Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-14 / 37. szám

fokiam úgy dolgozzák ki, mint az — elsősorban a ráfordítás és a termelés közötti — összhang biztosítottságát igazoló alapadatokat, de ezen mutatók nem képezik a terv szétírásá­­nak tárgyát. ’A többi mezőgazdasági termény árutermelését a mezőgazdasági vállalatok a megbízott terményfelvásárlékkal folytatott, közvetlen szállítói-átvevői tárgyalásokkal biztosít­ják. A mezőgazdasági irányító szervek a mezőgazdasági üzemek részére továbbá kötelezően meghatározzák, hogy mennyi do­tációt kaphatnak a központi takarmányalapból, mennyi köz­pontilag elosztott termelőeszközre tarthatnak igényt, azonkí­vül további olyan feladatokat is a kötelező mutatók rangjára emelhetnek, amelyek az állami tervben kötelező feladatként szerepelnek. A kötelező mutatókat azonban nem szabad a megbatározott kereten túl növelni.. A növénytermesztési és az állattenyésztési ágazat közötti arányosság ellenőrzésére az irányítás valamennyi fokán ta­­karmánymérieget kell készíteni, mégpedig a termékegységen* kénli fogyasztás progresszív normáinak figyelembevételével. A mezőgazdaság Irányító szervei a mezőgazdasági vállala­tok gazdasági terveinek ellenőrzése és jóváhagyása során mindenekelőtt azt bírálják el, hogy a vállalat megtartotta-e a számára kötelező mutatókat, milyen eredményt hoztak a szállítói-átvevői tárgyalások, az előző Időszakhoz viszonyítva milyen színvonalat ér el a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelésből származó nyereség és bevétel (az első mutatóból a gazdálkodás effektivitására, a másodikból a társadalmi el­várások teljesítésére lehet következtetni), továbbá mérlegeli, hogy az adott gazdaságban milyen előnyökkel járt a tudomá­nyos-műszaki haladás vívmányainak alkalmazása, és megtar­tották-e a meghatározott szabályozókat és előírásokat (az anyagi érdekeltség területén, a finanszírozásban stb.). szAllItöí-Átvevői kapcsolatok Módosítani kell a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztériumnak a mezőgazdasági termények és kellékek szállításának alapfeltételeit ismertető 1976/123 Tt. számú, az élelmiszer-ipari és néhány egyéb termékféleség szállításának alapfeltételeivel foglalkozó 1977/49 Tt. számú, valamint az ál­lami és a szövetkezeti kiskereskedelemnek és a fogyasztót szervezeteknek szállított élelmiszer-ipari termékek szállításá­nak alapfeltételeit taglaló, 1977/50 Tt. számú hirdetményét. A hirdetmények módosításának az a célja, hogy a mezőgaz­dasági és élelmiszer-ipari termékek szállítása viszonylatában hatékonyabbá tegyük a termelő és az átvevő vállalatok kap­csolatának irányítását, és pontosabban meghatározhassuk, illetve megfogalmazhassuk a partnerek jogait és kötelességeit. A mezőgazdasági technika szállítására vonatkozó szállítói­­-átvevői kapcsolatok megkötésére közvetlenül a mezőgazdasági minisztériumok és az illetékes központi szállító szervek között kerül sor. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok konkrét esetekben az irányítás kiválasztott láncszemét is megbízhatják a szállítói-átvevői kapcsolat megteremtésével. A mezőgazdasági vállalatokkal folytatandó, konkrét szállí­tói-átvevői tárgyalások megkezdése előtt a mezőgazdasági ter­ményeket felvásárló szervezetek kötelesek az Illetékes kerü­leti és járási mezőgazdasági igazgatóságokkal, illetve a köz pontilag irányított mezőgazdasági vállalatok fölöttes szervei­vel ismertetni és megtárgyalni az elképzeléseiket. az Állóeszközük újratermelésének terve Mint kőtelező mutatót, a mezőgazdasági ágazat részére a gazdasági tervekben pontosan meg kell határozni az újonnan megkezdett építkezések költségelőirányzatát (a különleges mezőgazdasági beruházások kivételével) és az előirányzott költségek maradékát a tervező év december 31-i dátummal (megintcsak a különleges mezőgazdasági beruházások nélkül). Az Irányítás vonalát illetően a kötelező mutató kidolgozása­kor abból kell kiindulni, hogy a beruházás tervdokumentáció, kapacitás és anyagellátás szempontjából hogyan van előké­szítve, pénzügyileg mennyire biztosított és tulajdonképpen milyen stádiumban van a megkezdett építkezés. Azoknak a leszállítandó gépeknek és berendezéseknek a mennyiségét, amelyek a mezőgazdasági ágazat építkezési költ­ségvetésében nem szerepelnek, tájékoztató jelleggel úgy kell meghatározni, hogy ezen gépek és berendezések szállítása nagyobb részt a döntő fontosságú gépek és berendezések fi­zikai leltára álytal tervszerűen irányított szállítási lehetősé­gektől függ. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok, a fejezet első bekezdése értelmében meghatározva a feladatokat és a mutatókat, biztosítják az állami terv által megszabott beru­házási építkezések teljesítéséhez szükséges munkák és szál­lítások mennyiségét. A különleges mezőgazdasági beruházások által Igényelt munkák és szállítások terjedelmét csupán tájékoztató jellegű mutató gyanánt kell meghatározni. A terv készítése és telje­sítésének ellenőrzése során a különleges mezőgazdasági be­ruházásokat nem kell belefoglalni a beruházások teljes ter­jedelmébe, hamem külön fejezetben kell azokat tárgyalni és elbírálni. A földdel gazdálkodó vállalatok gazdasági terveiben a különleges mezőgazdasági beruházások terjedelmét annak figyelembevételével kell szerepeltetni, hogy a beruházás pénz­ügyileg, tervdokumentáció, kapacitás és anyagellátás szem­pontjából hogyan van előkészítve, illetve hol tart a már meg­kezdett építkezés. A különleges mezőgazdasági beruházások rendszerét a 3,5 millió korona költségelőirányzatot meg nem haladó szénatárolók építésekor is érvényesíteni kell. Az állami tervben a nem beruházásos talajjavítás orientá­ciós feladatait (ha, millió korona) is fel kell tüntetni. TARTALÉKOK KÉPZÉSE ÉS FELHASZNAlASA Hogy ellensúlyozni tudjuk a kedvezőtlen éghajlati viszonyok hatását, hogy biztosíthassuk a belpiac élelmiszerrel való ellá­táséinak állandóságát, és egyúttal kihasználhassuk a behoza­talban és a kivitelben jelentkező konjunktúrát, a szövetségi anyagkészleteken kívül a mezőgazdasági és élelnlezésügyi mi­nisztériumok szintjén is megfelelő tartalékokat kell létrehoz­ni a mezőgazdasági közbülső termékekből (takarmányok és vetőmag), valamint az élelmiszerek és élelmiszer-ipari termé­kek előállítására kiválasztott nyersanyagokból és lél kész áruk­ból. Az élelmiszer-termelési célt vagy esetleg kivitelt szolgáló, kiválasztott nyersanyagok és félkész áruk készletének kiala­kítására a tervnek megfelelően vagy a terven felüli mennyi­ségben előállított termékeket lehet felhasználni. A kialakított készletek elraktározásával a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok az illetékes termelési-gazdasági egységet bíz­zák meg. A készletek létrehozásának és felhasználásának rendszerét a mezőgazdasági és élelmzésügyi minisztériumok állapítják meg, szoros együttműködésben az Allemi Tervbizott­sággal, a Cseh Tervbizottsággal, a Szlovák Tervbizottsággal és a további érdekelt szervekkel, A szemes takarmányok készletének kialakítását nem csupán az állami gabonaalap tervezett bilanciójának teljesítésével kell szorgalmazni; a készletek kialakításához jelentősen hozzájá­rulhat — kellő gazdasági stimuláció esetén — a terven felül megtermelt szemesek nagyobb mértékű felvásárlása és a köz­ponti takarmányalap ki nem merített készleteinek hasznosí­tása is. Ezen tartalékok felhasználása esetén biztosítani kell a gazdasági ösztönzők és a tárolással járó költségek megté­rítését. A felhalmozott készletek kihasználásáról a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi minisztériumok döntenek. A létrehozott készletek tárolására további tárolók (gabona­silók, raktárak, fagyasztók és hűtőtárolók), valamint kezelő berendezések létrehozásával kell kialakítani a nélkülözhetet­len feltételeket. A tartalékképzés finanszírozását előnyös hi­telnyújtási feltételek közepette kell megoldani. A tartalékokat a mezőgazdasági, illetve élelmiszer-ipari vál­lalatok üzemelési készletein felül kell kialakítani s attól el­­kü'önítve kell tárolni és külön kell nyilvántartani. A kész­letek gondozásával, a tárolási, kezelési és pénzelés! költségek megtérítésének módjával kapcsolatos rendszabályokat a mező­­gazdasági és élelmezésügyi minisztérumok dolgozzák ki, együttműködésben a tervbizottságokkal, a Csehszlovák Állami Bankkal és a pénzügyminisztériumokkal. Ä MEZÖGAZDASÄGNAK NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOK TERVE A szolgáltató vállalatok által a mezőgazdasági őstermelés­nek nyújtott szolgáltatásokat az egyéb tevékenységtől elkü­lönítve kell nyilvántartani, hogy a szolgáltató tevékenységet értékelhessük, fejlődését hatékonyan irányíthassuk és kedve­zőbbé tehessük a mezőgazdasági őstermelésre gyakorolt gaz­dasági hatását. A szolgáltató vállalatokban csökkenteni kell azoknak a te­vékenységeknek a részarányát, amelyeknek nincs szoros kap­csolatuk a vállalat szolgáltatói küldetésével, s ezzel párhuza­mosan következetesebben kell szorgalmazni az alapfontosságú feladatok teljesítését; ezeket az alapelveket respektálni kell az állami tervben és a költségvetésben is. A nyújtott szolgáltatások jellegétől függően, ki kell széle­síteni a szavatossági rendszert, mégpedig a kölcsönös köte­lességek, a szankciók és az ösztönzők pontos meghatározá­sával. Mindez azt a célt szolgálja, hogy a lehető legcélszerűb­bé és legeffektívebbé tegyük a szolgáltatások kihasználását és javítsuk azok minőségét. A KÜLSŐ KAPCSOLATOK TERVE A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek kivitelének tervezésekor és a kivitel effektivitásának elbírálásakor a ki­viteli árak reális értékeléséből kell kiindulni. A kivitel ha­tásfokának elbírálása során a különbözeti mutatón kívül to­vábbi olyan szempontokat is figyelembe kell venni, amelyek igenis reagálnak az Ilyesfajta kivitel specifikumaira (a nem­zeti munkaráfordítás devizában történő értékesítése, azonnali devizabevétel stb.). esetében az eddigi lineáris jövedelemadót progresszív adózta­tással kell felváltani, figyelembe véve a rentabilitás mértékét, akárcsak a többi mezőgazdasági szervezetnél, ■ a gép -és traktorállomások, valamint u mezőgazdasági gépjavító vállalatok adóztatásában érvényt kell szerezni a nyújtott szolgáltatásokra adott kedvezménynek olyan formá­ban, hogy a nyereségi adó valamennyi tevékenység átlagában körülbelül 30 százalék legyen (kedvezmény a következő ágakban: 061 — mezei gépi munka, 915 — mezőgépjavítás összesen, tekintet nélkül a megrendelőre), ■ egységesíteni az SZSZK-ban és a CSSZK-ban működő, ke­rületi vetőmagtermelő vállalatok adórendszerét, meg kell szüntetni a szociális biztosítás címén folyósított 10 százalékos juttatást és a jövedelem eddigi lineáris adóztatását a renta­bilitás elért mértékét figyelembe vevő, progresszív jövedelem­­adóval kell helyettesíteni. Átmeneti időre elő kell készíteni a CSSZSZK kormányának azon rendelkezés-javaslatét, amely megoldja az utólagos be­fizetési kötelezettséget azoknak a szervezeteknek az esetében, amelyek immár túlsúlyban melléküzemági termelést folytat­nak és lényegében elveszítették mezőgazdasági jellegüket. Az átmeneti rendelkezést 1986-ban kellene életbe léptetni, a vég­leges megoldást pedig a mezőgazdasági adó módosítása során kell mérlegelni. П1. A béreszközök szabályozása és a munkaerő újratermelése A BÉRESZKÖZÖK SZABÁLYOZÁSA Az állami mezőgazdasági ágazatban: A bérfejlesztést szabályozó, általános érvényű rendelkezé­sek érvényesítésekor a következő eltéréseket lehet alkal­mazni: ■ az összes béreszközök egyösszetevős szabályozását kell érvényesíteni, szoros kapcsolatban a módosított saját teljesít­ményekkel, beleértve a rendkívüli bevételeket is, ■ a szervezet gazdasági tervének jóváhagyásáig még ak­kor is azokat a normatívákat kell alkalmazni, amelyeket a szervezetek részére a tervmutatók szétírásakor megállapítot­tak, ha történetesen növeljük a módosított saját teljesítmé­nyek tervét. Az egységes földműves-szövetkezetekben: ■ a béreszközök egyösszetevős szabályozását kell érvényre Juttatni, szoros kapcsolatban a módosított saját teljesítmé­nyekkel, beleértve a rendkívüli bevételeket is. Szabályokkal kell meghatározni, hogy az összes béreszközök keretén belül, mennyi pénzt tartalmazzon a béralap, ■ a jutalmazásra szánt eszközök memiyiségét konkrét együttható segítségével kell megállapítani, mégpedig annak a'apján, hogy az előző évhez képest hány százalékkal nőtt az átszámított saját teljesítmények ériéke. Alapelv, hogy az együtthatót olyan szinten kell meghatározni, amely megfelel az efsz-ek és a nemzetgazdaság termelése és bérfejlődése szintjének Amennyiben a valóság lényegesen eltér a tervtől, vagy ha megbontanánk a jutalmazásra szánt béreszközök és az előző évi módosított saját összteljesítmények közötti a­­rányt, úgy az előző ^vi tervezett szintet kell alkalmazni (ki­indulási alap). A kiindulási alap módosítását csak akkor sza­bad engedélyezni, ha a felettes szerv hozzájárul a saját költ­séggel kivitelezett beruházási tevékenységben való részesedés nagyságának módosításához, illetve ha szervezeti módosításra (delimitáció) kerül sor. Egyéb okból (pl. a termelést szerke­zet módosítása, a szövetkezet tevékenységének megváltozta­tása stb.) változtatásokat csak akkor szabad eszközölni, ha túlhaladják a meghatározott szintet. A közös mezőgazdasági vállalatokban: ■ az állami szervezetekben alkalmazott bérszabályozást rendszert kell alkalmazni, figyelembe véve a hasonló szerve­zetek bérezésének és termelésének fejlődését, ■ a bérek és a módosított saját teljesítmények tervezett arányának értékelésére az agrokémiai vállalatotokban Is csak az első félév után kell sort keríteni. Mindkét mezőgazdasági szektorban: ■ a feltételes mutató alkalmazásáról az SZSZK és a CSSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma szintjén kell dönteni, szoros együttműködésben az SZSZK és a CSSZK Szo­ciális és Munkaügyi Minisztériumával, ■ a béreszközök átszámítása céljából lehetővé kell tenni, hogy a kötelező termésbiztosítás terjedelmével üzemeink nö­veljék a módosított saját teljesítmények terjedelmét, de maxi­mum az összes módosított saját teljesítmények tervezett szint­jéig (ugyanez nem vonatkozik a béralapképzési lehetősé­gekre}, ■ a mezőgazdasági termelést folytató mezőgazdasági szer­vezetek részére lehetőséget kell adni arra, hogy a béreszkö­zök terjedelmét növeljék a tavaszi, az aratási, az őszi és a rekultivációs munkálatok előre meghatározható többletkölt­ségeivel. Ugyancsak lehetővé kellene tenni, h-ogy további téte­lekkel is növelhessék üzemeink a béreszközök terjedelmét: a felfedezésekre, találmányokra és újításokra, valamint az ipari mintadarabokért, a tematikai feladatok megoldásáért n múlt évi szint fölött kifizetett jutalmakról, az adott időszakban el­könyvelt kamatjóváírásokról, továbbá a CSSZK és az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának tartalékai­ban lekötött és felszabadított összegekről, no meg arról a té­telről van szó, amelyet a jutalmazási alapon kell tartalékolni a felhasználható bérköltségeket túlhaladó merítések fedezé­sére, ■ lehetővé kell tenni, hogy az efsz-ek és a közös mező­­gazdasági vállalatok is kihasználják a CSSZK és az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma által létreho­zott tartalékokat, ■ a mezőgazdasági termelést folytató mezőgazdasági szer­vezetekben a felhasználható béreszközök terjedelmét csök­kenteni kell az adott időszakban nyilvántartásba vett kamat­szankciók értékével, valamint azzal az értékkel, amennyivel a szervezet az előző évben túllépte a meríthető béreszközök szintjét, ■ az önelszámolási elvek érvényesítésével el kell mélyí­teni az elvégzett munka ellenében kifizetett bérek és jutal­mak függőségét az elért gazdasági eredményektől, és azért a jutalmazási alapot: a) dotálni kell a mezőgazdasági árutermelés növeléséért kapott növekményprémiumból, b dotálniuk kell a felettes szerveknek vagy egyéb szerve­zeteknek, c) részben át kell utalni más szervezetek javára, amelyek részt vállaltak a termelés biztosításából és érdemeket szerez­tek a kiváló termelési eredmények elérésében, d) a ki nem merített összeget át kell vinni a következő évekre, esetleg át kell utalni más alapokra a káder-, a sze­mélyzeti és a szociális ügyek fejlesztési terve megvalósításá­nak finanszírozására, az illetékes szociális- és műnk ügyi, valamint pénzügyminisztériumok érvényes rendelkezései értel­mében, e) a szervezetek a jutalmazási alapon kötelesek tartalékot kialaktíani; ezt differenciáltan kell megállapítani s arra szol­gál, hogy megelőzze a jóváhagyott bérkeret esetleges túllépé­sét. Ebből a tartalékból a felettes szerv hozzájárulásával ki­fizethető az év végi nyereségrészesedés azoknak a brigád­­szerű munkaszervezést és jutalmazást alkalmazó, belüzeml alakulatoknak és brigádoknak, amelyek teljesítették felada­taikat és elérték a tervezett eredményeket, még ha az egész vállalat nem teljesítette is feladatait, ■ a béreszközök és a módosított saját teljesítmények kö­zötti tervezett arány megtartását negyedévenként kell érté­kelni, összevonva az első félévvel kezdődően. A felettes szerv az állami bank fiókintézetével egyetértésben az értékeléskor figyelembe veheti az Időjárás kihatását a mezőgazdasági mun­kák csúszására, illetve a béreszközök esetleges túlmerítésére és nem muszáj szankciót alkalmaznia, ■ a Jutalmazásra felhasználható eszközök terjedelmének túllépését a béreszközöket és a munka jutalmazását szabá­lyozó, módosított hirdetmény értelmében kell elbírálni, ■ a dolgozók egyéni anyagi érdekeltségének szakaszán továbbra is a mezőgazdasági őstermelésben bevált, specifikus bérezési formákat kell alkalmazni. A vezető dolgozók szemé­lyes anyagi érdekeltségét a 7. ötéves terv tapasztalatai alapján kell kiigazítani, összhangban a bérezési rendszerek gazdasági hatékonyságának növelését célzó alapelvekkel és programok­kal, s a vezetők édekeltségét egyúttal arra kell Irányítani, hogy a gazdaság az árutermelésben és az effektivitásban is elérje a kívánt növekedést. A MUNKAERŐ ÚJRATERMELÉSE A MEZÖGAZDASÄGI- ÉLELMISZER-IPARI KOMPLEXUMBAN A mezőgazdasági-élelmiszer-ipari komplexumban a munka­erők létszámának és megoszlásának fejlődését a Szövetségi Szociális és Munkaügyi Minisztérium, valamint az Allamt Terv­­bizottság által kiadott, általános érvényű atopelvek értelmé­ben kell irányítani, kihasználva a kerületen belült átcsopor­tosítás nyújtotta lehetőségeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom