Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-05 / 1. szám

1985. január 5. SZABAD FÖLDMŰVES 7 z Élelmiszer-elosztó raktár ud­varán népes rsoport gyüleke­zett. A dolgozók egymás he­­gyén-hátán tolongtak a fekete tábla előtt. Nyakukat nyújtogatva olvasták az odatüzött felhívás sorait: kiáltványul Védekezzünk az egerek ellen! üzemünkben a rágcsálók elszaporo­dása veszedelmes méreteket öltöttI Vezetőségünk megállapította, hogy a helyzet válságos, és elhatározta, hogy holnap délelőtt tíz órai kezdettel gyű­lést hív össze. A gyűlés célja: haté­kony módszert találni az egerek kiir­tására, mert az egérfogók és a külön­böző mérgek csődöt mondtak. Az ösz­­szejövetelen kötelesek megjelenni: I. a vezetőség; II. a raktárnokok, segédraktárno­­kok; III. továbbá mindazok, akik vala­milyen űton-módon segítséget tudnak nyútjanl a nagy harchoz. A legjobb javaslatot újítás formájá­ban jutalmazás végett felterjesztjük... Az ugyancsak használható javaslato­kat prémiummal díjazzuk. IPecsétek és aláírások) Utótrat: SiessünkI Minden perc drá­ga, mert felfalnak bennünket az ege­rekI Másnap délelőtt tíz órakor: A vezetőség elfoglalja helyét. A hosszú asztal a gyászos hangulathoz illően fekete posztóval van ieterítve. Tőle jobbra nagy szemétkosár áll, telis-tele haszontalan egérfogókkal, és egérirtó szerekkel. Az első két sor megtelik a raktárnokokkal és segéd­­raktárnokokkal, majd a többi érintett és meghívott következik. Elsőnek a minőségi felelős tartotta meg a beszédét. Ismertette a szégyen­telen szürke állatkák által elkövetett kárt, ami hatalmas összegekre rúg. Amelyik raktárban nem fogják betar­tani a mai gyűlés határozatának óv­intézkedéseit, ott 6 — a minőségi fe­lelős — minden további kár leírását beszünteti! A jelenlévők megszeppenve hall­gatták a dörgő szavakat. Aztán megkezdődött a haditanács. A jelenlévők sziporkáztak az ötletes­ségtől. Egyik a raktárak kicsempézé­­sét javasolta, padlótól a. mennyezetig. Szerinte a csempékbe feltétlenül be­­létörnek az egérfogak. Másik a helyi­ségek azonnali kiürítéséről beszélt, egy két évre. Ezen idő elteltével biz­tosan éhen pusztul az első számú köz­ellenség. Akadt, akt közönséges éb­resztőórával akarta felvenni a harcot az egerek ellen, de volt aki még raj­ta is túltett: az épületek teljes lerom­bolását követelte, egérvárnak nevez­vén őket. Más könyörgött, rendezze­nek be számára egy laboratóriumot, hogy megkezdhesse kísérleteit egy új, eddig ismeretlen anyaggal, melyet képtelenek átfúrni a rágcsálók. Egyik javaslatot sem találták elfo­gadhatónak. A heves vitában észre sem vették az ajtóban álló Bercit, az öreg portást. Az élelmezésügyi mi­nisztérium érdeklődő táviratát hozta, amely így hangzott: „Hogy állnak egerek dolgában stop javaslatokról azonnali értesítést kérünk stop ha­lál az egerekre stop. A vezetők ujjat SOS-t dobolnak a hosszú asztalon. Cselekedni kell, mi­nél előbb, különben... — Izé, mondja csak, Berci bácsi, nincs valami ötlete, hogyan irthat­nánk ki az egereket? — Az egereket...? Hát ez is prob­léma? Macska kell ide, elvtársaim, macska. Nem is egy! Amióta világ a világ, a macska mindig megette az egeret. Nincs ebben semmi boszor­kányság. Óriást hurrázás ... Berci bácsit a vállukra kapták, úgy vitték körbe a teremben. Aztán megszövegezték a választáviratot: „Ellenakció kidolgoz­va stop siker biztos stop éljenek a macskák stop.“ Kezdetét vette az „M" akció. Poca­kos raktárnokok kergették városszer­te, kerítések tövében, udvarokon a ci­cákat, a háziasszonyok nagy felhábo­rodására. Volt aki éppen kölykezni készülő nősténymacskát, más elhízott kandúrt hajszolt. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a városi tanács felhívásban figyelmeztette a lakossá­got a városban szaladgáló, egyelőre ismeretlen helyről megszökött őrül­tekre. Különös ismertetőjelük: macs­kák iránti beteges vonzódás. A macskák fényesen beváltak. Jó­ízűen falatozták az egereket és vígan kölykeztek. Berci bácsi külön prémiu­mot kapott, csaknem annyit, mint a vezetők. Az egerek egyre fogytak. Berci bácsit kinevezték macskafele­lőssé. Azután — bekövetkezett a kataszt­rófa. AZ egerek egytől egyig kipusz­tultak. A macskák munka és táplálék nélkül maradtak, további élelmezésük egyre nagyobb gondot jelentett. A ve­­\ zetőség ismét Berci bácsihoz fordult, de most ő sem tudott segíteni. Tudo­mánya itt véget ért. Azon nyomban megfosztották fő­­macskafelelősi rangjától. Újból a por­tán találta magát, és a rossz nyelvek szerint azóta is fizeti vissza havi részletekben a felvett prémiumot. Az Élelmiszer-elosztó raktár udva­rán népes csoport gyülekezik. A dol­gozók egymás hegyén-hátán tolonga­nak a fekete tábla előtt. Nyakukat nyújtogatva olvassák az odatűzött fel­hívás sorait: KIÁLTVÁNY!!! Védekezzünk a macskák ellen! Üzemünkben a különböző macska­­fajták elszaporodása veszedelmes mé­reteket öltött. Mivel az egerek telje­sen kivesztek (csak üres lyukaik gyá­szolnak feketén), a macskák további élelmezése komoly, megoldhatatlan gondokat okoz. Vezetőségünk megál­lapítja: a helyzet válságos! Épp ezért holnap délelőtt, tíz órai kezdettel nagygyűlést tartunk, amelynek célja: hatékony módszert találni a macskák kiirtására. Valamennyi dolgozónk szá­mára kötelező a részvétel! (Pecsétek és aláírások) Utóirat: Siessünk! Minden perc drá­ga, mert felfalnak bennünket a macs­kák! Ardamica Ferenc 4'k • r4s3?-4\ a* л M-ÍO a Tíz-tizenkét évesen gulyát őriztem apámmal, a Felsőhegyen. Sokszor egyedül voltam a nagy rengetegben, a békés állatokkal. Volt nap, hogy kínt háltunk a kolyibában. Lefekvés előtt kiültem a küszöbre, figyeltem a lombok között neszezö szellőt, hall­gattam a baglyok kísérteties huhogá­sát, és nem tudtam mit kezdeni a ra­gyogó, sziporkázó csillagokkal. A középiskolában volt egy tanárom, Bohony Ernőnek hívták, ö kezdte fel­fedni előttem a csillagos égbolt rej­telmeit, 6 vezette első lépteimet a Vi­lágegyetem megismerésének ösvé­nyein. Ekkor kaptam rá az éjjeli csll­­lagnéző sétákra. Az átsétált, átvir­rasztott, az önmagámmal és a csilla­gokkal átbeszélgetett éjszakák mara­dandó élményként rakódtak le ben­nem. Első éj: A szobámban Itt az utókor: két kiságy, benne szuszogó gyerme­keim. A kályhában lobog a tűz. Fa­gyos csillagok kopogtatnak fényükkel az ablaküvegen. Mintha hívnának; felöltözöm és kllopózom a házból. Leülök a körtefa alatti lócára. A Hold a kert végéről bámul. Barna ár­nyékokat rajzolnak a fák. A csönd örökkévaló, csak a fülemben zúg va­lami távoli cslllagzúgás, tücsökzene. Ki hinné el fiatalon, hogy a csillagok tovább élnek mint mi, évmilliókig, s hogy a Hold ezer év múlva is ugyan­úgy ragyog majd, mint a mai éjsza­kán. Csak az öntudatlan anyag örök. A múlandó földi élet pár évtizede porszem az örökkévaló csillag-mozdu­lat lanságban. Megszületünk, rácso­dálkozunk a világra; éppen csak be­lenézünk az Idő s a Tér káprázatába máris visszaszólít bennünket az ös­­anyag. Talán éppen most Indul felénk egy foton-űrhajó, hogy elhozza az örökkévalóságot. Gazdagabbak vagy szegényebbek lennénk vele? Nem tu­dom. Második éj: újra a kerti lócán ülök. Fölöttem zörög a körtefa csontváz­koronája; ágfészkeiben csillagok. Job­bomon a mogyorófa sóhajtozik. Ugat a Buksi. A kert alatt emlékeket fel­idézve csobog a kicsi patak. A levegő Jólesően páradús, enyhén fúj a szél. Arcomat belemártom az éjszakába. Én már örökre Itt maradok, e parttalan idősziget magányában, öntudatom végtelenbe gyűrűző hullámain; Itt ma­radok, a változó életformák örök ál­landójaként. Az erdők lombhegedűin Mendelssohn-műveket Játszik a szél. Harmadik éj: Nyugalom és csend vesz körül. Békesség van: A Hold őr­ködik az égen a csillagok között, a Föld hangtalanul száguld pályáján. Én pedig Itt, a csöndes tájban az em­lékek foszló képeit illesztgetem. Át­élt és át nem élt múlt öltözik tiszta fénybe emlékeim tükrében. Képzelet­ben havas sziklák között járok; alat­tam kőkorszaki gleccserek hordalék­hagyatéka. Egy mohás kő: gyermek­korom egy darabja. A sziklából ki­nőtt egy fa: az Újkor. Leveleit reám hullatja, befed a közelgő második év­ezred havával. Fölöttem hideg kő-ég feszül, közepén a mustárszínű-hold­­udvarral. Emlékeimben sorsok mosód­nak barázdaráncokká, ekeszarv-karok­­ká. A ma partján túl — velem vagy nélkülem — zajlik majd egy új kor­szak. Negyedik éj: Rájövök, hogy az éjszakáknak nagyon egyedi arcuk van. összehasonlíthatatlan a nappali maszkkal. Éjjel minden őszinte: a fé­lelem, a csönd, a csillagok időtlensé­ge, saját porszem-voltunk tudata. Ta­lán ezért csak az ilyen csllagragyo­­gású éjszakákon tud az ember mé­lyen, átfogóan gondolkozni. Hallom szivem pulzáló ritmusát, az erdei ma­darak rikoltozását... s közben észre­vétlenül a láthatár mögé lebegett a Hold. Az inspiráló varázs megszűnt: bemegyek a házba és lefekszem'. El­vonulok egy másik, saját éjszakába, ahol már az az életem értelme, hogy dolgozom, hogy jóllakom, hogy házat építek, hogy megnézek egy filmet, hogy néha nevetek. S közben — tisz­ta éjszakákon — csodálattal nézni a csillagokat... ötödik éj: A szoba sötét, de még­­seín fénytelen csendjében talál. Gyer­mekeim hat csillogó szeme fénylik őrzőn előttem, vigyázom álmukat. Bennük örvénylettem újra a világra, bennük folytatódnak tovább gondola­taim, ösztöneim, szokásaim — az éle­tem. Hatodik éj: Mozdulatlan hajnal felé a csönd. Már csak pár csillag hunyorog, a többit leoltogatta a hajnal. Minden, az egész csendes tá], mintha valamire várna. Egyre sűrűbben por­­lanak szét a fény-cseppkövek, bíbor­ba öltöztetve az eget; a lángolás egy­re erősebb, s-aztán lassan, méltóság­­teljesen telke* a Nap. Korcsmáros László TÖRÖK ELEMÉR: Tél Különös tél! A táj, mint fényből fújt üveg, a varjak a fákon nagy, fekete rügyek. A csurgókon giccses jégcsapok fénylenek, szikrázó óriás gyémántok a hegyek. Fagy foga harapja a távoli kéket, fehéret suhintó tél, szemedbe nézek. A végtelenbe nőtt behavazott tájon tekintetem ménjét fénylőn kibocsájtora. i / Károlyi András: Fák ML Vajkai Miklós: Veszteglők A fiatal író 1982-ben mutat­kozott be sikeresen A másna­pos város c. könyvével. Új kö­tetének, a „Veszteglőkének sű­rített légkörű elbeszéléseiben Vajkaí világunk kevésbé ismert oldalait, hétköznapjaink mé­lyebb rétegeit tárja az olvasó elé szuggesztív, erősen szemé­lyes . hangvétellel. A figyelmes olvasónak különleges élményt kínálnak ezek az Írásai. Ara 10 korona Karolina Svetlá: Frantlna Fordította Nagy Judit Karolina Svétlá a cseh ro­mantikus próza egyik kiváló művelője. Frantlna című kisre­gényének Ještédl hősnőjét a föl­lelt emlékek tanúsága szerint környezete boszorkánynak tar­totta elméssége. szépsége, ügyessége miatt. Frantlna sorsa tragédiába torkollik. Igazság­­szeretete akkor sem tud meg­alkudni, amikor saját boldogé ságáről van szó. (Kiskönyvtár sorozat) Ara 16 korona A csehszlovák magyar irodalom válogatott bibliográfiája П. összeállította Szőke József Bibliográfia-sorozatunk más»* dlk kötete a csehszlovákiai ma­gyar irodalom 1961-től 1970-ig terjedő időszakának termését tartalmazza. A- könyv két fő részből áll: a bevezető és ki­egészítő adatok után következő általános bibliográfiából, amely műfajok és témakörök szerint közli a műveket, és az ön. sze-* mély! részből, amely az írók­nak az adott korszakra eső ténykedését mutatja be. Ara 21 korona Alois Jirásek: Régi cseh mondák Fordította Zádor András „Vissza kell térni a múltba, mert nem érti meg a mát az, aki .a tegnapot nem ismert“ —« ennek az ars poeticának a Je­gyében fogant a történelmi ih­letésű széppróza avatott meste­rének legolvasottabb könyve, mely a cseh régmúlt mondáit dolgozza fel áradó, kiapadha­tatlan mesélőkedvvel. A mű második magyar nyelvű kiadás­ban Jelenik meg. (A Cseh Irodalom Könyvtára sorozat) Ara 20 korona' Szép 'Angéla háza. Csehszlovákiai magyar regényírók 1918—1945 összeállította dr. Turczel Lajos 'Az első Csehszlovák Köztár­­ság két évtizedének rövid pe­riódusában nem született jeles magyar regényirodalom nálunk. Megíródott azonban néhány színvonalasabb kisregény és el­beszélés. A szép Angéla háza c. prőzaválogatás ilyen íráso­kat tartalmaz: Darkó István és Tamás Mihály két-két, Sellyéi József, Szombathy Viktor és Tichy Kálmán egy-egy kisregé­nyét. (Csehszlovákiai Magyar Írók so­rozat) Ara 22 korona Gyűjtőpont. 26 mai szlovák költó összeállította Tóth László. Fordították többen. A versantológia a szlovák líra 1945 utáni fejlődésszaka­szának 26 olyan képviselőjét kívánja bemutatni, akiknek a pályája már a felszabadulás után Indult, élükön olyan kivá­ló költőkkel, mint Milan Rúfus, Miroslav Válek, Vojtech Mihá­­lik és Ľubomír Feldek, akiknek munkásságában nyerte el a szlovák költészet mai, modern arculatát. Ara 31 korona Mária Hajková: Édeskönyv Fordította Schiller Lívia Harmadik magyar nyelvű ki­adásban jelent meg a szlovák szerző méltán közkedvelt sza­kácskönyve a legkülönfélébb sütemények receptjeivel, gaz­dagon illusztráltan. Ara 47 korona 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom