Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-09 / 45. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. november 9. A szovjet kultúra napjai hazánkban Ä csehszlovák—szovjet barátsági hónap keretében november 12. és 22. között kerülnek megrendezésre ha­zánkban a szovjet kultúra napjai. A rendezvénysorozat valamennyi eddigi évfolyama a szovjet kultúra és mű­vészet impozáns seregszemléje volt, az idén azonban több ennél: a ha­zánkat felszabadító hős nép előtt le­rótt hála is egyben, a negyvenedik szabad esztendőben. A jubileumi év kötelez: az idei barátsági hónap töb­bi rendezvényéhez hasonlóan a szov­jet kultúra napjai is gazdagabbak, változatosabbak és nagyszabásúbbak lesznek, mint a korábbi években. A program korántsem' korlátozódik csu­pán a művészet szférájára: szakmai találkozók, szemináriumok, szimpo­­zionok tucatjaira is sor kerül majd országszerte, amelyeken népművelők, klubvezetők és a kulturális élet más szervezői cserélik ki tapasztaltaikat. A nagyközönség számára azonban ezt a tíz napot kétségkívül a szovjet művészegyüttesek fellépései tehetik a legemlékezetesebbé, amelyek kö­zött olyan világhírű csoportokat is találunk, mint a moszkvai Nagy Szín­ház 240 tagot számláló balettkara, az ugyancsak moszkvai Szatirikus Színház, a 90 tagú Krasznojarszki Állami Táncegyüttes és a Litván Ál­lami Népi Együttes. A rendezvényso­rozatba természetesen több hazai művésztársulat is bekapcsolódik, így a prágai Nemzeti Színház és a Szlo­vák Nemzeti Színház társulata, a bra­­tislavai Oj Színpad és a prešov! Jo­náš Záhorský Színház, hogy csak né­hányat említsünk; világhírű szovjet szerzők (pl. Csehov, Gogol, Tolsztoj) müveivel állnak majd a közönség elé. A rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitására november 12-én kerül sor Prágában, a Nemzeti Színházban; a meghívott vendégek sorában ott lesz P. Gyemicsev, a Szovjetunió kul­turális minisztere, valamint több szovjet művészeti szövetség elnöke. Elsőként a moszkvai Nagy Színház Balettkara lép a közönség elé a Nem­zeti Színház nemrég újjáéápített pó­diumán, Dmitrij Sosztakovics Arany­kor című művével. Ezt követően a tíz nap során hazánk gyakorlatilag va­lamennyi nagyobb városában bemu­tatkozik valamelyik szovjet együttes, illetőleg sor kerül szovjet szerző da­rabjának előadására, szovjet film ve­títésére vagy szovjet alkotók művei­nek kiállítására. A rendezvénysorozat teljes prog­ramjának ismertetése természetesen nem célunk, mód sem lenne rá, hi­szen a szűkebb szakmai rendezvé­nyek (előadások, szimpozlonok, stb.) nélkül is mintegy százötven fellépést kellene felsorolnunk. Egyrészt tájé­koztatásként, másrészt kedvcsináló­ként azonban néhányat feltétlenül meg kell említenünk, annál is in­kább, mivel hadd mondjuk el még egyszer: olyan világhírű együttesek­ről van szó, amelyek Európa és a vi­lág valamennyi ismert színházában, koncerttermében szívesen látott ven­dégnek számítanak, s amelyeket lát­ni és hallani élményt jelent minden színházlátogatónak, zenerajongónak. Kezdjük a sort a Lenin-renddel két­szer kitüntetett moszkvai Nagy Szín­ház Balettkarával, amely több mint 200 éves múltra tekinthet vissza. Mint már említettük, hazánkban D. Sosztakovics Aranykor című darabját mutatják be, éspedig a prágai fellé­pések után Bratislavában két egy­mást követő napon, november 20-án és 21-én. A Szatirikus Színház Szlo­vákiában kezdi vendégszereplését; az együttesről mondjuk el még, hogy a Munka Vörös Zászló Érdemrend vise­lője. 12-én Csehov Cseresznyéskert, 14-én pedig Brecht Koldusopera című müvét mutatják be, mindkettőt 19 órai kezdettel Bratislavában a Pavol Országh Hviezdoslav Színházban. Szibéria végtelen tájairól, a hatal­masan hömpölygő Jenyiszej mellől jöttek a Krasznojarszki Állami Tánc­­együttes tagjai. Szibéria kimferíthe­­tetlen néptánc-kincsesházából hoztak Г. bácsi, az üzemőr Valón mi az oka. hogy a várinál lassabban sikerül érvényt szerezni a szocialista törvényesség, erkölcs és legyelem elveinek? Hogy sok helyütt megkerülték, másutt formálisan fog­lalkoztak azokkal a határozatokkal, amelyek arra szólítanak fel, hogy ezek megsértőivel szemben szigorúan és következetesen légiünk fel. A CSKP KB Elnökségének levele nyomán, mely többek között a tör­vénytelen vagyonszerzés, a korrupció, a megvesztegetések, a feketézés, a visszaélések elleni harc hatékonysá­gának fokozására szólított fel, társa­dalmunkban megfelelő légkör alakult ki. A dolgozók, a lakosság elítéli a törvényellenes tevékenységet, főképp a közvagyon elleni bűncselekménye­ket. A kereskedelmi szervezetekben szintén szigorúbb és gyakoribb az el­lenőrzés, növekedett az állami keres­kedelmi felügyelőség és a nemzett bizottságok ilyen irányú felelősség­tudata, tevékenysége. Hogyan lehetne valóban mindenütt, minden üzemben és gyárban érvényt szerezni ezeknek az elveknek? Erről tanácskozva — tekintélyes beosztású és felelősségük tudatában tárgyaló emberek — fölvetették, hogy az üzemőrök, éjjeliőrök jogkörét, fele­lősségét kellene növelni. Ott nem szóltam, hát itt mondom, e témához csatolva T. bácsi történetét. Néhány héttel azután történt, hogy a CSKP KB Elnökségének föntebb említett levelét nyilvánosságra hoz­ták. Fölkeresett T. bácsi, egy vállalat üzemőre. Régt kommunista család munkásmozgalmi időkben keményre edződött tagja, akt inkább hozzáten­ne, mint elvenne az üzem, az állam tulajdonából. Tanácsot szeretne kér­ni, mondta. Olvasta a levelet, úgy érzi, azt neki is címezték, és bizony már ideje volt. Néhány éve ugyanist nagyon elégedetlen a dolgok mene­tével. A vállalatnál, amelynek kapu­ját őrzi. számtalan idegen kocsi for­dul meg naponta. A teherszállítókkal még csak-csak velebírna, de a sze­mélykocsik rakományát nem láthat­ja. Annyi azonban tény, hogy a má­zsáid — amelyen keresztül minden kocsi jön és megy — nem kis túl­súlyt jelez. De ilyenkor leszól az igazgató elv­társ vagy a helyettese — és ki kell engednie őket. A saját eszére hall­gatva azonban legalább minden egyes kocsi számát bejegyezte az üzemi naplóba, annak rendje s módja sze­rint. Rájött azután, hogy ezeknek va­lahol nyomuk vész. Mert szólt Ő már a szakszervezett elnöknek, a pártel­nöknek is, hogy nem tiszta dolgok ezek, hogy — szóval nem jó helyre távozik a sok üzemi rakomány. Ez­után hetente váltották a naplóit, s az ő kezében nem volt bizonyíték. De nyitott egy külön, saját naplót. Dá­tum, Óra, kocsi száma, súlya... Meg­próbálták kedélyesen itallal kínálni, vagy megkérdezték, nincs-e olyan anyagra szüksége, amivel a vállalat gazdálkodik, ö azonban nem az az em­ber, akit le lehet kenyerezni. Most, ahogyan azt a levél mondja, felszó­lal a gyűlésen, ha az sem lesz elég, a járási pártbizottságra is elmegy. Jól teszt, biztattam. Néhány hónap múlva ismét bekopogtatott. Hát föl­szólaltam, megmondtam, sóhajttot gondterhelten. És? Kérdezem kíván­csian. Rosszallóan rámnézett, aztán legyintett egyet: Nyugdíjaztak. Vala­hogy nehezebben szakadták fel belő­le a szavak, mint előző találkozá­sunkkor. Azért rövidre fogva elmond­ta, hogy rögtön a gyűlésen cáfolni próbálták az állítását, hogy képzelő­dik, gyanúsítgat. Bizonyítékai van­nak, Másnapra az elfekvő anyagok raktárába osztották be, majd behívat­ták szépen az Igazgatóságra, s kö­zölték vele, hogy mivel már egy éve elérte a nyugdíjkorhatárt, megköszö­nik a munkáját — de kell a helye a fiatalabbaknak. Ha majd idénymun­kásként szükség lesz rá, újra szólnak nekt. Virág, díszoklevél, ajándék ... most már jól megérdemelt pihenését tölti. , . Azt mondta, hogy akár a járásig is elmegy; hát miért torpant meg, kérdeztem szemrehányóan. Nagyon halkan, de nagyon keményen felelte: „Elmehetek akár az atyaúristenhez is, az is nekt, az Igazgatónak ad Iga­zat, azt mondta... Mert a párt őt bízta meg a vállalat vezetésével, nem engem. Ha bennem bízna jobban, én lennék az igazgató és ő az Uzemőr". Érveltem, biztattam, csak a fejét rázta konokul: Te se írod meg, hiába ló ütemben tatád a felesziíles egy csokorra valót, amelybe azonban művészien koreografálták bele a vi­dék mai életét, a változó szokásokat és hagyományukat. Műsorukat 11-én Piešťanyban, a Művészetek Házában és 22-én Bratislavában, a Pavol Or­szágh Hviezdoslav Színházban tekint­hetik meg az érdeklődők. A Litván Ál­lami Népi Együttes szlovákiai fellé­pései közül a kassait (Košice, nov. 18.) és a prešovit (nov. 22.) emeljük ki. A Grúz Filharmónia Énekkara, az IVERIA latin-amerikai vendégszerep­lés után érkézig hazánkba; egyebek között Léván (Levice, nov. 12.), Nagy­kürtön (Veľký Krtíš, nov. 15.) és Nagymihályon (Michalovce, nov 18.) lépnek fel. Jurij Antonov a Belorusz Állami Filharmónia tagjaként kezdte zenei pályafutását. Hamarosan elcsábította őt azonban a könnyűzene, s előbb ő maga alakított zenekart, majd az is­mert leningrádi Éneklő gitárok e­­gyüttes tagja lett. Több ismert együt­tesben való működése után jelenleg az Aerobus nevű 15 tagú esztrádze­­nekar vezetője és énekese. Dalai lí­raiak, dallamosak, a dalszövegek költői színvonalúak. Jurij Ahtonovot és együttesét november 20-án Érsek­újváron (Nové Zámky), november 25-én pedig Homonnán (Humenné) láthatják-hallhatják az érdeklődők. Mindez természetesen csak a‘ töre­déke annak a gazdag és sokrétű programnak, amelyet a szovjet kul­túra napjai az idei jubileumi évben kínálnak. Befejezésül,, mintegy rá­adásként két kiállításra hívnánk fel a figyelmet, amelyek témájukban, eszmei politikai mondanivalójukban népeink barátságának, a közös sors­vállalás eszméjének hű kifejezői lesznek. Az Október szülte művészet a legismertebb szovjet alkotók fest­ményeiből, grafikáiból és kisplaszti­káiból készült válogatás; Bratislavá­ban, a Szlovák Nemzeti Galériában tekinthető majd meg. A Harcokban született barátság címet viseli Nyi­­kolaj Buta, az OSZSZK Nemzeti mű­vészének tárlata; a bemutatásra ke­rülő festmények és grafikák többsé­ge a művész szlovákiai alkotószabad­sága során készült. A kiállítás no­vember 14-től a bratislavai Doszto­jevszkij sori kiállítőteremben várja látogatóit. Vass Gyula mondanám el, neki hinnél, nem ne­kem. Mielőtt^elköszönt, a kabátzse­bére szorította a tenyerét: „A note­szomban itt van minden autó , rend­száma egytől-egyigl A dátum az óra.“ Ha mégis sikerülne, hogy ezeknek az ügyeit földerítse valaki, engem itt megtalálnak/“ Ezek szerint T. bácsi feladta a harcot? Vagy néni volt elég ügyes? Mert tisztességéhez és jószándékához nem fér kétségI Netán nagyobb, biz­tosabb hatáskörrel rendelkezve végig tud volna vinni vállalata üzelmei­­nek feltárását? Tény, hogy az em­lített . Igazgatónak a környezetében több a bennfentes ismerőse és jóaka­rója, mint T. bácsinak, az üzemőrnek. T. bácsinak, akinek a nevét azért nem írom ki, mert hátha ártanék neki. Talán még a nyugdíjasoknak járó kedvezmények megvonására is „javaslatot tenne" az igazgató az üzem szakszervezeti vezetőinél. T. bácsi és a többi üzemőr akkor segíthet csak többet, ha a leleplezett igazgatók nevét sem fogjuk elhall­gatni. Akkor majd kiírhatjuk T. bá­csiét, az üzemőrét is, akit ugyanany­­nyi bizalom illet, mint bármelyik más kommunistát, és az igazgatót is csak annyi, amennyit megérdemel.., H. Mészáros Erzsébet A szocialista Akárcsak a népgazdaság más ága­zataiban, a mezőgazdasági üzemek­ben dolgozó kommunisták is egyre élénkülő szorgalommal készülődnek a pártalapszervezetek értékelő, év­záró taggyűlésére. A mezőn már mind kevesebb a tennivaló, így bőven jut idő a tanácskozás rangjához illő felkészülésre. A Komáromi (Komárno) járásban október végén afelől tudakolóztunk, mennyire jutottak a pártszervezetek a felkészülésben? Lovász György, az SZLKP Komáromi Járási Bizottságá­nak előadója egyebek között elmond­ta, hogy a körzetébe tartozó mező­gazdasági üzemekben — konkrétan a csallóközaranyosi (Zlatná na Ost­rove), a csicsói (Čič'ov) a lakszakál­­lasi (Sokolce) meg a nemesócsai (Zemianska Olőa) szövetkezetben — a CSKP KB 15. plénumának határo­zata értelmében kidolgozott időter­veknek megfelelően halad az alap­szervezetek évzáró taggyűlésére való felkészülés. Mint a pártcsoportok napjainkban zajló tanácskozásai is jelzik, a kommunisták megszívlelték a központi irányelveket s az elért si­kerek magasztaiása helyett a tapasz­talt problémák okának felderítésére, a jövőbeli eredményesebb tevékeny­ség megalapozására fordítják a na­gyobb figyelmet és a több szót. A PÄRTCSOPORTOK MAR TANÁCSKOZTAK A lakszakállasi (Sokolce) Cseh­szlovák-Magyar Barátság Egységes Földműves-szövetkezetben a pártalap­szervezetek évzáró taggyűlését de­cember elejére, az üzemi pártkonfe­­renctát december 20-ra tervezik. A készülődésről Rákócza Ferenc, az üzemi pártbizottság elnöke imigyen nyilatkozott: — Szövetkezetünk négy pártalap­­szervezetében összesen százhatvankét kommunista tevékenykedik, beleértve természetesen a hat párttagjelöltet is. Az elmúlt választási időszakban tizenöt pártcsoportunk volt, ezekben máris lezajdottak az értékelő tanács­kozások. Ezeken az összejöveteleken általában az adott ágazat vagy rész­leg feladatainak . teljesítéséről és gondjairól is szó esett, de a tanács­kozás legfontosabb küldetése minden esetben a konkrét személyi feladatok teljesítésének értékelése volt. — Sikerült-e őszinte véleménynyil­vánításra ösztönözni az embereket, érvényre jntott-e a bíráló igényes­ség? — Részrehajlás nélkül állíthatom, hogy kommunistáink tanácskozása minden esetben az elvárásoknak megfelelő légkörben és a többre­­jobhra törekvést tükröző, bíráló igé­nyesség szellemében zajlott. Minden pártcsoportban érdemi vitának lehet­tünk tanúi, de az őszinte elvtársi bí­rálat legjellegzetesebb példájával a lakszakállasi állattenyésztési köz­pontban működő pártcsoportok ta­nácskozásán találkozhattunk, ahol végülis az egyik pártcsoportvezetőt leváltották. Minderre nem véletlenül került sor, ugyanis szövetkezetünk újabban komoly gondokkal küszkö­dik a tejtermelés fejlesztési felada­tainak teljesítését illetően. Tagadha­tatlan, hogy az áldatlan állapot ki­alakulásához részben az is hozzájá­­duit, hogy évekkel ezelőtt hústerme­lésben jeleskedő tehénállomány lét­rehozását szorgalmaztuk s nem szá­moltunk azzal, hogy egyszer elma­radhatunk a tejhasznosságot javító haszonkeresztezést választó üzemek­től. Most a hústermelésben kerületi szinten is élvonalba tartozunk, vi­szont a tejtermelésben meg adóssá­gaink vannak. De miért tagadjuk, hogy a dolgok ilyettén alakulásához az egykori döntésen túlmenően az állatgondozók hozzáállása is jelentő­sen hozzájárult? A pártcsoportok te­vékenységének elmélyítése, a kommu­nisták személyes példamutatása еЪЬеп az ágazatban is a hőn óhajtott hala­dás mozgató rugójává válhat. A gondenyhítő kezdeményezésre és a kommunisták másokat is jobb mun­kára ösztönző példamutatására bi­zony nagy szükség lesz, mert mint azt Lelkes Béla üzemgazdásztól meg­tudtam, a négyezerkétszáz hektáros gazdaság csupán az idén mintegy há­romszáz ezer liter tejjel marad adó­sa a népgazdaságnak. Ilyesmi egy sorvégi gazdaságnak sem válna be­csületére, nem még egy magát élvo­nalbelinek mondó szövetkezetnek, a­­mely egyéb vonatkozásban rendsze­rint eredményesen gazdálkodik. Hogy azért itt is tudnak tejet termelni, azt a két-három évvel ezelőtti sikerek is igazolják. — Az értékelő tanácskozások óta már csak tizenegy pártcsoportunk működik — folytatta Rákócza elv­társ. — Az átszervezésre, a pártcso­portok létszámának csökkentésére a­­zért került sor, mert nemrég elké­szült az új központi gépjavító és kar­bantartó műhely s végre a gépüze­melési ágazatban is megvalósíthattuk a rég tervezett összpontosítást. A gé­pekkel együtt természetesen a gép­kezelők is egy központba kerültek s egy pártcsoportban dolgozhatnak aZ ágazat kommunistái. Bízunk ben­ne, hogy ez javára lesz a pártmun­kának. — Mindent egybevetve, borongás vagy inkább vidám és derűlátó han­gulat fog uralkodni az alapszerveze­­tek évzáró taggyűlésén, illetve az üzemi pártkonferencián? — Mint általában mindenütt, ná­lunk is vannak gondok és főfájást okozó problémák, de nem az a dol­gunk, hogy keseregjünk. Sokkal több­re megyünk, ha a CSKP KB 15. ülé­sén határozatba foglaltak szellemé­ben járunk el és felkutatjuk az ed­digi munkánk során észlelt fogyaté­kosságok okait, s konkrét intézke­déseket teszünk annak érdekében, hogy még egyszer ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, és ha lehet, másokat is elkerüljünk. És itt nem csupán a tejtermelésről van szó, ha­nem például a cukorrépáról is, mert ilyen vonatkozásban is tartozással zárjuk az ötéves tervidőszakot. Igaz, mindössze négy vagy öt százalékról van szó, de a tartozásokra is „áll“ a mondás, hogy kilókból lesznek a tonnák, fillérekből a milliók. Egyéb­ként az elnökségi főbeszámoiót már eleve úgy állítjuk össze, hogy érde­mi vitára, alkotó kezdeményezésre ösztönözze a kommunistákat. Az el­ért sikereket éppen csak érinteni fogjuk, viszont annál nagyobb teret és több időt szánunk a fogyatékos­ságok ellemzésére, illetve annak a kérdésnek a megvitatására, hogyan léphetnénk tovább a növénytermesz­tés és az állatenyésztés szükségszerű belterjesítése útján. Hogy csak egy példát említsek: a gabonatermesztés­ben idén is szép eredményt értünk el s összességében 580 tonna gabo­nát termeltünk terven felül. Büszkék vagyunk az edddigi sikereinkre, de már szeretnénk előbbre lépni. Éppen ezért válaszoltunk a fejlesztést kez­deményezők felhívására s nem csu­pán ígérjük, de valóban szeretnénk is elérni a 7 tonnás átlaghozamot a gabonaféléknél. Persze, ennek érde­kében tenni is kell, mégpedig nem is keveset. És így van ez minden szakaszon és minden vonatkozásban. Ezt elsősorban nekünk, kommunis­táknak kell tudatosítanunk. Kádek Gábor internacionalizmus szép peiip Jelentős esemény színhelye volt a múlt szombaton Prága. Ünnepélyesen üzembe helyezték a metró В vo­nalának első szakaszát, ezzel befejeződött a városköz­pontban a metróépítés fontos része. Az új vonal Smícho­­vot köti össze Karlínnal. A metró, a csehszlovák—szovjet barátság jelentős építkezése, a szocialista építés legfontosabb létesítmé­nyei közé tartozik. Jelenlegi vonalainak hossza 30 kilo­méter, 32 állomása van, és naponta mintegy egymillió utast szállít. 1 Az ünnepélyes átadáson részt vett Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke és Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök is. Az újjáépített Jungmann téren Antonín Kapek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a városi pártbizottság vezető titkára és František Stafa főpolgármester üdvözölte a becses vendégeket. Gustáv Husák elvtárs és a többi ven­dég nagy érdeklődéssel tekintettp meg a felújított te­ret, majd az összegyűlt prágaiak szívélyes köszöntése közepette végigmentek a Köztársaság térig kialakított új sétálóutcákon. Prágának ebben a részében a metró építésével kap­csolatban nagy változásokat hajtottak végre. Kizárták a közlekedést, felújították az útburkolatot és több üz­letet. Husák elvtárs és a többi vendég elismeréssel szólt az építőművészek, a tervezők és különféle szak­emberek munkájának eredményeiről. A felújított város­rész új arculatának megteremtésében a prágai vállala­tokon kívül más városok szakemberei is részt vettek. Az átalakulás azt a nagy gondoskodást bizonyítja, ame­lyet a párt és a szocialista állam Prága fejlesztésére fordít. Kapek elvtárs után Venjamin Dimsic, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese emelkedett szólás­ra. Tolmácsolta a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának, a szovjet kormánynak és Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának szívélyes üd­vözleteit. Leszögezte, hogy a prágai metró építése a megbonthatatlan csehszlovák—szovjet barátság egyik legjelentősebb megnyilvánulása. Bejelentette, hogy a moszkvai metró új vonalán ünnepélyesen átadták a Prágai állomást. A csehszlovák és szovjet szakemberek testvéri együttműködése, amely a hetvenes években kez­dődött a prágai metró építése során, a szocialista inter­nacionalizmus gyakorlati megvalósításának szép példája. A kölcsönös tapasztalatcsere jelentősen meggyorsítja haladásunkat. Szocialista gazdálkodási rendszerünk új, hatalmas lehetőségeket teremt kölcsönös együttműkö­désünk további fejlesztéséhez és megszilárdításához

Next

/
Oldalképek
Tartalom