnbtitkár megjegyzi: „Annak ellenére, hogy sok mindent építettünk, korszerűsítettünk, nagy elégedettségről nem beszélhetünk“. — Miért? — fogom szaván. — Amint látja, ez a bevásárlóköz-' pont szűk, túlzsúfolt, nagyobbra lenne szükségünk. Ezenkívül égető szükséglet: nyugdíjasaink étkeztetési problémájának a mielőbbi megoldása. A napközi otthon, az óvoda és a bölcsőde bővítésével ugyancsak számolunk, mert kevés a férőhely. Emellett most kezdjük építeni a központi vízvezeték-hálózatot. Környezetszépítés — Hol? — A községben. Csenkén már megépült a vízvezeték, de a csatornázást ott is tovább folytatjuk. — És miért hagyták ki Nagymagyart? — Mert a központi vezeték megépítése két szakaszban történik: az első szakasz befejeződött, a másodikban Nagymagyar lakossága is vezetékes Ivóvizet kap. A NYUGDÍJASKLUBBAN Szabadost Ilona képviselővel éppen az idős emberek problémáiról beszélgetünk, amikor elénk kerül a falu legidősebb embere: a 86 éves Strelka Lajos bácsi, a nyugdíjasklub elnöke. Nem sokáig tartóztattuk fel, mert éppen ebédre sietett, de meghívott a klubba, amit szívesen elfogadtunk. — Ez itt a mi büszkeségünk — mondja Szilinszky István' bácsi, a klub titkára. — Kívülről most nem nyújt valami szép látványt, mert tatarozzák, de nézzük meg belülről. Kerekre tágult szemmel bámulom a tágas helyiségeket, a berendezést. Benyitok a társalgóba és a nappali szobába, amely a legmodernebb bútorral van berendezve, hozzáillő szőnyeggel és lakást díszítő kellékekkel. A társalgóban fehér abrosszal borított asztalok várják a kedves vendégeket. A tágas konyhában gáztűzhely, hűtőszekrény, a konyhaszekrényben teljes felszerelés. Központi fűtéses az egész lakás. A tisztaság, a rend az ifjú Morvainé Stercel Veronika munkája, gondoskodása. MI Ä LEGNAGYOBB GOND? — Nem tudunk együtt ebédelni — mondja Pista bácsi. — Pedig van itt minden, ami a tálaláshoz kell, csak éppen az nincs, aki az ebédet, a főtt ételt ideszállítaná. Pedig sokunknak a meleg, frissen főtt étel hiányzik. A szövetkezet nyugdíjasaival nincs gond, mert ők a közös gazdaság éttermében ebédelhetnek. De vannak olyan nyugdíjasaink, akik éveken keresztül az iparban dolgoztak, s idős korukra megtanultak főzni, mert velük nem törődött senki. Pedig nagyon jó lenne, hiszen a konyhát is annak a célnak megfelelően rendeztük be, hogy a munkában megfáradt emberekről, a magukra maradottakról is gondoskodjon valaki. Az illetékes szervek végre megoldhatnák ezt a problémát... A vezetőség gondoskodik arról, hogy az idős emberek jól érezzék magukat. Hiszen a nyugdíjasklub szombat kivételével naponta 12-től 17 óráig tart nyitva. Örömest jönnek ide a nyugdíjasok, ha csak naponta néhány órára is, mert itt nyugalomra, szeretetre találnak. Szinte naponta eljár ide Horváth Emília, Gyökeres Franciska, Nágel Júlia, az említett Streike Lajos bácsi és a többiek. De sötétedéskor hazaballagnak, abban a reményben, hogy másnap ismét jó erőben, egészségben találkoznak. Az a cél, hogy a magukra maradt, idős emberek élete így tartalmasabbá, nemesebbé, emberségesebbé váljék. Mert van közöttük néhány olyan, akinek az első világháború fájó emlék, a második yilágégés, életveszedelem volt. Mindezt elmondhatják egymásnak, s amikor kifogytak a szóból, tévéznek, zenét hallgatnak, esetleg kártyáznak, néhanapján ünnepelnek: születésnapot, névnapot. Tréfálkoznak. Kirándulnak. Miért is ne tennék? Felnevelték gyermekeiket. S ha már a fiatalok nem érnek rá szüleikkel törődni, legalább adassék meg nekik, hogy a nyugdíjasklubban együtt ebédelhessenek. Bízom abban, hogy ha Ismét erre járok, lesz miről beszélni... Addigra bizonyára felépül a korszerű étkezőközpont, elsősorban a nyugdíjasok szerény igényeit kielégítve. Addig is kívánok jó egészségben, megértésben és szeretetben bővelkedő napokatl NAGY TERÉZ Riport Kárpát-Ukrajnából X dombok úgy ölelik körül Dubovét, mintha mindentől óvni akarnák. Ki tudná megmondani, mi késztette az ittenieket arra, hogy ennyire körkörösen építsék falujukat. Bárhonnét is indul az ember, a falu főterénél köt ki egyhamar. Vaszil Durunda, a helyi szovjet (nemzeti bizottság) elnöke magyarázza, hogy 41 évvel ezelőtt a Vörös Hadsereg katonái szabadították fel a községet. — Lakosaink közül 400-an jelentkeztek önkéntesen, hogy fegyvert ragadva űzzék Berlinig a fasiszta hitleri csapatokat... Az agitációs központ kistermében sokat megtudunk a község múltjáról, jelenéről. — A nagy honvédő háború befejezését követően négy évre volt szükség ahhoz, hogy a szegényparasztok felismerjék a közös gazdálkodás jelentőségét. 1948-ban kolhozt alakítva itt kamatoztatták közös erőfeszítéseiket, képességeiket. Magyar István kolhozelnök nem sokáig fáradozhatott az új gazdálkodási forma szervezésén. kibontakoztatásán, 1949-ben az osztályellenség kioltotta élete mécsesét. Am a közös gazdaság nem bomlott fel, mint az ellenlábasok képzelték, hanem tovább szilárdult, megerősödött és magabiztosan haladt előre — ecsetelte Vaszil Durunda. — Ma Dubové dolgos népe helytáll a Szovjet Kárpátok kolhozban, az Usztycsornai Erdőkombinátban, a Tereszvai Famegraunkálóban, s mindenütt, ahol dolgozik. Derekas helytállását, szorgalmát a szovjethatalom is elismeri: 470 egyén kormánykitüntetés tulajdonosa. A helyi szovjet elnökével járjuk a községet, aki szemlélődés közben elmondja, hogy a szovjethatalom óta 3 ezer 212 lakóház és számos középület épült. A többemeletes háztömbök már az új, módosabb élet velejárói. Az egészségügyi központ naponta 380 beteget fogadhat, s a 125 ágyas kórház is az ez irányú gondoskodás magas színvonalát tükrözi. Három óvodájuk üzemel, amelyekben bölcsődei részleget is létesítettek. Kísérőnktől megtudhatjuk, hogy a lakosságot 32 létesítmény — áruház, üzlet, vendéglő stb. — látja el. Egy közép- és két alapiskola működik, sokoldalúan felkészített pedagógusgárdával. Dél felé jár az idő, araikor búcsúzunk Dubovétől — s kísérőnktől. EGYETÉRTÉSBEN A következő állomásunk írsava városa. Főterén korszerű áruház. Ennek irodájában Hanász Márta mondja: — Négy év alatt 28 százalékkal nőtt a forgalmunk, ami évente 7 százalék, s ez valóban nem csekélység. Burcs Anna a városi szovjet titkára. Lelkesen beszél arról, hogy az utóbbi két évben 187 család költözött új, kényelmes otthonba. A város fejlődésében fontos szerepet játszanak a képviselők, akik nemcsak szervezői, hanem résztvevői is az önkéntes társadalmi munkának. Legutóbb az utakat hozták rendbe, s az írsava folyó partjait erősítették meg, továbbá lerakták egy bölcsőde alapjait, s a falainak felépítésében is segítenek majd. — Talán nem hat dicsekvésnek, ha elmondom: nemcsak a lakóházak nőnek gombamódra, hanem az emberek gondolkodásmódja is helyes irányban változik. Magukénak érziktudják a várost, annak üzemeit, gyárait is, ahol dolgoznak. Nálunk alig van lemaradozó üzem vagy vállalat. A legbüszkébbek a gépjavító üzemre vagyunk — örvend a titkárnő, aki a továbbiakban még arról tájékoztat, hogy az utóbbi két évben felépült egy függőhíd, több kilométernyi hosszan a vízvezeték- és csatornahálózat, járdák épültek, s a közvilágítás is javult, korszerűsödött. Városnézés közben kísérőm az új lakótömb egyik ajtaján kopogtat. Bár afféle nagymosáshoz készülődik Pappné, Natália asszony, azért szívesen fogad. A házigazda az írsavai Gépjavító Üzem esztergályosa, a háziasszony ugyanott nyilvántartó. Szétnézünk az ízlésesen berendezett lakásban, ahol többek között színes tévé, mélyhűtő, automata mosógép tűnik a szemünkbe. — Minden megvan, ami kell — mondja a házigazda. — Csak az a fontos, hogy béke legyen. Én magyar vagyok, a feleségem ukrán. Gyermekeink mindkét nyelvet beszélik. Az üzemben sem aszerint Ítélnek meg minket, hogy milyen nyelven beszélünk, hanem a munkateljesítményünk, az emberségünk a mérvadó. Az lenne jó, ha ilyen egyetértés uralkodna az egész világon. TISZA-PARTI EMBEREK A továbbiakban utunk a Határőr kolhozba vezetett, ahol Bíró Andor kolhozelnök, a Szocialista Munka Hőse, az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsának képviselője e szavakkal fogadott: — Érezzék magukat nálunk otthonosan. Aztán a következőket újságolta: — Sikeres volt a tavalyi évünk. Ezt az SZKP KB, a Szovjetunió Minisztertanácsa, a Szovjet Szakszervezetek Tanácsa és a Komszomol KB Vörös Vándorzászlaja is bizonyítja. Az idén sem akarunk alulmaradni. Éves termelési tervünket előreláthatólag teljesítjük, sőt az állattenyésztési főágazatban túlteljesítjük. A kolhozelnök irodájában egy szikár, egyenes testtartású emberrel találkozunk, aki a múltba mereng. Nehezen talál szavakat, a kolhozelnök szólal meg helyette: 1 — Itt, Kárpátontúlon a szegénység jó kovácsolóerőnek bizonyult. Összefogtak az emberek, 1948 őszén kolhoz alakult, melynek tagsága Csele Károlyt választotta elnöknek. Aztán megered az előbb még szófián ember nyelve. A kezdetről így beszél: — Már az első közös aratáskor az építkezések tervét szövögettük. Utána hamarosan új istállóval lettünk gazdagabbak ... Fáradozásaink eredményeként a legjobbak között kezdték emlegetni kolhozunkat. 1959-ben léptem be a Szovjetunió Kommunista Pártja tagjainak sorába. Még ugyanabban az évben egy küldöttséggel eljuthattam Kelet-Szlovákiába, eredményes, jó munkám elismeréseként. Hát így kezdődött a mi ébredésünk ... Sajnos, az idő elszaladt, már tizenhat éve nyugdíjas vagyok. De ha kell, még segítek... Csele Károly az örvendetes változásokról, az örömteljesebb életről, a gépesített termelőmunkáról, a megszépült faluról, a gazdag tapasztalaté emberekről beszél. Őszintén örül a mai sikereknek, büszkén említi: közös gazdaságuknak alig akad párja a Kárpátontúli területen. Viszont, szerényen hallgat arról, hogy neki is köze volt ehhez — és nem is kevés. A kolhozklubban a fiatal Bocskai László az életéről ennyit mond: —• „Beregszászon szereztem középfokú szerelői képesítést, majd a Határőr kolhozunk ösztöndíjasaként felvettek a Lvovi Mezőgazdasági Főiskolára, melyet sikeresen befejeztem. Visszakerültem a kolhozba, ahol munkavédelmi mérnökként láttam el a teendőimet. A nagy megtiszteltetés 1980-ban ért, amikor az SZKP tagja lettem. Még mielőtt a melléküzemág élére állítottak, traktorosbrigád vezetője voltam.“ Megkérdeztük, miként fogadták őt mérnökként, amikor a melléküzemág vezetője lett? Elmondta: a dicséretet nem könnyen osztogatják náluk. Először bizonyítani kell...! Ehhez viszont adottak voltak a lehetőségei; a melléküzemág kétszáz dolgozója közül nyolcvanöt százalékot tett ki a fiatalak részaránya. Lelkesek, szorgalmasak, segítőkészek: a társadalmi munkából is jócskán részt vállalnak, az idén sokat segítettek, főleg a termésbetakarításban. — Elégedett vagyok — vallja. — Szeretem a munkámat, a családomat. Jók az életkörülményeink. A fiam két nyelven tanul... Vidám természetű, beszédes Kökörcsény Katalin. — Húsz éve vagyok fejő — mondja. — Édesanyám mellett kedveltem meg azt a munkát, aki fejőnö volt, sokat segítettem neki. A két évtized alatt korszerű gépekkel szerelték föl az istállókat. Könnyebb lett a munka. Most már az előbbi 12 helyett 25 tehenet gondozok és fejek. A tehenenként! évi fejes! átlag ötezer liter lesz az idén. Tavaly verseny^yőztes voltam. A különbség most az, hogy a nagyobb munkateljesítmény mellett több idő jut a családra és a kikap* csolódásra. — És a megbecsülés? — A szovjethatalom megbecsüli az igyekvő, szorgalmas, élenjáró dolgozókat. A kolhozvezetőség gondoskodik arról, hogy megfelelő körülmények között dolgozhassunk, s a szabadidő hasznos eltöltése is megalapozott. Szép, tágas kultűrház, klubtermek állnak a rendelkezésünkre; szórakozhatunk, művelődhetünk. A fizetésem? Megközelíti a havi 400 rubelt. Megvan mindenünk. Továbbra is békében, háborútól mentesen szeretnénk élni. A sokat szenvedett népünk, bartátainkkal együtt, mindent elkövet, hogy soha többé ne legyen háború...! ILLÉS BERTALAN
