Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-15 / 24. szám

14-SZABAD FÖLDMŰVES

1985. június 15-MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET * MÉHÉSZÉT * MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZÉT » MÉHÉSZET 8 MÉHÉSZET ■ Mi HÉSZET

A méhanya termelőeszköz

Az anyanevelés a méhészkedésnek egyik legszebb és talán legnehezebb területe. Az átlagosnál kissé nagyobb szakmai felkészültséget, speciális eszközöket és minden más termelési ágnál szúrósabb időbeosztást igényel.

A rendszeres anyacsere jelentőségére már sokan felhívták a figyelmet. Az anyának meghatározó szerepe van a méhcsalád életében, mivel genetikai adottságai, szaporítással kapcsolatos tuiajdonságai döntően befolyásolják a család értékmérő tulajdonságait, tehát a termelését is. Letéteményese a méhcsalád minden öröklött tulajdonságának, tőle függ a méhek szorgalma, viselkedése kezelés közben, rajzás! hajlama, élettartama, ellenálló képessége, lépépítö hajlama stb.

A méhészetben a termelésfojtozás egyik legfontosabb záloga az, hogy minden méhcsalád kitűnő minőségű anyával rendelkezzék. Ezen elsősorban a jó petézőképességet értjük, vagyis hogy az anya meghatározott időegységen belül a lehető legtöbb petét legyen képes lerakni. A petézőképesség szempontjából a minősége többek között függ a korától is. Tudjuk, hogy 2—3 éves tevékenység után a termelés szempontjából már nem tekinthető kiváló minőségűnek. Ez magvarázza az árutermelő méhészetekben a rendszeres anyacsere szükségességét, ami pedig feltételezi a tervszerű anyavásárlást.

A méhcsalád anyja a méhész közbeavatkozása nélkül is kicserélődhet rajzáskor, csendes anyaváltáskor, vagy amikor a méhek az elpusztult anya fiasításából újat nevelnek. Az anyaneveléssel foglalkozó Irodalom gyakran tárgyalja az ilyen természetes anyabölcsőkben nevelkedett anyák értékét. Bizonyított a pótbölcsőkből kelt anyák silány minősége, de vitathatatlan, hogy a válogatással felhasznált raj- és váltóbölcsőkből kelt anyák értékét egyes anyanevelési módok eredménye csak megközelíteni képes. A méhészek egy része ennek Ismeretében a méhekre bízza az anyaváltást, mások örömmel kapnak rajzó vagy anyát váltó családjaiknál talált fölösleges bölcsőkön. Örösi Pál Zoltán 6 pontban foglalta össze e gyakorlat hibáit:

1. Az elöregedett anya nem tudja a főhordás idejére kellően megnépesíteni a családját. A termés kisebb, vagy elmarad.

2. Nagy szerep jut a véletlennek a tervszerűség rovására. A különféle korú anyák rendszertelenül pusztulnak el. sokszor, amikor nehéz vagy lehetetlen segíteni.

3. Ha a rajzó családok fölösleges bölcsőnek felhasználására számítunk, nem lehet tervei követni, mert a rajzás ideje is. a nevelt anyák szánta is bizonytalan.

4. A termelő családnak akár nyílt Hasításból kell anyát nevelnie, akár bölcsőt, vagy páratlan anyát kap; nagy a kockázat. A Hasítás talán éppen a legrosszabbkor szünetel. Az anya a nászúton el is veszhet.

5. Nem minden családban és nem is mindig van meg az anya jó fejlődésének valamennyi feltétele.

8. Ha az anyacserét és a nevelést a méhekre bízzák, vagy a családok fiasítását. rajzé törzsek bölcsőit válogatás nélkül használják fel, sokszor éppen a rossz tulajdonságú családok „vére“ terjed tovább.

A termelő családokkal való neveltetés ellen szól újabban az akác utáni jó méhlegelő is (napraforgó). Egész évben folyamatosan kiváló erőben lévő családokkal tudunk csak gazdaságosan termelni.

Az anya kora és a mézhozam közötti összefüggést számos kísérlet bizonyította már. Egy bolgár kísérlet arra is rámutat, hogy a terméstöbblet a fiatal anyák lendületesebb petézéséből ered:

Az anyák kora a méhcsaládokban

1 éves

2 éves

3 éves

A Hasítás mennyisége (%)

137

115

1D0

A méztermelés mennyisége

(%)

142

120

1UU

A Szovjetunióban kb. 60 000 méhcsalád 10 éven át vezetett adataiból a következőket állapíthatjuk meg: közepesen 10 nappal tovább petéztek, mint a második évesek, és 17 nappal tovább, mint a harmadik évesek. A fiasításos lépek családonkénti átlagos száma nyár végén az alábbiak szerint alakult:

egyéves anyákkal: 4,3, kétéves anyákkal: 2,8, hároméves anyákkal: 2,1.

Faluba Zoltán a fiatalabb anyák biztonságosabb átteleltetésére hívja fel a figyelmet:

A téli elhullás az 1 éves anyák között: 0,2 százalék, a 2 éves anyák között: 3,0 százalék, a 3 éves anyák között: 10,0 százalék.

Az anyanevelés jelentőségére tereli a figyelmet a tenyésztés várható fejlődése is. A nemesítés csak a kiváló módszerekkel dolgozó anyanevelésre támaszkodva érheti el a megkívánt hatásfokot, illetve eredményei a gyakorlatban csak annak közvetítésével jelenhetnek meg.

Hány évenként cseréljük le az anyákat? Nem mindegy, hogy kinek a szemszögéből válaszolunk a feltett kérdésre. Aki hobbiból, az állatokkal

való foglalkozás nagyszerű élményéért tartja méhelt, az ismeretszerzés, a tapasztalás öröméért, büszkén figyeli a 3—4 éves anyái teljesítményét is. Aki üzletszerűen foglalkozik a tenyésztéssel (anyaneveléssel}, megbecsüli és genetikai adottságait kihasználja annak a néhány öreg, de kiváló tulajdonságairól már számot adott méhanyának, amelyeket egyébként dédelget. Aki nagyobb állománnyal — és általában kevés idővel — rendelkező termelő méhész, igyekszik a bizonytalansági tényezőket a méhanyákkal kapcsolatban is a lehető legalacsonyabb szinten tartant. Nem tűrhet meg tehát olyan öreg anyákat a méhészetben, amelyekről nem tudni, hogy mely időpontban esik te jelentősen a teljesítményük vagy kezdenek éppen anyaváltásba — a termelés rovására nem beszélve kitelelésük kisebb valószínűségéről. Meggyőződésem, hogy a nagyméhész nem tarthat árutermelő méhészetében 3 éves anyát, bármennyire is kiváló legyen az betelelés előtt. A „csúcson“ kell az anyát lecserélni, nem pedig olyankor, amikor a hanyatló teljesítménye miatt legyengült családját az új anya már

(Fotó: —nki—)

nem tudja újra „csúcsra“ felhozni. A lépesméztermelés technológiája pedig egyesen megköveteli a fiatal anyákkal való méhészkedést (heresejtépítés, rablásveszély miatt). _

Aki anyát nevel, még nem tenyészt Is egyben! Maga a tenyésztés szó leegyszerűsítve annyit jelent, hogy egy kiválasztott anyaállatot apaájjattal bizonyos tenyésztői cél elérése érdekében pároztatnak. A fenti mondat három kulcsszava a cél, a kiválasztás és a pároztatás. A célunk egyöntetűen jó méhállománnyal sokat termelni.

Ha értékeljük a családonkénti éves mézhozamot, minden méhészetben a következő megállapítást tehetjük:

1. Az állomány egy kisebb része gyöngén termel, vagy csak a nagyobb törődés (Hasítással, néppel való erősítés) segítségével ért el jobb eredményt.

szakcsoport tagjainak tenyészcsalád- Jait, a Méhtenyésztési Osztályon mu nősítik a szipókahossz szempontjáböl, s vizsgálják a pojtroh színét is, a krajnai jelleg megítélésére.) Más tulajdonságokat maga a méhész értékel kezelés, termelés közben. Célunk a jól termelő, nem rajzó, szelíd, jól telelő, betegségekre nem hajlamos méhcsaládok továbbszaporítása.

Csak félsikert érünk el addig, amíg a kiváló családoktól nevelt anyák megtermékenyítését nem tudjuk ugyancsak kiváló I származású heréké kel biztosítani. Több országban régtől üzemelnek idegen heréktől mentes pároztatóállomások (tengeri szigeteken, magas hfegyek által körülzárt, szűk völgyekben stb.). A terv^ szerű pároztatásnak azonban más módjai is rendelkezésre állnak. Ä „Méhek között“ a következő nevezetesebb módokat ismerteti:

— A kiváló herék túlsúlya.

2. Az állomány nagyobb része, a „derékhad“ a lehetőségeknek megfelelő eredményt nyújtotta.

3. Néhány család igazán kitett magáért, szinte „csodát“ produkált.

Ezt a jelenséget a tudós tenyésztő a fajták változékonyságának nevezi, s így vélekedik róla: „A fajták változékonysága a tenyésztő reménysége.“ Az átlagosnál jobb tulajdonságú, jobban termelő méhcsaládok ugyanis bizonyítják a genetikai előrehaladás lehetőségét, mutatják azt a termelési színvonalat, amit valamennyi méhcsaládunkkal meg lehet közelíteni.

Az út a1, célhoz a kiválasztáson át vezet. Értékelnünk kell valamennyi méhcsaládunk tulajdonságát és eredményeit, és a legjobb méhcsaládokat nevezhetjük ki „tenyészcsaládnak“. Nem mindegy persze, hogy 10 vagy 100 családból választottuk ki a legjobat. Minél nagyobb a méhészet, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy kimagasló teljesítményűre bukkanunk.

A kiválasztás szempontjairól többször olvashatunk. Több ilyen lulajdonság megítélése vagy mérése tudományos feladat. (Pl. az anyanevelő

— Tiszta tenyészt ‘si körzetek.

— Ismételt anyacsere.

— Herék lieadása a pároztató családoknak.

— Pároztatás herejárás után.

— Korai vagy kései nevelés.

— Mesterséges termékenyítés.

— A mesterséges termékenyítés S tervszerű pároztatás legmegbízhatóbb módja. Korábban; csak a tudományos öröklődési kérdések tanulmányozására szolgált. Ma már a tenyésztés gyakorlatában is jó eredményekkel használható.

A mesterséges'termékenyítő készülék nem olcsó és nem is a termelő méhész kezéhez való Néhány anyanevelő méhész azonban biztosan sikerrel dolgozna vele a nemesítés érdekében. Nem ártana a felsorolt többi módszer tudományos értékét és gyakorlati alkalmazhatóságát megállapítani — legalább az anyanevelők számára.

(Méhészet 85/4]'

Ipolyságon (Šahy) a Nemzeti Frontba tömörülő szervezetek közül az egyik legnagyobb a Szlovákiai Méhészeit Szövetségének alapszervezete. Nemcsak a tagok létszáma bizonyítja ezt, hiszen a méhészkedők aktivitása, a szervezeti élet, s nem utolsósorban az ifjúság körében kifejtett széles körii munka is ezt tükrözi.

A szervezet vezetősége Török Lajossal az élen mindent megtesz a tevékenység elmélyítéséért A vezetőségi tagok elismert, gazdag tapasz falatokkal büszkélkedhető méhészek, akik nagyszerű eredményekkel gazdálkodnak. Csupán néhány név, amely jól cseng a méhészkedők körében: László Tibor, Smetana Árpád, Juráj Marák, Štefan t.tsofí mérnök, Vojtech Gajdoš, Augustín Kostrian mérnök, a szalatnyai (Slatina) méhésztelep vezetője, s folytathatnánk még a felsorolást.

A 430 tagot számláló szervezetben több fiatal méhész is bekapcsolódik a tevékenységbe, örvendetes, hogy a gyűlések, vagy más jellegű rendezvények alkalmából megfelelő az érdeklődés a tagság körében. Az évről évre növekvő érdeklődést bizonyítja, hngy az évzáró közgyűlés akalmáhől, amelyet az ipolysági Blankyt Szállóban tartottak, a helyiség bizony szűknek bizonyult. A gyűlést Petrovics József, az SZMSZ helyi szervezetének a titkára nyitotta meg, majd

Egy szervezet életéből

pedig ezt követően áz elnök íőbeszámolójára került sor Ebből megtudhattuk, hogy a szervezet tagjai közel hatezer méhcsaláddal gazdálkodnak. Meg kell említeni azonban, hogy négyszáz család a szalatnyai telephez tartozik, s százharminc'méhcsaládról gondoskodik az Ipolyszakállasi (Ipeľský Sokolec) Egységes Földműves-szövetkezet.

Annak ellenére, hogy a Varroa atka kártétele az ipolysági méhészkedőket sem kerülte el, a méhcsaládok száma szaporodik. Örvendetes, hogy a veszélyes betegrég nem szegte kedvét egyetlen méhészkedőnek sem. sőt talán még fokozottabb módon igyekeznek egyre jobb eredményeket elérni. Nézzük meg a statisztikai adatot, amely Ismerteti, hogv a tavalyi évhez viszonyítva 328 méhcsaláddal nőtt a szervezet inéhállománya.

A különböző termékek esetében Is figyelemre méltó eredményeket érnek el a szervezet tagjai Természetesen a legfontosabb a méztermelés, amely a gazdálkodás alapját képezi. A szervezet vezetősége szerint a tagság 53 ezer kilogramm mézzel járult hozzá a közellátáshoz. A virágpor eladására kötött szerződésüket azonban nem sikerült teljesíteni, mert az előirányzott 5260 kg helyet! csupán 3180 kg-t szállítottak. Az utóbbi időszakban egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a propolisz termelése és értékesítése iránt.

A növények beporzásában nyújtott segítségről is szólnunk kell. A szervezet tagjait nagyon jó, baráti kapcsolatok fűzik az ipolyszakállasi, palásti (Pláštovce) és a tompái (Tupá) szövetkezet képviselőihez. A.félsorolt szövetkezetek bizonyítják, hogy a

méhészkedők segítsége jelentősen elősegíti a jobb gazdasági eredmények elérését. Megemlíthetjük például a palásti szövetkezet gyümölcsösét, ahol megtöbbszöröződött a termés, amióta igénybe veszik a méhészkedők segítségét. Hasonló módon vélekednek a lucernatermesztés terén szerzett tapasztalatokról. Ezért a vándoroltatást a jövőben is alfcal-Kádek Gábor felvétele

mazni szeretnék a szervezet tagjai.

Méhegészségügyi szempontból á Varroa atka elleni harc jelentette a legnagyobb problémát. Bár a többség betartotta az előírásokat, akadtak azonban olyanok is, akik félvállról vették a figyelmeztetéseket. A utóbbiak közül többén méhcsaládjaik elpusztulásával fizettek hanyagságukért.

Az SZMSZ ipolysági alapszervezete nagy figyelmet fordít a tagság politikai és szakmai nevelésére, illetve a továbbképzésre, A kötelezettségvállalások teljesítése is bizonyítja, hogy a tagság hozzáállása kedvezőnek minősíthető. A vezetőség nagyszerű lehetőséget biztosít a szakmai Ismeretek bővítéséhez,' A világhírű méhész Örösi professzor is fogadta a szervezet tagjait a Gödöllői Méhészeti Kutatóintézetben. A kirándulás alkalmából a szervezet tagjai a Méhészeti Múzeumot is meglátogatták. Az úgynevezett méhészen vasárnapok 1s lehetőséget nyújtanak a tapasztalatok cseréjére, az új ismeretek elsajátítására.

A szervezet életében az idén ts a jobbra, a minőségibb munkára való törekvés a legfontosabb feladat. Ezt a célt szolgálják a rendszeresen megrendezésre kerülő tanfolyamok, ahol tapasztalt szakemberek tartanak előadásokat, illetve felelnek a résztvevők kérdéseire.

Kiss Sándor