Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-12 / 41. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1935. október 12 14-• HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT © HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT • Az öreg horgász szerencséje Vannak emberek, akiket különleges adottságokkal áldott meg a sors. Közélük sorolhatnám Molnár Lajos komáromi IKomárno) sporthorgászt is, aki már gyermekkorában megismerhette a sporthorgászat szépségét. Ezt a Duna, Vág és Zsitva folyók közelsége tette lehetővé számára, amelyeknek szomszédságában nevelkedett jel. Az említett lehetőségek biztosították számára a folyóvizek régióinak megismerését, a halak vonulásának útjait, tartózkodási helyüket, kapási idejüket és sok egyéb — a horgászattal összefüggő — tapasztalat megszerzését. Ebben nagy segítségére voltak az idősebb, tapasztaltabb horgászok, akik nem rejtették véka alá tudásukat, hanem megosztva azt a fiatalokkal, átadták tudásuk legjavát. Igaz, hogy kevesebb volt a sporthorgász, de több volt a hal. Silányabb volt a horgászfelszerelés ugyan és annak minősége sem hasonlítható össze a napjainkban használt felszerelésekkel. Melyik dolgozó engedhette volna meg magának, hogy teleszkópos vagy üvegbotot vásároljon, az orsókról nem is beszélve. Ilyen luxust, csakis a vastagabb pénztárcájúak engedhettek meg maguknak. 'A közelmúltban egészen véletlenül találkoztam Lajos bácsival, akihez már vagy 35 éve őszinte barátság fűz. Mindkettőnk Őrölne határtalan volt, mivel régen nem láttuk egymást. Mindjárt a horgászatra terelődött a beszélgetés. Á „legényszobába" invitált, ugyanis amióta Anna néni eltávozott az élők sorából, kissé visszavonultan él és csupán a sporthorgászatban leli örömét. A beszélgetés során sok mindenről szó esett, de mind jobban belemelegedve egy igen érdekes horgászélményéról számolt be. — Egyik szeptemberi estén éppen a halak életéről szóló könyvet olvasgattam, amikor egy belső kényszer hatására úgy határoztam, hogy másnap reggel horgászni megyek. Azonnal hozzáláttam a horgászfelszerelés előkészítéséhez, összecsomagoltam a szükséges dolgokat és a konyha egyik sarkába raktam, hogy reggel minden kéznél legyen. Az időjárás kedvezőnek mutatkozott, mert kellemes, szélcsendes idő volt. Heggel frissen ébredtem, gyorsan felöltöztem, még egyezer ellenőriztem a horgászkellékeimet, nehogy a folyóparton érjen meglepetés. Amikor mindent rendben találtam, a táskát a váltamra akasztottam, beindítottam a kis Pionír-motorkerékpáromat és irány a Vág folyó. A közúti hídon áthaladva a folyó bal partján, a villanyteleppel szemben ütöttem fel a horgásztanyámat. Előkészítettem a horgászkellékeket, hogy szükség esetén minden kéznél legyen. A két-három méteres bambusz horgászbotomat jölcsaliztam, az 1/0-ás horog egyikére kukorica, a másikára pedig máiéból készült tészta került csalinak. Amikor az előkészülettel végeztem, az egyik bottal egészen a folyóvíz partfára mentem és egy suhintással vízbe hajítottam a horgot. A peremorsóról kb. 30 méter hosszúságú zsinór futott le, majd a várakozás percei következtek. Igen lassan teltek a percek, a negyedórák, de semmi jel nem mutatkozott. Márt vagy egy órája próbálkoztam, áe mintha kihalt lett volna a folyó. Egy újabb dobás után jelzett az úszó, gyenge rezgés felezte, hogy valami mozog a horog körül, majd egy hirtelen rántás után a peremorsóról vészesen futni kezdett a damit. Erősen tartottam a horgászbotot és fékezni igyekeztem a zsinór futását, mikor feszülni kezdett, hirtelen rántással bevágtam a horgot. Bevágás után azonnal éreztem, hogy nem akármilyen zsákmánnyal van dolgom. Megkezdődött az egyenlőtlen küzdelem. Az ismeretlen hal fárasztása közel 20—25 percig tartott, de végül mégis megadta magát. Amikor a kifárasztott ponty elfeküdt a viz felszínén, úgy négykilósra becsültem. Lassan partközeibe vezettem, s amikor egyik kezemmel a szákért nyúltam, megfeszült a zsinór, s ebben a pillanatba vágott egyet a ponty, elszakadt a zsinór, s odalett a hal. Bosszús lettem magamra, hogy miként lehettem ennyire elővigyázatlan. Ilyen eset most másodszor fordult elő velem. Kedvetlenül vettem kezembe a másik botot, igaz rövid időn belül fogtam három szép kárászt és egy compót, de az elszalasztott ponty miatti bosszúságom csak nem akart elmúlni.' Már arra gondoltam, hogy összepakolok és szerény zsákmányommal hazafelé indulok. De valami ismeretlen kényszer hatására tovább maradtam. Talán tizedszer dobtam vízbe a horgot, amikor ismét kapást jelzett a zsinór. Azonnal bevágtam a horgot, vészesen peregni kezdett az orsó, amelyet csak nehezen tudtam fékezni a nagy izgalomtól. Végül mégis csak sikerült csökkenteni a sebességet, majd megkezdődött az újabb küzdelem. Ezúttal már elővigyázatosabb voltam, mert nem szerettem volna, ha megismétlődik az első eset. A járasztás több mint 30 percig tartott, s amikor már éreztem, a hal erőtlenségét, lassan partközeibe irányítottam. Magam is elcsodálkoztam, amikor megláttam, hogy az előbbihez hasonló ponty fekszik előttem a víz felszínén. A szák ez esetben и kezem ügyében volt, bal kezemmel a botot fogtam, jobb kézzel pedig a szákot ragadtam meg és óvatosan a zsákmány alá csúsztattam, majd a vízpartra emeltem. Amikor a ponty már a vízparton feküdt és ki akartam szabadítani szájából a horgot, ért a legnagyobb meglepetés. Ugyanis a korábban „kifogott“ ponty volt, meri szájában megleltem a másik' horgot a zsinórdarabbal együtt. Természetesen nagyon megörültem a zsákmánynak, amelynek súlya 4,20 kg volt. Horgászéveim legszebb napjaként könyveltem el ezt a verőfényes szeptemberi napot, amely ilyen szép zsákmánnyal ajándékozott meg — fejezte be elbeszélését Lajos bácsi. Lejegyezte: Andriskin József Horgászverseny Veröfényes napsütés fogadta szeptember első vasárnapján a nagykaposi (Veľké Kapušany) téglagyár környéki mesterséges halastavak körül összegyűlteket. Itt bonyolították le ugyanis a Szlovákiai Horgászok Szövetsége helyi szervezetének rendezésével az évenként megrendezendő sporthorgászversenyt. Üt alapszervezet hattagú csapata állt rajthoz, illetve ült vízhez, hogy összemérje horgásztudásét. ■ Míg a horgászok elfoglalták sorsolással megszabott helyüket, a mintegy száz főnyi nézősereg kissé a háttérbe (a fák alá húzódva) vonulva figyelte az eseményeket. Kihasználva a kínálkozó lehetőséget H a ck Gyulától, a helyi alapszervezet elnökétől érdeklődtünk. így tudtuk meg, hogy az SZUSZ nagykaposi szervezete több mint hatszáz tagot számlál, s magában foglalja tulajdonképpen az egész Ung-vidék sporthorgászatot kedvelő érdeklődéjét Szirénfalvától (Ptrukša) Abaráig (Oborin) az Ung—Laborca— Latorca folyók mentén. Ezenkívül a szervezethez tartoznak még a kisebb tavak, patakok horgászvizei is. A haltelepítés a folyó- illetve állóvizekbe egyaránt terv szerint történik, amelyet a helyi alapszervezet képviselői évente kidolgoznak. Az idén már 40—45 méíermázsa halat telepítettek, ami számban kifejezve nyolcvanezer gyorsnövésú növendékpontya-fajtát jelent. A beszélgetés során szó esett még a környezetünket, elsősorban vizeinket veszélyeztető szennyezésről is, amely egyre ijesztőbb méreteket ölt. A vizet rendszeresen szennyező üzemek közül a vajáni (Vojany) hőerőműt említette az elök. Megjegyezte azonban azt. hogy ez az üzem legalább anyagi kártérítés formájában igyekszik kiegyenlíteni a halállományban okozott károkat. Ha a vízokozúkat említjük szólnunk kell a Slovnaft vajáni üzeméről, valamint a Csehszlovák Államvasutak helyi részlegéről is. Legújabban pedig — bármilyen furcsán hangzik is — Feketemező (Čierne Pole) lakosait is ide sorolhatjuk, akik a falu közelében levő őrtől szakaszt szeméttárulásra használják. Már több ízben felhívták a község vezetőinek figyelmét erre a helytelen, felelőtlen emberi magatartásra, de eddig eredménytelenül. Visszatérve a versenyhez — a háromórányi versenyidő alatt a hattagú (öt férfi és egy nő) csapatok a következő alapszervezeteket képviselték: Tőketerebés (Trebišov), Gálszécs (Sečovce), Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom), Agcsernyő (Čierna nad Tisou) és Nagykapos. A verseny során egy horgász (szükség szerint váltva) egy, úszóval ellátott horgot használhatott. Az értékelésnél a súlymennyiség (1 gramm = egy pont) adta a végeredményt, amely a következőképp alakult: csapatversenyben az első helyen a töketerebesiek végeztek 12 ezer 510 ponttal, a másodikon я bodrogszerdahelyiek 6 ezer 49ö ponttal, a harmad'kon pedig a nagykaposiak 4 ezer 40 ponttal. Egyéniben: a fiatalabb František Tomko nyert 3 ezer 800 ponttal, az idősebb František Tomko, valamint Miloslav Onduš előtt — mindhárman a töketerebesi csapat színeiben, versenyeztek. Mivel a töketerebesi csapat egymást követően harmadszor nyerte a csapatversenyt, végérvényesen övé lett a vándorserleg. Hasonló, meghívásos rendszerű versenyt a többi csapat is" rendszeresen szervez, elmélyítvén ezzel a horgászbarátságot. D. Varga László (Fotó: Archív) S» VADÁSZAT Ф VADÁSZAT O VADÁSZAT Ф VADÄSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ö VADÁSZAT © VADÁSZAT © VADÁSZAT © A vadászati mód megválasztását bőgőskor is számtalan tényező határozhatja meg: a szarvasok mozgási köre, a kiváltó helyek, a vadföldek nagysága, száma, a bika bőgőhelye, a naponkénti bőgés kezdete és vége. De befolyásolja az időjárás is: az eredményes vadászatot akadályozó eső, szél és a minden igyekezetei meghiúsító kőd. Bőgőskor alkalmazható vadászati mód a les, a cserkelés és a barkácsolás. A LES Megfigyelt bika esetében a legeredményesebb vadászati mód, és ilyenkor fordul elő talán a legkevesebb hiba. A leshely megválasztásánál — akár magasles, akár földön rögtönzött1 leshely — alapvető követelmény, hogy feltétlenül jó szélirányban legyen. Zajtalan megközelítése csak karbantartott cserkészúton lehetséges, rendszeres lesöprésére ieginkáb a déli órák alkalmasak. A lesre — különösen az esti lesnél — ajánlatos időben kiülni, mert jobb, ha a vadász várja a bikát, és nem fordítva. Hajnalban többnyire bizonytalan sötétben közelíteni a teshelyhez. Célszerűbb a derengést megvárni, és akkor elindulni, amikor már valamit látni is lehet. Sötétben ugyanis lehetetlen észrevenni az esetleg közelben ólálkodó őzet vagy szarvast. Elugrasztásával „kiürül“ a környék, amely sokszor a hajnali les kudarcát is-4 jelenti. Bár óvatosan, ügyesen, de azért fel lehet menni a magaslesre akkor is, ha a szarvasok már kint legelésznek a vadföldön. Ilyenkor a lépésnek, a mozgásnak csiga - lassúságúnak kell lennie. Ha pedig a szarvasok közül akár egy is a vadász felé pillant, mozdulatlanul várni, amíg az megnyugszik, és tovább legel. A szarvas ugyanis — a legtöbb állathoz hasonlóan — csak a mozgást veszi észre, a mozdulatlan embert nem ismeri fel. Ezért még a magas,. Bőgés leseken, különösen a telő nélkülieken sem tanádsos gyors mozdulatokkal hajladozni, sőt még a fejmozgatásának is lassún',!к keil lennie. A dohány füstje nem zavaró, a vele járó mozgás, zörgés azonban annal inkább. Ha a várt bika nem érkezik meg, a visszavonulásnak ugyancsak csendesnek és óvatosnak kell lennie, mert a tehenek elriasztása a következő les eredményét kedvezőtlenül befolyásolhatja. A A brnói nemzetközi részvételű vadászati kiállítás legértékesebb szarvastrófeája (Fotó: -blm-j A CSERKELÉS Bőgőskor nem túl gyakran alkalmazott vadászati mód, azoktól az esetektől eltekintve, amikor a vadász arra kényszerül, hogy leshelyét elhagyva a nagyobb távolságban tartózkodó bikát megközelítse, „becserkelje“. Aki még nem próbálta, annak könynyü feladatnak látszik egy bőgő bika becserkslése, azonban ilyenkor nem idején is a magát eláruló, szerelemittas bika okozza a 'gondot, hanem a körülötte tartózkodó tehenek néhány figyelmes, sokszor takarásban álló tagja, vagy akár egy-két közelben ólálkodó kölyökbika. Sűrű fiatalosban, magas aljnövényzet között vagy száraz, zörgő leveleken cserkelni — különösen vendéggel — szinte kilátástalan. A ritka erdő, a csepergös őszi idő viszont megfelelő lehet. A BARKÁCSOLÁS Inkább a bőgés vége felé, a bikák elcsendesedése idején alkalmazható, amikor a csapatoktól a bikák lustán elmaradoznak, egyedül pihennek, vagy esetleg utolsó Íellángoíással egy-egy későn íizekedő ünőt kísergetnek. Javabőgéskor nappal, de különösen délután a terület végigkocsizása, a pihenőhelyek megzavarása nem ajánlható, mert a szarvasok később indulnak, váltlóikat nem .tartják, a bikák csak későn, az esti szürkületben szólalnak meg. Eredményes lehet vi-Ujra itt az ősz, sárgulnak, pirosodnak és csendesen huppannak a földre a falevelek, hajnalonta pedig már l^öd lepi el a csallóközi síkságot. Már napok óta tart a szarvasbőgés, a bikák harsogó hangon tudatják epedő vágyukat a világgal, bőgősüktől hangosak a máskor oly csendes dunai szigetek. A bikák harsogó tüzes szikrát pattint még az ősz halántékú vadász szívével is. Utolsót szippant pipájából, vállára vett puskáját és elindul, hogy meglője ez évi bikáját. Csónakba száll és ütemesen evez egy kis dunai sziget felé. A parthoz érve a csónak csendesen siklik fel a part hamuszínű homokjára. A.z öreg vadász kiszáll, megtölti puskáját és elindul szerencsét próbálni. Az ösvény, amelyen halad egy kis zöld tisztáshoz vezet, szont a barkácsolás reggel, amikor a megfigyelt és ismert bika a legelőhelyről csapatával már sötét hajnalban, korán bevált az erdőbe, ott egyhelyben sokáig álldogál, vagy csak lassan vonul. Ilyenkor a tervezett lest barkácsolásra érdemes módosítani. A csapat vonulási irányát a bika bőgőse árulja el, amelyről időnként néhány perces nyugodt várakozással lehet meggyőződni. Ha a jármű megválasztására lehetőség van, akkor a lovaskocsit előnyben kell részesíteni a gépkocsival szemben. Vadászaiasabb, csendesebb és a gödrös, kátyus úton biztosabb is. A gépkocsi előnye viszont a gyorsaság. Erősen zavart, „agyonvadászott“ területen a kettő közötti különbség nem számottevő, mert a szarvasok egyiket sem várják be. Bőgőskor is eredményesebb a különböző vadászati módok összekapcsolása. A vegyes vadászati forma változatossága miatt hangulatos és sportszerűbb is. A sikertelen hajnali les után a barkácsolás — vagy esetleg még egy közbeiktatbtt rövid cserkészel — közben mód nyílik nagyobb területek áttekintésére, a nyomok, a váltók és egyéb, a vadász számára hasznos jelek megfigyelésére is. // Őszi nász Körülötte az erdő csendes, csak néha szakítja meg egy-egy madár dallama a csendet. Enyhe szellő mozgatja a fák sárguló leveleit, a napsugarak már csak bágyadtan világítják meg a tisztást — alkonyodik. Az öreg vadász mozdulatlanul ül a fa tövében, hallgatja a szomszédos erdők bikáinak bőgését és emlékezik. A múltra gondol, amely olyan gazdag volt vadászélményekben, amely sok dicsőséget szerzett számára. A múltból a jelenbe egy ág roppanása téríti vissza. Felkapja ősz fejét és figyel. Kutató tekintete egy bokornál állapodik meg. A bokor mögül egy szarvastehén lép ki a tisztásra, nyomában az utódjával. — De hQl a A KÍSÉRŐ VISELKEDÉSE Ä szemben álló bika nem jó célpont, a farral állóra pedig — minden vadász tudja— nem Illik lőni. A kétszáz méterre, jól álló bikára is csak nyugodtan szabad lőni. Nagy bikánál az elfogadható távolság legföljebb 150 méter. A féloldalt „rosszul“ álló bika lövésével helyesebb várni, amíg az közelebb jön, vagy kedvezőbb testhelyzetbe kerül. Az elhamarkodott lövések következménye a "sebzés, jobb ecetben hibázás. Ugyancsak1 jól Ismerik a vadászok a gerinctüskelövés következményeit, mégis sokszor elfelejtik, hogy a lövés pillanatában tfizberogyó. szinte jelzés nélkül összeeső bikát célzásra tartott puskával továbbra is figyelni kell, és annak első gyanús mozdulatára ismételni kell. A töretátadás régi, kedves vadászszokás. Újabban az terjedt el, hogy az elejtő a kapott töretből egy kis ágacskát visszaad a kísérőnek, hogy ugyanúgy díszítse kalapját. Az elejtő ezzel fejezi ki elismerését és köszönetét a sikeres közreműködéséért. bika? — villan át a vadász fejében a gondolat. Rövidesen a harsányan r^gö bika is megjelent, az itteni er<Wk királya. Lassan, gyanútlanul lepkéd a tisztás közepe felé. A vadász még egy kis ideig gyönyörködik benne, majd vállához emeli puskáját, céloz és lő. A lövést követően a bika még tesz néhány bizonyt alga lépést, majd holtan rogy össze. Megvan! — lelkendezik az öreg vadász. Elégedetten lép a zsákmányhoz, megcsodálja izmos testét, kar vastagságnyi koronás 14-es agancsát. 'Az erdő újra csendes, a Nao már eltűnt a látóhatár mögött, a felkelő Hold fénye sápadtan víláqitja meg a tisztáson a leterített bikát és a mellette ülő öreg vadászt. A természet siratja szülöttét. Ifj. Bugár Arpád (Nimród, 85,8)
