Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-09 / 6. szám

1985. február 9". SZABAD FÖLDMŰVES 7 Eredetiség, stílustisztaság, hagyományőrzés BESZÉLGETÉS az „ipari” népművészetről Kereken harminc éve annak, hogy hivatalosan ts a CSSZSZK — a föde­ráció óta az SZSZK — Kulturális Mi­nisztériumának hatáskörébe tartozik a bratlslavai székhelyű Népművészeti Cikkeket Gyártó és Forgalmasé Vál­lalat, közismert rövidfté>se' az OtüV. Ebből az alkalomból látogattunk el a vállalat egy, a sajtó számára ren­dezett szflkkörű „házi divatbemutató­jára“, amelyet követően Jozef TkáCik mérnök, az ÚĽUV igazgatója vála- Néhány kerámia az ÚEUV termékei közül szolt néhány kérdésünkre. KAREL TOMAN: Ki kedveled a csendet s a magányt mély erdőt jársz és havas békességben érzékeled az élet ritmusát, nem hallod-e néha a mélység szavát? Messze a gyilkosság, vér, haláltusa bálja zúg. Fáj a föld némasága. De ott lent szívverés reszket és rejtett forrás tör fel a fényre. Az ifjú vizek dala szíved részegíti, és boldogságtól szédül a fejed. Mert a kétségekben tán igen, de hitben nem vagy egyedül! (Petrik József fordítása) ф Igazgató elvtárs, hogyan jelle­mezné általánosságban az ÜLUV te­vékenységét, illetve termékeinek mi­nőségi kriiériumait? — Vállalatunk mindenekelőtt az eredetiség és az egyediség megtartó sát tűzte ki fő célul. Ennek elsődle­ges feltétele a hagyományos kézi munka minél szélesebb körben való alkalmazása, hiszen csak Így garan­tálható az egyediség a sorozatban gyártott tucatcikkekkel szemben. Kü­lönös gondot fordítunk a kivitelezés, és főképpen a stílus tisztaságára. ф Mindehhez gondolom, nemcsak a szakmájukat tökéletesen érté, de nemzedékek népkultfiráját is (61 is­merő emberek kellenek. — Ez valóban Így van, s e kettős követelményrendszer egyre nagyobb gond elé állít bennünket. NégysZáz­­harmlnr főállású dolgozónk ugvanls csak egy részét képes elvégezni a ránk háruló feladatoknak, feltétlenül szükséges többé-kevésbé rendszeres „bedolgozókat* tartanunk. Ezeknek — mintegy 600 emberről van szó — a döntó többsége viszont nyugdíjas, s a korátlaguk 65 év körül mozog. Bármikor számítani lehet betegség vagy elhalálozás következtében tör­ténő kiesésükre, ami nemegyszer ko­moly probléma elé álift bennünket. A jövőben hatékonyabb segítséget vá­runk az iparművészeti, illetve a nép­művészeti iskolák végzőseitől ezen a téren. ф A divatbemutatón látott szebb­énél sAbb ruhákon, illetve a kiállí­tott kerámiákon kívül milyen termé­keket állítanak még elő? — Tulajdonképpen az említett faj­tájú árucikkek képviselik tevékenysé­günk fő irányát, kiegészítve még a stílbútorokkal és a népművészeti stí­lusú emléktárgyakkal. Meg kell mon­danom, hogy ezen a téren komoly konkurrenciát jelent vállalatunknak a hasonló fogyasztási cikkeket nagy­ban gyártó ipar; kommersz „álné­pies“ termékekkel árasztja el a pia­cot, a mieinkkel összehasonlíthatat­lanul olcsóbb áron Szakember szá­mára a minőségi különbség nyilván­való, a vásárlók zöme azonban a leg­több esetben nem tud különbséget tenni. Ilyen esetekben általában az ár dönt — többnyire a mi számunkra hátrányosan. • Es mi a helyzet az exporttal? Gondolom, itt nagyobb súllyal esik latba az ererteiiség. a stílus tisztasá­ga. hiszen az üzleti szempontok mel­lett a hazai népművészet külföldi reprezentálásáról van elsősorban szó. — Kivitelre szánt termékeinket a két említett szemponton kívül min­denekelőtt szigorú ideológiai és kul­túrpolitikát elbírálásnak vetjük alá. Mint ahogy ön ts utalt rá, ezek a termékek hazánk néphagyományait, népi kultúráját, szélesebb összefüg­gésben pedig szocialista kultúránk egy-egy részterületét képviselik. Nem engedhetjük meg tehát, hogy csupán az üzleti sikerre törekedve giccses, ízlésromboló vagy éppenséggel anti­­bumánus jegyeket viselő .termékeket szállítsunk külföldre népművészet ürügyén. Még akkor sem, ha emiatt ellentétbe kerülünk néhány nyugati megrendelőnk követelményeivel. Volt már rá példa ... Az exportban egyéb­ként. a belföldi forgalmazáshoz ha­sonlóan a termékek maxtmálls cél­szerűsége az elsődleges követelmény: a „csecsebecsék“ fokozatosan háttér­be szorulnak a ruházati cikkekkel, a bútorral vagy a kerámiával szemben. Ebbe a három kategóriába tartozik az a hat fajta árucikk is amelyet jelenleg exportálunk a világ mintegy negyven országába; tavalyi forgal­munk a nyugati államokkal mintegy kétmillió, a szocialista országokkal pedig valamivel több mint egymillió koronát tett kt. • Értek el már valamilyen jelen­tősebb sikert külföldön az ÜEUV ter­mékei? — Tavaly Bulgáriában volt egy nemzetközi népművészeti kiállítás, több szocialista és tőkés cég részvé­telével. Elmondhatom, hogy valóban szép sikerrel térhettünk haza, hiszen termékeink közül egy népi hangszer első, két kékfestő-ruha második, egy csipkekészlet pedig harmadik díjat nyert. Valamennyi résztvevő vállalat Két ruhaköltemény (A szerző felvételei) közül a bemutatott termékeink ará­nyáét tekintve mi szerepeltünk a leg­sikeresebben ezen a kiállításon. 9 Befejezésül: mik a legközelebbi terveik, mi fogja a jövőben jellemez­ni az ÜEUV munkáját? — Fő célkitűzésünk, az eredetiség és a stílustisztaság természetesen vál­tozatlan marad. Emellett egyre job­ban tudatosítjuk, hogy fokozottabban kell részt vállalnunk a népi kultúra továbhéltetéséből Ebből a szempont­ból akár egyedinek, sőt pótolhatat­lannak is tarthatjuk magunkat, hi­szen a néphagyományoknak éppen a tárgyi világa a legmulandőbb. Míg a népdal- vagy a néptánckultúrát mára már szinte divat lett ápolni, a régi világ sokszor pótolhatatlan, korsza­kot jelentő vagy jellemző tárgyi em­lékeitől olvkor egyenesen igyekszünk megszabadulni, fölösleges kacattá minősítve őket. Persze tulajdonkép­pen mi sem magukat a tárgyakat óv­juk a feledéstől, hiszen ez a múzeu­mok feladata: a stílus! szeretnénk megtisztítva, értékes jegyeit kihang­súlyozva tovább éltetni, és minél több ember számára hozzáférhetővé tenni. E célkitűzésünk jegyében nyílik meg a közeljövőben Bratislavában vállala­tunk első szakosított áruháza, ahová Szeretettel várunk mindenkit, s bizto­sak vagyunk abban, hogy találnak majd az ízlésüknek megfelelő termé­ket. A minőséget és az eredetiséget garantáljukl ф Én pedig köszönöm szépen a be­szélgetést. VASS GYULA A MATESZ februári játékterve 9., szombat, Szógyén ÍSvodln): A Noszty fiú esete Tóth Marival 10 vasárnap, Muzsla (Mužla): A Noszty fiú esete... 13. szerda Csicsó (Cíčov): Energikus emberek 14, rsfltörtök, Felsőpatony (H. Potöó): Energikus em­berek 15 péntek Szene fSenec): Energikus emberek 16 szombat, Keszegfalu (KamenlŐná): Energikus em­berek 22., péntek, Komárom (Komárno): Prelúdium mollban 23., szombat, Komárom (Komárno): Prelúdium mollban 26., kedd, Kassa (Košice): A Noszty fiú esete Tóth Ma­rival 27., szerda, Kassa (Košice): A Noszty fiú esete Tőth Marival 28., csütörtök, Kassa (Košice): A Noszty fiú esete... Megjegyzés: Az előadások a két komáromi kivéte­lével (19.30) 19.00 órakor kezdődnek. Változatosságot - állandó jelleggel i A vidéki kisvárosok, községek vagy falvak lakosságának művelődé­si helyzeté! és lehetőségeit vizsgálva a helyi tisztségviselőkkel, népműve­lőkkel, könyvtárosokkal, műkedve­lőkkel folytatott beszélgetéseink so­rán bárhonnan indultunk is el a pár­beszéd kezdetekor, rövid idű eltelté­vel a pénznél, az anyagi eszközök szerepénél kötöttünk ki. A művelő­dési házak, a különböző jellegű kul­turális intézmények vezetőinek egyre gyakrabban gondut nkoz. hogy a ki­tűzött tervek teljesítése során, az egyes rendezvények szervezésekor „beférjenek“ az adott pénzügyi ke­retbe. Ahhoz pedig nem férhet két­ség, hogy a színvonalasabb, eddiginél tartalmasabb és változatosabb kultu­rális lehetőségek megteremtéséhez pénz is kell, méghozzá nem is ke­vés. A falvak dinamikus fejlődésének köszönhetően ma már a nagyobb vá­rosoktól földrajzilag távolabb eső települések lakói is a tömegtájékoz­tató eszközök segítségével több (egy­részt kulturális) információhoz Jut­nak. Ezért a „dobozos“ (televfziés) kultúra mellett a községeikben is ez­zel versenyképes, a korszerű igé­nyeknek megfelelő, vagy azt legin­kább megközelítő, tartalmilag és esz­tétikailag egyaránt színvonalas ren­dezvényeket kell szervezni. Mindez főleg nagy lelkesedést, szakmai fe­dést, elszántságot és nem utolsósor­ban anyagi támogatást igényel. Az eddigi tapasztalatok, a külön­böző felmérések eredményei azt mu­tatják, hogy nem mindenütt tndják, honnan kaphatják meg a rendszeres művelődéshez szükséges, nélkülözhe­tetlen anyagi fedezetet. Olyan ese­tekről is tudónk, amikor az illetékes tisztségviselők elhanyagolták (elha­nyagolják) ezt a területet és bizo­­nyítvánvukat magyarázván állandóan a manapság túl divatos, úgynevezett objektiv nehézségekre hivatkoznak. A tavalyi év kimutatásai szerint Szlo­vákiában közel háromezer kulturális intézményi a különböző szintű nem­zeti bizottságok irányítaoak, illetve működtetnek. Az egyes üzemek szak­­szervezeti bizottságai 129, az egysé­ges földművesszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok pedig mindössze 124 ilyen jelleeű intézmény működ­tetését vállalták. Ha a fenti adatot a mezőgazdasági üzemek tényleges számához viszonyftjuk. egyértelmű a következtetés: ezen a téren is a je­lenleginél (óval hathatósabb támoga­tásra és vállalkozókedvre van szük­ség. E sorok olvasásakor bizonyára so­kakban felmerül a kérdés, vajon miért fontos arra kitérni, hogy a mű­velődést szolgáié intézményeket ki vagy kik üzemeltetik; a lényeg az, hogy a művelődési házak, a klubok teljesítsék társadalmi feladatukat. Sok helyütt éppen az anyagiak hiá­nya okozza a legnagyobb problémát, hátráltatja, esetleg lehetetlenné teszi a különböző művelődési formák, pél­dául a klubélet kibontakoztatását. Azért foglalkozunk részletesebben e kérdéskörrel, mivel főleg a dél-szlo­vákiai mezőgazdasági területeken a szövetkezetek és állami gazdaságok vannak túlsúlyban az ipari létesít­ményekkel szemben, azok foglalkoz­tatják a lakosság nagy részét, illet­ve rendelkeznek a támogatáshoz fel­tétlenül szükséges anyagi fedezettel. Nemcsak arról van szó, hogy a tá­mogatás kizárólag közvetlenül anya­gi jellegű legyen. A segítségnyújtás­nak ezenkívül még számos más for­máját is szívesen vennék a kultúr­­mozgalom önkéntesei. Hányszor bi­zony jól jönne, ha a mezőgazdasági üzem a fellépések alkalmával autó­buszt biztosítana az egyes csoportok számára, vagy átvállalná a próbákra szolgáló termek fűtését, esetleg hoz­zájárulna a kellékek beszerzéséhez. Sajnos nem egy nagyszerű tánccso­port, illetve énekkar tagjai voltak kénytelenek ilyen gondok miatt be­fejezni amatőr pályafutásukat. Egyrészt örvendetes, hogy az utób­bi négy év során több mint három­száz művelődési otthon épült, más­részt viszont elszomorító, amikor az új épületek termei gyakran konga­nak az ürességtől. A népművelők nem tudnak a tél folyamán nagyobb ren­dezvényt szervezni, mivel nincs ke­ret a helyiségek fűtésére. Nyáron a vidéki lakosság nagy ré­sze szabadidejét főleg kertészkedés­sel tölti, így a művelődésre tényle­gesen csak pár hét marad. Ily mó­don persze céltudatos és rendszeres oktató-nevelő, ismeretterjesztő mun­káról nem nagyon beszélhetünk. Saj­nos több községben a művelődési házakat csak a hagyományos tánc­­mulatságok megrendezésére használ­ják, s a tapasztalatok alapján ezek többsége nem a „legkutturáltabb kö­rülmények között zajlik. Több csallóközi falu példája bizo­nyítja, hogy a tömegszervezetek együttműködésével, a mezőgazdasági üzemekkel való szorosabb kapcsolat megteremtésével a jelenlegi, túl ma­gasnak tűnő akadályokat is le lehet küzdeni. Ott, ahol a kulturális szféra képviselői nemhiába kopogtaltak se­gítségért, viszonylag rövid idő alatt úgymond normalizálódott a helyzet. Nem kell a jó példáért messzire mennünk. A cseh országrészben ma már szinte minden amatőr művésze­ti együttesnek védnöke van. Mindez azonban még korántsem jelenti, hogy nem merülhetnek fel így is problé­mák. A nehézségekkel a megfelelő anyagi háttér mellett nagyobb aka­rattal, tettvággyal, meg lehet bir­kózni. A felsorolt hiányosságok pótlására a kulturális intézmények dolgozói­nak. az amatőr művészeti együttesek tagjainak külső segftségre van szük­ségük. Ezért jó volna, ha mindenek­előtt e mezőgazdasági üzemek veze­tői. ám nemcsak ők, mielőbb tuda­tosítanák a támogatás különböző for­máinak fontosságát és azok szerepét. A dolgozók szellemi továbbfejlődése elképzelhetetlen tartalmas és változa­tos művelődési formák nélkül. Nem szabad azonban azt sem szem elől téveszteni, hogy á szfnvonalas «zéra­­knzási és művelődési lehetőségek megteremtése nem csupán a népmű­velő feladata. ' BÄRDOS gyula V V

Next

/
Oldalképek
Tartalom