Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-11 / 19. szám

1985. május 11. SZABAD FÖLDMŰVES TAVASZI KÖRŰTON GÖMÖRBEN » Mit mutat a határ...? Borús Időre ébredtek a sajógömö­­rlek (Gemer); ez azonban nem zavar­ta a szövetkezet dolgozóit. Megszok­ták, hogy ne figyeljenek rá a kelle­ténél Jobban, hiszen már sokszor bor­zolta az Idegeiket Az idei tavaszon például a mezőgazdasági munkát so­káig hátráltatta az esős idő, csak április első hetében folyhatott zavar­talanul a talajelőkészítés és a vetés. Szinte egy héten belül vetették el az árpát, a zabot, az őszi búzából 76 hektárnyit kellett kiszántani, 179 hek­táron pedig rávetéssel biztosítani az optimális növénysűrűséget. — Dolgozóinknak most nincs meg­szabott munkaidejűk. Ogy dolgoznak, ahogy a körülmények megengedik — mondotta CSERNOK István, a szövet-Dr. Lárincz Gyula és Ián Rusiiák mérnök az őszi báza biológiai leltározása közben kezet pártszervezetének elnöke. — Szerencsére a hosszabbított műszak fontosságáról ma már senkit sem kell meggyőzni. Dolgozóink alapvető érdeke az idei fő termés megalapo­zása. a gyors és a veszteségmentes betakarítás. A nagy teljesítményű gé­peken kommunisták ülnek, s a ter­melés Irányítóinak zöme Is párttag. A továbbiakban még közölte, hogy az Idén 210 hektáron termesztenek cukorrépát. Bosszankodott, hogy a 82—65 százalékos cslraképességü ve­tőmag ráadásul még csávázatlan Is volt. Demjén László, Murin Márton, Szo­pó Lajos és Elek Károly a négy Sko­da 180-as erőgéppel a kukorica mag­ágyát készíti elő. A termelési rend­­zer tagjai, 300 hektárral. Ottjártunk­­kor 24 hektáron még kiültetésre várt a dohánypalánta. Az ételt a mezőre szállítják. A dol­gozók teljesítményét naponta értéke­lik, s egy-egy munkafolyamat befe­jeztével fizetik az érdem szerinti pénzjutalmat. A „Škodások“: Sebük Barna, Mada­rász János, Arany János és Dávid La­jos permetezőgépekkel a kukorica ta­lajába juttatták a növényvédő szert. A 700 hektáros,terület [felén silóku­koricát teremsztenek) — példásan elmunkálva — a vetőgépekre várt. Kasza alá nőtt az őszi keverék, ezzel indítják be a zöld futószalagot. A gép­javítók közül Katona Tibor, Mada­rász Lajos és Duben István tartott készültségi szolgálatot. A felsorolt munkafolyamatokkal párhuzamosan a gabonafélék gyom­irtására és az évelő takarmányok (360 ha) első kaszálatára készülőd­tek. A simonyi (Simonovce) szövetkezet földjein Is teljes a nagyüzem. A nö­vénytermesztési és a gép-csoportok összehangolt tevékenységének kö­szönhetően idejében földbe került a tavaszi árpa, s napi 25 hektáros tel­jesítménnyel a cukorrépa; František Kaločai és Miroslav Klíma traktoro­sok közreműködésével. A takarmány­borsó 80 hektáron már csírát bontott, azazhogy sorol. Erőteljes fejlődésnek indult a lucerna és a lóhere. Meg­kezdték az őszi vetésű takarmány­­keverékek kaszálását. Egy speciális csoport — Zajac István és Ondrej Ga­­iík vezetésével — végzi a növényvé­delmi munkát. — Nagy teljesítményű gépeink, szin­te kivétel nélkül, nyújtott műszak­ban üzemelnek... — tájékoztatott Pelle István mérnök, az efsz főgépé­sze. — Javltócsoportunk géphibáso­­dás esetén éjjel is dolgozik. Ügyelünk az erőgépek vonóerejének maximális hasznosítására. Készülődünk a takar­mánybegyűjtésre. Sajnos, a kilenc NTVS-4 felszedőkocsiból, alkatrész hí­ján, öt még nem üzemképes. A mezei trágyatelepek gondozására beállított DT—75N típusjelű lánctalpas traktor pedig motorhiba miatt vesztegel... Aztán gondot okoz a Zetor-8011 és a Zetor-12045-ös erőgépek hátsó kere­keire a külső gumi beszerzése; emiatt egy traktorunk üzemképtelen. De ezért nem kesergünk, keressük a probléma megoldásának útját. A rimaszombati (Rimavská Sobota) Járás legnagyobb mezőgazdasági üze­mében — a Bátkai Állami Gazdaság­ban — a 82 traktor közül hat К-700-as üzemel váltott műszakban. Három vetőgéppel juttatták a földbe a meg­tisztított, gyönge minőségű répavető­­magot. A kukoricaföldeken talajvíz késlel­tette a magágykészítést, s égető prob­lémaként Jelentkezett a vetőgéphiány, amit a magyarországi baráti termelő­­szövetkezetek segítségével hidalnak át. Ebben a gazdaságban is megkezdő­dött a takarmánybegyűjtés a Bódi, a Nagyút és a Bedécsház dűlőkön. Lo­vasfogatokkal szállítják a zsenge zöldtakarmányt az istállókhoz. Ján Svoreň a főút mentén Burex és Dual keveréket permetezett a cu­korrépa talajába. Németh Jenő és Berki Tibor gondoskodott a növéhy­­védő szerek helyes arányú és szak­szerű keveréséről. Tavaszi körutam utolsó állomása a Rozsnyói (Rožňava) Állami Gazda­ság Jólész (Jovice) melletti táblája. Négy erőgép tűnik fel a ragacsos föl­dön, de ezekből csupán egy „mozog“, Emődi Józseffel a kormánya mögött. Keskeny tárcsával bolyong az alta­­lajlazítókkal felárkolt terepen. A két lánctalpas áll. Emődi János szerint — aki egy DT-75-ös után akasztott, öt­részes könnyűboronával egyengeti a talajt — az „óriásdörgők“ vezetői már délután kettőkor hazamentek. Állító­lag a Rozsnyói Gép- és Traktorállo­más alkalmazottai. Náluk eddig tart a munkaidő? ... Véleményem: az ilyen nagy teljesít­ményű gépek vonóerejét, hatékonyab­ban is kihasználhatnák, mintsem egy keskeny tárcsát és egy könnyűboro­nát húzatnak (idő és pénzpazarlóan). ♦ * ♦ Tavaszi határjáró körútam legfon­tosabb tapasztalatai: a dolgozók meg­értik a jó minőségű munka fontossá­gát, a Jól előkészített’ gépek pedig bírják a Jelentős igénybevételt. A legtöbb gazdaságban gondoskodtak a dolgozók mezőn való étkezéséről, a­­mf az emberbecsülő szándékon túl teljesítménynövelő megoldás is. Jó a dolgozók közérzete, hangulata. Vezetőik, szakembereik azon ügyköd­nek, hogy a kései kitavaszodásból eredő lemaradást minél előbb behoz­zák. Sopánkodás helyett a fegyelme­zett, hatékony dologvégzés van elő­térben. Ennek tanújelét adták a gö­­möri tájegység szorgalmas dolgozói, vezetői. KORCSMAROS LÄSZLÖ Jó ütemben halad a munka a lénárt­­falvai (Lenártovce) szövetkezetben is. Idejében és Jól előkészített vető­ágyba került az árpa, a lóbab, a ta­karmánykeverék és a konzervgyár részére termesztett zöldborsó. A kö­zös gazdaság hamvai határrészében két PNEUMOSEN vetógéppel Mázik Aladár és Asztalos Bála vetette a cu­korrépát. A „méregkeverők": Berki Tibor és Németh Jenő (A szerző felvételei) Táblaszéli beszélgetés A csendesen, de annál kitartóbban szemerkélő eső ellenére az ímelyi /Imeí) CSSZB Efsz határában gyom­irtó szerek és folyékony műtrágya közvetlen kijuttatására alkalmas, kor­szerű munkagépekkel felszerelt trak­torok köröztek, fáradhatatlanul „mér­ve“ a távolságot a terjedelmes tábla két vége között. — Egyéb tennivalónk már nemigen akad, így hát a kukorica részére ké­szítjük elő a magágyat — nyújtott kezet T yuko s Ferenc agrármérnök, a közös növénytermesztési főágazat­­vezetöje. — Elkésve éppen nem va­gyunk, hiszen még hideg a talaj, vet­ni nem lehet, de “amit ma megte­hetsz ... Ezen a homokon nem szá­mít, ha esik pár csepp eső, a gépek észre sem veszik, hát akkor meg mi­ért ne dolgoznánk. Hátha holnap el­indulhatnak a vetögépek és ledolgoz­hatunk néhány napot a hetekre rúgó hátrányból. — Csak ennyi kukoricájuk lesz? — kanyarintom körbe egy fejmozdulat­tal a gépek által félig bejárt földte­rületet. — Hová gondol, idén összesen há­romszázötven hektáron kell kukori­cát vetnünk. Nem beszélve a százhat­­vannégy hektár silókukoricáról. — Nem merném állítani, hogy ki­mondottan lelkesedik a feladatért. — Csodálja? Az én helyemben ma­gában sem ágaskodna a lelkesedéi. Elégedetlen vagyok a fajtaösszetétel­lel. Olyan hibrideket is kaptunk, a­­melyekkel eddig ilyen feltételek kö­zepette nem foglalkoztunk. Pedig idén törleszteni szeretnénk. Szemesekből négy év alatt majd nyolc százalékkal maradtunk adósok, és ezért főleg a kukorica felelős. Gabonafélékből 120 tonnát termeltünk terven felül, vi­szont kukoricából majdnem másfél ezer tonna a hiány.. Természetesen ilyen feltételek között is megtesszük, amit meg lehet tenni. Idén végre kap­tunk elég vegyszert, így talán vihet­jük valamire. — Miért nem csatlakoznak valame­lyik termelési rendszerhez? Akkor nem lenne gondjuk a fajtaösszetétel­re meg a szükséges vegyszerek bizto­sítására, és talán hozam dolgában is jobban állnának. , — Jelentkeztünk, de valahogy nem kerültünk be az iparszerű termelési rendszerbe. Egyelőre nem tudjuk, ér­demes-e bánkódnunk miatta, hiszen saját erőből is elértünk már 5,8 ton­nás kukortcahozamot. Persze jobb éveken, mint amilyen a tavalyi volt, amikor a 4,2 tonnás átlaggal is be kellett érnünk. Ha figyelembe vesz­­szük, hogy a szántónknak mintegy 30—35 százaléka homokföld, és néha éppen a homokba kerül a kukorica, akkor tulajdonképpen nincs is min bosszankodnunk. Nem mi tehetünk ró­la, hogy csapadékból is éppen tavaly hullott a legkevesebb. — A járáson úgy tájékoztattak, hogy cukorrépából is akad némi tör­leszteni valójuk. — Akad, de azt egy jobb átlag ese­tén idén feltétlenül letudjuk. Evekig kísérleteztünk az új, sokat magasz­talt eljárásokkal, de répánk csak az­óta van, amióta ismét sűrűbbre vetjük és kézzel egyeljük a növényzetet. Igaz, a két-háromnapi deréksajdító munkához való visszatérés nem éppen népszerű dolog, de így legalább van mit betakarítanunk. Tavaly például negyvenegy tonna fölötti répahoza­munk volt. Idén még húsvétvasárnap is dolgoztunk azért, hogy a mag jó­kor a földbe kerüljön. Bízunk benne, hogy nem volt hiábavaló az ünnep­napi szorgoskodás. — Ha már csak a kukorica vetése ban hátra, akkor szép látványt nyújt­hat a határ. — Embere válogatja, ugyanis a ha­tár egyik fele már szép zöld, a másik felében még csapadékra és sok-sok napfényre vár a mag. Az őszi vetések jól teleltek és a második fejtrágyázás óta is szépen fejlődnek. Az évelő ta­karmányokkal meg a szántóföldi lege­lőkkel sincsen különösebb baj. Vi­szont a gyümölcsfák meg a szőlőtő­kék alaposan megsínylették a szokat­lan hideget. A termőszőlőben mintegy 65 százalékos fagykárt állapítottunk meg. Tekintve, hogy a szőlészet éven­te négymillió korona bevételt nyújt, érzékeny veszteségről van szó, amit hirtelenjében konzervipari célra ter­mesztett csemegepaprikával szeret­nénk pótolni. Az alma fáink kevésbé károsodtak, tehát egy jó közepes ho­zamot joggal remélhetünk, viszont őszibarackból ezúttal nagyon szerény termésre van kilátás. Ami a zöldség­termesztést illeti, itt sem valami ró­zsás a helyzet. A fejes salátát, körül­belül háromhetes késéssel, március helyett csak áprilip derekán tudtuk kivágni, arról nem is beszélve, meny­nyivel költségesebb volt a hajtatás, mint ahogy terveztük. És a láncnak nincsen vége, hiszen a saláta miatt megkéstünk a paprikával, aminek újabb következményei lesznek. A sza­badföldi paprika, a paradicsom meg a dohány még javíthat valamit a helyzeten, de egyelőre csak remél­hetjük, hogy ezeknek a növényeknek kedvez majd az évjárat. (kádekj' Kezdeményezően, rugalmasan A NEMZETI FRONT VÁLASZTÁSI PROGRAMTERVE NYOMÁN A választópolgárok és a lakosság egyre nagyobb érdeklődést tanúsít képviselői, választott szervei tevékenysége iránt. Ezt tapasztalhattuk Nagykaposon (Veiké Kapušany) Is, ahol a vnb képviselői népgyűlésen számoltak be múlt évi munká­jukról. Szisxák Évától, a vnb titkárától érdeklődöm: ■ Milyen eredmények születtek a Nemzeti Front választási programterve negyedik évi feladatainak teljesítése során? — A korábbi évekhez viszonyítva képviselőink, a vnb appa­rátusa és a tisztségviselők kezdeményezőbbek voltak, nagyobb felelősségérzettel látták el küldetésüket. Tavalyi legnagyobb feladatunk a szlovák alapiskola ú) tantermeinek Z-akcióban való építése volt. Egymillió korona értékű társadalmi munká­val jelentősen elősegítettük az építés befejező szakaszához Ju­tást. Eddig a fürdőépltésre 700 ezer korona beruházási összeget fordítottunk. A Csepelyl városrész épülő lakótelepén megva lósult a vízvezeték- és csatornahálózat építése, az utak, jár­dák és gyermekjátszóterek alapozómunkái ugyancsak befeje­ződtek. További két utcában gázhálózat épült; a Komenský és a Petőfi utcákban sor került közel két kilométer hosszú víz­elvezető csatorna építésére. Az óvoda 30 férőhelyes bölcső­dével bővült. A vnb titkár azt is elmondotta, hogy a hőerőmű szaktanin­tézetének térségében 60 ágyas munkásszállót építettek, s a kompresszorállomás dolgozói 24 új lakást már bitokukba is vettek. Az új Vénusz lakótömbben 80 család talált otthonra. Felépült a Tolsztoj-lakótepeli gyógyszertár. Az idén a Gott­­wald utca 13 családi házának felvásárlásával és szanálásával ú) lakótelep épülhet. ■ Gond, sikertelenség azért előfordul...? — Örömmel töltenek el bennünket az eredmények, de azért gondjaink is vannak, például: nem sikerült előrelépnünk az „évtized építkezésén”. A Gottwald utcai szolgáltatóház és mozi építése sajnos stagnál. A gázvezeték-építés vonalán is van le­maradásunk. Mindmáig nem tudjuk kielégíteni az óvodai igé­nyeket. Ez idő szerint 115 ilyen kérvényt vettünk nyilvántar­tásba. A lakásellátás területén sem kisebbek a gondjaink: 121 állami lakás iránti igény még kielégítetlen. ■ A közrend, a városszépités és tisztántartás sem olyan, mint szeretnénk ... — Városunk számos polgára nehezen érti meg, hogy a meg­levőt védeni kell, nem pedig rombolni. Ehhez társadalmi ösz­­szefogásra és hatékonyabb nevelő munkára lenne szükség, mert a hatalmi szervek egyedül erre nem képesek. Gondolok itt elsősorban a lakásvédelemre és a tisztaság fenntartására. Persze, eredményeink ezen a téren már vannak, de nem az elvárásoknak megfelelően. ■ A szolgáltatás egyik legfájóbb pontja a kisvárosnak. — Ezzel egyetértek. E téma az ülések napirendjén szerepel. A legtöbb gondot a vízellátás okozza, különös tekintettel a meleg vízre, a hatodik, hetedik emeleten. A bolthálózati el­látásban nincsenek komoly hiányosságaink. ■ Városfejlesztés, városszépítés? — A lakosság többsége cselekvőén részt vállal a társadalmi közhasznú munkákból. Tavaly például az SZNF 40. évfordulója tiszteletére 2398 egyéni és 36 kollektív kötelezettséget vállal­tak, 8,7 millió korona értékben, amit teljesítettek is. Köszönet ezért a nemes cselekedetükért, s reméljük, hogy választópol­gáraink a hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére tett felajánlásaikat is példásan teljesítik. Kaszonyi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom