Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-26 / 43. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. október 28. „Boldog jövőt teremts e népnek..." гопа járadék-kiegészítésben részesülnek. A járásban tízezer a középiskolát és ezer a főiskolát végzett dolgozó. Az utóbbi négy évtizedben 33 község lakosai jutottak vezetékes, egészséges ivóvízhez, vagyis a járás lakosságának csaknem a fele. Természetesen a vízvezeték-hálózat építése tovább folyik. Ami pedig a gázvezeték-hálózatot illeti, már megkezdődött az építés, s néhány községben már olcsó fíltóenergiához juthatnak. Rengeteget javult, tökéletesedett a járás úthálózata. Összesen 28 új vasbetonhíd épült, s 117-et korszerűsítettek. Az autóbuszjáratok száma több mint a hétszerese az azelőttinek. Szélesedett az üzlethálózat [339). Míg a jednota Fogyasztási Szövetkezet áruforgalmi értéke 1945- ben csupán 6,5 millió korona volt, ma már meghaladja a 900 millió koronát. A járásban összesen 189 étkezde üzemel. S mindeddig nem szóltunk arról, hányán üdülnek évről évre bel- és külföldön, hányán keresnek gyógyírt bajukra gyógyfürdőkben, mennyi a dolgozók személyautóinak száma stb. Az idősebb nemzedékhez tartozók még jól emlékeznek arra, egész életükön át mennyit kellett gürcölniük, nélkülözniük, egyik napról a másikra tengődniük. S hányán vándoroltak annak idején a tengerentúlra, a boldogabb, az emberibb élet reményében?. Egy nyugdíjasklubban vagyunk Rozsnyón (Rožňava), a város szívében. Evekkel, emlékekkel terhes emberek mesélnek egymásnak, és játszanak önfeledten, mint a gyerekek. Az apókák arca frissen borotvált, cipőjük fénylik, mint a kristály. Görbebottal, vagy anélkül érkeztek, vasalt ruhában, fehér vagy kockás ingben. Az idős nénikék egyszerű viseletben, tekintetük mosolygós. Többségben rokonok, szomszédok figyelemgyfirrtjében élnek. Mégis vonzódnak ebbe a klubba, ahol nyugtatja őket az azonosság, a sorsközösség tudata. Itt visszaidézhetik a szálunkra egykoron kellemes, vagy szomorkás ízű sorsélményeket. ülnek, nevetgélnek, keveset hallgatnak. Beszédjükben meglepően nyíltak és őszinték. Az arcuk, a hangjuk, a gesztusaik valódi énjükkel azonosíthatók. Sorsuk viselői. Ügy ülök köztük, mint a messziről jött és a távolba igyekvő vándor, ősi szóbél, intelmekből, jó tanácsokból kifogyván megpihenek, s ójra feltöltöm tarisznyámat az éltető, vezérlő, identitásomat tápláló szellemi Javakból. Hetvenen verődtek össze ezen a délutánon. Rozsnyóró! és környékéről mintegy háromszázhatvanan (általában 70 éveseknél idősebbek) járnak ide kisebb-nagyobb rendszerességgel. Másfél évtizede működik a klub, s öt éve lakják ezt a „játékbarlangot“. Azelőtt csak két helyiségük volt, most hét szobában kényelmeskedhetnek. Az épület tatarozásában a megbecsültek is sokat segítettek. A pazar berendezést a városi nemzeti bizottság vásárolta. Körbejárom a nyugdíjasok második otthonát, hogy bemutathassam az itteni tárgyakat, az itt történt eseményeket, A 94 éves Tóbisz Sándor bácsinak gratulálnak Sorsuk viselői A Dargói emlékmű Már a két kezünkön is megszámolhatjuk, hány hét van még hátra ebben az évben. Az ötéves tervidőszak végéhez érünk, s közeledik a választások időszaka is. Értékeljük a megtett utat, eredményeinket, az eltelt négy évtizedet, amelynek summázata örömtelfes. Mindezt a CSKP politikájának, valamint szorgalmunk és tudásunk egyesítésének köszönhetjük. A következő ötéves tervidőszakban még igényesebb feladatok teljesítése vár reánk. Ezek a társadalmi elvárások úgy teljesíthetők, ha még elszántabban és célratörőbben küzdünk az elavult nézetek ellen, felkarolva ugyanakkor a fejlődést előbbre mozdító úfat. IVAN SÁNDOR volt a munkaviszonyban levők száma, ma több mint 52 ezer; a Járás lakosságának 75)5 százaléka aktív munkaerő. A női munkaerő ma [a háború utánihoz viszonyítva) a nyolcszorosára emelkedett. Már 1948-ban megkezdődött a járásban a mezőgazdaság szocialista átépítése: szövetkezet alakult Nagyszaláncon [Veľký Slanec), Abaújszinnán (Snina), Miglécen (Mtlhostj, Komarőcon (Komarovce), Csécsen (Ceőejovce), Perényben [Perín), lápokon (Janíky), Nagyidán (Veľká Ida) és Nová Polhorán. Jelenleg 17 szövetkezet, 3 állami gazdaság és egy Agrokomplex gazdálkodik, magas szívonalon. A huszonöt évvel ezelőtti átlagos hektárhozamok csaknem megháromszorozódtak, a tejtermelés meg majdnem a négyszeresére emelkedett. Az ipar és a mezőgazdaság ilyen magas fokú fejlődése nemcsak az életszínvonal emelkedésére hatott kedvezően, hanem a dolgozók tudatformálására, szellemi gazdagodására is. A járásban 40 év alatt összesen 18 ezer 900 lakás épült, ebből több mint 15 ezer családi ház. Ezenkívül számos középület létesült, összesen 16,6 milliárd korona értékben, melyből csaknem egymilliárd korona értéket a lakosok teremtettek. Míg a letűnt társadalmi rendszerben egy tanító négy osztály diákjait is tanította egyetlen tanteremben; ma mtnden évfolyamnak megvan a saját tanterme. Csaknem valamennyi nagyobb községben korszerű iskola épült. Most azon Igyekszünk, hogy megfelelőek legyenek az iskolák konyhái, étttermel és tornatermet. Évtizedekkel ezelőtt a járásban összesen 30 régi típusú óvoda volt, jelenleg 104 az óvodák száma, melyeket az óvodáskorú gyerekek 92,3 százaléka látogat. A művelődési otthonok száma 85- ra gyarapodott, s a 120 helyi népkönyvtár könyveit a járás lakosságának egyötöde (21%) olvassa, kölcsönzi. A folklórünnepségek immár hagyományosak Rozhanovcében, Alsóláncon (Nižný Lanecf, Nagyidán, Buzitűn (Buzitka) és Somodiban. A Dargói Rózsa kulturális rendezvény már másfél évtizedes hagyománnyal rendelkezik. Ez a rendezvény a felszabadító szovjet hadsereg iránti mély tiszteletet és hátát hivatott kifejezésre futtatni [a Dargói hágónál 20 ezer szovjet katona áldozta életét szabadságunkért). Mindenképpen szólni kell még arról is, milyen fejlődésen ment keresztül az eltelt négy évtized alatt a dolgozókról való egészségügyi gondoskodás. 1945-ben a járásban csupán kilenc orvos működött, ma számuk meghaladja a 197-et, ami egyben azt is jelenti, hogy egy orvosra csupán félezer lakos fut. Járásunk húszezer nyugdíjasa évente csaknem 200 millió korona járadékot kap szocialista társadalmunk gondoskodása révén. Ezenkívül a leginkább rászorulók még mintegy 5 millió ко-Nem ér rá öregedni tart a „Nagy család“. Ilyenkor gulyást főznek, süteményt esznek, bort isznak. Szól a zene, ropják a táncot, liallik a nóta. A közelmúltban „szellemi vezérüket“, Tóbisz Sándor bácsit köszöntötték 94. születésnapján. Az ünnepelt még egyedül vezeti a háztartást; parasztember volt, majd kőműves lett. Megjárta Amerikát... A következő ajtó a sakkozóba nyílik, itt öt asztal mellett „tusáznak“. A legjobbak harmadik helyezést értek el a járási sakk-bajnokságon. A kártyásoknak rendezték be a legkisebb zugot; legfeljebb tizenhatan ülhetnek össze. Innen a nyugodtabb hangulatot árasztó biliárdterembe visz az űt, ahol húsz őszhaiú küzd a pontokért. Ök a klub legaktívabb látogatói. Évente körmérkűzéses versenyt rendeznek. Az „asztal* tenisz-csatákat“ is ebben a teremben vívják meg. Az asszonynép egy szobában „húz4 za“ meg magát. Kényelmes heverőkön. fotelokban üldögélve kézimunkáznak, tereferélnek. Mindenfelé virág, a falakon festmények, és egy óra ketyegése jelzi az Idő könyörtelen múlását. A sarokban kötőgép. Évente egyszer kötőgép-üzemeltető tanfolyamot tartanak. Odább egy konyhára bukkanok. Farkas Gyuláné a kiubgondnok-feieség, a büfés és a takarítónő egy személyben. Szörpös és citromos tea, kávé és ásványvíz, üdítőital és sör — mindig kapható. A helyiségek tágasak, a falak csillárfénytől világosak, mindenütt süppedő szőnyegek. Központi fűtés ontja a meleget. A nyári teraszt a vénasszonyok nyara után bezárták. Az udvar és a kert csodaszép virágait, rózsáit az ősz már lehervasztotta... A klubtagok most éppen az idei kirándulásaik élményeivel varázsolják széppé a múló időt: gondolatban valahol a Gellért-hegyen, a Magas-Tátrában, vagy a közeli tájakon barangolnak. Farkas Gyula bácsi, a „vénülő ház“ gondnoka kísér ki mindennapi világukból. A kapuban még elmondja á saját rövid „történetét“: hatvanöt évéből negyedszázadnyi időt bányászként élt le. Alapító tagja volt a klubnak, nyolc éve pedig mindenes fenntartója. Egy vallomást súg még az éjszakába: — Mindenestől szeretem ezt az Eletet, mert olyan szép és bíztatóan emberi. KORCSMAROS LÄSZLÖ Ä hatvanhat éves vágsellyei (Sala) Szediák István bácsi életében már megtette a magáét. Fiatalkorában cselédeskedett, reggeltől napestig a mások földjén robotolt. Ä felszabadulás után belépett a földműves-szövetkezetbe. — Először éreztem. hogy a munkámnak értelme van és megbecsülnek érte. Amit tettem, magamért és a társadalomért tettem. Közben nyugdíjazták. Mások ebben a korban viszszavonulnak, hogy .............. ........................ •*“ pihenéssel töltsék vagy kedvteléseiknek szentelték Idejüket. Élvezik a nyugalmas öregkort. Amt azt Illeti, Pista bácsi is élvezi, csakhogy nem pihenéssel, semmittevései. Ma is, mint annyi éven át, naponta munkába áll. így vall: — Otthon megölne az unalom, belebetegodnék a tétlenségbe. A falusi és mezőgazdasági fiatalok szlovákiai találkozójának kaszálóversenyén a bírálóbizottság legszigorúbb tagja volt. Figyelmét nem kerülte el a legapróbb részlet sem. A zsűri elnöke, fán Mlynár mérnök is rendre kikérte a véleményét. S hogy bizonyítsa, nemcsak bírálni tud, fogta a kaszáját, és megmutatta, hogyan kell azt csinálni. De nemcsak virtusból, naponta ezt csinálja tavasztól őszig. Meg fog lepődni — fordult hozzám —. de van egy nyolcvanéves barátom, minden nap együtt járjuk kaszával a határt. Azzal ugratjuk egyást, hogy ha így folytatjuk, soha nem érünk rá megöregedni. A gazdasági épületek közelében levágjuk a gazt, hogy ne csúfkodjék, máshol, a nehezen hozzáférhető helyeken lekaszáljnk a füvet, hogy ne vesszen kárba. Persze, mi sem vagyunk már a régiek. Legénykorban fél hektárt Is lekaszáltam egy nap. Aratáskor két-három asszony se győzte szedni utánam a markot. De azért még most se vallók szégyent. Különösen Jól megy a munka hétfőn, ha jó kipihentem magam. Hogy mi a véleménye a mai fiatalokról? — Örülök, hogy még nem felejtettek el kaszálni. Egyikük-másikuk elég Jól bánik a kaszával. Jobban tennék azonban, ha nemcsak az erejüket, hanem az eszüket is használnák. Meglátnák, mennyivel könnyebben szaporodnának a rendek. Mert kaszálni ésszel kell. Palágyl Lajos (A szerző felvétele) Farkas Gyula bácsi, a gondnok fe az itt dolgozó-elmélkedő bölcseket. A nagy társalgót szőnyeg diszíti. A bútorzat: terítős asztalok, párnázott székek, zongora, színes televízió és lemezjátszó. Ebben a szobában kapott helyet a magánadományokból alapított könyvtár. Szlovák és magyar nyelvű újságot fizetnek elő. Akár százan is elférnek kényelmesen: itt gyűlnek egybe, ha előadó Jön közéjük, vagy ha névnapot, születésnapot ünnepelnek. Negyedévenként meghitt, családias összejöveteleket A „kártyabarlangban“ ]A szerző felvételei]. A Dargói Rózsa 15. évfolyamának emblémája Nagyon érzékletesen, a múltat a jelennel összehasonlítva vall ezekről az alapvető változásokról, a forradalmi átalakulásról FECSÖ PÁL a ,Bódva völgye“ című versében. Szűkebb hazám a Bődva völgye, hegyek-övezte kts világ, kacagó szél szárnya hozza a fenyők üde illatát. rA kapitalista társadalom parasztjainak sorsát, kiszolgáltatottságát Így jeleníti meg: Kavicsos földjén panasz s nóta termett, mint sok száz helyen, hol zsúp volt a tető, hol széllel ostorok kerengtek s másnak aratott a szántóvetö. "Aztán a néphatalomra utalnak a további verssorok: A régi kínok még visszatérnek, mint rossz álom, lidércnyomás, de érzi már gyermek és felnőtt, hogy 6 a dalos, ő itt a dudás. Felnőtt e nép, túlnőtt a váron jövőjénél ő már a kovács Nos, szóljunk néhány szót a négy évtizedes fejlődésről, konkrétan. Míg régebben a járás mezőgazdasági jellegű volt, addig ma már 23 ipari üzem és vállalat működik: a Tornaváraljai (Turnianské Podhrpdief Cementgyár, a Szepsl [Moldava nad Bodvou) Tesla, az acélszerkezeteket gyártó üzem Hutníky-ban stb. Ezek az üzemek, vállalatok nemcsak munkalehetőséget nyújtanak, hanem a járás munkásosztálya létszámnöveléséhez ts hozzájárulnak. Míg a háborút követő időben az Ipari termelés értéke évente 150 millió korona volt, jelenleg az egymilliárdhoz közeledik. Negyven évvel ezelőtt csupán 8 ezer Я felszabadulás óta eltelt 40 év alatt gyökeresen megváltozott az élet a Bódva völgyében — és a Kassa-vidékt (KoSlce-vidiek) járás számos más vidékén (Hernád-, Tárca- és ösvamente) ts.
