Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-19 / 3. szám

1985. január 19. SZABAD FÖLDMŰVES 3 1905 januárjának 1905. január 22-én egy hideg téli vasárnapon a cári szoldateszka Szent­­pétervárott több mint ezer békésen tüntető munkást gyilkolt meg. Ma már tények bizonyítják, amit a kor­társak akkor még csak sejtettek, hogy a Narvai Kapunál, a Téli Palota előtt, a vlborgl városrészben és . a főváros más pontjain előre kidolgo­zott terv szerint dördültek el a gyil­kos fegyverek. A cárizmus véres le­számolásra készült, így akart gátat vetni a forradalmi megmozdulások erősödésének, így akarta letörni az országszerte rohamosan fokozódó elé­gedetlenséget, amely létében fenye­gette a cári rendszert. Am a fegyverek ellenkező hatást értek el, mint a vérengzés megszer­vezői várták. A munkások, akik fo­lyamodványukban a cár atyuskától „szemernyi könyörületet“ akartak kér­ni, estére már barikádokat emeltek és rohamra indultak a cárizmus meg­semmisítéséért. A „véres vasárnap“ eseményeivel kirobbant forradalom okait azokban a gazdasági és társadalmi változások­ban fedezhetjük fel, amelyek a XIX. század második felében nagyon bo­nyolulttá és ellenmondásossá tették az orosz birodalom belső helyzetét. Az 1861-ben jogilag megszüntetett jobbágy rendszer szabadabb utat nyi­tott a tőkés fejlődés előtt; lehetővé vált a gyáripar kialakulása, a vasút­hálózat kiépülése, a déli területeken pedig a mezőgazdasági termelés fel­lendülése. A nagybirtokok fojtogató hatalma ellen lázadozó parasztság, a tőkés viszonyok fejlődésével erősödő bur­zsoázia, a nemzeti öntudatra ébredő nem orosz népek, s mindenek előtt a fejlődő gyáripar szülötte a proleta­riátus egyre határozottabb küzdelmet vívott életviszonyainak megjavításá­ért, politikai jogaiért, a fejlődés útját álló társadalmi és politikai akadályok elhárításáért. Az ellentétek az 1900—1903. évi, Oroszországot is súlyosan érintő európai gazdasági válság hatására különösen kiéleződtek. A gazdaság vezető ágazatában viszaesett a terme­lés, a nagyüzemek százszámra jutot­tak csődbe, pénzügyi válság tört ki, s mindezt tetézte a korábban isme­retlen méretű munkanélküliség, a munkásság nagy tömegeinek gyakran ösztönös megmozdulásai. A válság a mezőgazdasági termelést és értékesí­tést is visszavetette, ami viszont az egész birodalomban paras^ti-szegény­­paraszti mozgalmak új hullámát in­dította el. A forradalom előzményei­hez szorosan hozzátartozot az 1904- ben kirobbant orosz—japán háború is, melytől a cárizmus azt remélte, hogy válságos helyzetéből sikeres külső hódítással megmenekülhet. A rosszul felszerelt és még rosszabbul vezetett cári hadsereg és hadi tenge­részet azonban sorozatos vereségeket szenvedett. Különösen fenyegetővé váltak Pé­­tervár munkásságának megmozdulá­sai. 1905. január 16-án sztrájkba lép­tek a Putyilov Művek munkásai. 21-én már egész Szentpétervár munkássága sztrájkolt. A pétervárl véres események felráz­ták a világ szoicalista munkásságát, haladó közvéleményét. A német vá­rosokban január végéD sorozatos gyű­lések zajlottak le, amelyeken a mun­kások tiltakoztak a cárizmus véres terrorja ellen. Spanyolországban be­tiltották a' tervezett madridi munkás­gyűlést, ám nem tudták megakadá­lyozni a bilbaói munkásoknak az orosz forradalmárokkal rokonszenve­ző tömegtüntetését. A római egyete­misták hasonló tüntetését csak tekln­véres vasárnapja télyes rendfenntartó és katonai erőtí mozgósításával tudták szétverni. Pá­rizsban és a francia nagyvárosokban az orosz forradalmárokkal rokonszen­vező tüntető munkások nemcsak a cári terror, hanem a rendszert táma­szául szolgáló francia—orosz szövet­ség ellen is tiltakoztak. A budapesti munkások 1905. február 5-i nagygyűlésének határozata kife­jezte megvetését a nemzetközi reak­ció fő támasza, az állatiasságra vete­medő cárizmussal szemben. A kortársak nemcsak a forradalom kezdetét, hanem további menetét, ki­bontakozását is feszült várakozással és együttérzéssel figyelték. Ady Endre Földindulás című cikkében a forra­dalomnak éppen ezt a korszaknyitó nagy jelentőségét emelte ki. „Orosz­ország ... egyszerre csinál meg két forradalmat — a régit, amelyen Euró­pa már túlesett, s az újat... És cél­hoz fog érni. Véren, roncson, üszkön­­át diadalmasan ér a trónig az orosz demokrácia. De még a trónnál hatal­masabb eiienségeit is legyőzi. A tör­ténelemnek büszkesége lesz e ször­nyű földindulás. Büszkesége, tanul­sága és igazolása... A néptől tuda­tosabb cselekedetet nem vártak a leg­­rajongóbb apostolok sem. Íme a pro­­letárság visszaadta a népet a népnek. Felkelt a nép s formálja a világot.“ Ady kitűnő érzékkel ismerte fel az orosz forardalom új vonásait. Azt Is, hogy e kettős forradalom vezetésé­nek történelmi feladata szükségsze­rűen a proletáriátusra hárul. Az orosz társadalmi struktúra elemzése alap­ján Lenin mutatta ki az imperializmus kora első népi forradalmának ezt a sajátosságát, ö dolgozta ki a forra­dalmi munkáspárt ebből kővetkező taktikáját is. A cári rendszer forra­dalmi megdöntéséért indított küzdel­met összekapcsolta a nagybirtok rendszer ellen folytatott paraszti küz­delemmel. A közös küzdelem közvet­len célját a munkásság és a paraszt­ság forradalmi demokratikus diktatú­rájának létrehozásában jelölte meg. A forradalom további menete igazol­ta Leninnek és az OSZDMP 1905 ápri­lisában tartott III. kongresszusának állásfoglalását. — Az oroszországi proletariátus maradéktalanul teljesíteni tudja a kö­telességét. Élére tud állni a nép fegyveres felkelésének — mondotta Lenin. A harmadik kongresszuson fel­vázolt stratégiai terv szerint a prole­tariátusnak szövetségre kell lépnie az egész parasztsággal, semlegesítenie kell a burzsoáziát, harcolnia kell a polgári demokratikus forradalom győzelméért. 1905. május elsején kö­zel kétszáz városban politikai sztráj­kok zajlanak le e jelszóval: „Vesszen az önkényuralom!“ A forradalmi megmozdulás tovább tartott. A Fekete-tengeri hadiflotta zászlóshajóján a Potyomkin csataha­jón 1905. június 15-én felkelés'tört ki. Közvetlen oka az volt, hogy a tenge­részeknek romlott, kukacos húst ad­tak. A Potyomkin Ogyesszában kötött ki, de a felkelés vezetői nem han­golták kellően össze a tengerészek és a munkások harcát. Az ogyesszai munkások forradalmát véresen lever­ték. A cári uralom rettenetes bosszút állt. A forradalmárok százait mészá­rolták le, ezreket deportáltak Szibé­riába. A forradalmi hangulatot azonban már nem lehetett elfojtani. A cári bi­rodalom területén szinte napirenden voltak a sztrájkok és tüntetések. Le­nin külföldi emigrációjából irányítot­ta a harcot a cári elnyomás ellen, s ez a harc meghozta gyümölcsét, mert előfutára lett az 1917. évi Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelmének. K. MOLNÄR FERENC A dollár emelkedő árfolyamának hatása B. Arzsekajev rajza A fegyvermentes világ reményében Az emberiségben a béke remé­nye gyűlt ki, amikor bejelen­tették, hogy az év elején Géni­ben találkozik a két nagyhatalom külügyminisztere, Andrej Gromikó, a szovjet, illetve George Shultz, az amerikai diplomácia vezetője. Andrej Gromiko az SZKP KB Politi­kai Bizottságának megbízásával érke­zett Genfbe, a nemzetközi tárgyalá­sok hagyományos svájci színhelyére. A szovjet vezetés megbízása pozitív eredmények elérésére szólt. A mérv­adó hivatalos körök ugyanakkor jó­zan optimizmusra intették a közvéle­ményt, hiszen köztudott, hogy renge­teg mesterséges akadály tornyosult a két ország kapcsolatainak *útjába, nem könnyen enged fel a fagy, mely bénítóan hat a kölcsönös kapcsola­tokra. A szovjet kormány álláspontja az volt, hogy két nap alatt nem lehet ugyan lényegi kérdéseket megoldani, de le lehet rakni az alapokat az űr­fegyverkezésről és a nukleáris fegy­verekről folytatandó tárgyalásokhoz. Washington az utóbbi hetekben olyan állásfoglalásokat szivárogtatott ki, hogy semmiképpen sem akarja megengedni, hogy a mostani tárgya­lások miatt fel kelljen adnia űrfegy­verkezési terveit. Mint ismeretes Rea­gan választási hadjárata kezdetén harcias hangnemben állt ki a po­rondra a választók megnyeréséért, ám időközben tapasztalhatta a töme­gek hangulatának megváltozását és ezért szavakban kezdte vállalni a „béketeremtő“ szerepét. A Fehér Ház egyébként brosúrát jelentetett meg a nukleáris háború kérdéséről s. ennek előszavát Reagan elnök írta, aki úgy vélekedett, hogy „a harcászati védel­mi kezdeményezés, vagyis az űrfegy­verkezési program megvalósítása ka­tonai és erkölcsi szükségszerűség“. Ara tanúi lehettünk annak is, hogy az új összetételű amerikai szenátus első határozatában is ezzel a kérdés­sel foglalkozott és felszólította a kor­mányt, hogy tanúsítson józan és ru­galmas magatartást Genfben. Az ame­rikai kormánynak tettekkel kell bi­zonyítania. Andrej Gromiko és George Shultz kétnapos találkozójukon 15 órát tár­gyalt. Tárgyalásaikon olyan sürgető problémákról volt sző, melyek a lázas fegyverkezés és a nukleáris háború veszélyének elhárítását érintik. Szov­jet részről külön hangsúlyozták a vi­lágűr militarizálása megakadályozá­sának jelentőségét. Andrej Gromiko repülőtéri nyilat­kozatában genfi elutazása előtt kije­lentette: Mivel mindezek a problémák döntő módon befolyásolják a szovjet —amerikai kapcsolatokat, valamennyi találkozón természetesen ennek a kérdésnek is kellő figyelmet szentel­tünk- Hiszen az egész világ jól tudja, hogy a szovjet—amerikai viszony ala­kulásától nagy mértékben függ az egész nemzetközi helyzet. Nem kell bővebben részletezni, hogy a tárgya­lások nem voltak egyszerűek. Meg­tettük azonban a két ország közötti párbeszéd felvételéhez irányuló lé­pést, amiről a szovjet—amerikai nyi­latkozat tanúskodik. Ezzel összefüg­gésben szeretném elmondani, bogy csupán egyetlen lépésről van szó — mindazokkal a grandiózus feladatok­kal összehasonlítva, amelyeket a nuk­leáris és űrfegyverekről szélé tárgya­lásokon meg kell vitatni és amelyek­kel kapcsolatban közös megoldásokat kell találni. A Szovjetunió kész megtenni az út reá háruló részét. Szeretném kifejez­ni reményemet, bogy az Egyesült Ál­lamok szintén megteszi ugyanezt. Másképp mondva: annak a felelősség­nek a teljes tudatában teszi meg ezt az utat, amelyet mintkét nagyhata­lom a vállán visel. A szovjet fél, a­­mint azt Konsztantyin Csernyenko, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke számtalan­szor hangsúlyozta a leszerelésnek, az atomháborús veszély elhárításának és a békének a híve volt és az is ma­rad. Andrej Gromiko végezetül köszöne­tét mondott a szájéi kormány vendég­szeretetéért és háláját fejezte ki Genf helyi szerveinek és lakosságának. Szovjet _ amerikai közös nyilatkozat Genfben a külügyminiszteri tárgya­lások befejeztével január 8-án a késő esti órákban a következő szovjet­­amerikai közös nyilatkozatot adták ki: Az előzetes megállapodással össz­hangban 1985. január 7-én és 8-án Genfben találkozott Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese és George Shoitz, az Egyesült Államok külügy­minisztere. A találkozón áttekintették a nukleáris és az űrfegyverekről szé­ló küszöbön álló szovjet—amerikai tárgyalások tárgyát és céljait. A két fél megállapodott abban, hogy a meg­beszélések tárgya a nukleáris — a hadászati és közepes hatótávolságú — és az űrfegyverekkel kapcsolatos kér­dések komplexuma lesz, miközben e kérdéseket kölcsönös összefüggésük­ben fogjók megvitatni és megoldani. A tárgyalások célja olyan hatékony megállapodások kidolgozása lesz, a­­melyek a lázas űrfegyverkezés elhá­rítására és a földön folytatott fegy­verkezés megszüntetésére, a nukleá­ris fegyverek korlátozására és csök­kentésére és a hadászati stabilitás megszilárdítására irányulnak. A tár­gyalásokon mindkét részről egy-egy küldöttség vesz részt s ezeket három csoport alkotja. A két fél véleménye szerint a küszöbön állé tárgyalások­nak csakúgy mint a fegyverzet korlá­tozására és csökkentésére irányuló valamennyi erőfeszítésnek végül a nukleáris fegyverek általános és tel­jes felszámolásához kellene vezet­niük. A tárgyalások időpontját és helyét egy hónapon belül diplomáciai úton egyeztetik. Lomejko sajtóértekezlete A genfi Intercontinental Szállóban a múlt hét keddjén a késő esti órák­ban szovjet és külföldi újságírók számára sajtókonferenciát tartott Vla­gyimir Lomejko, a szovjet külügymi­nisztérium sajtóosztályának vezetője. Bevezetőben tájékoztatta az újság­írókat a Gromiko—Shultz találkozóról kiadott közös nyilatkozatról. Kérdé­sekre válaszolva Lomejko hangsúlyoz­ta annak jelentőségét, hogy a küszö­bön álló szovjet—amerikai tárgyalások céljait és tárgyát illetően sikerült közös felfogást elérni. Mindkét fél megegyezett abban, hogy a nukleáris és az űrfegyverek kérdéskomplexumát a kölcsönös összefüggések alapján fogják megvitatni és megoldani. Fon­tos része a megállapodásnak a tár-1 gyalások céljainak a kitűzése —' hangsúlyozta Lomejko és rámutatott, hogy a Szovjetunió mindig nagy je­lentőséget tulajdonított a világűr ml­­liíarizálása megakadályozásának. ★ ★ ★ Jnrij Kornyilov, a TASZSZ hírma­gyarázója a genfi tárgyalásokkal kap­csolatban megállapította: majd a jövő mutatja meg, győzedelmeskedik-e a realizmus és a józan ész. A nemzet­közi közvélemény megnyilatkozásai igazolják, hogy azok, akik a lázas fegyverkezés megállítása felé vezető útba újabb akadályokat akarnak gór­­díteni, mindinkább elszigetelődtek. Az SZÉP KB Politikai Bizottságának üléséről Az SZKP KB Politikai Bizottsága soros ülésén meghallgatta Andrej Gromiko beszámolóját George Shult* amerikai külügyminiszterrel január 7-én és 8-án Genfben lezajlott talál­kozójáról. Az ülésen egyhangú véle­ményt nyilvánítottak azon megállapo-1 dás jelentőségéről, amelyet a talál­kozón elértek az űr- és atomfegyve­rek kérdéséről folytatandó szovjet­­amerikai megbeszélések tárgyát és célját illetően, amely kérdéseket köl­csönös összefüggésükben fognak elj bírálni és megölelni. Külön hangsúlyozták, hogy csak akkor lehet biztosítani reális előre­haladást a fegyverkezési hajsza meg­állításához, az atomháború veszélyé­nek elhárításához és végül az atom­fegyverek megsemmisítéséhez vezető úton, ha a küszöbönálló megbeszélé­seken az elért megállapodást vala­mennyi részében szigorúan betartják.­­A világ népeinek ez létérdeke. Ez a Szovjetunió elvhű, konstruk­tiv hozzáállása a megbeszélésekhez. Ugyanezt várja el az Amerikai Egye­sült Államoktól is. Az SZKP KB Politikai Bizottságának ülésén határozatokat tárgyaltak meg és hagytak jóvá a Szovjetunió bel- és külpolitikájának számos további kér­déséről. Egyre eredményesebben t A Szovjetunióban a múlt évben je­lentős sikereket értek el az SZKP Központi Bizottsága 1982. évi májusi ülésén jóváhagyott élelmiszerprogram feladatainak teljesítésében. A bruttó mezőgazdasági termelés értéke 1984- ben a tizedik ötéves tervidőszak évi átlagához, viszonyítva 10, az 1983— 1984-es években az előző két évhez viszonyítva pedig 20 milliárd rubellel volt nagyobb. Tavaly az 1983-as év valóságához viszonyítva például a marha- és baromfihús felvásárlása 4, a tejé 2,3, a tojásé pedig 2,1 száza­lékkal növekedett. Mindez kedvezően mutatkozott meg a mezőgazdasági­­élelmiszeripari komplexum feldolgo­zó ágazataiban, és végső soron hoz­zájárult a lakosság ellátása színvo­nalának emelkedéséhez. A kolhozta­gok átlagos havi keresete a múlt év­ben 3 százalékkal 145 rubelra nőtt. Az élelmiszerprogram további po­litikai jelentőségű eredménye, hogy a vidéken a tervnek megfelelően egyre jobban javul a gazdasági hely­zet. A mezőgazdasági termelés ösz­­szességében már jövedelmező, jelen­tős mértékben nőtt a nyereség, állan­dósult a kolhozok és a szovhozok pénzügyi helyzete, ami kedvező fel­tételeket teremt további fejlesztésük­höz. Mindez a párt és az állam poli­tikájának helyességét és időszerűsé­gét tükrözi, ami elsősorban a mező­­gazdasági termelés növelését, vala­mint az élet- és munkakörnyezet to­vábbi javítását szorgalmazza. A Szovjetunió Minisztertanácsa az idei évi feladatok meghatározásakor is az élalmiszerprogram feladataiból indult ki. Természetesen figyelembe vették az SZKP Központi Bizottsága múlt évi októberi ülésén jóváhagyott széles körű talajjavítási program fel­adatait is. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum ágazatainak továbbfej­lesztésére az idén mintegy 57 milliárd rubel értékű beruházást fordítanak, ami valamivel több a tizenegyedik öt­éves terv előirányzatánál. A bruttó mezőgazdasági termelés értéke vár­hatóan eléri a 143 milliárd rubelt, ami az 1984-es év valóságához viszo­nyítva 9 milliárd rubellel lesz több. A termeléstöbbietet elsősorban a munkatermelékenység fokozásával kell elérni, ami a kolhozokban és a' szovhozokban várhatóan 9,7 száza­lékkal növekszik. Az idei terv elsősorban a gabona­félék és a takarmánynövények terme­lésének növelését szorgalmazza, ami alapját képezi az állattenyésztés to­vábbfejlesztésének. A termésmennyi­ség azonban a felhasznált ipari trá­gyák mennyiségének függvénye. A Szovjetunió Mezőgazdasági Miniszté­riumának és a szövetségi köztársa­ságok minisztertanácsainak feladata, hogy a rendelkezésre álló műtrágyák kétharmadát a gabonafélék és a ta­karmánynövények esetében használ­ják fel. Az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának határozata értelmében a gabo­nafélék esetében fokozatsan áttérnek a termelési rendszerek adta lehető­ségek kihasználására, különösen ami a búzatermelést illeti. Az idén igényes feladatok várnak az ipar, főleg a gép-, a vegy- és az élelmiszeripar, valamint további ága­zatok dolgozóira is. Hiszen olyan fel­adatok teljesítéséről van szó, mint az ipari trágyák és a növényvédő szerek gyártásának, valamint a mezőgazda­­sági termékek és termények feldol­gozásának növelése és elosztása. A párt és az állam irányelveivel, valamint az élelmiszerprogram fel­adataival összhangban az idén tovább folytatódik a kolhozok és a szovho­zok gazdasági és pénzügyi helyzeté­nek szilárdítása, a gépek és berende­zések szállításának növelése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom