Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-08 / 23. szám

1985. június 8. SZABAD FÖLDMŰVES A számítástechnika kihasználása a mezőgazdaságban Fotó: St. Krajčovič Uj módszer a burgonyatermesztésben Dél-Szlovákia nem tartozik kimon­dottan a burgonyatermelő körzetek közé. Mégis, a déli járások mezőgaz­dasági üzemei elegendő mennyiségű korai burgonyát termelnek a zavar­mentes piacellátáshoz. A gazdaságok­kal szemben támasztott össztársadal­mi követelményről van sző, misze­rint a nyári hónapokban — főleg júniusban és júliusban — biztosíta­niuk kell a korai burgonyából való önellátottságot. Az utóbbi években azonban a gya­kori tavaszi szárazságok vagy hűvö­sebb időjárási viszonyok következté­ben a korai burgonya hektárhozamai aránylag kedvezőtlenül alakultak. Ez a tény érthetően számtalan esetben rontotta a gazdaságok termelői ked­vét. A helyzet javítása érdekében a tudományos-műszaki haladás „jött“ a mezőgazdasági üzemek segítségére. A burgonyatermesztésben is a leg­újabb tudományos ismereteket kezd­ték alkalmazni a hektárhozamok nö­velése érdekében. Miről van tulajdonképpen szó? Ki­derült ugyanis, hogy Dél-Szlovákia adottságai között a korai burgonya termesztésében a lyukasztott fólia eredményesen alkalmazható. Az új módszerrel a Velká Lomnica-i Bur­gonyatermesztési és Nemesítésj Ku­tatóintézet eredményei alapján a Sládkovičovói Magtermesztő Állami ségek és az esetleges fagyok ellen. Mjvel a fólia alatt kisebb a kipárol­gás, a ta'aj nedvességtartalma is kedvezőbb. A kedvezőbb mikroklíma következtében a hektárhozamok negy­ven százalékkal is növekedhetnek. Igaz, az új módszer gyakorlati al- 1 kalmazása a galántai szövetkezetben sem ment problémamentesen. Kezdet­ben a fólia kiterítése, során nehézsé­gek merültek fel. Az ügyes gépkeze­lők — Szilvási Sándor, Simony Vla­dimír és Ladányi József — ezeket azonban nagyobb méretű tárcsák fel­szerelésével megoldották. További akadályok a munka során nem me­rültek fel. A fóliát 'hat hét után — akkor, a­­mikor a növényzet eléri a 14 centi­­méteres magasságot — el keli távo­lítani. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a korai burgo­nya fóliás termesztése jóval költsé gesebb a hagyományos módszerhez viszonyítva. Pavol Grel agrármérnök, a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy hektáronkénti átlagban hozzá­vetőlegesen tízezer koronás költség­­növekedéssel számolnak. A szövetke­zet dolgozói azonban meg vannak győződve arról, hogy a korai burgo­nya nagyobb hozamai révén a foko­zott költségek megtérülnek. Kép és szöveg: Krajcsovics Ferdinánd Bíznak a sikerben A májusi eső aranyat ér, ismé­telgetjük gyakran az eleinktől tanult mondást, és már hiszünk is az Igazában, hiszen az élet lép­­ten-nyomon aláhúzza a régi böl­csességeket. Márpedig, ha ez így igaz, akkor szinte biztosra vehe­tő, hogy mezőgazdasági üzemeink az idén ismét gazdag nyárnak és ősznek tekinthetnek elébe. Igaz, azzal már hónapok óta tisztában vagyunk, hogy a speciális növény­­termesztési ágazatok vezetőinek idén nem sok okuk lesz az öröm­re, viszont gabonából, _ kukoricá­ból, meg cukorrépából azonban le­hetnek jó hozamok, tehát az ese­tek többségében adott a lehetőség a hátralék törlesztésére, az ötéves tervidőszak sikeres betetőzésére. KIEGYENLÍTIK A TARTOZÁST Amikor legutóbb Paláston (Pláš­­tovee) jártam, még csak bizakod­tunk, hogy előbb vagy utóbb azért majd csak nekikeseredik az idő. Biric György agrármérnök, a négy és fél ezer hektáros Béke Élsz növénytermesztési főágazatvezető­­je is azzal fogadott, miért nem akasztottam meg egy felhőt vala­hol útközben. — Tavaly kitűnő évünk volt, hektáronkénti átlagban kilencszáz kiló szemest termeltünk terven felül. Vagyis jelentősen letürlesz­­tettük a nyolcvankettes aszály okozta tartozást. Ami megmaradt belőle, az sem kevés, de idén szeretnénk kiegyenlíteni a szám­lánkat. Hogy sikerül-e, az sajnos nem pusztán a mi elképzeléseink­től és szorgalmunktól függ. A 3289 hektáros szántóterület­tel rendelkező szövetkezetben az Idén összesen 1740 hektáron ter­melnek szemeseket. Az előzetes számítások szerint, ha elérik az öttonnás hektáronkénti átlaghoza­mot, szemesek vonatkozásában tel­jesíthetik az ötéves tervfeladatot. — A gabonák miatt tulajdon­képpen nem aggódunk, hiszen a­­kárcsak a múlt őszön, az idén ta­vasszal is mindent elkövettünk annak érdekében, hogy tökélete­sen megalapozzuk a bő termés­hozamot — mondta egyebek kö­zött a főágazatvezető. — Az őszt vetések jól teleltek, és a fejtrá­­gyázásokat követően is szépen fejlődnek. A tavaszi árpában is bízunk, annál is inkább, mivel a terület egy részén rendszeresen póto'ni tudjuk a hiányzó csapa­dékot. M*nt rendszeresen, most is a kukoricáiéi tartunk legin­kább, tudniillik ez a növény ná­lunk általában szerényebben ti­ze* a fáradozásért, mint a gabo­nafélék. Talán megváltozna a helyzet, ha a kukoricát is öntöz­hető területen vethetnénk, de a szerény öntözési lehetőségeink erre egyelőre nem kínálnak mó­dot. örülünk, hogy legalább a ta­karmánynövényeknek meg a cu­korrépának kedvező feltételeket tudunk teremteni. @ Ezt úgy értsem, hogy a cu­korrépa-termesztésben teljesítik az időszaki feladatot? — Igen, teljesítjük, és remél­hetőleg az ötéves irányszámokkal sem lesz probléma. Az átlagho­zam nálunk 36 tonna fölötti, vagy­is jobb a járási átlagnál. A koo­perációs körzetben a legjobb ré­patermelők közé tartozunk, egy hektár átlagában hat tonna cu­korról beszélünk. Pedig savanyú földeken termeljük, kézzel egyel­jük és kézzel is szedjük a ré­pát. Igaz, takarmányrépát is tu­dunk termelni bőven. A palásti Béke Efsz-ben ezen a tavaszon ezernégyszáz hektárt jártak be a vetőgépek, jól szer­vezték a munkát s tökéletesen ki­használták a jó időt meg a gé­pek teljesítőképességét, így a kez­deti háromhetes késést mintegy tiz napra csökkentették (a koráb­bi években szokásos április 20. he­lyett idén május elsején kezdett bokrosodni az árpa). Ez is arra utal, hogy nem ok nélkül biza­kodnak a nagygazdaság tagjai, akik több mint kétmillió korona értéket képviselő többtermelési és takarékossági szocialista vállalás­sal juttatták kifejezésre, hogy tu­dásuk és erejük legjavát nyújtva szorgalmazzák az évi feladatok teljesítését, illetve az ötéves terv­időszak betetőzését. (bor) Szilvási Sándor, Simony Vladimír és Ladányi József a nagyobb tárcsát szerelik fel Gazdaságban 1983-tól kezdve próbál- tott fóliának — amellyel a kísérlett koznak. területet befedték — négyzetméteren-Az ott elért biztató eredmények ként 450—500 perforált nyílása van. nyomán a korai burgonya fóliás tér- дг eddigi tapasztalatok alapján a mesztését az idén a galántai Május 9. , kasított főlia alkalmazása meg- Efsz-ben első ízben alkalmazzák — 3 „ . , az ötven hektáros burgonyaültetvény gyorsítja a növény fejlődését, vedel­­négy hektárnyi területén. A lyukasz- met nyújt a gyomnövények a beteg-Kevés olyan eredménye van száza­dunk tudományos-műszaki fejlődésé­nek, amely az emberi civilizáció any­­nyi szakaszán hozott változásokat, avagy nyitotta meg a változások út­ját, mint a számítástechnika, illetve szélesebb értelemben véve: az infor­matika, amely magába foglalja az in­formációk meghatározását, rögzítését, szabályozott áramlását és felhaszná­lását. Jelentőségét jól jellemzi, hogy egyes szakírók az anyag és az ener gta mellett mint harmadik nagy új erőforrást emlegetik, nemcsak a ter­melési folyamatokat és az irányítás módjait alakítja át fokozatosan, de a mindennapi élet valamennyi terü­letét is. Ezen területek egyik sajátos szaka­sza a mezőgazdaság is, mely az el­múlt évtized során mind a terme­lés módját, termelési technológiáját, mindpedig szervezési formáját tekint­ve alapvetően megváltozott és ennek következtében döntő mértékben meg­nőttek az irányításával szemben tá­masztott követelmények is — mind a külső, mind a belüzemi irányítás területein. A jó és hatékony irányí­tás legnélkülözhetetlenebb előfelté­tele a termelési folyamatok adatainak pontos ismerete, a részfolyamatok kölcsönös összefüggéseinek elemzése és a belőlük levonható következteté­sek minél gyorsabb feldolgozása és gyakorlati alkalmazása. Mindez olyan hatalmas és állandó mozgásban lévő adathalmaz folyamatos rögzítését, e­­lemzését és feldolgozását teszi szük­ségessé, mely sem kézi számítások­kal, sem pedig a hagyományos kézi számítógépekkel nem végezhető el. Erre csupán az önműködő számító­gépek képesek, melyek terén a leg­utóbbi évek során szinte robbanás­szerű fejlődés következett be. Nem véletlen tehát, hogy a számítástech­nika bevezetése és minél tökéletesebb elterjesztése a mezőgazdaságban is súlyponti feladattá vált — ahogy er­re mind a CSKP XVI. kongresszusa, mind a CSKP Központi Bizottságának 4. és 11. ülése is nagy nyomatékkai hivta fel a figyelmet. Mint ismeretes, nálunk a mezőgaz­daságban a számitáslechnikai prog­ram megvalósításának teljes feladat­láncát a kutatástól a fejlesztésen és a bevezetésen keresztül a számító­gépek kihasználásáig a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Irányítási és Szá­mítástechnikai Ésszerűsítő Vállalat (a továbbiakban MÉISzEV) végzi, mi­által a velejáró pénzügyi terhek döntő részét nem a mezőgazdasági üzemeknek kell fedezni. A mezőgaz­dasági üzemeket csupán az adatrög­zítő berendezések beszerzési ára és az adatfeldolgozás költségei terhelik. A számítástechnika bevezetése mind tartalmi, mind területi szempontból lépcsőzetesen valósul meg. Ez azt je­lenti, hogy az ötödik ötéves tervidő­szakban az első lépcsőfokként meg­indult a tenyésztés és nemesítés ada­tainak feldolgozása. A hatodik ötéves tervidőszakban megindult az automa­tizált irányítási rendszerek kiépítése, a jelenlegi ötéves tervben pedig azok egyre szélesebb körű bevezetése. No­ha az automatizált irányítási rend­szer szerves egységet alkot,' tartalmi­lag lényegében két önálló számítás­technikai területet ölel fel: egyrészt a társadalmi-gazdasági — vagyis az ügyviteli — információk adatfeldol­gozását, másrészt a döntés-előkészí­­téssel kancsolatos információk fel­dolgozását. A társadalmi-gazdasági információk rendszere öt alrendszert foglal ma­gába. Ezek: az állóeszközök, a bérek és dolgozók, a készletek, az állatok, valamint a számvitel alrendszere. E- zeket az alrendszereket teljesen meg­­o'dntt alrendszereknek tekinthetjük. Ezzel szemben a döntés-előkészítés­sel kancsolatos információk feldől só­zása még nincs komniexen megoldva, csupán részprogramokat ölel fel. a­­nélkül, hogy telicsen átfogná az egyes ágazatok egész problémakörét. Ami a társadalmi-gazdasági infor­mációk említett alrendszereit illeti, az egyes mezőgazdasági üzemek nem egyforma számban veszik azokat igénybe. A legszélesebb körben — szám szerint 89П üzemben alkalmaz­zák az állóeszközök feldolgozását, 629 üzemben a készletekét, 651-ben az állatokét, 561-ben pedig a bére­két. Ezek a számok nem kis eredmé­nyeket jelentenek. Ennek ellenére nem állíthatiuk azt. hogv a számítás­technika alkalmazásának útién fi problémák többsége már mögöttünk van. Nagyon eltérőek a vélemények a­­zokban az üzemekben is. amelyek már vagy az összes, vagy csak az egye* alrendszereket alkalmazzák, de azokban is, melvek mée el sem in­dultak a számítástechnika útján. Ha a véleményeké* csnnortosítiuk és in­dítékaikat elemezzük, naevon érde­kes megnövelésekhez intünk. Túl ma­gas a sz*mí*ás*ecbnikával kanesnla­­tos pnzitív és nepatív illúziók száma. A nozitív iUúzjók aznk voltak, me­lvek a számítástechnikától töhh»t vártak, mint amennyit az a jelen kö­rülmények között nyújtani tud Ez pedig csalódottságra vezet. Ezzel szemben ál’nak azok a negatív illú­ziók, melyek a bevezetésé* sokkel nehezebbnek, körülményesebbnek és szinte lehetetlennek tartották. Mind­két esetben az illúziók forrása az elégtelen helyzetismeret, amiben ré­sze van magának az akció túlzottan nagyvonalú megnevezésének is, vagy­is annak, hogy „automatizált irányí­tási rendszer“ bevezetése történik. Ez joggal kelthette a hozzá nem értőkben azt az elvárást, hogy amit keserves munkával kellett biztnsitani, azt ezentúl a gép automatikusan, gombnyomásra mind elvégzi. Sok üzemben azt sem tudták, hogy a gép, melvet 1П0—120 ezer koronáért vásároltak, nem számításén, hanem csupán adatrögzítő, melvhez az ada­tokat elő kell készíteni, fgy aztán méltán lepődtek meg, hogy nem ke­rült sor az ügyviteli dolgozók lét­számcsökkenésére. hogy a fe'dolgn­­zás eredményei késön érkeznek és emellett az értük számlázott összeg tízezrekre rúg. Ehhez járul, hogy azok a tablók, me'yek az eredmé­nyeket tartalmazzák, olyan nehezen kezelhető papírhalmazt képeznek, melvek olvasását külön meg kell ta­nulni. A nagyvonalú megnevezés a tiszt­­séegisoióv másik rsonnrüápái lirlfl. Vniat'ao félelmet és személyes kishi­tűséget váltott ki: annyiszor hangsú­lyozták előttük, hogy micsoda tudo­mányos dologról van szó, hogy el sem tudták képzelni, hogy ők a hoz­zá szükséges ismereteket el tudnák sajátítani. Ez főként az idősebb kö­zéptechnikai kádereknél jelentkezett, akiknek az elsődleges adatszolgálta­tást kell végezni, de nem volt men­tes az ebből fakadó ellenőrzéstől sok vezető dolgozó sem, aki joggal fél­tette a presztízsét attól a lehetőség­től, hogy beosztottai esetleg jobban fognak érteni az új tudományhoz. Mindez, persze, nagyon könnyen el­kerülhető lett volna, ha egyszerűbb, közérthetőbb nyelven beszéltünk vol­na a problémákról! Bizonyíték erre, hnou о lootnbb íÍ7t>mhPii я Vnzénká­kon kívül készüljenek szelektált információk a gyakorlati irányítás szükségleteihez szabott tartalommal és formában. Aránylag sok panasz hangzik el a számítástechnikai szolgáltatások árát illetően is. Ezt gyakran azzal hoz­zák összefüggésbe, hogy a feldolgo­zás túl széles körben, az üzem szük­ségleteit messze meghaladó terjede­lemben történik. Ezek tehát az ellen­vélemények és megjegyzések. A fő ok azonban, mely ezeket az ellenvéle­ményeket szüli, az a tény, hogy a számítástechnika bevezetése elenged­hetetlenül megköveteli a mezőgazda­sági üzem fogadókészségét, vagyis a megfelelő szemléleti és gyakorlati felkészülést, ami sok esetben hiány­zik, vagy nem kielégítő. Arról van ugyanis szó, hogy az új iránv<tási r"ndszei'. me'v a lervu*a­derek aránylag nagyon könnyen, gyorsan és jó színvonalon sajátítot­ták el mindazt, amire az új rendszer alkalmazásához szükség volt. A másik nagy kifogáskor a számí­tástechnikai eredmények terjedelmé­vel, szervezetével és alaki viszonyai­val kapcsolatos. Mezőgazdasági üze­meink nem tudatosítják kel óképpen, hogy az ügyviteli információkra nem csupán üzemüknek van szüksége ha­nem ennek ki kell elégíteni a külön­böző irányítási szervek információs szükségleteit is. Így aztán az az in­formációtömeg, melyet a mezőgazda­­sági üzemek megkapnak, messze meghaladják azt a szintet, melyre az üzem operatív vezetéséhez szükség van. Sajnos, az az igény, hogy a számítógépes feldolgozás eredményei­ből készítsenek olyan kivonatot, mely azokat az adatokat tartalmazza, me­lyekre a gyakorlati tisztségviselők­nek a napi. operatív irányító munká­jukban szükségünk van és melyet zsebkönyv gyanánt állandóan maguk­kal hordozhatnának, ez ideig nem került kielégítésre. Látszólag jelentéktelen dologról van szó, holott hatásai nem lebecsü­lendők .sem a számítástechnikával kapcsolatos szemlélet, sem pedig a nyert információk gyakorlati felhasz­nálása szempontjából. A legtöbb gya­korlati vezető kifejezett ellenszenv­vel veszi kézbe a harmonikaszerűen összerakott, nehezen olvasható tab­lókat, hogy kiböngéssze belőlük a számára szükséges információkat, vagy esetleg kézbe sem veszi azokat. Jogos tehát az igény, hogy e tabló­sitásos rendszerrel szemben nagy­mértékben megnövelte az üzemek önállóságát, megköveteli, hogy az üze­mek megalapozott döntésekkel irá­nyítsák gazdálkodásukat. Ez pedig csak hiteles helyzetismerettel és tár­gyilagos információk alapján bizto­sítható. Szükséges tehát, hogy az üze­mek felső- és középszintű vezetése teljes mélységben tudatosítsa a va­lós információáramlás fontosságát. Ez pedig nem könnyű, és főleg nem gyorsan teljesíthető követelmény. Műszaki dolgozóink nagy részénél a közgazdasági gondolkodásmód szint­je nincs összhangban a műszaki gon­dolkodás színvonalával. A mennyiségi feladatok mellett háttérbe szorulnak a költségszinttel és a jövedelemkép­zéssel kapcsolatos fe!ada!ok. és nem érzik eléggé azon információk szük­ségét, melyek az ilyen irányú dönté­sekhez szükségesek munkaszakaszuk területén. Az is előfordul, hogy nem is igénylik a valós helyzet pontos nyomon követését, mert ezzel bizo­nyos manipulációk — mint például a valédi tehén- és üszőlétszám mes­terséges módosítása és ezen keresz­tül a hozam és hasznossági mutatók szépítése stb. — lehetetlenné válnak. Az ilyen ágazati vezetőknek mindig elegendő érvük van a számítástech­nikával szembeni hangulatkeltésre. Nem csoda tehát, hogy az ilyen üze­mekben az elvárt eredmények "diná­radnak. (Folytatjuk) Dr. Cséfalvai Gábor, a Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági igazgatóság közgazdasági igazgatóhelyettese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom