Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-12 / 41. szám
1985. október 12. 5ZABAD FÖLDMŰVES, 13 A népgazdasági érdekeknek megfelelően Ä CSSZSZK 1981—1985. évi gazdasági és szociális fejlődésének fő irányai értelmében a mezőgazdaságiélelmiszer-ipari komplexum számára a hetedik ötéves tervidőszakban is alapvető feladat maradt az önellátás fokozatos elérése a szemesek termelésében, és az önellátás mértékének további növelése az alapvető élelmiszerek termelésében. A további feladatok közül meg kell még említeni az egyes termelési szakaszok be!terjesítésének elmélyítését, a növénytermesztés kiemelt fejlesztését, a termelés szerkezetének és elhelyezésének tökéletesítését, az állattenyésztés szerkezetének a saját takarmányforrások alapján történő továbbfejlesztését — elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztésén, a gazdasági állatok termelőképességének növelésén és az abraktakarmányok fogyasztásának csökkentésén keresztül. Az ésszerű táplálkozás igényeinek kielégítése e lakosság számának növekedésével és a mezőgazdasági földterület csökkenésével egyre igényesebb feladat. A korábbi években az életszínvonal emelkedését többek között a fehérjékben gazdag állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának jelentős mértékű növelése is elősegítette. Ezért az előző ötéves tervidőszakokban az állattenyésztési termelés gyorsabb ütemben növekedett. Például a bruttó állattenyésztési termelés 1980-ban hazánkban a brntté mezőgazdasági termelésben 53.1 százalékban részesedett. Amint már említettük, a hetedik ötéves tervidőszakban a növénytermesztést kell gyorsabb ütemben fejleszteni. Ennek megfelelően fokozatosan csökkent az állattenyésztés részesedése; a részarány tavaly 55.6 százalékra csökkent. Az előző ötéves tervidőszakokban a piac igényeinek kielégítését elsősorban a gyorsabb áOományfelűiításra igénytelenebb sertés- és baromfitenyésztés fejlesztésével oldották meg. Ez azonban a másik oldalon növelte az abraktakarmányokkal szembeni igényeket. Akkoriban a takarmánytermelésben fe’merülő problémákat az abraktakarmányok külföldi behozatalával kellett megoldani, ami a hatodik ötéves tervidőszak éveiben jelentős mennyiséget képviselt. Például J980-ban az abraktakarmányok behozata'a kétmillió 634 ezer tonna, ebből n szemes termények külföldi behozatala pedig egymillió 887 ezer tonna volt. A világpiaci árak ugrásszerű emelkedése viszont nehézségeket okozott hpzánk devizagazdálkodásában. Lényegében ez tette szükségessé, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban az állattenyésztési termelést a hazai takarmányforrásoknak megfelelően fejlesszük. Nézzük meg közelebbről, hogy a hetedik ötéves tervidőszak első négy évében, illetve az idei év első felében hogyan sikerült eleget tenni a tervfeladatoknak az állattenyésztés szakaszán. Az első lépést az állattenyésztési termelés szerkezetének lényeges megváltoztatása jelentette. Itt mindenekelőtt a termelés belterjesítésének további elmélyítésére, azaz az állatállományok darabszámának csökkentésére, a gazdasági állatok termelőképességének és a takarmányfelhasználás hatékonyságának növelésére kell gondolnunk. ALLOMANYSZABALYOZAS A sertésállomány csökkentése 1981-ben, a baromfiállományé pedig csak 1984-ben vette kezdetét. Ennek bizonyítására néhány adat a Szövetségi és a Szlovákiai Statisztikai Hivatal jelentéseiből. Míg hazánkban az 1980- as év végén hétmillió 894 ezer sertést tartuttak, addig — mindig az előző év valóságához viszonyítva — 1981- ben 592 ezer (az SZSZK-ban 210 ezer 400), 1982- ben 176 ezer, 1983-ban 58 ezer íaz SZSZK-ban 51(10), 1984-ben 327 ezer darabbal (az SZSZK-ban 4,6 százalékkal), az idei év első felében pedig 282 ezer darabbal (az SZSZK-ban 9,2 százalékkal) kevesebbet. Az említett évek viszonylatában a kocák száma 129 ezer darabbal csökkent. Míg 1980-ban hazánkban 47 millió 283 ezer baromfit tartottak, addig — szintén az előző év valóságához viszonyítva — 1981-ben 105 ezer, 1982-ben egymillió 824 ezer, 1983-ban egymillió 765 ezer (az SZSZK-ban 343 ezer 200 darabbal csökkent) darabbal többet, 1984-ben kétmillió 458 ezer darabbal (az SZSZK- ban 1 százalékkal), az idei év első hat hónapjában pedig kétmillió 249 ezer darabbal (az SZSZK-ban 5,3 százalékkal) kevesebbet. Az 1980-as és az 1084-es évek viszonylatában a tyükállomány hazánkban egymillió 663 ezer darabba) növekedett. Tehát mind a baromfi-, mind pedig a tyúkállomány tekintetében a darabszám csökkenésére első Ízben csak a múlt évben került sor, de még tavaly is többet tartottak belőlük, mint például l^jU -ben vagy 1982-ben. Nem beszélve arról, hogy a tojástermelés ugrásszerű növelése gyenge hatékonyságú kivitellel párosult. Ha már a darabszámnál tartunk, említsük meg a szarvasmarha-, s ebből mindenekelőtt a tehén-, valamint a juhállomány alakulását is. Míg 1980-ban hazánkban ötmillió kétezer (az SZSZK-ban egymillió 502 ezer 800) szarvasmarhát, ebbő! egymillió 902 ezer tehenet tartottak, addig 1984-ben 148 ezer darabbal több szarvasmarhát, viszont 22 ezer darabbal kevesebb tehenet, az idei év első felében pedig ötezer darabbal kevesebb szarvasmarhát és 116 ezerrel kevesebb tehenet. A juhállomány tavaly az 1980-as év valóságához viszonyítva hazánkban 158 ezer darabbal, egymillió 68 ezer darabra nőtt. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy a juhállomány elsősorban az egyéni tenyésztőknél növekedett. A hetedik ötéves tervidőszak első három évében érvényesített intézkedésekkel, — amelyek a sertésállomány csökkentését és a szarvasmarha-állomány növelését szorgalmazták — 1983 ban az 1981-es év valóságához viszonyítva 4Б8 ezer, ebből a sertéstenyésztésben 350 ezer tonna abraktakarmányt sikerült megtakarítani. A gazdasági állatok darabszámának változásait a területegységre jutó állatsűrüség is hűen tükrözi. Míg 1980-ban száz hektár mezőgazdasági területre számítva hazánkban 73,9 darab szarvasmarhát tartottak, addig 1984-ben már 76,5 darabot. Ugyanezen évek viszonylatában száz hektár szántóterületre számítva hazánkban a sertések száma 164,8 darabról 140,9 darabra csökkent, viszont a baromfiak száma 9858 darabról 1013,8 darabra növekedett. A TERMELŐKÉPESSÉG FEJLŐDÉSE Mezőgazdaságunkban a legfigyelemreméltóbb fejlődést a tehenek évi tejelékenysége növelésében értük el. Tavaly az 1980-as év valóságához viszonyítva hazánkban a tehenek évi fejési állaga 446,6 literrel, azaz 14,5 százalékkal nőtt és elérte a 3536 (az SZSZK-ban ugyanakkor a 3345) litert. Örvendetes, hogy ugyanakkor az egy liter tej termelésére felhasznált abrakmennyiség 0,27 kilogrammról 0,23 kilóra csökkent. A tyúkok évi tojáshozama taúaly az 1980-as év valóságához képest 11,1 darabbal, azaz 5,1 százalékkal — 239,9 darabra növekedett. Ezzel ellentétben az állattenyésztés leggyengébb pontját továbbra :s a szarvasmarba- és a sertéshizlalás jelenti. Például a sertések előhizia’ásában és hizlalásában az 1980-as év valóságánál jobb eredményt csak tavaly sikerült elérni. Az átlagos napi súlygyarapodás 0,532 kilogrammos, az egy kiló súlygyarapodás elérésére felhasznált abrakmennyiség pedig 3,58 kilogramm volt. Még rosszabb a helyzet a szarvasmarha-hizlalásban, ahol az 1980-as évi szintet még nem sikerült elérni. Tavaly az átlagos napi súlygyarapodás 0.71 kilogrammos, az egy kiló súlygyarapodás előállítására felhasznált abrakmennyiség pedig 2,13 kilogramm volt. Nézzük meg mág közelebbről néhány további mutató alakulását. A száz tehénre számított borjúelválaszlás tavaly az 1980-as év valóságához viszonyítva 3,36 darabbal 101,84, az egy kócára számított malacelválasztás 0,97 darabbal 17,88 darabra, a hústermelés — élősúlyban számítva — 36 ezer tonnával egymillió 727 ezer tonnára, ebből a marhahúsé 40 ezer tonnával 709 ezer tonnára növekedett, a sertéshús termelése viszont nyolcezer tonnával 997 ezer tonnára csökkent. A tejtermelés ugyanebben az időszakban 829 millió literrel hatmilliárd 560 millió literre, a tojásterme’.és pedig — 604 millió darabbal — ötmilliárd 504 millió darabra növekedett. Az idei év első felében a múlt év azonos időszakához viszonyítva hazánkban a tejtermelés 0,8 (az SZSZK-ban 2,4), a tojástermelés 1,8 (az SZSZK-ban 2,7) százalékkal növekedett, a hízómarhák átlagos napi súlygyarapodása 1,5 százalékkal csökkent, (az SZSZK-ban 1,5 százalékkal növekedett), a hízósertések . átlagos napi súlygyarapodása pedig 2,3 (az SZSZK-ban 4,5) százalékkal növekedett. / A FELVÁSÁRLÁS FEDEZI A SZÜKSÉGLETEKET Á termelés növekedése az állati termékek felvásárlásában is megmutatkozott, habár a hetedik ötéves tervidőszak első négy évében váltakozéan alakult. Például marhahúsból — élősúlyban számítva — 1980-ban 669 ezer, sertéshúsból 902 ezer, baromfihúsból pedig 245 ezer, 1981-ben marhahúsból 651 ezer, sertéshúsból 937 ezer, 1982-ben sertéshúsból 791 ezer, 1983-ban marhahúsból 674 ezer, sertéshúsból 820 ezer, tavaly marhahúsból 709 ezer, sertéshúsból 843 ezer, baramfi húsból pedig 237 ezer tonnányit vásároltak fel. Az 1980-as és az 1984-es évek viszonylatában a marhahús-felvásárlás 40 ezer tonnával növekedett, ugyanakkor a sertéshúsé 59 ezer, a baromfihúsé pedig nyolcezer tonnával csökkent. A tej és a tojás felvásárlása 773 millió literrel, illetve 361 millió darabbal növekedett úgy; hogy egy évben sem volt tapasztalható csökkenés. Tekintette! gz értékesítésben felmerülő problémákra, valamint a külföldön történő, kevésbé hatékony tárolásra, az állati termékek felvásárlásának állami tervét az utóbbi években az előző évek valóságához viszonyítva rendszeresen csökkentették, de szinte minden esetben jelentős mértékben túlteljesítették. Például a múlt évben hazánkban a tervezett marhahús-felvásárlást 5,2, a sertéshúsét 6,7 (az SZSZK-ban a marha- és sertéshúsét 2,2), a baromfihúsét 3,0 (az SZSZK-ban 3,5), a tejét 8,9 (az SZSZK-ban 5,5), a tojásét pedig 8,3 (az SZSZK-ban 8,6) százalékkal teljesítették túl. Az idei év első hat hónapjában hazánkban a múlt év azonos időszakához viszonyítva marhahúsból öt tonnával, tejből tízmillió literrel, tojásból egymillió darabbal többet, sertéshúsból 13, baromfihúsból pedig két tonnával kevesebbet vásároltak fel, — lényegében minden esetben túlteljesítve (0,3—3,3 %-kal) a tervfeladatot. Szlovákiában ugyanakkor a tervezett felvásárlást az idei év első felében a múlt év azonos időszakához viszonyítva marhahúsból 5,7, sertéshúsból és tejből 2,1—2,1, tojásból pedig 2 százalékkal teljesítették túl. Az előbbi adatokból jól látható, hogy az állati termékek tervezett felvásárlását minden bizonnyal az idén is túlteljesítik. Reméljük, hogy a már említett értékesítési problémák mielőbbi megoldása az állatok darabszámának további szabályozásával párosul, különösen a baromfiak esetében. Minden tenyészetben el kell mélyíteni a további beiterjesítést — elsősorban a termelőképesség fokozásával és a takarmányok felhasználásának csökkentésével, a minőség szüntelen javításával, végső soron pedig a termelés jövedelmezőségének fokozásával. (blm) О CR 6N típusjelű fel szedő-rakodó gép Multo 6 A hazai gyártmányú SNAK felszedflbetakaríté gép Kép és szöveg: —Ik— О Az utóbbi évek tapasztalatai igázolták, hogy a hagyományos hatsoros cukorrépi-betakarító gépsorokat újabb betakarítási technológiával kell kiegészíteni. Az elmúlt évben a répatáblákon már több Multo 6 jelű kombinált répabetakarító és -felszedő illetve -rakodó gépet láthattunk. Az Agrozet Konszern Jičíni Vállalat, amely a cukorrépa-termelés gépesítési eszközeinek a gyártására szakosodott, az idei kampányhoz is igyekezett több korszerű betakarítógépet a répatermelőknek szállítani. Az NSZK-beli Fähse cég licencében gyártott Multó 6-ból tavaly 19 darabot soroltak be a próbakísérletekbe. A sorozatgyártásra a tökéletesített Multo 6 SC 3-602 típus került, amelyből az idén szeptemberben szállították a mezőgazdasági üzemeknek az első száz darabot. A betakarítógépet, a Zetor 16145-ös traktor üzemelteti. A gép fejező berendezése segítségével a gyökérfejjel együtt levágja 'a répa leveleit, s a leveles répafejet a betakarítőgép mellett haladó szállítóeszközre továbbítja. A kiszántott, s részben megtisztított gyökereket rendekbe rakja. Egy felszedő-rakodó gép felszedi a rendekről a répát, elvégzi a gyökerek tisztítását, majd a gép mellett haladó pótkocsira juttatja. Az idei utolsó negyedévben a jičíni üzemben további 65 darab Multo 6 gépet gyártanak még. Remélhetőleg ezek egy részét be lehet még majd vonni az idei cukorrépakampányba. Ezáltal hazai mezőgazdaságunk olyan korszerű betakarítógéphez jutott, amely egy menetben fejezi és szántja ki a répát, csökkenti a betakarítási veszteségeket, erőforrásként a traktort hasznosítja, a takarmányrépa betakarítására is alkalmas, s végezetül, de nem utolsósorban, fokozza a betakarítási munkák hatékonyságát. A gép sorközi távolsága 450 mm, szélessége 2700 mm, tömege 2745 kg, átlagos óránkénti sebessége 4,38 kilométer, ára pedig 194 ezer korona. A Multo 6 gépsorának további gépe a Magyarországról behozott CR 6N típusjelű felszedő-rakodó gép, amely a rendre rakott répát szedi fel. A gép súlya 3200 kiló, óránkénti munkasebessége 4—7 kilométer, rakodási magassága 3500 mm, maximális munkaszélessége 900 mm, óránkénti teljesítménye 1 hektár, ára pedig 137 ezer korona. Jövőre a jičíni üzem megkezdi a hazai SNAK SC 4-021 típusú rakodófelszedő gép sorozatgyártását, amely a Multo 6 után a rendre rakott répát felszedi, tisztítja és szállítókocsira továbbítja. A gép óránkénti munkasebessége 5 kilométer, szállítást sebessége 10 kilométer, a gép szélessége 900 mm, tömege 2450 kiló, óránkénti teljesítménye pedig 1 hektár. A gép még hétfokos lejtőkön is üzemeltethető. Az idei utolsó negyedévben a hatsoros önjáró cukorrépabetakarító gépekhez a jičíni üzemben próbagyártás keretében ötven darab SAMOC SC 1-041 típusjelű önjáró répafejelő berendezést állítanak elő. Az eddigi SC 1-031 típustól elsősorban nagyobb munkasebességévol, teljesítményével, kisebb veszteségekkel a talaj kisebb mértékű letaposásával különbözik. A gép óránkénti munkasebessége 10 kilométer, szállítási sebessége 20 kilométer, szélessége 2700, óránkénti teljesítménye pedig 1,3 hektár. A gép hétfokos lejtőkig alkalmas. Az említett újdonságokon kívül a jičíni üzemben elkezdik a RASK SC 3-611 répabetakarító gép, valamint a CERAV SC 2-601 répa kiszántó gép gyártásét. Céljuk az, hogy a répatermelők az adottságaiknak legjobban megfelelő betakarítási technológiát választhassák. A cukorrépa-betekaríüs korszerű gépei