Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-26 / 4. szám

1985. Január 26. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Érdemleges vita a babtermesztésrol Köztudott, hogy táplálkozásunkban rendkívüli szerepük van az állati eredetű fehérjéknek. Ezekből az emberiség viszonylag meg­felelő mennyiséget fogyaszt, világviszonylatban egy személyre na­ponta 20—21 gramm jut. Az ésszerű táplálkozás azonban megkö­veteli, hogy az állati eredetű fehérjék mellett az emberi szervezet növényi eredetű fehérjékhez is jusson. Az étkezési bab egyike azon növényeknek, amelyek a legtöbb fehérjét tartalmazzák, s jellegze­tes tulajdonságainál fogva a legkedveltebb. növényi eredetű élel­miszereink egyike. Étkezési babból azonban jó néhány éve komoly 'A megváltozott termelési viszonyok folytán a bab termesztése és árufor­galmazása a mezőgazdasági nagyüze­mekre hárult. A mezőgazdasági üze­mek szakosodása — Dél-Szlovákia és Dél-Morvaország területén — viszony­lag rövid idő alatt lezárult, amelyek­ben évente körülbelül ötezer hektá­ron termelnek étkezési babot. Az étkezési bab termesztését példá­san szorgalmazó mezőgazdasági üze­mek közül — a vetésterület és a hektárhozamok tükrében — szemmel láthatóan kiemelkedett a SZŐGYÉNI (Svodín) Csehszlovák—Szír Barát­ság Efsz. S mivel ebben a gazdaság­ban adottak voltak a termelési tech­nológia komplettizálásának és további korszerűsítésének feltételei is, az il­letékes szervek jóváhagyásával ez a mezőgazdasági üzem 1981-ben a bab­termesztés rendszergazdájává vált. A Szőgyéni Babtermesztési Rendszerhez 1984-ben — a helybeli efsz-en kívül — kilenc mezőgazdasági üzem, még­pedig a bracovcei, a felsőpatonyi (Horná Potôň), a Horné Otrokovce-i, a kurafanyi, a leleszi (Leles), a libádi (Ľubá), az újbodvai (Nová Bodva), a radošovcei és a skalica) szövetkezet tartozott. Összesen 1070 hektáron, vagyis a bab hazai vetésterületének egyötödén termeltek étkezési babot. Kétségtelen, hogy a termelési rend­szerbe tömörült gazdaságok figye­lemre méltó szerepet töltenek be a közellátási szükségletek kielégítésé­ben. A babtermesztés rendszergazdája — a lehetőségek határain belül — nem­csak a termelési eredményeinek nö­velésében tanúsított példamutatásá­val, hanem a termelési technológia korszerűsítésével, módszertani taná­csokkal és szervező munkával is áll­hatatosan szorgalmazta a taggazda­ságok babtermesztése színvonalának emelkedését, a hozamok növekedését. A rendszergazdának a termelési hiány mutatkozik. Mégpedig azért, mert a mezőgazdasági termelés kollektivizálása után az egykori kistermelők a bab árutermelésével leálltak, a szocialista nagyüzemekben pedig ennek a fontos nö­vénynek a termesztése háttérbe szorult. Hazánk párt- és állami szervei Időben felismerték a veszélyt, és célul tűzték ki az étkezési bab termesztésének tervszerű fejleszté­sét olyan ütemben, hogy e fontos élelmiszerből belátható időn be­lül önellátóak legyünk. technológia folyamatos korszerűsíté­sére való törekvését jellemzi többek között az is, hogy 1983-ban tizennégy tagú komplex ésszerűsítő brigádot alakított, s a tagok sorában — a helybeli szakemberek mellett — ott vannak a SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának, a Slovosivo vezérigazgatóságának, a Piešťany! Növénytermesztési Kutató­­intézet, a Rovinkai Mezőgazdasági Gépkutató Intézet, a Nitrát Mezőgaz­dasági Főiskola agrokémiai tanszéké­nek képviselői is. Általában olyan képesítésű tudományos dolgozók, il­letve szakemberek, akik tanácsaikkal segíteni tudják a termelési rendszer fejlesztését és intézményes úton so­kat tehetnek a vetőmag-, a gyomirtó- és technikai igények kielégítéséért. A komplex ésszerűsítő brigád első és leghasznosabb tevékenysége abban fejeződött ki, hogy a szőgyéni tapasz­talatok, valamint a tudományos isme­retek alapján kidolgozta a nagyüze­mi babtermesztés technológiáját és azt a taggazdaságoknak továbbította. E módszertani füzet hangsúlyozza a babtermelés fejlesztésének népgazda­sági jelentőségét és termőhelyi felté­teleit; ismerteti az étkezési bab egyes fajtáit, azok sajátos tulajdonságait; a bab besorolását a vetésforgóba, az elővetemény helyes megválasztását, a vetés helyes módszerét, a növény­zet szakszerű tápanyagellátását, tech­nikai és vegyszeres kezelését; vala­mint a termés szakszerű betakarítá­sának és utókezelésének módszereit. A minap jelen voltam a Szőgyéni Babtermelési Rendszer komplex ész­­szerűsftő brigádjának ülésén. A kü­lönböző intézményeket képviselő ta­gok szinte mindannyian megjelentek és a múlt évi termelési eredmények alapján elmélyülten elemezték bab­termesztésünk jelenlegi helyzetét, fel­tárták a fogyatékosságokat és kör­vonalazták azokat a teendőket, ame­lyek a babtermelés fokozatos növe­kedését eredményezhetik. Az persze meglepő volt — s véle­ményem szerint a babtermesztés nép­­gazdasági jelentőségének lebecsülését is jelképezi —, hogy a meghívott já­rási mezőgazdasági igazgatóságok és e rendszerhez tartozó gazdaságok többségének képviselői nem vettek részt az értekezleten. A tíz mezőgaz­dasági üzem közül csupán három — a bracovcei, a libádi és a szőgyéni efsz — képviselője volt jelen. A múlt évi termelési eredmények alapján az értekezlet résztvevői arra a következtetésre jutottak, hogy a taggazdaságok különböző módon vi­szonyultak a bab termesztéséhez. Te­hát nem lehet a termelési eredmé­nyekben mutatkozó lényeges különb­ségeket a kedvezőtlen időjárás rová­sára lrnil Nagy különbségek voltak a hektárhozamokban. Míg például a li­bádi Egyetértés Efsz ötven hektáros területen 1,83 tonnás, a Szőgyéni Efsz kétszáz hektárnyi területen 1,30 tonnás hektárhozamot ért el, addig a Horné Otrokovce-1 hetven hektár területről csupán 0,20, a Leleszi Efsz pedig kétszáz hektár területről 0,31 tonnás átlagtermést takarított be. Ezeknek a lényeges különbségek­nek az okait a komplex ésszerűsítő brigád tagjai abban látják, hogy a gyenge termelési eredményeket el­érő gazdaságok nem alkalmazták kö­vetkezetesen a rendszergazda által ajánlott termelési technológiát. Fel­tételezhető, hogy melléfogtak a talaj megválasztásában, fogyatékosságok voltak a talaj előkészítésében, a faj­ta meghatározásakor nem alkalmaz­kodtak a sajátos természeti feltéte­leikhez, esetleg a növények tápanyag­igényét hiányosan, tehát nem a talaj­elemzések eredményeivel és a növé­nyek követelményeivel összhangban elégítették ki. Felételezhető az is. hogy az anyagi-műszaki ellátottság alacsony színvonala miatt nagyok voltak a betakarítási és a tárolási veszteségek. A rendszergazda tevékenységét po­zitívan értékelték. Feladatait telje­sítette azáltal, hogy a termelési tech­nológiát a további gazdaságok ren­delkezésére bocsátotta; hogy mint az anyagi-műszaki ellátásban csupán közvetett szerepet betöltő, időben ér­tesítette az illetékes intézményeket a taggazdaságok vetőmag, növényvédő szerek és technikai eszközök iránti igényeiről. Az is igaz, hogy az idő­ben jelzett igényeknek a kielégítése több esetben — az illetékes ellátó szervek és intézmények tevékenysé­gében mutatkozó kisebb-nagyobb fo­gyatékosságok miatt — elodázódott, s így néhány gazdaság késve kapta az igényelt vetőmagot és növényvédő szereket, s ezek a mulasztások ked­vezőtlenül hatottak a növényzet fej­lődésére és a termés alakulására Is. Elképzelhető, hogyan vélekednek a babtermesztésről azok a gazdaságok, amelyek ezt a növényt évről évre ráfizetéssel termelik. A gazdasági elemzések ugyanis arra utalnak, hogy a termelésre fordított kiadások csak akkor térülnek meg, ha a hek­tárhozam meghaladja a 0,80 tonnát. S bizony a taggazdaságok közül ilyen eredménnyel csupán öten dicseked­hetnek, további öt mezőgazdasági üzem a múlt esztendőben ráfizetett az étkezési bab termesztésére. Babra azonban szükség van és annak ter­mesztése jő jövedelemforrásnak is bizonyulhat. Persze csak akkor, ha a gazdaságok vezetői felismerik a babtermesztésben rejlő lehetősége­ket; s ha ezeknek a lehetőségeknek a kihasználását az irányító és ellátó szervek az anyagi-műszaki ellátás rugalmasságával, a mezőgazdasági üzemek pedig a technológia! fegyelem következetes szilárdításával szorgat* mázzák. A babtermesztés jövőbeni alakulá­sa szempontjából azon is elgondol­kodhatnának az illetékes szervek, hogy vajon nem lenne-e időszerű a rend­szergazda mezőgazdasági üzemet na­gyobb jogkörrel és felelősséggel fel­ruházni, tehát a termelési rendszer­hez tartozó gazdaságoknak a rend­szergazdához való — jelenleg bizony eléggé laza' kötődöttségót — mégszi­lárdítani? I Véleményem szerint a rendszeren belül meg kellene oidani a fajtaválaszték körzetesítését és a termelési rendszer vetőmagszükség­letének a saját berkeikben való lét­rehozását, s persze azt is, hogy a rendszergazda az eddiginél sokkal komolyabb tényezőként vegyen részt a vetőmagellátásban. Ezzel párhuzamosan változtatni kellene a növényvédő szerek kiutalá­sának eddigi módszerén is. Talán he­lyesnek bizonyulna, ha ezeket a vegy­szereket központilag a rendszergaz­dának utalnák ki és az gondoskodna arról, hogy azokat a taggazdaságok — szükség szerinti választékban és kellő időben megkapják. Ugyanis a rendszergazdának sajátos érdeke —• ha nem is anyagi, de erkölcsi jellegű —, hogy a taggazdaságok termelési eredményei növekedjenek, s így a ki­munkált termelési technológia he­lyességét bizonyítsák. Az említett in­tézkedések pedig lehetővé tennék, hogy a rendszergazda tettlegesebben járuljon hozzá az általa meghatáro­zott termelési technológia szakszerű alkalmazásához szükséges feltételek megteremtéséhez. Így hatékonyabbnak bizonyulhatna a személyes szaktanácsadás ás az el­lenőrzés fejlesztésére irányuló igye­kezet is, amely az értekezlet határo­zata értelmében abban nyilvánul majd meg, hogy a jövőben — a vege­tációs időszak alatt — a rendszer­­gazda szakemberei a termelési rend­szerhez tartozó gazdaságokat leg­alább havonta, a gazdaságok kérésé­re azonban bármikór felkeresik. Feltételezhető, hogy a tanácsadó .szolgálat ilyképpeni fejlesztése, vala­mint a technikai eszközök korszerű­sítésével kapcsolatos javaslatok és ígéretek realizálása, s persze a tech­nológiai fegyelem szilárdítására irá­nyuló további — főleg helyi jellegű — intézkedések és törekvések, e nél­külözhetetlen élelmiszerünk termelé­sének fokozatos növekedéséhez vezet­nek. PATHÖ KAROLY 'Ahányszor csak lapozgatom az 1832-ben kiadott — kincsként őrzött — szakácskönyvemet, mindig találok benne valamit érdekeset. Czlfray mes­ter, a szakácsművészet akkori koro­názatlan királya a könyv egyik feje­zetében ezt írja: „A pulyka ma már nemcsak a királyok eledele. Am kel­lemes húsa miatt megérdemli, hogy királyian készítsük el“. S hogy miért volt tényleg királyi eledel a pulyka­hús, a gasztronómia szakemberei sze­rint nemcsak kitűnő ízéért, hanem azért is, mert a vágóbaromfi közül a pulyka húsa tartalmazza a legtöbb könnyen emészthető fehérjét. A Dunajská Lužná-I szövetkezet ve­zetősége nein döntött rosszul, amikor évekkel ezelőtt elhatározta, hogy pulykafarmot létesít. Habár sokan ódzkodtak ettől — hiszen a.pulykate­nyésztés komoly szakismeretet tgé­­nyel —, a farm „beindult*, s a szak­mai tapasztalat Is évről évre gyara­podott. Milan Kublš, a gazdaság ka­­ltnkovól részlegének vezetője, egyben zootechnlkusa, most tanulja a- „puly­kaszakmát“, mivel csak néhány hó­napja Irányítja a tehén- és a sertés­farm mellett a pulykaneveidét. Ennek ellenére a máskülönben tapasztalt szakember tájékoztatott néhány fon­tosabb adatról: — Mivel gazdaságunkban aránylag kiterjedt az állattenyésztés, f a puly­katenyésztést csupán kiegészítő üzem­ágnak nevezném. Aránylag modern, hullámlemezekből szerelt épület áll a rendelkezésünkre, ahol mesterséges fény mellett neveljük a pulykákat. Tervünk évente 80 tonna pulykahús előállítását irányozza elő, ami körül­belül annyit jelent, hogy az évi há­rom turnus folyamán összesen 18 ezer szárnyast kell felnevelnünk, s felhiz­lalnunk 4,5 kllogramos súlyra. 9 A gazdaságnak vau saját kelte­tője? — Nincs keltetőnk, a napos puly­kákat vásároljuk. Méghozzá Ivánká­ról, Vágtornócról (Trnovec nad Vá­ltom), alkalomadtán Csehországból. Az eddigi tapasztalatok azt tanúsít­ják, hogy az Ivánkái baromflnemesltő állomásról vásárolt egyedek váltották be leginkább a hozzájuk fűzött re­ményeket. 0 Szakemberek állítása szerint a pulyka igen kényes a takarmány mi­nőségére. — Ez pontosan így van. Magunk között ezt viccesen így szoktuk mon­dani: a pulyka azonnyomban Jelzi a takarmánnyal szembeni elégedetlen­ségét. Rossz takarmány esetén inge­rült lesz, s még a meglévő súlyát is leadja. Ml a Pozsonypüspökl (Podu­najské Biskupice) Takarmánykeverő Állomásról szállítjuk a speciális ke­veréktakarmányokat. Sajnos az évnek vannak olyan időszakai, amikor a takarmány minősége közepes, sőt igen gyenge. Ettől csak az jelenti a nagyobb gondot, ha nincs elegendő takarmány. De az év folyamán azért rendszerint ki tudjuk küszöbölni az esetleges hiányosságokat 9 Az értékesítéssel nincsenek fennakadások? — Ml a Cíferl Baromfifeldolgozó Vállalattal állunk partneri kapcso­latban. A felvásárlás jelenleg folya­matos, tudomásom szerint korábban sem voltak problémák. És hadd Je­gyezzem meg: a pulyka az év bárme­lyik Időszakában kelendő. Érdeklődik Iránta a nyugati piac, a hazai üzlet­­hálózat ts egyre több pulykahúst igényel. A pulykák gondozásával megbízott három asszony nagyon lelkiismerete­sen végzi munkáját, sokszor még a szabadidejüket Is feláldozzák, hogy meggátolják az elhullást, és a súly­­gyarapodással se legyenek gondok... — Ha reggel megérkezek a munka­helyemre, elég egy pillantást vetni a pulykákra, máris tudom, milyen a „hangulatuk*, ízlett-e a tegnapi „va­csora*. — Bartal Mária szavalt szak­mailag is megerősíti: — A pulyka rendkívül érzékeny állat. Nem tűri a nedves, hideg környezetet. A jó le­vegő, a tisztaság, egyik alapfeltétele annak, hogy kiváló eredményeket ér­jünk el. A gazdasági udvar és a pulykafarm bejáratánál a fertőtlenítés célját szol­gáló ládákat láthattunk. — Ez az egyik alapfeltétele a sike­res tenyésztésnek. Ugyanis a legki­sebb fertőzés is már tömeges elhul­lást jelenthet. Persze a fertőtlenítés alatt nem csupán a „vegyszerezést* értjük. Л tisztaság az — az aljazat Szállításra készen az egynapos pulykák rendbentartása, az ivócsészék állan­dó tisztántartása stb. —amely a leghatásosabb ellenszere a betegsé­geknek. Eddig szerencsére tömeges elhullás nem fordult elő. 9 A növendék pnlyka nevelése kö­rülményes? — Nem, mert ismerjük a módját annak, hogyan nevelkedjen a pulyka betegségek nélkül. Ilyenkor persze nagyon kell ügyelnünk arra, hogy a pulykák ne csipkedjék „agyon“ egy­mást. Ez ellen úgy védekezünk, hogy hipermangán-oldatot keverünk az ivó­vízbe. Ugyanis a szólásmondás a „pulykaméregről “ néha igaz. A gazdaság vezetői említették: egy kiváló szocialista brigád szintjén dol­gozik a pulykanevelde háromtagú gondozócsoportja. Persze szocialista brigád — a kis létszám miatt — nem jöhetett létre, ám a vállalásokból Itt sincs hiány. Az asszonyok évek óta — a környezet rendbentartásával, a többlettermeléssel, a takarmányokkal való gazdaságos bánásmóddal tartal­mas szocialista kötelezettséget vállal­tak. Hogy jó munkájukért cserében hogyan gondoskodik róluk a szövet­kezet, erről Hatasné szólt: — A telep mellett egy fűthető szo­ciális helyiség áll rendelkezésünkre. Fotó: Matis Bár mosakodásra van lehetőség, zu­hannyal egyelőre még nem rendelke­zünk, azonban ígéretet kaptunk, hogy Itt is létesítenek majd zuhanyboxot 9 Mivel olyan munkakörben dol­goznak, amely a szombat-vasárnapi munkavégzést is megköveteli, üdülé­seken, gyógykezeléseken, közös ki­rándulásokon módjuk van részt ven­ni? — Igen — szólt Bartal Mária —, Ptešfanyban a Vág szállodában gaz­daságunk állandóan fenntart egy szo­bát, így a gazdaság tagjainak mód­juk van itt egyben üdülni, és bizo­nyos gyógykezelési procedúrákon is részt venni. Ezt a lehetőséget mi is mind a hárman kihasználtuk. — Ezenkívül voltunk már Jugoszláviá­ban és több alkalommal a Szovjet­unióban — veszi át a szót Jurányi Terézia. — A gazdaság dolgozóiról való szociális gondoskodás kielégítő, ami természetesen nagy hatással van a jó munkateljesítményeinkre. Végezetül hadd fűzzünk hozzá egy kívánságot a fentiekhez: kívánjuk azt, hogy legyen egyre több olyan kiváló munkaeredményeket elérő munkacsoport, mint amilyenről a fen­tiekben szót ejtettünk. KALITA GABOR Suk gonddal-bajjal jár a pulykatenyésztés, ám végsé soron kifizetődő Fotó: Вага

Next

/
Oldalképek
Tartalom