Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-26 / 4. szám

12 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. január 28. Rend a lelke mindennek! Legutóbb két nyugat-szlovákial gyöngén prosperáló szövetkezetbe is ellátogattunk. Mindkettőben személyi változásokra került sor. Az elnökcserék óta csupán nyolc-kilenc hónap telt el, ám ez is elég ahhoz, hogy a leglényegesebb változásokról, az esetleges javulásról, helyes Irányvételről, a lazaság megszüntetéséről — ha nem is átfogóan — számot adjunk. ERJEDÉS A HOMOKON Ä komáromi (Komárno) járáshoz tartozó hetényi (Chotín) szövetkezet szántóterületének mintegy 70—80 szá­zaléka homokos, nagyon silány hu­musztartalommal. Az ezt megelőző években, évtizedekben nem nagyon tudott „megkapaszkodni“ ezen a ho­mokon. Mérleghiányos évet ugyan ritkán zárt, de a plusz alig haladta meg az 1—1,5 millió koronát. Tehát nem volt számottevő ez az összeg; a tagság boldogulását nem nagyon se­gítette elő. Ám a szakemberek sem nagyon tudták kamatoztatni tudásu­kat; sorra hátat fordítottak a közös­nek. Másutt kerestek jobb kereseti — és érvényesülési — lehetőséget. A személyi változásokról tudomást szerezve, Adamek József mérnöktől megtudtam: úgy-ahogy már rendező­dött a gazdaságvezetés helyzete. Az új elnök első dolga az volt, hogy olyan szakemberekre támaszkodhas­son, akik megbízhatók, s vállalják a gondjaikra bízott szakaszért, ágaza­tért a teljes felelősséget, amellett rendtartók, következetesek és hozzá­értők, szakmai és politikai felkészült­ségük megfelel az elvárásoknak. Örömmel hallgattam Adamek mér­nök fejtegetéseit, a felmerült kérdé­­rekre adott, jól átgondolt válaszait. Щ Hogyan akarnak a homokon az eddigieknél többet termelni, nagyobb terméshozamokat elérni? — Ateresztőek a talajaink, s hu­muszban szegények. Ezen csupán csak az segíthet, ha hatékony istálló­­trágyázást hajtunk végre. Ha az átla­gosnál több istállótrágyát kap a ho­moktalaj, bőségesebb termés is vár­ható. Talajaink mintegy 90 százalé­kát az idén már intenzíven öntözhet­jük. Célunk az, hogy nemcsak a ga­bonát, a kukoricát, hanem a takar­mánynövényeket is öntözzük, ezáltal a takarmányalap mennyiségét szeret­nénk növelni és a minőséget javítani. Tavaly nem volt éppen ideális az időjárás a növénytermesztésre, s a termőhelyi adottságaik sem a legjob­bak, éppen a homoktalajokat ille­tően, mégis öt tonnától többet taka­rítottak be hektáronként búzából és árpából. Igen számottevő az állatállomá­nyuk. A múlt évben már 100 százalé­kos tervteljesftéssel számoltak, csak­nem 500 tonna marha- és sertéshúst értékesítve. EZ egyötödével több, mint a tavalyelőtti előállított hús­mennyiség. — És ehhez még jött 71 tonna ba­romfihús. Ami pedig a tejtermelést illeti, terven felül 80 ezer litert ér­tékesítettünk, ami 105 százalékos tervteljesitésnek felel meg. Vagyis, tehenenként 150 literrel többet ter­meltünk, mint azt a tervünk előírta. Persze, ezzel (3150 liter) sem elég­szünk meg. Még jobb minőségű ta­karmányalappal ettől több is elérhe­tő. A tervezett szinten van a napi egyedenkénti felhízás, valamint a ma­lac- és borjúelválasztás. • Az állattenyésztésben is történt előrehaladás? — Történt. Míg tavalyelőtt az elért haszonérték 11,9 millió korona volt, tavaly viszont már a tervezett 13 millió 600 ezer korona helyett 15 millió 600 ezer korona volt a bevé­telünk, ami a tervezetthez viszonyít­va is kétmillió korona többlet. Ezt jórészt annak tudhatjuk be, hogy si­került a tervezettnél több lucerna­­szénát és kukoricaszilázst bekészíte­nünk. A további boldogulás előfeltételeit is megteremtik, éppen a bővített új­ratermeléssel. Például négymillió ko­ronát fordítottak gépek, és ugyaneny­­nyit haszonállatok vásárlására. Ú- gyanakkor a melléküzemág fejlesz­téséhez is hozzálátnak. — Kiegészítésképpen még annyit — fejezte be tájékoztatását Adamek Jó­zsef mérnök —, hogy az állattenyész­tés jövedelmezőségében az érdem je­lentős része a szakirányításé; vagyis Horváth Gábor mérnök főágazat­­vezetőé, valamint Kalitza Miklós mérnök és Csi n ta La n Miklós zoo­­technikusé. Őszintén szólva, örülünk annak, hogy példás hozzáállással és szakér­telemmel, a dolgozók fegyelmezett­ségre nevelésével a szakiráhyítás lé­nyegesen Jobb, eredményesebb, mint azt megelőzően. S a zárszámadáskor az eddigieknél több osztalékra szá­míthat a tagság. ■ ■ И kAtyübűl a kövesütra Merőben más a helyzet a galántai járáshoz tartozó nagyfödémesi (Vei­ké Úlany) szövetkezetben, amely az utóbbi évek során eladósodott. A válsághelyzetből való kievickété­­sének csupán a legelejénél tartanak. A közös gazdaság lejtőrejutásáért, eladósodásáért többeket felelősség terhel, Nem célom a bűnbak-keresés. A felelősségrevonást bizonyára elvé­gezték az illetékes Járási irányító szervek. Egy azonban mindenképpen figyel­met érdemlő. Ha a legutolsó percnek a másodperceiben is, de leváltották az elnököt, aki a szövetkezet gazdál­kodásáért elsősorban felelős ... De kérdem én: valóban az elnök a . legfőbb hibaelkövető? Nemi Ezt mint kívülálló, meggyőződéssel vallom. Mi­ért? Azért, mert az elnökön, a gazda­ságvezetésen kívül van egy üzemi pártszervezet is, melynek valamennyi kommunistája felelős a közös gazda­ságért, éppúgy, mint a pártonkívü­­liek. Vajon, mit tettek azért — vala­mennyien —, hogy a közös gazdaság a szakadék szélére, kátyúba ne ke­rüljön? Valószínű, nem sokat... Oj elnök van a közös élén, akinek volt bátorsága a kátyúba rekedt szö­vetkezet szekerének a rúdját meg­ragadni. De — bármennyire is felké­szült, szakmailag és politikailag — egyedül nem képes a kátyúba rekedt szekeret a kövesútra téríteni. Mi kell ehhez? Elsősorban az, hogy a gazda­ságvezetésben gyökeres változásokra kerülhessen sor. Olyan személycse­rékre, akik segítségével elmozdulhat a közös gazdaság a holtpontról. Vagyis attól, hogyan érvényesül a párt vezető szerepe. Mórt ha ennek­­előtt érvényesült volna, akkor elma­rad a lejtőre csúszás. A tanulságlevonás a szövetkezet­ben, bizonyára még várat magára. Am a zárszámadó közgyűlésen minden­képpen tiszta vizet keli önteni a po­hárba! Teljesen új szemléletmódnak kell majd érvényesülni a munkáshét­köznapokon, hogy a közös gazda­ságért érzett felelősség, a terv- és munkafegyelem megszilárduljon. . Végre rendet kell teremteni a kö­zös házatáján. De nem úgy, hogy megvonjuk a tagságtól a szellemi táplálékot! Ez csupán ideig-óráig se­gít- De nem old meg súlyos problé­mákat. Ellenben segít az olyasmi, amit sajátmagam is tapasztalhattam: a műszaki gárda ísmeretgyarapítása. Tovább kell haladni ezen a helyes úton, hogy a szövetkezet más-más munkaszakaszain dolgozók is átérez­zék, őket Is felelősség terheli a gaz­dálkodás hogyan jáért-miként jéért. Mert merőben téves felfogás, nézet az, hogy az elnök, a vezetőség fele­lős midenért. Felelős, ez vitánfelüll, de nem mentesíti az efsz-tagokat a felelősségük alól. Tehát a tagság sose tévessze szem elől: csakis egyetlen cél lehetséges; a közös feladatok példás teljesítése! S ha az éves tervfeladatok sorra tel­jesülnek, a közös gazdaság eredmé­nyesen zárhatja a gazdasági évet. Ez csakis közös erőfeszítésekkel, a mun­kahelyi légkör lényeges javításával, a tagságban rejlő kezdeményezés ki­bontakoztatásával, az eddiginél fe­gyelmezettebb és ésszerűbb munká­val lehetséges. A növénytermesztési főágazat dol­gozói úgy' igyekezzenek, hogy az idén már tömegtakarmány vásárlására semmiképp se kerüljön sor, mint — sajnos — a múlt évben még erre rá­kényszerültek. Az erre fordított 750 ezer korona hasznosabb célt szolgál­hatott volna. A vetésforgó Jobb, szakszerűbb ösz­„Csak szorgalmasén dolgoztunk" szeaimasaval az idén már nem sza­badna előfordulnia annak, ami tavaly megtörtént •— a kukorica 53 százalé­ka homokos-kavicsos talajba került, ami 3,5 tonnás hektárhozamot ered­ményezett csupán. A cukorrépájuk tavalyelőtt csupán 19 tonnával, ta­valy viszont már 35,1 tonnával fize­tett hektáronként. Kaprinay Imre mérnök Józan ész­szel, magas szakmai felkészültségével felmérte, az agrotechnika régi útja járhatatlan: a talajminőség figye­lembevétele elsőrendű feladat a ve­tésforgó szakszerű összeállításához. Ehhez feltétlenül szükséges még az agrotechnikai határidők következetes megtartása. Az, hogy a múlt évben az őszi munkákat november 28-án befejezték, az őszi mélyszántást is beleértve, már az új szervezésmódnak, a szak­szerűbb irányításnak is köszönhető. Egyébként eléggé nehéz a helyze­tük: a szántóterületnek a fele a jó­­kai (Jelka) ivóvízlelőhelyek környé­kén terül el. Ez különleges gazdálko­dást kíván, mivel jócskán takarékos­kodniuk kell a műtrágyával, a vegy­szerrel. Nem marad más hátra, mint az istállótrágyázás hatékonyabbá tétele (legalább a szánté negyedrészén, évente!), s a zöldtrágyázás sem mel­lőzhető (tavaly például 300 hektárnyi területet zöldtrágyáztak). A mostani gazdaságvezetés azt is tudatosította, hogy a betakarítási veszteség lényegesen csökkenthető. Mindeddig gabonatisztítási lehetősé­gük nem volt; de intézkedtek — a járási terményfelvásárló üzemmel kö­zösen létesítenek egy gabonatisztító vonalat, mely a naponta aratott-csé­­pelt gabonamennyiség 60 százalékát lesz képes kitisztítani. Tovább növelik a silóteret úgy, hogy 1986-ban már elérje a 22 ezer tonnát. Ily módon a veszteség mint­egy 20 százalékkal csökkenthető. Épülőben van egy mezei trágyate­lepük, mely várhatóan az Idén már elkészül. További trágyatelepet léte­sítenek egy állattartó telepen. Előrelépést jelenthet az is, hogy az idén már termelési rendszerben ter­mesztik a kukoricát, a cukorrépát, a búzát, a szóját és a napraforgót, ösz­­szesen 2850 hektárnyi területen, vagy­is a szántó 60 százalékán. Ami pedig az állattenyésztést illeti, ez év január elsejétől a belüzemi ön­­elszámolási forma érvényesül. A havi értékelés többoldalú. A premizálásnál figyelembe veszik, ld hogyan viszo­nyul a tervteljesítéshez, az állatok gondozásához stb. Ezt negyedéves komplex értékelés követi. Arra a kérdésre, miként törlesz­tik majd a rengeteg adósságot, az el­nök úgy válaszolt, hogy a tagságnak több mint a felét, bentlakásos meg­oldással, Duchofíkán szakismeretgya­­rapításban részesítik. Mi kell mindehhez? Az, hogy a tagság is megértse; csakis a közös­ség erejének összpontosításával, a gazdaságvezetés mögé valé szoros felzárkózással, a kommunisták szemé­lyes példamutatásával, a párt vezető szerepének érvényesítésével, s a to­vábblépés előfeltételeinek a megte­remtésével lábalható ki a bajokból.1 N. KOVÁCS ISTVÁN szokatlanul hideg, évtizedes rekordokat romboló télben jégpáncéllá fagyott hótakaró alatt didereg a természet. Most ki­halt csak igazán a a határ, még a varjak is behúzódtak a települések közelébe. Elnéptelenedtek a szőlős­­kertek és a gyümölcsösök is, pedig nyesedékhalmok jelzik, hogy ko­rábban már itt-ott belekóstoltak a metszésbe. Megdermedt a vidék, leg­feljebb egy-egy szalmaszállító jármű dohog bele a rideg táj csendjébe. Bezzeg g javítóműhelyekben meg az irodaházakban most is nagy a sürgés­­forgás. Az előbbiben a megkopott­­meghibásodott gépeket készítik elő az új idényre, az utóbbiban az író- és számológépek messzire hallatszó za­ja hirdeti, eredménueit és tapasztala­V ar g a Imre állattenyésztést Jő­ágazatvezetönek és az. irányítása alatt dolgozóknak szintén nem kell szégyenkezniük a múlt évi eredmé­nyek miatt. Termelési és' értékesítési kötelezettségeiknek hiánytalanul ele­get tettek. Sőt! Húsból 110 tonnát, lej­ből pedig 62 ezer litert értékesítettek terven felül. A végső sikert megalapozó rész­­eredmények felől érdeklődve meg­tudtam, hogy a szövetkezetben száz tehén átlagában 104 borját, a sertés­­tenyésztésben egy kocától átlagosan 16,4 malacot neveltek jel, miközben a borjaknál csupán 4,7 százalékos, a malacoknál pedig 5,67 százalékos el­hullást tapasztaltak. A hízóállomány napi súlygyarapodása a szarvasmar­háknál 96, a sertéseknél kis híján tait összegezi, számadásra készül a földművesek hada. Я Я Я Tóth Zoltán agrármérnök, a dtós­­patonyi (Orechová Potôtí) Barátság Efsz elnöke jókedvűen paroláz. Nem csupán a szeme mosolyog, egész lé­nyéből sugárzik az elégedettség. — Három és fél évtizede szánt­­juk-vetjük ezt a darabka vagyont, de ilyen eredményes évet még nem st­­került bejegyeznünk a gazdaság tör­ténelemkönyvébe. Nyitom a füzetet, már kérdeznék, de az elnök a fejét ingatja. — Vegye csak szépen ceruzavégre a főágazatvezetőket meg az üzemgaz­dászt. Egész évben övék a munka neheze, hadd legyen övék a dicsőség is. Я Я Я N e m č e к Gusztáv növénytermesz­tési föágazatvezető szemmel látha­tóan nem a szavak, inkább a tettek embere. A dicsérő szót könnyedén el­hárítja: — Való Igaz, hogy ilyen évről még nem regélnek az eddigi feljegyzések, de nekem elhiheti, tavaly se tettünk se csodát, se többet, mint más éve­ken. Ugyanolyan következetességgel és szorgalommal .dolgoztunk, mint már annyi éven át. Legfeljebb a dac volt bennünk erősebb, hogy hiába cudar­­kodik velünk a természet, ml csak azért is kicsikarjuk tőle, amire szük­ségünk van. — Akkora talán lássuk, helyt vi­szonylatban mit s mennyit jelentett az emberi akarat győzedelmeskedé­se? — 'Az aratással kezdeném, hiszen a nyár hozta meg számunkra az első igazi örömöt. A szokásosnál lényege­sen később érett kasza alá a gabona, alig győztük kivárni a végét. Hanem az eredmény kárpótolt bennünket az aggodalommal töltött napokért. Búzá­ból 7, árpából pedig 6,8 tonnát csé­peltünk hektáronkénti átlagban. Ko­rábban sem kellett szégyenkeznünk, tartozásunk sincsen, mégis kitörő örömmel fogadtuk a nem ts remélt sikert. Talán éppen a gazdag nyár erősítette meg a hitünket, hogy meg­felelő körültekintéssel zordabb felté­telek közepette is bizonyítani tudunk. Cukorrépából 44, silókukoricából 47 tonnás átlaghozamunk volt. A kuko­rica a tervezettnél kicsit gyengébbre sikerült, de ilyen évben 5,9 tonnás hozammal szerintem elégedettek le­hetünk. Kicsit bosszankodtunk a nap­raforgó meg a' dinnye miatt, viszont teljes egészében biztosítottuk az ál­latállomány jó teleléséhez szükséges takarmánykészletet. Meglehet, hogy a minőségi követelményeknek nem minden esetben tudtunk eleget tenni, de a múlt évi feltételek erre vajmi kevés lehetőséget kínáltak. Erre utal az ts, hogy a korábbi évek 180—200 hektárja helyett tavaly háromszáz hektárról kellett begyűjtenünk a ku­koricaszárat. Hiába, elég népes az állatállomány, kell az eleség. Csupán tehénből harminc jut száz hektárra, s már magában ez is elég komoly tgher. 60 dekagramm volt. — Járást viszonylatban csak az évi tejtermelést átlagunk szerényebb, de ennek oka van — magyarázta a fő­­ágazatvezető. — Egy korábbi• döntés értelmében’ amolyan génbank fenn­tartására vállalkoztunk, vagyis a já­rásban egyedül mi tenyésztünk fajta­tiszta szlovák tarka tehénállományt, A kimondottan vegyes hasznú állo­mány 3750 literes átlagos évi tejter­melése pedig szép eredményként könyvelhető el. Persze még ezen ts lehet javítani, s úgy tervezzük, hogy már az idén legalább ötven literrel növeljük az egyedenkénti évi feiésl átlagot. Ugyanakkor a hízómarhák súlygyarapodását átlagosan 1 kg-ra tervezzük növelni. Véleményem sze­rint, ehhez adottak a lehetőségek. Я Я Я A Barátság Efsz-t a dunášzerdahe­­lyl (Dunajská Streda) járásban az erősebb középmezőnyben tartják szá­mon. A kétezer hektáros szántóterü­let gazdája évi rendszeressséggel tel­jesíti termelési és értékesítési köte­lezettségeit, gazdálkodása nyereséges. A számok embere, Pőthe Ferenc agrármérnök üzemgazdász látogatá­som idejére már elkészült az előzetes mérleggel, így a szövetkezet múlt évi ténykedésének pénzügyi vonatko­zásaiba is alkalmam nyílt bepillan­tani. Egyebek között megtudtam, hogy összteljesítményeik értéke tavaly túl­haladta a 64 millió koronát, a nyere­ségük pedig nagyjából 10,5 millió ko­ronára rúg. A hektáronkénti mező­­gazdasági bruttó termelés értéke 23 770, az árutermelésé 21 417 korona volt, hektáronkénti átlagban 519 ki­logramm hús és csaknem ezer liter tej értékesítésével járultak hozzá élel­­míszer-önellátottsági céljaink megva­lósításához. Természetesen az is érdekelt, mi­ként készült fel a szövetkezet az öt­éves tervidőszak utolsó éve felada­tainak, s ezzel egyetemben az egész tervidőszak Igényes irányszámainak teljesítésére. Az üzemgazdász vette a kimutatásokat, s már sorolta is: — Annak idején szövetkezetünk is válaszolt a huszonkét szlovákiai élen­járó üzemnek az ötéves feladatok maradéktalan teljesítését szorgalmazó felhívására, s amint az a már elmon­dottakból kitűnik, eddig megtartottuk ígéretünket. SőtI Minden lehetőség adott ahhoz, hogy az eredetileg ter­vezettnél jóval többet adjunk a társa­dalomnak. Például szemesekből már csak 6935 tonnát kellene termelnünk, de az Idei tervben legalább 7580 ton­na megtermelésével számolunk. Es így van ez más terményeknél ts. Ha az idei tervekből indulunk ki, akkor zöldségből .mintegy 570 tonnát, cukor­répából 3591 tonnát, húsból 332 ton­nát, tejből pedig hozzávetőlegesen 150 ezer litert fogunk termelni, illet­ve értékesíteni az ötéves terv által előirányzott mennyiségen felül. Mind­ezt egyelőre csak ígérjük, de év köz­ben mindannyian azon fogunk mun­kálkodni, hogy egy év múlva is leg­alább ilyen jó kedvvel készülhessünk a zárszámadó közgyűlésre.- KÁDER GABOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom