Szabad Földműves, 1984. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-04 / 31. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1984. augusztus 4, Ésszerűbb gazdálkodás - hatékonyabb termelés 'Amikor a Szepsi (Moldave nad Bodvou) Állami Gazdaság terméseredményeit tükröző táblázatokat végignéztem, néhány dolog nagyon meglepett, elsősorban a hektáronkénti, 4,10 tonnás búzáhozam és a 6,31 tonnás kukoricatermés. Gondolom, kételkedett volna bárki, aki egy évtizedre viszszamenően ismerte a gazdaság helyzetét. A kalászosok 3,16 és a kukorica 4,2 tonnás átlagtermése már rekordhozamnak számított. De nemcsak a szemesekkel volt így. Ritkán jegyeztek fel ebben a gazdaságban közepesnek is alig mondható őszirepcevagy burgonyatermést is. A szép hozamok láttán egy kicsit csodálkozom, mert más növénykultúrák termesztésében is az átlaghozamok ellentmondanak a „hagyományoknak“. Korai burgonyából 14,76 tonnát, hüvelyesekből pedig 1,53 tonnát takarítottak be hektáronként. Valami megváltozott a gazdaságban — vonom le a következtetést. ságba. Azelőtt huszonhét évet a buzltai szövetkezetben dolgoztam. Voltam főkönyvelő, szövetkezeti elnök és üzemgazdász. A siker titkát abban látom, hogy eredményesen hajtottuk végre a párt- és állami szervek útmutatásait, vagyis mindazokat a feladatokat, melyek a CSKP XVI. kongresszusa határozataiból ránk vonatkoznak. Az előbbre lépés érdekében megvalósítottuk a szakosítást, mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szakaszán. Példás rendet és fegyelmet teremtettünk a gazadságban. Mindent elkövettünk a dolgozók Ismeretkörének bővítése érdekében, mert ez pártunk politikai céljaival összhangban, nélkülözhetetlen feltétele a szocializmust tudatosan építő új ember kialakításának. Igyekszünk minél többet tanulni, hogy jobban dolgozhassunk. • A szakosítást említette, elmondaná, hogy jelenleg milyen a vetésszerkezetük? Az állami gazdaság példás dolgozó ja: Miterko János és felesége, akik a növendék marháknál 1,28 kilós napi súlygyarapodást érnek el Igen, egészségesebb nninkalégkiir alakult ki s kevesebb a hivatkozás a kedvezőtlen természeti, talajtani adottságokra, többet, jobban és okosabban dolgoztak. Aránylag rövid időn belül sikerült felzárkózniuk a Kassa-vidéke (Košice-vidlek) járás legjobb gazdaságai közé. S ez a „felzárkózás" egy nagyon is kitárté, céltudatos munkának az eredménye. S mondjuk el azt is, hogy e felemelkedés az átlagosnál nehezebb viszonyok között történt és történik. Az állami gazdaság 5910 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik, ebből 3456 hektár a szántő. A földterület egyharmada sík vidéken és kétharmada hegyvtdéken terül el. Kötött, agyagos, általában rossz vízháztartású talajok vannak Itt, amelyeknek optimális kémhatását csak rengeteg meszezéssel lehet tartani. A SIKER TITKA Szaniszló Sándor igazgatóhelyettes az elért eredményekről így vélekedik: — Én 1976-ban kerültem a gazda— A növénytermesztés szakaszán a szakosodás folyamata befejeződött, őszi búzát 900 hektáron, rozsot 100 hektáron, oiajnövényeket 250 hektáron, szemes kukoricát 250 hektáron, silókukoricát 400 hektáron, évelő takarmánynövényeket pedig 520 hektáron termesztünk. Ki ne felejtsem a burgonyát, ebből évente 150—200 hektáron ültetünk, többnyire korai fajtát. Ez a vetésszerkezet teljesen megfelel a feltételeinknek és biztosítani tudja az állatállomány takarmányszükségletét. Részletes tervet dolgoztunk kt a talaj termőképességének növelésére, amelyet folyamatosan valósítunk meg. Évente négyszáz hektáron végezzük el a lecsapolási munkálatokat. Mostanáig ezer hektárt tettünk termővé, ugyanilyen területen végeztünk meliorációs trágyázást és rekultivációs munkát. Évente ezer hektáron meszezzük a talajt. ф Az állattenyésztés szakaszán mi a helyzet a szakosítással kapcsolatban? — érdeklődöm. — Az állattenyésztés terén a szakosítás kialakulóban van. jelenleg Az állami gazdaság három kiváló bacsója: (halról jobbra) Dobos Pál, Dobos József és Szpisák András 3500 szarvasmarhát tartunk: ebből 1350 a tehén. A baromfiágazatban tojás- és baromfihús-termeléssel foglalkozunk. Van 3200 sertésünk és háromezer birkánk, melyből 1800 darab a törzsállomány. A tehenészetünkben egyedenkénti évi átlagban 3411 literes tejtermelést értünk el és 4 millió 222 ezer liter tejet adtunk a közellátásra. Az átlagos tojáshozam 220 darab, értékesítésre pedig — tavaly — 2 millió 250 ezer darabot adtunk. Egy forgóban több mint hetvenezer csibét hizlalunk. Tavaly például 650 tonna baromfihúst adtunk a felvásárló üzemnek. A juhtenyésztésünkről Is pozitívan szólhatok. Átlagosan 4—4,2 kilós nyírósúlyt érünk el és anyánként 12—13 kiló juhsajtot készítünk. Említést érdemel, hogy évente több mint száz tenyészbárányt értékesítünk. Mindent összevetve tavaly nem kevesebb mint 1563 tonna húst értékesítettünk. Sikeresnek mondható az Uszönevelési programunk Is. Amellett, hogy saját szaporulatunkból biztosítottuk a tervezett állomány felújítását, tavaly 775 darab vemhes üszőt adtunk el. Az idén hétszáz üszőt szándékszunk eladni. Jelenleg több mint kétezer növendék állatot tartunk. Surfcma summárum: a Szepsi Állami Gazdaság tavaly 110 millió 760 ezer korona összteljesítményt ért el. Az évet 6,9 millió korona tiszta nyereséggel zárta. Ha az elérteket a gazdaság régebbi eredményeihez hasonlítjuk, akkor nagyon jónak mondhatjuk a felsorolt eredményeket. Ha pedig az adott lehetőségekkel mérjük össze ezeket az eredményeket, akkor egy dolog rögtön megvilágosodik: az áilami gazdaságban valami megváltozott., amit jóra fordulásnak lehet nevezni. De ez túlságosan Is leegyszerűsítené a jelenséget. Találóbb lenne szemléletváltozásról beszélni, amelynek következtében sikerült a növénytermesztésben ideális vetéss^irkezetet kialakítani, az állattenyésztés szakaszán az említett ágazatokban pedig fel kell futtatni. Ha az idei év első felét nézzük, úgy tűnik, az első lépés sikerült, a szakosodás meghozta a várt eredményt. TESTVÉRI EGYETÉRTÉSBEN Az állami gazdaságban gyakran megfordulnak a legfelsőbb párt- és állami vezetők is. Erről Szaniszló Sándor eképpen beszél: — Gazdaságunkban látogatást tett Husák és Strougal elvtárs, ami nagy megtiszteltetés volt számunkra és ez arra ösztönöz, kötelez bennünket, hogy továbbra Is megőrizzük jő hírnevünket, s még jobb eredmények elérésére törekedjünk. Husák elvtárs szívélyesen elbeszélgetett az itteni szlovák, valamint a magyar és német nemzetiségű földművesekkel, s arra buzdított, hogy dolgozzunk jó egyetértésben, testvéri egységben közös hazánk javára, s az egyre hatékonyabb lehetőségek felkutatásával mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben igyekezzünk tovább növelni a hozamokat. Tudjuk, hogy az elért eredményeink korántsem jelentik a legfelső határt, de az Idén is minden területen szeretnénk tovább növelni a termelékenységet. Vannak ugyan nagy tartalékaink, s ezek feltárására igyekszünk általánosítani és elsajátítani a legjobbak módszereit. A jobb eredmények elérése érdekében az első lépéseket megtettük a tavaszi és a nyári munkák jó megszervezésével és idejében való elvégzésével. Minden feltételünk adott, hogy tovább növeljük a hozamokat. A földjeinket jól megműveltük, a műszaki-anyagi ellátottságunk megfelelő, s a legjobban termő fajtákból és hibridekből szereztük be a vetőmagvakat. • A nagy hozamok nemcsak kizárólag a fajtáktól függenek ... — Ezt mi is jól tudjuk — vallja beszélgető partnerem. — Jövendő nagy hozamaink legfőbb garanciája az a hétszáz szorgalmas és hozzáértő földműves, aki az állami gazdaságban dolgozik. Az itteni nép mindig is szerette a földet, szerettek gazdálkodni, s az eltelt évek során jó tapasztalatokat szereztünk a korszerű gazdálkodáshoz. A testvéri egyetértésben végzett mindennapi munkánkban, becsület- és igazságszeretetünkben gyökerezik az egységünk is, amely valamennyiünket szilárdan összetart. Azon fáradozunk, hogy dolgozóink szorgalmas, áldozatkész munkájáért az eddiginél jobban fizessen a földünk. ILLÉS BERTALAN О A korszerű tehénistállóban kevés fizikai ráfordítással dolgoznak az emberek (A szerző felvételei)' Bizony meglátogattam jőnéhány gazdaságot, amíg végül is a hosszúszói (Dlhá Ves) szövetkezet kovácsmühelyében egy igazi kovácsmesterrel, a 75 esztendős Harsányi Istvánnal találkoztam. — Alig vagyunk náhányan a környéken — mondja a nyugdíjas mesterember, aki hlrtelenlében csak két kollégát tud előszámolni a Járásnak ezen a táján. ф Hát akkor hogyan alkalmazza magára az ismert kovácsrigmust, amely Így tartja: „egy kovács az nem kovács, két kovács fél kovács, három kovács egy kovács“. — Könnyebben hajlott, formálódott akkor a fém, amikor az üllő egyik oldalán kalapált az irányító mester, vele szemben pedig a segédek verték a vasat, s a szavak helyett a kalapács hangja dirigált, de én már jóideje kénytelen vagyok bizonyítani, hogy azért az egy kovács is kovács. ф Miért adta a fejét erre a mesterségre? — Egy pénzszűkében álló parasztcsalád sarjának csak két választása volt akkortájt; marad az eke szarvánál, vagy inasnak szegődik egy kovácsmesterhez, esetleg egy kerékgyártóhoz, ahol kétkezi munkával lehetett törleszteni a tandíjat. Kölyökkoromban sokat ődöngtem a falusi kovácsműhely körül, s megszerettem a világát. Tizennégy esztendős koromban a csoltói (Coltovo) Farkas Sándor kovár.smssterhez mentem tanulónak. A hároméves időszak alatt a kosztért meg a lakásért nem kellett fizetni, s még száz kiló büzát is kaptam évente. Ф Milyen szerzet volt a tanítómestere? — Kemény ember, mint általában a kovácsok, de jó szívvel megáldott. Aratás idején az tirasághoz járt csépelni, Ilyenkor kóstoltam bele igazán a mesterség nehezébe, szépségébe. Patkókat készítettem, lovakat vasaltam, ekét javítottam, ráfot húztam, verejtékeztem és nyögtem, de álltam a sarat... Bista bácsi ezután beállt segédkovácsnak Barankai lanns híres helyei kovácsmesterhez, aki ötven koronát fizetett hetente a munkájáért. A mesternek volt egy lánya, szemet vetett rá. később elvette feleségül. A szülőfalujában telepedtek le, de mivel a községben volt már egy kovács, a gömörhorkai (Gemerská Hôrka) cellulózgyárban vállait kovácsmunkát. — Közel egy évtizedig dolgoztam itt. A vaskarikákat tüzzel-nagykalapáccsal kellett összeforrasztani. Ma — a hegesztők jóvoltából — gyerekjáték ez a munka. A kollektivizálás utfin fát fuvaroztam az erdőgazdaság részére. Majd ötvennyolctól hatvankilencig a kuntapnlcai (Kunova Teplica) vasgyárban vállaltam lakatosmunkát. Nyugdíjazásom óta, immár tizenöt éve a szövetkezetben dolgozok. Az udvaron lovak topognak, az üllő hangja kihallatsztk az útra. Pista bácsi könnyen idomítható puha vasból maga készíti a patkót. — „Gyári" patkót is kapunk, de azzal sok a ba): át kell alakítani, mert .nehéz, falc és lyukak sincsenek rejta a szögek részére. Az egyik igavonó a nyitott ajtón át békésen nézi, miként nyeri el végső formáját izzó „vas-lábbelije“. Az aszfaltkoptató szemében inkvizítori eszközökkel felszerelt műhelyt az üllő és a hámor uralja. Kényes, vesződséges munka a lópatkolás, főleg ha rúgós a paripa és nem tűri a „lábbelícserét“. Az izzó vasdarab elnyerte patkó formáját. Még kapnylt húz rajta a mester, kipajszerozza — szögvályatokat készít — és következhet a fetszögelés ... A szövetkezet nyolc pár lova kéthavonként ■. „keresi fel“ a „vascipészt“. Olykor a szomszédos gazdaságokba, de még Magyarországra is meghívják, részint szükségből, részint pedig azért, mert a jó munkának híre megy. Az idős mester azért most már megérzi, ha sokat kell emelgetni a kalapácsot. Ha kell, munkagépet is javít, mindenfélét reperái, rendbe teszt a kicsorbult mezőgazdasági szerszámokat. • Mi lesz az utódlással, ha még nehezebbnek érzi majd a kalapácsot? — Nem is tudom. Ennek a szakmának már nincsen meg a régi becsülete. A fiatalok azt tartják: a kalapács nehéz, pénzt keresni könnyebben is lehet... Még nem is olyan régen minden faluban volt patkolókovács. Lovak most is vannak, a mesteremberek viszont kiöregedtek. Ki lép a nyomdokukba? Korcsmáros Lászió
