Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-08 / 23. szám

14-SZABAD FÖLDMŰVES 1985. június 8. HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT ф HORGÁSZÁT О HORGÁSZÁT ф HORGÁSZAT ф HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZAT Bővítsük ismereteinket! Rendhagyó, hogy az SZUSZ alapszersezeteinek kollektívái időközönként értékelik s fel­mérik az eltelt időszakban ki­fejtett tevékenységük haté­konyságát. Felvázolják az ered­ményeket. s okulásként feltár­ják a fogyatékosságokat. Az ipolysági iSahyl alap­­szervezet taglétszám tekinteté­ben nem sorolható a nagyok közé. Speciális helyzeténél fogva viszont nagy feladatok megvalósítására hivatott ez a szervezet, hiszen ebben a kör­zetben nagy vízgazdasági mun­kálatok folynak. így szükség­­szerű az illetékesek szoros együttműködése. A legutóbbi felmérések so­rán az alapszervezetnek 437 tagja volt. Ebből a IS—11» éve­sek száma 30, a pionír horgá­szoké meg 102. Az alapszerve­­zetnek több mint negyed része fiatal tagokból áll. s ez örven­detes. Kevésbé örvendetes viszont, hogy a korábbi évek valóságá­hoz képest a taglétszám 74 gyei • csökkent. Ennek nyomós oka­ként említették az Ipoly folyó szabályozásával bekövetkezett helyzetet. A mederépitési mun­kálatok folytán kíméletlenül lerombolták a folyó élővilágát, korábban természetes körfor­gásban gyarapító mederszaka­szokat, fás részeket stb. Egyes nemes halfajok, amelyeknek fontos élettere a fás-bokros bú­vóhely, úgyszólván teljesen ki­vesztek a régebben nagy hal­­hőségéről ismart folyóból. Ma főleg a gazdasági szempontból kevésbé értékes fajok élőhelye az Ipoly. Ennek az ismereté­ben kellett módosítani a tele­pítési tervet. Az sem lényegtelen, hogy az alapszervezet elnökének az elköltözése, s az elnök megbe­tegedése miatt az elnökség egyes tagjai csak nagyon fog­híjas tevékenységet fejtettek ki. Dobos. Diósi, Matyó és Nem­iek elvtársak viszont minden választmányi tanácskozáson részt vettek kiutat keresve a kátyúból, szívügynek tekintet­ték a vezetőség, majd a tag­ság aktivizálását. Jórészt nekik köszönhető, hogy még az év­záró tanácskozás előtt új ta­gokkal frissítették fel a veze­tőséget, s azóta dr. Piri Lajos elnökletével új célok valóra vátására törekednek. Dicséretes, hogy a horgásza­ti sport kedvelői a Nemzeti Front választási programja és más társadalmi akciók kereté­ben a közhasznú létesítmények építésénél 1360 órát dolgoztak, s a pionír horgászok aktivi­zálására sportvetélkedőt szer­veztek. A vizek tisztaságának s a természetes környezetnek a vé­delmét elsőrendű feladatnak tekintik A mederszabályozási munkálatok után mintegy 4.5 km-es holtág keletkezett, je­lenleg arra törekednek, hogy a holtág medrének a tisztán­tartásával, vizének tisztításával elősegítsék az ott tenyésztő ál­lomány fejlődését, a természe­tes szaporulat állandóvá válá­sát. Az ismeretekből eredően, vagyis a halbőség állandósítá­sa érdekében vizeikbe 200 ezer darab süllőpetét, 50 ezer darab zsenge csukaivadékot és 2700 kilogramm kétnyaras pontyiva­dékot telepítetttek. Feltehető, hogy a halboség szervezett felújításával ja­vulnak a fogási eredmények, ami hatással lesz a kívülállók­ra, s közülük többen kérni fog­ják felvételüket az alapszerve­zetbe. Ide kívánkozik persze az is. hogy a múlt évben 1763 kg pontyot, 2104 kg csukát, süllőt és harcsát, továbbá 1848 kg kevésbé értékes halat fogtak horoggal a szervezet tagjai. Az egy horgászra jutó halzsák­mány közlése, sajnos. lehetet­len, hiszen csak a tagok 73 százaléka adta le a halfogási naplót. Jelentős tehát a fegye­lem megszegőinek a száma. A Halgazdasági Törvény 37. paragrafusának 3. bekezdése ugyanis kimondja, hogy ha a horgász a következő év január 13-íg nem adja le szervezelé-Az SZHSZ a lap.szervezi! Iliinek tör­vényesen megszabott feladata a bal­­gazdálkodást körvonalazó jogszabá­lyok betartása. Alapvető feladataik közé tartozik egyebek között az élő­vizek halállományának a védelme. A horgászterületek gazdái, az alapszer­vezetek törvényeinek értelmében (lásd a Halgazdasági Törvény 18. pa­ragrafusát), javaslatot terjesztenek a jnb illetékes szakosztályához a hal­­őrség kinevezésére. A halőri tisztség betöltésére csak a jogszabályokat jól ismerő állampolgárt javasolhatják, aki esküvel erősíti meg, hogy min­dent megtesz a közvagyont képező halállomány védelme érdekében. Tény, hogy az eltelt időszakban lé­nyeges javulás állt be a szövetség tagjainak a fegyelmezettségében. Ez azzal is indokolható, hogy az alap­­szervezteknél csak olyan új tagnak adják ki a horgászengedélyt, aki a téli időszakban részt vett a jogszabá­lyokat, a halbiológiái és a fogási módszereket ismertető szakoktatáso­kon. A tagság körében teliát egyre kevesebb a szabálysértő és még ke­vesebb a közvagyont képező halállo­mány jogtalan eltulajdonítója. Nem ennyire kedvező a helyzet a horgászati engedéllyel nem rendelke­ző egyéneknél. Helyenként ugyanis eléggé elharapódzott a közlulajdunt képező balállomány dézsmálása, a halgazdasági berendezések megron­gálására, s ide sorolható a vizek élő­világának tudatos, nagy hanyagság­ból eredő mérgezése, nagy mérvű el­hullás előidézése is. Büntetőeljárást kell indítani azon személyek ellen, akik 1500 koronát meghaladó kárt okoztak a halállományban, illetve a berendezésekben. Sajnos, jónéhányan megfeledkeznek arról, hogy a vizek élővilágának az óvása, a környezet védelme, a folyók, a patakok és a tavak környékének a_ rendbentartása társadalmi szempontból kiemelt fel­adat. A halőrség tehát arra hivatott, hogy érvényt szerezzen a törvényben megszabott rendelkezéseknek, gon­doskodjon a vizek élővilágának a vé-A társadalmi tulajdon őrzői dóiméról, a szabálysértők és a tör­vényszegők távoltartásáról. Törvé­nyeink értelmében a balőrök közéleti személyiségek, tehát feladatuk gya­korlása közben jogvédelmet élveznek az esetleges támadókkal szemben, ugyanakkur nagy felelősséggel tar­toznak társadalmunknak, uem követ­hetnek el túlkapásukat. Feladatuk közé tartozik a vizek tisztasága feletti őrködés. Kötelessé­gük, hogy szennyezés esetén közre­működjenek az ok felderítésénél és a szennyező felkutatásánál. Az eltelt öt évben Szlovákiában mintegy 2500 halőr áldozatos helyt­állásának az eredményeként több mint 47 ezer 600 ellenőrzést végez­tek. Ebből összesen 5770 esetben ál­lapítottak meg enyhébb vagy súlyo­sabb szabálysértést, eseyeg törvény­szegést. Természetesen az eseteket az illetékeseknek jelentették, bogy a nek az előző évi halfogási nap­lót. annak nem adhatnak új en­gedélyt. Említést érdemel per­sze az is. hogy tavaly kifogá­solták egyes halőrök munká­ját, s közülük, emiatt négyet leváltotiak. Azóta a korábbi 16 helyett 12 végzi cl az ellenőr­zéssel járó feladatokat. Az elmondottak arra figyel­meztetnek, liugy a vezetőség nek a jövőben gyakrabban kell értekeznie a tagokkal. Előadá­sokon, tanácskozásokon ismer­tetni kell a Halgazdasági Tör­vény főbb szakaszait, főleg a törvényben megszabott jogokat és kötelességeket. Az új célok megvalósítása minden szaka­szon. így a horgászatban is az ismeretek bővítését követeli, ami természetesen a vezetők és a tagok együttműködésének szorosabbá tételével érhető el. HOKSZA ISTVÄN szabálysértőkkel szemben eljárást indíthassanak. Ez is bizonyítja, hogy a felelősségre vonás nem maradt el. Az illetékesek gondoskodnak a hal­gazdaság! rendfclkezéseket tisztelet­ben nem tartók elmarasztalásáról és megbüntetésérőt. A halőrök tehát tel­jesítik a rájuk háruló feladatokat. Köztndott, hogy az ellenőrzés az irányítás szerves tartozéka. Tény vi­szont, hogy a szabálysértések, a tör­vényszegések kiderítése nem könnyű. Többször indokolttá válik a balőrük határozott fellépése, mert a rajtaka­pottak mindent elkövetnek azért, hogy kibújjanak a felelősségre vonás alól. Ezért kell. hogy a halőrök beiktatá­suk előtt és azt követően rendszeres oktatásban részesüljenek. Ezt a célt szolgálják egyebek között a szövet­ség kerületi tanfolyamai és tanácsko­zásai. ahol a halőrök alaposan meg­ismerkednek a hatáskörüket körvo­nalazó jogszabályokkal és egymástól is sokat tanulhatnak. A vizek élővilágának a dézsmálását törvényeink tátsadaiomellenes csele­kedetnek minősítik. Egyesek ugyanis a közösség rdvására előnyökre, ha­­szanszerzésre törekednek. Természe­tes, hogy a felelősségre vonásuk nem maradhat' ét. Időszerű persze az is, hogy állampolgáraink aktívan segít­sék a halőröket egy egy eset felderí­tésénél, főleg e törvényszegők kilété­nek a megállapításánál a köztulaj­don védelme érdekében. —hai— VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÄSZAT Ф VADÁSZAT © VADÁSZAT Ф VADÁSZAT Ф VADÄSZAT Ф VADÄSZAT Ф VADÁSZAT © A vadgazdálkodás egyik legfon­tosabb feladata a vadállomány és a környezel egészséges kap­csolatának biztosítása és ezzel a környezet tűrőképességének megfele­lő mennyiségű és összetételű vadállo­mány fenntartása. A vad élettere egy­re szűkül, ennek dacára a nagyvad­állomány szinte töretlenül növekszik. A növekedés a vadkár fokozódásával jár együtt. Ez komoly anyagi áldoza­tot jelent mind a vadgazdálkodás, mind az egyéb gazdálkodási egysé­gek számára, amelyeknél a kár je­lentkezik. A vadeltartó képességnek megfelelő vadállomány fenntartása kétszeresen is szükséges. Egyrészt a megengedhetőnél nagyobb létszámú vadállomány jelentős vadkár okozója lehet, másrészt a túlszaporodott állo­mány minősége és ellenálló képes­sége erősen romlik. A vadgazdálkodás célja, hogy mi­nél rövldebb idő alatt, minél értéke­sebb állományt produkáljon. Ennek a kívánalomnak csak úgy lehet eleget tenni, ha a környezetet, legkevésbé terhelő, optimális összetételű vadál­lományt tartunk. Bár a szabályozás tervezése ismert, még sincs eddig egységes számítási folyamat, amely megkönnyítené a szabályozás meg­tervezését. Az állománvszabályozásnnk bár­mely nagyvadfaj esetében négy alap­vető feltételnek kell megfelelnie: 1. AZ OPTIMÁLIS létszám beállítása es fenntartása Az állománylétszám optimális mé­retét a természetes vadeltartó képes­ség adja. Ha a populáció létszáma mélyen az optimális alatt van. akkor az állnmánv csak részben használja kt az élőhelyl lehetőségeket A túl­zottan alacsony létszám beltenyész­tést eredményezhet, amelynek minő­ségromlás a következménye Ив a lét­szám jelentősen meghaladja az opti­málist, akkor növekszik a vadkár a vadállomány pusztítja a környezetét. Az állományszabályozás és a hamarosan fellépő táplálékhiány következtében ugyancsak minőség­­romlás következik be. 2. AZ IVARÄLLOMÄNV BEÁLLÍTÁSA A szakirodalom a nagyvadfajoknál általában 1:1 ivararány elérését a­­jánlja. Ezt a nézetet támasztja alá az a tény ts, hogy a születési ivararány is nagyjából ennyi. Ettől indokolt esetben kisebb mértékben el lehet (érni. A valóság azonban általában az, hogy az ivararány a nőnemű állo­mány javára jelentős eltolódást mu­tat. Ilyenkor több a szaporulat, de minősége rosszabb lehet, mert a gyengébb hímek Is nőstényhez jut­nak. 3. A KORELOSZTAS BEÄLLÍTÄSA A különböző korosztályok aránya is döntő fontosságú tényező. Az ala­csony átlagkorú populációktól nem várhatunk kiemelkedő minőséget, hi­szen a szaporulat gyengébb és ha szintentartás a cpl, az állatok nagy ré­szét fiatal korban le kell lőni. Ellen­kező esetben ha elöregedett állo­mánnyal van dolgunk, akkor ismét a szaporulat lesz silányabb, az Idősebb példányok közül soknál elkerülhetet­len az úgynevezett „visszarakás“. Az optimális koreloszlás még vitatott té­ma. A szakirodalom különféle model­leket ismertet, amelyek esetenként lényegesen különböznek egymástól. Persze egységes, minden tájra elto­­gadható koreloszlási modellt bajos lenne alkotni. A korelosztás függ a természetes és mesterséges környe­zeti hatásoktól, a populáció biológiai­genetikai jellegeiből és populáció­­dinamikai sajátságaitól. így a korel­(Archív Felvétel) oszlás modellek csak regionális jel­legűek lehetnek. 4. A MEGFELELD MINŐSÉG A minőség központi kérdés a vad­­gazdálkodásban. Voltaképpen minden tevékenység elsősorban a minőség fenntartását vagy javítását szolgálja. A selejtezés során szinte kizárólag a minőségi szempontokat vesszük ala­pul. A helyi viszonyok még az előző három tényezőnél is. jobban éreztetik hatásukat a minőség alakulásában. Ha egy vadgazdálkodási egység gazdálkodási tevékenységét jól akar­juk tervezni, a fenti négy tényezőt minél pontosabban kell ismernünk. A létszám megállapítására több köz­vetett és közvetlen módszer ismeretes, amelyek több-kevesebb pontosság­gal meghatározzák nemcsak a létszá­mot, hanem az ivararány alakulását is. A koreloszlás meghatározása kö­rülményesebb, és a terepi vizsgálati adatok mellett bizonyos elméleti meg­gondolásokra is támaszkodnunk kell. Az állomány átlagos minőségét jól jellemezhetjük a lelőttek minőségé­vel. A meglevő létszám-, ivararány-, koreloszlás- és minőségadatai képe­zik tervezésük alapját. Am ugyaneze­ket tudnunk kell a tervezett állo­mányról is. A tervezhető létszámot a terület vadeltartó, képessége határoz­za meg. Ettől lényegesen eltérni sem­milyen irányban sem érdemes. Az ivararfiny kérdése tisztázottnak te­kinthető. A szabályos és optimális koreloszlás kérdése már kényesebb A létező modellek közül kell a leg­jobbnak ígérkező! kiválasztani. Az agancs minősége összetett és bonyo­lult kérdés. A szabályozás tehát a kiindulási állapotról egy elméleti, tervezett ál­lapotra törlénő fokozatos áttérés. A szabályozás megtervezésének nincs konkrétan körülhatárolt módja, így nagyban függ a tervező személyétől. Ezért azután a tervek nem is alapul­nak egységes szempontokon. Másik gond az, hogy a szabályozás hagyo­mányos módja idő- és munkaigényes. Igyekeztünk olyan módszert keresni, amely minden! nagyvadfajra, minden vadászterületen, minden körülmények között egységesen alkalmazható. Az első fontos kérdés, hogy a vál­toztatást mennyi idő alatt hajtsuk végre. Nagyoljb mérvű változás rit­kán oldható meg egy tízéves üzem­­tervi időseak alatt. ’ Gyakoribb eset azonban, hogy a tervezett állapot el­éréséhez kevesebb idő is elég lenne, igv kár volna a folyamatot tíz évre' széthúzni. A ■ terv végrehajtásához szükséges időt a továbbiakban átfu­tási időnek nevezzük. Az átfutási időt elvi meggondolá­sok alapján adhatjuk meg, amely mind a biológiai, ■ mind a gazdasági feltételeknek megfelel. Mód van a­­zonban arra is, hogy bizonyos körül­mények figyelembevételével számít­sunk. Itt most kétfajta számítási mó­dot ismertetünk azzal a megjegyzés­sel, hogy mák módszereket is ki le­hetne dolgozni. Feltételezzük, hogy olyan területen tervezünk valamilyen változást, a­­melyben hosszabb Ideje kizárólag az állomány szintentartására töreked­tek, a lelövés nagyjából azonos volt minden évben. Ha növelni akarjuk a létszámot, akkor az átfutási időszak első évében kevesebb lesz a lelövés, mint az előző években. Ezután foko­zatosan emelkedik az átfutási idő vé­géig, ahol ugrásszerűen megnő, és ha ezután a beájütott állománylétszámot tartani akarjak, akkor ez a magasabb lelövés állandósul. Ha csökkenteni akarjuk a létszámot, a folyamat for­dított. Az első évben ugrásszerűen csökken a lelövés, a közbeeső évek­ben természetesen fokozatosan. A két vadászidény terítéke közötti különb­séget nevezzük a lelövés ingásának. Az ingás maximuma az átfutási idő­szak első vagy utolsó évében jelent­kezik. A vadgazdálkodó szerv felelős szakemberei döntik el, hogy mekkora lehet az íngás maximuma. (A Nimród szakmai mellékletéből kivonatosan)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom