Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-06 / 14. szám

J985. április В. SZABAD FÖLDMŰVES 3 * Az International Herald Tribune karikatúrája „Intés az Őrzőkhöz“ kínálja az em­lékezet, a világ rettenetétől óvó köl­tői üzenet a világ népeihez; hadd legyenek mind őrzői a békének ... Ezért szólít békemenetekbe, világmé­retű háborúellenes tiltakozásra, ösz­­szefogásra a Béke-világtanács elnök­ségének felhívása, amelyet a márcins 22—25-e közötti tanácskozáson fogal­maztak meg Moszkvában. Most, amikor a világ népei a hit­leri Németország és a militarista Ja­pán feletti nagy győzelem 40. évfor­dulójára emlékeznek és újra felidé­zik, hogy véget ért a fasiszta rabság, a népirtás sötét éjszakája és sikerült megmenteni a civilizációt a fasiszta romlástól, különösen nagy jelentősé­gű minden szándék, minden szó, min­den tett, amivel az emberiség létét fenyegető pusztítást elháríthatjuk, amivel törékennyé vált békénket meg­óvhatjuk, megerősíthetjük. Most, amikor kegyelettel adózunk mindazok emlékének, akik a világ számos országában életüket áldozták a fasizmus elleni harcban, egy perc­re sem felejthetjük, hogy a fajgyűlö­let, a militarista körök által támoga­tott agresszió ma is pusztít. Az ENSZ évi jelentése szerint a második világ­háború óta eltelt időszakban lezajlott fegyveres konfliktusok 21 millió em­beréletet követeltek és 1983-ig hozzá­vetőleg 4 millió katona harcolt a vi­lág 75 országában. Ez annyit jelent, hogy 1945-től minden hónapban átla­gosan 33—44 ezer személy halt meg az összecsapásokban. Az áldozatok hatvan százaléka polgári személy volt. A fegyveres összetűzések a leg­több áldozatot a fejlődő országokban szedték, illetve azt eredményezték, hogy emberek milliói lettek hajlék­talanok és földönfutók. Negyven éve a Hitler-ellenes koalí­­;ió nemzetei egymással vállvetve küz­­löttek. Ez a koalíció az antifasiszta larcosok nagy, testvéri közössége tolt. A Béke-világtanács dokumentu­­na leszögezi, hogy „a békeszerető irőknek erre a szövetségére ma , igyanúgy szükség van, mert a nuk­­eáris katasztrófa veszélye fenyeget. 1985, a győzelem negyvenedik év- 1 indulójának éve váljon az összes bé- ■ teszerető erő egységének és össze- i orrottságának esztendejévé az atom- t táború elhárításáért vívott harcban, s Felhívás a világ népeihez Kinek az érdeke? Tovább a lenini ütőn Március utolsó hetében tartotta roej XIII. kongresszusát a Magyar Szocia lista Munkáspárt, amelyen 871 ezei magyar kommunista nevében 935 kül dött tanácskozott. Az ország figyelmi egy héten át e legmagasabb szinti fórumra Összpontosult, amelyen a pár ■zamat adott arról, hogyan dolgo­zott, tett elege mint vezető erő • magyar társada­lomban vállalt fe lelösségének, a szó eialista eszmék, £ nép szolgálatának Előzetes jelentésé ben tények és ada­tok gazdag válasz tékával^adott hű és teljes képet a leg­utóbbi öt év történéseiről, az ország helyzetéről; a társadalom, a gazda­ság, a szellemi élet, a párt állapo­táról. Az írásbeli beszámolót a kül­döttek már előzetesen kézhez kap­ták. Ez elemezte a párt munkáját, a társadalom fejlődését, a népképvise­let, a közigazgatás helyzetét, a gaz­dasági építőmunka eredményeit és problémáit, az életszínvonal, a szo­ciálpolitika, az életkörülmények ala­kulását, a tudomány, az oktatás, a közművelődés, e művészetek állapo­tát, az oktatás körülményeit, a két­oldalú és államközi kapcsolatokat, különös tekintettel Magyarország együttműködésére a többi szocialista országgal. Az írásbeli jelentéshez és beszámolóhoz Kádár János, az MSZMP első titkára fűzött szóbeli kiegészí­tést. A vitában lényegre törő igényes­séggel beszéltek a hatékonyabb és Igényesebb munka szükségességéről, a tartalékok feltárásának fontosságá­ról. Az ötven ország kommunista és munkáspártja küldöttségei között részt vett a tanácskozáson a CSKP küldöttsége Is, Vasil Bifaknak, a CSKP KB Elnökségi tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével és átadta a CSKP KB üzenetét az MSZMP XIII. kongresszusához, amely többek között a következőket tartalmazta; „Mint az önök közeli barátai és elvtársai, önökkel együtt örülünk azoknak a sikereknek, amelyek Ma­gyarországon a szocialista munkás­párt vezetése alatt, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szo­ros együttműködésben a szocialista változások végrehajtása során szület­tek. Négy évtized alatt teljesen meg­változott Magyarország arculata és helye a világban. A Magyar Népköz­­társaság ma fejlett iparral és mező­­gazdasággal, gazdag pulitikai, kultu­rális és társadalmi élettel rendelkező fejlett szocialista állam. Megnöveke­dett nemzetközi tekintélye. Széles körben Tészt vesz a szocialista kö­zösség országai közötti gyümölcsöző együttműködés fejlesztésében a Var­sói Szerződés és a KGST keretében. Ezekhez a kiemelkedő eredmények­hez szívből gratulálunk. Az országuk felvirágoztatására irányuló erőfeszíté­seikben bízvást számíthatnak a szo­cialista Csehszlovákia széles körű tá­mogatására. Űrömmel közöljük önökkel, hogy a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harca betetőzésének és Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadításá­nak 40. évfordulóját nálunk is a CSKP XVI. kongresszusán hozott határoza­tokkal összhangban, a fejlett szocia­lista társadalom építése irányvonalá­nak következetes megvalósításával köszöntjük. Ennek helyességéről és eredményes megvalósításáról tanús­kodik az a széles körű támogatás, amelyben népünk részesíti a CSKP politikáját, továbbá a népgazdaság­ban, a tudomány, a kultúra terén és más területeken elért eredmények, az életszínvonal magas foka, minden állampolgár szilárd biztonsága és jö­vője, a Csehszlovák Szocialista Köz­g társaság nemzeteinek és nemzetiségei i- nek sokoldalú fejlődése." r Az üzenet a továbbiakban hangsú- 1- lyozta, hogy a Csehszlovák Szociálist e Köztársaság a jövőben is aktívar ű hozzá fog járulni a szocialista orszá t gak közössége összeforrottságánat- elmélyítéséhez. „Mély meggyőződé t sünk, hogy a CSKP és az MSZMP, a a Csehszlovák Szocialista Köztársaság- és a Magyar Népköztársaság szilárd- szövetsége és együttműködése a jövő­­i- ben is a csehszlovák és a magyar a nép javára, a szocialista közösség, a ;. nemzetközi kommunista és munkás.­­i- mozgalom összeforrottsága és egysé­- ge a békéért és a szocializmusért ví­­vott harc javára fognak fejlődni." Grigorij Romanov, az SZKP KB Po­­> litikai Bizottságának tagja, a KB tit­- kára a 19 millió szovjet kommunista- és az egész szovjet nép forró üdvöz­- letét adta át a magyar kommunisták­- nak. Beszédében hangsúlyozta: i „Az önök kongresszusának egész- lefolyása meggyőz bennünket arról, hogy eredményei hozzájárulnak a ma-i gyár szocialista társadalom megszi­- lárdításához, új ösztönzést .adnak az ■ ország gazdasági és szociális fejlesz- I tésének meggyorsításához, az igényes,- néha pedig bonyolult feladatok sike­res teljesítéséhez." , A továbbiakban leszögezte: „A ma­; gyár nép a Szovjetunió és a többi i testvéri ország nemzeteivel szoros i egységben már négy évtizede építi 1 az új világot. Ezen idő alatt mindnyá­jan még jobban megértettük, milyen fontos, hogy olyan megbízható bará­taink legyenek, akiknek nézetei azo­nosak a miénkkel, s hogy milyen , felbecsülhetetlen vívmány a szocialis­ta közösség. Ez a közösség azáltal szokatlan, hogy nincs benne helye a fölé- és alárendeltségi viszonynak, annak, hogy egyik ország a másikra kényszerítse akaratát, sem a mecha­nikus uniformizálásnak." Végezetül kijelentette: „Sok munka vár ránk, azonban biztonsággal tekintünk a jö­vőbe. hiszünk saját erőnkben, bará­taink és szövetségeseink erejében, jól tudjuk, hogy az idő a szocialista és kommunista építés során kitűzőit közös nagy céljainknak dolgozik.“ A négynapos, vitában gazdag ta­nácskozás — amelyet jellege alapján „munkakongresszus“-ként értékeltek, — új feladatokra, öt évre terjedően adott megbízatást a rtost megválasz­tott Központi Bizottságnak, amely Kádár Jánost választotta főtitkárává. Az MSZMP főtitkárának helyettesévé pedig Németh Károlyt. Kádár János zárszavában összefoglalta a kongresz­­szus beszámolói feletti vitát. Rámuta­tott, hogy mind a 58 felszólaló teljes mértékben támogatta a kongresszus dokumentumait. A vita nyílt volt, ma­gas színvonalú és konstruktív, a bírá­lat és az önbírálat szellemében' folyt le. Nemcsak megállapította az ered­ményeket, hanem rámutatott a fenn­álló problémákra és azok megoldásá­nak módozataira ts. Megnyilvánult benne a magyar kommunisták egysé­ge és felzárkőzottsága, ami a legfon­tosabb előfeltéteje az MSZMP jelen­legi politikai irányvonala hosszútávú folytatásának. Végezetül köszönetét fejezte ki a testvéri kommunista és munkáspártok képviselőinek üdvözle­teikért és elismerő szavaikért. Ki­jelentette, hogy az MSZMP marxista­­leninista párt, amely a szocializmus és a kommunizmus építésének általá­nos elveihez igazodik és vezetésével a magyar nép hozzájárul a világ tar­tós békéjének megőrzéséhez. A tanácskozótermet díszítő jelmon­dat: „Tovább a lenini úton!“ minden időszakban más-más hangsúlyt hordo­zott. A hangsúly most a tovább-on van: az MSZMP politikai irányvona­lának következetes folytatásán, a mai kor megkövetelte határozott előrelé­pésen.- politikai pártok mint szervezetek ter­­t mészetesen nem vehettek részt a vá­­, lasztásokon, az ellenzéki pártokhoz- tartozó politikusok azzal a feltétellel- jelöltethették magukat, hogy. mint t egyének indulnak, anélkül, hogy bár­- melyik pártot hivatalosan képvisel­­; nék. Az iszlám elvek rendszabályai- I hoz tartozik, hogy tilos volt minden- I féle gyűlés és felvonulás. i A választásoknak nevezett cécőnak- egyetlen célja volt, hogy a tábornok- I elnök rendszerét formailag törvénye- i sitse. Talán sohasem fog kiderülni,- hogy Pakisztán 35 millió választásra jogosult lakosa közül hányán mentek el szavazni és hányán követték a vá­lasztások bojkottjára közzé tett felhí­vást. A rendkívüli állapotban lefoly­tatott választási színjáték első mene­tében a hivatalos választási bizottság azt állította, hogy a választásra jogo­sultak 53 százaléka leadta szavaza­tát. Akárhogy is volt, tény, hogy a választásokon a kabinet 17 tagja kö­zül csupán 9 indult, s közülük 5 így is vereséget szenvedett. Cgy, hogy az elnök ezek után kénytelen volt fel­oszlatni a kormányt és a megmaradt minisztereket felszólítani, hogy a kor­mány megalakításáig maradjanak hi­vatalukban. Ha a már csaknem nyolc éve tartó szükségállapot, a megfélemlítés lég­körében, erős katonai felügyelet alatt megtartott választási színjáték is ilyen eredménnyel zárult, még a Pakisztán­nal szemben rendkívül toleráns ame­rikai hírközlő szervek is kénytelenek voltak úgy értékelni, hogy ez a ka­tonai rezsimmel szembeni ellenérzés és bizalmatlanság fokozódását jelenti. Pakisztán ellenzéki pártjai, köztük a kommunista párt is, a diktatúra körülményei közepette is hallatták és hallatják hangjukat és felvilágosítják az ország lakosságát a katonai re­zsim igazi céljairól. A megtorlás ter­mészetesen nem marad el, a válasz­tások során több embert megöltek, sokan megsebesültek, még többet le­tartóztattak. Efölött nagyvonalúan szemet húny az Egyesült Államok, mert számára a stratégiai jelentőségű Pakisztán kato­nai diktatúrájának támogatása jő be­fektetés. Egy katonai rezsimnek ereje megszilárdításához fegyverre van szüksége. A fegyverrel együtt pedig az Egyesült Államok segítsége — an­nak gyakorlati közelebb kerülését je­lenti a Pakisztánnal határos orszá­gokhoz. Tovább áramlik tehát a pakisztáni diktátor kasszájába a dollársegély, amelynek összege 1979 — az afga­nisztáni fordulat — óta megközelítet­te a 4 milliárd dollárt. Kitűnő együtt­működést biztosít Ziaul Hak az Egye­sült Államoknak az ország nyugati határvidékén az afganisztán kormány ellen vívott fegyveres harcokhoz. Es hiába tiltakozik és fejezi ki aggodal­mát India amiatt, hogy Washington levegő-levegő osztályú rakétákat, re­pülőgépre elhelyezhető figyelmeztető­követő radarrendszert kíván eladni Pakisztánnak. Indiai hivatalos forrá­sok szerint az USA a most eladásra tervezett AIM/9L típusú rakéták hor­dozására alkalmas F-16-os vadászgé­peket is szállít Pakisztánnak. A fel­ajánlott Hawkey E2-c radarrendszer­rel Pakisztánból — az indiai határtól számítva — mintegy ötszáz kilométe­res mélységben lehetne figyelemmel kísérni az indiai légierő gépeinek mozgását. Kémek és felderítők für­készik India katonai és belügyi erőit és veszélyeztetik biztonságát. Indira Gandhi meggyilkolása óta az Egye­sült Államokban és a nyugat-európai kapitalista országokban — Rádzsív Gandhinak az indiai parlamentben el­hangzott beszéde szerint — több mint 27 szélsőséges szervezet fejt ki egyre lázasabb India-ellenes tevékenységet. Ezeknek nyújtanak segítséget az egy­re jobban felszerelt pakisztáni szer­vek, akiket most az Egyesült Államo­kon kivül Nagy Britannia is segít — a legutóbbi jelentések szerint 300 millió dollár értékben ad el Pakisz­tánnak haditengerészeti felszerelést és hadihajókat. A nagyhatalmi célok eszköze tehát ez a katonai rezsim is, mint annyi más fajüldöző és terrorista eszközök­kel hatalmát őrző bábkormány. Csak­hogy a mozgatórugók egyre jobban látszanak, ás Indiától Afganisztánig mindenütt tudják, mi történik a pa­raván mögött. -hme-A háború ellen akkor kell harcolni, mielőtt megkezdődött! Az atomkor­szakban ez a rendkívül fontos törté­nelmi tanulság időszerűbb, mint bár­mikor korábban. Ha nem hiúsitjuk meg a világuralomra legújabban tö­rekvők kalandorakcióit, civilizációnk pusztulását okozhatják. A Jaltában és Potsdamban elfoga­dott történelmi határozatok útjában állnak azoknak, akik még mindig re­­vansról álmodoznak, és akik a szo­cializmus elleni új „keresztes hadjá­rat" zászlaja alatt még egyszer meg­próbálnák visszafordítani a történel­mi fejlődést“ — hangsúlyozza a nyi­latkozat és megádllapítja: „Az euró­pai békét nem a földrész „felosztá­sa", sem pedig az eltérő társadalmi rendszerű államok létezése, hanem az Egyesült Államok és legközelebbi NATO-szövetségesei által kezdemé­nyezett lázas fegyverkezés és az új elsőcsapásmérő amerikai atomrakéták nyugat-európai telepítése veszélyez­teti. Az amerikai kormány lázas fegy­verkezése, az, hogy a fegyverkezést a világűrre is ki akarja terjeszteni, katasztrófát jelenthet, mégpedig nem egy ország, hanem az egész emberi­ség számára. Elkerülhetetlenül fontos és még lehetséges e veszélynek az elhárítása. Reális reménnyel töltenek el az űr- és az atomfegyverekről Genfben megkezdett szovjet-amerikai tárgyalások, amelyeknek hatékony megállapodásokat kell eredményez­niük a lázas űrfegyverkezés elkerü­léséről és a földi fegyverkezés meg­állításáról." A Béke-világtanács arra szólítja fel az Egyesült Államokat, hogy mond­jon le a világűr militarizálását célzó terveiről. Felhívja valamennyi ország békeszerető erőit, hogy a győzelem 40. évfordulójáról hatalmas békeak­ciókkal emlékezzenek meg. Grenada sorsa komoly figyelmeztetés. Az Egye­sült Államok továbbra is fenyegeti Kubát, s ma, amikor Nicaragua ffV lőtt viharfelhők tornyosulnak, ener­­gikus és egységes tiltakozó akciókra van szükség az önkény és az erőszak Imperialista politikája ellen. Felhívja a békeszerető erőket, hogy szervezzenek széles körű és egybe­hangolt akciókat a helsinki Záró­okmány aláírásának 10. évfordulója alkalmából, Hirosima és Nagaszaki tragédiájának 40. évfordulója alkal­mából pedig rendezzenek nemzetközi akciókat az atomfegyverek megsem­misítése érdekében. Egyúttal az ENSZ közelgő, 40 éves fennállásának jubi­leuma alkalmából arra szólítja fel a világ haladó közvéleményét, hogy tá­mogassák azokat az ENSZ-határoza­­tokat, amelyek a béke megszilárdítá­sát, a leszerelést, a gyarmatosítás és a fajüldözés felszámolását céloz­zék. A fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója legyen az atomháború veszélye feletti győzelem esztendeje — hangzik a nyilatkozat. A világ né­peihez intézett felhívás figyelmeztet, hogy az emberiséget borzalmas ve­szély fenyegeti, maga a földi élet is veszélybe került. Az emberek milliói­nak és a kormányok többségének az akaratával ellentétben az Egyesült Államok konokul folytatja a „csilla­gok háborújának“ előkészületeit. A világűr mílitarizálása a lázas fegyver­kezés új, rendkívül veszélyes szaka­szának kezdetét, az általános katasz­trófa veszélyének a megerősödését jelentené. „A világűrnek a békét és a hala­dást kell szolgálnia“, foglalja össze zárómondatában az emberiség óhaját a felhívás, amelyhez, bízvást remél­jük, csatlakoznak a népek, nemzetek és szervezetek, neves személyiségek és egyszerű emberek milliói. Azok, akik már átélték a háború rettenetét, és azok is, akik békében születtek és nőttek fel. Mert — az „Élet élni akar“, de csak általunk élhet -h-A távirati Irodák napi hírei kö zott makacsul tartják maguka a Pakisztánról szóló jelentések udósítások. Hiába zajlottak le a lát­­zat-választásbk „fordulói“, a nyugta anítú jelekről nem lehet tudomás! lem venni, hiszen Pakisztán straté ;iailag rendkívül fontos terület. A: írszág legészakibb pontját alig töbt uint 100 kilométer választja el a zovjet határtól, s ugyancsak északon gy egészen rövid sávon határos Ki­­iával, nyugaton hosszú határa var Lfganisztánnal és Iránnal, keleten ndiával érintkezik, délen pedig nyi­­ott az Arab-tenger felé. Pakisztánban Ziaul Hak tábornak 977-ben katonai puccsal megdöntött« polgári kormányt s azóta az or­­zágban rendkívüli állapot van ér­­ényben. Az utolsó Ígéret arra, hogy lelátható időn belül polgári kormány eszi át az ország irányítását, 1983 ugusztusában hangzott el. Tavaly ezl legészítették azzal az ígérettel, hogy 985 márciusának végéig minden dön­­ési szinten választásokat tartanak az rszágban végrehajtandó „demokrati­­álási folyamat“ során. 1984 decemberében Ziaul Hak „nép­­zavazást“ rendezett, mégpedig azzal apcsolatban, hogy a kormány poli­­ikáját még „szorosabban igazítsák az izlám tanítás elveihez“. Az iszlám Ivek az ő értelmezésében azt jelen­ik, hogy a pártok megosztó jelle­­űek, nincs rájuk szükség, nincs szük­­ég parlamenti ellenzékre, hogy az etán bírálja a kormány programját, i program ugyanis a Koránra épül, hogyan Ziaul Hak mondja, „a szent brán a manifesztumom". Pedig Ziaul lak Pakisztánja közelebb áll Egyip­­jmhoz és Marokkóhoz — mindkettő íuzulmán ország, de nem iszlám ál­am —, mint Iránhoz. A tábornok a „népszavazással“ ele­­e 1989-ig meghosszabbítottnak tekin- 3tte mandátumát. Ezért a most, már­­iusban lezajlott látszat-választások- 5l nem volt mit várnia/ az ország­­ak. A központi és a tartományi par­­ímentbe meg (vagyis ki) választot­­ík ugyan a jelölteket, de az ország olitikájának meghatározása szem­­ontjából a 237, illetve 45S képviselő zárnának nem volt jelentősége, hi­­zen mindegyiknek „el kell ismernie pakisztáni nemzet ideolégiáját“. Az irfonlrioini r>pfolmp7P«phpn Я

Next

/
Oldalképek
Tartalom