Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-15 / 24. szám

1985. június 15, .SZABAD FÖLDMŰVES Mezőgazdaságunk a minőség kérdésének szemszögéből----------13 • , ■] Ä növényi termények minőségi mu­tatóinak alakulását alapjában véve kétféle módon befolyásolhatjuk: a növénynemesítésen és az agrotechni­kán keresztül. Örvendetes tényként említhető, hogy az utóbbi években mezőgazda­ságunk a genetika, a nemesítés, a fajtaválaszték és a körzetesítés terén elmélyítette kapcsolatát a feldolgozó iparral. Ugyanis csakis így lehet pon­tosítani az élelmiszeripar követel­ményeit, és a növénynemesítők sok­éves munkájuk során az ű] fajták technológiai tulajdonságaira, tápérté­kére és a külalakjára összpontosít­hatják figyelmüket. Ennek következ­tében a minőség szempontjából is fokozatosan Javult az új, elismert fajták választéka. A jövőben sem engedhető meg, hogy a fajtaválasz­tékba olyan új fajták kerüljenek, a­­melyek nem felelnek meg teljes mértékben a minőségi követelmé­nyeknek. Ugyanez vonatkozik a kül­földről behozott fajtákra is. Ugyan­csak örvendetes, hogy ma a hosszú távú fajtanemesítő programokban olyan célok szerepelnek, melyek fi­gyelembe veszik a mennyiség és a minőség közötti összhangot. Fajtane­mesítésünk e pozitív irányzatairól az utóbbi években elismert fajták ta­núskodnak a legjobban. A REGINA őszi búzafajta például sütőipari értékét illetően a legjobb minőségű (Ai) hazai nemesítése bú­zafajtánk, amelynek kiváló techno­lógiai tulajdonságai a szovjet búzák­kal vetélkednek. A KOŠÚTKA és az ODRA búzafajta sütőipari értéke is kiváló (Ä2). Az 1983-ban jóváhagyott fajták azonban mintha bizonyos vál­ságra utalnának fajtanemesítésünk­ben. A ZDAR és a SABINA búzafaj­ták minősége ugyanis közepes (Bi— A2, illetve B2), és a hazai fajtavá­lasztékban csupán в keveréktakar­mányokba alkalmasak. A termesztés­ben kiegészítő fajtaként jöhetnek számításba. Nem minősíthető szeren­csés megoldásnak az IRIS búzafajtá­nak a hazai fajtaválasztékba való besorolása sem. A siker technológiai tulajdonságai tekintetében ugyanis nem felel meg a követelményeknek. E fajta lisztjéből készült tészta túl­ságosan ragadós és a korszerű pék­ipari gépsorokon nehezen feldolgoz­ható. Mivel egy valóban nagy termő­­képességű fajtáról van szó, a mező­­gazdasági gyakorlatban, sajnos, gyor­san elterejdt. Az egyelőre nem meg­felelő felvásárlási rendszerünk kö­vetkeztében — amely a búza minő­ségét elsősorban a sikertartalom sze­rint értékeli — nehezen akadályoz­ható meg, hogy az Iris fajtát ne ke­verjék be az élelmiszeripari célokra szánt búzákhoz. A többi- gabonaféle fajtaválasztéka tekintetében ilyen jellegű problémák szerencsére nem merülnek fel. A RUBIN tavasziárpa-fajta söripari ér­téke kiváló. A technológiai minőség valamennyi mutatója tekintetében a MARS fajta is megfelel. A PAN, a VELES és az ORLlK zabfajta a fehér­jetartalom tekintetében a kiváló mi­nőségű fajtáink közé sorolható. A CE 425-L és a TA 285-L új kukorica­hibridek is minőségi szempontból je­lentős hozzájárulást jelentettek a fajtaválaszték minőségi javításában a nélkülözhetetlen aminosavak, főleg a lizín nagyobb tartalma miatt. A bab újnemesítésű JÚLIA, PRIMA, MONA fajtáinak is jellegzetes minő­ségi vonása a nagyobb fehérjetarta­lom. Úgyszintén a TOLAR borsófajtá­nak is. Az étkezési burgonya válasz­téka négy új fajtával bővült az utób­bi években. Ezek az IVA, az OTAVA, a KERA és a SVATAVA fajták, me­lyek minősége első osztályú. A piac­ra kerülő burgonya minősége azonban a növényzet nem megfelelő egészségi állapota, az agrotechnika hiányossá­gai, a nitrogénes műtrágya túlada­golása, de főleg a gumók betakarí­tása és az ezt követő kezelése során jelentős mértékű mechanikai károso­dása következtében joggal váltják ki a fogyasztók elégedetlenségét. A gyengébb minőségért azonban nem a fajta a felelős. Az ipari feldolgozás­ra szánt BOUBÍN és OREB fajták jó minőségű tulajdonságai között első helyen a fokozott keményítőtartalom szerepel. Az olajnövények nemesítése terén jelentős sikernek számít a SILESIA őszirepcefajta előállítása, mert amellett, hogy a minimálisra csökkentették az eruksavtartalmat, az olajtartalom változatlan maradt, a termőképessége pedig növekedett. A termények minőségét a növényvédelem is jelentősen befolyásolja Fotó: Bogoly János Az új, genetikailag egycsírájú FO­LYNA cukorrépafajta az előző hazai fajtákhoz képest magasabb cukortar­talmú és alkalmas a kézi munka nél­küli nagyüzemi termesztési technoló­gia alkalmazásához, hazánk vala­mennyi termelőkörzetében. Betakarí­tásához a nálunk alkalmazott összes gépsor megfelelőnek bizonyult. A mi­nőség tekintetében egész sor pozitív eredményről lehetne beszámolni a zöldség- és gyümölcsfélék fajtaneme­sítésében. Ilyenek a HANKA vörös­hagymafajta, a BORA karfiolfajta, a KAROLA sárgarépafajta, a KONÍKA és a KLENOT uborkafajta, a gyümölcs­­félék közül pedig az OTELO fekete­­ribizke-fajta, a RUBlN és az OLDEN­­BURGI PIROS almafajta, hogy csak néhányat említsek. A nemesített biológiai anyag minő­ségét az első nemzedéktől kezdve figyelemmel kell kísérni. A minőségi mutatók széles választékát ugyancsak össze kell hangolni az élelmiszeripar és az egészségügy követelményeivel. Feltétlenül szükséges az eddiginél hatékonyabb, az ökológiai adottsá­gok szerinti szakosítás elmélyítése. A kedvező termőhelyi adottságú kör­zetekben elsődlegesen a legjobb mi­nőségű fajtákat ajánlatos körzetesí­­teni, az optimális agrotechnika egy­idejű biztpsításával. Jó példaként szolgálhat az élelmiszeripari búza­termelés területi szakosításának 1982- ben kiadott térképe. Az agrotechnika szempontjából job­ban ki kell dolgozni valamenyi nö­vénykultúra esetében a fajtaspecifi­kus termesztési technológiát, jobban odafigyelve a minőségi követelmé­nyekre. Figyelembe kell venni azt, hogy például a műtrágyázás módja és adagolása, továbbá a növényvéde­lem vagy a betakarítás időpontja nem minden esetben felel meg a termények optimális minőségének. Egyebek között igen fontos követel­mény a növények egyenletes nitro­génellátása a tenyészidő folyamán, főleg azokban a fejlődési szakaszok­ban, amelyek döntő jelentőségűek a termék minőségét illetően. E tekin­tetben nagymértékben különböznek a kenyérgabona, a sörárpa, a takar­mányrépa, a cukorrépa, a burgonya és a zöldségfélék nitrogénellátással szembeni igényei. A zöldségtermesztésben gyökere­sen meg kell változtatni a trágyázási módszerek eddigi gyakorlatát, első­sorban a nitrogéntrágyázás esetében, mivel fönnáll a nitrátok felhalmozó­dásának a veszélye. Előtérbe kell helyezni a szerves és a lassan ható trágyák alkalmazását. Továbbá vizs­gálni kell a nitrifikácló szabályozá­sának lehetőségét, valamint a fény­viszonyoknak és a betakarítás idő­pontjának hatását a termények bel­­tartalmi értékére. Fokozott figyelmet kell szentelni a korszerű analitikai módszereknek is, amelyek alkalmasak a kísérleti anyag sorozatvizsgálatára, továbbá olyan tudományosan meg­alapozott eljárások kidolgozására, amelyek segítségével a nem kívána­tos szermaradványok igen alacsony töménységben is megállapíthatók. Említést érdemel, hogy a termények minőségi mutatóinak javítására irá­nyuló intézkedési javaslatok a gya­korlat számára nem igényelnek kü­lönösebb költségeket. A területi sza­kosítás és a fajták körzetesítése te­kintetében csupán megfontoltabb szervezésről van szó. Ugyanez vonat­kozik a mezőgazdasági termények felvásárlására is. Célszerű lesz a jö­vőben a termelők érdekeltségét a minőség szerint differenciáltabb fel­­vásárlási árakkal serkenteni. Az ag­rotechnikai intézkedéseket illetően a minőség szempontjából sokkal elő­nyösebbnek bizonyultak az anyagta­karékos technológiák. Ami annyit je­lent, hogy az eddigi maximális trá­gyaadagokat optimális adagokkal, a megelőző növényvédelmet pedig a feltétlenül szükséges és az előrejel­zésen alapuló beavatkozásokkal kell helyettesíteni. Nagyobb gondot kell fordítani a termőföld védelmére és a talajerő megtartására. A tápanyag­pótlásban a legújabb tudományos is­meretekre kell támaszkodni. Bebizo. nyosodott ugyanis, hogy a műtrágyá­zással kapcsolatos negatív jelenségek a technológiai fegyelem be nem tar­tásának a rovására írhatók. A mezőgazdasági kutatás terén az eddiginél lényegesen nagyobb teret kell biztosítani a minőség kérdései­nek. Ehhez ki kell használni azt a gazdag ismerettárat, amelyet a mező­­gazdasági, az élelmiszeripari és egészségügyi tudományok ezidáig összegyűjtöttek. Kevés olyan terület akad, ahol a tudományos kutatás olyan mértékben előzte volna meg a gyakorlatot, tniht éppen ezen a té­ren. Az egész társadalom javát szol­gálja majd ennek az aránytalanság­nak mielőbbi kiegyenlítése. Jaroslav Prugár docens, a tudományok talajtani doktora II. RÉSZ A másik terUlet, amelytől nagy­ban függ a számítástechnika alkalmazásának sikere, az el­sődleges nyilvántartás színvonala és fegyelme. Ez különben szorosan ösz­­szefügg az előbb említett körülmé­nyekkel. Éppen ezért nagyon jól be­vált az a gyakorlat, hogy a gazdál­kodással kapcsolatos elsődleges nyil­vántartás adatait az egyes ágazatok ökonómusai maguk táplálják be a rögzítőbe, és ezt a feladatot nem végzi el helyettük a számviteli osz­tály. Ezáltal minden ágazat rá van kényszerítve az elsődleges nyilván­tartás helyes és naprakész vezetésé­re, maga látja annak előnyeit és szenvedi annak fogyatékosságait a­­nélküi, hogy másokat lehetne okolni. Hasonló módon minden ágazat meg­kapja saját adatainak feldolgozott eredményeit, illetve a velük kapcso­latos hibák jegyzékét, amit az ága­zatvezető kötelezően megtárgyal ága­zatának dolgozóival. Ott, ahol ezt így csinálják, mint például a Vásárúti (Trhové Mýto) Efsz-ben, aránylag rövid idő alatt rendbe jönnek az el­sődleges adatszolgáltatás kérdései, az egyes ágazatok igénylik a feldol­gozás eredményeit, s azokat egyre szélesebb körben használják fel dön­téseik előkészítésénél és megalapo­zásánál. Ez természetesen szilárd szervezeti hátteret, a jogok és fele­lősségek körének pontos elhatárolá­sát, a feladatok világos megjelölését, valamint teljesítésük következetes mérését követeli meg. Ahogy nő azon üzemek száma, me­lyek az önálló belüzemi önelszámo­lási rendszer alkalmazásával kapcso­latosan ezeket a feltételeket komple­xen létrehozzák, úgy nő azon üze­mek száma is, melyek a számítás­­technikát már nélkülözhetetlen esz­köznek és az irányító munka javítá­sához elengedhetetlen követelmény­nek tekintik. A számítástechnikával szembeni kifogások azokból az üze­mekből származnak, melyek kam­pányszerűen, nem saját igényük és szükségletük alapján kelletlenül ve­zették be, és ennek folytán a foga­dásához és felhasználásához szüksé­ges feltételeket sem biztosították kellő szinten. Persze, azt sem állít­hatjuk, hogy az ellenvélemények gyökerei kizárólag az üzemek fogya­а тттштkihasznáiasa a mezogazdasagban tékosságaiból erednek. Tény az, hogy mind pénzügyi, mind szervezési és módszertani szempontból óriási e­­lőny, hogy a számítástechnika al­kalmazásának problémáit nálunk központilag finanszírozott ágazati számítógép-hálózat kialakításával ol­dották meg. Annak is megvannak az előnyei, hogy országosan egységes program szerint dolgoznak, ami kü­lönben szükséges az államigazgatási információ-rendszer igényeinek ki­elégítéséhez. Ezzel szemben az is igaz, hogy ezek az országos progra­mok nem igazodnak (és nem is iga­zodhatnak) maradék nélkül az egyes üzemek szükségleteihez. Ez főleg a döntés-előkészítési információk fel­dolgozására vonatkozik, mely, mint ismeretes, még nem nevezhető komp­lettnek, holott az üzemi gyakorlat ezt igényelné leginkább. Érthető te­hát, hogy egyre több mezőgazdasági üzem jelenti be igényét vállalati kis­­számítógép beszerzésére, annak elle­nére, hogy ezek nem teszik felesle­gessé a társadalmi-gazdasági infor­mációk központi feldolgozását. A ROBOTRON A-51-30-as kisszámí­­tógépekről van szó, melyek beszerzé­si ára 400 ezer korona körül van. Ez a gép kellő programellátás mel­lett el tudja végezni a számítástech­nikai állomáson történő feldolgozás­hoz rögzítőgépen előkészített adatok hibaellenőrzését, és ezzel módot ad a hibák otthoni kijavításához —r így jelentős gépi idő megtakarítását te­szi lehetővé (ami költségmegtakarí­tást jelent) —, másrészt el tudja végezni az összes döntéselőkészítő információ feldolgozását, mint pél­dául a takarmányozás, a talajerőpót­lás, a gépkihasználás, a munkaerő­kihasználás, az állatnyilvántartás stb. komplett feldolgozását. Teljesí­tőképességére jellemző, hogy 126-féle programja van, vagyis ugyanannyi feladat elvégzésére alkalmas. A prog­ramokat a bratislavai MÉISZÉV biz­tosítja, beleértve a számítógép üzem­be állítását is. Azok az üzemek, me­lyeknél, már használatban vannak, és melyek már szereztek velük kap­csolatban tapasztalatokat, egyértel­műen pozitívan értékelik ezeket. Az alapkérdés nem a gép teljesítőképes­sége, hanem az, hogy az egyes üze­mek ebitől mit tudnak felhasználni és hasznosítani. Ez viszont felké­szültségük és hozzáértésük színvona­lától függ. Noha a bratislavai MÉISZÉV ezek terjesztésében is döntő részt vállal megára, az üzemek nagy száma foly­tan nehúz lenne elvárni, hogy az A számítástechnika felbecsülhetetlen alkalmazzák segítséget jelent — ha. megfelelően Fotó: St. Krajčovič üzembeállítás, a begyakorlás és kihasználás valamennyi feladatát e­­gyedül meg tudná oldani. Ehhez szükséges lesz járásonként 1—1 úgy­nevezett applikációs csoportot létre­hozni — legalábbis a kezdeti idő­szakban. Ennek költségei távolról sincsenek arányban azzal az előny­vesztéssel, amit a döntés-előkészítő információk hiánya, vagy ki nem használása jelent. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a számítástechnika bevezetésé­nek terjedelme egyelőre száinszerű­­ségét tekintve mezőgazdasági üze­meinkben jelentős eredményeket ért el. Járásaink többségében a társadal­mi-gazdasági, tehát az ügyviteli in­formációk feldolgozása mind az öt alrendszer vonatkozásában folyamat­ban van. Sajnos, a nyert nagy töme­gű információ csak nagyon szűk körben és hiányosan van kihasznál­va. Ennek ellenére ott, ahol e rend­szer befogadására kellően felkészül­tek, már a jelen időszakban is jelen­tős előnyökkel jár. Nem csökkent ugyan a számviteli dolgozók száma, de jelentős időkapacitás szabadult fel egyéb fontos tevékenység ellátá­sára. A hónap 12. napján minden ágazat komplett eredménykimutatás­­sal rendelkezik, és pontosan értékel­heti tevékenységét. A nyilvántartási fegyelem javult és hitelessége nőtt. Azok a költségek pedig, melyek a számítástechnikával járnak, bőven megtérülnek a jobb információk út­ján javult irányítási színvonal által. Pedig a döntő javulást nem a tár­sadalmi-gazdasági információk fel­dolgozása tudja biztosítani, hanem a döntés-előkészítési információké, akár a számítástechnikai központban tör­ténik a feldolgozásuk, akár a válla­lati kisszámítógépek útján. Minden vita és kifogás ellenére cáfolhatatlan tény marad, hogy a sámítástechnika bevezetésében a bra­­tislavai MÉISZÉV igen jelentős mun­kát végzett, és a fellelhető hiányos ságok zöme az üzemeink hiányos fel készültségéből és nem eléggé aktív hozzáállásából ered. Kétségtelen, hogy a bratislavai MÉISZÉV munkájában van még javítanivaló. Elsősorban méginkább vállalatközelbe kell hozni egész tevékenységét, vagyis a mező­­gazdasági üzemek szükségleteiből, nem pedig saját vállalati érdekeiből kell kiindulnia. Nem lehet célja, hogy minél több gépi órát teljesítsen és minél többet számlázhason. Nincs értelme a mezőgazdasági üzemeket olyan információk tömegével elárasz­tani, melyeket azok a jelen fejlett­ségi fokon nem tndnak hasznosítani. Kevesebb, de használhatóbb és köny­­nyebben kezelhető információkra van szükség. Ettől függetlenül azonban a további siker kulcsa a mezőgazdasá­gi üzemek, és a középszintű irányító szervek hozzáállásában van. Az új, haladó dolgok harcok és áldozatok árán születnek. Nincs ez másképp a számítástechnika bevezetésével sem. Ez sem lehet csupán néhány lelkes és haladó gondolkodású szakember ügye, és nem elég, ha az üzemek csúcsvezetése az ügy érdekében csupán jóindulatú semlegességet mu­tat. Összefogott és egybehangolt terv­szerű munkára van szükség mind az üzemekben, mind az irányítási szer­vek részéről. A tervbe vett appliká­ciós csoportok felállítása feltétlenül szükséges lesz, főleg ha a kis számí­tógépek nagyobb számban történő al­kalmazása megkezdődik. Ezek befut­­tatását mezőgazdasági, üzemeink sa­ját erőből nem fogják tudni megol­dani. Ehhez nélkülözhetetlen a meg­felelő külső segítség Tudatosítani kell, hogy mezőgazdasági üzemeink irányítása hatalmas jelentőségű kor­szakváltás küszöbén áll. A jelen idő­szak hasonló ahhoz, mint a gépesítés beindításának időszaka volt. A kom­bájnoknak és a traktoroknak is megvoltak a maguk ellenzői. Szeren­csére az élet nagyon gyorsan elhall* gattatta őket. így lesz ez a számí­tástechnika alkalmazásba vételével is. Közös ügyünk tehát, hogy az é’et ezen a területen Is minél gyorsabban igazolja azok igazát, akik meggyőző­déssel vallják, hogy mezőgazdaságunk további fejlődése elkerülhetetlenné teszi, hogy a tudományos és műszaki haladás eredményei az irányító mun­ka területén is teljes szélességben érvényesüljenek. Dr. Cséfalvay Gábor, a Dunaszerdahelyi Járási Mező­­gazdasági Igazgatóság közgazdasági igazgatóhelyettese

Next

/
Oldalképek
Tartalom