Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-18 / 20. szám

HASZNÁLJUK KI A NEM HAGYOMÁNYOS TAKARMÁNYFORRÁSOKAT Tegyük gazdaságosabbá a nyúltenyésztést Napjainkban a nyulak táplá­lása és takarmányozása nagyon eltérő, minősége mindenekelőtt a tenyésztők lehetőségeitől, il­letve a rendelkezésre álló for­­rásoktfil függ. Az olyan — ke­vésbé értékes — takarmányfé­leségek kihasználásának kérdé­sét, mint amilyenek például a gyomok, a konyhai és a kerti hulladékok, szélesebb összefüg­gésekben kell vizsgálnunk. És persze tudatosítani kell, hogy ezeknek a takarmányféleségek­nek az előfordulása eléggé vál­tozékony, többnyire idényjelle­gű, arról nem is beszélve, hogy a beltartalmi értékük sem min­dig azonos. Közülük némelyik­ben megközelítően hasonló mennyiségű táplálóanyag talál­ható, mint a termesztett takar­mánynövényekben (pl. szulák, keserűfű, fekete nadálytő, gyer­mekláncfű, tarackbúza, csalán), de a gyomok többsége csak el­enyésző mennyiségű tápanyagot nyújt a szervezetnek. Az elmon­dottakból következik, hogy ki­zárólag gyomok etetésével nem biztosíthatunk nyulaink részére annyi hasznos tápanyagot, a­­mennyi a kedvező fejlődéshez és növekedéshez, az anyák ki­elégítő vemhesüléséhez és tej­termeléséhez feltétlenül szük­séges. A gyomok némelyike (pl. a folyondár szulák, a kicsiny gombvirág), továbbá némely zöldségnövények (a gyökérzöld­ségek, valamint a fejet nevelő zöldségfélék levelei) nagy víz­tartalommal jeleskednek. Egy­oldalú adagolásuk kedvezőtle­nül befolyásolná az emésztést, az állatok táplálkozását és egészségi állapotát. A gyomnövények takarmány­értékét a változó béltartalom (víz, szárazanyag, rosttartalom, nitrogénes és ásványi anyagok) ismeretében és figyelembevéte­lével kell meghatározni. Ha sze­retnénk kielégíteni a nyulak szervezetének igényeit, de köz­ben a hasznosítható gyomokat és a kerti, illetve konyhai hul­ladékokat is szeretnénk kihasz­nálni, akkor ezeket a nem hagyományos takarmányokat olyan takarmányféleségekkel e­nyúl a rendelkezésére álló takarmányféleségekböl mindig annyit és olyan választékban fogyaszt, hogy szervezetének Igénye szerinti mennyiségű ros­tot vegyen fel, ami a szabályos emésztés alapfeltétele. Éppen ezért elég időnként nagyobb gyütt kell adagolnunk, amelyek célszerűen kiegészítik az elő­forduló hiányosságokat. Ilyen univerzális és kiegyensúlyozott értékű takarmány a széna vagy mondjuk a zabszalma. Ezeknek igen fontos szerep jut a nyu­lak takarmányozásában. Segíte­nek a napi adag tápanyag-, szá­razanyag-, rost- és ásványi­­anyag-tartalmának szinten tar­tásában. Gyomok és hulladékok adagolásakor Roboran készít­ményt is kell adni a nyulak­­nak. A takarmányozási techniká­ban abból indulunk ki, hogy a mennyiségű szénát vagy szal­mát tenni a szénarácsba, hogy az állatok tetszés szerinti idő­ben és mennyiségben fogyaszt­hassanak belőle. Széna vagy zabszalma helyett a hüvelyesek (bab, borsó) szalmája is meg­teszi. Ha nincs szénánk, az adag összetételének módosítására za­bot is használhatunk. Az álla­tok szervezetének fokozott meg­terhelése idején más szemessel kevert zabot, száraz kenyeret, péksüteményt. Itatásra víz he­lyet aludttejet vagy Roboran ké­szítménnyel dúsított, forralt te­jet adhatunk. A tenyészidőben a növekvő tenyészsüldőknek az 1. táblázat szerinti mennyiségben adagol­hatunk gyomnövényeket és konyhai hulladékokat. Szénát, illetve szalmát korlátlan meny­­nyiségben kell juttatni az álla­toknak, úgyis csak annyit fog­nak fogyasztani, amennyire feltétlenül szükségük van. Ä zárójelben feltüntetett mennyi­ség csupán irányadó, a valós szénafogyasztás mindig a jutta­tott egyéb növények (gyomok, zöldségfélék) tényleges rost­tartalmának megfelelően ala­kul. A vágási céllal nevelt sül­dőknél rendszeresen váltsuk az etetésre kiválasztott lédús és kevesebb vizet tartalmazó gyomnövényeket, kapásokat és zöldségféléket. Az ételmaradé­kokat gabonadarával vagy szá­raz kenyérből, illetve péksüte­ményből készült morzsával be­sűrítve lehet legjobban kihasz­nálni. Ivóvíz helyett a tenyész­süldőknek is meg a hizlalást céllal nevelt nyulaknak is aludttejet vagy forralt tejet ad­hatunk. Az anyanyulakat a tenyész­időben a 2. táblázat szerint lehet takarékosan takarmányoz­­ni. A szoptatás 21. napjától kezdve a zab, illetve a besűrí­tett ételmaradékok, meg a szá­raz kenyér napi adagját foko­zatosan növelni kell úgy, hogy egyhónapos korban 50, válasz­táskor pedig 70 gramm jusson egy növendékre. A táblázatban szereplő ada­tok azokra a nyűlfajtákra vo­natkoznak, amelyek felnőtt kor­ban 4—5 kg élő tömeget érnek el. Az ennél kisebb testű fajták főleg tömegtakarmányokból a­­rányosan kevesebbet igényel­nek. (Chovateľ 85/4)' i. tAbi.Azat A napi adag összetevői Széna, hüvelyes- vagy zab­­szalma Kevésbé lédús gyomok Zab, száraz kenyér, péksü­temény, ételmaradékok Roboran Az állatok kora hónapban 1,5—2 3—4 4 fölött Napi takarmányadag db/g-ban (50) (50) (50) 200 250 300 70 150 100 a használati utasítás szerint 2. TÄBLÄZAT A napi adag összetevői Hüvelyes- vagy zabszalma Széna Gyomok, zöldségfélék szára és lombja Besűrített ételmaradék Zab, kenyér, péksütemény (szárított) Roboran Állatcsoportok üres vemhes szoptatós Napi takarmányadag db/gban 100 — — — 100 100 400 300 400 — 50 100 — 50 150 szükség szerinti mennyiségben Az egyén és Fegyverneken (Zbrojníky), több-kevesebb készülődés és la­tolgatás után, 1978-ban tömö­rültek alapszervezetbe a kér­­tészkedést kedvelők. Az alapító gyűlésen egybegyűltek közül harmincötén szavaztak a szer­vezett és tervszerű tevékenység mellett. Hogy helyesen döntöttek, azt mi sem bizonyítja jobban mint az a tény, hogy a mintegy hét­száz lakosú községben ma het­vennyolc taggal működik a Szlovákiai Kertészkedők Szö­vetségének alapszervezete. A nagy lelkesedéssel dolgozó kö­zösség élén elnökként tapasz­talt szakember, a helybeli szö­vetkezet ma már nyugalmazott, de hosszú éveken át messzi tá­jakon is ismert és emlegetett főkertésze áll — Duba János. — A kertészeti mozgalom megszervezése nálunk nem ke­rült különösebb erőfeszítésbe, hiszen tulajdonképpen csak a múltat kellett leporolgatni, a már-már feledésbe merülő ha­gyományt kellett feleleveníteni — mondotta egyebek között Duba elvtárs, akivel amolyan tanácsadói minőségben, leg­utóbb is a szövetkezet kerté­szeti központ fában találkoztunk. — Ritkán szólunk felőle, így a mai fiatalok talán nem Is tud­ják, hogy a falujuk egykor hí­res zöldségtermesztő település volt. Igaz, jobbára csak papri­kát termeltünk, de nem számí­tott ritkaságnak, hogy egy-egy alkalommal harminc vagy negy­ven megpakolt szekér indult a városi piacokra. — Gondolom, most Is a pap­rikát választották, hiszen így lenne teljes a hagyomány fel­elevenítésére tett igyekezetről alkotott kép. — Valóban paprikatermesz­téssel kezdtük, de most csemege helyett fűszerpaprikával foglal­koztunk. Azután meg az Orosz­kai (Pohronský Ruskovj Kon­zervgyárral léptünk partneri kapcsolatba. A megkötött szer­ződések értelmében évente mintegy fél millió korona ér­tékben termeltünk különféle zöldséget — főleg eltenni való uborkát, zöldbabot, vöröshagy­mát, néha cserosznyepaprikát — a konzervgyárnak. — Közvetlen piaci ellátást szolgáló zöldségféléket nem ts termelnek? — Idén már fogunk, de ed­dig ilyesmire nem volt szerző­désünk. őszintén szólva, nem is nagyon erőltettük a dolgot, hiszen a haftatás nálunk nem tört be a háztájiba, mert a mi tagjaink a gyümölcsöt meg a szőlőt Is szeretik, a kertek pe­dig nem valami terebélyesek. Arról nem is beszélve, hogy a Jednota Fogyasztási Szövetke­zetnek már évek óta van jel­vásárló központja a faluban, így a mézen, a gyümölcsön és a csemegeszőlőn kívül a fölös zöldségtermést is nagyobb gond nélkül értékesíteni tudtuk. Per-3sze, csak alkalomszerűen, mert szerződés nem biztosította a termelőt, tehát komolyabb prí­a köz [avara mőrzöldség-árutermelési szán­dék megvalósítására nem kínál­kozott lehetőség. — De mint mondta, idén már adott a lehetőség a kezdemé­nyezésre. Élnek-e vele az em­berek? — Attól eltekintve, hogy első ízben sikerült a Zelenina nem­zeti vállalattal szerződést köt­nünk, és ilyen vonatkozásban első alkalommal tudunk szava­tolt értékesítési lehetőséget kí­nálni tagjainknak, a partner kérésének minden tekintetben eleget tettünk. Persze, egyelőre csak papíron, de nálunk úgy szokás, hogy teljesítjük is, amit megígérünk. Konkrétan fejes sa­láta, zöldhagyma, salátauborka, csemegepaprika, paradicsom és fokhagyma termelésre vállal­koztunk. Akárcsak másokkal, velünk is ujjat húzott az időjá­rás, de mi nem adjuk jel a küz­delmet. — Tehát a fűszerpaprikától szép lassan mégiscsak eljutot­tak a régi slágerhez, a cseme­gepaprikához. Ez erősítheti a mozgalmat? — Erősítheti, feltéve, hogy a partner is megtartja , amit a szerződésben vállalt és rugal­masan átveszi tőlünk az árut. Egyébként az új kapcsolat ko­rántsem jelenti azt, hogy most már felhagytunk a fűszerpapri­kával. Sőtl Még éticsigát is gyűjtünk a fednotának, akár­csak a korábbi években. — A szövetség alapszerveze­tei rendszerint hatékony segít­séget nyújtanak tagjaiknak a mindennapi munkához. Itt mi­lyen konkrét segítségről lehet beszélni? — Amíg a partnerektől mél­tányos részesedést kaptunk a forgalomból, addig mi is haté­konyabban segíthettük a tag­jainkat, és néha a termelőkedv élesztgetését, a szakmai hozzá­értés gazdagítását szolgáló ta­nulmányutak és kiállítási láto­gatások szervezésére is gondol­hattunk. Sőt! Az alapszervezet évente kedvezményes áron jut­tatott vetőmagot a tagjainak. Most, hogy ezt a juttatást meg­vonták az alapszervezet éktől, és a partnerek inkább átvállalták a megbízott termény felvásárlók jutalmazását, ilyen segítséget már nem nyújthatunk tagjaink­nak, és kislraktort sem vehe­tünk egyéni hozzájárulás nél­kül. Viszont a téli időszakban ezentúl is tartunk majd szak­előadásokat, és az összesített Igényeknek megfelelően az el­következő időszakban is rend­szeresen megrendeljük és meg­hozatjuk tagjainknak a kedvte­lésükhöz, illetve az önként vál­lalt termelési és értékesítési kötelezettségek teljesítéséhez nélkülözhetetlen ültetőanyagoi, műtrágyát, tőzeget stb. Vagyis" továbbra is azon leszünk, hogy községünk szervezett kertész­­kedől példásan kihasználják a házikertek formájában rendel­kezésükre álló hat és fél hek­táros földterületet, saját boldo­gulásukra és a köz javára. KÄDEK GABOR Duba János, a kertészeti alapszervezet elnöke A szerző felvétele Ültetőfa távtartóval Ha egymástól azonos távol­ságra akarjuk ültetni a palán­tákat, számukra egyszerű esz­közzel készíthetünk mélyedé­seket a fel ásott talajba. Az ültetőfa (alkatrészei az ábrán láthatók) fafogantyúja (A) 300X40X40 mm-es faha­sáb. Alakját faragással, esetleg esztergálással alakítsuk ki. A közepébe fúrjunk 20 mm átmé­rőjű zsákfnratot a szerszám rúdjának végén levő csap szá­mára. A 750 mm hosszú és 30 mm átmérőjű rúd (B) másik végén a csap ugyancsak 20 mm átmérőjű. Erre kerül a föidiyu­­kasztó kúpos tüske. A henge­res és kúpos részből állő, fa anyagú tüske (C) 60 mm átmé­rőjű és 160 mm hosszú. Az ül­tetőfa rúdjára (a lyukasztótüs­ke fölé) szerelt 370X60X10 mm-es távtartó, lécdarab (D) se­gítségévei a növények egymás­tól mindig azonos távolságra üitethetők. A távtartó iée kevésbé lesz sérülékeny, nem törik le olyan könnyen, ha egy trapéz alakú, 150X80X20 mm-es darabbal (E) merevítjük. Először a szerszám rúdját munkáljuk meg. Vastagsága a megadottól eltérő is lehet, ak­kor a fogantyú, illetve a lyu­kasztótüske csapjait, a távtartó léc furatát a rúd átmérőjénél 10 mm-rel kisebbre válasszuk. A csajiokhoz kapcsolódó dara­bok furatai néhány tized milli­méterrel kisebbek legyenek a csapátmérőknél, hogy az illesz­tés szoros legyen. A távtartó léc rúddal ellen­tétes végét fúrjuk át. A furatba üssünk facsapot, vagy szerel­jünk bele egy anyáscsavart. Ä merevítő lécda-abot erősítsük a távtartóhoz, illetve a rúdhoz. A földlyukasztó tüskét két-há­­om facsavarral rögzítsük a távtartóhoz is. Kúpos végét, a­­mely a használat során a leg­inkább kopik, horganyzott le­mezzel boríthatjuk be. (Ezermester)'

Next

/
Oldalképek
Tartalom