Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-15 / 24. szám

198S. június 15, SZABAD FÖLDMŰVES. 11 A csallóközi „tenger“ Az árvíz következményei Víz öntötte el a gazdasági udvarokat A Csallóköz a Danának — s egyút­tal Európának — legnagyobb folyami szigete, hossza 98, legnagyobb szé­lessége pedig 26 kilométer. A régi Csallóköz, talajviszonyainál fogva tá­volról sem volt az a paradicsom, a­­melynek később a legenda megtette, amikor Mátyás király aranykertjének nevezték. A rengeteg vízfolyás, ár­tér, láp és mocsár egészében véve barátságtalan, nehezen járható, az emberi munkát alig viszonzó őstájjá tette. A vadvizek rendszeresen elön­­tötték a kevésbé kiemelkedő része­ket, kiölve a termést, kilúgozva a termőréteget, megsemmisítve a fá­radságos munka eredményeit, s a­­mellett állandóan aggodalomban tart­va a lakosságot. Az itt élű emberek igyekeztek az árvizek ellen védekezni. A Duna pusztításainak megakadályozására vé­dőgátakat kezdtek építeni. A csalló­közi árvédekezés első okiratos emlí­tése 1388-ból való. Átfogó és korszerű árvéde'tezési módszerre és egyben a Duna szabályozására azonban csak a múlt század végén került sor, ekkor egységes főmeder közé szorították a Dunát. A szabályozás azonban nem volt tökéletes. A part- és gátszakadás ugyan megszűnt, a hordaléklerakó­dás azonban újból megindult. A partszaggatások és árvizek meg­akadályozására épített védogátakat döngölt földből, laza szerkezetű al­talaj fölé építették, ennek következ­tében a tartós nagyvizek esetén az erős átszivárgás következtében gya­kori volt a gátszakadás. Ez történt 1985-ben is, amikor június 17-én Csi­­csónál (Cifiov) a Duna átszakította a védőgátat és elöntötte Alsó-Csalló­­köz egész területét. Mintegy 61 ezer hektár került víz alá. Az ezerkilencszázhatvanötös árvíz­­katasztrófának nincs párja Csallóköz történelmében. Normális körülmények között a Duna vízállása Kontárom­nál (Komárno) 300—310 centiméter. Tizenhárom nap alat (április másodi­kén) e Duna szintje elérte az 582 centimétert. Április tizenhetedikén a vízállás 358 centiméterre csökkent, de a folyó már nem tért vissza a medrébe. Április harmincadikáig a Duna szintje emelkedett és elérte az 530 centiméteres magasságot, majd május hatodikéig 68 centimétert süllyedt. Május huszonötödikén 673 centiméteres vízmagasságot mér­tek ... csak három számot kell köz­nyelvre fordítani: 500 centiméteres vízállás — éberségi állapot; 550 cen­timéteres vízállás — készültség; 620 centiméteres .vízállás — veszélyálla­pot. A továbi hat nap alatt a víz szintje 571 centiméterre csökkent. Két nappal később, június elsején, a Duna szintje újból áradni kezdett és elérte a 688 centimétert. Június kilencedikén azonban újabb árhullám érkezett... riadóztatás: ve­szélyállapot! A folyók mentén az elemek minden oldalról támadásba lendültek. A folyók egészen a gát­­koronáig telítődtek vízzel. Közben kíméletlenül esett az eső. Június ti­zenkettedikén Komáromnál 674 cen­timéteres vízállást mértek, a kikötő­ben leállt a munka, a Dunán meg­szűnt a hajózás. Vasárnap, június tizenharmadikán, további 29 centimé­terrel nőtt a Duna vízszintje. Minden épkézláb ember talpon volt. A párt és állami közigazgatás tisztségviselői a legveszélyesebb szakaszokon a vé­delmi munkát szervezték. Hétfőn, jú­nius tizennegyedikén a Duna vízállá­sa elérte a 746 centimétert, június tizennegyedikén és tizenötödikén a honvédelmi miniszter parancsa értel­mében a veszélyeztetett területre ve­zényelték a hadsereg számos alaku­latát. Nem volt pihenés sem ember­nek. sem gépnek. Mérhetetlenül sú­lyos napok voltak ezek. Nem szaba­dott meghátrálni az árhullámok előtt, az előrejelzések ugyanis szerda esté­re, illetve csütörtök reggelre jelez­ték a Duna tetőzését. S ekkor még csak hétfő volt. Csak hétfő. Másnap, június tizenötödikén 792 centiméte­res vízállást mértek a Dunán. Reg­gel. kevéssel kilenc óra után Pat község mellett meglazult a gát. A za­varos vizű hatalmas folyam nyolcvan méternyi hosszúságban áttépte a gá­tat. Június 17-én a Duna vízállása el­érte a tetőpontot. Komárom mellett 801 centiméteres vízállást mértek: ez 47 centiméterrel volt magasabb az ötvennégyes szomorúan emlékezetes maximumnál. Délelőtt tizenegy óra tájban sürgős telefonjelentés érke­zett Komáromba: Csicsótól feljebb, Kulcsod mellett, körülbelül nyolc­van méter hosszúságban gátat szakí­tott a Duna. Ezerkilencszázhatvanöt június ti­zenhetedikén, az elemi csapás elleni emberfeletti erőt igénylő harc nyolc­vankilencedik napján került sor er­re a tragikus következményű ese­ményre. A szakítás helyén azonnal megjelent a hadsereg és ide össz­pontosították a szükséges műszaki felszerelések zömét. Az evakuálásban és a mentési munkálatoknál a kato­nai gépjárművek és a járás rendel­kezésére álló gépjármüvein és a vas­úton kívül már ezekben az első na­pokban 456 tehergépkocsi, 91 autó­busz és 36 autóbágger segített a ke­rület minden tájáról. Délután fél kettőkor négy autóbusz fut be az egyik faluba. Ezekbe kelle­ne beszállniuk a felszólítottaknak. A falut azonban még most sem akarja elhagyni senki. Egyik-másik asszony sír, nem tudja mitévő legyen. A fér­fiak unszolják az asszonyokat, hogy csomagoljanak, ők is segítenek. A csomagok nem nagyok, csak a leg­szükségesebbet viszik magukkal az asszonyok és gyerekek. — Bácsi, mi az a gátszakadás? — kérdi egy nyolc év körüli fiú. Soká tart a gyülekező. Csak szürkületkor teltek meg az autóbuszok. Ekkor már itt van a falu minden lakosa. A kocsivezetők sür­getik az indulást, búcsúzkodnak a családtagok, rokonok, ismerősök. — Fiaim, csak el ne hagyjáták egymást — mondta könnyes szemmel egy nagymama lányainak és unokáinak, ő meg a másik autóbuszba megy, ne­ki ott jutott hely. Felzúgnak a mo­torok, elindulnak az autóbuszok. Csend ül a falura, a férfiak szótla­nul néznek egymásra. A Csicsó felöl áramló víz hétfőn délután 3 órakor áttörte a község körül épített nyúlgátat és kedden reggel elérte Ekecs (Окой) község alsó részét. Kedden délután kettőkor elrendelték és megkezdték Ekecs a­­zonnali kiürítését. A betegeket és az öregeket már vasárnap este elszállí­tották. Az egyik buzgár üregébe 600 ho­mokzsákot dobtak, de a feneketlen buzgár-toroknak ez meg se koty­­tyant. Aztán körülkerítették. Se szeri, se száma itt a buzgároknak, de a ho­mokzsákoknak sem, melyek tízezer számra néhol egymás felett tízes sorban erősítik a gátat. Doborgaz (Dobrohost) lakossága és az itt-tar­­tózkodó katonák a Bratislavából ér­kezett szakemberek vezetése mellett szüntelen munkával tömik a zsáko­kat és szilárdítják a gátat. Negyven­­három családot költöztettek ki So­­morján (Šamorín) a veszélyeztetett területről a város magasabban fekvő épületeibe. Minden bizonnyal még 40 családot kell kiköltöztetni az emlí­tett helyről. A somorjai határban mintegy 200 hektár van víz alatt. A hadsereg alakulatai nagy erőfeszítés­sel mentik a Geller és Csicsó között Kécs pusztáról a csicsói szövetkezet állatállományát. Ez a puszta egy ma gasabb szigetet képez a víztenger­ben, ahol több mint 400 szarvasmar­ha, 900 sertés és több száz baromfi vár megmentéire. A hősieknek (Gabííkovo) pontosan 12 kilométeres szakaszon kell helyt­állniuk. Jelentős segítséget kapnak a csehszlovák néphadsereg itt-tartózko­­dő, mintegy 230 főnyi alakulatától. A Duna-szakaszon állandóan 100—120 ember teljesít szolgálatot. A buzgárok elfojtására eddig több mint 20 000 homokzsákot és mintegy 400 köbmé­ter terméskövet használtak fel. A csi­csói gáttörésnél kiömlő víz már több községet, falut körülzárt, elérte már Patast (Pastuchy) is. Az előretörő víz most Bőst fenyegeti. Egy idős ember visszaemlékezése: — Már jött a víz. fent voltam a pad­láson, a feljáró lépcsőjét nyalták a hullámok. Nyugodt voltam. Csak nem jön utánam, gondoltam. Nem is men­tem el. A szomszédok is — minden­ki. Egy lámpást akasztottam a geren­dára, aztán csak hallgattam, hogy nem pattognak-e a cserepek. Semmi baj nem volt még, csak éjféltájt. Ak­kor hallottam, hogy lent zúg a víz, a tető meg sóhajtozott. Nemsokára kidőlt az első fal, a házvége. Reg­gelre már semmi nem volt a házam­ból. A lábam beszorult egy gerenda alá. Ott zúgott, kavargott körülöttem a Duna. Aztán kötelet ensztett le hozzám egy katona a helikopterből. Egy nő volt a pilóta. A nevét nem tudom, soktól kérdeztem már azóta, de senki nem tudta. 0 mentett ki a veszélyből. A sajtóiroda jelentése szerint a víz в Komáromi járásban 21 községet és 6 tanyát, a Dunaszerdahelyi (Dunaj­ská Streda) járás területén pedig 15 községet és 3 tanyát elöntött. Össze­sen 130 791 hektár került víz alá. To­vábbi 55 347 hektárt árasztott el a talajvíz. A veszélyeztetett területek­ről 53 093 személyt kellett elköltöz­tetni. Az előzetes felmérések alapján az árvíz sújtotta területeken 2620 ház teljesen elpusztult és 4977 súlyosan megrongálódott. Az Új Szó 1965. június 23-án kö­zölte: — A Csicsó és Pat melletti gát át­szakadása következtében a hektárok tízezre áll víz alatt a komáromi és a dunaszerdahelyi járásban. A víz 48 falut teljesen vagy részben elöntött, ezenkívül Komáromot, Párkányt és Nagymegyert is veszélyezteti. Az ár­víz következtében megszakadt a köz­úti és vasúti közlekedés Dunaszerda­­hely és Komárom, valamint Érsekúj­vár és Komárom között. A Csicsó melletti átszakadáson átüinlik a víz a Medve, Szap, Csiliz, Nyárad, Patas, Ekecs, Szilas. Megyercs, Apácaszakál­las, Nemesócsa, Csallőközaranyos községek közötti területre; és Pat mellett a Komárom keleti szegélye, Dunamocs és Úgyalla déli szegélye közötti háromszögbe. A kár tetemes, s jelenleg még nem lehet összegsze­rűen megállapítani. Mindnyájan há­lával tartozunk a Duna menti közsé­gek lakosainak, akik éjjel-nappal őr­zik, erősítik a gátakat és szembe­­szállnak az árral. A Dunából kiömlő víz a szakembe­rek véleménye szerint 18 méter mé­lyen kimosta a talajt. Szerdára vir­radó éjszaka a víz elérte a gútai IKolárovo) védelmi gátat is. Az alig két nap alatt készített gátszakasz nem sokáig bírta a víz nyomását és a hajnali órákban Feketehát környé­kén gátszakadás történt. Ezzel ösz­­szeomlottak a Gúta megmentését szorgalmazó elképzelések, elrendel­ték a falu kitelepítését. Az esti órák­ban megszakadt az összeköttetés a Komárom—Gúta útszakaszon. Gépko­csival már nem lehet bejutni Komá­romba. Szakemberek számításai sze­rint a területet háromnegyed milliárd köbméter víz borítja. Szlovákia Kommunista Pártja Köz­­ponti Bizottságának, a-Szlovák Nem­zeti Tanácsnak és a Szlovák Szak­­szervezeti Tanácsnak a felhívása: — Nagyra becsüljük azokat a föld­műveseket, a többi dolgozót, a nép­hadseregünk katonáit, akik minden erejük latba vetésével küzdenek az elemekkel. Nagyra értékeljük a la­kosság támogatását és megértését a­­zokban a városokban és falvakban, ahol elvtársi segítséget nyújtva el­szállásolták az elárasztott területek­ről kiköltöztetett polgártársainkat. Azzal a felhívással fordulunk a falun lakó munkásokhoz, s alkalmazottak­hoz, hogy munkaidő után és szabad­ságuk idején segítsenek földműve­seinknek a takarmánynövények beta­­karításásában és elszállításában. Az­zal a felhívással fordulunk az ifjú­sághoz. hogy nyári aktivitása kereté­ben összpontosítsa tevékenységét Szlovákia-szerte, de különösen az ár­vízsújtotta területeken a mezőgazda­ság megsegítésére! Kétségbeesésre nincs ok. Aki látta azt a hősies küzdelmet és összefo­gást, hogyan tette meg minden em­berileg lehetőt az egész ország, hogy egyetlen élet se vesszen kárba, s mi­lyen óriási erőfeszítést lettek kato­náink, valamint a szovjet és magyar hadsereg alakulatai, az azt is tudja, hogy a társadalom gondoskodása nemcsak a veszély nehéz óráiban övezi a kárvallottakat, hanem az új­jáépítés, az élet újra megindítása idején is. A szlovákiai árvízvédelmi bizottság július 7-i tájékoztatása szerint a csi­csói gát elzárása után hozzáfogtak a gát emeléséhez és tömítéséhez. A gát elzárása lényegében megszüntette a további áradást. A Csallóköz felső részében levő dunai gátakról már el­távolítják a homokzsákokat. A ké­szenléti állapot azonban még mindig fennáll. A Csallóköz magasabb fek­vésű helyeiről már lassanként eltű­nik a talajvíz. A Duna csehszlovákiai szakaszán mindenütt apad. Az egész ország az árvízsújtotta területek felé nyújtja segítő kezét. Az emberek se­gítő készsége és szolidaritása eny­híti a csapást. Az egészségügyi dol­gozók, vöröskeresztes csoportok szer­vezett hada készíti elő a hazatérők útját. Szakemberek járják a falvakat, fertőtlenítenek, égetik az elhullott állatokat. A traktor pótkocsijára új munkakedvvel kapaszkodnak fel az asszonyok, ami megmaradt, menteni kell a mezőn is ... A hazatérő lako­sok hálásan emlegetik azokat, akik otthont, életet és szeretetet nyújtot­tak nekik a valóban nehéz napok­ban. A víz visszahúzódását követően azonnal elkezdődött a munka (ČSTK-íelvételek) a víz, de az ember akaratát, kemény­ségét, jövőbe vetett hitét, azt nem tudta megtörni. Az ember beírta ma­gát az árvízkrónikába, mint a hősies­ség és az újjászületés döntő ténye­zőjét. Összeállította: PRESINSZKY LAJOS, a fel bari (Horný Bar) Csallóköz Efsz üzemi pártszervezetének elnöke A Nemzetgyűlés 1965. november 12-i ülésén megvitatta a kormány beszámolóját a dél-szlovákiai árvíz okozta károk helyreállítását célzó munkálatokról. Az addig foganatosí­tott intézkedések részleges elemzése alapján megállapította, hogy az ele­mi katasztrófa következményeinek kiküszöbölése s az árvíz sújtotta te­rület újjáépítése jól halad. Közös erővel sikerült addig is sokat tenni annak érdekében, hogy az árvíz súj­totta területen viszsatérjen az élet a rendes kerékvágásba. Az árvíz, amely kemény próbának vetette alá az ember, kipróbálta né­pünk egységességét, összefogását, hősiességét és emberi arculatát. Házakat döntött, hidakat sodort el KÉT ÉVTIZEDE TÖRTÉNT

Next

/
Oldalképek
Tartalom