Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-02 / 9. szám
6 \ SZABAD FÖLDMŰVES 1985. március 2, A közelmúltban a töketerebesi /Trebišov) tárásban azt kutattam, vajon a fiatalok szereinek-e olvasni? E célból meglátogattam néhány alapiskolát, várost és falusi könyvtárat, sőt a könyvesboltokba is betekintettem. A tapasztalatokból néhány gondolatot érdemesnek tartok közreadni. Kezdfiik azzal, hegy a könyvtárak nem mindegyikében van ifjúsági kónyvrészleg. A községi könyvtárakban együtt vannak a könyvek kicsiknek-nagyoknak. A városi könyvtárakban elkülönítették a kettőt. Itt sem jelent azonban szigorú határt az életkor. No, de mégis feltehető a kérdés: vajon hogyan „szoktatható rá" egy tizenéves arra, hogy betűéhsége fokozatosan a klasszikus irodalom felé forduljon? Nos, erre szolgál az úgynevezett átmeneti irodalom, mely megtalálható az ifjúsági részleg polcain is. Ebben főleg klasszikusok — írók, költők — művet találhatók meg. Ezek a kötetek szolgálnak arra, hogy a nagyobb lélegzetű és nívós irodalom berkeibe vezessék a gyerekeket. A nagykapost /Veiké Kapušany j városi könyvtár 1354 olvasója közül 816 a fiatal. — Szép számnak tűnik, de vajon ez mind olyan gyerek, aki rendszeresen olvas? — érdeklődöm Tövis Márta könyvtárostól. — Furcsa kérdés; minek iratkozna be egy fiatal a könyvtárba, ha nem az olvasásért. Am a további Seszélgevasni a gyerekek? — érdeklődöm. — A 10—14 évesek például May Károly, Gárdonyi, Verne, Dumas, Cooper, Erik Kästner, Gyimesi György, Hviezdoslav, Kukučín, Balzac és jirásek könyveit olvassák szívesen. — Hogy állunk a versekkel? — Elég rosszul. — Valóban? — A gyerekek sajnos nem olvassák a verseketI Legfeljebb kötelező irodalomként. — + —A könyvtárban népes gyereksereg fogáíf. Ki milyen könyvet olvasott a — Sok könyvem van, több száz kötet. — A könyvekről szoktatok beszélgetni? — kérdezem Lászlót? — Nem nagyon. — És miről szoktatok? — Tanítókról, órákról, bennünket érintő eseményekről. André Szilvia készséggel vallotta: a kötelező irodalmat rendszeresen olvassa. Egyébként gyakori látogatója a könyvtárnak. Neki is vág, odahaza könyvtára. Szülei pénzt is adnak neki olyan könyvek vásárlására, melyek tetszenek neki. — Ki szokott még könyveket vásárolni? — Nálunk a szüleim — vallja Mónika. — Általában olyan könyveket vesznek, melyeket a tanítóink javasolnak. — Nagyon sok könyvem van odahaza — monudja Viola. — A Pöttyössorozatot kedvelem. A tudományosfantasztitkus könyveket is nagyon szeretem. Andre Szilvia van belőlük. Egyébként rossz a könyvellátás, ami kedvezőtlenül befolyásolja a forgalmat. Általában kél hónap késéssel kapom meg az új könyveket. A rendszeres vásárlók addigra már megveszik Kassán f Košice), Királyhelmecen /Kráľovský Chlmec), vagy Nagykaposon /Veľké Kapušany). A- zért naponta így is 600 korona értékben adok el könyveket. Az évi forgalmam 185 ezer korona. — Egy nehéz kérdés: mi a helyzet a hazai magyar irodalommal? — A hét szomszédos községben a CSEMADOK-on keresztül igyekszem népszerűsíteni a hazai magyar irodal-Károlyi László leírás vajon pótolható ugyanannak a tájnak a bemutatásával? — Annyi a tananyag, hogy elég, ha azt elsajátítja a gyerek — állítja egyöntetűen pedagógus ismerősöm. S itt szó esik a hiányzó könyvekről, a régen kiadott kötelező olvasmányok utáni kutatásról, a gyéren ellátott iskolai könyvtárakról, a túlterhelt nebulókról. Befejezni nem — csak abbahagyni lehet. Meg kell szerettetni a gyerekekkel a könyvet. Ez társadalmi érdek. ILLÉS BERTALAN Tövis Márta könyvtáros tés során kiderült, hogy akad olyan gyerek is, aki beiratkozott, mert kötelező olvasmányként kellett neki egy könyv, de azóta alig látták a könyvtárban. legfeljebb az újabb iskolai olvasmányok miatt. — Milyen könyveket szeretnek olFotó: Bogoly János múlt héten? A legbátrabb a 12 éves mokcsamogyorósi /KriSková-Liesková) Balogh Mónika kezdi: — Én Maine Reidtől olvastam a Tenger foglyai című kalandregényt. Nagyon tetszett... — En az Opálszigetet olvastam — kapcsolódik a beszélgetésbe a vajáni /Vojany) Kocsis Viola. — Azt én is olvastam — szólal meg a leleszi /Leles) André Szilvia. — Ezenkívül mit olvastál> még? — faggatom Szilviát aki tétováz. Zavarban van, akárcsak a dobóruszkai /Ruska) Károlyi László, akire segítséget várva pislog. — Én Gyimesi György könyvét olvastam — mondja Károlyi László. — Egyébként a vadászkalandokat és az útleírásokat is nagyon szerelem. —- Otthon vannak könyveid? — kérdezem Mónikától. m m Szilvia a meséskönyveket is kedveli. Ezen a többiek sem ütköznek meg, talán csak restellték kimondani, hogy a meséket is szeretik. Dehát mit vártam én? Hogy Hamingway-t, vagy Sütő Andrást mondanak, vagy netán valaki kiböki a többiek lelkendező helyeslése közepette, hogy az ő kedvenc olvasmánya Samuel Beckett? No, nem, ez ostobaság. Hiszen 12—13 évesekről, nagyra nőtt kamaszokról van szó, akik sokkal inkább gyerekek, mint felnőttek. — + — Tiszacsernöben / Čierna nad Tisou) nyolc évvel ezelőtt nyílt könyvesbolt. Vezetőjével, Orosz Enikővel beszélgetek. — Milyen könyveket vásárolnak a mai tizenévesek? — Honnan is kezdjem? Az ismeretterjesztő irodalom gyorsan gazdára talál. Némelyik példányszáma vetekszik a sikeres indiánkönyvekével. Az izgalmas, kalandos ifjúsági regények elkelnek. A gyerekek szeretik a romantikát. Szóval megy a Búvár-, a Pöttyös-, a Csíkos-, a Delfin- és a Kolibri-sorozat. A tizenévesek körében a sorozatban megjelenő könyvek gyűjtése hobbinak számít. — Mi a helyzet a kötelező olvasmányokkal? — Keresik a fiatalok a kötelező olvasmányokat is, de nagyon kevés mat. Évente hat könyvkiállítást rendezünk. író-olvasó találkozókat is szervezünk. Mindezek ellenére nem nagyon kapkodják a könyveket. Lehetséges, befolyásoló tény; nagy késéssel kapom a könyveket. Ha kínálom, azt mondják a vevőim, hogy már megvették. Gondolom, e tekintetben a tanítóknak is többet kellene tenniük. Hiszen a hazai magyar irodalom gazdag és sokszínű. Hiszem, hogy nagyon sok függ a szülőktől is. Ügy vélem: otthon dől el, hogy olvasó lesz-e a gyerekből vagy sem! Általános vélemény: ahol a könyvek társaságában nő fel a gyerek, ott gyakorta a kezébe is veszi azokat. Mindenesetre tény: az a gyerek, aki nem szívesen olvas, felnőttként sem lesz könyvbarát. Itt kezdődik a dolog. — 4— Az egyik alapiskolában a tanító mondta: sok az olyan fiúgyerek, aki nehezen birkózik a betűkkel. Ők a gyengébb tanulók. Azért gyengébbek, mert nem tudnak jól olvasni. A tévét nézni sok időbe telik. Azt nem lehet félbehagyni, aztán később folytatni. Végig kell ülni a műsort, ami elkezdődött. Nem is kell mást csinálni, mint ülni és nézni. Mennyivel egyszerűbb, mint a betűket bogarászni ... Jó, jó, mondhatják, de hát a tévé is nyújt valamit, nem? Ez féligmeddig igaz. De amikor egy regényből nem marad más a filmen, mint a cselekmény, akkor nem beszélhetünk azonos értékről. Egy szép szavú táj-Balogh Mónika Kocsis Viola „Tele van minden könyv, tele vannak a bölcsek kijelentései, tele van az egész régiség példaképekkel, s csak mind homályba mosódnának, ha a betűk hozzájárulása fényt nem árasztana rájuk. írók ... hány kiváló férfi jellemképét rajzolták meg és hagyták ránk, nemcsak azért, hogy szemléljük, hanem hogy utánozzuk őket.“ (Cicero) mi Egy színes fotóalbumot lapozgatva Tóthpál Gyula: Csallóköz Aki szereti a szépet. a szemnek kedves felvételeket, vagy a fényképezés iránt érdeklődik, kellemes meglepetésben lesz része, ha kezébe veszi az első színes fotókönyvet a Csallóközről, amely nemrégiben jelent meg a könyvesboltokban, s a szerzője Tóllipál Gyula. A fotóművész vezérgondolata az volt, hogy tegyen valamit a Csallóközért. Kezembe vettem a fotóalbumot, melyet a Martinban székelő Osveta könyvkiadó adott ki. (A könyvet az ugyancsak Martinban levő Neográfia nyomdában készítették el.) A könyv egyetlen verse Az én Csallóközöm Vojtech Kondróttól. A költő mélyen átérzt benne a táj lényegét és jellegzetességeit. A könyv előszavát Milan Resutik írta, aki megállapítja, hogy „Pár pillanat, s az ember mégis oly sok ű], szokatlan dolgot tapasztal: Csupa olyasmit, amit máshol nem lát, csak itt és ilyen módon. Föíajzó élmény!“ Ügy érzem, ezek a szavak jellemzőek, hiszen 6 mondja, aki saját bevallása szerint máshonnan jött ide, de a .szavaiból áradó szeretet bizonyítja, hogy a Csallóköz jó ismerője lett. Fotókönyvről van itt szó. A művészfényképezés szempontjából fontos a lényegre törő, tiszta, egyben költői látásmód, ami elengedhetetlen egy tájegység bemutatásánál. Ez Tóthpál Gyula esete, felvételein ott van sajátos, érzékeny látásmódja. Kinyitom a könyvet, s elindulok a Csallóközbe. Kiterjedt ez a tájegység: mindjárt A pozsonypüspöki halárban, a mező mintha magába akarna fogadni; a Zöld távlat a kürti határban felöleli a zöld szinte összes színváltozatát, s fölötte hatalmas, nyugodt felhők gomolyodnak; lírai hangvételű a Kis-dunai csendélet Gúlánál, ahol szomorúan várja gazdáját a zavaros vízbe merített háló; A Vág-Duna jobb partján, amelyen meztelen kisgyerek szalad a boldog nyárban, apja vigyázó szemétől kísérve; a Tükröződés Kulcsodon olyan, mintha a templom tornya pörögni akarna a éb vizében. Ezeken a felvételeken látni, hogy a szerző olyan területre vágyik, ahol lírai hajlamai zavartalanul érvényesülhetnek. Látás- és láttatásmódjára jellemző, bogy a felvételeket többnyire szép időben készítette. Érdekes Tóthpál Gyula albumában az építészet képi megjelenítése, de mintha a Somor-Csallóközi táj ján (Samorín) és Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) készült fényképek horizontja keskeny volna. A képek tiszták, derűsek — nem használ technikai trükköket. Nagyon jó példa erre a Komáromi madártávlat című képe. Nagyszerű a városról készített kétoldalas látkép. Érdekes távlatú felvétel A Szt. András-templom Komáromban. Tiszta, csillogó kép A komáromi szerb kereskedők templomának ikonosztáza. Fényvisszaverődései nincsenek, technikailag tökéletes. A Komáromi Dunamenti Múzeum elgondolkodtatőan jó, madártávlatból készült felvétel,. Tetszetős és hangulatos két kép A komáromi kikötő és hajógyár. Mielőtt befejezném a fotókönyv lapozgatását, nem tehetem, hogy vissza ne térjek a nagypákai (Velká Рака) Négy évszak és A kispakai táj átváltozásai című felvételekhez. Eredeti, értékes alkotások, s az újdonság gyönyörével hatnak. Alkotó fantázia és kifinomult ízlés jellemzi őket, s az ember és a természet lírai kapcsolatát fejezik ki. Hangulatos, sejtető, megragadó — benne van a festő, a fotóművész látásmódja. Fotó: Tóthpál Gyula Mindent összevetve az albumból érződik, hogy Tóthpál Gyula jól érzi a táj hangulatát. A1 városrészek, a lakótelepek, a műemlékek, de főleg a természetet ábrázoló felvételek maradéktalanul kifejezik a Csallóközt. Olyan album ez, amelyet lapozgatva az jut az ember eszébe, hogy a fotó nemcsak tükör, de tanít és gyönyörködtet is. S. HUN ATTILA’ (Megjegyzés: a helységnevek szlovák neve sorrendben: Podunajské Biskupice, Ohrady, Kolárovo, Kľúcovce, Komárno, Malá Рака.)
