Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-17 / 33. szám

1981 augusztus 17, SZABAD FÖLDMŰVES SZOLGÁLTATÁS mindenki javára Mezőgazdasági szakemberekkel beszélgetve a ko­rábbi években sok­szor hallottam az Ismétlődő panaszt: komoly gondot okoz a Kertitox vontatott permete­zőgép Javítása. Fel­újítás Céljából messzire kellett szállítani ezeket a berendezéseket, a Javításukat válla­lók pedig alkat­részhiányra pa­naszkodtak. Am az év elején örömteli változás történt: a Hurbanovói Egysé­ges Földműves­­szövetkezet nyitott egy műhelyt, ahol a Nyugat-szlová­­kia! kerületből ér­deklődők számára a korábban emlí­tett magyar gyárt- Kádek László mányú permetező­­gépeket javítják. Meg kell jegyezni azonban, hogy nem csupán önkéntes vállalkozásról van szó, hanem koope­ráció eredménye az új műhely. A berendezéseket gyártó válla­lattal való szoros együttműkö­désnek köszönhetően az alkat­részeket a debreceni vállalat szolgáltatja. Л melléküzemág­nak — amely teljes mértékben a mezőgazdaságot szolgálja, mindössze két dolgozója van. Hogy miként is indult be ez a hasznos kisüzem, azt ők ket­ten mondták el. Laczkó János: —■ Mivel ha­sonlóképpen mint munkatár­saink, ml Is mezőgazdasági gépjavítók vagyunk, így sokan megkérdezik, hogyan kerültünk Ilyen szoros kapcsolatba egy speciális ismereteket igénylő géppel. Ml a múlt évben a Debreceni Gépgyárban tanul­mányúton vettünk rés2t, almi elsajátítottuk a legfontosabb tudnivalókat. Később pedig az országot járva szervizjavításo­kat végeztünk különböző me­zőgazdasági üzemekben, ezzel a ezerelőtevékenységhez nélkü­lözhetetlen ismereteket szerez­tünk. Kádek László: — Az év ele­jétől Itt a szövetkezeti gépjavító részleg egyik műhelyében vé­geztünk javításokat, aránylag Jó körülmények között. A deb­receni partnérvállalat eddig Jól ellátott bennünket alkatré­szekkel, s reméljük, hogy ez a továbbiakban is így lesz. ■ A jó szakembernek bizo­nyosan vannak egy-egy géppel vették át. Állítólag a gyár szá­mára a megvalósítás nem volna kifizetődő. Mi persze, — ha egy-egy üzem képviselői igény­lik ezt a berendezést — szive sen ^leget teszünk kívánságuk nak, s az olajgyűjtőt felszerel­jük. ■ A gazdaság más munka­részlegein dolgozók is segítik munkájukat? — Hogy legalább egy nevet említsek, közéjük tartozik el­sősorban Polák György eszter­­tergályos, aki mindenekelőtt a felújítási munkálatoknál nyújt hathatós segítséget — vála­szolt Kádek László. Az eszter­­gálással megmunkált alkatré­szek, így például csapok készí­tésénél javaslatokkal, ötletek­kel támogatja tevékenységün­ket. A gazdaság gépesítőjétől, Horváth elvtársi-ól látogatásom során azt is megtudtam, hogy miért várnak javításra a Nyu­gat-szlovákiai kerületen kívüli mezőgazdasági üzemek perme­tezői. — Tulajdonképpen arról van szó, hogy amíg bírjuk kapaci­tással, addig további mezőgaz­dasági üzemekből is vállalunk javításokat. .Persze, túlzsúfolt­ság esetén kerületünk mező­­gazdasági üzemeit részesítjük előnyben. —f— Egy efféle vállalkozást csak­is támogatni lehet. Ugyanis egy mezőgazdasági üzem veze­tői felismerték hol szorít a ci­pő a gépjavítás szakaszán, majd ezt követően cselekedtek. Tehát nem mezőgazdaságon kí­vüli területen vállalkoztak te­kintélyes évi haszonért, hanem egy olyan szolgáltatást nyújta­nak a mezőgazdasági üzemek számára, amely az ágazat to­vábbfejlődését szolgálja. Ha­sonló jellegű szolgáltatásokra — például hiánycikknek szá­mító gumtalkatrészek gyártá­sára — bizony nagy szükség lenne. ' Kalita Gábor Laczkó János munte közben (A szerző felvételei] Megteltek a magtárak A nyári mezőgazdasági mun­kák legjelentősebbike az ara­tás. A népgazdasági szempont­ból óriási jelentőségű, felelős­ségteljes munka nemcsak az aratók számára jelent komoly feladatot, hanem a gabona fel­vásárlásával, tárolásával, egy­általán a gabona kezelésével foglalkozó üzemek dolgozót számára is. Tőlük valóban nagymértékben függ, milyen lesz az idei kenyárnekvaló. .. I A gabonafelvásárlás csúcs­­időszaka idejében a Mezőgaz­dasági Felvásárló és Ellátó Vállalat nemesúcsai (Zemian­­ská OléaJ üzemébe látogattunk azzal a céllal, hogy megtudjuk, az említett felvásárló üzem dolgozói miként tettek eleget ennek a feladatnak, győzték-e munkaerővel a felelősségteljes munkát. Az aratókon kívül, kik azok, akik szinte szünet nélkül dolgoztak a mezőn, a telepen annak érdekében, hogy a ter­més a lehető leggyorsabban fe­dél alá kerüljön. Az első ember, akivel szót váltottam, Badóvszky János, a telep őre volt. Nem titkolt büszkeséggel mondta, hogy hosszú éveken keresztül a nagy teljesítményű szárítóban dolgo­zott. Hét évvel ezelőtt onnan ment nyugdíjba, de ha hívják, még ma is szívesen segít a ter­mény szárításában, s ha nem, őrködik a főkapu bejáratánál. Főidényben a terméssel meg­rakott tehergépkocsik gyors ütemben váltották egymást. A térségben és környékén hama­rosan búzabuckák keletkeztek, a gabona szállításával és keze­lésével foglalkozó dolgozóknak, munkásoknak — ugyancsak volt bőven tennivalójuk. Például Buklós Józsefnek, Csörgei Já­nosnak, Vasi Imrének, akik az ideiglenes tárolóhelyekröl szál­lították fedél alá a gabonát. A beérkezett szállítmányból a középiskolás tanulók (a Jövő mezőgazdászai) — név szerint Szabó Béla, Petrovics András, Zsoldos Kálmán, Szalay András — mintát vettek, ezt követően összesöpörték az el hullajtott gabonaszemeket. A mázsaház­ban Sós Sándor nyugdíjas és a tizennyolc esztendős Szalay Péter dolgozott. A beérkezett termést — minden alkalommal — pontosan lemérték, elvégez­ték az elsődleges nyilvántar­tást. Póda László főraktáros és Hipp Gyula raktárba helyettes szintén nagy figyelmet szentel­tek annak, hogy honnan, me­lyik gazdaságból érkezett a ga­bona. Mindent pontosan felje­gyeztek, hogy utólag ne legyen nézeteltérés a felvásárlók és a termelők között. Főidényben volt olyan nap, amikor 1500—2000 tonna gabo­nát vettek át a körzet terme­lőitől. Gabonatárolók hiányában a beérkezett szállítmányt rövl­­debb-hosszabb időre az út szé­lére és a betonozott udvarra ürítették ki, s onnét került a tisztító és osztályozó gépsorra, majd a szárítóba és a táróiéba. De még mielőtt oda került vol­na, ügyes laboránsnők a min­tavételből megállapították a gabona minőségét. Janko Má­ria, Nagy Zita, Rácz Mária a laboratóriumban megvizsgálták és alapos elemzésnek vetették alá a búzát; kiderült melyik gazdaság milyen gabonát szál­lított. Ezzel egy időben seré­nyen folyt a munka a tisztító­ban, a magtárban. Szünet nél­kül dolgoztak a gépek, gépé­szek, mindannyian három mű­szakban. Gergely János, a felvásárló üzem vezetője nagy érdeklő­déssel figyelte az egyes mun­kálatok folyamatosságát. Nagy­ra értékelte a dolgozók áldo­zatkész munkáját. Dicsérően szólt a felvásárlás rugalmas­ságáról és a példás rendről. Mint említette, ez azért volt lehetséges, mert jóval az ara­tás előtt szerződést kötöttek a hatáskörükbe tartozó üzemek­kel. Ennek következtében a gabonafelvásárlás a harmono­gram szerint történt. Az üzem dolgozói szoros kapcsolatot tartottak az egyes gazdaságok vezetőivel és Indokolt esetben módosították a szállítás ütemét. Megbeszélték a következő napi teendőket, s így mindenki pon­tosan tudta feladatát. A beszélgetés során sok szó esett a partneri kapcsolatokról, összesen hat egységes földmű­ves-szövetkezetből — a környe­ző gazdaságokból — szerződé­ses alapon vásárolták fel a termést. Mindent megtettek a partneri kapcsolatok, a jó szom­szédi viszony ápolásáért, ja­vításáért. A felvásárló üzem dolgozói időben megteremtet­ték a termés befogadásához szükséges feltételeket. A táro­lóhelyiségeket kiürítették, ki­takarították. elvégezték a fer­tőtlenítést, tehát minden ké­szen állt a gabona átvételére. A termelők és a felvásárlók a társadalmi munkamegosztás so­rán arra törekedtek, hogy a termés a lehető legkisebb vesz­teséggel. jó minőségben kerül­jön rendeltetési helyére. A ga­bona biztonságos elhelyezésé­ről a termelők régen Is Illő El ssacnanH módon gondoskodtak. Ä fele* lösség viszont ma már nemcsali a termelőkre nehezedik, hiszatl a partneri kapcsolatok idősza* kában minden szervezetned megvan a jog- és hatásköre, s azon belül a felelőssége. A szívélyes. Jó kapcsolatok ered* ménye, hogy a gabonafelvásár­lás rugalmasan történt. Ez le­hetővé tette a tervezett gabo­namennyiség Időben történi felvásárlását. A gabonafelvá­sárló üzem a tervezett gabona­­mennyiséget, azaz 23 ezer 42? tonna kenyérgabonát Juttatott az állami alapba. Ezenkívül 3900 tonna sörárpa, 510 tonna étkezési borsó, 300 tonna len­cse és 1605 tnnna őszi repce felvásárlásáról és tárolásáról gondoskodtak. Tény, hogy a felmerülő problémák ellenére valamennyi feladattal Időben megbirkóztak, s a termést Idő­ben fedél alá helyezték. Ennek következtében a gabonafelvá­sárló üzem 100,1 százalékra tejesttette gabonafelvásárlást tervét. Gergely elvtárs örömmel új­ságolta, hogy a felvásárolt ga­bona zöme jó minőségű. A la­boratóriumi vizsgálatok megál­lapították, hogy a kenyérgabo­na sikértartalma 27—27 száza­lékos. Érthető, hogy elégedet­tek a minőséggel, bár-,kezdet» ben a búzát a megengedettnél magasabb, később azonban már megfelelő nedvességtartalom­mal vették át a partnergazda­ságoktól. A felvásárolt gabona kb. negyven százalékát kelleti szárítani. Ez nem okozott kü­lönösebb gondot, mert az LSO- 40-es típusú nagy teljesítményű gabonaszárító győzte a munkát. Három műszakban felváltva dolgoztak a szárító dolgozót. Különösen Skulec István, Cite István, Balogh Tibor és Lelen­­ky Antal, akik az üzemnél mint személygépkocsi-vezetők dolgoznak, de a felvásárlás Idején a szárítóban végeztek felelősségteljes munkát. A tár­házban Nagyváthy István, Laid József, Olajos István — az üzem régi, tapasztalt dolgozói — nyújtottak kiváló teljesítményt, A felvásárló üzem száznegy­venkét dolgozója mindent meg­tett a kenyérgabona Jó minő­ségének megőrzése és a kész­let biztonságos elhelyezése ér­dekében. Arról is gondoskod­tak. hogy a kenyárnekvaló le­hetőleg ne keveredjen más faj­tákkal. Most már elengedheted lenül szükséges, hogy a ma­lomipar rugalmasan, tehát mi­nél előbb átvegye a készletet, mert rövidesen napirendre ke­rül a szemes kukorica betaka­rítása és felvásárlása, amire tárolókapacitás kell. Nagy Téréi--------------П F öldünk erdőterülete éven­te több mint 10 millió hektárral csökken, s ezt a tetemes veszteséget az új te­lepítések sem tudják ellensú­lyozni. Az erdöirtásoknak főleg a trópusi őserdők fái esnek áldozatul, ám az elmúlt évek­ben aggasztó hírek és döbbe­netes fotók jelentek meg az európai erdők fáinak többféle bekövetkezett lábon való pusz­tulásáról is. Az erdészek 1979 óta észle­lik a fakiszáradás néven emlí­tett, titokzatos eredetű „kárt“, mely elsősorban a hegyvidéki kocsánytalan tölgyeseket pusz­títja. Az egy gócból sugaras irány­ba terjedő, kisebb-nagyobb te­rületfoltokon hirtelen fellépő, tömeges fapusztulás úgy kö­vetkezik be, hogy a fa elhal, miközben látszólag ép levelei elszáradnak, de a növekedést Időszakban nem hullanak le. Az elhalás folyamata néha megáll, máskor viszont 2—3 hét alatt hirtelen „lábon“ szá­rad el az életerős fa. Ennek az előzmény nélküli gyors pusz­tulásnak az okát kellett felde­ríteni. A szakemberek mindenekelőtt a pusztuló fák talaját vizsgál­ták meg, s azt találták, hogy a kiszáradó fák körüli föld kém­hatása savanyú, az ezt kifeje­ző pH-érték 4.5—5,7. Kiderült, hogy a talaj pH-ja majd min­denütt átlagosan kb. 1 egész egységgel csökkent, ami tízsze­res különbséget jelent. Ahol az erdők mészkő alapkőzeteken állnak, ott gyorsan pótolódnak a savanyító hatásokat kiegyen­lítő elemek, s ez hosszabb ideig képes ellensúlyozni a kedve­zőtlen savanyúságot. Amikor a pH eléri a 4,5 értéket a talaj­ban, egy sor olyan elem — pél­dául a mérgező nehézfémek és az alumínium —, mely mind­addig az élőlényekre közöm­bös formában volt jelen, old­hatóvá válik, és e sejtmérgek a gyökereken át felszívhatóvá válnak. A mérgező hatáson kí­vül az ionok közti arányok fel­borulása is élcttanilag károsan hat a fákra. A talaj ionháztar­tásának felborulása a talajlakó szervezetek életét is megboly­gatja, megváltozik a talaj táp­anyag-szolgáltató képessége is, s e változások kedvezőtlen összhatása a fa életműködést zavaraihoz vezet. A talajsavanyodás okaként Eurápa-szerte a savas esőket emlegetik. A savas esők a tala­jon átszivárogva gyorsan lefoly­hatnak, s Így nincs sok idejük. Bár savas csapadékot is gyak­ran mérnek a meteorológusok, a szárazabb klímán a levegőbe kerülő savalkotó gyököknek — a kán- és nitrogén-oxidoknak — mintegy a fele százasülepe­dés révén kerül kapcsolatba az élővilággal. Ezért célszerűbb savas ülepedésről szólni. A hő­erőművek, gyárak és a közle­kedési eszközök által a leve­gőbe bocsátott kén- és nitro­­gén-oxidok az alacsonyabb lég­áramlatokkal, szelekkel távo­labbra szállítódnak, és folya­matosan kiülepedve, a növé­nyekre és a talajra rakódnék. A növekvő levegőszennyezés hatásai közvetlenül és közvet­ve támadják a fát. A közvetlen hatásokat leginkább a hőerő­művek és üzemek közelében lehet a fákon kimutatni: a lombleveleken elhalás! foltok mutatkoznak, a tűlevelek elsár­gulnak, sőt már kora ősszel lehullanak, ami az anyagcsere károsodását jelzi. Ha a levelek e károsodását a fa átvészelte és a következő évben nem éri további károsodás, a fa nem pusztul el. A rohamosan bekö­vetkezett fahalálkor viszont a látszólag ép levelek egyszerre elszáradnak, de a növekedést időszakban' nem hullanak le. Ily módon egy életerős fa 2—3 bét alatt elpusztulhat. A kutatók azonban, a fapusz­tulásokat kiváltó közvetett ha­tásokat is megvizsgálva, átté­teles károsító okokat derítet­tek fel. Abból kiindulva, hogy kedvezőtlen hatások a talajban halmozódnak fel, megvizsgál­ták a kémiai változásoknak a fák gyökérzetére s a velük kapcsolatban levő gombafona­lakra gyakorolt élettani hatá­sát, csakúgy, mint a károso­dott fák vízszállító edényeinek (nedvkeringtető járatainak) ál­lapotát. Mihelyt tarlós száraz­ság következik be, a tölgy gyökérzetének hajszálgypkerei nyomban összekapcsolódnak a gombafonalakkal, s így na­gyobb talajfelületről tudják magukba szívni a vizet a ben­ne oldott tápanyagokkal. A gombaszakértőknek már eddig is feltűnt, hogy a fás szárú növények gyökereivel össze­kapcsolódó fonalú gombafajok a hetvenes évek vége óta mind ritkábban fejlesztenek termő­testet: sok lelőhelyről teljesen eltűntek az azelőtt ott tömege­sen előfordult tinoru-, trom­bita- és rókagombák. Ha az­után tartós szárazság követke­zik, a fák nem tudják felszívni a kellő mennyiségű vizet és tápanyagot. Ez a kényszerhelyzet a tölgy­fát párologtatásának csökken­tésére készteti: célszerű (ko­csonyás) anyagot választ ki, és ezzel szűkíti a vízszállító já­ratok keresztmetszetét. Csak­hogy a szűkítés gyakorta „tál jól sikerül“; a kocsonyás anyag fokozódó termelődése teljesen eltömíti a szállító járatokat, s az edénynyalábok abban az évben már többé ki sem nyílnak. Lé­nyegében ugyanez a folyamat következik be minden őszi lnmbhulletáskor is, de a követ­kező évben a nedvkeringés az addig újonnan fejlődött szállí­tóedényekben már megindul­hat. A védekezésből szűkített szállítóedények járatéi viszont tavaszai vagy nyáron tömőd­nek el, amikor a levelek ki­­lombosodva javában párolog­tatnak. Ha a szállítóedények ilyenkor nem tudnak elegendő vizet és tápanyagokat szállíta­ni, a fa éhen és szomjan hal, „lábon“ szárad el. Az iyen, hervadva senyvedő fákon gyakran felismerhetők a különböző farontók, levél káro­­sítók. gyökérpuszlítók, kóroko­zó baktériumok is. de ezek a paraziták vagy mikrobák az élettanilag megbetegedett, ki­száradás előtt álló fáknak már csak másodlagos károsítói: a gyengülő fa végső pusztulását siettetik, de az jelenlétük nél­kül is, hetek alatt bekövetkez­het. A hazai fafajok közül már az égeren, a kocsányos tölgyön és a juharon is megfigyelték a kutatók a száradásé» pusztu­lásra utaló jeleket. A száradá­­sos lepusztulás egyelőre még foltokban való jelentkezése a sevhatásra különbözően reagá­ló talajú területeknek, továbá a savas ülepedések helyileg változó mértékének tulajdonít­ható. Kárpát-medence a savas üle­pedés szempontjából kedvezőt­len fekvésű, ezért mindaddig, amíg a savas ülepedést okozó légszennyezés nem mérséklő­dik a minimumig, a száradásos lepusztulások folytatódására lehet számítani. Ml lenne hát a teendő? A szakemberek legelőször arra gondoltak, hogy az érzékeny tölgy helyére gyertyánt, hár­­sat, kőrist vagy más fát ültet­nek majd, de ez csupán ott le­hetséges. ahol a termőhelyi adottságok e fafajoknak ked­veznek. Svéd példa nyomán — kísérletképpen meszezéssel kezdtek kezelni egy négyhek­táros erdőrészt. Noha, bebizo­nyosodott, hogy a meszezéssel lassítani tudjuk a fapusztulás terjedését, ez az eljárás még­sem megfelelő megoldás a baj megszüntetésére. Nehéz a he­lyenként kiszórandó mészpor­­niennyiség adagjainak eltalálá­sa, amellett az összes erdőte­rület túl sok ehhez a módszer­hez. Távlatilag csak a kén- és nitrogén-ozidokat a légkörbe ontó emisszió (szennyezetleve­­gő-kibocsátás) nemzetközi be­tiltásának általános végrehaj­tása hozna javulást. Csakhogy az ez ügyben egybehívott 1962, évi stockholmi és a tavalyi müncheni kormányszintű kon­ferenciák határozatai még írem hozták meg a várt eredményt. Nem kedvezett a környezet el­­savasodása elleni küzdelemben az olajrohbanások miatt vissza­­hozott fosszilis tüzeló'anyagok nagyobb arányú elégetése sem. A gépkocsiforgalom is tovább nőtt, miközben késik az újon­nan gyártott gépkocsik motor­jainak véggáztisztítókkal való kiegészítése. Az ENSZ Élelmezésügyi Szer­vezete (FAQ) erdészeti bizott­ságának javaslatéra az idei esztendőt az Egyesült Nemze­tek Szervezete az erdők évé­nek nyilvánította, s a világmé­retű összefogásra szólította fel a kormányokat az emberiség létére nagyban ható, a boly­gónkat övező légburok oxigén­utánpótlását szolgáltató erdólc hatékonyabb védelmére. Az erdők évének céljaival összhangban hazánkban erdő. védelmi programot dolgoztak ki, létrehozzák az erdők egész­ségi állapotáért felelős erdő­védelmi szervezetet, mérő- éa megfigyelőrendszert építenek ki az erdők légszennyezettsé­gének a folyamatos mérésére, s tovább támogatják az erdő­károsodások tanulmányozására irányuló kutatásokat. Az erdők megmentése azon­ban nem pusztán a hivatalos szervek, s nem is csak az er­dészeti dolgozók ügye. Az erdő mindannyiunk éltető forrása, pusztulásának terjedése ma­gunk és utódaink ökológiai létfeltételeit veszélyeztetné. E-zért széles körű társadalmi összefogással segítenünk keli erdeink megóvását, ÍNJ A fák kiszáradásának okai к kapcsolatosan érdekes meglá tásai... — Természetesen — vette át a szót Laczkó János.- — A Kertitox gépek valóban nagy­szerű masinák, ám módosítani való azonban így is akad. Kol­légámmal például már több újítást valósítottunk meg. A Kertitox Globál-típusú gép hid­­'raulikus berendezésében hamar felmelegszik az olaj, fgy egy olajgyüjtót Iktattunk be, amely­nek felszerelése nem okoz kü­lönösebb problémát. Ezt az öt­letünket a gyártókkal is kö­zöltük, akik bár elismerték az újítást, Illetve annak előnyeit, az ötletet azonban mégsem

Next

/
Oldalképek
Tartalom