Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-07 / 36. szám
AZ SZSZK MEZÖGAZDASÄGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1985. szeptember 7. ir 36. szám * XXXVI. évfolyam ★ Ara 1,— Kčs A szocialista tudat formálása „Ideológiai téren fö feladatunk, hogy a társadalom politikai egységére támaszkodva továbbfejlesszük a tömegek szocialista tudatát, segítsük a szocialista építőmunkát.“ A CSKP XVI. kongresszusa határozatának eme szavait alábbi írásunk mottójaként is választhatnánk. A marxista ideológia ugyanis nem a kommunisták „házi használatára“, önmaguk képzésére szolgáló elmélet. Ezen elmélet elsajátításával és gyakorlati alkalmazásával önmagunk gondolkodását, magatartását formáljuk, azzal a tudatos törekvéssel. hogy eközben az egész társadalom, vagyis a köz gondolkodását, magatartását is a szocialista eszmékkel összhangban alakítsuk, fejlesszük. Éppen ezért a szocialista tudat, a gondolkodásmód és a magatartás fejlettségi foka a tömegek kijráben tükrözi a kommunisták szocialista tudatosságának mérvét, magatartásának, életmódjának szocialista minőségét is. Minden, a kommunisták ideológiai felkészültségére, tevékenységére vonatkozó vizsgálódásnak tehát egy ilyen számvetés lehet a kiindulópontja. Ebben a szellemben végezte vizsgálódását a CSKP Központi Bizottságának 1900. évi, 15. ülése, s ebben a szellemben üléseztek a kerületi és a járási ideológiai konferenciák. Mielőtt a szocialista tudatról folytatott konzultációnkban továbblépnénk, feltétlenül tisztáznunk kel) a szocialista közgondolkodás fogalmát. A kommunistáknak ugyanis pontosan kell tudniuk, hogy mi melleit és mi ellen lépjenek lel, vagy ha a szocialista etikai normákról beszélnek, elengedhetetlen, hogy egy és ugyanazon dolgokat értsék a fogalmakon. Kiderülhet ugyanis, hogy különböző módon értelmezünk dolgokat, vagy például szocialista erkölcsi normának tartunk valamit, ami az általános erkölcsi normákhoz tartozó dolog, s ami csak akkor válik szocialistává, ha az általánosra valami sajátos nyomja rá a bélyegét. A szocialista közgondolkodás fejlettségének elemzésekor mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy miként, mennyire jelentkeznek társadalmi valóságként az egyének, csoportok gondolkodásában, életmódjában a szocialista vonások, a munkához való viszonyban, a politikai gondolkodásban és magatartásban, az anyagi és szellemi javakhoz fűződő kapcsolatokban. A fentiek hangsúlyozása elsősorban azért fontos, mert a szocialista közgondolkodásról folytatott vitában gyakran kísért a veszély, hogy a fejlett szocialista társadalmunkban kétségkívül meglevő politikai egységet már-niár azonosítjuk az ideológiai egységgel, vagy a szocialista közgondolkodáson a társadalom ideológiai egységét értjük. Holott a politikai egység korántsem azonos az ideológiai egységgel, A CSKP XVI. kongreszszusának mottóként idézett útmutatása is a társadalom politikai egységé' rol szól, mint olyanról, amelyre támaszkodva továbbfejleszthetjük a tömegek szocialista tudatát. A szocialista gondolkodásmód hazánkban már méltán nevezhető közgondolkodásnak. még akkor is, ha egy-egy területen még nem általános, snk-sok ellentmondással, vagy a régi gondolkodásmód és magatartás maradványaival keveredve, ütközve tör magának utat. E felismeréssel tökéletesen összhangban van pártunk programja, amely így rögzíti a célt: „El kell érni. hogy meglevő anyagi feltételeinkkel szocialista módon tudjunk élni. Ezért egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszonyok gyorsabb, erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs és életmód általánossá válása.“ Igen ám, de meghalározhatók-e, pontokba, paragrafusokba szedhetők-e a szocialista tudatosság kritériumai? Vannak-e szabályok, amelyek betartásán le lehetne mérnünk, hogy hol tartunk? Ha lennének ilyenek, mi sem lenne egyszerűbb, mint törvénybe iktatni, előírni betartásukat. Csakhogy nincsenek pontokba, paragrafusokba foglalható követelményei a szocialista tudatnak. A marxizmus—leninizmus klasszikusai mindig is tartózkodtak attól, hogy örök idölare szóló, mindenféle társadalmi körülményre_ alkalmas, az emberi szubjektum sokféleségét és változatosságát figyelmen kívül hagyó előírásokat állapítsanak meg. Ezzel éppen megmerevítették volna a szocialista ember iránti követelményeket, éppen a szocialista erkölcs dinamizmusát vették volna el. Honnan közelíthetők meg mégis a szocializmusban élő ember iránti társadalmi, erkölcsi, tudati követelmények? A közösség oldaláról. Társadalmunk közösségi társadalom, céljaink a nagy többség céljai. A szocialista tudat és életmód kialakításának legfőbb feltétele tehát az, hogy az egyén céljai egybeessenek a közösség céljaival. Ezt azonban gyakorlatilag még a fejlett szocialista társadalomban sem könnyű elérni. Mindez azt diktálja, hogy olyan embereket kell nevelnünk, akik számára mindez természetes. Az erre való nevelést elkezdeni sohasem lehet elég korán. Az alapozáshoz már a kisgyermekkorban kell hozzáfogni a családban, hogy később az óvodán, iskolán át a szocialista embertípus formálásának legfontosabb színhelyén, a munkahelyen fejlődjön ki végleg a közösségi ember. Ott. ahol munkájával maga is hozzájárni a közös célok megvalósításához. A munkahelyet — s ez teljes mértékben érvényes a mezőgazdaságra is — elsősorban azért hangsúlyozzuk, mert munkacentrikns társadalom vagyunk, a CSKP Központi Bizottsága 11. ülésének megállapításaiból kiindulva viszont még vannak nehézségeink a munka eredményeinek, hatékonyságának mérésében. Ezek egy része rendkívül bonyolult összefüggésé gazdaságtudományi szakkérdés, amelyet a mainál jobban meg lehet és meg kell oldani. Ez a folyamat — a tökéletesítés, a megoldások keresése — soha nem lezárt folyamat, mert együtt kell haladnia a változó követelményekkel, melyek azt diktálják, hogy fejlett szocialista társadalmunkban nem kellenek, nem szükségesek szakítópróbák, azaz a munkában sem kell rendszerré (enni az önmegtagadást. Önérdeküket megtagadó embereket rsak rendkívüli helyzetekben követel a társadalom, de nyilvánvalóan meg kell javítani a mindennapi erkölcsi-politikai közeget. Elkerülhetetlen, hogy a fegyelmet, a tisztességet másként értelmezzük, mint ahogyan a fegyelmet és tisztességet értelmezni kell. Elkerülhetetlen, lingy a jó munkát az anyagi az erkölcsi elismerés, a rosszat, a haszontalant pedig negatív anyagi és erkölcsi következmény kísérje. „Forradalmi feladatunk és történelmi felelősségünk a fejlett szocialista társadalom építése“ — hangsúlyozta llusák elvtárs a CSKP KB 15. ülésén. Az építés persze nemcsak gazdasági épitőmunkát jelent, hanem olyan gondolkodásmód kialakítását, amely általános, s a tömegek sajátja. Hazánkban a dolgozók többsége aktívan, eredményesen dolgozik, egyetért a párt politikájával, igényli megvalósítását, bizalma van benne, tudatilag azonosul a határozatokkal, nagyfokú'felelősseget tanúsít a vitákban. A szucialista életmód, magatartás normái széles körben ismertek, az emberek jó része eszerint él, s ezeket a normákat társadalmi követelményként kezeli. Mindez azzal magyarázható, hogy a társadalmi tudat a szocialista tudat irányába fejlődik, s ennek eredményeként felerősödött a közgondolkodás pozitív és negatív vonásainak konfrontációja. Kritikus a közgondolkodás, ami arra mutat, hogy az emberek többsége már ismeri a szocialista erkölcs követelményeit és ma jobban észrevevődik a jó, és jobban szemet szúr a rossz. Ez utóbbi viszont arra vall. hogy a közösséggel és a társadalommal szembenálló egyéni törekvéseket — individualizmus, ügyeskedés, harácsolás, önzés, karrierizmus — a szocialista tudatformálás erejével — alapelve szerint az egyéni boldogulás csak a közösség útján érhető el — feltétlenül vissza kell szorítani. CSIBA LASZLÚ A majoránnát eddig főképpen a kistermelők termesztették. Az idén azonban a Nyitrai (Nitra) já-< rásban az Alsónyitrai (Dolná Nitra) Efsz vállalkozott elsőként e közkedvelt fűszer nagyobb területen történő termesztésére. A majoránna nemcsak az élelmiszeriparban, hanem a gyógyszergyártás területén is jól hasznosítható. Felvételünkön a majoránnát begyűjtők egy csoportja Fotó: Pavel Matis Ezen a nyáron a megszokottnál később kezdődött, az átlagosnál több munkát adott-, és — főleg a szalmabegyűjtést hátráltató esőzések következtében — az esetek többségében minden eddiginél tovább tartott az aratás. Persze, ezen ma már nam nagyon bosszankodunk, mivelhogy a gabona a tervezettnél gazdagabb hozamot nyújtott. Űjtent megteltek a magtárak, mezőgazdasági üzemeink zömmel kiegyenlítették korábbi tartozásukat, így — bár kissé megkésve, de talán annál derűsebb hangulatban — végre idén is elérkezett a helyi aratóünnepélyek időszaka. GAZDAG VOLT A NYÄR Ipolyságon (Šahy) „hivatalosan“ a múlt hét derekán szegték meg az új kenyeret. A nagyjából három és fél ezer hektáros mezőgazdasági területet bíró Vörös Lobogó Egységes Földműves-szövetkezet tagjai ezúttal is büszkén és jogos örömmel ünnepeltek, ugyanis az eszményinek tévedésből sem nevezhető természeti adottságok közepette gazdálkodó közösben a gabona ismét kiadósán ontotta a szemet. — A múlt évi csúcsteljesítményt nem tudtuk sem megdönteni, sem pedig megismételni, ámde örömre így is bőven van okunk — említette ünnepi előzetesnek szánt beszélgetésünk alkalmával Kecskés Károly, a közös elnöke. — Igaz, a borsónkat kíméletlenül „elverté“ a július 1-jei Jégeső, s hiába örültünk a korábban gyönyörű állománynak, az átlaghozammal nincs módunkban dicsekedni. Viszont a gabonában nem csalódtunk, és — szerintem — ez a legfontpsabb. — Lehetne valamivel konkrétabban? — Persze, semmi akadálya. Mindent egybevetve, idén összesen ezerharminckilenc hektár gabonánk volt. s ebből legnagyob területen — pontosan hétszázhatvanhat hektáron — őszi búzát termeltünk. A búzánk átlaghozama ötvenegy kilóval túlhaladta az öt tonnát. Őszi árpából 5,17 tonna, tavaszi árpából pedig 4.39 tonna termett egy hektáron. Végeredményben mindez annyit jelent, hogy szövetkezetünkben a gabonafélék idei átlaghozama 4.92 tonna volt. Vagyis: összesen 678 tonna gabonát termeltünk, illetve takarítottunk be terven felül. — Ez egyúttal azt ts jelenti, hogy végre „elkopik“ a korábbi kedvezőtlen évek okozta tartozás? — Ha csupán a gabonáról lenne sző, ekkor már nem fájna a fejünk — mondta az elnök, majd mélyet sóhajtva így folytatta: — Sajnos, többről van szó, a szemesekről. Márpedig ilyen vonatkozásban reményünk sem lehet a sikerre. A gondot esetünkben a rendre szerényebb kukorica okozza. A még mindig rakoncátlankodó Ipoly árterében termesztett háromszáz hektár kukoricából idén száztíz hektárnyit kellett újravetni. Ezen a területen természetesen már „csak“ szllazsnak való terem, a százkliencven hektár hozama pedig nem törlesztésre, de niég az évi termelésiértékesítési feladatok maradéktalan Megszeglek az új kenyeret teljesítésére sem lesz elegendő. Pedig, de szerettük volna tiszta számlával zárni a 7. ötéves tervidőszakot! AZ EGYÜTTMÜKÜDÉS HASZNA • Mint mindenütt az országban, ebben a gazdaságban is dolgoztak vendégkombájnosok. Mivel a baráti segítségnek, az üzemok, járások és kerületek közötti kölcsönös együttműködésnek vitathatatlanul nagy szerep jut a rendelkezésre álló gépek és a kedvező időjárás kihasználásában, illetve a betakarítási munkák gyors és minőségi elvégzésében. Kecskés elvtárssal néhány mondat erejéig megpróbáltuk összefoglalni az együttműködés legfrissebb tapasztalatait. — Ez a legfontosabb, tehát mindjárt az elején szeretném hangsúlyozni: minden évben örömmel fogadjuk és hasonló szorgalommal igyekszünk viszonozni a segítséget. Ezen a nyáron különösen nagy hasznát vettük a kooperációs kapcsolatoknak. A borsóval kapcsolatban már említett jégverés több parcellán a gabonában is tetemes kárt ojcozott. Főleg az ipolyvískei (Vyškovce nad Ipfom) kataszterben volt siralmas a látvány, ahol az önmagában is komoly szélkár csak tetőzte a bajt. Egyik-másik táblán többet tolattak-íorogtak a gépek, mint amennyit „aktív“ munkával töltöttek. Mi tagadás, igyekeztünk kihasználni a kedvezd időjárást, miközben a szemveszteséget is sikerült elfogadható szinten tartant. Bizony jól jött, hogy a Libádi (Eubá) Efsz — a Žil inai Gép- és Traktorállomás előbb náluk dolgozó öt kombájnja után — rövidesen két saját gépét is útnak indította‘a megsegítésünkre.'Igv, beleértve a helybeli középfokú mezőgazdasági szaktanintézet „masináját“ is, ezen a nyáron összesen tizenöt kombájn vágta-csépelte határunkban a gabonát. És még ígv is több mint két hétig tartott a „nagyüzem“. Jú-> lius 19-én az őszí árpában tartottuk a főpróbát, s csak agusztus 2-án került asztalra az áldomás. ÚJABB PRÓBATÉTEL A nagygazdaságban Időközben már kezdetét vette a nyárinál lényegesen nagyobb felkészültséget és komolyabb anyagi-műszaki ellátottságot igénylő őszi munkacsúcs. Kenyérünnep ide. kenyérünnep oda, mi természetesen arra is kíváncsiak voltunk, milyen kilátásokkal fogtak az ipolvságiak a nagy feladat teljesítéséhez. — Nem mi tehetünk róla, mégis el kell fogadnunk, hogy az ősz lényegesen szűkmarkóbb hozzánk, mint a nyár volt — komorodott el az elnök— A fagykárosult szőlőtől és az Idén minden oldalról „tépázott“ zöldségféléktől aligha remélhetünk komolyabb eredményt. Ha lesznek „jobb“ napjaink, akkor azt minden bizonynyal a cukorrépának meg a napraforgónak köszönhetjük. Persze, az sem mellékes, hogy lesz bőven tömegtakarmányunk, tehát reménykedhetünk, hogy továbbra is tartani tudjuk a tejtermelésben elért fejlődést. Próbáljuk röviden felvázolni, mi vár a közös tagjaira az elkövetkező hetekben-hónapokban? — Nos, tennivalónk lesz bőven, és a munkát már csak azért is igyekszünk körültekintően megszervezni és következetesen elvégezni, hogy a lehető legkisebb veszteséggel gyűjtsük be az amúgy is szerény termést, és kellően megalapozzuk a remélt jövő évi sikereket. Hát lássuk csak: mindenekelőtt be kell fejeznünk a talajmeszezést, be kell takarítanunk százötven hektár napraforgót, a másodvetésekkel együtt összesen 381 hektár silókukoricát, nagyjából ötszáz hektárról a lucernát, a herét meg a rétiszénát, és van még 266 hektár tarlókeverékünk is. Későbbre ott a paprika, a paradicsom, a takarmány- meg a cukorrépa, a kukorica, a szőlő. No, és a kukoricaszárat ts be kell „hoznunk“, nehogy híja legyen az állattenyésztők által igényelt készletnek. És akkor még egy szóval sem említettem, hogy majdnem ezer hektár őszi vetést tervezünk, hogy összesen nyolcszázhetven hektárra kell Istállótrágyát juttatnunk, s legvégül meg ts kell szántani a pihenni vágyó földet. Ez sem kis feladat, hiszen 1156 hektárról van sző, s bizony jól ki kell használnunk a gépeket meg a kedvező időjárást, hogy a november 20-ra meghatározott agrotechnikai határidőt betarthassuk. KÄDEK GÁBOR
