Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-19 / 3. szám

I 4 .SZABAD FÖLDMŰVES 1385. január ÜL Keletről jött a szabadság járásunk területére 1944. december 16-án lépett a felszabadító szovjet hadsereg. A felderítek — élen a szá­zadosi rendfokozatú lánnyal — a ké­sői esti órákban érkeztek Szkáros (SkároS) községbe. Világító rakétá­kat lőve, keresték a beásott ellensé­get. A harcosok zöme másnap reggel érkezett, harckocsi- és katyusafede­­zettel. Majd rövidesen megkezdődött az egész járás felszabadításáért ví­vott harc. A szkároslak elsőként ujjonghattak a felszabadítók érkezésének, akiket élelemmel láttak el, hiszen éhesek és fáradtak voltak. Informálták a la­kosok a szovjet katonákat a közeli községekről, a németek hadállásairól, s önként vállalkoztak a legközelebbi Zsdány (Ždaňa) községbe vezető út megmutatására. , Kegyetlen harcok dúltak itt. A Szá­lánál hegységen áttörve, a szovjet csapatok ideiglenes megállásra kény­szerültek. A harcok közepette, csupán Szkároson 106 szovjet katona vérzett el. Megsemmisült hét ellenséges harc­kocsi, 44 német katona. A lakosok soraiból egy nő és két férfi vesztette életét. A MISE ELMARADT ^ Ä naptár 1944. december 17-et mu­tatott. Vasárnap volt. A német fasisz­ták Jánok (Janik) községből már „tervszerűen" visszavonultak. Am puskaporos volt a levegő. Az ellenség mindent felrobbantott, menekülése közben. A tábori csendőrök kakas­tolla meg-meglibbent. Az emberek otthonaikba visszatérve, már a házak elejét seperték. A vasárnapi mise azonban elmaradt, hiszen délelőtt 9 órakor már a szovjet és román csa­patok lőtávolban voltak. Ügy 10 óra tájt egy német harcko­csi a templom udvarára hajtott, a­­honnan jó kilátás nyílt a környékre. A lakosok kíváncsian figyelték, mi is történik majd. De a harckocsi nem tüzelt, hanem megfordult, s a még biztonságosabb Tornaváralja (Turnian­ska Podhradie) irányában eltűnt... Fél óra sem telt bele, elözönlötték a községet a felszabadító, vörös csilla­gos katonák. A felszabadulás első boldog perceit élték a jánokiak, amikor a lóháton ülő századoslány életét fasiszta golyó oltotta ki. Neve örökre beíródott azok végtelen sorába, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták — szabadságun­kért. Vasárnap volt, de harangozás he­lyett már a községen áthaladó vörös csillagosok fegyverei nógatták gyor­sabb futásra a németeket. Bosszúból a németek felrobbantották a Kanyap­­ta hídját. Elmúlt 11 óra s Jánok vég­leg felszabadult. I. I. PECSKÄR VISSZAEMLÉKEZÉSE A kassa-vidékl (Košice-vidiek) járás felszabadítása egy-egy jelentősebb mozzanatára a felszabadító harcokban résztvevő I. I. Pecskár így emlékezett vissza: „Jánok felszabadítása után kemény harcok bontakoztak ki, Bodolló (Bu­­dulov) és Jánok között. Készültünk a nagy tavaszi támadásra; éjjel álláso-Ä jánoki emlékmű (Ladislav Deneš fotólf kat építettünk, ástuk a futóárkokat, közelebb hoztuk az aknavetőket, ka­­tyusákat, harckocsijainkat. A németek hadállása Bodolló alatt volt. Szörnyű harcok kezdődtek. Minden méternyi földért vérrel fizettünk. A németek­nek nagyon jó helyen volt a megfi­gyelőállásuk, ahonnan katonáink min­den megmozdulását észlelték, majd telefonon, rádión jelentették az övéik­nek. Az itteni harcokban 50 szovjet és 90 német katona esett el. Azt is el kell mondanom, hogy a mostani fo­gyasztási szövetkezet udvarán Csizs­­már lakosuk hívta fel a figyelmün­ket egy pincére, ahol 30 német fasisz­ta rejtőzött. Ezek, adott pillanatban hátbatámadhattak volna minket. Harc­kocsimmal előbbre jöttem, célba véve a pincét,.. Sikerült őket ártalmat­lanná tennünk...“ A PARTIZÁNOK szöhoz jutnak A felszabadító szovjet hadsereg ka­tonái és a közben hozzájuk csatlako­zó partizánok hősiesen hácoltak já­rásunk területén, sok bosszúságot okozva a német fasisztáknak. Például 44 szeptemberének egy éjjelén Kas­­sahámor (Košice Hámre) és Opátka között, az erdőbe repülőgépből le­ereszkedtek az ejtőernyős szovjet partizánok, Szagytlenkoval, a legen­dáshírű parancsnokukkal. Csak hosz­­szas keresgélés után találtak egymás­ra a hajnali szürkületben. A tábor-A dargöi szabadság-emlékmű nok-parancsnok el Is tévedt, csupán reggel talált rá bajtársaira, köztük Zinajda Titovára, a feleségére, aki több mint három örán át küszködött ejtőernyőjével a fák tetején. Végre, sikerült földet érnie, s célba ért. Ha­sonlóképp járt Alekszandr Marcsenko, Vlagyimir Kotvieckij, Fedor Csugyivov és mások. A szovjet partizáncsoportok vasúti hidakat röpítettek a levegőbe, meg­támadtak német katonai alakulato­kat, hadiraktárakát, s elkapdosták a csendőrállomások tevékeny tagjait. Járásunkban például 10 napra meg­bénították a vasúti forgalmat, a Družstevná prl Hornáde-1 vasúti híd felrobbantásával, szétverték a néme­tek egy alakulatát, s kiszabadítottak 16 szovjet foglyot. A SZABADSÁG kapuja Az újkori, történelem könyvébe aranybetűkkel íródott be Dargov — szabadságunk kapuja —, ‘mely véres csaták színhelye volt. A dargói hágó nehezen megközelíthető volt az elő­renyomuló szovjet katonák számára. — Erdős, hegyes terep ez, járhatat­lan utakkal. Hét heti kemény harcba került, míg az ellenség jól kiépített dargói hadállásait elfoglalhatták a szovjet katonák ezret. Végre 1945. január 17-én, a dicső ha dltettek után megtört az ellenség ellenállása. Pél­dául Illarion Grigorjevics Merkulov őrmester, egy géppisztolyos szakasz parancsnoka egyedül 32 fasisztát tett ártalmatlanná, a harcok sprán. Iván Antonovics Najgyenov hadnagy raját hatszor egymásután támadta az ellen­ség 150 katonája, de ők a támadást mindannyiszor viszaverték. J. M. Dol­­ganicsev katona a gyalogság előtt haladva, mintegy 300 aknát hatásta­lanított, golyószórőtűz közepette. El­esett, de nyomában előretörtek a töb­biek. A dargói hegységben 20 ezer szov­jet katona és partizán áldozta életét, szabadságunkért. Erre emlékeztet minket a dargói emlékmű és a rózsá­kért. ¥¥¥ Végezetül annyit: hazánk felszaba­dító harcai következtében mintegy 140 ezer, ám a Balti-tengertől a* Föld­közi-tengerig megtett 2 ezer kilomé­teres úton a népek felszabadításáért vívott harcokban 20 millió szovjet ember áldozta életét. A szovjet nép ezért küzd ma Is rendületlenül a vi­lág haladó erőivel vállvetve a világ­­katasztrófa megelőzéséért. Ehhez a táborhoz tartozunk mi Is: a becsüle­tesen végzett mindennapi munkánk­kal építjük szocialista hazánkat, s Is­­tápoljuk a csehszlovák—szovjet ba­rátságot. Iván Sándor Küzdelmes életút — Bizony, nem vagyok már fiatal. Az idő múlását a csontjaimban érzem. Tengernyi szenvedésen, nélkülözésen mentem keresztül... Tizennégyen vol­tunk testvérek. A kondás fiait lenéz­te mindenki. A kutyát jobban becsül­ték, mint minket. Túrt (Túrovce) szü­letésű vagyok. Nagyon korán cseléd­sorsra julottam. Nagyfaluba (VeTká Ves nad Ipľomj költöztünk; apámat ide hívták községi kanásznak. Ёп meg mindenesnek szegődtem egy nagygazdához, ahol —■ házépítés lé­vén — megállásom nem volt kora reggeltől napestig. S mi volt a fizet­ségem? Egy Öltözet ruha, meg egy pár bakancs. Egész évre. Mivel otthon sok volt az éhes száf, nem válogathattam. — Teltek-múltak a hónapok, az évek s én még mindig idegen kosz­ton éltem. Nem jól van ez így! Elé­geltem meg a szolgasorsot. Pestre mentem, építkezésre dolgozat. Szom­bat délutánonként utaztam haza, va­sárnap este felé meg vissza, Pestre. Bérházak tömegét építettük fel az ir­datlan nagyvárosban. A számra sosem tettem lakatot. Ha valami fájt, bán­tott, nem tetszett, hát kerek-perec kimondtam. Nagyszámnak, „kis vörös­nek" csúfoltak a mester urak. 1942- ben németországi munkatáborba akar­tak hurcolni a nyilasok, de útközben megszöktem. Sokat bújkáltam, míg végre haza mertem térni. Amikor apám meglátott, elibém szaladt, s a nyakamba borult, sírt, akár a kisgye­rek. Hogyne, hiszen otthon már ha­lottnak hittek...! — El kell mondanom azt is, hogy sokáig nem tudtam vetett ágyban, dunyhák közt aludni. A rozzant viskó kemény lócája volt a nyoszolyám, pokróc a takaróm. Aztán, a nagy vi­lágégést követően Besztercebányára (Banská Bystrica] mentem. Immáron tanulni... befejezni a kőműves-szak­iskolát. Míg távol voltam, közben apá­­mék Ipolybalogra (Balog nad Ipľom) költöztek. Tanulmányaimat befejezve, mesterlevelet kaptam. A magam ura lettem. Bebarangoltam szinte egész Szlovákiát. Szükség volt a mesterem­berre, egész házerdők nőttek a há­ború romjai helyén. — Megnősültem 1947-ben. Beszter­cebányán ismerkedtem meg a selcei születésű Aniökávál. Balogra, a Ko­vács-part alatti kanászházba vittem az új menyecskét. Hová is mehettünk volna? Segítenem kellett a családot. De boldog napokat töltöttünk el ab-1 ban a viskóban ... I Eleinte feleségem nem értette a magyar szót, idegen volt neki a környezet, a vidék, de az­tán megszokta. S megtanult magya­­rül. Nekem munka, kereseti lehetőség után kellett néznem. Jöttek a gyere­kek, akikkel a feleségem foglalko­­zott. Magyar Iskolába járattuk őket. — 1948-ban léptem a kommunista párt soraiba. Hnb-titkárként ott bá-< báskodtam az ipolyvarból (Vŕbová), a múlyadi (Mulka) és leszenyei (Le­­senice) szövetkezet megalakításánál. Voltam szövetkezeti elnök, járást CSlSZ-titkár. Sokat tartózkodtam tá­vol, három gyermekem alig ismert rám. A rengeteg utazgatás, az izga­lom kikezdte a szervezetemet. A sok lótás-futás eredménye tátrai gyógyke­zelés lett. — Ipolybalogon ts voltam hnb-tit­­kár, segítettem a szövetkezet alakítá­sában. Emiatt orroltak ts rám mód­­felén a baloglak. A gyógykezelést kö­vetően traktorosnak álltam, de nem bírtam sokáig... 1960-tól újfent a nemzett bizottság titkára lettem.' Az­tán meg gyalogmunkás, állatgondozó a közös gazdaságban. — Tanult szakmámnak mindössze négy esztendeje hódolok. Igaz, roko­noknak, ismerősöknek el-eljártam se­gíteni hamarabb is a házépítéshez. Ám a kőművesek „kinéztek“ a soraik­ból, mert kevesebb bért kértem, mint ők. Akadt olyan „kolléga“, aki nyíl­tan megmondta: „Rontod a boltunkat, kérj több fizetséget, vagy ne lábat­­lankodf köztünk további“ ... Evekig az ipolybalogt önkéntes rendőrök pa­rancsnoka voltam. Ugyancsak becsü­lettel elláttam a tűzoltóparancsnoki tisztséget ts. A labdarúgást is naqyon szerettem. — Saját magam építette házban la­kom. Az egyik tőszomszédom: Marika lányom a • családfával. Takaros porta. At-át ruccanok hozzájuk. Az unokák a nyakamba ugranak: „Nagypapa, de jó, hogy átjöttél!" — csacsogják. Hát kell ettől nagyobb öröm, boldog­ság...? — A kitüntetéseim? Hátha nagyon ragaszkodik hozzá, mutatok néhányat, A legfrissebb: A szocializmusért vég­zett áldozatkész munkáért állami ki­tüntetés. Mostanában sokat beteges­kedem, több műtéten is átestem már. Három gyermekem, nyolc unokám van. Az ölembe kuporodnak, látom nevetős arcukat. Ilyenkor, ha rövid időre is, elfelejtem a sok nélkülözést, a küzdelmeket. Áthat az a tudat: nem éltem, nem gürcöltem hiába. S me­legség árad szét a szívem táján ... 1 Elmondta Cservenák István, tpoly­balogt lakos. Lejegyezte: Zolczer László „Örömet a családban lelek...!“ (A szerző felvétele) A mezőgazdasági termelés növe­lésének igényes feladatai, el­sősorban a tudományos-mű­szaki haladás vívmányainak gyakor­lati érvényesítése egyre nagyobb igé­nyeket támasztanak az irányítással és a dolgozók képzettségével szem­ben. E kérdések megoldása nemcsak szövetkezetünkben, hanem az egész rimaszombati járásban is nagyon bo­nyolult. Járásunkban a legnagyobb a cigány származásúak részaránya, akik a me­zőgazdaságban az állandó dolgozók 17 százalékát képezik. Szövetkeze­tünkben még szembetűnőbb ez a probléma, hiszen a 700 állandó dol­gozónak a 43 százaléka (320) cigány származású. A munkásfoglalkozásűak képzettsé­gének színvonala járási szinten 30, szövetkezetünkben pedig csak 2p,4 százalékos. Ez elsősorban annak a következménye, hogy a cigány szár­mazásúak felének van meg csak az alapműveltsége. A jelenlegi tanévben ezért a középfokú mezőgazdasági szaktanintézet tanulóinak .21 százalé­kát alkotják a cigány származásáak. Nézetünk szerint nem megoldott a cigány származásúak szakmai neve­lése, főleg mezőgazdasági szakon, ezért nem tudják megszerezni a szak­munkásbizonyítványt, a járművezetői egyes tömeg- és társadalmi szerveze­tekről is. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy ilyen esetekben módosítani kel­lene a stabilizációs jogszabályokat. A már említett kedvezőtlen termő­helyi és személyi adottságok, szociá­lis és képzettségi színvonal ellenére szövetkezetünkben az eddigiek folya­mán sikerült teljesíteni a 7. ötéves tervidőszak időarányos feladatait. A CSKP Központi Bizottsága 11. és az SZLKP Központi Bizottsága ezt kö­vető ülésének határozata értelmében tovább elemezzük azokat a problémá­kat, amelyek gátolják a még jobb eredmények elérését. Az 1985. évi igényes feladatok teljesítése érdeké­ben már most sokat teszünk a mező­­gazdasági üzemekben, főleg ami a mezőgazdasági termelés jntenzifikálá­­sának és hatékonyságának növelését illeti. Továbbra is igényesek a szo­ciális vonatkozású feladataink és mindent elkövetünk a szakmai-politi­kai tudásszint további emelése cél­jából. Az említett problémák megoldásá­hoz a Szövetkezeti Földművesek Szö­vetsége is hozzájárulhat. Meggyőző­désem, hogy az emberekkel való munkának a jövőben még nagyobb figyelmet szentelünk, mint eddig, mert csak ezáltal teljesíthetjük az egyre igényesebb feladatainkat. r é« más jogosítványt. Ezenkívül ez a képezi. Az állandósítás erkölcsi és tétlenül jobb előfeltételeket kell te­szek nincs besorolva az elsőbbséget anyagi formája megnyilvánul szövet- remteni, mert a jelenleg érvényes élvezők csoportjába és nem megöl- kezelünk gazdasági eredményeiben előírások értelmében a városban vagy dott a tandíj finanszírozása. További is. Ennek ellenére ezt a feladatunkat székhelyközségben sokkal könnyebb probléma, hogy a mezőgazdasági üze- még nem tekintjük megoldottnak, lakást építeni, mint a járási székhely­inek és a tanulók nem köthetnek ezért a jövőben továbbra - is nagy tői távoleső községben, főleg azért, egyezményt és a kétéves tanulás után gondot fordítunk ennek a kérdés- hogy valaki a mezőgazdaságban dol­­befejeződik a tankötelezettség. csoportnak a megoldására.. gozhasson. Ezért javaslom, hogy űjra A tagság fiatalításának, a képzett- Járásunkban nagy problémát jelent értékeljük át az üzemi lakásépítés AZ EFSZ-EK X. ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁNAK VITÁJÁBÓL juhasz István agrármérnök, a rimaszécsi (rimavskä seCj új világ efsz elnöke ségi arány javításának és a dolgozók létszáma állandósításának keretében intézkedéseket tettünk és teszünk, főleg a dolgozókról való komplex gondoskodás vonatkozásában. A 60 férőhelyes szövetkezeti óvodánkat 1982 óta üzemeltetjük, és létesítünk egy mikrobölcsödét tíz gyermek ré­szére. Az egyéni lakásépítéshez nagy anyagi és pénzügyi támogatást nyúj­tunk. Jelenleg 48 szövetkezeti laká­sunk van. A fiatalok megtartása ér­dekében alakítottunk egy 30 tagú ze­nekart és saját sportszervezetünk van. E konkrét intézkedésekkel elősegí­tettük a dolgozók állandósítását és javult a korösszetételük. Ma 450 dol­gozónk 40 évnél fiatalabb, ami az állandó dolgozóknak a 85 százalékát a főiskolai végzettségűek megnyerése és állandósítása. Míg a közép-szlová­kiai kerületben 1000 dolgozóra szá­mítva 25 főiskolai végzettségű szak­ember jut, addig járásunkban csak 21, de vannak olyan mezőgazdasági üzemek is, melyekben mindössze egy-két főiskolai végzettségű szak­ember dolgozik. Szerintünk a problémát az okozza, hogy feltételeink között a műszaki­gazdasági dolgozóknak az egyes mun­kák szervezése és irányítása során sokkal nagyobb igyekezetét keli kifej-' teniük, mint másutt, már csak az em­lített kedvezőtlen képzettségi színvo­nalból és termőhelyi adottságokból eredően is. A szövetkezeti lakásépítéshez fel­lehetőségeit, rendelkezéseit. А МЁМ intézkedései nem teszik le­hetővé, hogy a nehéz és bonyolult termőhelyi adottságok között és a tá­voleső üzemegységekben hozzájárul­junk a szövetkezeti lakások lakbéré­nek finanszírozásához. A megállapí­tott kritériumok ugyanis nem veszik figyelembe a mezőgazdasági üzemek problémáit, sajátos feltételeit. Néhány községben, főleg a járás északi részében egyre csökken a la­kosság száma, s ott főleg idősebb emberek laknak. Ennek következtében felszámolták az általános iskolákat és hiányzanak azok a feltételek, ame­lyek elősegítenék a fiatalok megnye­rését, fokozatosan megszűnik a kultu­rális élet, я ugyanez mondható el az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom