Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-11 / 19. szám
r________SZABAD FÖLDMŰVES 1985». május íít '■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■вввввввввавввавввавввввваааввввввввввавваввввввввавававваввававввввваввавваввваввввваваавввввввввваввваввавваавааяаававмвявавааав A rádiójáték műfaja Szlovákiában öt és fél évtizedes múltra tekinthet vissza; 1929-ben mutatták be ugyanis az első eredeti szlovák rádiójátékot, a Szoknyavadászt, amelynek szerzője egy fiatal kassai (Kosice) bemondó, Ján Jostiak volt. A műfaj attól kezdve „jelen van“ a szlovákiai művészeti életben, ám első igazi felvirágzása csak a hatvanas években következett be. A szerzők, rendezők és előadók — s természetesen a születő rádiójátékok — egyre növekvő száma ekkor tette indokolttá, hogy a műfajnak ünnepi fóruma szülessék. E célkitűzés jegyében rendezték meg 1969-ben az eredeti szlovák rádiójátékok 1. fesztiválját Tálén, amelyet ettől kezdve kétévenként követett a többi. A színhely már a második alkalommal Piešťany volt, s azóta is ez a város ad otthont kulturális életünk e jelentős rendezvényének. Az azóta eltelt időszak legnagyobb változásának a gyermekes az ifjúsági rádiójátékok „színre lépéséi“ tekinthetjük. Számuk egyre szaporodott, és nyilvánvalóvá vált, hogy a fesztiválon is hamarosan helyet követelnek maguknak. Ez 1975-ben, a IV. fesztiválon meg is történt, s attól kezdve két kategória ban folyik a verseny a különböző díjakért. Az idei — április végén lezajlott — fesztiválon 12 felnőtteknek, és ugyanennyi gyermekeknek, illetve az ifjúságnak szánt darabot mutattak be. A válogató bizottságnak nem volt könnyű dolga, hiszen gyakorlatilag a legutóbbi két év teljes termését — mintegv 200 művet — kellett „átrostálni“. Ezek mindegyike elhangzott már a bratislavai rádióban, tehát nein kimondottan „fesztiválra írt“ darabokról Van szó. A mintegy 300 hazai résztvevőn — szerzőkön, rendezőkön,, színészeken, kritikusokon — kívül meghívott vendégként csaknem valamennyi OIRT-tagország rádiója képviselte magát a fesztiválon. Most pedig lássuk a bemutatott műveket, pontosabban a díjnyertes darabok listáját, hiszen, mint említettük, a fesztivál az elmúlt két év termésének értékelése, rangsorolása is egyben. Mivel viszonylag hosszú időszakról van szó, az értékelés is átfogó, több kritériumon alapuló, több szempontot és részterületet figyelembe vevő. A két kategóriát természetesen most is külön értékelték; kezdjük a „felnőttel“, ahol a fesztivál nagydíját Karol Horák Fül című darabja kapta. A másfél órás, sztereofonikus technikával készült hangjáték pátosz nélküli, mégis megrázóan szuggesztív vádbeszéd a háború ellen. Főhőse egy újonc katona, aki egyre jobban „beleszeret“ a katonaságba és a háborúba, mint agresszív hajlamai kiélésének legfőbb színterébe. A pusztítás szószólójaként csinál karriert, s ha a helyzet úgy hozná, a saját szülőfaluját is hajlandó lenne eltörölni a föld színéről. Kíméletlen, de szükségszerű a be-A IX. rádiöjáték-fesztM! fejezés: az ilyen emberek ellen egyetlen védekezési mód van, éspedig az, hogy meg kell szabadítani tőlük a világot. A darabot Hana Makovická rendezte. A Szlovákiai Drámaművészek Szövetsége és a Szlovák Irodalmi Alap évek óta több különdíjat ítél oda. Ilyen a legjobb szövegkönyvért járó díj, amelyet az idén Ernest Strie, a Három hársfa című darab szerzője kapott. Ugyanennek a darabnak a rendezéséért kapta Dušan Zimen érdemes művész a legjobb rendezésért járó díjat, míg a legjobb hangtechnikai kivitelezésért járó díjat J. Backstu bérnek ítélték oda, aki Franti šek Juriga Kopogás című rádiójátékának hangmérnöke volt. A legjobb férfi, illetve női színészi teljesítményt a hagyományokhoz hűen szintén értékelték, s a két -különböző díjat Štefan Kvietik, illetve Nad'a Hejná kapta. Végezetül: Piešťany város ktilöndíjál Anton Báláznák, az Emlékeitek hó-mélységében című hangiáték szerzőjének ítélték oda. A mesejátékok és az ifjúsági rádiójátékok kategóriájában egy tapasztalt és sikeres szlovák drámaíró, Dušan Kuže! darabját jutalmazták a fesztivál nagydíjával. A győztes mű címe: De hiszen nekem van igazam! A történet napjainkban játszó/ dik egy bratislavai gimnáziumban, ahol egy negyedikes tanuló az osztály előtt felhívja tanárnője figyelmét arra, hogy tévedett. A fiatal, önérzetes tanárnőben nincs annyi önkritika, hogy nyíltan vállalja tévedését, sőt a fiú jcselekedetét a pedagógusi tekintély ellen elkövetett merényletként állítja be. A kis, közjáték így aztán egy egész sok későbbi konfliktus forrásává válik, amelyek egyike-másika szinte már a képtelenség határát súrolja. A szerző kitűnő típusokat .teremtett, de „nem áll oda“ egyikük oldalára sem. .A műben így szinte spontán módon csap össze az erősebb fél sértett önérzete a gyengébbik igazság-tudatával, s az érvek és az ellenérvek nem kitaláltak, hanem életszerűek és hitelesek. Igv aztán szükségszerű, hogy didaktikus szájbarágás helyéit a darab „nyitva marad“, a hallgatókra hízva a döntést, mégpedig kinek-klnek a saját belátása szerint. A fődíjas darabról még annyit, hogy Ria Paldiová a rendezője, dramaturgja pedig Epiília Drugová. A Szlovákiai Drámaírók Szövetsége, illetve a Szlovák Irodalmi Alap különdíjai ebben a kategóriában a következőképpen oszlottak meg: a legjobb szövegkönyv: Ján Milčák és Ján UUciansky (Mese a fáról — Golego); a legjobb rendezés: Vladimír Rusko (Mese a fáról), a legjobb dramaturgia: Emil Fillo (V. Kliman: Hősök), a legjobb hangtechnikai kivitelezés: Pavo! Štóle és Peter Janik (Antalová—Peteraj: Volt egyszer egy buborék). A legjobb színészi'alakítások ' különdíjait ebben a kategóriában Vladimír Obšil és Viera Strnisková kapta, de a felnőtt kategóriától eltérően itt értékelték a legjobb gyermekalakítást is; ezt a különdíjat a tizenhárom éves Zelmíra Ziaková kapta, a Terezka című ifjúsági hangjátékban nyújtott teljesítményéért. S végül: a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának szerzői különdíjat Ľuboš Machaj érdemelte ki, Belső udvarok című darabjával. Az ünnepélyes eredményhirdetés után a résztvevők — már •a jubileumi, X. fesztiválra gondolva — ezekkel a szavakkal vettek búcsút egymástól: „Ami ma sikert! jelentett számunkra, holnap ne legyen több alapkövetelménynél!“ у (vass) Tudósítás egy kulturális rendezvényről 'Az idén első ízben rendezték meg Szlovákia kilenc kíválasiztott járásában a Szövetkezeti Kulturális Napot. A rendezvény lényegében az egységes iöldművesszövetkezetek mellett, illetve azok támogatásával működő kultürcsoportok fesztiválszerű találkozója. s újszerűsége elsősorban abban van, hogy első ízben valósul meg nagyobb szabású kulturális rendezvény hivatalosan is a szövetkezetek. Illetve az SZFS2 védnöksége alatt. A kiválaszott járások egyike volt az érsekújvárj (Nové Zámky) is, és szíves-örömest tettünk eleget a rendezők meghívásának. • • • Április tizennyoicadikán már reggel nyolc órától egymás után érkeztek az autóbuszok a csüzi (Dubník J új, korszerű művelődési ház elé. A belőlük kitóduló, nagy táskákkal vagy éppenséggel hangszerekkel „telmálházott“ kisebb-nagyobb csoportokat már várták a házigazdák; a szívélyes üdvözlés után gyorsan és pontosan igazították el őket, hogy zavartalanul készülhessenek a kilenckor kezdődő főpróbára. (A szervezést és a rendezést különben . végig ez a pontosság, átgondoltság és zökkenőmentesség jellemezte; valóban csak dicsérni lehet érte a házigazdákat és a- többi felelős személyt.) Már a főpróbára való be-bekukkantás alapján sejteni lehetett, hogy valóban nagyszabású rendezvény van készülőben. A világítás, a hangtechnika utolsó ellenőrzése után néhány perccel már kezdtek is szállingózni az ünneplőbe öltözött nézők. Pattogó fűvószene fogadta őket, hiszen ekkor már „akcióba léptek“ a művelődési ház előtti téren a szemerei (Semerovo), a Dolný Ohaj-i, valamint a helyi fúvósegyüttesek. Közben folyamatosan érkeztek az újabb és újabb autóbuszok, személygépkocsik; talán nem Is volt község a járásban, ahová ne jutott volna el a rendezvény híre, s ahonnan ne jöttek volna érdeklődők. Egy órára már az utolsó helyig megtelt a művelődési ház nagyterme, s minden készen állott az ünnepélyes megnyitóhoz. Fanfárok hangjai mellett nyílt szét a súlyos bársonyfüggöny, és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Érsekújvári Járási Bizottságának elnöke, Ladislav Boros mérnök lépett a mikrofon elé, hogy megtartsa megnyitó beszédét. Egyebek között elmondotta, hogy falvaink a dinamikus változások korát élik, aminek egyik megnyilvánulása a kulturális élet egyre szélesebb körű kibontakozása. Ebből a kibontakozásból — vagy inkább kibontakoztatásból — a mezőgazdasági üzemeknek és az SZFSZ-nek is részt, sőt jelentős részt kell vállalni, hiszen a falusi lakosság legnagyobb része a mezőgazdaságban dolgozik. Ennek a törekvésnek a jegyében született meg a szövetkezeti kulturális napok rendezésének gondolata, hiszen az ilyen rendezvények valóban szép példái lehetnének a falusi kultúra támogatásának. Boros elvtárs még hozzátette, hogy megtisztelésnek tekintik, hogy az elsőként kijelölt járások egyike az érsekújvári volt, s va rendezőkkel közösen mindent megtettek azért, hogy ez a nap valóban emlékezetes maradjon. Ezt követően a résztvevőknek sikeres szereplést, a nézőknek pedig jó szórakozást kívánt. A járás első Szövetkezeti Kulturális Napjának első fellépője a maiiai Hajnal Efsz dolgozóiból álló ’'női éneklőcsoport volt. František Polák vezetése alatt a Zsitva-völgy jellegzetes népdalaiból adtak elő egy csokorra valót, amelyeket két dallamgazdag orosz népdallal egészítettek ki. Utánuk „hazaiak“ következtek, éspedig a csúzi székhelyű Vörös Lobogó Efsz védnöksége alatt működő ifjúsági fúvószenekar. Ehhez tudni kell, hogy a fúvószenének Csúzon évtizedes hagyományai vannak, s hogy jövője is van, annak a legfőbb bizonyítékát éppen ezen a délutánon láthattuk. A jobbára alapiskolás fiúk annak rendje és módja szerint kotlából „fújták“, s ha kissé jobban bele is pirosodtak, azért mégis igazi fúvószenét produkáltak. Természetesen óriási sikerük volt, s távolról sem csupán a hazai környezet miatt. Néptáncok következtek ezután, mégpedig а у igyéni (Svodin) Csehszlovák— Szí1 Barátság Efsz tánccsoportjának elő-.aásában. jó volt nézni változatos összeállításukal és színes népviseletüket, de bizony hiányzott, hogy a magnóról szóló zenei kíséretet nem egészítették ki saját énekükkel; fellépésük így sokkal elevenebb lehetett volna. Ugyancsak Szőgyént képviselte Václav Matild. három énekszámmal. A következő szám bekonferálásakor már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a műsor összeállítóinak legfőbb célja a változatosság volt. Modern tánc következett ugyanis, mégpedig egy andódi fAndovce) páros előadásában; ők a szímői (Zemné) Haladás Efsz-t képviselték. A változatosság folytatódott: a fűri (Rúbaii) Vörös Csillag Efsz „színeiben“ a sok sikert megélt kürti (Strekov) folklórcsoport lépett ezután a színpadra., Náluk érdemes elidőznünk egy kissé. Ha csak annyit tudunk róluk, hogy ők nyerték legutóbb a Tavaszi szél... országos döntőjének folklór kategóriáját, már megsejthetjük a csoport színvonalát. S aki végig is nézte műsorukat. egy külön élménnyel lett gazdagabb. Hamisítatlan, családias hangulatú „fonóházat“ teremtettek a színpadon, s beszélgetésük, viselkedésük annyira természetes volt, mintha a közönség egyszerűen ott sem lett volna ... Hozzá kell még tennünk, hogy ez a beszélgetés távolról sem holmi fonóházi „pletykákból“ állt, hanem minden erőltetett magyarázkodás nélkül megismerhettük belőle a kenderfeldolgozás egyes fázisait, régen használatos eszközeit, a vászonból készült ruhaneműek fajtáit, neveit, s mindezt sok-sok ízes anekdotával fűszerezve. Az összeállítás egyébként a Tavaszi szél... idei versenysorozatára készült, s nem vitás, hogy a kürtiek ismét komoly esélyesek. Szünetről csak olyankor szokás tudósítani, ha — ahogy mondani szokás — akkor is „történik valami“. Nos, itt történt, mégpedig nem is kevés. A művelődési ‘ház első emeleti dísztermében ugyanis gazdag és változatos kiállítás várta a vendégeket. Megtekinthettük a járás egyes községeinek sajátos népviseletét csakúgy, mint a szövetkezetek gyümölcsös- és zöldségeskertjeinek legszebb terményeit, vagy éppenséggel a szebbnél szebb hímzéseket, kivarrásokat. Egyszóval: a szünet, a műsor szelleméhez híven szintén a változtosság jegyében telt el. A második rész a helyi irodalmi színpad fellépésével kezdődött, amely fölött szintén a Vörös Lobogó Efsz vállalt védnökséget. Rendkívül magas színvonalú audiovizuális összeállítást mutattak be, mellyel hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját köszöntötték. Utánuk ismét „zsitvamentiek“ következtek, éspedig a maiiai Hajnal Efsz Michal n/Žitavou-i) részlegének éneklöcsoportja, illetve az edvardi (Dvory nad Žltavou | Auróra Efsz gyermek-füvószenekara. Az utóbb említett nagyközséget rajtuk kívül még egy női éneklőcsoport, valamint a mezőgazdasági szaktanintézet mode'rn tánccsoportja Is képviselte. Talán az addig egyedüli hiányzó műfaj, a paródia következett ezután, éspedig a Dolný Ohaj-i Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz mellett működő kisszínpad tagjainak előadásában. A program harmadik részének első fellépője az országos hírű szemerei Napsugár báhesopurt volt. Afféle jtitalomjátékkal örvendeztették meg a közönséget, amely, mi tagadás, belefáradt már egy kissé a több mint öt órája tartó színes kavalkádba. A Napsugárnak azonban sikerült ismét „feléleszteni“ a nézőteret: sziporkázóan ötletes, magával ragadó, mélyen átélt játékukra nem lehetett nem odafigyelni! Utánuk aztán a szintén jónevű Pepes népi zenekar fellépése tett végleg pontot a program végére. itt akár be is fejezhetnénk, hiszen krónikaszerűen valóban mindent elmondottunk az érsekújvári járás szövetkezeteinek első kulturális fesztiváljáról. Néhány gondolat azonban még okvetlen ide kívánkozik — s csak örömünkre szolgálhat, hogy így vanl Mert az esemény, amely ezen az estébe hajló délutánon a csúzi művelődési házban lezajlott, távblról sem csupán kulturális találkozó volt; sokkal több annál. Az itt látott kultúrcsoportok többsége ugyanis egyáltalán nem nevezhető újnak; némelyikük évek, sőt évtizedek óta működik, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Ml tehát az újdonság, az örvendetes újdonság? Az, hogy ezek a csoportok most először' léptek fel hivatalosan is a szövetkezetek védnöksége alatt, s hogy ez jövőjük szempontjából — távolabbi összefüggésekben a falusi kultúra ápolásának szempontjából — mit jelént, nem nehéz végiggondolni. Faluhelyen ugyanis a legtehetősebb „mecénás“ éppen az egységes földművesszüvetkezet; anyagi lehetőségei többszörösen meghaladják a tömegszervezetek (CSEMADOK, SZISZ stb.J, vagy akár a helyi nemzeti bizottságok kultúrára fordítható pénzalapját. Magyarán: ahol a szövetkezet veszi kézbe, vállalja magára a község kulturális életének anyagi terhét, vagy annak legalábbis a nagyobbik részét, az már fél siker. Persze, lelkes szervezőkre, irányítókra így is szükség van, de szilárd és biztonságos anyagi alapon ezek megnyerése is könnyebben megy. Joggal bízhatunk tehát abban, hogy alapvető változások küszöbéhez érkeztünk a falusi kulturális élet területén; ehhez pedig nincs is szükség többre, mint hogy az idén induló kezdeményezés ne csak évi egyszeri nagyszabású kultűrparádét jelentsen, hanem azzá váljon, ami a legnagyobb segítséget jelenti: falvaink kulturális életének biztos támaszává. VASS GYULA A csúzi irodalmi színpad Az udvardi női éneklücsoport (A szerző felvételei)
