Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-09 / 10. szám

1985. március 9. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Ä kultúra és a népművelés formálása Ä CSKP Központi Bizottsága 1SB0. évi 15 ülése határozatá­nak megfogalmazása szerint kulturális ismereteink minősé­ge, szellemi érdeklődésünk ará­nyossága és mélysége nem csu­pán magánügy. A kultúra egyé­nekben konkretizálódó társadal­mi vagyon. Ki nem iktatható része a társadalmi forradalom­nak, sőt embereszményt össze­gező fogalmi rendje annak. Nincs tehát értelme azon medi­tálni, miként fejlesszük a tech­nikát és a technológiát, ha nem tisztázzuk, milyen legyen a szocialista ember. A gazda­ság — így a legkorszerűbb me­zőgazdaság is —, önmagában nem Jelez, s nem is jelezhet világnézeti és erkölcsi kategó­riát. Ezért nyomós okunk van figyelmeztetni arra, hogy a kultúra sorsa, állapota a mező­­gazdasági üzemek vezetői, és az üzemi pártszervezetek illeté késéi számára sem lehet kö­zömbös. A kulturális és népművelődé­si párthatározat végrehajtása a mezőgazdaságban roppant szer­teágazó tárgykör, melyet nem lehet egy-egy értekezleten vagy párttagsági ülésen végrehajta­ni. Hiszen a múltból éppen elég tapasztalat van arra, hogy a tanácskozások, az értekezle­tek és az ankétok „nagysze­rűen sikerültek“ —, de e „si­kerhez“ viszonyítva bizony so­ványok voltak az eredmények. Emlékezzünk csak rá, hogy hány alkalommal beszéltünk már a kisközségekben felépült nagy művelődési házak jobb ki­használásáról, a cél érdekében viszont kevesebbet tettünk. A mezőgazdasági üzemek többségében az üzemi pártszer­vezetek kezdeményezésére a gazdaságvezetés fokozatosan előteremti a művelődéshez és a kultúrához szükséges tárgyi és anyagi feltételeket, konkré­tabban a kulturális és szociális alapot. Sajnos ez a gyakorlat még manapság sem harmoni­kus, a felhasználás pedig nem tervszerű Még mindig szép számmal akadnak olyan mező­­gazdasági nagyüzemek, ahol eb­ből az alapból aránytalanul so­kat fordítanak a dolgozók ál­talános és szakmai műveltségé­vel össze nem függő célokra. Ugyanakkor fékezik a kultu­rális közéletiséget, a rendsze­res művelődést társadalmi fej­lődésünk olyan ellentmondásai, amelyeket a régebbi társadal­mi viszonyok alakítottak ki, s amelyek vadcsalán módjára, mai talajból sarjadnak ki. Az életmód, az anyagi lét, a történelem, a kultúra, s benne a múlt, a jelen és a jövő szálai alkotják az élet egységes szö­vetét. Nem lehet felfejteni, ki­venni belőle a nem tetszőt, leg­feljebb másként lehet szőni. Es Bodák (Bodíky) — sok minden megváltozott. — Bugár Árpáddal a szövet­kezet elnökével együtt azt vall­juk, hogy az anyagi javak ter­melésében és a kulturális, szel­lemi termelésben is az emberi szükségletek kielégítése a fő cél. Anyagi feltételeink biztosí­tottak — a kulturális-szociális alapból minden egyes dolgozó­ra 3,5 ezer korona jut — prog­ramunk pádig ismert: a kultu­rális és a népművelést szorgal­mításba ezt a szükségletet. Ugyanakkor az is tapasztalati tény, hogy azok — egyébként ők vannak ma már többségben —, akik kielégítették elemi szükségleteiket, az anyagi ja­vakon túli erkölcsi, kulturális értékeket kezdik az eddiginél jobban előtérbe helyezni. Na­gyobb tudásra, elismerésre, ön­álló feladatra vágynak. Bennük már könyebb tudatosítani és cselekvő közreműködéssel fel­ébreszteni kulturális érdekeiket természetesen másként is kell szőni. A másként szőni pedig éppen azt jelenti, hogy a gaz­daság, a munka, az emberi kap­csolatok, az igényformálás és a kultúra minden szála, része legyen az új minőségnek. Ez utóbbiakból kiindulva egyre több az olyan példát mutató mezőgazdasági nagyüzem, ahol az anyagi javakon túl, a kultu­rális értékeket is kezdik az ed­diginél jobban becsülni. Közü­lük egyúttal a gabonafélék ter­mesztésében országszerte elis­mert felbári (Horný Bár) Csal­lóköz Efsz-t mutatjuk be, mely­nek üzemi pártszervezete élére 1984. augusztusában Presinszky Lajos került. AKIKET „MEGCSAPOTT“ A KULTÚRA LÄNGJA Fél év alatt az eddig „alvó falvakban“ a szövetkezet szék­helyén és a hozzá tartozó társ­községekben — Süly (Šulany), mazó párthatározat. Ez a doku­mentum abból indul ki, hogy birtokunkban van a szocialista kultúra, az emberi és a nemzeti kultúra minden kincse. Ezt kell közkínccsé tenni, mégpedig úgy, hogy az elsajátító egy­szersmind társalkotója, befo­gadva újrateremtője legyen a kultúrának, ezáltal váljék sok­oldalúan fejlett, személyiségé­ben szabad közösségi szocia­lista emberré. A falusi ember kulturális szükségleteit nehéz megismer­ni. Valóban nehéz, mert számí­tásba kell venni azt is, hogy nagy különbség van a dolgozók látható, mindennapi kulturális igénye és valóságos, de nagyon gyakran szunnyadó kulturális szükséglete között. Oe kiben ágaskodik a vágy egy szép vers, egy jó könyv, vagy az értékes zene iránt, hanem is tud erről a szükségletről. E nélkül a tudás nélkül a kultu­rális tervezés nem veheti szá­Presinszky Lajos — hangsúlyozza a közgondol­kodás és a kultúra kiváló isme­rője. . Szavai alátámasztását kezd­jük talán a szövetkezet irodal­mi színpadával, mely a közel­múltban lépett közönség elé a „Kiöntött a Duna vize mesz­­szire“ című összeállítással. E kisszínpadi összeállítás — mely­nek forgatókönyvét az üzemi pártszervezet elnöke írta — magába foglalja Csallóköz mon­davilágát, a halászat és az aranymosás emlékeit. Kifejezi a Duna menti ember ragaszko­dását a tápláló és fenyegető nagy kék országúihoz, melyhez úgy tapadnak a környező fal­vak, mint a fecskefészkek. Szim­bolizálja az emberi küzdelmet és akaratot az 1965-ös árvíz idején, s örök emléket állít a népek és nemzetek internacio­nalista összefogásának. A sort folytathatnánk a két zenekarral: a Nosztalgiával és az Etikettel. Az egyik zenekar­ban a 60—70 évesek, a másik­ban pedig a beat-zene ifjú ra­jongói szerepelnek. A szövetkezetei Poszpisil Éva és Csetényi Ildikó személyében két szavaló képviseli a Vanso­­vej Lomnička (Szólj költe­mény!) megnevezésű vers- és prózamondó versenyen, mely a Szlovákiai Nőszövetség járási bizottsága rendezésében kerül lebonyolításra. A felbári sportszervezet lab­darúgó- és asztalitenisz-szak­osztályának „életrekeltésén" kívül a pedagógusok jóvoltából jól halad a honismereti gyűjtő­munka is. A honismereti ház céljaira egy volt nemesi kúriát alakít át az efsz, s ennek át­adását 1987-re., a három szövet­kezet egyesülésének 25. évfor­dulója tiszteletére tervezik. A közelmúltban sikeres kép­zőművészeti tárlatokra is sor került az efsz védnöksége alatt. Skriba Pál amatőr festő kiállí­tását például az 1800 lakost számláló három faluból 600-an tekintették meg. január elsejétől a felbári mű­velődési otthon élére hivatásos népművelő került, s cserébe a .pénzügyi eszközök társítása“ címen a szövetkezet átveszi a kultúra házának üzemeltetését. Látogatásunk alkalmából a Petőfi-est forgatókönyvét tette elém az üzemi pártszervezet elnöke, s közben örömmel konstatálta, hogy az elért ered­ményekhez kitűnő munkatársai is vannak. Név szerint a szak­mabelieket Bugár Árpádot az efsz elnökét, Brezovszky Oszkár agrármérnököt és Húsvéth La­jost, növénytermesztési főága­­zatvezetőt említette. Tehát olyan embereket, akiket „megcsapott“ a kultúra és a művelődési mun­ka lángja, hevülete, s az a fel­emelő érzés, amely akkor ke­letkezik, amikor másokat, tár­saikat a művészetek, a versek, a szép szavak bűvkörébe von­ják — s többek, értékesebbek lesznek általa. A GAZDASÄG ÉS A KULTÚRA Tetőtől talpig azonos termé­szetű társadalmi törvények mű­ködtetik társadalmunkat, s ezen belül közösségi életrendünk egé­szét. S ami közösségi, az szük­ségszerűen demokratikus. A be­vezetőben számbavett, s bár nem teljes fényben megvilágított árnyoldalak mellett — éppen a felbári példából kiindulva — elmondható, hogy a kultúra millió és millió hajszáléren táp­lálja a termelést. Nincs tehát külön léte a termelésnek, s kü­lön léte a kultúrának. Noha tudvalévőén az előbbi a meg­határozó, hiszen anyagi létünk függ tőle, ily módon ma, és a jövőben is fontosabb lesz a kenyér, mint például egy kis­­színpadi összeállítás. Azt azon­ban tudatosítani kell, hogy kul­túra és népművelődés nem lé­tezik szellemi és anyagi jelen­lét nélkül. Ki merné vitatni, hogy a gaz­dasági vezetők a közösségért munkálkodnak, nemcsak objek­tíve, de a legmélyebb emberi meggyőződésük szerint is. Te­hát nem ellenük, hanem mel­lettük érvelünk, amikor a kul­túra és a népművelődés Iránti nagyobb érdeklődést kérjük tő­lük. Ez a. kérés a tudományos­­műszaki haladás időszakában korparancsként is megfogal­mazható, s ez nem munkatöbb­letet kíván a gazdaságok és az üzemi pártszervezetek vezetői­től, hanem az elkülönítő be­idegződések módosítását. Összegezve elmondható, hogy nincs kibúvó: rá vagyunk utal­va a szépre, a kultúrára. Enél­­kül öncélú, tökéletlen a terme­lés, sőt az öncélú halmozása lekötöz, kisajátít bennünket. A szép hasznossága, a szellemi élet emelkedettsége, a kultúra gazdagító értéke nélkül nem létezhet szocialista társadalom, mert önérzetes emberi rendel­tetése van. Képletesen szólva, enélkül nem mehet végbe a vi­rágzó falvakat lakók kívánt tu­datformálása. Csiba László STEFAN GEORGE: le fénylő gyengéd... Te fénylő gyengéd mini a reggel Te karcsú tiszta mint a láng Te forrás titkos édes nedvvel Te nemes törzs nevelte ág Velem jársz napsütötte réten Bezáporozod estemet Árnyékában fényt gyújtasz te nékem Te hüs szél forró lehelet Minden gondom vágyam te vagy csak Téged szív be lélegzetem Minden Italban téged tszlak Minden illat te vagy nekem Te forrás titkos édes nedvvel Te nemes törzs nevelte ág Te fénylő gyengéd mint a reggel Te karcsú tiszta mint a láng VÁMOSI PÁL fordítása SZILVA KAPUTIKJAN: Bölcsődal Elcsendesült a ház, sejtelmesen hoz távolból egy dalt a rádió, hallgatom, bár nyelvét nem ismerem. Ki énekel? S mily országból való? A nyelv az ország ismeretlenek, csak azt tudom, hogy egy anya dalol... — Aludf, fiacskám, hunyd be már szemed — szól, míg a kis bölcsó fölé hajol. Az egyszerű szív hangját én megértem: — Mindig előre nézz, ha nagyra nőssz, az éles kard nyugodjon hüvelyében, békés napokban jóra légy erőst Ilyen bölcsödalt küld a messzeség, s e dal altatja el az én fiam... Sokféle nyelven szól sokféle nép, s az anyáknak egy, közős nyelve van. PABLO NERUDA: f Száz szerelmes szonett (RÉSZLET) Szeretem a kts földet, ami vagy, mivel az égttestek anyagából nincsen más csillagom. Te megteremted a világmindenség mását magadban. Nagy szemed a fény, amely az enyém lett Az örökre széthullt csillagzatokból, bőröd úgy lüktet, mint az út az űrben, mini esők közt a meteor beszáguld. Annyi de annyi holdból értek hozzám csípőid az egész napból ajkad mélységes édessége, s nagy piros sugarakkal lángoló szíved annyi fényből, mi úgy világot, mint mézcsepp a sötétben csókokkal így borítom csupa-tűz alakod, mely bolygónyl és parányi, földgömb ts és galamb ts. SOMLYÓ GYÖRGY fordítása Jubilál ■ a Mladá Fronta A Mladá Fronta prágai ifjúsági könyv- és lapkiadóvállalat az idén ünnepli megalapításának 40. évfordu­lóját. A 40 év gazdag tevékenységé­ről tanúskodik a kiadó gondozásában ez idő alatt mintegy százmilliós össz­­példányszámban megjelent 4700 mű. Kornel Vavrinčík, a vállalat igaz­gatója Prágában sajtóértekezleten mondta el, milyen rendezvényekkel készülnek az évforduló megünneplé­sére. A gazdag programból kiemelkedik az immár hagyományosnak számító Aranycsalogány könnyűzenei dfj ST- adási ünnepsége, amely a prágai Lu­cernában lesz. Márciusban Ifjúság ’85 címmel kiállításon mutatják be a ki­adó fotópályázatának díjnyertes fel­vételeit, valamint önálló könyvkiállí­táson a csehszlovákiai ifjúsági kiadók termését Április 4—24. között a Mla­dá Fronta, a Komszomolszkaja Prav­da, a Molodaja Gvargyija és a Sme­ná rendezésében a négy kiadóvállalat és ifjúsági napilap együttműködését dokumentáló kiállítást láthatnak majd az érdeklődők. Április 29-én a válla­lat székházában emléktáblát helyez­nek el Egon Erwin Kisch születésé­nek 100. évfordulója alkalmából. Má­jus 7—26. között »A Mladá Fronta könyvillusztrációi 1980—1985« címmel nyílik kiállítás. Ugyancsak májusban a varsói nem­zetközi könyvbemutatón is szerepel kiadványaival a jubiláló intézmény, s kiadványait bemutatják а XII. moszkvai VIT csehszlovák ifjúsági központjában is. Hazánk felszabadulása 40. évfordu­lójának tiszteletére a Mladá Fronta kiadóvállalat az elmúlt negyven év alatt megjelent negyven legjelentő­sebb mű újra kiadását is tervezi. Ezek között szerepel többek között Ludvtk Svoboda »Az Uraitól Prágáig« című visszaemlékezése, Ružena Luká­­šová »Tizenkilenc évesek« című köny­ve ése Jirí Wolker verseskötete is.-0-

Next

/
Oldalképek
Tartalom