Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-05 / 1. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. január 5, A változó Iskoláról, a korszerűsített tantervekről, tankönyvekről, a pedagógusok módszertani és nevelési felkészültségéről, az otthoni környezet szerepéről és megannyi más nevelési-oktatási kérdésről sok szó esik mostanában. Ez nem ba], sőt Így jó. De kíváncsiak vagyunk-e — mi felnőttek — a diákok közérzetére? Ki kérdezi meg őket: mi foglalkoztat, mi alakítja a jó és rossz hangulatod? A diák aligha szólhat bele a tantervek kidolgozásába, a tankönyvírásba, az Iskolai élet követelményeit meghatározó kérdések eldöntésébe. A diák „foglalkozása“, hogy helytáll, tanul, „viselkedik“. Vajon mi alakítja a diákság közérzetét? A választ jó lenne minél pontosabban tudni, mert szorosan összefügg az életre való felkészüléssel, a tanulással, a viselkedéssel, a személyiség fejlődésével. Ez volt beszélgetésünk témája a patinás Nagykaposi (Veľké Kapušany) Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában. Először a szorongás felől érdeklődtünk, amit a ma diákja másképp él át, mint az idősebb. Ma is létezik legtöbbjükben egyfajta izgalom, lámpaláz — főként a jegyek alakulását jelentősen befolyásoló dolgozatírások előtt —, de ez nem az iskolától való félelem. — Bizonyos szorongás, mondjuk Inkább lámpaláz úgy hiszem természetes Is — mondja Tóth Zoltán negyedikes tanuló. — De ha az ember alaposan felkészül, nincs oka a félelemre. — Osztálytársa, Krátky Gyula azzal egészíti ki, hogy ez a „hangoltság“ kell is a jó szerepléshez. Haminda Anikó is kifejti véleményét, mondván: adódhatnak személyes feszültségek is egy-egy tanárral, de mindkét „félnek“ arra kell törekedni: ez ne váljék tartóssá ... — Mi a véleményetek az űj oktatási-nevelési koncepcióról? — Ogy érezzük, ml vagyunk a kísérleti nyulak — veszi át a szót az első osztályos Jakab Edit. — Egyelőre még tankönyvek sincsenek minden tantárgyhoz. Az új tantervi reform jócskán sűríti a diák tennivalóit. Lejko Csaba, akt szintén elsős, az órák hangulatát említi, mint olyan tényt, ami a legerősebb hatással lehet a diákok közérzetére. „Ha a tanár együtt él az órán a diákkal — fejtegeti Csaba —, sőt olykor egy-egy deLÁTOGATÓBAN A NAGYKAPOSI MEZŐSULIBAN Beszélgetés a diákközérzetrol rűs megjegyzést, viccet is el tud vlT selni és nem tartja nyomban fegyelmezetlenségnek, ebből sok jó származhat.“ — De nagyon fontos a jó osztályközösség is — mondja Jakab Edit, majd így folytatja: — Nem zűrzavart, anarchiát akar a diákok többsége, hanem a megtanulandó ismeretek mellett, vagy azok elsajátítása közben egy kis emberi közeledést is. De hol van erre idő az órán? — kérdezik vissza ketten is. Külön is szó esik a bejárókról — Jakab Péter Szirénfalváról (Ptrukša) jár be, Timko Hajnalka Kaposkelecsényből (Kap. Klaéanyj, Ballók Béla Szentesről (Plešany) —,-akik a közösségi életben nem tudnak teljes mértékben részt venni. A napi bejárás nemcsak fárasztó, de kirekeszti őket a legtöbb iskolai összejövetelről. Magukra utaitabbak a tanulásban is ... Lehet-e, hogy a diákok egy részénél manapság nem divat az elmélyült, alapos felkészülés, a tanulás, csak Kancel József iskolaigazgató arra vigyáznak, „le ne verjék a lécet?“ — kérdeztem. Valamennyien úgy vélekednek, hogy ezek legfeljebb egyéni esetek, semmiképpen nem általánosíthatók. Az egyre növekvő követelmények' az érettségire, a főiskolai, egyetemi tanulásra való felkészülés nem is engedi ezt a „kötéitáncoí“. Arról nem is szólva, hogy az a diák, aki nem éri el az 1,7-es osztályzati átlagot, esténként nem nézheti a televíziót és nem mehet ki a diákotthonból. Van-e a diákoknak egyáltalán fórumuk arra, hogy „kibeszéljék“ magukból a napi és más gondokat, az őket foglalkoztató problémákat, amelyek összefüggnek közérzetükkel? Haminda Anikó mondja: — Nagyon jó a kapcsolatunk az osztályfőnökünkkel. Balogh Mária taA beszélgetés résztvevői közül Jakab Edit (Bogoly János felvételeij nárnővel. Még a legbizalmasabb kérdésekkel is hozzá fordulhatunk, és ő mindig segít... — Az internátusi tanács elnöke vagyok — szól közbe Mohók Katalin harmadikos tanuló. — Kéthetenként ülésezünk, egyeztetjük a programot. Van panaszkönyv, oda mindenki mindent nyíltan beírhat. A SZISZ-fórumokon mindenről elmondhatják a diákok a véleményüket. Krátky Gyula kapcsolódik a beszélgetésbe: — Mi az újságokban megjelenő cikkeket is megbeszéljük a tanárokkal. Főként olyankor, ha bizonyos dolgokkal nem értünk egyet. Haminda Anikó nem kertel: a diák közérzetére leginkább a tanár hangulata van hatással. — Na és természetesen a család légköre — egészíti ki önmagát. Többen hangsúlyozták, hogy a diákok hangulatának legjobb élesztője vagy beárnyékolója a tanár magatartása, embersége, derűje, ami természetesen nem egy parttalan „szeressük egymást gyerekek“ kapcsolat. A szeretetteljes légkör — erősítették — nem jelenthet zöld utat a tiszteletlenségnek, a rendbontásnak; a kölcsönös igényességen éš tiszteleten alapul. Szóba kerül a nyíltság, az őszinteség, a vita szunnyadó szelleme is. Többségük azt vallja, hogy a különböző szakköri foglalkozásokon a tanárok megtanítják vitázni a tanulókat. — Milyen körökről van szó? — Az iskolákban nagyon sok kör működik — válaszol talán a többiek nevében is Tóth Zoltán. — Például Sápos tanár elvtárs irányítja a növénytermesztést szakkört, a tánckört Kancel tanárnő, a matematikai kört Fusz tanárnő és az ateista kört Hajdú tanár elvtárs__ — Olykor még az osztályzatokat is megvitatjuk — kapcsolódik a beszélgetésbe Bartő Éva. — A gyakorlati órákon, melyet Loksa tanár elvtárs vezet, szintén nyíltan megbeszéljük a szakmai és a gyakorlati kérdéseket, és bátran rámutatunk a mezőgazdasági üzemekben észlelt hiányosságokra. Sok mindenről beszélgettem még a Nagykaposi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola diákjaival, és az egészet így summázom: általában jól érzik magukat az iskolában. Persze tudják, hogy ez sem magától jön, naponta tenni lehet és kell érte, hogy a jól megválasztott életcélok, a legyűrt nehézségek, a szülői ház, a barátok megnyugtató „hátországa“ mind éltetői a tartósan jó hangulatnak. A felnőttekről — elsősorban szüleiktől — pedig joggal várják el az őszinte érdeklődést, ami ne csak abból álljon, rendben van-e a lecke, nincs-e gond az iskolában, hanem terjedjen ki arra is, hogy van a gyerek, ml bántja, mi foglalkoztatja, mit kellene jobban megértetni vete, s hogy lehetrte rávenni, hogy jobban megértse a felnőttek világát, amelynek egy-két éven belül ő is egyenrangú tagja lesz. Megkérdeztük Kancel József igazgatót is, miben látja a jó diákközérzet alapjait az iskolában? Elsőként a környezet szerepéről szólt, amely megteremtheti az otthonérzést. Mindez a nagykaposi mezősuliban jó alapot ad a diák és a tanár közös munkájához. A több mint harminc évvel ezelőtt alakult iskolának jelenleg 232 tanulója van. A diákotthonban 105-en laknak, három-négy ágyas, összkomfortos szobákban. Több közös tanárdiák rendezvényük is volt — sport-* játékok, társadalmi munka és egyebek —, amelyek elősegítik a közeledést, a kötetlen légkör kialakulását. „Arra is buzdítjuk a diákokat — folytatta —, hogy éljenek bátrabban meglévő fórumaikkal, ahol kérdezhetnek, javasolhatnak, kifejthetik véleményüket. A két első osztály ezen a téren még elég bátortalan. Az igazgatói szoba ‘is bármikor nyitva áll. Többségük meg is fordult már nálam, különféle ügyekkel. Az őszinte bizalomnak nagyon örülök. Naponta egy sor gyerekkel beszélgetek, elég sok órát is látogatok. S nemcsak a tanár arcát, módszereit, óravezetését nézem, hanem a gyerekek szemét is, amely sok mindent elárul. Azt tapasztalom, jó a hangulat, jól érzik magukat a gyerekek, a nevelők és lesz mire épí-* fenünk a következő évek terveit, elképzeléseit.“ ILLÉS BERTALAN „Önbecsülésre nevelni Of/9! Balogh György körvezető, kezében egyik tanítványa képével Ml kell ahhoz, hogy valaki szombat délutánonként odaálljon a festőállvány elé, vagy réztáblát karcoljon „száraztűvel?“ A kérdésre — melyet más-más formában tettem fel a CSEMADOK Érsekújvári (Nové Zámky) Városi Szervezete mellett működő képzőművészeti kör tagjainak, különböző válaszokat kaptam: voltak olyanok, akik a képzőművészetet, a szép iránti tiszteletet, mások az alkotás örömét emelték ki. A vélemények különbözők voltak, ám mindegyikükhöz társult egy olyan gondolat, amelyet nem lehet említés nélkül hagyni: a körvezető személye, emberi magatartása olyan erőt adhat, kölcsönös bizalmat eredményezhet, ami döntő tényezőként hathat a tagok munkájára. A klub veztőjének, Balogh Györgynek szerény szavaira mindannyiunknak érdemes odafigyelnie: — Immár tizennégy éve vezetem városi szervezetünk képzőművészeti körét, így tudom, hogy sokféle ösztönző erő létezik az alkotáshoz. Vannak szerény tehetségek, akik többet tudnak, mint amit kimutatnak, akadnak kitartó középtudásűak, akadnak tehetségtelenek. Mivel hivatásomnál fogva pedagógus vagyok, már az indulásnál utat választottam: az önbecsülésre való nevelés az, amit ki kell fejtenem ezeknek az embereknek az irányításánál. Mondanék egy példát: volt egy tanítványom, aki korábban csak akvareli- és plakátfestékkel dolgozott, alapiskolás szinten, az olajról hallani sem akart. Egys_zer gondoltam egyet, elétettem egy doboz olajfestéket, keretre kifeszített vásznat és alkotásra biztattam. Ma már elismert képzőművész ... Sikerült elkerültetnem vele azt a fejlődési fázist, melyet — ha egyedül alkot — önmaga iránti bizalmatlansága révén alaposan végigküszködött volna. Ez egy veszélyes szakasz, ilyenkor sokan teszik le az ecsetet, éppen ezért ekkor szükséges leginkább a jó szó, az óvatos instrukció. Évák hosszú sora óta figyelemmel kísérem a kör tevékenységét, az itt kezdett, ma már önálló képzőmdszek eredményeit, pályafutását. így tudom azt, hogy ez a kör számos olyan taggal rendelkezik, akik ma már rendszeres kiállítók, mind járási, mind szlovákiai szinten. Ezek az emberek nem restek kimondani ázt, hogy eredményeik szálai az említett körhöz, az említett körvezetőhöz vezetnek viszsza. Balogh György, a kör lelke nem vágyott, vágyik ilyen sikerre? Hiszen rézkarcai, olajfestményei tapasztalt mester által készített munkák. — Remélem nem hangzik frázisként — válaszolta —, de én úgy érzem, hogy mindannyiunknak megvan a maga küldetése. Én a magamét abban látom, hogy képzőművészettel foglalkozókat indítsak el egy olyan pályán, mely sikeressége később már az alkotó tehetségétől, kitartásától válik függővé. Én tudatában vagyok annak, hogy ez egy háttérszerep, hiszen magamat is „menedzselhettem“ volna, nem törődve mással, csak a saját fejlődésemmel. De hozzám ez a szerep áll közelebb: segíteni másoknak, kivezetni őket kezdeti tévutaikből, fórumot, bemutatkozási lehetőséget biztosítani számukra. Sokunk biztatására Balogh György megígérte, hogy jövőre —■ hatvanadik születésnapja alkalmával — megrendezi első kiállítását. A beszélgetés után felkerekedtünk, és a körvezető kíséretében megtekintettem azt a — hazánk felszabadulásának közelgő 40. évfordulója tiszteletére rendezett — kiállítást, melyen a klub öt tagja vonultatta fel munkáit. Ha csak dióhéjban Is, hadd mutassuk be őket: BREŠÍÄK SÄNDOR 1978 őta tagja a körnek. Először grafikáival hívta fel magára a figyelmet, majd a festés technikáját Is elsajátította. Tájképeit az első évben' a detail-érzékenységű kidolgozottság Jellemezte, később már letisztultabbak lettek a formák, és határozottabb színfelületekkel, ecsetvonásokkal igyekezett kifejezni szűkebb hazája tagjainak szépségeit. Figürális kompozíciói — pl. a Ritmusban című képe — is figyelemre méltók, ám képzőművészeti kvalitásai rézkarclenyomataiban tűnnek ki leginkább. Ezen a téren valóban érdemes megfelelő szintű alaptudását továbbfejleszteni. STEINERNE SKOP ILONA három éve tagja a körnek, de a képzőművészettel kora fiatalsága óta kapcsolatban áll. 1954 óta kirakatrendező, jelenleg a Nitrát Optima alkamazottja. Korábbi grafikai próbálkozásai után az utolsó három évben kimondottan a festészetnek szenteli szabadidejét. A kiállításon is ennek az űj, festői irányzatának tükörképeit láttuk: az egybeolvadó érzéki színek, a táj ködszerű, romantikus ábrázolása szuggesztív erővel hatnak. Igényes művek ezek, ám meg kell jegyeznünk, hogy a fejlődni kivánó művész nem marad meg csak a tájképfestészet — bizonyos esetekben a tehetséget eltakaró, más esetekben a tehetségtelenséget leplezni hivatott — egysíksága mellett. A figurális kompozíciókkal való próbálkozás — bizonyos történések megörökítése — — szép, izgalmas feladat. FUČÍK ILONA — aki hat éve tagja a körnek — portrékkal, csendéletekBrešták Sándor: Ritmusban (olaj) Ä szerző felvételei kel jelentkezett a kiállításon. A realisztikus, nagy hagyományokkal rendelkező ábrázolásmód követője. Kortársai közül Ilona azon kevesek közé tartozik, akik ezt a stílust művelik. Eddigi tevékenysége'a precizitásban, az aprólékos műkidolgozásban nyilvánul meg, ha nem is mindig sikeresen; mindenesetre jó alapul szolgálhat majd portréfestészetének fejlődésében. Ha Fučík Hona bátrabban kezeli majd az ecsetet, megtanulja a színekből „felrakni“ a formát, képei mindannyiunk számára csakis örömmel szolgálnak majd. ILLÉS BÉLA' amatőr fafaragót és festőt nem kell külön bemutatnunk, hiszen lapunkban nemrég bővebben foglalkoztunk munkásságával. A kiállításon főleg kisplasztikáival aratott sikert. A parasztéletből merített figurális kompozíciói folyamatos alkotói fejlődésről tanúskodnak. Modern kisplasztikáinak, aktjainak proporcionális felépítése még nem mindig következetes, de fejlődés itt is tapasztalható. Illés sokoldalúságát tanúsítja festészete is, melyben jelenleg új kifejezési formát keres. BÁLLÁ JÓZSEF grafikával, akvareli- és olajfestészettel foglalkozik. A 34 éves amatőr képzőművész elsősorban grafikáival aratott sikert az értő közönség körében. Különleges látásmódja kombinált technikával készült rajzain is tükröződik. Ha a formaivílágát most kereső Balia József festményeinél Is hasznosítja azt a grafikai- tudását, amellyel rendelkezik, ha nem áll meg csak a tájképfestészetnél, hanem tovább lép, reményteljes alkotói pálya előtt áll. „önbecsülésre nevelni...“ Balogh György Idézett szavai nemegyszer gondolkozásra késztetnek: mennyivel gazdagabb lenne képzőművészeti és kulturális életünk, ba többet cselekednénk az Idézett gondolat jegyében. KALITA GÄBOR