Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-09 / 6. szám
/ AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1985. február 9. ★ 8. szám ★ XXXVI. évfolyam ★ Ara 1,— Kč* Akutaiö-feilesztö munka A' tudományos-műszaki haladás ismert gazdasági kihívásai tükrében új dimenziót kap a tudomány és annak funkciója. Ennek megfelelően hazai tudománypolitikánkban is olyan változásokra van szükség, amelyek megteremtik a tartós fejlődés alapjait és feltételeit. A CSKP Központi Bizottsága 8. Ülésének határozataiból levont következtetések alapján a^-ludományos kutatómunkában erőinket a távlatokat megalapozó rövidebb távú, gyors gazdasági sikereket Ígérő feladatokra kell összpontosítani. Adott helyzetünkben a nagy kiterjedésű adaptációs munkában csak olyan stratégia lehet sikeres, melynek végeredménye értékesíthető szellemi termék. A kutató-fejlesztő tevékenység növelése érdekében fel kell tárnunk mind az alap, alapozó, mind pedig az alkalmazott kutatások és a fejlesztések tekintetében, hogy hol helyezkedünk el a nemzetközi mezőnyben, s hol tudunk viszonylag rövidebb idő alatt és nem nagy áldozatok árán a nemzetközi élvonalhoz felzárkózni. Ehhez kell rendelni főleg a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott tudományos együttműködésünk bővítését, s ebből kell levezetni azt. hogy milyen területen érdemes a hazai agrárkutatást, fejlesztést az adaptálókészség fenntartásán túl is bővfteni. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében az utóbbi évtizedekben meghatározó műszaki és technikai feltételekkel szemben napjainkban — inéginkább a jövőben — feltehetően a biológiai tényezők válnak meghatározóvá. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar ugyanis élőlényekkel, vagy azokból származó termékekkel dolgozik. A növények, az állatok, a mikroorganizmusok biológiai adottságai jelzik azt a felső határt, amihez alkalmazni, igazítani kell a műszaki fejlesztést, a gépeket, a vegyszereket és az üzemszervezési eljárásokat. Még a hatvanas évek elején is uralkodott olyan vélemény, hogy a biológia igazi kibontakozása és termelőerővé válása csak az évszázad végére, de még inkább a jövő század elejére várható. A felgyorsult fejlődés azonban megcáfolta ezeket a nézeteket. A fajtaváltásnak köszönve szemünk előtt zajlott le mezőgazdaságunkban a búza- és a kukoricatermesztés „forradalma“. Sajnos, több gazdasági növénynél — például a burgonyánál, a takarmányféléknél és néhány zöldségfélénél — még nem jutottunk el a biológiai lehetőségeknek és a műszaki Teltételeknek ahhoz az összhangjához, amit a gabonaféléknél és a kukoricánál már sikerült elérni. Az állattenyésztésben elsősorban ott született gyors és rendkívül hatásos eredmény, ahol az adott állatfaj tartásviszonyait aránylag könnyen összhangba lehetett hozni a szigorúan tervezett és ellenőrzött genetikai és takarmányozási lehetőségekkel. A baromfi- és a sertéstenyésztésben kedvező tapasztalataink vannak ezen a területen, de még csak kezdeti sikerekről beszélhetünk. A szarvasmarha-tenyésztésben a céltudatos keresztezés segítette elő a megfelelő tejhozaniü fajták kialakítását, az intenzív húshasznú fajta kialakítása viszont továbbra is várat magára. Mindez azt bizonyítja, hogy az állattenyésztésben is sokrétű feladatokat kell megoldani még ahhoz, hogy a meglevő fajták képességei jobban hasznosuljanak. Szerencsére egészen új irányzatok is kialakulóban vannak. Sikeres kísérletek folynak a szarvamarhánál és a juhnál a nagy termelőképességű rgyedek petesejtjének kevésbé produktív egyedekbe való átültetésével. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy kiváló képességű tehénnek évente több utóda is lehet. Egyre több bíztató adat tanúskodik arról, hogy a szarvasmarhánál a közeljövőben gyakorlatilag is megvalósítható lesz a születendő utód nemének céltudatos irányítása. Szintáttörés a modern biotechnológiai, biokémiai és élettani kutatásoktól várható. A nemesítés bázisaiban a biokémiai és a molekuláris genetikára, a matematikai analízisre épülő szelekciós technológia kidolgozása, s minél rövidebb idő alatt megvalósuló bevezetése mellett, nagy lehetőséget rejt a génsebészet is. A nukleinsavak finom szerkezeiének befolyása, a gének egymással való felcserélése jelent utat az állati és a növényi szervezetek fiziológiai tulajdonságainak megváltoztatására. \ sort folytathatnánk a genetikai rendszer megváltoztatásával, a gének szervezetek közti cseréjével stb. A biológiai kutatások tehát átfogják a mezőgazdaság néhány kulcskérdésének valamennyi problémakörét. A felsorolt konkrétumok és a távlati lehetőségek feladatkörében aktív szerepet kell szánnunk a tudományos informatikának. Mindezt mint döntő tényezőt azért hangsúlyozzuk, mert az elért biológiai kutatási eredmények gyakorlatilag igen gyorsan átvehetők és alkalmazhatók a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. A megfelelő szint elérése a biológiában és az ezzel kapcsolatos alkalmazási területeken viszunylag jobban és nagyobb valószínűséggel biztosítható, mint néhány más tudományágban, ahol a megvalósításhoz rendkívüli méretű eszközberendezés szükséges. A kiélezett nemzetközi versenyre való tekintettel, a licenc és a know-howvásárlás helyett tehát olyan hazai kutatásra és fejlesztésre kell felkészülnünk, amely versenyképes az alapvetően új felfedezések elérésében. Összességében elmondható, hogy a mezőgazdasági termelés eredményes fejlesztésében jelentős szerepet töltött és tölt be a hazai kutatás. A tudományigényesség azonban annyira rnegijőtt, hogy ma már nehéz a kutatás eredményességét, jelentőségét, betöltött szerepét különállóan értékelni, mivel a kutatás és a hatékonyság szükségszerűen vertikális láncolattá rendeződik. Ha a- naturális mutatók oldaláról közelítjük meg a mezőgazdaság hatékonyságát^akkor azt láthatjuk, hogy egyes ágazatokban — a biológiai, technikai és ökonómiai, valamint a korszerű termelés komplex alkalmazásának eredményeként — jelentősen növekedett a termelékenység. Azokban az ágazatokban tehát, ahol a hozamnövekedés megelőzte a ráfordítások növekedését, ott a fajlagos mutatók is kedvezően alakul'ak. Más ágazatoknál viszont, ahol a biológiai, technikai, ökonómiai és a munkaszervezési feltételek az utóbbi években nem, vagy csak kisebb mértékben javultak, ott a hozamokban, valamint a munkatermelékenységben sem sikerült előbbre lépni. A mezőgazdasági termelésünkre oly nagy mértékben jellemző differenciáltság, elsősorban az üzemi hozzáértés és a korszerű termelésre való törekvés, valamint a szervezés különbségeire vezethető vissza. Nem véletlen tehát, hogy a hatékonyság és a gazdaságosság feltételeivel a tudományos-műszaki haladás időszakában megnövekedett az üzem- és munkaszervezés, valamint a közgazdasági szemlélet jelentősége. Az úgynevezett szervezéstudomány és a közgazdasági szemlélet kialakítása terén még sok a tennivaló. A kutató fejlesztő munka fontos része kell hogy legyen — erre a párt Közpnnti Bizottságának 11. ülése is felhívta a figyelmet — a melléktermékek és hulladékok hasznosítása, a hasznosítás alternatív útjának kimunkálása úgy, hogy a lehető legtöbb élelmiszer és takarmány legyen belőlük előállítható. Ezen a téren — figyelemmel a központilag irányított biomasszafelmérés eredményeire — szintén nagy tartalékaink vannak. A agrárkutatás és a biológiai kutatás ma már elválaszthatatlan egymástól. Átgondolt, céltudatos kutatási és fejlesztési politikával ezt az irányzatot is még jobban fel kell használnunk távlati céljaink elérésére. CSIBA LÁSZLÓ A Dunaszerdalielyi [Dunajská Streda) Agrokémiai Vállalat laboratóriuma a legkorszerűbbek közé tartozik Szlovákiában. Képünkön Pavol Banák mérnök, a laboratórium dolgozója talajmintaelemzést végez a CHROM-5 típusú gázkromatográf segítségével (Vass Gyula felvétele) A SZÖVETSÉGI STATISZTIKAI HIVATAL JELENTÉSÉBŐL Gyorsult a gazdasági növekedés üteme A csehszlovák gazdaság 1984. évi eredményei jelentősen hozzájárultak a CSKP XVI. kongresszusa irányvonalának megvalósításához. Teljesítettük, illetve túlteljesítettük a tervet az iparban, a mezőgazdaságban, az építőiparban, a közlekedésben és további ágazatokban. A gazdasági növekedés üteme tovább gyorsult. Folytatódott az intenzív gazdaságfejlesztés és a gazdaság hatékonyságának növekedése. Ez lehetővé tette, hogy megőrizzük és minőségileg fejlesszük a lakosság életszínvonalát és szilárdítsuk szociális biztonságát. Ehhez hozzájárult a CSKP KB 10. ülése határozatának végrehajtása is: e határozat értelmében a népgazdaságfejlesztés állami .tervében szereplő feladatoknál többre vállalkoztunk. A terv teljesítését és túlteljesítését befolyásolta a pártszervek és -szervezetek, a szakszervezetek, az állami, gazdasági és társadalmi szervek és szervezetek politikai szervező munkája is. Jelentős szerepet játszott a dolgozók kezdeményezése, a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harca tetőzésének és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére tett szocialista kötelezettségvállalások teljesítése. TUDOMÁNYOS MŰSZAKI FEJLESZTÉS A megoldott kutatási feladatok és ezek termelésben való érvényesítése együttesen elősegítették a gyártmányfejlesztést, a termékek minőségének és műszaki színvonalának javítását, a munkatermelékenység növelését és az anyagigényesség csökkentését, valamint az energia- és tüzelőanyagfogyasztás csökkentését. Növekedett az új termékek értékének részaránya az árutermelésben és 18 százalékot ért el. A dolgozók kezdeményezése a találmányok és az újítási javaslatok számának, Illetve ezek társadalmi hasznának növekedésében is megnyilvánult. Az év folyamán 9100 találmányt nyújtottak be, vagyis az előző évhez képest 4,4 százalékkal többet, a gyakorlatban 2950 találmányt kezdtek hasznosítani, ez pedig 3,2 százalékkal több, mint amennyit 1983- ban hasznosítottak. A tudományos-műszaki haladás meggyorsításában jelentős szerepet játszott a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval való együttműködés elmélyítése. Ez az együttműködés főleg a tüzelőanyagenergetikai és természeti erőforrások gazdaságos és ésszerű hasznosítására irányult. Fejlődött az együttműködés többek között a mezőgazdasági termelés kemizálásában és biokemizálásában. A tavalyi haladás ellenére a tudomány és technika fejlesztésében főleg a kutatási-fejlesztési eredmények gyakorlati érvényesítésében vannak kihasználatlan lehetőségek. Az eddigi eredmények nincsenek teljes összhangban a kutatási és fejlesztési bázis nyújtotta lehetőségekkel és a nép gazdaság szükségleteivel, s főleg a világpiac és a belkereskedelem igé nveivel. Hektárhozam tonnában 1983 1984 Össztermelés 1984 millió t 1984 1983 %-ban Gabonafélék (szemes kukoricával együtt) 4.38 4,74 12,0 108,8 Olajnövények 2,37 2,25 0.4 96,1 Burgonya 16,57 19.30 3.7 117,8 Cukorrépa 29,08 38.21 7,6 128,0 Silókukorica 30,75 32.06 18,2 108,8 A népgazdaságban 147,9 milliárd korona értékben hajtottak végre beruházási munkákat és szállításokat (a lakossági és Z-akciók nélkül), ebből az építőmunkák értéke 84,1, a leszállított gépek és berendezések értéke pedig 63,8 njilliárd koronát tett ki. A beruházások tervezett volumenét 4,1 százalékkal léptük túl. Főleg a mezőgazdaságban és a nemzeti bizottságok gazdaságában teljesítették túl a beruházási terveket. IPAR A központilag tervezett ipar termelése 1983-hoz viszonyítva 3.9 száza-Egyes termények hektárhozamánr lékkai növekedett. A termelés növekménye 1,4 ponttal volt nagyobb az állami tervben előírt növekménynél. A tervüket nem teljesítő vállalatok termeléskiesése 1,7 milliárd koronát lett ki. A vegyipar termelése 3,4 százalékkal ' nőtt, miközben az állami terv 1,4 Százalékos növekedéssel számolt. MEZŐGAZDASÁGI-ÉLELMISZERIPARI KOMPLEXUM A bruttó mezőgazdasági termelés 1983-hoz képest (az 1930-as évi öszszehasoniítható árakat véve alapul) 3,6 százalékkal növekedett. A növénytermesztés 4,2, az állattenyésztés pedig 3,2 .százalékkal növekedett. Az 1981—1984-es évek átlagos évi bruttó növekedése 8,5, ebből a növénytermesztésé 11,5. az állattenyésztésé pedig 6,3 százalékkal volt nagyobb az 1976—1980-as időszakénál. Noha a növénytermesztés bizonyos mértékben gyorsabban növekedett az állattenyésztésnél, a tervezett relációt nem tudtuk elérni. A gabonatermesztésben rekordteljesítményt értünk el, és 1983-hoz viszonyítva a cukorrépa-, burgonya- és silókukorica-termelés is növekedett. Az évelő szántóföldi takarmánynövények és az olajnövények termelése viszont csökkent. Az állattenyésztésben megvalósultak a termelésszerkezet átalakításával kapcsolatos szándékok; figyelembe véve a saját takarmányforrúsokat, tovább csökkentették a sertés- és baromfiállományt. 1984 végén a sertésállomány 6 millió 743 ezer darabot, a szarvasmarha-állomány pedig 5 millió 150 ezer darabot tett ki. 1983-hoz viszonyítva a sertésállomány 327 ezer, a szarvasmarha-állomány pedig 39 ezer darabbal csökkent. A tehenenkénti évi tejhozam 3526 liter volt, 142 literrel, tehát 4,2 százalékkal több, mint 1983-ban. Az átlagos tojáshozam 239,9 darab volt-tojónként (1983-ban 229,7 dareb). Intenzívebbé vált a szarvasmarha- és sertéshizlalás. A szarvasmarha-hizlaldákban a napi darabonkénti súlygyarapodás 0,71, a hízósertéseknél és az előbizlalásban pedig 0,532 (1983-ban 0,507) kilogramm volt. Mindemellett az erőtakarmány-fogyasztás a hízómarhák kivételével tovább csökkent. A növényi termékek állami alapokba történő felvásárlását a gabonafélék esetében 101,1, az őszi repce esetében 102,9, a burgonya esetében 109,1, a cukorrépa esetében pedig 95,8 százalékra teljesítettük. Az állati termékek felvásárlását lényegesen túlteljesítettük, amit az alábbi táblázat is mutat: (Folytatás a 2 oldalon')’
